Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-04-12 / 15. szám

I, „Szent angyalod legyen velem...” Három részből álló sorozatot indítunk az Isten ’rendkívüli’ követeiről, az angyalokról. Az angyalok rendkívüli esetekben, főként az üdvösségtörténet fordulópontjain váltak érzékelhetően tapasztalhatóvá az ember számára. Az Újszövetségben elsősorban Jézus születésével, feltámadásával és mennybemenetelével kapcsolatos elbeszélésekben találjuk meg őket. A képzőművészet azonban kissé eltorzította személyiségüket. Ez a sorozat azért született, hogy helyes képet rajzoljunk személyiségükről és küldetésükről. „Szent angyalod legyen velem, hogy a gonosz ellenség erőt ne ve­hessen rajtam.” Luther felségesen egyszerű s épp ezért olyan megra­gadó reggeli és esti imádságának zárómondata ez. Amikor imád- kozzuk, elgondolkozunk-e a záró­mondat értelme felett? „Szent an­gyalod. ..” De hát vannak-e egyál­talában - még - angyalok? Nem tűntek-e él a „modem ember” gon­dolatvilágából, az ókori és közép­kori világkép egyéb tartozékaival együtt? Korunk embere - vélik né­melyek - csak kézzelfogható és bi­zonyítható valóságokat fogad el. Csakugyan? Akkor miért hozhat­ják minduntalan izgalomba a „re­pülő csészealjakról”, vagy más, földönkívülinek vélt jelenségekről felbukkanó hírek? Miért tanulmá­nyozzák oly sokan buzgón a ho­roszkópokat, vélve, hogy sorsunk „a csillagokban van megírva”? Mi­ért a fogékonyság a különféle bő­ven burjánzó babonaságok, jóslá­sok, kártyavetések, szellemidézés (spiritizmus), új meg új, vallásos mezben föllépő téveszmék iránt? Mindenesetre: reformátoraink, hitvallási irataink, legjelesebb egy­házi tanítóink egyértelműen szól­nak az angyalokról. S - ami a leg­döntőbb - szól, bár nagyon tartóz­kodóan és fölöttébb ritkán, a Bib­lia is. S mivel a tagadástól a legkü­lönbözőbb téves hiedelmekig sok­féle vélekedéáseftalálkozhatttnk azi angyaloktól? úgy véljük, kferesz*' ‘ tyén hitbeli ismeretünk elmélyítése érdekében, jó ha szólunk néhány szót erről a témáról. Nem többet, de nem is kevesebbet, mint ameny- nyit, hitünk forrása és zsinórmér­téke, a Szentírás fényében lehet és kell is. Karl Barth, századunk leg­nagyobb protestáns teológusa sze­rint, Luther imádsága fent idézett zárómondatában minden benne van, amit e témáról tudnunk és mondanunk kell és lehet. Halad­junk hát, az angyalokról szólva, e vezérfonal mentén. Az angyalok: Isten „rendkívüli - meghatalmazott - követei". Rendkívüli követek, mert a Bib­liában is csak ritkán találkozunk velük. Mondhatnók így is: az üd­vösségtörténetnek - Isten az embe­riség földi és örökkévaló javát munkáló művének - peremalakjai. Letagadhatatlanul hozzátartoz­nak azonban. A határon jelennek meg, ahol a történetileg megfogha­tó az emberi értelemmel felfogha- tatlannal érintkezik. Isten terem­tett világának - ők is teremtmé­nyek! - számunkra hozzáférhetet­len részéből (lTim. 6,16) érkeznek, szolgáló lelkek a mi javunkra (Zsid. 1,14). Épp ezért mindig, leg­inkább az üdvösségtörténet nagy fordulópontjain végzik szolgálatu­kat. Csak néhány példa: Amikor Jákobot, Izrael népének ősatyját elhívja az Úr, hogy Izraellé, Isten harcosává tegye (lMóz. 28,12; 32,1). S amikor megjelenti a meg­ígért Üdvözítő elérkeztét (Lk 1,13; 1,26-38; Mt 1,20-21), s amikor a feltámadás győzelmi hírét hirdette- ti az első tanúknak (Mt 28,1 - Mk 16,1-7; Lk 24,1-7;), vagy amikor Jézus mennybemenetelének értel­mét tudatják a tanítványokkal (Csel. 1,10-11). Meghatalmazott követek. Az angyalok hatalmas és félelmetes lé­nyek. Hogyne, hiszen az egyetlen Űr szolgálatában az ő parancsait teljesítik (Zsolt 103,19-21). Isten velünk való akaratáról tanúskod­nak. Ezért, amikor - ritkán - szá­munkra érzékelhetővé, láthatóvá válnak, mindig nagy félelmet kelte­nek. Mert bennük Isten „másik” titokzatos és félelmes világa tör be földi életünkbe. Ezért az egyházművészet an­gyalábrázolásai kevés hasznot és elég sok kárt okoztak. Hasznot azért, mert legalább állandóan em­lékeztették az egyház népét az an­gyalok valóságára. Kárt viszont azzal, hogy képzeletünket az an­gyalok megjelenésének külsőséges és nem lényeges vonásaihoz kötöt­ték, vagy egyenesen helytelen irányba terelték. így az angyalokat azért ábrázolták gyakran szár­nyakkal, mert az ókor és középkor embere csak így - madarak módjá­ra - tudta elképzelni a gyors hely- változtatást, próbálta jelezni Isten követeinek helyhez és időhöz nem kötött voltát. Ez utóbbi fontos igazság: az angyalok, mint Isten egész „másik” - bár szintén terem­tett - világa, nincsenek a tér és idő korlátái közé szorítva. Végképp hamis volt azonban az angyalokat bájos nőies lényekként, vagy ép­penséggel pufók, rózsás arcú gyer­mekekként való ábrázolása! A Biblia mindig fényes ruházatú, villámló tekintetű, félelmet és tisz­teletet keltő férfiakról beszél, néha fegyveres vitézekről. Ezért Isten a Bibliában a „Seregek Ura”, ti. a mennyei seregeké, ezért szólhat Jé­zus elfogatásakor a rendelkezésére álló - ám igénybe nem vett - an­gyali „légiókról”. A művészek kö­zül talán Rembrandt angyal-képei állanak legközelebb a bibliai szem­lélethez. ; Követek. - Az „angyal” szó az Újtestamentum görög nyelvű „an- gelosz” szavának magyarítása (a németben: Engel). Szó szerinti je­lentése: küldött, követ, hírvivő, ki­rályi kiáltvány meghirdetője. Lé­tük ebben a szolgálatban, feladat- teljesítésben nyeri értelmét, abban válik valósággá, újra meg újra. Nem isteni, vagy félisteni lények, mint amilyenek a pogány vallások világát benépesítik, ezért nincsen saját dicsőségük, csak Isten fényes­ségét tükrözhetik vissza. Ezért nem imádhatjuk őket - az imádat egye­dül Istent illeti meg - s nem is imádkozhatunk hozzájuk, csak Is­nem volt szabad a zongorához ülni, dalolni és hangos szót mondani. Voltak családunk tagjai kö­zött, akik egész nap nem ettek semmit. Az oltárokon sok helyen ma is fekete lepellel borítják az oltárkép Krisztusát, a mély gyász jeléül. Láttam finn csalá­dot, ahol a lakásban is feketével borí­tották az otthonban volt Krisztus- képet is. Nagypénteki énekeink is bő­ven vannak énekeskönyvünkben, és sok közöttük a szívreható siratóének. Egy híres igehirdetőnk a század de­rekán így kezdte nagypénteki prédiká­cióját: ma nem volna szabad egy szót sem szólni, csak megrendültén nézni a keresztet. Ezt a keresztet, ha lepel fedi is, ma valóban megrendültén nézhetjük. A „megszokott”, festők által annyiszor ábrázolt szelíd-szenvedő Krisztusán: helyett kígyó függ rajta! Anélkül, hogy tudós írásmagyará­zók értelmezésében keresnénk a döbbe­net megoldását, gondoljunk arra, hogy a kígyó nem csak a gonoszság jelképe, de a gyógyulásé is. Gyógyszertárak ősi szimbóluma a kígyó. A mi gyógyulá­sunk is abban van, hogy Krisztus bű­neink terhét, a halált magával vitte a fára, hogy nekünk életünk legyen. Amikor majd énekeljük, hogy „szent tentől kérhetjük, hogy legyenek se­gítségünkre, - amint Luther is teszi imádságában Jel 22,8-9. Isten követei. Nem „tagjai a kor­mánynak”, de nem is egyszerű „ügyvivők” - hogy a diplomácia szóhasználatával éljünk -, azon­ban mint teljhatalmú követek Urukat képviselik, mintegy az ő felségjelvényeit hordozzák. Aki őket megsérti, semmibe veszi, ne­kik ellenáll, magával az élő Isten­nel kerül szembe (IV. Móz 22,31-34). Indokolt hát, hogy szin­te mindig ez első szavuk a megret­tent emberhez: Ne félj! Küldöttek, tehát szüntelen út­ban vannak: érkeznek Istentől s dolguk végeztével azonnal távoz­nak. Ne akarjunk hát szemléletük­ben elmerülni, hanem figyeljünk szavukra! A Biblia angyalok seregeiről tud, egyeseket azonban, mint „fő­angyalokat” (az „arkangyal a né­met „Erzengel” magyarítása) né­ven is nevez s - bár szűkszavúan -jellemez. Mihály (Mi-ka-él=Ki­csoda olyan mint Isten, csatakiál­tás!), Isten seregeinek vezére, harcban a gonosz hatalmakkal, ezért az egyházművészeti hagyo­mány fegyveres vitézként szokta ábrázolni (Dán 10,13-21; 12,1; Jel 12,7). - Gábriel (Isten embere), fontos üzenetek vivője, jelképe a liliom, a reménység angyala s a feltámadás hírvivője (Dán 8,16; 9,21; Lk 1,19-26). - Rafael (Isten gyógyít), név szerint csak Tóbiás apokrifus - a Biblia könyveinek jegyzékébe fel nem vett, de Lu­ther által is olvasásra ajánlott - könyvében szerepel, itt azonban sokszor. Az angyalok, mint Isten követei, szolgáló lelkek a mi javunkra. Ezért kérhetjük: „Szent angyalod legyen velem”. Hogy ez valójában mit is jelent, arról legközelebb sze­retnénk szólam. Feketebetüs hétköznap nagypéntek. A hétköznapi élet épp úgy sodródik, mint bármikor máskor. Nem szeretem a fekete ruhát. Hétköznap nem is hordom, csak ha szolgálatom van. Évekkel ezelőtt egy nagypéntek reggelén is lementem a kö­zértbe vásárolni. Nem tudták, hogy ki vagyok, de a pénztárosnő arcról is­mert. Míg blokkolta kosaramból az árut, udvariasan megkérdezte, miköz­ben mindig mosolygós arca ülőn ko­molyra vált:- Valakit gyászol?- Igen. Jézus Krisztust. Nem ismer­te? Szorgos blokkoló keze megáüt, rám nézett döbbentem, s halkan megszólalt:- Istenem! El is felejtettem! Hirtelen olyan csönd lett a vásárlók között is, mint volt otthon gyermekko­romban, amikor egész nap csak halkan volt szabad szólni. Koren Emil IMÁDKOZZUNK! Jézus, vflág Megváltója üdvösségem megadója, megfeszített Isten Fia, bű­nömnek fin függő díja: Jézus add, hogy hozzád térjek, veled haljak, veled éljek! Amen Groó Gyula Evangélikus Országos Egyházunk Lelki Segély Szolgálata az alkoholizmus rabságából szabadulni vágyók segítésére csendesnapo­kat tart f. é. április 27-től május 1-ig Tápiószelén az evangélikus parókián (Rákóczi út 7.). Erre az alkalomra szeretettel hívjuk mindazokat a meg romlott családi életük miatt vergődő, kallódó, különféle szenvedélyekben és megkötöttségekben élő testvéreinket, akik lelki és fizikai életük meg újulására vágynak. A program hétfő délután kezdődik, és pénteken délutánig tart. A korábbi évek gyakorlatának megfelelően azt kéijük a gyülekezetektől, hogy a részvételi díj (előreláthatólag 450 Ft.) vállalásá­val legyenek a résztvevők segítségére, ugyancsak kéijük a lelkészeket, hogy segítsék a résztvevőket a csendeshétre valamint a visszautazásnál kísérettel is. Ezúton is köszönjük a szolgálat céljára eddig küldött ado­mányokat, s kéijük továbbra is testvéreink áldozatkészségét. Ezekből az adományokból tudunk esetenként segítséget adni azoknak, akik más forrásból nem tudják fedezni az ellátási költséget. Adományokat az Evangélikus Országos Egyház csekkszámlájára, vagy címére (1085 Buda­pest, Üllői út 24.) postautalványon a „Lelki Segély Szolgálat céljára” megjelöléssel lehet küldeni. Bízunk abban, hogy szolgálatunk nem hiába­való az Úrban. Ezért imádkozunk, s kéijük testvéreink imádságát is. Nagypéntek a mély gyásznak és böjtnek napja. A magyar evan­gélikus körökben különösen is kife­jeződik ez több helyen. Az én gyermekkorom­ban ezen a napon NAGYPÉNTEK IGÉJE 1 4MÓZ 21,4-9 mm AZ ÉRHETETLEN KERESZT kereszteden ke­reslek, szomorú szívvel szemlél­lek” (191. ének), jusson eszünkbe, hogy gyógyulást így remélhetünk. S igy vegyünk „végbúcsút bű­neinktől”. Evangélikus Elet 1967. Április 12. Dr. Tóth Károly református püspök a zsinat új lelkész! elnöke A Magyarországi Református Egyház zsinata március 31-i ülésén megemlékezett - a nyugalomba vonult - dr. Bartha Tibor püspök 27 éves szolgálatáról és új lelkészi elnököt választott dr. Tóth Károly püspök, eddigi lelkészi alelnök személyében. Dr. Tóth Károly püspök ökumenikus elkötelezettségének számos ta­núbizonyságát adta a testvéregyházak közötti együttműködés során is. Hazánk határain túl is közismert a Keresztyén Békekonferencia elnöke. Magas tisztségeket visel a Református Világszövetségben, valamint az Egyházak Világtanácsában is. Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke aki résztvett az ülésen, köszöntésében hangsúlyozta: A református egyház négy egyházkerületével egyházkormányzati, tudományos, kulturális és diakóniai intézményeivel oszthatatlan egységet alkot. A Magyarországi Református Egyház számunkra ezt az egész átfogó közösséget jelenti, amelynek tagjai a hazában, népünkkel sorsközösséget vállalva, reformá­tus hitüket megvallva, becsülettel végzik a naponként rájuk váró felada­tokat. Dr. Tóth Károly püspök új szolgálatára Isten áldását kéijük. A zsinat ülése új lelkészi alelnökévé Kovách Attila Dunántúli püspö­köt, a zsinat főtanácsosává dr. Aranyos Zoltán, eddigi zsinati tanácsost választotta. Gyülekezeti munkatársak Iktatása Budahegyvidéken Ünnepelni jó. Az ünnep a közösség öröme. Ilyen örömre készült a budahegy vidéki gyülekezet, amikor tervbe vette, hogy a Teológiai Akadémia levelező tagozatán végzett Urbán Esztert és Berecz Pétert, az új gyülekezeti munkatársakat együtt iktatja szolgálatukba. Közbejött betegség miatt mégis két iktatásra került sor: Urbán Esztert 1986. december 14-én iktatta be Szebik Imre esperes, Berecz Pétert pedig 1987. február 8-án Kószeghy Tamás, a gyülekezet lelkésze. Mindkét alkalommal kötetlen beszélgetés követte az ünnepi is­tentiszteletet, ahol az új gyülekeze­ti munkatársak elmondták, mi in­dította őket a teológiai tanulmá­nyok és a szolgálat vállalására. Ur­bán Eszter lelkészcsaládban szüle­tett, korán lett félárva, édesanyja négy gyermeket nevelt föl egyedül. Élete során háromszor került dön­tés elé, s az első két esetben Jónás­hoz hasonlóan Ninive helyett a ha­jót választotta, harmadszorra azonban elfogadta a küldetést. A gyülekezetből többen biztatták, erősítették, így dr. Széchey Béla is, aki az első tanfolyamot végezte, és Csengődy László, a gyülekezet ak­kori lelkésze, aki a várható nehéz­ségekre is figyelmeztette. Ilyen in­díttatással sikerült végigküzdenie a három évet, és jelentkezni végül: itt vagyok, állítsatok munkába, hi­szen azért tanultam, amit kaptam és elfogadtam, az evangéliumot szeretném továbbadni annak, aki váija és vállalja, legyen öreg vagy fiatal, az élet küzdelmeiben viasko­dó, vagy megfáradt és erőt vesz­tett Berecz Péter elmondta, hogy hí­vő, keresztyén család gyermeke. Kőbányán konfirmált onnan jött át a budahegyvidéki gyülekezetbe, ahol Csengőd/László irányításával nagyon eleven vitákban edződött, szoros baráti kapcsolatokkal át­szőtt, s erősített ifjúsági kör fogad­ta. Itt tanulta meg, hogy lehet, kel is kérdezni, mert akkor lesz tudatos, erős a hit, meggyőződéssé válva állja a különféle szellemi áramlatok kísértéseit, és a hétköznapi küzdel­mek elszürkítö hatását is. Mindkét gyülekezeti munkatár­sat tervek és feladatok tömege vár­ja, áldja meg őket a felséges Úris­ten, hogy az ő dicsőségére és test­véreik javára végezhessék szolgála­tukat! d. L------------------------------------------------------------------------------------­­Sz eretett, keresett, megtalált, megváltott! Van egy barátom. Hűségével nincs, ami e földön fölérne. Magasabb, mint a magasságok, és mélyebb, mint a tenger mélye. Új, mégis ős. Hű és erős. Még nem volt Föld és semmilyen elem, már szeretett! Neve áldott legyen! övé volt a legmagasabb hely. Imádták mind az égi lángok. S önfeláldozó szeretettel elhagyta trónját, és leszállott énérettem, mert elvesztem. Porszem ember lett ö, a végtelen, s megkeresett! Neve áldott legyen! Magányos ösvény várta itten. Ki megértse, nem volt egy lélek. Csak maga tudta és az Isten, hogy mennyi minden fájt szívének. Mégsem állt meg. Nem hátrált meg. Keresett, hívogatott szüntelen, és megtalált! Neve áldott legyen! Végül a kínok napja jött el, mert nagy volt bűneimnek ára, s 0 töviskoszorúzott fővel felvánszorgott a Golgotára. Értem testét átszögezték. Véres keresztje ott állt a hegyen... és megváltott! Neve áldott legyen! Örök kegyelme szent csodáját énekelem, amíg csak élek. » S ha bevégezve itt a pályát, majd otthonomba hazaérek, és Barátom ott meglátom, leborulok, s új nyelven, végtelen dicsérem öt. Neve áldott legyen! Ismeretlen szerző verse. Németből ford. Túrmezei Erzsébet \_____________________________­_________________________/ Jé zussal járni\ Virágvasárnappal kezdődik a nagyhét. Ezt a hetet megkü-l lőnbőztetjük minden más hét­től, mert rendkívüli jelentősége van. Nagyhét az Isten cselekvé­sének a hete, de ugyanakkor az ember bűnének is a hete. Amint az egész élet ebből a két ténye­zőből áll: bűit és kegyelem, úgy nagyhétben is össze van sűrítve az Isten és ember viszonyának minden lényeges vonása. Benne van Isten váltságmüve, a hé­roszt ténye, és benne van az erű­ben áruhh, a hűtlenség, gonosz elvakultság. Fény és árnyék a legélesebb ezen a héten, a bűn és a kegyelem a legszembeöt- lőbb vonásokkal jelentkezik ezen a héten. Ennek a hétnek az első fejezem és nyitánya: virág- vasárnap. Virágvasárnap szenzáció volt Jeruzsálemben! Jön egy vidéki próféta az ünnepekre. Olysok érdekes prófétai egyéniség buk­kant már fá i vidéki puszták vagy dombok világából, ugyan milyen tehet ez az új? - fűtött végig az érdeklődés Jeruzsále­men. A nép legnagyobb része szomjasan várta a hatalmas Dávid király leszármazottját, aki innét vissza tudja adni az elvesztett önállóságot Izrael­nek, aki te fogja rázni a római igát Sokan várták a hatalomé­ban és dicsőségben megjelenő messiási királyt. Részben ezt a hitet és reményt koronázza meg t tömeg pálmával, virággal és felsőruhája leterítésével. A ho­zsannázók egy ión» saját re­ménysége felé kiáltja az üdvöz­lést, nem az igazi Messiás felé, Ezzel szemben Jézus alázato­san, szamáron ülve jön, hogy beteljesedjen a Zofóníás prófé­tajövendölése. A prófétai igén keresztül is figyelmeztetni akar­ja a népet, hogy most az Űr szolgája jgn, akiről Ésaiás pró­féta azt írta, hogy az ö sebeivel gyógyulunk meg, sokak bűnét hordozza, fájdalmainkat 6 vise- { liés a bűnösökért odaadja ma­gát. Végzetes a félreértés! A ho­zsannázók nagy része elhallgat­na, ha ez a félreértés tisztázód­na, még azonban nem nyilván­való Jézusküldetésénekértel­me. Ez a nap kiegészítésre szorul; A virágvasárnapi Krisztus- követésnek nincs értelmei Jézus Krisztus úgysem éri be ennyi­vel! Csak úgy van értelme a,ta- nítványságnak, ha az Úr min­ket vihet maga után a Szentlel- ket-vevés csodája felé, ha a Krisztust kővetők mai serege pünkösdi sereg lesz, nem száj, hanem szív, nem szalmaláng, hanem valóság, nem erőlködés, hanem teremtés. Jézus küldeté­sének a megértése forog koc­kán. Az Úrnak hatalma vaá sáto­ros ünnepi keresztyénből, va­sárnap keresztyénből, látszat- hívőkből magának nyájat tobo­rozni, hatalma van még belőled és belőlem is új embei* teremte­ni! Hozsánna az újjászületés ki­rályának, áldott, aki jön értem az Úrnak nevében! Ottyk&nft A Magyar ENSZ-Társaság ülése Március 24-én ülést tartott a Ma­gyar ENSZ-Társaság és az Egye­sült Nemzetek szervezete Gyer­mekalapjának Magyar Nemzeti Bizottsága. Az ülésen Nyitrai Fe- rencné dr. államtitkár, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke tartott beszámolót az Egyesült Nemzetek Szervezete nemrég Budapesten tar­tott európai regionális konferen­ciájáról, amely az európai orszá­gok népesedési problémáival, a család és gyermekáldás kérdéseivel és az idős emberek társadalmi helyzetével foglalkozott. Egyhá­zunk képviseletében dr. Nagy Gyu­la püspök, az Intézőbizottság tagja vett részt a tanácskozáson. -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents