Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-04-19 / 16. szám

ORSZÁGOS EVANGEUKUS HETILAP 52. ÉVFOLYAM 16. SZÁM 1987. ÁPRILIS 19. HÚSVÉT ÜNNEPE I ÁRA: 11,-Ft A feltámadás nem valami tétlen diadal. Sőt' arra való, hogy erőforrás legyen. Hogy kísértésben, bűneim rettentése kö­zött ne nézzek egyébre, hanem mindig csak Krisztus boldogító feltámadására. LUTHER V___________________________________________________________________________________ ________________________________) Hú svét hajnalán kezdődött Szólásmondás szerint a lutheránusok legna­gyobb \innepe nagypéntek. Csak részben van így. A titok húsvétkor oldódik meg. Az iszonyú, nagypénteki sötétségbe harmadnap reggelre tör be győzelmesen az igazi, halál fölött diadalmas - s ezért! - örök élet! Ekkor derül ki, hogy nem az ördög győzött, hanem az Isten, akit minden­ki elhagyott és megtagadott, az az Első, a kár- hozatos ítélet fája valójában az igazi élet nyíló kapuja, ami eddig volt és uralkodott, egyre in­kább elmarad mögöttünk és valami csodálato­san szép kezdődik el. Az üres sírpadka, a véres lepedők tanúskodnak arról, hogy aki ott feküdt holtan, nincsen ott, feltámadt és él. Kibomlik teljes szépségében az evangélium, most már a bűn fölött győz a megbocsátó szeretet, a halál mint méregfogát veszített, öreg kígyó csak ré­misztgetni képes, de „nincs ereje már!” s a hús­véti fényben menekülnek az ördögök. Hiszem és hirdetem, vallom és tanítom, hogy nagypéntek húsvét fényében a legnagyobb ünnep. Az evangé­lium azért örömhír, mert egyszerre éljük át az egymástól elválaszthatatlan, két isteni ajándé­kot: az alapvető felszabadulást az atyáinktól örökölt, hiábavaló élet hármas bilincséből (bűn-halál-ördög) és a diadalmenet gyönyörű- ■ séges útját győzelemről győzelemre a végső na­pig! Húsvét hajnalán kezdődött földünkön a tökéle­tesen új típusú élet: élni a bűnbocsánatból és éltetni a velünk élőket a bűnbocsánatból - tuda­tosan küzdeni az ördög kísértéseivel - megta­nulni az új életben való járást készülve az új világba! Bátran nevezhetjük a szabadság első napjának húsvét ünnepét. Hiszen bocsánat nél­kül bűneink uralkodnak rajtunk, állandóan ret­tegünk a leleplezéstől, mások bűnét pontosan számon tartjuk és a megtorlás akarata szabja meg magatartásunkat. Kinevetjük az ördögnek még a nevét is, eszünkbe sem jut, hogy számol­junk realitásával s ezért démonizálódik ember­ségünk egyre feltűnőbben. Mivel csak a halálig számoljuk időnket, nemcsak a halálfélelem rab­ságában vergődünk, hanem beszűkül életszem­léletünk, a legkisebb csalódás megtöri lendüle­tünket, nem gondolunk az utolsó ítéletre s így fel akarunk markolni minden lehetséges gyö­nyört a földön. Erkölcsi téren hiányzik a rendít­hetetlen, abszolút tekintély, a normarendszer bi­zonytalanná válik, könnyen megszokjuk a rosz- szat és csupán romantikus álom lesz a jó győzel­méből. Szabaddá húsvétkor válik az ember. Van ereje hátat fordítani a múltnak, tudva, hogy magunk és mások bűnével csak egyet lehet ten­ni, meg kell bocsátani. Mivel kinyílt előttünk valami elképzelhetetlenül gyönyörű jövendő, van célja és értelme életünknek. Már a halál sem tör meg, hiszen húsvét óta „a halál csak álom”, amelyből rendíthetetlen hitünk szerint Jézus éb­reszt fel majd a megújult világ hajnalán. Ezért tudunk naponta mindent újra kezdeni, nem álh't meg utunkon csalódás és kudarc, hiszen húsvét 1 örök perspektívát nyit számunkra. Éppen ezért C felismerjük az ősi ellenséget, a hazugság atyját, aki magát isten gyanánt mutogatja s igyekszik minél több embert megszédíteni és tönkretenni, így tapasztaltam, így hiszem és így vallom; ami­óta a bűnbocsánatból élek és készülök a kozmi­kus rehabilitáció utáni, gyönyörű új világba, azóta tudom - egyre inkább! -, hogy mekkora hatalom az ördög és milyen szívósan mesterke­dik pusztító munkájával az utolsó percig! Bi­zony, így van ez. Azok gúnyolódnak és csúfo- lódnak, akik még nem ismerik a megtérés kes­keny ajtaját és nem kóstolták még az örök élet ízét. Bizonyosodj meg húsvét valóságáról! Olvasd el figyelmesen újra és újra az evangéliumi iratok helyszíni riportjait. Figyelj az induló egyháztörté­netre. Amíg nagypéntek-húsvét ünnepét szemé­lyesen átélték, mekkora erő áradt az egyházból! Hogyan ment minden veszendőbe, amikor a ke­reszt és az üres sír nem lett személyes életfordulat­tá, hanem dogmává száradt, káték szövegében szunyókált, szinte egy szempillantás alatt kide­rült, hogy bocsánat nélkül élnek a bűnök, feltáma­dás nélkül rettegünk a haláltól s az ember mindenre kész a saját bőréért (!), az ördögök pedig otthono­san grasszálnak még az egyházi szervezetek és templomok falai között is. Talán itt leginkább! Legfőbb ideje húsvét után következetesen él­ni. Korszerűtlen a sopánkodás húsvét után. Kínai mondás szerint, soha ne a sötétet szid­juk, hanem gyújtsunk egyszerűen gyertyát! Nagypéntek-húsvét számunkra földi vándor- uhuikon a legnagyobb erkölcsi hajtóerő. Ezért üzenjünk hadat a világfájdalmas nosztalgiák­nak, hiszen a legszebb még előttünk van. Tu­datosítsuk, hogy az utolsó szívdobbanásig van értelme életünknek minden körülmény között és mindennek ellenére! Lássuk meg egymásban a jót és segítsük annak erősödését. Szívből utáljunk meg minden „búfeledtető” mámort, hiszen nem igaz, hogy a halállal mindennek vége van. A halál csak utolsóelőtti! Ha úgy is éreznénk, hogy nagyon rövid az utunk, gyor­san ássuk a gödröt, ültessük fácskánkat, hadd élvezzék gyümölcsét az utódok. Fel kell szá­molnunk minden temető-kultuszt, az élőkkel törődjetek és ne a halottakkal. Nincs húsvétja annak, aki naponta a temetőt járja, de nem lá­togatja a betegeket, nem játszik a gyermekek­kel, nem segít a gyengéknek. A sort ki-ki foly­tassa saját életében. De ne feledjük: húsvét ün­nepével kezdődött az új élet. Tanuljunk meg járni az új úton! Báliké Zoltán Kedves Olvasóinknak áldott Húsvéti Ünnepeket kíván a Szerkesztőség! Ezekben a hónapokban mutatták be Szokolay Sándor - Kossuth-díjas zeneszerző - Ecce homo című új operáját. Ebből az alkalomból kérdeztük őt evangélikus múltjáról, hitvallásáról, a Lutherániához fűződő kapcsolatáról. Interjú az 5. oldalon Negyven éve került egyházunk tulajdonába - ajándékozással - a fóti Mandák otthon, mely néhány év után teljesen a kántorképzés szolgálatába került. Az alapítótagok közül Tóth-Szöllős Mihály kecskeméti esperest kérdeztük a szolgálat elmúlt 40 évéről. Interjú a 7. oldalon Matanzas, Teol. szeminárium kápolnája A havannai kikötő fölé emelkedő dombon, a spanyol erődök mellett hatalmas Krisztus-szobor áll. Jelkép ez a látvány, mert Krisztus jelen van Kubában is. Nemcsak a szobor merev köveiben, hanem a kubai keresztyének mindennapos küzdelmében és bizonyságtételében, szolgálatában és hitében. Cikk a 6. oldalon

Next

/
Thumbnails
Contents