Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-11-08 / 45. szám
Evangélikus Elet 1987. november 8. (Folytatás az 1. oldalról) igyelőt a vezetői szolgálatra. Jó és zolgálatra. Jó és ígéretes indulás ■z a közös szolgálat útján egyhá- :unkban! Milyen ez az út előttünk? Egyfe- ől folytatás, másfelől újat kezdés. Folytatása annak a kipróbált, jó itnak, amelyet negyven éven ke- •esztül, de különösen az elmúlt há- :om évtizedben munkált ki egyhéjúnk küzdelmes, fáradságos mun- cával teológiailag is, a belső egy- íázi életben és az egyház és állam viszonyában. Különösen nagy há- ával gondolunk ebben dr. Káldy Zoltán püspök 28 éves püspöki vetető szolgálatára, annak maradan- ló értékeire. De folytatása az el- núlt két évet átfogó sok, hálára ndító munkának is: a Budai Szere- etotthon újjáépítésében, soproni nűemlék-templomunk megmenté- iében, az új Teológiai Akadémia ■pítésének megkezdésében, ifjúsági munkánk bővülésében, evangé- izáló lelkész- és diakóniai konferenciáinkban, a széles körű társa- ialmi és külügyi egyházi szolgálatban. Ugyanakkor újat kezdés is az Jöttünk álló út: a változó világban, a „gyorsuló időben”, új kihívások és új feladatok között. Ez az it egész teológiánk újra átgondo- ását jelenti, párbeszédet lelkészek is lelkészek, teológusok és világiak cözött, az őszinte és segítő kritika vállalását, a párbeszédet más egy- íázakkal, a párbeszédet keresztyé- lek és marxisták között. Csak ezen íz úton: a jó megtartásában és az íj feladatok vállalásában, de mindenekelőtt a szeretet és egység megőrzésében újulhat meg egyhéjúnk a jövő feladatai előtt! Ezért imádkozunk, és ezzel a reménységgel megyünk az új útszakaszon, Isten kezébe helyezve egyházunk és népünk, a világ jövőjét. Reménységünk forrása Isten ígérete: „Akik az Úrban bíznak, ere- íük megújul: szárnyra kelnek mint i sasok; futnak és nem lankadnak pL járnak és nem fáradnak el” 'Ezsaiás 40,31). így kérek gazdag íldást egyházunk új püspökére és kerületi felügyelőjére a közös szolgálatban! SS? Új püspök és felügyelő a Déli Egyházkerület élén Több szeretet, több értelem, több gélikus szokás szerint teszem ezt egy igével, a heti igével: „Mert ami az Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Ez a mondat egyúttal az evangélikus-lutheránus teológiának alapvető mondata, azzal, hogy mindeneket a hittel kapcsol össze. És éppen az által, hogy a hitre, mint alapra épít, képes a világ dolgára reagálni. Kívánom Önöknek tisztségükben azt, hogy szolgálatukat minden nap Isten vezetése alatt végezzék, háromszoros értelemben. Először is félelem nélkül, mert Önöket Isten hívta el és küldi szolgálatba. Másodszor bátorsággal, mert Jézus Krisztus feltámadásában Isten már megharcolta a győzelmet. Utoljára: bizodalmasan, mert az 1984-es nagygyűlésnek a mottója ma is érvényes - Krisztusban reménységgel a világért. Isten adja hát Önöknek ezt a félelemnélküliséget, ezt a boldog bátorságot és ugyanakkor ezt a bi- zodalmas hitet is. Isten áldja meg szolgálatukat. JOHANNES HANSELMANN müncheni püspök, az LVSZ elnöke Tisztelt Uraim és Hölgyeim, kedves Testvéreim és mindenekelőtt, kedves Püspök Úr és kedves Felügyelő Úr! Legkésőbb 1984 óta az LVSZ története és a Magyarországi Evangélikus Egyház és Budape^ legszorosabban összefüggést nyert egymással. A világ evangélikus egyházai nagy szeretettel és hálával gondolnak vissza arra a meggyőző vendégszeretetre, amelyben itt részesülhettünk. Mindez vonatkozik a nagygyűlés tartalmára és szervezésére is, és vonatkozik arra a nagy vendégszeretetre is, amelyben a képviselőket részesítették. Káldy Zoltán püspök érdemeit már eddig is többször említették, és én is szeretném mindezeket megismételni és megerősíteni az LVSZ részéről. És így, az LVSZ részéről is - különösképpen is - szeretném köszönteni feleségét, dr. Káldy Zoltánnét. Nem szeretném említés nélkül hagyni azt sem, hogy 1984- ben az állami szervek is hathatós segítséget nyújtottak a nagygyűlés megrendezéséhez és ezúton is szeretnék köszönetét mondani Miklós Imre államtitkár úrnak. Amikor pedig különösképpen a most beiktatott két testvérünket szeretném köszönteni, akkor evanMIKLÓS IMRE államtitkár Tisztelt Egyházkerületi Közgyűlés! Tisztelettel köszöntöm a Közgyűlés alkotó tagjait, résztvevőit, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos vezetőit: Nagy Gyula püspök-elnök urat és Fekete Zo- tán országos felügyelő urat. Őszinte nagyrabecsüléssel köszöntőm Harmati Béla püspök urat és Frenkl Róbert felügyelő urat abból az alkalomból, hogy ünnepélyesen beiktatták a Déli Evangélikus Egyházkerület vezető tisztségébe. Üdvözlöm az ünnepségen részt vevő hazai és külföldi egyházi vezetőket, köztük Johannes Hanselmann püspök urat, a Lutheránus Világszövetség elnökét. Megtisztelő számomra, hogy tolmácsolhatom az állami és társadalmi szervek köszöntését. A mai nap elsősorban az egyházkerület ünnepe, de osztozik abban az egész Magyarországi Evangélikus Egyház, s mint a külföldi egyházi képviselők jelenléte mutatja, a világ lutheránusainak közössége is. Ugyanakkor - miként arra az előttem szólók, már rámutattak - a beiktatási ünnepség alkalmat ad a visszatekintésre, és az egyház mai helyzetének értékelésére, a további tennivalók felmérésére is. A jövő feladatainak megoldása, a megújulás és az állandó újítani tudás követelménye, meggyőződésem szerint akárcsak egész társadalmunkban, az egyházban sem nélkülözheti a múlt tanulságait. Az evangélikus egyház Magyar- országon olyan múlt örököse és méltó folytatója, amelyre az egyház hívei jogos büszkeséggel, az egész nemzet pedig őszinte elismeréssel tekinthet. Nemzeti történelmünk számos nagy alakja az evangélikus egyház tagjaiként, a lutheri örökséget hordozva vett részt népünk szabadságáért, felemelkedéséért folyó küzdelmekben. A múlt század kiemelkedő személyiségei között tartjuk számon Székács József püspököt, a Deák téri gyülekezet lelkészét, Haubner Máté dunántúli püspököt és másokat, akik bátor kiállással mutattak utat az egyház tagjainak, hogy nehéz időszakban is igazi hazafiakhoz méltóan cselekedjenek. Ezt az örökséget követték és gyarapították a fasizmus időszakában az ellenállási mozgalomhoz csatlakozott evangélikus lelkészek és világi személyek, akik közül többen, mint például Bajcsy- Zsilinszky Endre, Sztehlo Gábor, életük kockáztatásával mutattak példát az egyház, a haza és a haladás eszméi melletti bátor kiállásra. Az evangélikus egyház kiemelkedő, történelemformáló személyiségei között tartjuk számon a közelmúltban elhunyt Káldy Zoltán püspököt, akinek közel három évtizedes püspöki és húsz esztendei egyházelnöki munkássága elválaszthatatlan az evangélikus egyház leg- újabbkori történelmétől, hazánk és társadalmunk fejlődésétől. Döntő szerepe volt abban, hogy az 1956- os ellenforradalomban szétzilálódott és belső problémákkal küzdő egyház megtalálta helyét a szocialista Magyarországon. Ezen az úton vezette egyházát szívós következetességgel, kitartással és szenvedéllyel. Elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy az állam és az evangélikus egyház viszonya hosszú ideje konfliktusoktól mentes és a kölcsönös bizalom alapján fejlődik. Méltán szerzett megbecsülést közéleti tevékenységével is. Országgyűlési képviselőként, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa tagjaként rendszeresen kifejtette egyháza véleményét társadalmunkat érintő minden fontos kérdésben. A legnagyobb elismeréssel szólhatunk a nemzetközi egyházi életben kifejtett erőfeszítéseiről. Az Egyházak Világtanácsa rendezvényein, a Lutheránus Világszövetség különböző tisztségeiben, a Keresztyén Béke- konferencia alkalmain mindig arra törekedett, hogy megértesse, hazánk és az evangélikus egyház őszinte híve a párbeszédnek, a békének, a jóakaratú emberek világméretű együttműködésének. Ezért, is voltunk mindnyájan büszkék arra, hogy a Lutheránus Világszövetség Budapesti Nagygyűlése a világszervezet elnökévé választotta. Számomra, aki Káldy püspököt életében és halála után is tisztelek és becsülök, különösen jó érzés volt, hogy pár nappal ezelőtt az Egyesült Államokban tett látogatásom során milyen nagy elismeréssel szóltak róla a washingtoni lutheránus vezetők: Harold Hansen püspök, Carl Mau lelkész, a világszövetség volt főtitkára és az Amerikai Egyházak Nemzeti Tanácsának vezetői. Ma társadalmunk megújulása új feladatok elé állítja az ország minden intézményét, köztük az egyházakat is. Az elmúlt időszakban sok szó esett az evangélikus egyház jövőjéről. Úgy vélem, hogy az élet által felvetett kérdésekre valóságos és őszinte válaszokat kell adni. Éhben az értelemben csak üdvözölhetjük az új utakat kereső, bátran kezdeményező törekvéseket, s bízom abban, hogy egyházunk - méltón legjobb hagyományaihoz - képes lesz arra, hogy országunk felemelkedésének részese legyen és így a jövőben is társadalmunk megbecsült intézménye marad. Tudom azt is, hogy vannak néhá- nyan - itthon és külföldön - akik azt szeretnék, ha az egyházat letéríthetnék az eddig járt útról. A lelkészek és a hívek döntő többsége azonban jól tudja, hogy csak a nehezen kivívott eredményeket és a kemény munkával megteremtett értékeket megőrizve lehetséges a továbbfejlődés. A megújulás, az új kérdésekre való válaszadás, csak megfontolt lépések után történhet. Ezt az érettséget tükrözi, hogy az egyházkerület presbitériuma a megüresedett püspöki székre olyan jelölteket állított, akik aktívan vettek részt az elmúlt évtizedek építő munkájában. Harmati Béla püspök hosszú éveken át segítőtársa volt Káldy Zoltánnak a nemzetközi szolgálatban. Mint teológiai tanár tudományos oldalról alapozta meg mindazt, amit később a Lutheránus Világszövetség Tanulmányi Osztályának munkatársaként a világ számos országában képviselt. Bízunk abban, hogy eredményesen munkálkodik azon a célkitűzésen, amelyet az Evangélikus Életben megjelent bemutatkozó nyilatkozatában így fogalmazott meg: „a múlt és a jövő, a tradíciókhoz való ragaszkodás és újrafogalmazás, valamint a tárgyilagos tudományosság és a személyesség egyenlítsék ki egymást.” Kedves Harmati Püspök Úr! Szeretettel szívből gratulálok Önnek megválasztásához. Munkájához sok erőt, sikereket, jó eredményeket kívánok. Megbecsüléssel kell szólnunk jelölt-társáról, Tóth-Szőllős Mihály esperes úrról is, aki hosszú ideje Bács-Kiskun Egyházmegye esperese, a kántor és laikus képzés egyik országos felelőse, közéletünk megbecsült alakja. Püspökké jelölése az egyházkerület presbitériuma részéről tevékenységének megbecsülését és elismerését fejezte ki. Bízunk abban, hogy tapasztalatait, sokoldalú hasznos tevékenységét az evangélikus egyház közössége és társadalmunk még sokáig igénybe veszi. Tisztelt Egyházkerületi Közgyűlés! A Magyarországi Evangélikus Egyház történelmi fejlődésének sajátossága, hogy az egyházkormány- zat felelőssége elsősorban a lelkészeken nyugszik. A lelkész azonban- legyen akár gyülekezeti lelkigondozó, vagy püspök - akkor tudja feladatait ellátni, ha maga mögött érzi a gyülekezeti tagok és a világi tisztségviselők támogatását, mert ők azok, akik elősegíthetik az egyház társadalmi kapcsolatainak ki- teljesedését. Ezért fogadtuk örömmel, hogy az egyházkerületi presbitérium olyan személyt javasolt a hosszú ideje betöltetlen felügyelői tisztségre, aki nagynevű elődeihez- Darvas József és Mihályfi Ernőhöz - hasonlóan az egyházon belül épp úgy felelős tevékenységet vállal, mint az ország és a társadalom életében. Őszintén gratulálok és köszöntőm Frenkl Róbert profesz- szor urat az elnyert bizalomért. Megválasztásával a magyarországi közélet ismert személyiségét köszönthetjük a felügyelői tisztségben. A sportorvoslás és a testnevelés felsőfokú oktatásának itthon és külföldön jól ismert szaktekintélye, aki számos társadalmi funkciója mellett jelentős szerepet vállalt és vállal az evangélikus egyházban. Segítő szándékkal és nagyfokú felelősséggel vett és vesz részt az egyházon belüli új utak keresésében, a viták, feszültségek konstruktív feloldásában. Bízunk abban, hogy új tisztségében jó segítőtársa lesz az egyházkormányzásban szintén új püspöknek. Engedjék meg, hogy e fórumon fejezzem ki elismerésemet és köszö- netemet Sólyom Károly püspökhelyettes úrnak, aki az elmúlt közel két év alatt esperesi munkája mellett idejét?, erejét nem kímélve állt helyt az egyházkerület kormányzásában, felelősséggel és bölcsességgel törekedett arra, hogy az egyházkerület mindennapi gondjainak megoldását segítse. Tisztelt Közgyűlés! Társadalmunk ma nagy kihívással néz szembe. A tét nem kisebb, mint az, hogy képesek leszünk-e felzárkózni a haladás élvonalába, vagy a középszerűség és a helyben- járás fog jellemezni bennünket. Ma keményebben kell küzdeni eredményeink megőrzéséért és gyarapításáért. Közös feladatunk, hogy erőinket, tudásunkat latba- vetve mindent megtegyünk a társadalmi, gazdasági kibontakozási program megvalósításáért. Ebben számítunk arra, hogy az evangélikus egyház hitelveinek megfelelő társadalmi felelősséggel továbbra is hozzájárul a magyar nép javának szolgálatához. Bizonyosak vagyunk abban, hogy az egyházkerület új tisztségviselői az országos egyházvezetéssel együtt a társadalmi haladás, a békéért hordozott felelősség olyan képviselői lesznek, akik sokat tehetnek az állam és az evangélikus egyház jó viszonyának elmélyítéséért. Szeretném biztosítani Önöket, kormányunk és az Állami Egyházügyi Hivatal őszinte bizalmáról, támogató, segítő szándékáról. E gondolatok jegyében kívánok Harmati Béla püspök úrnak, Frenkl Róbert felügyelő úrnak és munkatársaiknak, az egyházkerületi közgyűlés valamennyi tisztelt résztvevőjének sok sikert és eredményes munkát. Köszönöm figyelmüket! megtalálnunk a jövőbe vezető úv' jegyében. A Magyarországi Egyházak közössége ezekben a feladatokban kéri és várja a Déli Evangélikus Egyházkerület új vezetőinek segítségét, a maga részéről pedig felajánlja ehhez imádságát, támogatását és együttműködési készségét. Kovách Attila református püspök átadta dr. Tóth Károly református püspök, a Zsinat elnökének és az ökumenikus Tanács ügyvezető alelnökének szeretetteljes köszöntését, akit új-zélandi útja akadályozott meg abban, hogy jelen legyen. Végül Kovách püspök arról a barátságról szólt, amely őt Harmati püspökkel régóta összeköti. Köszöntését áldáskívánással zárta. KOVACH ATTILA református püspök A Református Egyház és a Magyarországi Ökumenikus Tanácsa valamint tagegyházai és az Egyházközi Békebizottságban velük együttműködő Izraelita Hitközség és Unitárius Egyház nevében az egy családhoz tartozó örömével és szeretetével köszöntötte az új püspököt és felügyelőt. Szólt arról a légkörről, amely mutatja, hogy mélyül az ökumenikus együttműködés a magyarországi egyházak között. A közös tennivalók között említette meg, hogy egy megújuló és kibontakozást kereső, munkáló társadalom körében meg kell találnunk és fogalmaznunk az egyház szolgálatának különösen is időszerű feladatait. - A feszültségekkel és problémákkal küzdő, de a reménység új jelei között élő világ élete még nagyobb odaadást kíván tölünk a szolgálatban. Mindezek a feladatok azt kívánják, hogy ne lépjünk le arról az útról, amelyet Isten egyházainknak ajándékozott, ne mulasszuk el soha és semmiképpen, hogy tovább lépjünk rajta, amikor erre van szükség. Vagyis valamilyen módon a folyamatosság és a változás dialektikus összefüggését, harmóniáját kell DR. SZIRMAI TIBOR Deák téri felügyelő A Deák téri gyülekezet és presbitérium nevében nagy szeretettel és bizalommal köszöntötte a Déli Egyházkerület új vezetőit: püspökét és felügyelőjét. Mint mondotta- ez a mai ünnepélyes alkalom azonban különösen kedves, családias ünnep a Deák tériek nagy családja számára, hiszen a Déli Egyházkerület püspöki szolgálatában az egyik Deák téri lelkészt, a Déli Egyházkerület felügyelői tisztébe az egyik Deák téri felügyelőt iktatjuk be püspök és felügyelő személyében. Olyan egyházi vezetők indulnak ma el egy magasabb szintű szolgálat útján, akiket hosszú idő óta - hangsúlyozta Szirmai Tibor- ar Deák téri gyülekezet őszinte szeretete s megbecsülése vesz körül. Évfordulóra November hetedike nem egyházi ünnep. Azoknak az embereknek az ünnepe, akik valami újat keresnek a maguk éppen ellentétes viszonyai között. Számuk nagy. A számok ugyan sokszor semmitmondóak, de azért érdemes végiggondolnunk, hogy mintegy másfél milliárd emberről - földünk lakosságának egynegyedéről van szó. Mit tesz az egyház, mit tesznek az egyházak azért, hogy a társadalmi-gazdasági-politikai igazságtalanságok jelen és jövőbeni megoldásában nélkülözhetetlenné legyenek a Krisztushivő emberek? Ott van e mellettük (közöttük) eligazító szavakkal és evangéliumi cselekedetekkel? A hívő embereknek, a keresztyén egyháznak naponként és világszerte kell megadni a választ hittel, reménységgel és jó cselekedetekkel. A hetvenedik évforduló - természetesen - az érintett államoknak, országoknak, népeknek és azok vezetőinek is politikusainak is felteszi a maga kérdését; hogy a megújulás és a forradalom folyamatosan építő-e, és nem volt-e önelégült megtorpanás és az abból következő visszásságok számtalan formája? Az egyedül lehetséges válasz irányát ismerjük és hazánkban mindennapi emberként megéljük. A jótékony, de sohasem végső megoldást pedig bizalommal várjuk: tudva azt, hogy a megújulásban nincs megállás. Túrmezei Erzsébet Minden napom örök csodája Érted minden nap hálát adni, Téged egyre nagyobbnak látni, királyi kincseid csodálni és koldusodként elfogadni, Krisztusom, erre segíts engem! így lesz minden nap hálaének. Percek, évek rólad beszélnek. Irgalmadat ujjongva zengem. Legyek egyre kisebb, szegényebb, s egyre sugárzóbb a Te fényed! Koldusszívem ezt kéri, várja. Hadd áldlak új meg új énekben Téged, Te megköszönhetetlen, minden napom örök csodája!
