Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-05-03 / 18. szám

Evangélikus 52. ÉVFOLYAM 18. SZÁM 1987. MÁJUS 3. HÚSVÉT UTÁNI 2. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Elet ÁRA: 5,50 Ft ( v ím ez az evangélium veleje: Krisztus országa a könyörülő kegyelem országa, ahol nincs is egyéb, hanem csak „hordozás”. Krisztus hor­dozza fogyatkozásainkat és betegségeinket. Bű­neinket magára veszi s türelemmel viseli hibáin­kat. Örökké a vállát nyomjuk, mégse fárad bele a hordozásba. Kísértéseink közepette éppen ez a mi legnagyobb vigasztalásunk. LUTHER V. _____________________________________J An yák napi levél Ahol lágy kézzel vetnek párnát és hív még az otthon melege - ma egy szót suttognak: Mama! Ahol szere­tő szív dobog kitartón és naponta egymást őrzik éberen -, ma mélyeb­ben ráhajolnak az Anyai kézre! Ahol gond és félelem fojtja meg a csendet és csüggedéssel tör be a hol­nap -, ma így jajdulnak: Anya, se­gíts! Ahol az árvaságot emlékek os­torozzák és csak álmok vergődése visz temetőkbe -, ma jobban éget ez a legszebb szó: Édesanya! Talán meg se tudjuk igazán kö­szönni Nektek: helyettünk annyi terhet vittetek már. Biztos váraink vagytok, ha békére szomjazunk. Féltőn őriztek, hogy ne hulljunk szerteszét! Talán észre se vesszük igazán: Ti azt is érzitek, amit más szeme meg se lát. Ti szüntelenül az élet dalát hozzátok elénk, amikor simogattok, megbocsáttok, gyó- gyitgattok. Mélységes hittel értünk imádkoztok és nem fáradtok bele sohasem! Talán meg se tudjuk iga­zán éreztetni Veletek: csodákat élünk át Mellettetek. Szavaitok minden szomorúságot feloldó örök reménység. Mosolyotok, ha köny- nyes is, épülő híd a gyermeki szívig. Eletetek mindenkor támasz: szere- tetre, hűségre és megértésre egyen­gető! Ma nem fogadkozunk és nem ígérgetünk. De gyermeki hálával szótlanul Elétek lépünk és átöle­lünk, hogy mindannyian átéljük: so­ha nem voltunk egymáshoz még ilyen közel... En még ma sem fogom fel, hogy időd lejárt, - eltemettelek. Az élet gördül tovább, zajtalan. Csak mesz- sze vagy és hasztalan kereslek, mi­kor nagyon hiányzol, Mamikám! De naponta szivemmel szögezlek magamhoz és őrizem áldott emlé­ked: életed példájával emberré ne­velted gyermeked. Amíg élnek, és amíg élünk, addig szeressük Őket! Nagyon... Eszlényi László A Vesztfáliai Egyház küldöttségének látogatása Falu Tamás Anyád Aki jó volt hozzád, az volt az anyád, Minden pillanatban gondolt ő reád. Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt, Félre tolt az útból, s elé ő feküdt. Aki jó volt hozzád,az volt az anyád, Ha fáztál, a lelkét terítette rád. Átvette terhedet, hogy azt ne te vidd, Simogatta sebed, sírta könnyeid. Hogyha megbántottad - mért bántottad őt? Nem sírt ő sohasem a szemed előtt. Nem hangzott ajkáról soha-soha vád, Akihez rossz voltál, az volt az anyád. Egyházunk és a Vesztfáliai (uniált) Egyház (NSZK) között a testvéri kapcsolatok hosszú évek óta igen elevenen fejlődnek. Számos alkalommal került sor kölcsönös látogatásra. Egyházunk delegációja dr. Káldy Zoltán püspök-elnök vezetésével legutóbb 1984 októberében járt Vesztfáhában, Káldy püspök 1985 márciusában részt vett a jelenlegi egyházi elnök, Hans-Martin Linnemann beiktatásán., A kapcsolatok történetében új fejezet volt az elmúlt év szeptemberében Gyenesdiáson tartott közös magyar-vesztfáüai lelkészkonferencia, több mint 40 résztvevővel. A legújabb látogatásra pedig most, 1987 nagy­hetén került sor. A Vesztfáliai küldöttség tagjai a Teológiai Akadémia udvarán (balról jobbra): D. E. Brinkmann, dr. Nagy Gyula püspök, H. Linnemann elnök és felesége, dr. W. Martens, H. Ruhmann asszony, dr. Nagy István Gustav Adolf Segélyszolgálat 1987 Immár hagyomány egyházunk­ban, hogy a Gustav Adolf Segély- szolgálat évi munkáját az országos lelkészi előadó egy-egy gyülekezeti szolgálatával indítja el. Általában húsvét előtti időszak az, amikor ez a munkaág „mozgásba” jön. Ebben az esztendőben dr. Kamer Ágoston országos főtitkár, a Gustav Adolf Se­gélyszolgálat lelkészi vezető­je Somogy megyébe látoga­tott. Virágvasámapon a sur- di és a pátrói gyülekezetben végzett szolgálatot. Mindkét gyülekezet az elmúlt eszten­dőkben a Gustav Adolf Se­gélyszolgálattól templom ta­tarozáshoz, illetve gyüleke­zeti terem építéséhez na­gyobb összegű segélyben ré­szesült Kérjük gyülekezeteinket, gyülekezeteink tagjait, hogy egyházunknak ezt a segély- szolgálatát imádságos szív­vel hordozzák. Eddigi - közel tizenhét éves - lelkészi szolgálatomnak egyik leg­megrázóbb élménye volt a követ­kező eset. Egy súlyos, láthatóan és tudottan élete utolsó napjait élő beteghez hívtak úrvacsorái szolgá­latra. Nehéz szívvel vettem ma­gamra a Luther-kabátomat a be­tegágy mellett, és a betegtől érdek­lődtem, melyik éneket szeretné - ha már maga nem is tud énekelni - hallani. Az előkészületek végez­tével, szokás szerint, hívtam az ott lévő családtagot, történetesen a beteg testvérét, az úrvacsorái kö­zösségbe. Úgy érzem, életem vé­géig elkísér a kurtán, keményen csattanó válasz: „Miért? Nekem nincs bűnöm!” Ha meg lehetnék győződve arról, hogy egy kirívó szomorú egyedi esetről van itt szó, akkor nem mondtam volna el ezt a történetet. De, sajnos, erről nem lehetek meg­győződve. Hányszor találkoztam azóta is - ha nem is ilyen kíméletle­nül, nyersen megfogalmazott mon­datban-ugyanezzel a véleménnyel: nekem nincs bűnöm! Vagy: ha nem is vagyok hibátlan, én sem vagyok rosszabb a többinél. Minek itt bűn­ről beszélni?! S milyen jellemző az, hogy egy egyébként nagy igazságot kimondó mondatot, amely minden HHT=fWeH „Nincs olyan ember a földön, aki csak jót cselekedne.” Préd 7,20-29 ' ember bűnösségéről szól, hogyan tekerünk-csavarunk ki: „Hát ha nincs olyan ember, aki csak jót tenne, akkor én sem kell, hogy ezzel a kis hibámmal rosszabbnak érez- zem magam másoknál...” Pedig a címünkben idézett mon­dat a Prédikátor tanításából na­gyon keserű igazságot mond ki. Különösen akkor tűnik ez ki, ha merjük a mondat lényegét még vi­lágosabban megfogalmazni: nin­csen ember bűn nélkül. Mi még itt is a négy lábbal is megbotló lovat emlegetjük, olcsó és hazug ment­ségként, s nem akarjuk végre meg­érteni, hogy az az ördög-inspirálta mellébeszélés, ami ma szerte a vi­lágban és közöttünk keresztyének között is folyik a bűnök kérdésé­ben, gyökeresen szemben áll Isten igéjével. Azt kell mondanunk, hogy Pál apostol igazán tudott a minden emberre kiterjedő bűnről, s mégsem lett ez számára olcsó mentséggé, hazug kifogássá. Rm 3, 10. b.-12-ben így olvassuk: „Nin­csen igaz ember egy sem, nincsen, aki érti, nincsen aki keresi az Is­tent. Mind elhajlottak, valameny- nyien megromlottak, és nincsen aki jót tesz, egyetlenegy sincs.” Ugyanez a Pál Rm 7, 14. és 24. versében ezt írja: „...ki vagyok szolgáltatva a bűnnek.... Én nyo­morult ember!” Éppen most jövünk Nagypéntek és Húsvét felől. Bárcsak megértet­tünk volna a „keresztfa tündöklő titkából” annyit, hogy a bűnökről az egyházban sohasem beszélhe­tünk lekicsinylőén, azok romboló hatalmát komolyan nem véve. Úgy meg aztán végképpen nem, hogy a bűn mindig a másik bűne! Gondoljunk csak Luther magyará­zatára: „.. .az én Uram, aki engem, elveszett és megítélt embert meg­A Vesztfáliai Egyház delegáció­ja három országot érintő körútja során látogatott Magyarországra, Hans-Martin Linnemann elnök vezetésével, akit felesége is elkísért, továbbá dr. Wolfgang Martens (nem lelkészi) alelnök, Helga Ruh­mann asszony iskolaigazgató, az egyházvezetőség tagja és D. Erast Brinkmann egyháztanácsos, Teo­lógiai Akadémiánk tiszteletbeli doktora. A romániai evangélikus egyhá­zak meglátogatása után Magyar- országon Debrecenben, Miskol­con, majd Budapesten a Reformá­tus Egyház vendégei voltak. Ápri­lis 13-án, nagycsütörtökön délelőtt először az Országos Egyház mun­katársaival találkoztak. Ezután az Állami Egyházügyi Hivatalban Sarkadi Nagy Barna elnökhelyet­tes fogadta a delegációt, a beszél­getésen részt vett dr. Nagy Gyula püspök is. Majd Teológiai Akadé­miánkon dr. Cserháti Sándor dé­kán mutatta be az intézmény bőví­tésének végleges tervét, amelyet éppen az előző napon fogadott el az Országos Elnökség. Itt hadd említsük meg, hogy nagyon hálá­sak vagyunk a vesztfáliai testvérek sokszor megtapasztalt segítségéért. (Folytatás a 3. oldalon) Sajtóvasárnap Ezen a vasárnapon egyhá­zunk sajtómunkája áll a fi­gyelem középpontjában. Egyházi sajtószolgálatunk egyik területe az Evangéli­kus Élet megjelentetése. A kecskeméti Petőfi Nyom­dában - ahol hetilapunk munkálatainak utolsó fázisa folyik - jártunk ebből az al­kalomból. Interjúnk a 3. oldalon MEGHÍVÓ A NEMESKÉRI EVANGÉLIKUS MŰEMLÉK TEMPLOMBAN 1987. május 17-én vasárnap NEMESKÉRI NAP lesz. Istentisztelet de. 11 órakor Ünnepi szolgálatot végez és úrvacsorát oszt: dr. Nagy Gyula püspök Igét hirdet (tolmácsolással): dr. Gustav Reingrabner szuperintendens, (Eisenstadt-Ausztria) Az istentisztelet keretében a Deutsch-Jahrndorf-i Evangélikus Énekkar (Ausztria) énekel. Vezényel: F. Hütter Templomi ünnepély: du.3 órakor 1. Erős vár a mi istenünk (254. 1-2v.) 2. Megnyitó: Bárány Gyula es­peres 3. Köszöntés: dr. Gustav Rein­grabner szuperintendens 4. Énekel a Deutsch-Jahrndorf-i Evangélikus Énekkar. Vezé­nyel: F. Hütter 5. „Mai utazás a SinaJ-félszige- ten" - előadást tart. dr. Knei­fet Pál ny. főorvos, szombat- helyi m. felügyelő 6. Énekel a kőszegi Zeneiskola kamaraegyüttese. Vezényel: Maitz József karnagy 7. Zárószót mond és imádkozik: dr. Nagy Gyula püspök 8. Himnusz (Május 10-ig ebédelőjegyzést el­fogadnak a következő címen: Evangélikus Lelkészi Hivatal, 9737 Bük, Jókai u. 4. T: 167) FELVÉTEL A TEOLÓGIAI AKADÉMIÁRA váltott, vagyis minden bűntől, a haláltól és az ördög hatalmából megszabadított...” (Kis Káté, II. hitágazat magyarázata). A Prédi­kátor által kimondott keserű igaz­ság, bizony, egyezik az egész Szentírás üzenetével: nincsen em­ber bűn nélkül. Pál apostollal együtt adhatunk hálát, hogy Isten egy másik igazságot is eltervezett és kimondott rólunk: Jézus Krisz­tusban van szabadulás ebből a kö­zös, egyetemes rabságból! Á Prédikátor tanítása szerint a mások iránti türelem és a magunk­kal szembeni erkölcsi igényesség lehet a gyümölcse annak, ha az egyetemes bűnösségről mondotta­kat komolyan vesszük. Nem lebe­csülendő tanács egyik sem. Ve­gyük is komolyan mindkettőt. De nekünk emellé oda kell tennünk hitvallásunkat arról az Úrról, aki „gyűlöli a bűnt, de életét adta ér­tünk bűnösökért”. Mert bár sokra tartjuk a min­dennapok bölcsességét, de világo­san felismertük, hogy a mindenna­pokban is bölccsé csak az Isten félelme tehet minket. Ebben szüle­tik az Isten igéje szerinti önismeret és a felebarátnak megbocsátani tu­dó irgalmasság. Ittzés János Evangélikus egyházunk lelkészeinek képzése a budapesti Teológiai Akadé: mián történik. Akik a Teológiai Akadémiára felvé­telüket óhajtják, felvételi kérvényüket az Akadémia Felvételi Bizottságához címezve, az Akadémia Dékáni Hivata­lának (Budapest XIV., Lőcsei út 32. 1147) 1987. június 10-ig nyújtsák be. Az akadémiai felvételi kérvényhez a kővetkező okmányokat kell mellékelni: 1. születési bizonyítvány, 2. a legmaga­sabb iskolai végzettségi (érettségi) bi­zonyítvány, 3. helyhatósági vagy más bizonyítvány, amely a kérelmező laká­sát, szociális helyzetét, szülei foglalko­zását és keresetét, ilL szociális viszo­nyait feltünteti, 4. orvosi bizonyítvány, amely igazolja, hogy a jelentkező főis­kolai tanulmányokra és lelkészi pályá­ra alkalmas, 5. keresztelési bizonyít­vány, 6. konfirmációi bizonyítvány, 7. részletes önéletrajz, mely feltálja a ké­relmező családi és társadalmi körülmé­nyeit, valamint a lelkészi szolgálatra jelentkezés okait, 8. esetleg egyházi működésről szóló bizonyítvány. - A felvételhez szükséges az illetékes lel­kész bizonyítványa, mindenesetre an­nak a lelkésznek ajánlása a jelentkező lelkészi pályára való alkalmasságáról, aki a folyamodónak az utóbbi időben a lelkipásztora volt. - Ezt a bizonyít­ványt a lelkészi hivatal a kérvénnyel egyidejűleg küldje meg külön levélben közvetlenül az Akadémia dékánjának címezve. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hi­teles másolatban is lehet mellékelni. A másolat „egyházi használatra” meg­jelöléssel az egyházközségi lelkész által is hitelesíthető. Az akadémiai tanul­mányi idő öt esztendő. Az Akadémia hallgatói kötelezően lakói a Teológus Otthonnak, ahol lakást és teljes ellátást kapnak. A jó tanulmá­nyi eredményt elért és rászoruló hallga­tók ösztöndíjban is részesülhetnek. A Felvételi Bizottság döntését felvé­teli vizsga előzi meg. Ennek időpontja 1987. június 24-én délelőtt 10 órától június 26. délutánig tart, amelyre a je­lentkezőket ezúttal meg is hívjuk. A felvételi vizsga anyaga a kővet­kező: írásbeli zárthelyi dolgozat után szó­beli vizsga következik, mindkettő a következő anyag ismeretéből áll. 1. Általános bibliaismeret (a négy evangélium és Mózes öt könyve), 2. Luther Márton Kiskátéja, 3. Énekes­könyvünk Luther-énekei, 4. A „Hi- tünk-életünk” című hittankőnyv, va­lamint dr. Prőhle Károly: Az evangé­lium igazsága c. tankönyv anyagának ismerete, 5. Dr. Fabiny Tibor: Egyház­ismeret c. jegyzet, amelyet kérésre megküldünk, 6. Az Evangélikus Élet, a Lelkipásztor, a Theológiai Szemle és a Diakónia 1986. és ez évi anyagának vázlatos ismerete, 7. A magyar törté­nelem, 8. Magyar nyelv és irodalom. A fenti anyaghoz esetleg szükséges segítségért a jelentkező forduljon biza­lommal gyülekezeti lelkipásztorához. Kérjük a lelkészeket, hogy a fenti hirdetményt mielőbb, majd húsvét ünne­pén is olvassák fel a gyülekezetben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents