Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-10-25 / 43. szám
/ Evangélikus Elet 1987. október 25. A Württemberg! Evangélikus Egyház vezetőinek látogatása A vendégek dr. Nagy Gyula püspök-elnökkel a Teológiai Akadémián A Württemberg! Evangélikus Egyház (NSZK) vezetői: Hans von Keler püspök, akit felesége is elkísért, valamint Walter Arnold egyházfőtanácsos október 2-6. között látogatást tettek Magyarországon egyházunk elnökségének meghívására. Október 2-án Rajkán istentiszteleten szolgáltak. Október 3- án, szombaton megtekintették a Budai Szeretetotthont, délután a Dunakanyar nevezetességeivel ismerkedtek. Vasárnap Keler püspök a budavári, Arnold egyházfőtanácsos a fasori templomban hirdetett igét. Október 5-én, hétfőn fogadta őket Bai László az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezetője. Ezután a Teológiai Akadémiát látogatták meg, ahol az intézmény munkája mellett a nemrég kezdődött nagy építkezésről is tájékozódtak. Magyarországi benyomásaikról elutazásuk előtt nyilatkoztak lapunk szerkesztőjének. Látogatásunk célja egyházaink kapcsolatainak erősítése, további elmélyítése volt - mondotta Hans von Keler püspök. Kapcsolataink különböző területeken már eddig is jelentősek. Mostani utunk dr. Nagy Gyula püspök és felesége elmúlt évi württembergi látogatásának viszonzása volt. Ha utunk tapasztalataiból bizonyos dolgokat ki kell emelnem, akkor hadd mondjam: nagyon örülök a gyülekezeti istentiszteleteken való találkozásnak, annak, hogy érezhettünk valamit abból, ahogyan a lelkészek szolgálatukat végzik. Ez nemcsak az istentiszteletekre vonatkozik, hanem a látogatásokra, a gyakorlati munkára, a jövőre is. Nagyon örülök annak i$, hogy Budapesten a diakóniai munkába is betekintést nyerhettünk. Láthattuk, hogy milyen fontos a diakóna, a fogyatékosokért, idősekért való fáradozás az egyházban. Az állam képviselőivel folytatott beszélgetés során is bebizonyosodott, mennyire hálás az állam az egyháznak ezért a munkáért, és hogy a lehetőségeket növelni akarja. - A Teológiai Akadémián mély benyomást tett rám a gyakorlathoz közel álló képzés, a teológiai hallgatóknak a gyülekezetekkel való szoros kapcsolata. Remélem, hogy lehetőség lesz valamilyen csereprogramra, ennek keretében például arra, hogy egy magyar lelkész egy félévig a tübingeni egyetemen tanuljon. A Teológiai Akadémia új építkezésével is törődnünk kell. Tudjuk, az a jó, ha gyülekezeteink tagjai a saját szemükkel látják, hogy mit jelent a Gusztáv Adolf Egyesület keretében nyújtott segítségük. A mostani látogatás újabb láncszeme a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Württembergi Evangélikus Egyház közötti kapcsolatoknak - mondotta Waller Arnold egyházfótanácsos. Érdekes arra figyelni, hogy a mi württembergi egyházunk református egyházak közelében él, hasonlóan a magyar evangélikus egyházhoz. Mi nem vágyunk unióban a református egyházakkal, hanem, ami a teológiai és gyakorlati együttműködést illeti, ezt a református és uniált egyházakkal a Németországi Evangélikus (=Protestáns) Egyház (EKD) keretében folytatjuk. Vannak tehát párhuzamok a teo- Jógiai és a gyakorlati életben a Magyarországi és a Württembergi Evangélikus Egyház között. Másodszor: Württemberg és Magyarország kapcsolatai több évszázadosak. Mária Terézia (1740-1780) hívására telepedtek le württembergiek a Duna mentén. Az elmúlt években testvérvárosi kapcsolatok is létrejöttek, például Pécs és Fellbach (Stuttgart mellett) között, örülünk annak, hogy a közösségi kapcsolatok az egyházak révén is gyarapodnak és mélyülnek. Itt hadd említsem meg, hogy a Teológiai Akadémia dékánja Tübingenben is tanult; Keler püspök úr is szólt arról, hogy szeretnénk, ha magyar lelkészek, teológusok a jövőben vendégeink lehetnének. Remélhetőleg az elkövetkezendő években tovább gazdagíthatjuk egymást; tudatosan beszélek kölcsönös gazdagodásról, hiszen az egyházak életének egy ennyire szekuláris országban, mint Magyarország számunkra is van mondanivalója véleményem szerint. Egy NSZK-beli népegyház helyzetét is egyre inkább az határozza meg, hogy szekularizált országban él. Ma már nem az jellemző, ami a korábbi évtizedekben és évszázadokban, hogy szoros kapcsolat volt az egyház és a nép között, innen a népegyház elnevezés, hanem az a tény, hogy a keresztyénség egyre inkább kisebbségi helyzetbe kerül. Az a meggyőződésem, hogy az egyházaink közötti kapcsolatok a jövőben sokkal változatosabbak lesznek. Ebben az összefüggésben mostani hivatalos látogatásuk fontos lépés volt. Gondozottakkal a Budai Szeretetotthonban. Fotó: ev. Elet Középen H. von Keler püspök, jobbra W. Arnold egyházfótanácsos Mélyülő holland-magyar egyházi kapcsolatok Nassau College egyházi középiskola. A diákok nagy érdeklődéssel hallgatták az egyházaink életéről szóló beszámolót A magyar lelkészek közel harminc különböző helyen szolgáltak. A térképen néhány ezek közül A holland Egyházközi Béketanács 1967 óta mind a kilenc egyház többezer gyülekezetének részvételével évről évre békehetet rendez. A békehét rendezvényei már az elmúlt esztendőben is új tartalannyiunk közös kincséért a békéért. Ám az igazi áttörést mégiscsak az 1987-es idei esztendő hozta. A holland Egyházközi Béketanács és a magyar Egyházközi Békebizottság látva a gyülekezeti, testvéri kapcsolatok elmélyítésének lehetőségét már 1987. májusában egy közös hollandiai vezetőségi tanácskozáson - melyen az Egyházközi Békebizottság küldöttségét dr. Aranyos Zoltán főtitkár vezette - megállapodott: ezt a spontán kezdeményezést támogatni kell. Az elhatározást hamarosan tett követte. Elkezdődött a két Békebizottságon belül az előkészítő munka. Kirajzolódtak a közös liturgia fő vonalai. Szeptemberben pedig öt holland és ugyanabban az időben öt magyar lelkész Benkő György református esperes, Börzsönyi József református lelkész, Lehel László program várta. Résztvettek Den Boschban a központi megnyitó ünnepségen, ahol az Egyházközi Békebizottság titkára, Lehel, László átadta az EBB és a magyar gyülekezetek jókívánságait, hangsúlyozva, hogy a békehét bizonyosan jó szolgálatot fog tenni egymás jobb megismerésében. Mient Jan Faber, a holland Egyházközi Bé- ketanás főtitkára a megynyitó fórumbeszélgetésen hitet tett a Kelet és Nyugat közötti személyes testvéri kapcsolatok erősítése mellett. A szeptember 18^24. közötti hét gazdag eseménysorozata az öt magyar lelkész számára is számos meglepetést tartogatott. A közel harminc alkalmon számos igehirdetésre, televíziós beszélgetésre, interjúra, egyenes adásban közvetített televíziós istentiszteletre, községi és városi vezetőkkel való találkozásokra, gyülekezeti alkalmakon való beszélgetésekre került sor. Volt aki egy gimnáziumban mintegy 250 diák kérdéseire válaszolva szólt a magyar egyházi életről. A holland társadalom legszélesebb rétege részéről tapasztalt mély érdeklődés kimondatta a résztvevőkkel, régen kerültek oly Szeptember 26-án este 6 órakor egyházzenei hangversennyel kezdődött az a két napos ünnep, melyen az oroszlányi gyülekezet megemlékezett templomszentelésének 200 éves és a gyülekezet énnekkarának 25 éves jubileumáról. Ebből az alkalomból kerestük meg Nagy Dánielt, az ének- és zenekar vezetőjét. Mikor, hogyan, milyen ötletből született az elhatározás, hogy az oroszlányi gyülekezetnek legyen énekkara? Az Alföldön születtem, s mint bányász kerültem ide Oroszlányba dolgozni. Ezidőtájt harmóniumozni tanultam, s gyakorlási lehetőséget kértem és kaptam a gyülekezettől. Cserébe vasárközeibe gyülekezetek és érdeklődők Magyarországgal, mint azokban a napokban. A több, mint 400 gyülekezet Hollandiában és a 140 Magyarországon új szakaszt nyitott a két országban élő egyházak életében, nemcsak az ökumenikus nyitottság, de a lehetőségek gazdagsága tekintetében is. A találkozások gazdagsága és naponként a kántori szolgálatot láttam el. Az énekkari munka sem volt idegen számomra, sőt a kórusvezetés sem, hiszen egy kamarakórussal dolgoztam már. Ilyen előzmények után 1962 májusában ideiglenes alakítottunk egy énekkart. Akkor ünnepeltük a templomszentelés 175 éves jubileumát. Kezdetben 20-22 tagú volt a kórus és az első időben a tatabányai baptisták is segítettek. Ők azután kiöregedtek, s elmaradtak. Az énekkar viszont együttmaradt. Bányászember és karmester. Hogyan bírta e két dolgot összeegyeztetni? Dr. Gárdonyi Zoltán tanár úrral jó barátságban voltam. Hozzá jártam fel Pestre, s ő korrepetált engem karvezetésből. Egyébként - mivel vele később nyitottsága jellemezte az öttagú holland delegáció magyarországi programját. Debreceri, Pilis, Miskolc, Dunavarsány, Rákoshegy fogadta őket. Lelkészekkel, gyülekezetekkel találkoztak. Résztvettek az OBT ülésén az egyházi munka- csoport munkájában, találkoztak a HNF miskolci és debreceni vezetőivel, az EBB elnökségének képérzem ezt az énekkarnak is bensőséges, személyes kapcsolata volt - írt a kórusnak több kantátát, rövidebb kórusművet, hangszerszólót. Dolgoztam és kórust vezettem. Mostmár nyugdíjas vagyok, így teljesen ennek az ügynek szentelhetem az időmet és erőmet. Hiszen nemcsak a karvezetés feladatom, hanem az összes adminisztrációs munkát is ellátom. Milyen művek szerepelnek repertoárjukban? Az évek során mintegy 500 kisebb kórusművet tanultunk meg, a reneszánsz kor muzsikájától a mai modem kor zenéjéig. Ezenkívül több vokális művet adtunk elő: Bachtól a Jánospas- siót, Márk passiót, Magniíicatot, kantátákat, motettákat, de előadtuk Händel Messiás című oratóriumát, Mendelssohn 95. zsoltárkantátáját, Mozart Requiemjét. Ezen a jubileumi hangversenyen nagyon egységes volt a kórushangzás. Hányszor próbálnak hetente? A kórus úgyszólván minden tagja kottát olvas, több tanár is van közöttük. Minden héten gyakorlunk próbálunk. A kóruspróbákat baráti összejövetelekkel fejezzük be. Fontos dolognak tartom, hogy minden vasárnap két művet éneklünk az istentiszteleten, ezzel szolgálunk. Mit jelent az ön számára ez a kórus? Istentől elhívásnak, küldetésnek érzem ezt a munkát. Ez azt jelenti, hogy magánéletem nagyrésze rámegy. Ahogy egy lelkész a hivatásának él, úgy élek én is ennek.- eh viselőivel, ahol Aranyos Zoltán főtitkár tájékoztatta őket, valamint a Katolikus Békebizottsággal. Wim Bartels, a holland Egyház-, közi Béketanács nemzetközi titkára a kölcsönös szolgálatok első tapasztalatait megfogalmazva új hídépítésről szólt. Mindkét békemozgalom reménysége, hogy a testvéri találkozások tovább folytatódnak. Wim Bartels az Egyházközi Béketanács nemzetközi titkára Imádkozzunk együtt Lutherral - ma is AZ EGÉSZ KELL! lírám, jó Atyám! Nem a létet vagy nemlétet akarom, nem is az életet vagy a halált, nem a tudást vagy a tudatlanságot, a birtoklást vagy a hiányt, csupán egyet akarok: Legyen meg a Te akaratod! Nem kívánom azt, ami a Tied, nem ajándékaidat akarom, Téged magad akarlak (nem érem be kevesebbel). Te akkor sem vagy nekem kevesebb - amikor jól megy a sorom, de akkor sein szeretlek kevésbé, amikor rosszul ménnek dolgaim. Lk 1,47 Lelkem ujjong Istenemben, az én Üdvözítőmben ÉRDEKELT VAGYOK Uram!- ha Te nem végezed el - marad az ügy végezetlen. Uram!- ha Te nem segitsz - úgy én köny- nyen szégyent vallók. Az ügy pedig nem az enyém nem is az én tisztességemet szolgálja. Szívesen leszek eszközöd, szerszár mod, de a harcot vezetni egyedül Neked kell... Józsaé 141 Megparancsoltam néked, hogy légy erős és bátor. Ne ijedj meg és ne rettegj, mert veted van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz... I.K.V. a holland Egyházközi Béketanács nevének rövidítése. A plakátok a megnyitó ünnepségre invitálnak mat kaptak azzal a spontán kezde- evangélikus lelkész az EBB titkára, ményezéssel, melynek értelmében Neme'shegyi Zoltán baptista lel- 7 magyar református gyülekezet kész és Tislér Géza református lei- közös liturgiájú istentiszteleteken kész utazott egymás országába, igét olvasott - imádkozott mind- A magyar lelkészeket gazdag Az amersfoorti diákok a város főterén kiállítást rendeztek Kelet-Európáról. Az Evangélikus Életet is megismerhették Elhívásnak, küldetésnek a szolgálatot Az énekkar Fotó: Batár Bea
