Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-05-03 / 18. szám
Evangélikus Elet 1987. május 3. Folytonosság és továbbfejlődés A MUOSZ Egyházi és Felekezeti Lapok Szakosztálya április 16-i találkozójára Miklós Imre államtitkárt, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökét hívta meg. Az államtitkár tájékoztatójában a magyar egyházpolitika történelmi távlatáról szólt, majd részletesen elemezte a jelen feladatait. Mint mondotta, a türelmes együttműködés, valamint a közös erőfeszítés útján lehetséges a továbbfejlődés. Az egyházi és felekezeti lapok vezető munkatársainak kérdéseire Miklós Imre államtitkár részletesen válaszolt. A kérdésekre adott válaszok során igen őszinte légkörű eszmecserére került sor. A tájékoztatóért Magyar Ferenc, az Egyházi és Felekezeti Lapok Szakosztálya elnöke, az Űj Ember főszerkesztője mondott köszönetét az államtitkárnak, valamint az Állami Egyházügyi Hivatalnak. Testvéri kézfogás a határ mellett Az igét hirdető Reingrabner szuperintendens Megtisztelő és kedves vendéget fogadhatott március 22-én a mosonmagyaróvári és a rajkai gyülekezet. Dr. Gustav Reingrabner burgenlandi szuperintendens érkezett, hogy igehirdetői szolgálatot végezzen Mosonmagyaróváron és Rajkán, ahol egykor nagyszülei hal- gatták a Jézus Krisztusról szóló evangéliumot. Az igehirdetés alapigéje Lk 21, 1-4 volt, az özvegy asszony két fillére. Igehirdetésében a keresztyén ember szabadságáról beszélt: A szabadság kérdése hosszú évszázadok óta vitatott probléma. Mi az igazi szabadság? Milyen a keresztyén ember szabadsága? Az özvegyasszony mindenét odaadta amije volt, nem kérdezve mi lesz holnap. Nem tudjuk, hogy miért tette. Senki nem parancsolta, törvény sem kötelezte őt, szabad elhatározása volt. Erre az önzetlen adakozásra az a végtelen bizalom indította, hogy tudta: Isten mindig vele van. Meglátta, hogy a szabadság: Adni szabadon másoknak úgy, hogy életét teljes egészében Istennek szenteli, teljesen Istenre hagyatkozik. A keresztyén ember mindig szabad akaratában, nincs alárendelve senkinek. Az asszony feláldozta saját akaratából másoknak azt, ami az övé volt. A mai magatartás sokszor éppen ennek fordítottja. Nem másra nézünk, hanem arra, mit szerezzünk magunknak. Nem ez a gondolkodás és magatartás rombolja szét a testvériséget és az egymáshoz tarta- zás érzését? Az az asszony más utat járt Istenben való bizodalmában, ezért tudott mindent odaadni és mindig gazdag maradni. Ez az az út, amelyet Jézus tanítványainak mutatott. A keresztyén embernek hitén keresztül meg kell látnia: A másiknak mire van szüksége. Ez a valódi Jézus követés. Ugyanakkor ez az alapja a hídépítésnek ember és ember, gyülekezet és gyülekezet között. Az istentiszteletet ebéd követte, majd pedig Rajka felé vettük utunkat, ahol délután 2 órakor volt istentisztelet. A templom padjaiban nemcsak rajkaiak ültek, hanem Levélről, Hegyeshalomról is szép számmal jöttek, sőt a szomszédos burgenlandi gyülekezetekből is mintegy 150-en. Ez a vendégszolgálat valóban jó alkalom volt a testvéri kézfogásra és arra, hogy híd épüljön a határon innen és túl élő gyülekezetek között, akik nemcsak a történelmen keresztül vannak összekapcsolódva, hanem keresztyén reménységük is közös, Jézus Krisztus igéjének segítségével elérni az igazi szabadságot és az örök életet. Kiss Miklós A Vesztfáliai Egyház küldöttségének látogatása (Folytatás az 1. oldalról) E. Brinkmann igét hirdet a Budavári templomban (tolmácsol: Szebik Imre esperes) Például a Teológiai Akadémia, illetve a zuglói gyülekezet orgonája az ő adományukból épült, 1984 szeptemberében avatta fel Heinrich Reiss akkori elnök. - Ebéd után a Dunakanyar és Tata nevezetességeivel ismerkedtek a vendégek dr. Nagy István teológiai tanár kíséretében. Nagypénteken dr. Wolfgang Martens alelnök a Deák téri templomban Jn 3,16 szavaival üdvözölte a gyülekezetét, emlékeztetve arra, hogy a határokon át is mennyire fontos egymás minél jobb ismerete. (A delegáció többi tagja Budapesten és Veszprémben a Református Egyház vendége volt). D. Ernst Brinkmann egyháztanácsos a budavári templomban hirdetett igét. A vesztfáliai vendégek nagyszombaton a Budai Szeretetotthonban befejezéshez közeledő építkezést tekintették meg, ehhez szintén jelentős segítséget kaptunk H. Linnemann a Deák téri templomban prédikál (tolmácsol: dr. Hafenscber Károly lelkész) egyházuktól. Ezután balatoni kirándulás következett. Rövid tihanyi megállás után érkeztek Gye- nesdiásra. Itt Linnemann elnök Nagy püspökkel leleplezte az elmúlt évben épült új konferenciateremben elhelyezett rézemléktáblát: Vesztfália-terem - A Vesztfáliai Evangélikus Tartományi Egyház ajándéka a Magyarországi Evangélikus Egyháznak, 1986. Hazafelé Siófokon megtekintették a jelenlegi gyülekezeti házat, valamint a jövendő templom és lelkészlakás telkét és terveit, Józsa Márton ny. lelkész és Jáki András felügyelő kalauzolásával. A mintegy 80 km átmérőjű körben elhelyezkedő 25 szórvány mellett a nagy nyári idegenforgalomra is tekintettel kell lennie a gyülekezetnek, ez is szükségessé teszi az építkezést. Húsvét vasárnapján a Deák téri templomban Hans-Martin Linnemann elnök hirdetett igét Lk 24,13-35 alapján. Szólt arról, hogy mindkét emmausi tanítvány mögött egy összeomlott világ volt. Ebből a reménytelenségből csak maga a Feltámadott szabadíthatja meg őket. így akar minket is az Úr hitre vezetni, hogy szemünk megnyíljék és felismerjük Őt. Aki pedig a Krisztussal találkozik, az keresi mindjárt a hívők közösségét. így kell ennek a látogatásnak is a testvéri közösséget erősítenie. - Az ol- tári szolgálatot dr. Nagy Gyula püspök végezte és köszöntötte a vendégeket, az áldást az istentisztelet végén Linnemann elnök mondta. Húsvét vasárnap délután a vendégek Pozsonyba indultak, a Szlovákiai Evangélikus Egyház meghívására. • szp A küldöttség a Budai Szeretetotthonok központjában, Csizmazia Sándor igazgatóval Fotö: Balár b. A vendégek találkoztak az országos munkaágak vezetőivel. Dr. Nagy Gyula püspök üdvözli a delegációt Linnemann elnök nyilatkozata A vesztfáliai küldöttség vezetője, HL Linnemann elutazása előtt nyilatkozatot adott lapunknak. Köszönetét mondott a szívélyes testvéri szeretetért, amely - mint mondotta - mély benyomást tett a delegáció minden egyes tagjára. A Magyarországi Evangélikus Egyház életébe való beletekintés segített abban, hogy - megértsük, miként végzi ez a kisebbségi egyház szolgálatát ebben a társadalomban - hangsúlyozta. Linnemann elnök nyilatkozatában az istentiszteleti életről igen elismerően szólt, amely - mint mondotta - láthatóan a gyülekezeti élet középpontja. A látogatás fontos mozzanata volt megítélése szerint a diakóniai szolgálattal, a Budai Szeretetotthon életével, építkezésével való megismerkedés. Ugyancsak utalt az egyházelnök a gyenesdiási szeretetotthon konferenciaközpontban tett látogatásra, amely nagyszerűen ötvözi a szűkebb és tágabb diakóniai szolgálatot Az ökumenikus kapcsolatokról szólva Linnemann elnök kitért arra, hogy mostani magyarországi látogatásuk az evangélikus és református egyházakkal való tovább mélyülő kapcsolatokat szolgálták. Á jövő terveit megemlítve hangsúlyozta a folytatódó közös lelkészkonferenciák fontosságát Mint mondotta, már előkészületeket tettek a gyenesdiási közös vesztfáliai-magyar lelkészkonferencia NSZK-ban, Bethel ben való folytatására. \ Falu Tamás Ablak ,Kilencvenkét éyet élt a nagyanyám, A szomorúságot mind ő hagyta rám. Olvasott, merengett, kis dalt zümmögött, Fő-utcára nyiló ablakuk mögött. Rácsos volt az ablak, virággal tele, Előtte telt, múlt az utca élete. De csak bánat járkált, ahol ő lakott, Uram, adj néki fönn egy jobb ablakot. V ____________________) La pkészítés A kulisszák mögött Sajtóvasárnapi interjú A montírozó asztalnál (balról jobbra): Horváth Tibor és Majoros István Fotó: Méhesi Éva Ezen a vasárnapon egyházunk sajtómunkája áll a figyelem középpontjában. Egyházi sajtószolgálatunk egyik területe az Evangélikus Élet megjelentetése. A kecskeméti Petőfi Nyomdában - ahol hetilapunk munkálatainak utolsó fázisa folyik - az ofszet előkészítőben Horváth Tiborral és Majoros Istvánnal - a két »montírozóval” - beszélgettünk munkájukról. Mióta végzik ezt a munkát és mi munkájuk lényege? öt év különbséggel jöttünk ide, erre a munkahelyre, de már 12 éve csináljuk együtt ezt a munkafolyamatot. Itt csak újságok előkészítése folyik, más nyomdai termékekkel mi nem foglalkozunk. Naponta készül a megyei lap, a Petőfi Népe és ide érkezik meg minden pénteken délután Budapestről az Evangélikus Élet filmje a kiszedett szövegekkel. Ezen az alulról átvilágítható üvegasztalon (képünkön látható) nézzük át oldalanként, hogy milyen képeket kell a kihagyott üres helyekre beillesztenünk a szerkesztő utasítása szerint. A képeket először síkfilmre fotózzuk, diapo- zitívot készítünk, a szükséges méretre nagyítunk vagy kicsinyítünk, előhívjuk, majd beillesztjük a megfelelő helyre. Nagy figyelmet igénylő munka. Ugyancsak mi végezzük a „színre bontást” is. Mivel a lap két szín nyomással készül, a színes szövegeket, olykor a szöveg alatti színes „tónusokat” is egy külön filmre, a pontosan bemért helyekre „felviszszük”, hogy a nyomásnál a megfelelő helyen jelenjenek meg az oldalakon. Ezt a mi munkánkat nevezik szaknyelven „montírozás”- nak. Hogyan kerül a filmről a papírra a szöveg és a kép? A kész filmek a másolóba kerülnek. Itt fényérzékeny alumínium- lemezre másolják át az oldalakat, - hasonlóan ahhoz, ahogyan a fotózok a filmről a papírképet készítik. Ezeket a lemezeket előhívják, rögiítik, - mindezt egy ügyes gép végzi el. Ezután a lemezek a gépterembe kerülnek, ahol egyik hengerre a fekete nyomású oldalakat, a másikra a színeseket rögzítik fel, befűzik a papírt és már indul is a nyomás. Ez a munkafázis már a hajnali órák eseménye. Többször figyeltem már munkájukat, mindig együtt dolgoznak? Igen. Jó barátok, jó kollégák vagyunk. Szeretjük munkánkat és az évek folyamán úgy összeszoktunk, hogy „szemrebbenésből” értjük egymást. Minden munkafázist mindketten értjük és csináljuk, így tudunk váltani, nem olyan egyhangú a munkánk. Mindennap délután kezdünk és az éjszakába nyúlik, mire elkészülünk. Olykor utolsó pillanatban jönnek egy friss cikkel vagy hírrel, ilyenkor gyorsan „át kell vágnunk” egy oldalt, ami azt jelenti, hogy úgy kell rendeznünk a szövegeket, hogy „beférjen” az új is, de értelmes maradjon a régi is. Nagyon szép a munkánk, szeretjük. Hogyan fogadták azt a tényt, hogy egyházunk hetilapját is el kell készíteniük? Először csak azt láttuk, hogy péntekenként tovább kell bent maradnunk a munkahelyünkön, mert a napüap mellett az „evangélikus újságot” is elő kell készítenünk nyomásra. A lapkészítés munkája különbözik a többi nyomdai tevékenységtől. Érzelmi háttér nélkül nem megy. Ezt kellett megtalálnunk az önök lapjánál is. Ma már örülünk, hogy a magyar evangélikusok számára készíthetünk hetilapot. Kedves lett számunkra, megszerettük az újságot. Természetesen arra nincs időnk, hogy minden sorát végigolvassuk, de egy-egy figyelemfelkeltő cím néha a tartalom felé is kíváncsivá tesz. A közölt képeken keresztül is szépnek és jónak érezzük a lapot. Egy-egy egész társadalmat érintő kérdésnél új témafelvetést találunk. Egyáltalán nem sajnáljuk a „többlet időt”, amit bent kell töl- tenünk. Mi szeretettel készítjük a lapot, fogadják ugyanilyen szeretettel. ♦ Nem elsőízben készül országos evangélikus újság Kecskeméten. Az Üzenet című szórványlap néhány éven keresztül a nyomda elődjénél, ugyanitt készült. Olvasóink nevében köszönjük a beszélgetést és köszönjük a szeretettel, pontosan és lelkiismeretesen végzett lapelőkészítő munkát a két „montírozónak”! Tóth-Szöllős Mihály A képernyőn láthattuk GLÓRIA Meditáció Krisztus életéről Húsvéthétfőn este már nem sokat vár az ember az ünneptől. Különösen a lelkész, aki a nagyheti, húsvéti szolgálatok sorozata után fáradtan ül le a tévékészülék elé. De amit a Magyar Televízió mintegy negyven perces filmjében kaptunk az igazi ünnepi meglepetés volt. Assisibe, Szent Ferenc városába zarándokolhattunk el, ahol az emlékére emelt bazilika páratlan festményanyagát ismerhettük meg Jézus életútját követve. A mesteri operatőri munka segítségével olyan csodálatos részletek-' re is odafigyelhettünk, amit a bámészkodó turista soha nem fedezne föl. Ragyogó színek," prédikáló arcvonások egészen a jászolbölcsőtől a feltámadás diadaláig, s mindehhez áhítatot keltő, meditációra indító korhű muzsika. Eleinte még vártam, talán lesz valami magyarázó szöveg, de néhány perc múltán rádöbbentem tökéletesen igazuk van a film készítőinek. Vétek lett volna a képek varázsát, a zene áhítatát emberi szóval összetörni. Ezek a képek önmagukban prédikáltak, a régen halott mesterek: Cimabue, Giotto, P. Lo- renzetti, Simone Martini a ma emberének is tudtak üzenni, bizonyságot tenni a Mesterről. Ez a film volt számomra az idei húsvét egyik legszebb meglepetése, ajándéka, s hiszem, hogy ezzel az élményemmel nem vagyok egyedül. Gáncs Péter
