Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-11-01 / 44. szám
j püspök és felügyelő a Déli Egyházkerület élén , Lábam előtt mécses a te Evangélikus Elet 1987. novémber i. (Folytatás az 1. oldalról) Igálhatunk” (Bodelschwing). Nem a rtyatartó a fontos, hanem a fény, :lyet hordoz... ontos ebben a kifejezésben a töb- szám: „cserépedényekben”. Az egy- szolgálata ugyanis sohasem egyes, iem együttes, közös szolgálat. Jó, jy ma is ketten állnak a Déli Egy- kerület legfőbb tisztségviselőiként lőtt az oltár előtt, és együtt hordoz- majd a szolgálat jézusi „gyönyörüss igáját”. Jaj, ha valaki megtöri, [szakítja az egyházban a közös szol- ltot, a szolgálatunk belső egységét :özösségét! Segítsük egymást, vállal- örömmel a nagy és szép közös fel- itokat. Mert ez a kincsünk „cserép- nyekben” van, a szolgálat közössé- en. ■'ontos a cserépedény-hasonlatnak másik vonása is. Az agyag csak ön keresztül lesz tartóssá, hasznosjó cserépedénnyé... «felanchton, mondta: az imádság, az fölötti meditáció és a próbatételek e, ezek tesznek valakit igazi teoló- sá. Igazi püspökké és felügyelővé is! tön kell átm'ennünk, ha Isten szol- atára vállalkozunk az egyházban, - írtések és próbatételek tűzén. De így : az agyagedény egyre inkább a cs befogadására és továbbadására almas cserépedénnyé! iz a tartóedény, mivel cserépből i, egyszer majd összetörik. A fontos inban az, hogy a benne rejlő kincs radandóan sugárzik, életet teremt, it a múltban és a mában, ezután is zázadokon keresztül. „Istennek tulajdonítsuk” Iz igehirdetés harmadik befejező ré- ben Isten kegyelmére mutatott a :pök elnök. Iz a reformáció centrális igazsága: a jelemből, tehát az Isten szereteté- és ereje által való megigazulás és lgálatvégzés, minden saját érde- nk nélkül. Sola gratia: egyedül kelem! 'lem hiányoztak a személyes, útmu- á szavak sem az igehirdetésből ami- ■ is a püspökhöz és felügyelőhöz for- va mondotta a püspök-elnök. H .v Testvéreim! Tudjátok ti is mindig es cserépedényekké” lenni, alázatos rvel, mindent Istennek tulajdonítva, yy Isten naponként belehelyezhesse güresített szívetekbe drága nagy csét, kegyelme és szeretete evangé- mát. És tudjátok azt továbbadni, ival és élettel, az emberek között! Tudjatok így.„elől járni”, Krisztus 3indokában, Őt követve. Teljes hit- , feltétlen bizalommal abban az Isiben, aki őriz, hordoz benneteket és ponta erőt ad a szolgálatban. így ijon meg benneteket Isten, az egyház je és Ura, Jézus Krisztus, kincset rdozó cserépedény-szolgálatotok- n! - fejezte be igehirdetését Nagy spök. i PÜSPÖKI SZÉKFOGLALÓ . Püspöki szolgálatomat válaszát bibliai igémmel, a 119. Zsoltár 35. versével kezdem: „Lábam ott mécses a te igéd, ösvényem ílágossága”. Isten nevében azzal reménységgel indulhatok veze- )i, tanítói és pásztori munkámba, ogy nem a magam útját járom, anem előttem Isten igéje a vilá- osság. Jézusra, a testté lett Igére ; gondolok, aki magát nevezte a ilág világosságának. Kegyelmét érem, segítsen szolgálatom betöl- ísében, melyre gyülekezeteink zeretete és bizalma hivott el. Meg- öszönöm ezt a bizalmat és kérem svábbra is a gyülekezetek szeretett és imádságát. Hálásán köszönöm dr. Nagy Jyula, egyházunk püspök-elnöke lindító igehirdetését és az egykori eológus tanítvány hálájával aján- 3m föl munkatársi segítségémet az gyházunk előtt álló feladatokban. Előlegezett bizalmat kaptam kormányunktól, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának hozzájárulását püspöki szolgálatomhoz. Őszinte szívvel köszönöm ezt a bizalmat és az Állami Egyházügyi Hivatal jóakaratát. Szeretném püspöki szolgálatomban ezt a bizalmat egyházunk szűkebb körén túl egész népem és hazám javának, előbbremenetelének munká- lásával viszonozni. Az a tény, hogy ma hazai testvér-egyházaink képviselői és külföldi vendégeink együtt imádkoznak velünk szolgálatom indulásakor, erősjtés és nagy megtiszteltetés. Az ökumené, az egyházak közössége összefüggéseiben sokat tanulhatunk egymástól. Kerek tíz éves genfi munkámban a Lutheránus Világszövetségnél ebben a tatókként az előttem járó nemzedékek visszafelé kimutathatóan a XVIII. századig. Külön öröm számomra és hálát adok érte Istennek, hogy apám és anyám, akiktől először tanultam imádkozni, és akik először ismertettek meg Isten igéjével, megérhették ezt a mai napot. Múltunk elkötelezéséről szólva hadd emlékezzek itt most hálás szeretettel elődömre, dr. Káldy Zoltán püspökre. Az egyháztörténetírás feladata lesz, hogy teljes részletességgel megrajzolja majd annak a közel három évtizednek a képét, amikor püspökként szolgált. A látható és épületekben, kiadványokban, intézményekben, olyan rendezvényekben, mint a Lutheránus Világszövetség budapesti 1984-ben rendezett Világgyűlése fölmutathaBalról jobbra: Nagy Gyula püspök-elnök, Miklós Imre államtitkár, Fekete Zoltán országos felügyelő, Sarkadi Nagy Barna általános elnökhelyettes, Kovách Attila református püspök nulmányi folyamatban szolgáltam és az a meggyőződésem, hogy az egyháznak a helyi és a világméretű feladatokat mindig azok összefüggéseiben kell látni. Nagy öröm számomra, hogy dr. Frenkl Róbert egyházkerületi felügyelővel együtt indulhatunk szolgálatunkba. Harminchét évvel ezelőtt a Fasori Evangélikus Gimnázium padjaiban ismertük meg egymást, majd később a Deák téri gyülekezetben szolgáltunk együtt. Ahogyan Jézus is kettesével küldte ki tanítványait, úgy indulunk mi is együttes szolgálatunkra. A régi barát örömével ajánlom föl bizalmamat és támogatásomat és kérem segítségét. Hadd említsem meg végül ebben az összefüggésben, hogy hálás vagyok az egyházkerület espereseinek elkötelező támogatásukért. Az elmúlt héten rendezett országos lelkészkonferencián alkalmunk volt külön megbeszélni az egyes egyházmegyék különböző szempontjait. Az a program, amit a következőkben vázolni fogok, nem egyéni elképzelés, hanem együttes munka eredménye. Különösen is köszönöm annak az esperes testvérnek a támogató segítségét, aki a püspökválasztásnál velem együtt vállalta a jelöltség kockázatát. Egyházunk egységéért és együttes szolgálatunkért érzett felelősségben az egyházmegye espereseivel együtt gondolkozva kívánok szólni múltunk elkötelezéséről, a jövőbeli prioritásokról, teológiánkról és végül egyházunk és népünk viszonyáról. I. Múltunk elkötelezése Evangélikus egyházunkban a nevünkben benne rejlő elkötelezés- hez hűségesnek maradva az evangélium a központ. A Jézusról szóló hír, a jézusi tanítás életutunk világossága. Ez az apostolok, evangélisták nyomán a Szentírásban került összefoglalásra és az igehirdetés feladata ezt tovább adni. A reformáció az évszázadok során elhomályosult és az egyházban mellékes helyre került evangéliumot ragadta meg az újrafelfedezés örömével: Solus Christus, sola Scrip- tura, sola gratia, sola fides - egyedül Krisztus, egyedül a Szentírás, egyedül kegyelem, egyedül hit. Egyházunk bibliai-reformációi és evangéliumi tradícióihoz hálás megbecsüléssel és megőrző szeretettel kívánok ragaszkodni. E tradíció szolgálatában álltak családomban igehirdetőkként és tanító eredmények mellett föl kell mérnünk a láthatatlanabb lelki, spirituális tényezőket is. Az elmúlt évtizedek elkötelező eredménye volt az ő szolgálata alatt, hogy egyházunk megbecsült helyet kapott a hazai és nemzetközi ökumenébe, társadalmunkban és népünk körében is sok az elvárás irántunk ezen a téren. A külföldi érdeklődés és a hazai elvárás mögött annak ténye húzódik meg, hogy egyházunk és a társadalom, egyházunk és népünk, egyház és állam között a viszony jó és egyházunk megtalálta helyét és feladatát a szocializmusban. Az adódó kérdéseket, problémákat a kölcsönös bizalom jegyében egyezmények és tárgyalások útján meg lehet oldani. Áz elmúlt évtizedek erre vonatkozó eredményei köteleznek szolgálatomban és reményt adnak a jövőre nézve. II. Jövőbeni prioritások Hadd forduljak a múlt után most a jövő irányába, azzal a gondolattal, hogy a reformáció népe számára a megújúlás, az újat kezdés, a megtérés bibliai követelmény és evangéliumi lehetőség. Elődeink hite, őseink hitvallása, az előttünk járt nemzedékek elvégzett munkája és eredményei ma arra indítanak, hogy mi is megváltjuk hitünket és szeretetben, szolgálatban gyakoroljuk azt, és megfogalmazzuk új formában, újra fogalmazzuk a mai kor kérdéseire adott válaszainkat. Keresztyén és refor- mátori örökségünk kincseit úgy tudjuk átadni a következő nemzedékeknek, ha a régi igazságokat lefordítjuk mai nyelvre, alkalmazzuk mai életviszonyainkra és éljük is azokat. Püspöki feladataimat, a vezetés, a tanítás és pásztorolás szolgálatát különösen is erre nézve szeretném gyakorolni. Az egyházmegyékben végzett es- peresi körkérdések közvéleménykutatás, valamint a magam tapasztalatai és elképzelései alapján a következő négyes prioritást látom magam előtt, mint feladatot a jövőben. Megjegyzem ehhez még, hogy nem valami merőben újról, eddig nem látottról, nem hallottról van itt szó, hanem hangsúlyokról, munkamegosztásról, az előttünk álló nyolcvanas és kilencvenes évek prioritásairól. 1) spiritual! tás, hitbeli megújúlás Meggyőződésem, hogy gyülekezeteinknek újra és újra szükségük van evangélizációra, hitbeli megújúlásra. Igehirdetésünknek és tanításunknak olyan evangélikus spiritualitást kell eredményeznie, amelyiknek érzelmi gazdagsága együtt jár az alaposabb hitbeli és erkölcsi ismeretekkel. Ehhez a feladathoz föl kell nőnie könyvkiadásunknak, egyházi sajtónknak. Nem szabad megengednünk, hogy elfelejtődjék ma például az a parancs, hogy „Tiszteld atyádat és anyádat!” vagy az, hogy „Ne törj házasságot!” vagy az, hogy „Ne lopj!” és „Ne hazudj!”, de az se „Ne legyen más Istened!” vagy „Szenteld meg az ünnepnapot!” 2) egyházi egység, a bizalmi légkör megőrzése Régi kifejezéssel élve, a magnus consensus, a nagy, az általános egyetértés, a gyülekezetek együtt- munkálkodása a cél. Jelenti az a lelkészek és nemlelkészek, egyházi vezetők és vezetettek, férfiak és nők, fiatalok és idősek kölcsönös megbecsülését és együttmunkálko- dását. A magnus consensus azután nemcsak tanításbeli, hanem életbeli egységet is jelent, például az egyházon belüli hátrányos helyzetben levő szórványlelkészek vagy kántorok nagyobb megbecsülését. 3) egyházon belüli felmérés lelki és anyagi téren Korábbi felmérésekhez hasonlóan újra szükségünk van arra, hogy megtudjuk, kikre tudunk számítani, mennyi az anyagi erőnk. Éveken keresztül nem mertük magunknak sem bevallani, hogy lelkészhiányban szenvedünk vagy azt, hogy mennyi felesleges épületünk van. A jelenlegi' gazdasági helyzetben a társadalmunkban folyó fölmérések és reális tervezések mintájára egyházunknak is el kell végeznie a mai helyzetre vonatkozó fölmérést. 4) szervezeti reformok Az előzőkből következik, hogy szüksége van bizonyos szervezeti reformokra egyházunknak. Akadnak egyházunkban néhányan, akik ezt a kérdést, a szervezeti reformok, a struktúrák kérdését az első helyre teszik. Ezt a véleményt én nem osztom, mert azt vallom, hogy a szervezet, a struktúrák mindig másodlagosak. Először kell a hitbeli megújúlás, az egyházi egység. Ezekből nőhetnek ki az új struktúrák és nem fordítva. Egyházunk jelenlegi szervezete, törvényei, berendezkedése és szokásai nem teszik lehetetlenné a spirituális megújúlást. Élni kell azokkal a lehetőségekkel, amelyeket megkaptunk és amelyek ott vannak előttünk. Egy új törvényeket alkotó zsinat összehívása csak gondos előkészítés után és a magnus consensus jegyében lehetséges. A jövőbeni négyes prioritásról szólva tudjuk, hogy jövőnk Isten kezében van. Benne reménykedünk, amikor áldását és segítségét kérjük munkánkhoz és vallhatjuk, hogy munkánk nem hiábavaló az Úrban. III. Teológiánk Külön kiemelve szeretnék kitérni teológiánk kérdéseire és összefüggéseire. Teszem ezt azon személyes múlt alapján is, amelyik tíz éves tevékenységet jelentett, mint előadó és tanár Teológiai Akadémiánkon és ugyancsak tíz éves teológiai nemzetközi munkát jelentett Genfben, a Lutheránus Világszövetségnél. Reformátori örökségünk kötelez arra, hogy az evangélikus sajátos mondanivaló, a lutheránus proprium újra és újra, megszólaljon egyházunkban és ezzel tudjunk szolgálni az ökumenében. Arról szeretnék vallani, mit jelent ez püspöki szolgálatomra nézve. Élőször is azt hangsúlyozom, hogy a teológiát az egyház tudományának tartom. Nem személyes véleményét fejezi ki a teológus egyszerűen, hanem Isten kinyilatkoztatásának üzenetét úgy, ahogy ő megértette, összefoglalta és alkalmazta. A teológia „egyháziassága” azt is jelenti, hogy a teológus sohasem egymaga teologizál, hanem figyel az előtte élt nemzedékek teológiájára éj azokra, akik kortársakként vele együtt keresik az igazságot. Nincs tehát teológia, csak másokért és másokkal együtt, ahogyan ezt a „másokért” és „másokkal együtt” meghatározást például a művészetekre és a különböző más tudományokra is érteni kell. Különösen is a következő területeken látok feladatokat a jövőre nézve egyházunk számára a teológiai munkában. Számot kell adnunk arról a társadalomról, amelyben élünk. Teológiai és társadalmi kérdéseink földolgozására a diakónia teológia összefüggéseiben nagy szükség volt az elmúlt évtizedekben és érdeklődés mutatkozott iránta más országok keresztyénéi részéről. Ezt a munkát tovább kell folytatnunk különösen tekintettel az ökumenikus szervezetek erre vonatkozó programjaira. zet tagja volt, különösen is érezzük ezt. Megjegyzem azt is, hogy elnevezésünk, Magyarországi Évangé- ükus Egyház - helyet ad nemzetiségi hittestvéreinknek. Nógrádból származva tudom, hogy lehet karácsonykor magyarul is énekelni, „Örömdalok hangozzanak...”, de mennyivel más az, ha úgy hangzik föl sokak számára, hogy „Cas ra- dosti veselosti...”. Más gyülekezetben jobban értik a bűnbánati éneket, ha az az eredeti nyelven szólal meg, „Aus tiefer Not schrei ich zu Dir”... A reformáció alapelve, hogy minden nép a maga anyanyelvén hallja meg az evangéliumot és imádja az Istent. Ez az alapelv vezet oda, hogy lehetőséget kívánunk adni egyházunkban arra, A külföldi vendégek és a diplomáciai testületek képviselői: az első sorban balról jobbra Hanselmann (NSZK), Stoll (NSZK), Michalko (Szlovákia) püspökök Fo,6k; Ba,4r Számot kell adnunk arról a párbeszédről, mely társadalmunkban keresztyének és marxisták között folyik. Nemcsak Európában, hanem Afrikában és Ázsiában is igen nagy érdeklődést tapasztaltam ezek iránt a dialógusok iránt. Külön fejezetet jelent ezekben a kérdésekben az erkölcsi értékek szerepének vizsgálata, az egyház erkölcsi értékmegőrző és értékteremtő munkája. Vajon milyen az az erkölcsi rendszer, amit ma a nevelés segítségével átadunk a következő nemzedékeknek? Végül szeretném hangsúlyozni az ökumenikus együttmunkáiko- dást hazai és nemzetközi szinten. Jó volna minél hamarabb elérnünk oda Magyarországon, hogy magyarul együtt tudják mondani a különböző egyházak a Miatyán- kot és a Hiszekegyet! Van közös protestáns bibliafordításunk is, vannak együttes programjaink az ökumenikus Tanács keretén belül. Ezek a programok sok jó együttműködést ígérnek, tovább kell fejleszteni őket. A nemzetközi ökumenikus teológiai munkában mindig igényelték a különböző szervezetek a magyarországi egyházak munkáját. A következő években a nemzetközi szervezetekben az igazságosság, béke és környezet problémáinak összefüggései lesznek a hangsúlyosak. Ennek keretében kerül majd sor ez év decemberében itt Budapesten egy jelentős teológiai konferenciára a béke kérdéséről. Teológiánkról szólva végül szeretném kiemelni Teológiai Akadémiánk, lelkésznevelésünk jelentőségét. Az a tény, hogy Akadémiánkat bővíteni kell, bővíteni lehet, és hogy a holnapi napon kerülhet sor az új épület alapkövének elhelyezésére, mindennél jobban aláhúzza a Teológiai Akadémia feladatait, szerepét és fontosságát. Püspöki munkámban kérem és várom a Teológiai Akadémia segítségét és szeretettel ajánlom föl támogatásomat. IV. Egyház és népünk Végül szeretnék külön szólni egyházunk és népünk viszonyának néhány kérdéséről. Az egyháztörténet tanúsága szerint evangélikus egyházunk sok olyan tényt sorolhat föl, amelyek arról szólnak, mennyire együtt volt egyházunk népünkkel. Ebben a templomban, ahol a pesti egyház 200 éves jubileumát ünnepeljük, ahol Petőfi és Kossuth a gyülekehogy szlovákul es németül jól prédikálni tudó lelkészek kerüljenek nemzetiségi gyülekezetekbe. Szeretném, ha egyházkerületem szlovák és német gyülekezetei Szlovákia és Jugoszlávia, Ausztria .és ,a két Németország gyülekezeteivel szorosabb kapcsolatokat építenének ki. Ugyanakkor kérjük a szomszédos országok testvéregyházait, hogy az ottani magyar gyülekezetekben tegyék lehetővé és támogasság az anyanyelv használatát. Határainkon kívül, a távolban élő magyar gyülekezeteinknek is fölajánlom szolgálataimat. Genfi tartózkodásom idején rendszere- -sen szolgáltam tíz éven keresztül a genfi és laussanei protestáns magyar gyülekezetekben. Tudom, mit jelent idegenben, ha megszólal magyarul az ének, az ige és imádság, hogy az anyanyelv szoros kapocs itthoniak és távoli magyarok között. A külföldi magyar gyülekezetek hordozói lehetnek a nemzeti kultúrának, meggazdagíthatják az egyes országok és népek életét, a híd szerepét tölthetik be különböző országok, népek, kultúrák között. Óriási jelentősége lehet például az egyházi zenének, az egyházi művészeteknek is. Idehaza egyházunk és népünk viszonyában alá szeetném húzni gyülekezeteink szerepét a hátrányos helyzetűekkel kapcsolatos munkaágakban. Az egyháznak, a gyülekezeteknek föl kell karolnia a nagycsaládosokat, az időseket, a betegeket, a mozgássérülteket és feladatunk van az alkoholisták vagy a drogosok között is. Mindez nem teljes kép, csupán néhány gondolat arról, mi az amit az elkövetkezendő évekre magam előtt látok. Püspöki székfoglalóm végén szívből köszönöm Nagy Gyula püspök-elnök és Sólyom Károly paksi esperes, püspökhelyettes hűséges és áldozatos szolgálatát az elmúlt másfél évben. Bizalommal kérem az országos egyházi elnökség, a kerület tisztségviselői, a Teológiai Akadémia dékánja és professzorai segítségét. Kérem egyházkerületünk gyülekezeteinek imádságát és segítő szeretetét. Köszönöm a megjelenteknek, hogy személyes jelenlétünkkel kifejezték szeretetüket és bizalmukat. Isten kegyelmében bízva megkezdem püspöki szolgálatomat. „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájunkkal”. Ámen.
