Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-03-15 / 11. szám

Evangélikus Elet 1987. március 15. „A megbékéltetés szolgálata” Egyik kötetének bevezetője így mutatja be tömören: „Tatay Sándor evangélikus papi család hetedik gyermekeként született Bakonytamásin. Iskolai évei alatt széliében ismerhette meg az országot: a gimnáziumot Tatán, a piaristáknál kezdte, folytatta a pápai református kollégiumban, s befejezte a szarvasi evangélikus gimnáziumban. Családi hagyományai szerint Sopronba került teológiára, majd Pécsre bölcsésznek. Pécsről már írónak érkezett a fővárosba. Angyalföldi és badacsonyi otthonában felváltva tölti idejét, írja, amit megélt, és lát maga körül...” Gyöngyösi úti lakásának dolgozószobájában fogad a hetvenhét esztendős mester. Értékes, kissé megkopott régi bútorok, körös-körül rengeteg könyv, a falon Luther Márton ifjúkori képe. Ez adja a kapcsolópontot az induló beszélgetéshez. Mit jelentett a bakonytamási lel­készlak atmoszférája? Mit hozott magával génjeiben, emlékeiben a gyermekkorból, a szülői hajlékből? Egész irodalmi életem alapállását is meghatározta a szülői ház. Ároni családból származom, őseim 125 éven át lelkipásztorkodtak Bakony­tamásin. Volt közöttük esperes, lévi­ta tanító, de rokonunk az 1735-ben elhunyt nagygeresdi lelkész, Tatai István is, akinek ádventi éneke még benne volt a dunántúli énekes­könyvben. Egy másik Tatai István a gályarabokkal együtt megjárta Olaszországot... Lehet valamiféle sajátos bakonyi „kegyességről” beszélni, volt valami különös a tamási parókia levegőjé­ben? Magának a falunak is volt bizo­nyos költészete, elsősorban mese- költészete. A kulturális központ iga­zából a papiak volt. A költészet állandóan jelen volt a papok között. Nagyapám például kiterjedt levele­zést folytatott szolgatársaival több­nyire verses formában túlnyomóan magyarul, de németül és latinul is. A tartalomtól függetlenül, a levelek tetejére odaírták Jézus nevét. Luther Márton szelleme is jelen volt csalá­dunkban. Gyermekfővel sokszor éreztem a hasonlóságot Luther és a mi családunk élete között. Nálunk is nagy volt a vendégjárás, az asztal­nál magasszintű eszmefuttatások folytak, s persze nem maradt el az anekdotázás sem, ami jellemezte Ba­konytamási népi, irodalmi gyöke­Beszélgetés Tatay Sándorral reit. A vaskos, lutheri szellem mel­lett a másik hatás, ami a családban ért, az az áldozatos, szeretetteljes levegő volt, amit édesanyám, vala­mint unokatestvérem, Gáncs Ala­dár hozott közénk. Az ő jellemét a Simeon családról szóló regényciklu­som első kötetének egyik alakjában külön is megrajzoltam. Hogyan emlékezik vissza a gimná­ziumi évekre? Hálás vagyok, hogy a piaristák­nál kezdhettem, utána református kollégiumba kerültem Pápára, majd az evangélikus gimnáziumba, Szar­vasra. így a három nagy egyház gimnáziumait megismerhettem. Különben a szarvasi gimnázium el­ső igazgatója is egy Tatay volt. Tes- sedik Sámuel szellemisége ott volt még a mi időnkben is. Mit szól az újra felvetődő evangéli­kus gimnázium gondolatához? Számomra a legtermészetesebb és szükségszerű, hogy az országban evangélikus gimnáziumnak is kell lennie. Az evangélikus egyháznak sokkal nagyobb szerepe volt Ma­gyarország kulturális életében, mint amilyen híre ennek jelenleg van. Az utolsó három évszázad egyik fő kul­turális forrását a Dunántúl jelentet­te, s ez legalábbis egy-két évszáza­don át döntő módon evangélikus volL„„ Szarvasról Sopronba vezetett to­vább az út. Miért nem fejezte be teológiai tanulmányait? Amikor 1929-ben Prőhle Káro- lyékkal együtt elkezdtem a teoló­giát, eszembe sem jutott, hogy más pályára menjek. Nagyon szép emlé­keim vannak a soproni teológiáról és professzorokról. A hatalmas tu­dású Prőhle professzorról, a nagyon közvetlen Podmaniczy Pálról, aki­hez bármikor úgy mehettem, mint az apámhoz. Én otthon éreztem ma­gam a teológián annak ellenére, hogy hét elvégzett félév után eljöt­tem. Úgy éreztem, nem vagyok mél­tó, hogy pap legyek, mert a hitem nem olyan. Deák János vigasztalt, hogy Luther is mennyit harcolt Is­tennel a hitéért. De nekem akkor, már 21 éves koromban megjelent „Az eke” című első regényem, és úgy éreztem, tovább kell lépnem, meg akartam ismerni jobban a világot... Az évek során elismert, olvasott íróvá érlelődött. Hogyan tekint most a Bibliára? Mindenki, aki irodalommal fog­lalkozik érzi, hogy a Biblia teljes ismerete nélkül az európai kultúrte- rületen nem lehet mozdulni. Külön­ben ma már a hivatalos álláspont is az, hogy ismerjék meg az emberek a Bibliát. Mint íróember, hogyan látja a könyvek, az olvasás jövőjét a televízió és a videó árnyékában? Minden látszat ellenére, ma töb­bet olvasnak az emberek, mint mondjuk az én legénykoromban. Bőséges a könyvkínálat, könnyen elérhetők még faluhelyen is a könyv­tárak. Én a televízió ellenére sem tartom olyan kétségbeejtőnek a helyzetet. Nyilvánvaló, hogy a tele­vízió elkényelmesít, az olvasás vi­szont önálló, kemény szellemi mun­kát igényel. Végül miben látja evangélikus egy­házunk mai küldetését? Egyrészt folytatnia kell kulturális küldetését is. Másrészt hiszem, hogy nemcsak valamiféle „rege”, hogy az evangélikus egyház összekötő ka­pocs lehet nagyobb ellentétek kö­zött. Bizonyos szelídség van az evan­gélikus egyház szellemében még ak­kor is, ha Luther robosztus egyéni­ség volt. Ma, amikor a gazdasági nehézségek miatt annyi a feszültség, az ellentét, az egyik legnagyobb tár­sadalmi feladat éppen az összekötő szerep, a megbékéltetés szolgálata. Egész világunk egyik fő problémáját abban látom, hogy sokfelé erős a nacionalista hisztéria és a vallási türelmetlenség. A világnak ebben a korszakában egy ilyen szellemű egy­háznak, mint az evangélikus egyház jelentős küldetése lehet. Végezetül hadd idézek ismét né­hány mondatot egyik kötetének aján­ló soraiból: „Tatay Sándor valami olyat tud, amit az utána jövő nemze­dékek anakronizmusnak tartanak. Természetes örömmel, életkedvvel mesélni. S amikor mesél, önmagát adja: a benne rejlő derűt és iróniát, a megértésen, tapasztalaton alapuló bölcsességet, a pontos, reális valóság­ismeretet, az élet, az ember hitét és szeretetét...” A vele töltött délelőtt messzemenően igazolta a méltató so­rok hitelességét. Igen, ő valóban üyen ember: élmény hallgatni, beszélgetni vele. S amit többek között megtanul­hatunk tőle: olyan ember, aki soha sem tagadta meg gyökereit, sőt büsz­kén vállalja és táplálkozik belőlük, hiszen ez élteti, ez ad tartást, sajátos ízt életének és műveinek. Gyökerüket vesztett vagy éppen elszakított mil­liók között a „gyökeres” embert tisz­telhetjük hittestvérünkben, Tatay Sándorban. Gáncs Péter Lelkész apa és nyomdász fia A két Heckenastról Az 1848-as hazai forradalomban, és a későbbi évtizedekben fontos sajtótör­téneti szerepe volt Heckenast Gusztáv­nak, aki evangélikus lelkészcsaládból származott. Heckenast Mihály 1774. június 14- ■ én, Sopronban született. Először itt­hon, 1796 őszétől pedig a jénai egyete­men tanult. Hazatérve, Sopronban lett tanár, majd 1803-ban a német gyüleke­zet lelkésze Kassán. Emlékbeszédei és prédikációi jelen­tek meg nyomtatásban. Lelkes iroda­lombarát és könyvgyűjtő volt. 1849. június 19-én, Pesten halt meg. Fia, Gusztáv 1811. szeptember 2-án, Kassán született. Egy ideig az eperjesi kollégiumban tanult, de apja - megél-' hetési gondjai miatt - arra kényszerült, hogy fűszerkereskedőnek adja. A fiatal fiú azonban nemsokára megunta ezt a munkát, és 1826-ban Pestre került só­gorához, Wigand Ottó könyvkereske­dőhöz. Wigand 1833-ban 12 5Q0 forin­tért átadta neki üzletét, és Lipcsébe költözött. Ekkor kezdődött Heckenast könyvkiadói működése. Vagyoni helyzetének megkönnyíté­sére, 1840-ben Länderer Lajos nyom­dásszal társult, és 1848. március 15-én közös nyomdájukból kerültek ki a sza­bad sajtó első termékei, a Nemzeti dal és a Tizenkét pont. A szabadságharc kibontakozásának idején Länderer elmenekült, majd nemsokára meghalt. Heckenast a he­lyén maradt, és hazafias szellemben végezte munkáját. Mint képviselőtes­tületi tag, a kormány Szegedre mene­külésének idején, a városi közgyűlésen javasolta, a szükségletnek megfele­lően, papírpénz kibocsátását. Ezzel megbízták. Letette az esküt, megkezd­te a munkát, de eközben bevonultak Haynau csapatai. A munkához szük­séges eszközöket, felszereléseket, és 3000 forint értékű, 3 krajcáros „váltó­cédulát”, mint „bűnjeleket”, lefoglal­ták. A per, amelynek fővádlottja Heckenast volt, 5 évig tartott; zaklatá­sok, és idegtépő huzavona után, végül felmentették. Az ő kiadásában jelentek meg pl. Bajza, Berzsenyi, Csokonai, a két Kis­faludy, Kölcsey, Vajda János versei, Jókai, Jósika kötetei. 0 adott ki elő­ször gyűjteményes sorozatokat, pl. a Falusi Könyvtárt, a Közhasznú Csalá­di Könyvtárt, a Vasárnapi Könyvtárt. Megalapította a Vasárnapi Újságot. Több mint 900 művet adott ki. Cége 1873-ban beolvadt az akkor alakult Franklin Társulatba. 1878. április 10-én, Pozsonyban hunyt el. A közép-európai könyvkultúra jeles alakja, Heckenast Gusztáv születésé­nek 175. évfordulóján 1986. szeptem­ber 2-án, a pozsonyi Kecske utcai evangélikus temetőben a Művelődési Minisztérium, a Franklin Nyomda és a * Magyar Könyvkiadók és Könyvter­jesztők Egyesülése - a pozsonyi ma­gyar konzul jelenlétében - új emléktáb­lát avatott. B. B. ^ Túrmezei Erzsébet ^ Azokért is! Utcáin únott megszokásnak, érdektelen, fagyos közönynek, kereszt alatt roskadó Jézus, hullnak-e még utadra könnyek? Jeruzsálem leányai, világégésekhez szokottak, meg tudjuk-e siratni még az értünk halálra kinzottat? S tudunk-e még magunkon sirni, magunkon és gyermekeinken? Kiszáradott-fa életünkön, hogy zöldje sincs, gyümölcse sincsen? S ha nincs könnyünk, ha nem tudunk? Ha jóba-rosszba belefáradt szemünknek most már minden mindegy, ha már a szívünk is kiszáradt? S utcáin únott megszokásnak, érdektelen, fagyos közönynek, kereszt alatt roskadó Jézus, ha nem hullnak utadra könnyek?! Te azokért is halni mégy ártatlan, véres áldozatnak, kiknek egyetlen könnye sincs, és senkit, semmit nem siratnak. V______________________ ____________________________J .. Egy evangélikus egyházi középiskola felállítása és állandó fenntartása döntően és nagy anyagi áldozatok vállalásával is egész egyházunk feladata.” AZ EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM-BIZOTTSÁG ÜLÉSE Február 20-án megtartotta első tanácskozását az az egyházi külön­bizottság, amelyet a novemberi or­szágos közgyűlés bízott meg a volt Fasori Evangélikus Gimnázium visszaállítása, illetve egy új országos evangélikus gimnázium felállítása ügyének minden vonatkozásában való megvizsgálásával. Az Evangé­likus Gimnázium-Bizottság tagjai: dr. Fekete Zoltán országos felügyelő elnöklete alatt dr. Gyapay Gábor gimnáziumi tanár, dr. Kotsis Iván építészmérnök, dr. Luthár Jenő or­szágos egyházi jogtanácsos, Szeme­rei Zoltán országos egyházi pénz­ügyi osztályvezető és Szirmai Zoltán fasori esperes. Igeolvasás és imádság után dr. Nagy Gyula püspök ismertette az országos közgyűlésen az evangéli­kus gimnázium ügyében elhangzot­takat és a közgyűlés határozatát a bizottság feladatáról. Szólt arról, hogy egy evangélikus egyházi kö­zépiskolának hármas célt kell szol­gálnia: a magyar kultúra egyházi támogatása mellett a hivő evangéli­kus értelmiség nevelését és egyhá­zunk lelkész! utánpótlásának segíté­sét. A legelső feladat annak tisztázá­sa, egyházunk és az illetékes állami hatóságok tárgyalásai útján, hogy Csurgói jubileum Egyházunk életében a templom- és a parókiaépítést tekintve két hullám fi­gyelhető meg. Az első templomépítő korszak az 1780-as években volt, a Tü­relmi Rendelet adta lehetőség nyomán. Az elmúlt esztendőkben több ekkor épült templom 200 éves „születésnapját” ünnepeltük. A másik nagy templomépítö „hullám” a két világháború között - elsősorban a 30-as években söpört végig egyházun­kon s nyomán önállósuló filiák, templo­mos-szórványok támadtak életre. Ezért találkozhatunk ezekben az esz- i tendőkben lapunk hasábjain is a gyüleke­zetek megalakulását vagy templomaik építésének 50 éves jubileumát ünneplő gyülekezetekről szóló tudósításokkal. Most ezt a sort a csurgói gyülekezet ünneplésével folytatjuk. Csurgó, ez a határmenti kis so­mogyi városka (bár még ma is bi­zonytalan a státusa: város-e vagy csak városi jellegű nagyközség), az 1986. esztendő végén ünnepelte temploma felszentelésének 50. év­fordulóját. Ha az ember Csurgó nevét hall­ja, elsősorban a Csokonai által meglátogatott régi református gimnázium jut az eszébe. Lutherá­nus múltja nincs sem a település­nek, sem a gyülekezetnek. Az írott Gondolatok március 15-én Az ország szabadsága a nép sza­badsága. Ha az ország szabadsá­gát fegyverrel eltörlik, a népet tet­ték szolgává, a nép szabadságát törölték el. A szabadságharcnak népharcnak kell lennie, akkor a nép győzhetetlen. Kossuth Lajos * * * Van ami az életnél többet ér, aminek az elsüllyedése a halálnál rettentőbb: az alkotmányos sza­badság! Kölcsey Ferenc, * * * Bezárom én is már a boltot, Napomnak vége, kész a mérleg; Nem maradok hazám adósod, Mi tőlem telt, megtettem érted. Vajda János * * * Kossuth. Ez a hét betű a magyar égbolt göncölszekere, amely min­dig mutatja az utat a szabadság győzelme felé. Juhász Gyula • • * Mi lennék, ha te is elengednél? Szülőföld, hazám ­sarkcsillagom! Csodálok minden csillagot, holdat, de csak tehozzád igazodom! Váci Mihály lehetséges-e a több mint három évti­zed óta szerződésileg az Országos Pedagógiai Intézet használatába adott fasori egyházi épületnek evan­gélikus gimnázium céljaira történő visszaadása, vagy ennek létesítésé­hez más megoldást kell egyházunk­nak keresnie. Hangsúlyozta a püs­pök, hogy egy evangélikus egyházi középiskola felállítása és állandó fenntartása döntően és nagy anyagi áldozatok vállalásával is elsősorban egész egyházunk feladata. A püs­pök bejelentette, hogy több levél és felterjesztés érkezett a gimnázium ügyében és ismertette ezeket. Beje­lentette, hogy a jövőben is minden ilyen vonatkozású levél vagy felter­jesztés a bizottság elé kerül. A püspöki előterjesztést követő, részletes vita során legelőször is ki­fejezésre jutott a bizottság minden tagjának közös meggyőződése, hogy egyházunkban - hasonlóan a többi egyházakhoz - egyértelműen szükség lenne egy evangélikus kö­zépiskolára. Egyetértés nyilvánult meg abban is, hogy erre a legkedve­zőbb megoldíást anyagi szempont­ból és a hagyományok megőrzése szempontjából is a volt fasori gim­náziumi épület felhasználása jelen­tené. Amennyiben azonban az épü­bizonyítékok szerint 1920-ban volt először a városban evangélikus is­tentisztelet. Az igazi „mag”, a gyü­lekezeti háttér, a néhány kilomé­terrel távolabb lévő Porrogszentki- rályon volt. Az első evangélikusok is onnét költöztek be a vasúttal rendelkező Csurgóra, hogy bele­kapcsolódjanak az ország vérke­ringésébe. let három évtizedes, más rendelteté­se és átalakítása miatt ennek elhárít­hatatlan akadályai lennének, egy új, korszerű evangélikus gimnázium és a hozzá kapcsolódó kollégium felál­lítása és fenntartása összes előfelté­teleinek megvizsgálása után ebben a rendkívül fontos kérdésben egész egyházunknak kell felelős döntést hoznia. Természetesen ennél á dön­tésnél figyelembe kell venni egyhá­zunk más anyagi és erkölcsi kötele­zettségeit, így az új teológiai akadé­miai épület elhatározott felépítését is. A beható tárgyalás után, amely­ben a bizottság minden tagja részt vett, a bizottság kérte egyházunk vezetőségét, folytassa a fasori épület ügyében már megkezdett tárgyalá­sokat; ugyanakkor megbízta dr. Gyapay Gábor gimnáziumi tanárt és Szemerei Zoltán pénzügyi osz­tályvezetőt, hogy részletesen tájéko­zódjanak a debreceni református gimnázium, a budapesti piarista gimnázium és az izraelita gimná­zium fenntartása és tanulmányi munkája kérdéseiben. Végül dr. Nagy Gyula püspök bejelentette, hogy az Országos Egy­ház külön alapot létesít az evangéli­kus gimnázium céljaira történő, ön­kéntes felajánlások kezelésére. Országos Gyülekezeti Segély tá­mogatásával, nagy anyagi áldozat­tal kívülről-belülről felújította a templomot és gázfűtéssel látta el a jubileum alkalmából. A templom­avatási jubileum ünnepségen kicsi­nek bizonyult a csurgói templom. A volt anyagyülekezetből, de az egyházmegye többi gyülekezetéből is eljöttek ünnepelni a gyülekezeti Ez időszakban csak elvétve tar­tottak istentiszteletet Csurgón. Majd, amikor Lágler Béla került lelkésznek Porrogszentkirályra, Janvich Bélával, a csurgói gimná­zium tanárával rendszeressé vált a gyülekezetszervezés. S ennek ered: ményeképpen az első „felbuzdu­lás” után 14 esztendőre, 1935 őszén megkezdték a mai templom alapjának az építését. S 1936. ok­tóber 11-én dr. Kapi Béla dunán­túli püspök felavatta a csurgói filia templomát. Önálló gyülekezetté csak 1947- ben szerveződött. S ma a csurgói gyülekezet gondozza a volt anya­gyülekezet, Porrogszentkirály hí­veit is. A mellékelt fotón is látható templom a városba és a városból kivezető főút mellett áll, városias bérházak tövében. Szerényen hú­zódik meg, szinte vigyázva, hogy jól „őrizze” a rábízottakat. Olyan kecses egyszerűséggel teszi ezt, hogy az erre átutazó idegen szeme is megakad rajta. A gyülekezet - az küldöttségek - lelkészekkel együtt. Nem nagyságával, hanem csalá­diasságával vált lenyűgözővé és ünnepélyessé ez a megemlékezés. Az ünnepi igehirdetést e sorok írója végezte a gyülekezet felkéré­sére. Szekeres Elemér lelkész - akit a gyülekezet ekkor köszöntött több évtizedes szolgálata alkalmá­ból -, avatott tollú írással ismertet­te a gyülekezet múltját. A csurgói gyülekezet ünnepségét megtisztelte a kerület országgyűlési képviselő­je, Csurgó Város Tanácsának el­nöke, aki meleg szeretettel köszön­tötte az ünneplő gyülekezetei, va­lamint a helyi Hazafias Népfront titkára. Hazafelé, a késői ősz festette so­mogyi dombok közül sokáig meg­őrzőm a csurgói gyülekezet szere­tetét, egyházunkhoz való hűségét s mindvégig szemem előtt van ez a „gyöngyszem”, a mindössze 50 esztendős templomunk egyike, a csurgói evangélikus templom. Kamer Ágoston Tanácskozott az Ifjúsági Bizottság Ifjúsági konferenciák Egyházunk nemrég tartott országos közgyűlése Ifjúsági Bizottságot létesített az egyházunkban folyó ifjúsági munka irányítására. Ez az új bizottság dr. Nagy Gyula püspök vezetésével február 25-én, az országos egyházi tanácsteremben tartotta meg első ülését, melyen részt vettek még Sólyom Károly püspökhelyettes, dr. Prőhle Károly tanulmányi főigazga­tó, dr. Kamer Ágoston országos főtitkár, valamint a bizottság választott tagjai: Fabiny Tamás, dr. Foltin Brúnó, Szabó Lajos, Szirmai Zoltán és Tekusné Szabó Izabella. A bizottság részletesen megvitatta egyházi ifjúsági munkánk legfonto­sabb mai feladatait. Részletesen foglalkozott a gyülekezeti ifjúsági mun­ka időszerű kérdései mellett a nyári, gyenesdiási országos ifjúsági konfe­renciák előkészítésével és két, őszre tervezett egyházkerületi Ifjúsági Nap megrendezésével. A bizottság hét tagú munkacsoportot bízott meg az ifjúsági munka koordinálásával és az idei részletes munkátervek kidolgo­zásával. Ennek a munkacsoportnak tagjai: Szabó Éájos zuglói lelkész vezetésével: Fabiny Tamás, dr. Foltin Brúnó, Gáncs Péter, Ribár János, Szirmai Zoltán esperes és Tekusné Szabó Izabella.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents