Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-10-25 / 43. szám

Evangélikus Elet 1987. október 25. Merre tart diakóniai szolgálatunk? Az igényesebb szeretetszolgálatért 16 szeretetintézmény, több mint 600 gondozott, közöttük 189 fogyatékos gyermek. Ez az evangélikus egyház intézményes szeretetszolgálata. Ám az ada­tok mögött ott húzódik a diakó­niai szolgálatban állók mélysé­ges áldozata. A napi munka ter­he, az otthonok fenntartásának anyagi kérdései, az újból és új­ból jelentkező munkaerőhiány, a szolgálatban résztvevők hitbe­li és erkölcsi magatartása, a pe­dagógiai módszerek alkalmazá­sa. Csupán néhány kérdés, amelyről az Országos Diakó­niai Konferencia résztvevői: ott­honvezetők, lelkészek, egyház- vezetőség szeptember 29. és ok­tóber 1. között Celldömölkön nyíltan és őszintén vitatkoztak, véleményt cseréltek. Dr. Nagy Gyula püspök­elnök a konferencia megnyitó előadásában az ekklésia szó ér­telmezését adta. Az egyszerre Dr. Nagy Gyula püspök-elnök szeretetszolgálatunk vezetőivel a Berzsenyi-emléktábla koszorúzása után jelentkező összegyűjtés és szét­küldés mutatja - mint a püspök hangsúlyozta hogy az egyház nagyon is benne él a világban, így minden tevékenysége kö­zösségi. Az egyház cselekvési formáiból hármat hangsúlyo­zott az előadás. Ez az istentisz­telet, az igehirdetés és a szere­tetszolgálat. E három alkotja - sorrendnélküli egységben - az egyház cselekvésének lényegét. A háromnapos konferencián az elvi alapvetés mellett az ott­honvezetők és igazgatólelké­szek számos gyakorlati kérdés­ről cseréltek véleményt, tartot­tak bevezető előadásokat. így Csizmazia Sándor, Bozorády Zoltán, Tekus Ottó, Balikó Zoltán igazgató lelkészek, Wie­den Jolán, Bálint Éva, Bogár Ágnes otthonvezetők, dr. Kar­ner Ágoston országos főtitkár, Blázy Lajos ügyvivő lelkész és Vető Béla osztályvezető lel­kész. Egybehangzó vélemény sze­rint az Országos Diakóniai Konferencia 'legelmélyül tebb pillanatai azok, amikor a szere­tetszolgálatban állók a gyüle­kezetekkel találkoznak. így volt ez most Celldömölkön is. A résztvevőknek a környék gyülekezetei adtak otthont. Is­tentiszteleti és egyéb alkalma­kon szolgálhattak lelkészek és otthonvezetők, beszámolva e munkaág örömeiről és gondjai­ról. hisz’ - amiként a résztve­vők mondották - lehetetlen ezt a szeretetszolgálatot a gyüleke­zetek imádságos szeretete és napi segítsége nélkül végezni. Ezért is erősödött meg az a gondolat és igény ezen a konfe­rencián, hogy a jövőben még elmélyültebbé kell tenni a kap­csolatokat a gyülekezetek és egy-egy otthon között. Hisszük és reméljük, hogy ez az elgondolás viszonzásra talál. Elhangzott javaslatok Bogár Ágnes, a nyíregyházi Étim otthonvezetője, érdekes és figye­lemreméltó javaslatot tett a fogya­tékos gyermeküket otthon ápoló családok tehermentesítésére. A tokaji Sztehlo Gáborról elne­vezett otthonban mintegy 12 gyer­mek nyári elhelyezésére lenne lehe­tőség. Ezeken az egyhetes turnuso­kon - Bogár Ágnes véleménye sze­rint - olyan gyermekeket lehetne elhelyezni, akiknek gondozása ko­moly szellemi, fizikai, anyagi igény- bevételt jelent a szülőknek, s így őket rövid időre tehermentesíteni lehetne. A javaslat szerint fel kellene mérni azokat a családokat, ahol tolókocsi­hoz kötött, vak, értelmi fogyatékos, lisztérzékeny gyermekek vannak. A 12 gyermek ellátásához elegendő lenne két-három szülő jelenléte. így a többi szülő ez idő alatt pihenhetne, üdülhetne, tudva, hogy gyermeke megkapja a szükséges ellátást. Ugyancsak Bogár Ágnes javasol­ta a celldömölki Országos Diakó­niai Konferencián, hogy több gyü­lekezetben a mozgásképtelen, templomba járni nem tudó hívek­nek ne magnókazettán vigyék el az igehirdetést, hanem szervezzék meg - gyülekezeti tagok segítségét kérve -, hogy ezek a betegek is eljuthassa­nak az istentiszteletre. Otthonvezetök a szeretetszolgálatról „Erkölcsileg és hitbelileg megállapodott emberek kellenek” Balról jobbra: Bálint Éva a Budai Szeretetotthonok, Wieden Jolán a pécsi Baldauf Gusztáv és Szabó Ferencné a Gyenesdiási Otthon vezetője Egyházi üdülő Sopronban? Olvasóink közül többen üdültek nyaranta a soproni Zerge utcai ott­honban. Az épület állaga az utolsó időben erősen megromlott. Milyen intézkedések várhatók? - erről kér­deztük az Országos Diakóniai Konferencián Tekus Ottó győri igazgató lelkészt. A Zerge utcai ház egy diako­nissza pihenő, öreg diakonisszák otthonaként létesült. 1948-ban vá­sárolta a diakonissza anyaház erre a célra. Tehát a győri gyülekezet. Ez az épület már akkor is leromlott állapotban volt. Azóta nem történt semmi ezzel az épülettel. 1951-ben a diakonissza anyaház megszűnt. A gyülekezet ezt az épületet tovább üzemeltette üdülő céljára. Sajnos időközben közétkeztetés lehetetlen­né vált, így az utóbbi években már csak szállást tudtunk adni. . Az Internazionaler Verband für Innermission und Diakonie szerve­zet elnöke járt nálunk tavaly, ő ajánlotta fel, hogy segítséget nyújt az épület teljes újjáépítéséhez: 200 000 nyugatnémet márkát kap­tunk segélyként.'Ez az összeg lehe­tővé tenné, hogy a magunk anyagi erőit is hozzátéve egy 30-32 ágyas üdülőt építsünk. A szeretetház igaz­gató tanácsa augusztus elején úgy határozott, hogy pályázatot ír ki az üdülő tervezésére. Őt építészt hív­tunk meg: Sáros László budapesti, Vince Csaba szombathelyi, Varga István győri, Ráskai Péter győri és Kubinszky András soproni építé­szeket. November 2-re várjuk a pá­lyázatok beérkezését. A bíráló bi­zottságban négy építészmérnök-van és három az egyház részéről. A celldömölki diakóniai konferencia egyik szünetében megkérdeztünk három otthonvezetöt, melyek azok a kérdések, melyek őket leginkább foglalkoztatják. Evangélikus Élet: A mai előadások­ban visszatérő problémaként szerepel­tek a következő témakörök: pedagó­giai módszerek és eszközök, személyi feltételek, hit- és erkölcsi magatartás, anyagi feltételek. Melyek volnának azok a kérdések, melyekre úgy érzik, hogy a legégetőbbek? Bálint Éva: Első helyen a személyi fel­tételeket említeném, a hűvösvölgyiben a fogyatékos gyerekek között, vagy a pi­liscsabai gyermekotthonunkban is a fo­gyatékos munkában rendkívüli gondja­ink vannak. Létszám talán megfelelő, de a minőség olyan, hogy mindenkép­pen komoly minőségi cserét kellene vég­rehajtani a személyzeten belül. Szabó Ferencné: Megítélésem szerint mind a bekerülő idősek igényeiben, mind a munkatársak között a minőségi munka a döntő. Ez nagyban befolyá­solja az otthon életét. Ä jelentkezők életét is és a mi munkánkat is. Wieden Jolán: Számomra frissen ha­tott és megdöbbentett, hogy pár nap alatt olyan rengeteg öreg jelentkezett a pécsi otthonba felvételre, hogy nem tu­dom másként magyarázni, minthogy megrémültek a kisnyugdíjasok, hogy nem tudnak megélni és az eddigi 8—10 jelentkező helyett 25-30 jelentkező lett pár hét alatt. Ez gondokkal terheli az otthont - elkötelező ígéreteket ugyan nem tudunk tenni -, de mégis valamifé­le távlati tervet ki kell dolgoznunk, amibe már bele is kezdtünk elméletben, hogy beépítjük a padlásteret, vagy a meglévő szárítót beépítjük, de ez még mindig csepp a tengerben. Evangélikus Élet: Téljünk vissza sze­mélyi feltételekhez. Bálint Éva elég kri­tikusan fogalmazott PiliscSába eseté­ben. Mj volna az az elvárás, ami most segíthetne? Bálint Éva: Piliscsabán évekre vissza­menőleg roppant nagy gondot jelentett az otthonvezetés kérdése. Néha, havon­ta váltogatták egymást az otthonveze­tők: jogtanácsostól kezdve lelkészig, mindenki megpróbálta. Ez így nem megy - semmiképpen. Magától kellene egy otthonvezetőnek „kitermelődnie”, aki már ismeri a munkát, benne van, s nem kívülről odahelyezni. Végül is rá­kényszerültünk arra, hogy visszakö­nyörögjük azt, akinek már a megérde­melt nyugalomban volna a helye. Hoz­zákönyörögtünk egy másik nyugdíjas főnővért, hogy együtt vezessék az ott­hont. Gyakorlatilag, fizikailag rengeteg hárul rájuk és pótolni kell azoknak a munkatársaknak is a hiányát és meglé­vők közül is azoknak a fogyatékossága­it, akik minőségileg nem tudják azt nyújtani, amit kellene. Sem az értelmi képességek tekintetében, sem erkölcsi­leg, a munkához való hozzáállásban. Gyakorlatilag rájuk szorulunk, tartani kell őket, de nem ez az ő helyük. Ehhez a munkához erkölcsileg és hitbelileg is megállapodott emberek kellenek, leg­alább néhány olyan kellene, aki tényleg küldetésből van ott. Szabó Ferencné: Áprilisban volt egy gondozónőnk, aki gyülekezetből érke­zett. S reménykedve, hogy hosszútávon fog minket segíteni ebben a munkában, mindössze augusztusig tartott. Pedig nyugdíjas vplt és egészségügyi szakvizs­gával rendelkezett. Anyagi háttérrel nem rendelkezett, mégsem sikerült megtartani. Valahol ott érzem az okát, hogy tényleg komoly hitből kéne indul­ni ehhez a munkához, mert ez nehéz és csak nehezedik. Wieden Jolán: Hálaadással szólha­tok. Olyan munkatársaink vannak eb­ben a pillanatban - részben a takarító­nők, a szakszemélyzet, nővérek - apró falvakból, nem gyülekezeti tagok, akik meleg szívvel csinálják. Jól képzettek, stabilak, etikailag és mindenféle szem­pontból kifogástalanok. Ez a pillanat­nyi helyzet. Hogy a jövő mit hoz? Nyil­ván nyugdíjazások nálunk is lesznek. Bizonyos mozgás van a. személyzetben, de eddig a tolna-baranyai falvakból volt utánpótlás. Rendkívül jó a kap­csolat a Tolna-Baranyai Egyházme­gyével. Ebből a szempontból mi jó helyzetben vagyunk. Ez segít bennün­ket. És a gyülekezet minden rétege is olyan rendkívüli aktivitással kapcsoló­dik az otthon életébe. Biztos nekem azért van könnyebb helyzetem. Evangélikus Élet: A gyülekezetek és otthon kapcsolata a mai nap során többször is felvetődött. Bennem ön­kéntelenül is felvetődik a kérdés, hogy az elvárás vajon nem egyoldalú-e. Az otthonok és vezetőik megtesznek-e mindent annak érdekében, hogy egy valóban élő, intenzív kapcsolat kiala­kuljon? Vagy ez csak formai kérdéssé válik? Bálint Éva: Kétirányú ez a közeledés. Mi sokat próbálkoztunk a gyülekeze­tekkel való kapcsolatok elmélyítésével. Itt megint csak visszatérek, hogy amíg nincs aki szervezze, irányitsa az ott­honnak az életét, az az egy-két ember, vezető képtelen arra, hogy még ezt is átvállalja. Rendkívüli pluszt jelent, amihez egyszerűen nem jutunk hozzá, mert sokkal fontosabb, hogy pl. beállt a 10 fokos hideg és fűthetővé kell tenni az otthont. Akkor az ember meggon­dolja, hogy szervezzünk-e gyülekezeti látogatást, vagy oldjam meg a nénik szobafűtését. Szabó Ferencné: Hasonló gondolat­tal társulnék Évához. Nagyon elfoglal­tak vagyunk, nagyon sokoldalú a fel­adat. Égy gyülekezetbe belemélyülni, nagyon szép volna, s ez adná a diakó­niai otthonok elmélyült életét, de saj­nos elfoglaltak vagyunk. Az egyháztörténetből A reformáció első jelei Magyarországon r KORÁH FIAINAK A ZSOLTÁRA 46.* A REFORMÁCIÓ első jelei Luther iratai révén jelentkeztek Magyarorszá­gon. Már 1518-ban hoztak magukkal Németországot járt kereskedők né­hány példányt Luther hires 95 tételé­ből. 1517. október 31-én a wittenbergi vártemplom kapujára kitűzött 95 tétel hamarosan megjelent könyvalakban, német nyelven is. A merész német szer­zetes hire és tanítása csakhamar bejárta hazánkat is. 1521-ben Szakmán György esztergomi érsek 'kihirdette Magyarországon is X. Leó pápa ítéle­tét Luther kiátkozásáról. Ugyanakkor a magyarországi ferences rendű szerze­tesek utasítást kaptak arra, hogy imád­sággal, az ige kardjával és a szent teoló­gia fegyverével küzdjenek a lutheri eretnekség ellen. 1524-ben A SOPRONI ERETNEK­NYOMOZÁSKOR az egyik polgár az­zal hárította el a vádat, hogy őt nem nyúzhatják meg olyan könyvekért, amelyeket nyilvánosan árusítanak. Ugyanennél a nyomozásnál vallotta Peck soproni plébános, hogy minden­felé nagy az ereje a lutheri tévelygés­nek. Amikor összejönnek a soproni polgárok a vendéglőbe, ott nyilváno­san felolvassák Luther iratait, tizen- húszán is hallgatják, s utána annyi rosszat mondanak őszentségére, a bí­borosokra meg a többiekre, hogy bűn hallgatni. Bár 1524-ben a papoktól és polgároktól összeszedték Luther iratait és elégették, 1526-ban már újra találtak elégetni való iratokat. Ugyanez volt a helyzet Nagyszebenben is, ahova 1524- ben a király küldött rendeletet, amely­ben megütközését fejezi ki, hogy „Lu­ther Mártonnak szentségtörő tanai az emberek értelmét mindenütt annyira elhomályosították, hogy az evangéliu­mi igazság és a szentatyák tanításának mellőzésével az ő tanítását és az általa írt könyveket általábah mindegyikötök forgatja, olvassa és követi”. A nagy­szebeni polgárok azonban nem sokat adhattak a királyi megütközésre, mert újra meg újra panasz tárgyát képezte a tiltott könyvek olvasása. LUTHER FELLÉPÉSÉBEN a leg­rokonszenvesebb vonás az volt, hogy Isten igéjét állította a középpontba, a pápa és a papi rend lelki hatalma he­lyett. Mindez széles rétegek előtt tette nyil­vánvalóvá a magyarországi egyházi re­formáció szükségességét. Éhhez az erőt és útmutatást Luther irataiból merítet­ték, ezzel magyarázható Luther írásai­nak gyors teijedése és széles körű hatá­sa. A MAGYARORSZÁGI REFOR­MÁCIÓ társadalmilag a legfeszültebb légkörben és a mohácsi katasztrófa előtti zűrzavaros belső helyzetben je­lent meg. Ezek a jelenségek nehezítet­ték, sőt gátolták a reformáció teijedé- set. A FŐNEMESEK ÉS FŐPAPOK MOHÁCSNÁL a sajátmaguk ásta ve­rembe hullottak. A parasztság kezébe nem mertek fegyvert adni, féltek az 1514-es eseményektől, hanem maguk vették fel a küzdelmet a túlerőben levő török ellen s igy ez nem is végződhetett mással, mint csatavesztéssel és belső összeomlással. A mohácsi vész után a három részre szakadt ország zűrzavara a szenvedések tengerét zúdította az egész lakosságra. Az Alföldön a török uralkodott; Erdélyben és a szomszédos megyékben Zápolya János király, az ország nyugati és északi részein pedig Habsburg Ferdinánd király. A TÖRÖK vallásilag türelmes volt, a reformációt nem akadályozta, de elő sem mozdította. A török területen hó­dító reformáció nem kapott olyan tá­madást, mint a királyi országrészeken. A községek, mezővárosok több önálló­ságra tehettek szert vallási kérdések­ben. A katolicizmus nyomása alól min­denesetre mentesek voltak. A KÉT KIRÁLY: Zápolya János és Habsburg Ferdinánd egyaránt tilal­mazta a reformációt. Rendelkezéseik­nek azonban kevés foganatjuk volt. Ferdinánd területe nem volt jelentős egyéb országaihoz képest. Ha mégis szüksége volt Magyarország egy részé­re, csak azért volt, hogy amolyan gye- pűrendszerrel, mintegy előországgal tudja védeni a számára értékesebb tar­tományokat a töröktől. Ottlyk Ernő Az Isten a mi menedékünk, Ereje oltalmat ad nekünk: Ha bármi vész reánk szakad, 0 mindenkor velünk marad. Még akkor se kellene félnünk, Ha ez a föld inogna vélünk, Felcsapnának a tengerek S be léd ölnének a hegyek. A föld is fenségétől reszket És ő parancsol a vizeknek, Ha tajtékot söpör a szél, Zúgásában is ő beszél. De Isten magas városának A legbőszebb vihar sem árthat, A békesség hajléka ez, Hol szelíd patak csörgedez. Mert a mindenség közepette Az Úr lakik, ő teremtette, Azért nem inog meg soha, S oly szép a hajnal mosolya. V. Pusztulnak népek, birodalmak, Megsemmisülnek nagy hatalmak, Remeg a föld, a menny dörög, Egyedül ő szilárd, örök. Őrködik, vigyáz ő felettünk, Feltámogat, ha térdre estünk, - Bárki törne is ellenünk, Jákob Istene van velünk! Jertek, lássátok, mily hatalmas: A bűnösöknek nem irgalmaz, Ha szelíd intelme kevés, Félelmetes a büntetés. De véget vet minden borúnak, Pusztulásnak és háborúnak, A dárdákat kettészeli, A kocsikat felperzseli: Megmutatja, övé itt minden, Erősebb nála senki sincsen, - Ha bárki tör is ellenünk, Jákob Istene van velünk! Bókay János fordítása Kopjafák a mohácsi emlékparkban Fotó: B. b *) Luther Mártont ez a zsoltár inspirálta az „Erős várunk...” megírására. _______________________________________________________J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents