Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-02-01 / 5. szám

I Evangélikus Elet 1987. február 1. r—^-RÓL #-RA —> „Jertek es lássatok Isten tetteit! Félelmesek dolgai az emberek között” - Zsolt 66,5 VASÁRNAP - „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.” - Ezs 9,1 (Róm 13,12; Mk 4,35-41 - Zsolt 93) - A sötétségben tapogatózó embert kimondhatatlan félelem keríti hatalmába. I A legkisebb zörrenés, a legapróbb mozdulat is meg­rémíti. Ha azonban kigyullad a fény, nyugalom és biztonságérzet száll rá. Isten tettei azért világítanak az emberek szívébe, hogy ez a békesség áradjon szét ezen a világon. (186. ének 4. v.) HÉTFŐ - „Nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz?” - Róm 2,4 (Ez 18,32; 4Móz 22,21 -35 - Róm 5,6-11) - Olyan jó megtapasztalni, hogy Isten napról napra gondosko­dik testi-lelki szükségleteinkről! Mégsem elég mind­ezekért hálát adni. Isten azt akarja, hogy a megta­pasztalt kegyelem, a nekünk nyújtott szeretet báto­rítson minket, hogy bűneinket elvetve az új élet útjára lépjünk. (435. ének 3. v.) KEDD - „Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak, egy Isten teremtett bennünket! Miért vagyunk hát hűtlenek egymáshoz?” - Mai 2,10 (Fii 2,3; Mk 1,21-28 - Róm 5,12-21) - Büszkén valljuk: Istent tartjuk Urunknak és Teremtőnknek. Szorgalmasan járunk igehirdetési alkalmakra. Rendszeresen olvas­suk egyházi sajtónkat... Hiábavaló mindez, ha úgy ( fordulunk Isten felé, hogy közben hátat fordítunk a ránk szoruló, szeretetünkre éhező szomszédaink- ■ nak, barátainknak, rokonainknak. Az az igazi isten- tisztelet, ha egymással szeretetben élünk, ha észre­vesszük, miben segíthetünk a velünk egy levegőt szívó társainkon, (475. ének 3. v.) SZERDA - „Ezért akár élünk, akár halunk, az Úréi vagyunk” - Róm 14,8 (Ézs 43,3; Jer 5,20-22 - Róm 6,1-11) - Akármerre nézek, mindenütt gazdag em­bereket látok. Az egyiknek új kocsija van, a másik moct éníti be kétszintes családi házának tetőterét. Sok ajándékot kaptunk Urunktól; de mi magunk az Úréi vagyunk! Hadd szenteljen meg Ő minket, hogy erőnkkel, tudásunkkal, időnkkel és minden vagyo­núnkkal helyesen tudjunk szolgálni az ő dicsőségé­re. (395. ének 1. v.) -. CSÜTÖRTÖK - „A türelem és a vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint, hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját.” - Róm 15,5-6 (Zsolt 95,2-3; Dán 6,1-10 - Róm 6,12-23) - Milyen szomorú, hogy keresztyének keresztyénekkel nem tudnak békében élni!! Pedig Jézus azt akarja, hogy tanítványai egyek legyenek. Ha őrá nézünk és együtt imádjuk mennyei Atyánkat, egymáshoz is közelebb kerülünk. Ez Űrünk akarata. (43. ének 1. v.) Péntek!-„Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Űr neve!” - Jób 1,21 (Jak 5,11; Dán 6,11-19 - Róm 7,1-6) - Természetes, hogy Istennek hálásak vagyunk, ha ajándékaival halmoz el minket. De hogyan viseljük el saját életünk szenvedéseit?! Jób hite sok keresztyént szégyenít meg. Higgyünk Isten­nek Jézusban adott ígéretében! Néha emberfölötti­nek tűnik a próbatétel, de a kegyelmes Isten nem hagyja magára választottját a kísértések között. (186. ének 1. v.) SZOMBAT - „A nyomorúság munkálja ki az állha­tatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a ki­próbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg.” - Róm 5,3-5 (Zsolt 118,18; Ef 1,15-23 - Róm 7,7-13) - Mint az acélt, úgy edzi meg Isten a keresztyén embert. Engedi, hogy vergődjön, mint katicabogár a pergő homokban. Rádöbbenti, hogy embervolta - melyre oly büszkén hivatkozik - önmagában mit sem ér. Kegyelmével azonban segíti, hogy Ura felé fordítsa tekintetét, és irgalmas tettei­vel igazolja, hogy ígéreteihez mindvégig hű marad. (314. ének 1. v.) Vető István testem, ez az én vérem Fabiny Tamás Ez az én Jolán nénit egy szeptemberi napon is­mertem meg. Délelőtt a postás ákombá- kom levelet kézbesített. Az eltépett koc­kás füzetlapon ez állt: Drága Tisztelendő Űr! Bocsáson meg, hogy levelemet za­varom. Nem bírom továb. Nagy bajba vagyok. Nagyonkérem drága Tisztelendő urat jöjjön el hozám kedden délelőt. Ha tud autóval jöj­jön nagyonkérem. 73-om éves va­gyok nagyonbeteg és üldözőt csak maga segíthet rajtam Drága tiszte­lendő ur. Címem Siófok, Rét u. 8. Tisztelettel: özv. Kovács Lajosné Mit tehettem, azonnal autóba ültem, hiszen kedd volt, s az asszony aznapra várt. Útközben törtem a fejem, talál­koztam-e már vele. de sem a név, sem az utca nem volt ismerős. Talán valaki­től hallott rólam, vagy az elődömet is­merte. Alighanem orvoshoz akar menni, talán be is kell feküdnie a kórházba, ezért kéri, hogy autóval menjek, öz­vegyasszony, bizonyára nincs senkije. De vajon miért érzi üldözöttnek magát? A megadott cím előtt leállítottam a kocsit, az ócska kapun át bementem az udvarba. Bezárt ajtó fogadott, hossza­san kellett zörgetnem. Nagy nehezen egy kócos fiatalember kászálódott ki, mezítláb. Agyból kelhetett ki, hiszen egy szál alsónadrág volt rajta.- Özvegy Kovács Lajosnét keresem, jó napot kívánok. Jó helyen járok? - mutattam volna már a levelet is, de a fiatalember zordan egy ajtóra bökött, s már csoszogott is vissza az ágyba. A jelzett ajtón megint csak kopogtam. Mivel a második zörgetésre se jött vá­lasz, benyitottam. Kicsiny lukban talál­tam magam, a szeptemberi napfény alig hatolhatott be a szobácskába. Erős szag csapott az arcomba: a bűz szinte bent rekedt a helyiségben. Körülnéztem. Csak a nyomorúságos bútorokat lát­tam: egy szakadt fotelt, amelynek mint egy felkoncolt katonának, lógott ki a bele, egy vetetten ágyat, egy lavórt, amelyen térképeket rajzolt a lepattog- zott zománc, kopott asztalkán egy sza­kadozott fekete kardigánt, egy éthor­dót, néhány bögrét. Tekintetem végre az ablakra esett, amelynek párkányán megpillantottam az asszonyt. Mint egy védtelen kis állat, úgy ült ott, a koszos függönybe fogódzva. Szemei előbb riadtságot tükröztek, majd metsző bi­zalmatlansággal hatoltak belém. „Ki maga? Hogy merészelte rámtörni az aj­tót? Mit akar tőlem?“ - olvastam ki apró szemeinek nézéséből. Hozzá lépve bemutatkoztam, hivatkoztam levelére. Egy szempillantás alatt váltott:- Végre megjött, tisztelendő úr, na­gyon vártam már - mondta szaporán, sűrű ráncokkal keretezett fogatlan szá­jával. - Már össze is csomagoltam, in­dulhatunk is. Segítsen le innen. Ekkor vettem csak észre, hogy féllá­bú. Mint utóbb megtudtam, vonat vágta le: Széplakon akart leszállni, ahol az nem állt meg. Vézna madártestét le­emeltem az ablakpárkányról, s köny- nyeddé formált hangon megkérdeztem:- Hová megyünk mama, orvoshoz?- Nem, nem orvoshoz - mondta rán- gatódzó állal -, mindegy, hogy hová, de én itt egy percet sem maradok. Engem itt kiforgatnak mindenemből. Pénzemet elvették, ruháimat eladták, most már az életemre törnek, mert útjukban állok. A lányomat heteken át nem látom, az unokám mindenféle nőt hoz ide, ha meg szólok, rám rivall: Maga fogja be a szá­ját! Örüljön, hogy kaját hordok! Azóta, hogy szóltam, már ebédet sem hoz min­den nap. Vagy csak belöki az ajtón. Én egy percét se maradok itt tovább! Két kezével erősen markolta karo­mat, csak úgy ömlött belőle a szó.- Megértem, Kovács néni. De hová tudna menni: van valaki ismerőse?- Mindegy. De itt nem maradok. Va­lamelyik barátnőm talán befogad. Vagy gondoltam, ellaknék magánál egy dara­big. Úgy hallottam, nincs családja. Ak­kor indulhatunk is, ugye? Kis motyóját kezembe adta, és man­kóként belém kapaszkodva már ara­szolt is az ajtó felé. Unokája szobájába csak bekiáltott:- Boldog lehetsz, elmentem. A drága tisztelendő úr segít rajtam. Most már kedvedre szórakozhatsz! Az udvaron egyszerűbbnek találtam, ha fölkapom, s mint egy gyereket, kar­jaimban viszem a kocsihoz. Otthon enni adtam neki, megmosdattam. Majd hosszasan beszélgettünk: próbáltam rá­venni, hogy csak addig bírja ki otthon, amíg sikerül elhelyezni egy egyházi sze­retetotthonban. A biblia, énekeskönyv is előkerült — úgy tűnt, megnyugodott. Megígértem, hogy beszélek az unokájá­val, a lányát is felkutatom. Talán válto­zik a helyzet.- Jó, de mielőtt hazavinne, nézzük meg néhány ismerősömet a városban! - úgy látszik, ez volt az ára megbékélésé­nek. Ismét felkaptam, beemeltem a ko­csiba, s elkezdtük estig tartó vizitelő kőrútunkat. Sorra kopogtunk-zörget- tünk be barátnőihez, akik hol kedvesen fogadták, hol szóba sem álltak vele. Jártunk nyomorúságos parasztházban és hivalkodó nyaralóban, putriban és sokemeletes bérházban. A csúcspontot az jelentette, amikor régi váltótársát kí­vánta viszontlátni a Fő téri illemhelyen. Mivel a föld alatti illemhelyre nem akartam a szűk lépcsőn lecipelni, leszól­tam az asszonynak, hogy Jolán néni fent várja egy Trabantban, szeretne be­szélni vele. De az hallani sem akart ar­ról, hogy fontos posztját elhagyja, pláne egy forgalmas napon. Hosszas rábeszé­lésemre aztán úgy volt hajlandó fölmen­ni, hogy őrhelyét én átveszem arra az időre. Beültem hát az asztalka mögé, tépdestem a WC-papirt, a kapott kétfo­rintosokat udvariasan megköszöntem. Ha valaki nem adott, akkor sem szól­tam. De egy kuncsaft valódi nyugatné­met márkát csörrentett a tányérkába. Csak attól féltem, hogy valamely isme­rősömnek, netán gyülekezetem tagjá­nak éppen ez időben támad halasztha­tatlan dolga... Hónapok teltek el azután. Néhány­szor voltam Jolán néninél, a lányával is beszéltem. Egy 14 éves, állami gondo­zott unokáját megkereszteltem. Úgy tűnt, rendeződik az élete. De egy dél­után a lánya azzal jött hozzám, hogy Jolán néni agyvérzést kapott. Az orvo­sok hazaadták a kórházból, nem tudnak rajta segíteni. Alig eszik, beszélni egy­általán nem tud. Elmentem hozzá. Csöppnyi teste szinte elveszett az ágyban. Az ágynemű most se sokkal tisztább, talán csak a szag elviselhetőbb egy kissé. Vagy csak megszoktam? Melléültem, kezemet homlokára, majd kezére tettem. Kér­tem, ha beszélni nem is képes, legalább bólintson. Nem ismert meg. Ugyanazt a gyanakvó, éles pillantást lövellte felém, mint megismerkedésünk percében. „Ki maga? Hogy merészelte rám tömi az ajtót? Mit akar tőlem?” Próbáltam hoz­zá beszélni, nem reagált. Elmondtam felette az Úrtól tanult imádságot. - Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szentel­tessék meg a te neved... Aztán egy pil­lanatra elakadtam, mert hallottam, hogy artikulátlan, alig érthető hörgés- sel, de ő is mondja: Legyen meg a te akaratod... A mi mindennapi kenyerün­ket add meg nékünk ma... Es bocsásd meg a mi vétkeinket... Szabadíts meg minket a gonosztól... Miután visszanyerte öntudatát, a kis kelyhet elővettem, amelybe bort töltöt­tem, egy tálkára ostyát helyeztem. „.. .kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, nekik adta és ezt mondta: Ez az én testem, amely érettetek adatik" - közben megtört, féllábú testét néztem. „.. .ez az én vérem, amely érettetek ada­tik ki..." - Vértelen ajkát, sápadt arcát figyeltem. Egy hét múlva temettük. Heten áll­tuk körül koporsóját, ebből hárman a sírásók voltak. ISTENTISZTELETI REND x Budapesten, 1987. február 1-án Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácshá­zi Zelma, de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6. Pintér Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, déli 12. (magyar, úrv.) Ker­tész Géza. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (családi) Fabiny Tamás. Vajda Péter n. 33. de. fél 12. Fabiny Tamás. Zugló de. 11. (úrv.) Szabó Lajos. Kerepesi út 69. de. 8. Szabó Lajos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lajos. Kassák Lajos u. 22. de. 11. (úrv.) Reuss András. Vád út 129. de. negyed Í0. (úrv.) Reuss András. Frangepán u. 43. de. 8. Reuss András. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintémé Nagy Erzsébet. Soroksár-Újtelep de. fél 9. Pintémé Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Havasi Kálmán. Pestlőrinc Szemere-telep de. háromnegyed 8. (úrv.) Havasi Kálmán. Kispest de. 10. Bony- nyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kis­pest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Bízik László. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszent­mihály de. 10. Mátyásföld de. 9. Szalay Ta­más. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kis- tarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy de. 9. Kosa László. Rákoscsaba de. 9. Inotay Le­hel. Rákosliget de. 11. Inotay Lehel. Rákos­keresztúr de. fél 11. Kósa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Szebik Imre, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Szebik Imre, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fel 9. (úrv.) Madocsai Miklós. Óbuda de. 10. Gö­rög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Kőszeghy Tamás. Pesthidegkút de. fél 11. Köszeghy Tamás. Modor! u. de. fél 10. Ke­lenföld de. 8. Missura Tibor, de. fél 10. (csa­ládi) Missura Tibor, de. fél 11. (úrv.) Missu­ra Tibor, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Kelenvölgy de. 9. Rozsé István. Budafok de: 11. Rőzse István. Budafok de. 11. Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. Vízkereszt után 4. vasárnapon az ol- tárterítő színe: zöld. A délelőtti isten- tisztelet oltári igéje: Rm 13, 8-10; az igehirdetés alapigéje: Jn 5, 19-21. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTE­LET A RÁDIÓBAN. 1987. február 22- én vasárnap reggel 7.05 órakor az evan­gélikus egyház félóráját közvetíti a Pe­tőfi rádió. Igét hirdet: Pintémé Nagy Erzsébet, pesterzsébeti lelkész. Egy perc egy megállóban Elegáns, jó 30-as férfi közeleg a buszmegállóhoz, s ezt bizonyos öntudattal teszi. Fején nincsen semmi, nyakáh nincs sál, kabátja talpig ki van gombolva, s mindez­zel mintha azt sugallná, hogy mit nekem a hó, meg a tél, én ilyen karakán ember vagyok. A bal ke­zében egy zacskót tart, melyből tökmagot csipeget, amit fogaival gondosan megropogtat, majd a hé­jakat - kellő eleganciával - maga mögé dobálja. Hasonkorú hölgy álldogál a fiacskájával. Ők is szorgosan tevé­kenykednek: zsebükből cukorká­kat markolásznak, amiket szorgal­masan kicsomagolnak, s a papiros darabkákat szintén maguk köré hajigálják. Tudom, hogy ezek amolyan kis ügyek azokhoz képest, amik a leg­utóbb a Rajnán és az Oderán tör­téntek, de azt is tudom, hogy ezek az apróságok is ugyanazon menta­litásból fakadnak. Ez pedig az, hogy ha nekem nem árt valami, akkor nem számít, hogy ezzel má­soknak kárt okozok. Sajnos valóban nem számít, s igazat kell adnom annak a tudós­nak, aki az egyik hetilapunkban azt fejtegette, hogy itt nem használ sem a jó szó, se a tiltás, sem a kérés, se a büntetés, sem erkölcsi prédikáció, se a moralizálgatás, hanem szemléletváltozásra van szükség. Ez igy igaz, de mivel ezt a néhány sort az Evangélikus Elet olvasóinak írom, azért így fogal­mazok: meg kell újulnunk a hitben és a szeretetben, és csak azután beszélhetünk a természetvédelem­ről, az egymás iránti figyelmesség­ről és egyéb ügyeinkről. X. 3 Ti--­fc> F 1--­9 ■ 1 <o . ■ 1 iá | ■ 1 ■ 1 z a d9 30 ■ i 2-2. 2Í a I XJÍ ■ 1 13 V. A BIBLIÁBÓL VÍZSZINTES 1. Isten fenségének magasztalása, a liturgia szerves része. 9. Éva idegen változata. 10. Megszűnik az eső. 11. A hiteles és kőtelező érvényűén szentnek tartott könyvek összessége. 13. Az ENSZ első főtitkára (Trygve Halvdan). 14. Vörösmarty elbeszélő költeménye. 16. Amerikai nukleáris rakétatípus. 17. Nincs motiváló jelentősége (két szó). 19. Félórás! 21. Neves színművész (András). 23. A gyorsu­lás mértékegysége. 25. Izrael második királya, a Zsoltárkönyv egyes darabjainak szerzője. 26. Pozsonyi magyar napilap. 28. összevissza sir! 29. Jézus anyja. FÜGGŐLEGES 1. A Tízparancsolat görög neve. 2. Erődítmény régi része. 3. Nemes­gáz. 4. Ipari növény. 5. Kutyalakás. 6. Schubert magyar származású életrajzírója (Hans). 7. Szibériai folyó. 8. A Hasmoneus-dinasztia tagja, Alexandrosz Jannaiosz főpap felesége és utódja. 12. Rossz előjel. 15. Hosszú ideig. 18. Sóstavas medence Irán sivatagos és félsivatagos területein. 20. Kiváló színművész volt (János). 22. Olasz filmrendező (Dino). 24. összevissza sül! 25. Székesegyház. 27. Kettős betű. Zábó Gyula Beküldési határidő: február 10. Decemberi rejtvényünk helyes megfejtése: Malakiás, ács, Emberfia, moabiták, látomás, Samária, apokrif, ecce. A helyes megfejtést be­küldők között megtartott sorsoláson dr. Rédey Pál: Miért reszketnek a csillagok? című könyvét nyerte: Balogh Árpád, Budapest. HÍREK w (iiiiiiiiiiiiiiiiiiifitiiHiiiiiiiiiiiítifiinffiiiiiiiii (Jj lapp énekesköoyv f^líll w A Finn Evangélikus Egyház múlt év végén tartott zsinata az oului egyház- kerület zsinatának kérésére lapp nyelvű énekeskönyv megjelentetését hátározta el. A finn és a svéd mellett ez lesz az egyház harmadik hivatalos énekes­könyve. A lapp Finnországban már csak 3 ezer ember anyanyelve, akik há­rom, egymástól erősen eltérő nyelvjá­rást beszélnek. A jelenleg használt, 1967-ben kiadott énekeskönyvük több szempontból hiányosnak, elégtelennek bizonyult. - Az új könyv összeállításá­nál a Norvégiában és Svédországban élő lappok igényeire, hagyományaira is tekintettel lesznek. A zsinat 12 fős bi­zottságot nevezett ki az énekeskönyv elkészítésére. (Nachrichten der Kirche Finnlands -szp) A Kotimaa új főszerkesztője ez évtől kezdve a 35 éves Tapani Ruo- kanen lett. Teológiai és újságírói tanul­mányait Helsinkiben végezte, jelenlegi hivatala átvételéig a Suomen Kuvalehti című heti magazin tudósítója volt. Munkáját mind az állam, mind az egy­ház újságírói kitüntetéssel ismerte el. - A Kotimaa a legnagyobb példányszá­mú finn egyházi újság, hetente három alkalommal jelenik meg, körülbelül 77 ezer példányban. (Nachrichten der Kirche Finnlands -szp) lllllllilllllllllllllllllllllllllHipililllllll EÖIT-megbízottak konferenciája Az Európai ökumenikus Ifjúsági Tanács megbízottainak éves konferen­ciáját január 28-31. között tartották St. Pöltenben (Ausztria). Az alkalmon részt vett Szentpétery Péter külügyi tit­kár. KALME-Qlés Az Európai Kisebbségi Evangélikus Egyházak Kommunikációs Bizottsága (KALME) január 27-február 6. között tartotta idei ülését St. Moritzban (Svájc). Az ülésen a bizottság tagjaként részt vett dr. Nagy István teológiai ta­nár, a Lelkipásztor szerkesztője. A résztvevők látogagást tettek a Baseli Missziónál is. Tízéves az Észak-elbai Evangélikus Egyház Az NSZK-beli Észak-elbai Evangéli­kus Egyház 1977. január 1-én alakult a korábban önálló hamburgi, lübecki, eutini és schleswig-holsteini tartományi egyházakból, valamint a hannoveri egyházhoz tartozó harburgi egyházme­gyéből. Az egyháznak körülbelül 2,7 millió tagja van, akiket 670 gyülekezet­ben 1400 lelkész gondoz; az egyházke­rületek száma három. A schleswigi egy­házkerület püspöke, Karlheinz Stoll a Németországi Egyesült Evangélikus Egyház (VELKD) jelenlegi vezető püs­pöke. - Az évfordulóról az egyház zsi­nata január 28-31. között ünnepi ülé­sen emlékezett meg. (epd-szp) HAZAI ESEMÉNYEK MEGJELENT! Koren Emil: Testvéreink északon A finn-magyar egyházi kapcsolatok története képekkel illusztrálva Ára: 120,- Ft Kapható, megrendelhető Sajtóosztályunkon MEGJELENT! Befogadtatok! (Diakóniai képeskönyv) Ára: 90,- Ft Kapható, megrendelhető Sajtóosztályunkon Acsád A gyülekezetben megújult a vezető­ség: Csidei Tibort felügyelővé, Kovács Rudolfot gondnokká, Csidei Jánosnét pénztárossá választotta meg a közgyű­lés. Weltler Sándor karácsony második napján iktatta be őket szolgálatukba. Isten áldása kísétje munkájukat egyhá­zunkban. alkalmain, gyülekezeti esten, ifjúsági szeretetvendégségen és a vasárnapi is­tentiszteleteken az anyagyülekezetben és a szórványokban. Szegeden és Kiste­leken vasárnap Cserháti dékán hirdette az igét. A gyülekezet a népes alkalma­kon meleg szeretettel vette körül a jövő lelkésznemzedékét és 12 000,- Ft össze­gű offertóriummal, illetve adománnyal támogatta a lelkészképzést. Az Akadé­mia vezetősége és hallgatói megköszö­nik a gyülekezetnek az emlékezetes ta­lálkozást és a minden eddigit felülmúló áldozatkészséget. Cs. S. Halálozás Boros Gézáné sz. Kovács Erzsébet, a doroszlói gyülekezet volt gondnoká­nak felesége rövid szenvedés után el­hunyt. „A szeretet soha el nem múlik.” Esküvőkről, keresztelőkről VIDEO rendelhető. 9-től 12-ig 184-083, levél­ben: 1041 Bp., Deák F. u. 9. UNI- FOTO. Bér Nyugalmazott lelkészét Révész Lászlót köszöntötte a gyülekezet abból az alkalomból, hogy 50 évvel ezelőtt avatták lelkésszé a pozsonyi evangéli­kus Új templomban. A lelkészi szolgá­latából 42 évet szolgált Béren Mihalo- vics Sámuel néhai főesperes utódaként. A gyülekezet szeretettel, áldáskívá­nással vette körül volt lelkészét, akit meleg hangú levélben köszöntött dr. Nagy Gyula az Északi Egyházkerület püspöke is. Budavár A gyülekezet közgyűlése Stur Dénes vegyészmérnököt az egyházközség fel­ügyelőjévé, dr. Conrad Zoltán ny. OTP fiók-igazgatót másodfelügyelővé, Sass Gábor gépészmérnököt másodgond­nokká választotta. Ünnepélyes beikta­tásuk január 11-én volt, amikor dr. Nagy Gyula püspök hirdette az igét, az iktatást Szebik Imre esperes végezte. Csögle-Adoijánháza A kis Veszprém megyei gyülekezet nagy áldozatkészséggel renoválta mindkét községben lévő templomát. A hálaadó istentiszteleten igehirdetés­sel szolgált a gyülekezet két egykori lelkipásztora, dr. Fabiny Tibor teoló­giai tanár és dr. Reuss András angyal­földi lelkész, akik a nagy kiterjedésű szórványt hűségesen gondozó Kovács Etelka marcalgergelyi templomában is hirdették az igét. Oroszlány Ádventben december 11-14-ig evan- gélizáció volt a gyülekezetben id. Győri János ny. lelkész szolgálatával. Az evangélizáció vasárnap este úrvacsora- vétellel fejeződött be. Szeged December 5—7-ig dr. Cserháti Sán­dor dékán vezetésével 13 teológus szol­gált a gyülekezetben az ádventi sorozat Sírgondozást vállalok Budapesten márciustól, egész évre. „Szeretet” jel­igére. Hibaigazítás Lapunk hasábjain f. év január 11-én -megjelent „Új esperes a Veszprémi Egyházmegyében” című cikk első be­kezdése helyesen: Síkos Lajos lelkész a Veszprémi Egyházmegye élén végzett 17 évi esperesi szolgálata után nyugdíj­ba vonult. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Nyomdaipari Fényszedő Üzem (877028/09) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 86.60087 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: BIRKÁS BÉLA Igazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában, továbbá bármely hfriapkézbesltő postahivatalnál, a hirlapkézbesltöknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hlrlapelöflzetési és Lapellátási Irodánál (HELÍR Budapest V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Templomi terjesztés az Evangélikus Élet Kiadóhivatala útján. Élöfizetési díj: fél évre 140,- Ft, egy évre 280,- Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem örzünk meg és nem adunk vissza!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents