Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-12-27 / 52. szám

nvungeuKus rjici Twn utuMötn ti. Groó Gyula Prédikáló asszonyok II. 3. Ruth. - A Ruth könyvében elbeszélt események szintén a bírák kormányzásá­nak idejébe esnek. Nehéz korszaka volt ez Izrael történetének. A honfoglalás, az ígéret földjének birtokbavétele nem egy csapásra ment, hanem hosszú évekre nyúlt, tele az ott élő, vagy szomszédné­pekkel való véres összecsapásokkal. Ha visszatekintünk Debóra történetére, an­nak egyes részletei iszonyattal tölthetnek el. Ennyire emberi - embertelen! - mó­don kellett végbemenni mindezeknek? Igen, mert ilyen az ember, minden ember, Isten elhivottai és választottai is - mi is ilyenek vagyunk. Az üdvösségtörténet­nek, Isten szeretete minden embert meg­menteni akaró munkájának aranyfona­la, kibonthatatlanul bele van szőve az emberiség, a világ történetébe. Vajon az egyháztörténet vallásháborúival, eret­neküldözéseivel, inkvizíciójával nem ezt példázza-e, mindnyájunkat, keresztyé­neket is megszégyenítő módon? Az egy­ház története semmivel sem kevésbé vé­res, bűnökkel terhes, mint Izrael népének története. A bírák korának eseményeiből, mint zöldellő, virágos liget emelkedik ki Ruth története, melyet külön könyvecskében beszél el a Biblia. Valóságos novella ez, mondhatnék szerelmi románé. Pedig ugyancsak sötét színekkel kezdődik. Naómit, férjét és két fiát éhínség űzi el Izrael földjéről. Kivándorlók Tesznek Moáb pogány országában - ma talán vendégmunkásoknak is nevezhetnénk őket. A fiúk moábita asszonyokat vesz­nek feleségül, s azután, meghal a férj s a fiuk &. Naomi két menyével magára marad. A honvágy s a jó hír, hogy újra van kenyér Izraelben - Bét-lehem = kenyérhaza! - hazatérésre indítja az idős asszonyt. Egyik menye, Orpa a határon sírva visszafordul. Nem így a másik moa- bita asszony, Ruth. Nem tér vissza, mint sógornője „népéhez és isteneihez” (1,15. v.), hanem ragaszkodik - az anyósához! Mennyit írtak már, drámát és vígjátékot az „anyóskompexumokról”! Itt azon-, ban többről, egészen másról is van szó, mint a meny szeretetéröl anyósa iránt. „Néped az én népem, Isteried az én Iste­nem!" E rövid mondat - ami mögött persze egy élet aranyfedezete áll -, Ruth egész prédikációja. Bizonyságtevés Iz­rael egy igaz Istene mellett. S erre felel, kevéssel később, Boáz megerősítő szava: „Fizessen meg tetteidért az Úr, akinek szárnyai alá jöttél oltalmat keresni”. Ho­gyan tett szert Ruth errer a tiszta hitre Izrael Istenében? Talán Naomi és férje példája nyomán? Ez Isten Lelkének tit­ka. Mindenesetre: nemcsak hívővé válik, át prédikál is, szóval, élettel. így kerül bele a moabita asszony Izrael népének üdvkö­zösségébe s lesz Dávid királynak ősanyja s Jézusnak isi Neve ott szerepel Jézus családfájában, immár az Újtestamerb- tomban. (Máté 1,3-6; Lukács 3,31-33)^. 4. Abigail. - Ki ne ismerné Szabó Magda szépséges regényét s a belőle ké­szült filmet, Abigélt? Az igazi, bibliai Abigail(lSámuel 25,1-40), a ,jó eszü és szép termetű asszony” a durva és rossz természetű Nábál, jómódú gazda felesé­ge. Mikor a Saul elől bujdosó Dávid partizáncsapatával tisztes szóval élelmet kér emberei számára Nábáltól, azdurván elutasítja őket. Pedig oka lenne a hálára, hiszen e „szegénylegények” eddig oltal­mazták nyájait, embereit - más szegény- legények ellen. így volt ez valaha hazánk­ban is, például Rózsa Sándor idejében. S az okos gazdaember, földbirtokos, szí­vesen ellátta élelemmel s egyébbel is ezt az önkéntes „testőrséget”. Nábál azon­ban nem volt, okos, inkább gőgös és elbizakodott. Érthető, hogy a vérig sér­tett Dávid - „ki az a Dávid, az Isai fia”? - véres bosszúra készül. Itt lép közbe az eszes, bölcs asszony, Abigail. Helyén van az esze és a szíve. És azonnal cselekszik. Élelmiszerkaravánt indít Dávid felbőszült csapata elé - mint annak idején Jákob Ézsau elé, annak haragjától rettegve - s maga is útra kel.. Félúton találkozva Dávid „lábához esett”. Nem egyszerűen kegyelemért kö- nyörgött balga félje és házanépe számá­ra, hanem - igét hirdet Dávidnak, prédi­kál. „Az élő Urra mondom..., hogy az Úr az, aki visszatartott téged a vérontás­tól és attól, hogy magad segíts maga- doni!)”. Isten eszközének, üzenete vivő­jének vallja magát - s joggal. Mert a megrendült Dávid így vall erről: „Ál­dott az Úr, Izrael Istene, aki elém kül­dött most téged,... mert megakadályoz­tál a vérontásban...” Abigail a békessé­get akaró Isten békekövetévé lehet. „Menj haza békességgel! Lásd hallgat­tam szavadra és megbocsátottam", mondja Dávid. Vajha adattak volna a történelem során sokan ilyen bölcs és erősszivű Abjgailok, akik testüket vetet­ték gátnak a szembenálló frontok közé! Tálán akadtak némelyek, - őket kevés­bé tartjuk számon, mint - az egri nőket. Várnai Zseni verse jut eszünkbe: „Ne lőjj fiam i én is ott leszek!” A balga Nábált utoléri megérdemelt sorsa: a történtek-hallatára „elhalt a szíve” - ma infarktusnak mondanók. S a megözvegyült Abigailt Dávid feleségül veszi. Olyan ez a történet, mint egy nép­mese, pedig valóság. S igazsága, tanulsá­ga is máig érvényes. 5. Hulda. - Igehirdető szolgálata Izrael történetének egy későbbi szakaszába esik, amikor már kettészakadt az ország. Hulda a déli országrészben, Judában mű­ködik. Sorsdöntő időkben. Megromlott az istentisztelet, pogány os szokások kap­tak lábra. Ekkor találnak meg egy tör­vénygyűjteménykönyvet a templom reno­válása során. Tükrében kitűnik: nem­csak a templom falai szorulnak megújí­tásra,’hanem az egész vallási élet minde­nestül. A megrendült király, Jósiás, a főpapot küldi papjaival tanácsért, Isten akaratának megtudakolásáért - egy asz- szonyhóz, Hulda prófétanőhöz! S Hulda hirdeti az igét: Isten Ítéletét, de megbo­csátó irgalmát is (2Kir 22,8-20). Prédiká- lását e szavakkal kezdi, mint általában a próféták mindig is szokták: „Ezt mond­ja az Úr!" (16. v.) Szavát megfogadja a király s a papság s megindul Izrael törté­netének egyik nagyjelentőségű megújulá­si mozgalma: az ún. deuteroriömiumi re­form. Valóságos reformáció, az Ótesta- mentom korában. (23. fejezet). Helyreál­lítják az istentisztelet jó rendjét. Csak a jer uzsálem i templomban szabad áldozati istentiszteletet tartani. Lerombolják a pogány, idegen isteneknek emelt oltáro­kat, elégetik a bálványszobrokat,. Általá­nos bűnbánatot- hirdetnek s megülik, immár, az Úrtói remélt módon, a páska- ünnepet. S ennek a nagyszabású reformációnak egyik döntő tényezője - egy asszony, Hulda prófétanő. Prédikálása egy egész népet fordít vissza - igaz csak egy időre, de erről nem ő tehet - a végromlás útjáról s ad döntő lökést az Izrael népe - csak Juda országában, mert Észak-Iarael ak­kor már az asszírok által legyözetve s megszállva, népe javarésze Asszíriába hurcoltatott, ahonnan nem volt többé visszatérés, - lelki, istentiszteleti megúju­lásának. Ebből a megújulásból táplálko­zott azután Juda népe akkor is, amikor hamarosan reá is elkövetkezett az ország önállóságának megszűnése és népének a babiloni deportációba vitele.-Hulda prófétanő nevét azonban felje­gyezték a bibliai szerzők, mint aki, nő létére, reformátor lehetett Isten népe tör­ténetében. Az év utolsó napjaiban fel kell nőnie bennünk az egyik alapvető keresztyén szónak, a hálának. Ha hiányzik, akkor küzdenünk kell érte. Ha csírája ben­nünk van, engedni kell, hogy naggyá nőjön. Ezékiel próféta nem rólunk és nem az emberekről beszél most elsősor­ban, hanem Istenről. A száműzetésben élő. nép igazi vigasztalása sem emberek ígérete vagy sikeres küzdelme, hahem az Isten hűsége. Az esztendő utolsó napjaiban tudatosan meg kell vizsgál­nunk gondolatainkat, mennyire uralja őket Isten nagyságának felfedezése és megtapasztalása. Igazi számadást Krisztus tanítványaiként csak akkor készíthetünk, ha szerepel benne az a rovat, hogy mit kaptam ebben az esz­tendőben Isten szeretetéből. Nemcsak külső eredmények tartoznak a szám­adás területéhez, hanem belső, lelki érés is. Üresebb lettem vagy gazda­gabb? Amit Ezékiel jövő időben és na­gyon távolra tekintően mond el, azt mi már megtapasztalt valóságként ragad­hatjuk meg személyes hitünkkel. Az egy pásztort s az egy közösséget épp­úgy megismerhettük, mint a Jézussal való szövetség békét teremtő erejét. Adjunk hálát azért, mert hűséges pásztorunk van! Hány alkalommal hangzott el igehirdetés az elmúlt esz­tendőben? Nehéz lenne megszámolni. Milyen sok alkalommal keresett, most is megkeres az Isten. Mi magunkban de sokszor lezártuk előtte a kaput! 0 még­is kinyitotta. Befejeztük és lemondtunk a folytatásról. O mégis újra elkezdte bennünk az építést, a növekedést. Gon­doljunk ebben az összefüggésben egy­házunk útjára és szolgálatára! Hálával gondoljunk templomunkra és lelké­szünkre is! Pásztorokra mai világunk­ban. Akik nem önmaguk vezéreltjei, nem is egy jól megszervezett közösség képviselői, hanem Isten mind a mai napig megújuló hűségének tanúi. Nem lehet eléggé rácsodálkozni Jézus nagy­ságára abban, ahogyan ma is megszólít A VASÁRNAP IGÉJE Ez 37,24-27 HAJLÉKOM NÁLUK LESZ igehirdetőkön keresztül. Ahogyan az egész anyaszentegyház hajójának kor­mányánál türelemmel, szeretettel, ke­gyelmes döntéssel mellettünk áll. így kell hálát adnunk azért, hogy valóban egy Pásztorunk van mindnyájunknak. Az ő hűsége mindvégig tart. Adjunk hálát azért, mert a Pásztor szövetségesei vagyunk! Erre a kapcso­latra szabad használnunk azt a jelzőt, amelyet emberi szövetségeinkben oly sokszor áthúz a bűn hatalma. Örök szövetséget kötött velünk Isten. Sok bennünk a nyugtalanság, ha a jövőre gondolunk. Aggódunk emberi kapcso­lataink romlása miatt. Félünk, mert pusztulnak körülöttünk az értékek, ijesztő, ahogyan terjed és eluralkodik a durvaság. Ä mi utunk ezekkel szembe vezet. Helyünk nem a kiábrándultak, a lehorgasztott fejek között van, nem a mindenben ellenséget látó, örök vesze- kedők között. A helyünk ott van, ahol a jövőt nem egyszerűen a mi ügyünk­nek látjuk, hanem Isten oltalma .alatt szemléljük. Ezzel az erővel kellene han­gosabban szólnunk ott, ahol a pánik- hangulat vagy az önvesztés betegsége Interjú á siófoki templom tervezőjével „A mindenkori építészet funkciója, hogy az eget és a földet összekösse” Makovecz Imre a MACONA építésziroda - kisszövetkezet elnö­ke. Mintegy húsz fiatal építésszel közösségi és művelődési házak, la­kóépületek és egyéb épületek terve­zésével foglalkozik. Az építésziroda Makovecz Imre vezetése mellett kö­zéleti tevékenységet is folytat. Az ország különböző helyein főépítészi állásokat látnak el, a települések felújítását is próbálják segíteni. 1959-ben végezte el az egyetemet, 52 éves, három gyermek édesapja. Az Ybl-díjas építész, ebben az esztendőben készítette a siófoki evangélikus templom és parókia terveit. Építészi hitvallásáról és a templom tervéről kérdeztük. * * * Az Ön építészete messze túllép az épí­tészetnek a határain. Úgy tűnik, sokkal inkább az emberi létnek az alapkérdéseit kutatja. Úgy fogalmaznék, hogy az Isten által teremtett embernek az evilági lehe­tőségeit keresi. Elfogadja ezt az állítást? El, de ebben nincs semmi külö­nös. Az építészet mindenkori funk­ciója, amit hol jól, hol rosszul telje­sített, hogy az eget és a földet ösz- szekösse. Ehhez még keresztyén­nek sem kell lennie. Ha a sumér, az akkád, az egyipto­mi vagy a zsidó építészetre gondo­lunk, Kr. e. többszáz, többezer év­vel, akkor azt a különös dolgot tapasztaljuk, hogy az akkori építé­szet, - ami természetesen elválaszt­hatatlan a szobrászattól és egyéb emberi megnyilvánulástól, - hogy mindig a kozmosz és egyén kap­csolatában gondolkozik. A koz­mosz és egyén kapcsolata a 20. szá­zadra, mára vagy a nullára redu­kálódott, vagy az ember és termé­szet viszonyára. Egy katasztrófa- érzésből keletkezett a természet és ember mai viszonya, az ökoépíté­szet, a zöldek mozgalma, a környe­zetvédelem, stb. Valójában egy kétségbeesésből, nem pedig egy olyan szemléletből, amelyik képes átfogni a jelent egy több ezer éves múlttal. Ebben a jelenlegi, még a legérzé­kenyebb emberi magatartásban is - mondjuk.pl..a zöldek magatartá­sa i bennerejlik egy emlékezetvesz­tés. Egy olyan emlékezetvesztés, hogy ma az emberek nem együtt gondolják a jelent a több ezer éves múlttal, hanem csak a mai kons­trukciókban képesek gondolkodni és szemléletükből hiányzik a kultú­ra, amely nem egyszerűen a tájéko­zottság műveltségét jelenti. Ha így fogjuk fel az épitészetet, hogy min­dig is a kozmosz és az egyén, az ég és a föld problémájával foglalko­zott és arra adott választ, akkor az én építészetem nem egy különös' dolog. Beletartozik abba a folya­matba, amibe bele kell tartoznia automatikusan. Hogy ez nálam.tu­datos, az egy más kérdés. terjed. Higgyük és hirdessük bátrabban Isten ígéretét! Tegyük oda az elmúlt esztendőt is az ö szövetségének asztalá­ra ! Innen leérjünk útmutatást a jövőre! A mi aggodalmunknak óriási idő egy hónap is. Az ő szövetségének egy em­beröltő is csak pillanatnyi része. Adjunk hálát azért, mert szentélyét közénk helyezte és hajlékát közöttünk építette fel! Gondoljunk most olyan áhítattal életünk útjára, mint amilyen­nel belépünk egy gyönyörű, gótikus ka- tedrális kapuján. Ézért olyan drága és értékes a mi kicsinek tűnő életünk, mert benne Isten építi hajlékát. Amikor a céltalanság fájdalma, a «.miért is élek?” borzalma ránk tör, jó, ha tud­juk, nem magunkban vagyunk. Neki élünk, ő él bennünk, ő igényel minket, mert Istenünk lett, mi pedig az ő népe. Ne tegyük tönkre Isten hajlékát és szentélyét életünkben! Az ezékieli Ígé­ret nem távolra mutat csupán. Nem egy nép politikai életútjára vagy törté­nelmének. változó vonulatára, hanem Isten gyermekeinek mindenkori helyze­tére. Egy naptári esztendő utolsó vasár­napján adjunk hálát azért, hogy aki hajlékot és szentélyt teremtett ben­nünk, hajlékot fog adni akkor is, ami­kor földi vándorlásunk végetér és meg­érkezünk az ígéret csupa nagybetűs földjére. Bárcsak mondhatnánk min­dig többen hálával, hogy most az ö hajléka mi vagyunk, egykor pedig az ő hajlékában igaz otthonra találunk! Szabó Lajos IMÁDKOZZUNK Jézusunk! Benned érezzük és látjuk iga­zán élő tartalommal, hogy otthonunk van most is. Köszönjük, hogy senkinek sem kell magát idegennek vagy otthontalan­nak éreznie, amikor hozzád érkezik és rádtalál. Segíts minket abban, hogy ott­honunkban, kívül és belül békesség ural­kodjon, a veled való szövetség pedig meg nem szűnő valóság legyen. Ámen A kozmosz és az egyén kapcsolatá­ban, pontosabban az emberi együttélés­ben mit jelent önnek a szeretet? A szeretet számomra nem érzel­mi dolog. A szeretet a páli értelem­ben megismerő erő. Ha nincs ben­nem szeretet, akkor nem tudom a világot megismerni, nincs kapcso­latom a világgal. Aki nem jön rá ennek a szónak az értelmére, vagy csak hazugsággal jön rá, az szá­momra semmit nem jelent. Krisztus ajánlását, hogy „sze­resd felebarátodat, mint te maga­dat” - én ezt szószerint veszem. Ez abból indul ki, hogy az ember sze­reti saját magát, és úgy szeresd a másikat, ahogyan magadat. Vi­szont ha őszinte vagyok önma­gamhoz, akkor kiderül, hogy nem mindig szeretem magamat. Az em­ber önmagával szemben rendkívül ambivalens. Ha az ember a jézusi mondatot szószerint veszi és össze­kapcsolja az önismerettel, akkor kiderül, hogy nem olyan egyszerű ezt a parancsot teljesíteni. Ez isme­ret elméleti alapvetés, azaz a szere- tetet meg lehet ismerni az önisme­ret által. Krisztus tehát a tű foká­ról beszél; mert az önismereten ke­resztül juthatok csak ,el a másik ^embernek a megismeréséhez. És mit nevez meg eszközként ebben az önismeretben, amely egy lépés­ről a következőkig elviszi? Egy na­gyon különös és általunk eléggé ismert megismerési lehetőségről a szerétről beszél. Az Ön mindennapi munkájában tehát egy alapvető mozgatórugó a szeretet? Teljes mértékben. Szeretek dol­gozni. De ez több ennél? Miért több? Nem. Ennyi, szere­tek dolgozni. Amikor azt mond­juk, hogy valaki szeret dolgozni, akkor azt kérdezzük: mániákus? Valami helyett csinálja? Nem nor­mális? Nem is vagyok normális - páli értelemben. Az emberi vi­szonylataimban sem. Toleráns va­gyok akkor, amikor más nem len­ne toleráns, harcos vagyok akkor, amikor más nem lenne harcos. És gyenge vagyok, amikor másik sze­rint nem lenne szabad gyengének lennem. Egy korábbi nyilatkozatában mondot­ta azt, hogy az egyéniség próbája a nyílt tekintet. Ezt összekapcsolja az építésze­tével, mégpedig olyan formában, hogy nagy terekben gondolkodik, pl.: a közös­ségi házaknál. Mi ennek a titka? Miért éppen a közösségi házak dominálnak építészetében? Sokáig nem volt az embereknek lehetőségük saját erejük által vezé­relve közösséget alkotni. A közös­ségnek a helyiségei a falvakban és városokban a kultúrház volt. A termelés-elosztás alapján műkö­dött a kultúra is. Az a struktúra alakult ki az évek során - a körzetesítési koncepció következtében hogy egy-egy központhoz tartozott 3-7 falu. Megszűnt a körzetesített falvak­ban a tsz központja, a tanács, meg­szűnt az iskola. Ezekhez a községeknek a szelle­mi és nemzeti közösségi jellegé mérhetetlenül leromlott és itt vala­mit tenni kellett. Jó néhányan ambicionáltuk, hogy ezeknek a falvaknak a közös­ségét próbáljuk legalább megerősí­teni. A kulturális kormányzat, illet­ve pártpolitika lehetővé tette egye­sületek létrehozását. Ez azt ered­ményezte, hogy jó néhány helyen egyesületi házak is jöttek létre. Mi az, ami hiányzik, ha ezt épí­tészetre le akarom fordítani? Olyan belső tér, amely felemel, amely ünnepi. A közösségi terek­nek a belmagassága magasabb, mint amennyit racionálisan igé­nyelne. Azt mondják, ezek a házak olyanok, mint a templomok. Igen, templomok. Templomról beszélt, térjünk át a sió­foki templomunkra. Amikor a tervezése szóba jött, - ennek egy kis anekdotája is van - az első megbeszélés során nem ju­tottak egyezségre Józsa Márton lelkész­szel. Nem volt biztos az Ön válasza. Ak­kor ő azt mondta, hogy sokszor a lelkész­szel is úgy van, hogy készül az igehirde­tésre és nem találja meg azt a kis eligazí­ts Józsa Mártont és közölte, hogy meg­van az a bizonyos pont, vagy szikra, mely megadta ennek a tervnek a lényegét. Hogyan érlelődött a siófoki templom építésének a gondolata ? Nagyon gyorsan kellett valami vázlatot adni, és ilyen rövid idő alatt az embernek nem jut eszébe semmi. De itt el kell mondanom, hogy Józsa Mártonnak rendkívüli karizmatikus képessége van. Olyan sugárzó ember, aki a kör­nyezetét képes láthatatlan erőkkel inspirálni. Az az érzésem, hogyha ez a templom egyáltalán felépül, az elsősorban Józsa Mártonnak kö­szönhető. O a történteket úgy rögzíti, mint egy legendát. Az első naptól fogva naplót ír. Olyan típusú ember, aki arra figyel, van-e jel. Aki nemcsák kér az Istentől, hanem - ha elmon­dott egy kérést - utána hallgató­zik: van-e visszhang. Az életét is így éli. Az előbb emlitett mondatom köré anekdotát szőtt,, építi ezt a Házat. Még el sem kezdtük, de a lelkekben már épül. Ez a templom Siófok üdülővá­ros jellege miatt nemcsak a helyi gyülekezetnek épül. Ha megengedi, most beszélgessünk részletesebben a templom terveiről. Először is a templomról azt kell tudni, hogy kicsi. A templomnak az alapterülete nem nagyobb mint egy családi házé, 150 négyzetmé­ter, tehát nem egy nagy épületről van szó. A templomot egy szálke­resztre építettük rá, amely észak- kelet-dél-nyugati az egyik tenge­lye. Inkább kelet-nyugat, mint eszak-kelet, tehát egy keleti fekvé­sű templomról van szó, ahol az oltár kelet felé van, úgy ahogyan megszoktuk ezt keresztyén temp­lomoknál. Négy bejárata van. Az egyik a sekrestye bejárata, a másik három pedig északról, nyugatról és délről nyílik. Ezzel ki van jelöl­ve az a bizonyos szálkereszt, amire ezután fogják építeni. A templom alépítménye kb. két és fél méter magas, itt falazva van és oda- vissza töltjük a földet, mintha a földből kiemelkedne az alsó része. Az alépítmény belső oldalán végig futnak faoszlopok. Köralakú fa­oszlopok, amelyeket fönt íves le- zárású összekötő gerendák fognak össze és ezeknek az oszlopoknak a sora tartja a tetőt, amely tető nem találkozik az alépítménnyel, ha­nem annál szélesebb. Ennek kö­vetkezményeképpen keletkezik egy rés a tető és az alépítmény kö­zött, innen jön a fény. Az egész tetőszerkezet tehát alulról van föl­felé míegvilágítva. Ennek követ­keztében a tetőszerkezet lebegni fog vizuálisan az alépítmény fö­lött. És ezt a lebegést pedig az al­só, tömör fénytelen alépítmény és a fénnyel alulról megvilágított le­begő tető között az előbb említett oszlopsor köti össze, ami hátulról kap fényt, tehát egy sötét oszlop­sor fogja nappal tulajdonképpen körbevenni ezt a teret. Az oltárnál ez az oszlopsor mintegy összesűrű­södik és átlényegül és elindul föl­felé, mintha végtelenbe menne. Ennek az átlényegült oszlopsor­nak a tetejére kerülne - elképzelé­sem szérint, amely bizonyos vitá­kat vált ki - a feltámadott Krisz­tusnak a szobra. Azért vált ki vitá­kat, mert az evangélikusoknál nem szokás szobrot használni. Én azonban azon az állásponton va­gyok, hogy ha az evangélikusok­nál viszont szokás képet használ­ni, a kép és a szobor között kü­lönbséget a szokás szempontjából, a dolog lényegét tekintve nem ta­lálok. Viszont fontosnak tartom azt, hogy a templomban a feltá­madt Krisztus legyen jelen. Hogy faoszlopok veszik körül magát a templomteret, abban van egy kicsi szándékolt hasonlóság a norvég templomok belsejére. Szándéko­san is használtam. Nem akarok a mély rétegekbe lemenni, hogy hogy is került ez ide. Elég azt hi­szem, ha azt mondom, hogy ebben a templomban nyáron nagyon sok északi ember lesz. Nemcsak ne­künk kell, hogy ez a templom jó legyen, hanem azoknak is, akik idejönnek. Valamilyen otthonos­sági elemre szükségük van. Aki sokat tartózkodott már külföldön, az tudja, hogy azoknak az embe­reknek a számára, akik- nem ott­hon vannak, azoknak szüksége van valamilyen otthonos pontra, ami őket visszavezeti ahhoz a helyhez, ahol imádkozni szoktak. Nagyon nehéz egy idegen helyen megtalálni azt a hangulatot, amelyhez az ember hozzá van szokva a mindennapi hitélete te- kintetében.És talán ezért is kerül­tem ebbe bele. Az egy más kérdés, hogy én rendkívüli módon vonzó­dom a vikingekhez és ahhoz a hangulathoz, ami Norvégiában vagy akár Észak-Németországban is megtalálható. De ebbe nem me­gyek bele, mert ez nagyon messzi­re vezethet. Gondolja, hogy a kivitelezés során adódhatnak komplikációk? A terv, a szakemberek szempontjából nem jelent gondot? A siófoki templom homlokzata Biztos, hogy nem. Tudniillik az építés feltételeit, ami rajtunk múlik biztosítjuk, tehát olyan mértékben részletezett kiviteli tervet készítünk róla, hogy minden darab fáról fog­ja tudni az iparos, hogy ez mekko­ra, milyen vastag, mit kell vele csi­nálni, hogy kell megépíteni. És én amikor építkezünk, akkor egyik oldalról nagyon gondos vagyok, másik oldalról diktatórikusán szi­gorú. Ez azt jelenti, hogy nem lehet eltérni a tervtől. Ezzel vállalom is a teljes felelősséget természetesen az épületért. Az, hogy gondja van- e egy iparosnak ennek a tetővel vagy nincsen, mondjuk mert a tető lényeges - az mindjárt az első ter­vismertetésnél kiderül. Az iparos tudja olvasni a rajzokat meg tudja építeni, ha nem tudja olvasni, ak­kor nem is fogjuk megbízni. Ha azt mondom, hogy az ország kü­lönböző pontjairól küldtek egyházunk tagjai, gyülekezeteink különféle adomá­nyokat a siófoki egyházközség címére, 100 Forin ttól 50000 Ft-ig, akkor ez meglepi Önt? Igen. Ezt nagyszerű dolognak tartom, hogy ez így van. Valószí­nűleg a templomot enélkül a segít­ség nélkül nem lehetne építeni. Anyagilag sem. Mert hiszen ennek a gyülekezetnek eredetileg nincs más pénze, mint a jelenlegi papiak ára. Természetesen van a gyüleke­zetben adakozó készség, s emellett a kétkezi munkára is támaszko­dunk. De a 150 négyzetméter is sokba kerül. Hol tart jelenleg a templomépítés ? Mi a legutolsó lépés, amit tettek? Megvásárolták a téglát, le van alapozva az épület, várjuk a fa­anyagot Finnországból és tavasz- szal elindul az építés. Megvan az építési engedély rá, a kiviteli tervet nemsokára leszállítjuk. Tehát tele vagyunk várakozással, elmúlik a tél, akkor neki állunk. Lehel László

Next

/
Thumbnails
Contents