Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-02-22 / 8. szám

Ejvurigeiii\,us mei ^vor. rtpnuMn c*. A 450. évfordulóra ft A Schmalkaldeni Cikkekről A háttér A nürnbergi vallásbéke után a schmalkaldeni szövetség vi­rágkorát élte: évről évre növe­kedett létszámban, erőben, te­kintélyben. 1534-ben belépett Württenberg is. Hercege, Ul- rik, Hesseni Fülöp segítségével került újra hatalomra, és fon­tos feladatának tekintette az egyház megreformálását. A ré­gi tübingeni egyetem is az evan­gélium ügyét szolgálta. A Ma lanchthon közvetítésével elké­szített wittenbergi konkordia (1536) a délnémet területeket is közelebb hozta Lutherhez és a schmalkaldeni szövetséghez. A császár - felfigyelve a pro­testánsok megerősödésére - a már régebben tervezett egyete­mes zsinat összehívását sürget­te; erre az új pápa, III. Pál is hajlandónak mutatkozott. El­küldte egy püspökét, hogy a zsinatot előkészítse, de őszin­tén és komolyan ekkor sem akarták Rómában a zsinatot. A pápa 1537-re, Mantuába hívta össze a zsinatot, olyan időben, amikor - a nemzetközi politikai helyzet miatt - előre látható volt, hogy erre nem ke­rül sor. János Frigyes szász választó- fejedelem kérésére Luther egy iratot készített arról, hogy mi­lyen pontokban lehetne meg­egyezni, és melyekben nem. így állította össze a Schmalkaldeni Cikkeket. A tartalom Az első részben az Istenről szóló tanítást foglalta össze, amelyben mindenki egyetért. A második részben azokat a tételeket találjuk, amelyekből az evangélikusok semmit sem engedhetnek (pl.: Krisztus az egyedüli közbenjáró, „egyedül, hit által”; a pápaság, a szerze­tesség, a mise, a tisztítótűz elve­tése stb.). A harmadik rész azokról a tételekről szó, amelyekre a Szentíráshoz közelebb álló ka­tolikusokat meg lehetne nyértíi (pl.: bűn, törvény, bűnbocsá­nat, a szentségek, a papok há­zassága, stb.). E cikkeket a teológusok már Wittenbergben aláírták, Me- lanchthon azzal a megjegyzés­sel, hogy a pápának a püspö­kök feletti főhatóságát „emberi jogon” el lehetne fogadni, ha megengedi az evangélium sza­bad hirdetését. 1537. februárjában a schmal­kaldeni szövetség összejövete­lén a rendeknek is, alá kellett volna írniuk ezeket a cikkeket, de Luther betegsége miatt hiányzott. Melanchthon nem terjesztette eléjük, így csak az Ágostai Hitvallást, az Apoló­giát és Melanchthon egyházjo­gi dolgozatát fogadták el, és írták alá. Ugyanott Held kan­cellár személyesen hívta meg az evangélikusokat a zsinatra, de - mivel nem ismerték el szabad­nak a zsinatot - visszautasítot­ták a meghívást. A két tábor közötti feszült­ség kiéleződött. Jelentősége Luther tanítása mégis a Schmalkaldeni Cikkek néven lett ismertté, került be hitvallá­si irataink gyűjteményébe, és vált eligazító jelentőségűvé egyházunkban. Dr. Barcza Béla „Az egyházak jelentős segítséget I Közmondások az Ige fényében adhatnak népünk és társadalmunk mai gondjainak megoldásában” Egyházi és társadalmi vezetők év eleji találkozása Győrött A Győr-Sopron Megyei Tanács dísztermében, ünnepi fogadás kereté­ben február 4-én rendezték meg a megyei és az egyházi vezetők hagyomá­nyossá vált, év eleji találkozását. Az ünnepi fogadás házigazdája, Szabó Mihály megyei tanácselnök, meleg szavakkal köszöntötte az egyházak és felekezetek megjelent képvi­selőit. Értékes beszámolót adott országunk és a megye sok gonddal járt, elmúlt évéről, a közös erőfeszítések megyei jó eredményeiről és az előt­tünk álló év új, nem könnyű feladatairól. Kiemelte: az egyházak, a hívő emberek eddig is jelentős segítséget adtak és adhatnak az új évben is mai gazdasági, társadalmi és erkölcsi közös gondjaink megoldásában. Ezután a jelenlévő egyházak és vallásfelekezetek vezetői, lelkészei nevében dr. Pataky Kornél győri római katolikus megyéspüspök, dr. Nagy Gyula evangéükus püspök, Kovách Attila dunántúli református püspök és dr. Szennay András pannonhalmi bencés főapát szóltak a nemzetközi viszonylatokban, hazánk és társadalmunk mai életében, a családi és a személyes emberi élet mai nagy kérdéseiben az egyházakra, a hívő emberekre váró tennivalókról, a „szeretet munkaterületeiről” népünk mai életében. Ezt követően dr. Kreiter Mária, Győr-Sopron megye párttitkára szó­lalt fel és kérte az egyházak együttműködését a közös nemzeti és helyi feladatokban. Befejezésül Szabó József, a Hazafias Népfront megyei titkár-helyettese köszönte meg az értékes megbeszélést és kívánt sok eredményt az egyházak képviselőinek. A találkozás során - amelyen evangélikus részről Bárány Gyula győri esperes és Sümeghy József vadosfai espereshelyettes is részt vettek egyházunk püspöke kifejezte egyházunk hálás köszönetét a Győr-Sopron Megyei Tanács félmillió forintos támogatásáért a súlyosan sérült soproni műemlék templom helyreállítására. Túrmezei Erzsébet Most élni - küldetés Minden háznak megvan a maga keresztje Minden háznak vagy mindenki­nek, egyre megy. Amiképp azon sem érdemes szőrszálhasogatók módjára vitatkozni, hogy vajon keresztyén szempontból minden nyomorúságra, minden gondra, minden teherhordozásra „sza­bad-e azt mondani, hogy kereszt” vagy csak a kifejezetten az evangé­lium ügyéért vállaltakra? Most élni - küldetés! Elfogadni - alázat. Ez az én századom: ez a rohanó, véres huszadik század.' Legelején érkeztem. Egy világhábrú átkos árnyéka már .gyermekéveimre ráhullt... s ma viharszárnyakon már vége felé száguld. Atomkor százada lett. Észbontó kérdések kavarognak, és nincsen felelet. Két világháború véres emléke sikoltja bennünk: Béke, béke! Mért kellene gyűlölnünk, ölnünk?! Világűrbe törünk, s pusztul a Földünk. Soha nem tudtunk ilyen sokat és soha ilyen keveset. Feledésbe hulló szavak testvér, irgalom, szeretet. Viharzúgásba vész halk énekem. S most élni küldetés, mert így rendelte Isten énnekem?! ö egyszer számonkéri küldetésem, s ítél felettem: hogyan szolgáltam és hogyan szerettem... a szabadulás egyetlenegy útját Jézus Krisztust hirdetni szóval, tettel hogyan siettem! Még itt vagyok, s most élni- küldetés! Embermilliárdok kis porszeme, emberóceán kicsi cseppje, én, amit tettem és amit tehetek, olyan kevés! Vége felé viharzik a század, vége felé lehellet-életem. Köszönöm Krisztusom, hogy ezt a lehelletnyi életet ma újra csodatévó kezedbe tehetem. Továbbsodor magával századom, ez a viharszárnyú század. Most élni - küldetés! Elfogadni - alázat. Szivemet Krisztushoz emelem. Enyém a küldetés. Övé a kegyelem. A közmondás igaza és haszna Amikor egy ókori indiai bölcs­höz elment valaki, aki elveszített hozzátartozója miatt vigasztalha­tatlan volt, kérte a bölcs segítségét és vigasztalását, az 3 búzaszemet adott neki, mondván, hogy egy év alatt menjen el mindenhova, min­den családhoz, és ahol olyan csalá­dot talál, hogy semmi gond, semmi nyomorúság nincs, nem siratnak senkit, hagyjon ott egyet a búza- szemekből, aztán jöjjön vissza. Egy év múlva visszajött, mindhá­rom búzaszem megvolt, nem volt aztán szüksége külön vigasztaló szóra. Valamit végérvényesen megértett. Minden háznak megvan a maga keresztje, egyiknek ez, má­siknak az. Kívülről nézve egyiké kisebb, a másiké nagyobb. Felso- rolhatatlan és kimeríthetetlen a készlet. Amikor valaki ezt a közmon­dást igazán elfogadja, akkor bizo­nyos lelki haszonra máris eljut. Megerősödhet az összetartozás és együttérzés igen tág, igen általá­nos, de azért mégis valamit jelentő szintjére. Belegondolhat abba, hogy nincs egyedül, megszámlál­hatatlanul sokan vannak hozzá hasonló vagy még rosszabb hely­zetben. Talán kevésbé zúgolódik, nem gondolja többé, hogy olyasmi történt, ami csak ővele történhet meg. Sőt amiképpen egy régi kis tanmese példázza: Isten, látva az emberek zúgolódását keresztjeik miatt, egybegyűjtetett minden ke­resztet és minden ember választha­tott, amelyiket testhez illőbbnek találta az előbbinél. Végül, látván és mérlegelvén a többiek közelről megismert keresztjét, mindenki visszatért a magáéhoz. A hetvenöt évet Túrmeze) Erzsébetet köszörűjük ezzel a versével Az evangélium többlete Aki csak a közmondás alapján áll, nem áll vajmi szilárd funda­mentumon. Aki csak azt látja és tartja szem előtt, csak azzal szá­mol, ami a közmondás bölcsessé­gébe belefér, nem jut messzire. Az evangélium nemcsak arról tud, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje, hanem hirdeti Jé­zus ígéretével: „A Szentlélek eljő reátok és vesztek erőt”. Csel 1.8. Bárkinek saját erejét hamar fel­őrölhetik a gondok, kereszthordo­zások”, de akik az Úrban bíznak, erejük megújul”. Ézs 40.31. Az evangélium többlete az is, amit az ének így fogalmaz: „Hor­dozni a keresztet, Téged is megta- nit”. 209. é.l.v. Hordozni, mégpe­dig nem egyszerűen beletörődve a legtöbbször úgyis megváltoztatha- tatlanba. Hordozni, azzal a bizo­nyossággal, hogy „az Úrnak min­den útja kegyelem és hűség azok­nak, akik szövetségét és bizonysá­gait megtartják”, 25. zsoltár 10. Az evangélium többlete az is, amit a kereszteket hordozó Pál apostol a gyülekezetnek így ír: „örüljetek az Úrban, ismét mon­dom, örüljetek”, Fii 4.4. Minden háznak megvan a maga keresztje, de ahol az Úrra néző gyülekezet van együtt, ott semmiképp nem hiány­zik a Szentlélek általi öröm. Evangéliumi kiegészítés. a köz­mondáshoz az is, amit az apostol a galáciabeliekhez ír: „Egymás ter­hét hordozzátok s úgy töltsétek be a Krisztus törvényét”. Gál 6.2. Az evangélium semmivel nem pó­tolható ajándéka az is, amit így vall Pál apostol: „Tudjuk pedig, hogy akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra van”. Rm 8.28. A legbizonyosabb többlet és se­gítség minden keresztet hordozó számára abban a bizonyos egy ke­resztben van, amely a Golgota he­gyére állíttatott. Ha ehhez a ke­reszthez és a többi ember keresztjé­hez méri magát az ember, megtör­ténhet, hogy a saját keresztjét egy­re kisebbnek találja majd. Győr Sándor Püspökválasztás Debrecenben J Bartha Tibor református püspök megromlott egészségi állapotára te­kintettel nyugalomba vonult. A Tiszántúli Református Egyházke­rület gyülekezetei az így megürese­dett püspöki tisztségre Kocsis Ele­mér debreceni teológiai tanárt vá­lasztották meg a kettős jelölés során nagy szavazattöbbséggel. Bartha Tibor felmentéséhez és Kocsis Ele­mér püspökké választásához a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa a törvényes előírásoknak megfe­lelően az előzetes hozzájárulást megadta. A Tiszántúli Református Egyházkerület új püspökét egyhá­zunk nevében táviratban dr. Nagy Gyula püspök köszöntötte. erős evangélikus környezet vette körül a kislányt már bölcsőjében”. # Emlékezés Dukai Takách Judit költőnőre Dukál Takách Judit hárfás kepe A múlt év végén két Vas megyei városban, Sárváron és Celldömöl- kön emlékeztek Dukai Takách Ju­dit halálának 150. évfordulójára és költészetére. Az áldott emlékű köl­tőnő válogatott verseinek kiadása és ismertetése tette mindkét város­ban ünnepivé a megemlékezést. A verseket dr. Papp János, a Szom­bathelyi Berzsenyi Dániel Tanár­képző Főiskola tanszékvezető taná­ra válogatta, a kiadását Sárvár vá­ros Tanácsa vállalta, az 59 oldalas könyvecskét szép kiállításban Gyo- mán a Kner Nyomda készítette el. „Az én képem" címen megjelent könyvecske tükrözi a mély érzelmű, finom hangú költőnő lelkivilágá­nak gazdagságát, emberi vonásai­nak színes varázsát és szépségét. Ér­zelmeiről így vall a címet viselő ver­sében: „Magyar születésem hozza magával tán, Hogy természetem szomorúbb, mint vidám”. (Refor­mátusok Lapja, 1986. nov. 30.). „Sárvár város e kötettel tiszteleg Dukai Takách Judit halálának 150. évfordulóján a költőnő emléke előtt. Közvetlen költő-elődeinek ér­tékteremtő munkásságát sajátságos eszközökkel ötvöző lírája a magyar felvilágosodás számon tartott örök­sége. - Ezzel a válogatással is ápol­juk megyénk irodalmi múltjának értékeit, hogy jobban megismerhes­sük jelenünket, jövőnk hordozóját. - Sárváron 1986 áprilisában”. A költőnő verses hagyatékát elő­ször Döbröntei Gábor (1785— 1851), az MTA titkára gyűjtötte össze és átadta Toldy Ferencnek, az MTA elnökének, ő pedig Vadász Norbert csornai premontrei tanárt kérte meg a versek kiadására. Az 1909-ben megjelent verses gyűjte­ményből néhány példány talán még található főleg egyházi könyvtárak­ban. Papp János a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtárnak egyetlen pél­dányát használta fel munkájában. A sárvári könyvpremieren Papp Já­nos ismertette a költőnő verseit és életútját, Molnár Zoltán, a sárvári Könyvtár igazgatója pedig a versek tükrében mutatta meg a költőnő rövid földi életének és verseinek hű kapcsolatát. Celldömölkön 1986. dec. 10-én, JUDIT-napon a Kemenesaljái Mű­velődési Központban a helytörté­net és honismereti szakkör rende­zett irodalmi estet Dukai Takách Judit tiszteletére. Az ünnepi meg­emlékezést SIMONFFY AND­RÁS, Gáll-díjas író tartotta. A vá­logatott versekből Némethné őry Irma, celldömölki tanárnő olvasott fel, aki azóta meghívást kapott a Budapesti Rádióhoz a versek tol­mácsolására. Az irodalmi est rendezősége meg­hívta Gyulaváriné Patthy Anna soproni tanárnőt, aki Dukai Ta­kách Judit ükunokája, de szüleinek betegsége akadályozta megjelenésé­ben. A celldömölki népes irodalmi es­ten jó volt tapasztalni a gimnáziumi fiatalság érdeklődését. Simonffy András író a Vas me­gyei kastély-program alapján újí­totta fel a Berzsenyi Irodalmi Tár­saság támogatásával és a Műemléki Felügyelőség irányításával a Dukai Takách-kúriát. Bemutatta az épület tervrajzát, fotóját. Emlékszoba és helyi, valamint irodalmi rendezvé­nyek céljaira nagyobb helyiségek kialakítását tervezik. Kulcsos alko­tóház létesítése az írók számára és az épület parkjának a rendezése is szerepel a közeli tervekben. Az író új otthonában szeretne zarándok- helyet teremteni, mely a szellemi élet kulturális központjává fejlőd­hetne Kemenesalján. Kissomlyó hegy tiszta levegője, Berzsenyi szü­lőföldjének szomszédsága, talán a közeli borgátai Thermál-fürdő is vonzaná főleg a nyári idény alatt városainkból, de külföldről is a vendégeket. Ennek már jelei mutat­koztak az elmúlt ősszel. 1986 októ­berében grúz írók hivatalos kül­döttségét, novemberben lengyel és amerikai, decemberben kínai írókat láthattunk vendégül - mondta Si- monffy András író. A kínai írók számára emlékezetes marad Jákon, illetve az őrségben tett kirándulás. (Dala József: Vas Népe 8. sz. 1987. jan. 10.) Evangélikus Egyházunk történe­tében Dukai Takách Judit halálá­nak 100. évfordulóján állított mél­tó emléket Istenben boldogult Payr Sándor (1861-1938), soproni teol. professzor. Az 1937. évi Ké­pes Luther-Naptárban megjelent írásának kivonatos közlése ma is közel hozhatja az olvasóhoz a kéz­be adott válogatott versekben kife­jezett érzelmi vüágának gazdagsá­gát. Payr professzor messzemenően közli a Dukai Takách-család szár­mazási adatait: „A nagy Wittnyédy Istvánnak (1612-1670), Zrínyi Miklós bizal­masának dédunokája volt Wittnyé­dy János dunántúli felügyelő (1753-81). Ennek legifjabb leánya, Terézia volt a költőnő anyja. Apja pedig Dukai Takách István, a he- gyeskissomlói felügyelőnek, Fe­rencnek fia, Berzsenyi Dániel felesé­gének fivére. Fényes keresztelőt tar­tottak Takáchék Dukában, midőn egyetlen leánykájuk, JUDIT 1795. szept. 9-én megszületett. Perlaky Dávid dömölki esperes és neje Si- monyi Zsuzsanna voltak az első ko­mák s a keresztszülők között vol­tak: Wittnyédy István, Véssey Fe- rencné Wittnyédy Judit, Berzsenyi Lajos, a költő apja is, valamint a keresztelő lelkész, Hrabovszky György nejével, Gayer Rozinával. Ilyen erős evang. környezet vette körül a kislányt már bölcsőjében. Különösen Simonyi Zsuzsanna - ki mint fiatal özvegy Döbröntei Lajos uraiujfalusi lelkészhez ment nőül - volt Judit fejlődésére nagyobb ha­tással... / Szülei Juditot német szóra Sop­ronba adták. Nagynénjénél, Pru­zsinszky József táblabíró özvegyé­nél, Dukai Takách Sáránál volt szálláson. Sopronnak akkor volt je­les leányiskolája. Kis János püspök és költő, a Takách-család jó barátja is nagy vonzóereje volt Sopron­nak... Itt tanulta Judit a kézimun­kát, az éneket és a zongorajáté­kot... Nem sokáig maradhatott Sopronban, beteg édesanyját kellett otthon ápolnia. Anyja betegágya mellett írta első versét imakönyvé­nek belső lapjára, ő maga is a halál gondolatával foglalkozott: Ellankadok, elhervadok, Nem tudom, mi talál. Tán végemhez közel vagyok, Leszakaszt a halál. Mindegy, úgyis meg kell lenni, Mit akar az istenség. Oh, mi határt nem szabhatunk, Gyenge az emberiség. Anyja 1811. dec. 3-án elhunyt. Németh László kissomlyói lelkész búcsúztatta... Judit az imádságos könyv mellett még inkább kereste a vigasztalást a költők műveiben. Atyja másodszor is Sopronba vitte, hogy itt vezessék be rokonok és bölcs tanítók a művelt háziasz- szony tisztébe. Visszatérve a házve­zetés és kertjének gondozása foglal­ta el... Anyja sírhalmát is felkereste naponként. Már 1811-ben irta „Dukai kriptában lételem” c. ver­sét: „Oh kérlek, csak egyet szólj még zokogó hív lányodnak... Nem váltunk mi el örökre”. Mesterházy Sándor cikkének be­fejező részét lapunk következő szá­mában közöljük.

Next

/
Thumbnails
Contents