Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-03-01 / 9. szám

Evangélikus Elet 1987. március i. VÁLASZD AZÉRT AZ ÉLETET Evangéliumi állásfoglalás a házasság és a család kérdéseiben „Válaszd azért az életet” (SMóz. 30,19) - ez az ige jelezte a Krisztushívők eszmecseréjének alapvető irányát, amelyet a házasság és a család problémáiról tartottak az elmúlt esztendő során a Keresztyén Orvosok Szemináriumának rendezésében, ökumenikus szervezésben. Orvosok, pszichológusok, szociológusok, lelkipásztorok, családanyák fejtették ki álláspontjukat: milyen a magyar családok helyzete ma, mi a teendő. Mélyről jövő aggódás, de Isten felénk tekintő arcáról, felénk áradó szeretetéből fakadó reménység, az élet ajándékának, mint alapvető jónak hirdetése, az igazi életöröm felmutatása - ez jellemezte a különböző előadásokat. A kialakított álláspontról részleteket közlünk. (Szerk.) A házasság A házasságot Isten szerzése sze­rint két ember: egy férfi és egy nő egész életre szóló szövetségének te­kintjük, amelynek az a célja, hogy a házastársak a hit útján, testi—lel­ki—szellemi egységben kiábrázol­ják azt a misztériumot, amely Krisztus és az egyház között az önmagát odaadó szeretetben való­sul meg. A család a társadalom alapja, Isten rendelése. A férfi és a nő a monogám házasságban élhet legteljesebb és legtartalmasabb éle­tet és ez a kapcsolat adja a legmeg­felelőbb védettséget a születendő és a felnövekvő új génerációnak. A szexualitás helye a házasságban van, örömszerző jelentősége is hangsúlyozandó. Nem elég „há­zastársi kötelességet” teljesíteni - örülni kell egymásnak. Gyermekáldás A házasság gyümölcseként hála­adással kell fogadnunk Isten aján­dékozó szeretetének bizonyságát: a gyermeket, aki igazán családdá avatja az apa és az anya házassági szövetségét. Fel kell azonban is­mernünk, hogy a gyermeket, Isten egyik legnagyobb ajándékát, bol­dogság és öröm forrását nemcsak elfogadni, hanem kérni kell. Ve­gyük észre, hogy a legalapvetőbb ajándék, amit kaphatunk, maga az élet. A gyermekáldás vállalását elé­be helyezzük az anyagi érdekek­nek, az önző, kényelmes élet utáni sóvárgásnak. A nagyobb család nagyobb terhet is jelent, de teher­vállalás nélkül nem lehet egészsé­ges az ember. A régi népi mondás szerint: „Ha Isten báránykát ad, legelőt is ad hozzá”, vagy amint az Igében olvassuk: „Minden gondo­tokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok” (lPét. 5,7). Az emberi élet Krisztushívő ember számára el­fogadhatatlan a már megfogant' emberi élet kioltása, megölése. Minden lehetőt meg kell tenni, hogy hazánkban az évi 80 000 kö­rüli abortusz jelentősen és minél előbb lecsökkenjen. Számos or­szághoz hasonlóan Magyarorszá­gon is biztosítani kell a nőgyó­gyász orvosnak azt a jogát, hogy lelkiismereti okból megtagadhassa az abortusz végrehajtását, az ne legyen munkaköri kötelessége. Sok nő súlyos egészségkárosodá­sát okozták a ma használatban le­vő fogamzásgátlók. Az orvos tar­tozik őszintén beszélni a konkré­tan szóba jöhető fogamzásgátlók káros hatásairól is, és egyéni ellen­javallat (pl. dohányzás) esetén tar­tózkodjék a szer felírásától. Gyermeknevelés Gyermekeinket is igyekszünk a hit útjára vinni, megismertetni őket Jézus Krisztus evangéliumá­val, értük és velük együtt imádkoz­va, hogy ők is Krisztus egyházá­nak élő tagjai lehessenek és így a család egyben gyülekezetté is vál­jék. A jelenleginél stabilabb, teher- viselőbb családokra csak akkor számíthatunk, ha fiataljaink józan boldogsággal, önmegtartóztatást gyakorolva, tudatosan készülnek a házasságra. Legfőbb ideje, hogy merjünk fiataljainknak egyértelmű életvitelre utaló, jó célhoz vezető útjelzőket mutatni akkor is, ha ez gyakran népszerűtlen feladat. Az egyház már a tizenévesekkel való foglalkozás során adjon helyet az Isten tervei szerinti házasságra és családi életre való felkészítésnek. Ebben mi is szívesen segítünk. A kölcsönös szeretet Mivel a bűn a házasságot is rombolja, küzdenünk kell a házas­ságot rontó tényezők, az egymás­tól való elhidegülés, az elidegene­dés és ezek szomorú következmé­nye, a válás ellen, érvényesnek tartván a házastársakra különösen vonatkozó apostoli intést: „El­szenvedvén egymást és megbocsát­ván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza vol­na; miképpen a Krisztus is megbo­csátott néktek, aképpen ti is.” (Kol. 3,13). A mindent vállaló köl­csönös szeretet az igazi orvosság a házasság megromlása ellen. „Kér­lek azért titeket ... hogy járjatok úgy, mint illik elhivatástokhoz, mellyel elhivattatok, teljes aláza­tossággal és szelídséggel, hosszútű­réssel, elszenvedvén egymást szere­tetben.” (Ef. 4,1-2). Imádkozzunk egymásért és gyermekeinkért. Ne keseredjünk meg, adjunk számot reménységünkről saját családunk­nak is. Imádkozzunk, hogy ami­kor eljön a sötétség órája, hinni tudjuk, hogy „a felhők fölött süt a nap”. A kölcsönös szeretet és meg­becsülés ne fogyatkozzék meg, idő­sek és fiatalok forduljanak szíves szeretettel egymás felé, egészítse ki egymást a tapasztalat és a friss erő. A családi élet megromlásának következményei a szenvedélybe­tegségek, az alkohol és a kábító­szer, a hamis boldogság keresése. Gyógyításként és megelőzésként vezessük ezeket az embertársain­kat az igazi öjömök forrásához. Az élet szeretete A Krisztusban hívő magyar em­berek, ha családi közösségükben ál­dozatok árán is vállalják az élet sze- retetét és védelmét, ilyen mintával ajándékozhatják meg honfitársai­kat, amely megtartatást és gazdago­dást jelent egész népünk jövőjére. Meggyőződésünk, hogy Istennek terve van a magyar néppel is, és az az akarata, hogy ez a kis nép a népek nagy családjában a maga színével és sajátosságával gazdagítsa a né­pek és nemzetek életét. Nem nyu­godhatunk bele abba, hogy utunk a nemzetfogyás felé vezet. Akik hitük alapján vállalják Isten előtt nemzetünk jövőjéért való felelőssé­get, erősítsék egymást az áldozat- vállalás elfogadásában és gyakorlá­sában. Hívjuk azokat, akik vállal­koznak erre a szent küldetésre. FIGYELŐ Több? Nagyon szép válaszcikket Irt Beke Kata az Elét és Irodalom január 30-i számában (Ki beszél itt már Isauráról?) A cikk egészét, egész gondolat - menetét magam is vállalom és leg­feljebb csak ott van vitatkozni va­lóm, amikor azt olvasom: „A 'Ne lopj!' parancsa egyidős a magántu­lajdonnal, de olykor másképp értel­mezte egy-egy közösség". A való­ságban éppen a fordítottja történt: ez a parancsolat egy sajátságos kö­zösség közös érdekeit, közös tulaj­donát védte és csak későbben követ­kezett be az Írónő által említett, máig is ható átértelmezés (ha tőlem lopnak, az bűn, ha én lopom meg a közösség tulajdonát, az ügyeske­dés). Az Írás, amely szentírási helyek, egyháztörténeti, teológiatörténeti utalások egész sprát idézi, arról az erkölcsi válságról szól, ami ha nem is egész társadalmunkat, de annak kisebb-nagyobb részét ma jellemzi. Az így kialakított látlelet megdöb­bentő, de méginkább elgondolkod­tató. A megdöbbenést és elgondol­kodást talán a kővetkező bekezdés bizonyítja a leghűségesebben: ,,’A helyes kormányzás alapja az erény.’ - mondja a Sho-king, az ősi kínai törvénykönyv. 'Mert minden ország támasza s talpköve a tiszta erkölcs' - feleli neki Berzsenyi Dá­niel téren és időn át. De ha nem tudható, hogy mi az az erény? Ha homályban marad, mi a tiszta er­kölcs? Ha végképp kidőlnek a sor­ból azok, akik tudnak még a tízpa­rancsolatról, munkás szolidaritás­ról, kritikáról és önkritikáról? Ha majd azok népesítik be az országot, akik nem tehetnek arról, hogy a szocialista erkölcsről csak fráziso­kat hallottak, mert a régi tömlőkből kitöltetett az óbor, s nem töltetett beléje semmi? Akkor mi lesz?" De idézhetném a XI. országos békekonferencia ifjúsági szekciójá­ban elhangzott egyházi hozzászó­lást is eképpen: ...előbb sikerült a hagyományos, kipróbált keresztyén erkölcsi értékeket a közgondolko­dás peremére szorítani, mint az „újat”, a Jobbat" kialakítani. Ezek után az én egyetlen kérdé­sem: mi volt, mi van, mi lesz akkor, ha mi evangélikus keresztyének nem tudtuk, nem tudjuk, nem fog­juk tudni átadni leányainknak, fiainknak az egész életünket for­máló Igét? Mi volt, mi van, mi lesz? Mert ez számunkra nem egyszerűen erkölcsi, hanem elsősorban hitbeli kérdés, s az általunk adott válasz eldöntheti az ideig, s az örökké tar­tó jövőnket, azaz: az üdvösségünket is. V. Nyílt napok Teológiai Akadémiánkon Április 6-án és 7-én (hétfőn és ked&en) ebben az évben is úgynevezett nyílt napokat rendez az Evangélikus Teológiai Akadémia. Ebből az alkalomból szere­tettel várjuk elsősorban azokat a fiatalokat, akik érdeklődnek a Teológiai Akadé­mián folyó munka és a teológusok élete iránt. A látogatók résztvehetnek az előadásokon és alkalmat teremtünk arra is, hogy kérdéseket tegyenek fel profesz- szoroknak és hallgatóknak. Mindkét nap 3/4 8-kor kezdődik reggeli áhítattal. Ebédre is meghívjuk azokat, akik előzetesen írásban is jelentkeznek. Dr. Cserháti Sándor dékán r Reményik Sándor erős evangélikus környezet vette körül a kislányt már bölcsőjében”. Emlékezés Dukai Takách Judit költőnőre Egy téli tölgylevélre (II. befejező rész) E levelet a hegytetőn találtam, Hóban feküdt, az erdőhöz közel, Fákról hullt gyémántporral beszltáltan. Míg zöld volt, Imi rá nem lehetett. De hogy megbámult, megkeményedett: Az írás felcslllámllk rajta, S tűnődvén, lelkem elsóhajtja: Kellett a dér, a tél, a hóvihar, S a zúzmara, a zordfényű palást, Hogy egy Kéz azt írhassa ránk, amit akar. 250 év« Bús borongás fogja el lelkét, de időnként felvidul. Hiszen fiatal volt, szép volt, Atyja mindent megtesz a kedvéért. A környékbeli ifjak sűrűn keresik fel a gazdag, művelt leányt. Költői tehetségé­nek is korán híre ment. Horváth József Elek sárvári patvarista (joggyakornok) és Tatay János szombathelyi teol. tanár látogatja és buzdítja verselésre. De legköze­lebb állt hozzá Döbrönteiné, a művelt papné. Férjével együtt ír­ták meg Gábor fiuknak - aki Er­délyben az Erdélyi Múzeumot szerkesztette hogy Judit versel. Döbrönteiné megígérte keresztlá­nyának, hogy Gábor fiát, ha meg­jön Erdélyből, átküldi hozzá Du- kába. Döbröntei örömmel látta, hogy Judit igazi költői tehetség. Majd Judit is ellátogatott atyjával Uraiujfaluba, ahol sok jó tanácsot kapott barátaitól. Később Döb­röntei, Wesselényi Miklós és en­nek nevelője, Pataky Mózes visz- szatérve olaszországi útjukról Du- kába látogattak el. Nagy öröm volt a házban. - Judit mind a há­rom férfiúhoz ódát írt. Versei már lapokban jelentek meg. Sokan magasztalták. Verseket, leveleket írtak hozzá... Döbrönteinek írta: „Úgy tódulnak hozzám a jóaka­rók és barátok, mint jó gyóntató páterhez a bűnös lelkek.” Voltak irigyei is... 1815-ben Kazinczy írta neki: „Ne rettegje, kisasszony, azt a vádat, hogy amely leány verset ír, nem lehet jó' asszonya a ház­nak”. Kortársai szerették. Döb­röntei Malvinénak, Berzsenyi és Kazinczy becéző szóval Dudinak nevezte. Berzsenyi 1815-ben írt hozzá költeményt. Dicsőségének tetőpontját érte el az 1817-19. években, amikor Festetich György többször meghívta a Keszthelyi Helikoni ünnepekre. Atyja kísére­tében itt ismerkedhetett meg a ko­rabeli szellemi élet vezetőivel. Többek között Kopácsi József veszprémi püspökkel, aki kegye­sen fogadta az evang. költőnőt, Kisfaludy Sándorral és nejével, Szegedy Rózával, Pálóczi Horváth Adámmal találkozhatott. A keszt­helyi ünnepélyen részt vett Judit udvarlója, Göndötz Ferenc, felső- patyi földbirtokos is. Az irodalom barátainak a keszthelyi ünnepeken Judit hazafias és családi versei kel­tették fel a figyelmet. Esküvőjüket 1818. szept. 9-én tartották. Eljöttek Dukára a ro­konságon kívül Keszthelyről Ru­szék József apátplébános és Mat- kovich fiskális (ügyvéd). A nász­nagy és nypszolyóasszony szerepét Horváth Ádám és ifjú felesége, Kazinczy Klára (ref. lelkész leá- 4 nya) töltötte be. Előzőleg Judit az ő esküvőjükön volt nyoszolyó- leány. - Festetich György az eskü­vő napjára nászajándékul ?gy pár ritka szépségű fakó lovat küldött. Drága porcelánkészletet és gyé­mántokkal díszített karneolköves (féldrágakő) gyűrűt is ajándéko­zott Juditnak. Felsőpatyon Judit férjéhez ido­mult. Kevesebbet verselt, jó anya és háziasszony vált belőle. Négy leánygyermekük született. Ezek közül Göndötz Fánny koltai Vi- dos Kálmán felesége lett Keme- nesmihályfán. (Vidos Kálmán (1825-1907) a szabadságharc ide­jén nemzetőrtisztként Vidos Jó­zsefnek, Széchenyi István barátjá­nak volt hadi futárja. A szabad­ságharc után visszavonult keme- nesmihályfai birtokára s mint hi­tes ügyvéd, a kemenesaljai járás­nak volt főszolgabírája. Utódjuk nem volt. -» Vidos L-tár). A költőnő írt bánatos verseket: „Juliskám halálára” 1829. - Vers­ben üdvözölté férjét névnapján. Megénekelte Felsőpatyot is: „Az én lakhelyem” c. versében: Egy csendes kalibám itt, hol a szép Rába A virágos rétek partjait locsolja... Kies Paty, tebenned zengem el énekem... Kellemes körében kis házi népemnek Érzem, hogy feleség s édesanya vagyok. Férje vízibetegségben korán el­halt, 1830. dec. 22-én. Rászakadt a gazdálkodás gondja, de mint fol- desasszony is megállta helyét, jó rendben tartá birtokait. Voltak ré­gebbi peres ügyei. Rászorult férjé­nek jó barátjára, Patthy István ügyvédre és berekalji (ma Tompa- ládony része) birtokosra, aki a fia­tal nőt özvegysége második évé­ben meg is kérte. Patthy mint Sop­ron megye ügyésze és Nemeskér egyházfelügyelője méltó is volt hozzá. Atyja, aki szemevilágát ve­szítve Dukában élt, nem akarta az újabb házasságot. Azért Ágfalván 1832-ben csendben esküdtek meg és Sopront választották lakhelyül. Utolsó költeményében, „Az én sorsom”-ban Patthyról mondja: Sorsom sivatag pusztáján Előttem egy hiv barát, Részvét ül nemes homlokán, Szemem benne védőt lát. Teljes lett boldogságuk, midőn várva várt fiuk, az erős Patthy Sándor 1833-ban megszületett. Sopronban a nagy magyar Szabó József líceumi tanár, a tanítókép­ző alapvetője volt legjobb barát­juk. Ennek házában laktak (Vár­kerület 70, ma Lenin körút). Őt írták be első komájuknak. Ott volt a keresztszülők között Erdélyszky Mihály nemeskéri, Kiss József ge- resdi lelkész, Wittnyédy János, Káldy József, Dukai Takách Jó­zsef és János, Patthy Sándor, sop­roni líceumi tanárok: Rajts Péter ig., Ódor István és Sztrókay Ig­nác. Minden örömük mellett vész­felhők, az édesanyán a tüdővész jelei mutatkoztak. 1836. ápr. 10- én született Ida nevű kislánya, öt nap múlva meghalt kislánya szüle­tése után, 11 nap múlva a kislánya is követte. Juditot Soprontól Kis János búcsúztatta, holttestét Du­kára vitték a családi sírboltba. Itt Magassy Dávid kissomlyói és Kiss József geresdi lelkész búcsúztatta.- Judit végrendeletében hagyta meg, hogy Németh Mariska, aki még neki is dajkája volt és most Dukában világtalan atyjának a gondviselője, ügyeljen fel a gyer­mekekre és segédkezzék mostoha­apjuknak. Egyetlen fiuk, Patthy Sándor , méltó lett szüleihez. Berekalján volt birtokos, ifj. Wittnyédy János leányát, Erzsébetet vette feleségül. •Nemeskér 1869-ben őt is felügye­lőjének választotta. Népes, tekin­télyes családot hagyott maga után.- Á korabeli egész művelt magyar­ság hazánk büszkeségének tekin­tette a költőnőt. „Az én képem" c. válogatott verseknek bibliofil kö­tete napfényre hozta és közkinccsé tette az irodalmat kedvelők között a már-már feledés homályába me­rült verseket. A költőnő emléke előtt Sárvár várossal Kemenesalja, de egész magyar népünk együtt tiszteleg. Simonffy András mondotta: „Duka él, élni akar”. Élni akará­sának bizonysága a kisközség sze­rény jövedelmű dolgozóinak szor­galma és éltetője lesz a dukai tör­ténelmi falak közé költözött „szel­lemi tőke”, melynek nincs árfolya­ma, de kamatozik, gyümölcsöt ér­lel magyar népünk javára. Legyen áldott Dukai Takách Judit költőnö emléke a magyar szívekben! Ha pedig a hála és tisz­telet odavisz bennünket sírboltjá­hoz, mondjuk el csendes alázattal az ő szívéből feltörő fohászt: „Add meg, óh felettünk lakó szent Istenség, Hogy legyen már egyszer állandó békesség". Mesterházy Sándor 1737. március 4-én halt meg REGIS MÁRTON evangélikus lelkész. 1668 tá­ján született Nagydobrócon. Korán árva lett. Liptószentivánon, Nagypalugyán, Késmárkon, Korponán és Körmöcbá­nyán volt diák. Füleken lett rektori 1705 nyarán Wittenbergben egyetemista. Ha­zajövetele után 1708-tól Radványban rektor, 1710-től Korponán lelkész, de 6 hét múlva állás nélkül élt Radványban. Innen hívták még ez évben Rozsnyóra -magyar lelkésznek. 1711-ben elvették templomukat. Ekkor a rozsnyói evangé­likusok Berzétére szorultak. A gömöri egyházmegye alesperese volt haláláig. 225 *v« 1762. március 8-án született Homokbö- gödén HRABOVSZKY GYÖRGY evangélikus lelkész, egyháztörténész. Té­ten és Sopronban volt diák, majd Uraiúj- faluban lelkész. (1784). Innen külföldre utazott, Wittenbergben lett egyetemista (1786),majd Halléban(1787). Hazajöve­tele után Várpalotán (1788), Kissomlyón (1795) és Lajoskomáromban (1803) volt lelkész. Esperesi tisztet is viselt egyház- megyéjében 1803-1812 között. 1825. áp­rilis 12-én halt meg. 100 éve 1887. március 11-én született Bártfán ZALÁNFY ALADÁR evangélikus pr- gonaművész és orgonaszakértő. Koess- ler János és K. Straube tanítványa volt. Mint orgonista szolgált a Bazilikában (1914), majd a Deák téri evangélikus templomban (1922). Egyházkerületi ze­nei főigazgatói tisztet is viselt. 1920-1950 között a Zeneművészeti Főiskola tanára volt. Számos koncertje maradt emléke­zetes. Budapesten halt meg 1959. május 15-én. * 350 «V« 1637. március 19-én halt meg Pozsony­ban PÁZMÁNY PÉTER katolikus ér­sek. Református családban született Nagyváradon 1570. október 4-én. Ko­lozsvárott jezsuitáknál tanult, s azok té­rítették át (1583), sőt a rendjükbe is belépett (1587). Bécsben, majd Rómá­ban tanult. Grázban lett egyetemi tanár (1597). Előbb bölcsészetet, majd teoló­giát tanitott. 1607-ben hazatért. Turóci prépost (1616), s még ez évben esztergo­mi érsek lett. 1629-től haláláig bíboros volt. Az ellenreformáció legbuzgóbb és legsikeresebb munkása volt Magyaror­szágon. Nevéhez fűződik a bécsi Pazma- neum alapítása (1623) és a nagyszombati egyetem létesítése (1635). 150 *v« 1837. március 21 -én halt meg Liptószent- miklóson BLAHO MÁTÉ evangélikus lelkész. Turócbesztercén született 1772. augusztus 18-án. Itthoni diákoskodás után a wittenbergi egyetemre ment (1795). Hazatérése után Liptószentmik- lóson volt lelkész (1798) haláláig. Egy­házmegyéje esperesévé is megválasztotta (1820). 100 év« 1887. március 21-én született Érsekújvá- rótt KASSÁK LAJOS költő, író, festő. Nehéz sorsú, de tehetséges fiatalember, lakatos segédlevelet szerzett, vasmun­kásként dolgozott, verset írt, lapot szer­kesztett (A Tett és Ma), képzőművész volt, kiállításokat rendezett. A Tanács- köztársaság idején és a felszabadulást követő években aktív politikai munkát végzett. 1949-től visszavonult a politikai életből. Az irodalmi életbe 1956-ban kapcsolódott be ismét. Ettől kezdve sor­ra jelentek meg verseskötetei. Budapes­ten halt meg 1967. július 22-én. 200 év« 1787. március 30-án Szakolcán született CZINÁR MÓR levéltáros, történész, bencés tanár. Nagyszombatban, Po­zsonyban, Győrött, Pannonhalmán ta­nított, ahol előbb levéltáros lett (1829), majd könyvtáros, végül a könyvtár igaz­gatója (1870). Főleg Árpád-kori okleve­lekkel és egyháztörténettel foglalkozott. 1875. február 10-én halt meg Pannonhal­mán. Detre János Dukai Takách-kúria. Épült a 18. század végén. Homlokzatán a családi címer

Next

/
Thumbnails
Contents