Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-09-20 / 38. szám
Evangélikus Elet 1987. szeptember 20. Az ébredés ajándéka Országos Ifjúsági Konferenciák, 1987. Gyenesi meditáció Régi és mai konferenciázók azonnal értik a címet és érzik benne az állandó elemet. Ebben az esztendőben hangsúlyozottan az volt a konferenciák feladata, ami minden időben célként áll előttünk keresztyén életünkben: ébredés. Főtémánk az Énekeskönyv egyik imádsága volt: „Uram, ébreszd egyházadat és kezdd rajtam...” (737. oldal) Az elhangzott előadások az Apostoli Hitvallás harmadik hitágazatának részeit bontották le napról nápra. Nem volt könnyű 13-17 éves fiatalok közösségében elmondani mai nyelven, és az élet kérdéseihez szorosan kötötten ezeket a súlyos keresztyén tanításokat. Mégis heves vitákig is fokozódott a beszélgetés Szent- lélekről, egyházról, bűnbocsánatról és örök életről. Egyetlen újságcikk nem vetítheti elénk ötször egy hét aktivitását, közösségét és levegőjét. Néhány jellemző vonás mégis álljon előttünk! 1. Fokozott érdeklődés Nemcsak abban nyilvánult meg, hogy idén már 82 gyülekezetünkből 310 fiatal vett részt ezeken az alkalmakon, hanem abban is, ahogyan érkeztek, ahogyan éltek ezek a fiatalok egy hétig. Mindenki beszélt a saját gyülekezetéről legalább 2-3 percet. De a beszámolók nem ■ templomépítési adatokat, nem is művészettörténeti érdekességeket meséltek el, hanem arról vallottak, hogyan él, mit tesz és mit nem tesz meg az otthoni gyülekezet. Kérdések özöne áradt az előadók felé saját egyházunk élete, ökumenikus kapcsolataink és egyházunk jövőjének területéről. 2. Mélyülő őszinteség „Nem értem. Nálunk a lelkész és a felügyelő között nincs egyetértés, és ezt már mi is látjuk. Mit lehet tenni?” - kért tanácsot egyik falusi gyülekezetünk küldötte. „Én egy kicsi szórványgyüle- kezetből jöttem. Imaházat tatarozunk. A szomszédos, nagy gyülekezettől kértünk segítséget, amikor elfogyott a pénzünk, de ez a nagy gyülekezet kölcsönt csak 10 százalék kamatra ad. Hogyan történhet meg ilyesmi?” „A mi tisztelendő bácsink jobban szereti az egyik falu fiataljait, mint a másikat. Nekünk nem tart ifjúsági órát, pedig 10- 15-en is lennénk, a másik faluban minden héten tart és velük egyébként is többet törődik, mint mivelünk...” „Nálunk az a nagy baj, hogy a konfirmációval befejeződik minden. Egy szép, nagy ünnep, aztán nincs már semmi. Pedig több, mint harmincán is konfirmálnak nálunk évente.” A négy vallomás önmagáért beszél. A körülöttünk élő fiatalok látnak és értékelnek. Menynyire vesszük komolyan őket? 3. Növekvő vágy közösségek után Fiúk és lányok beszéltek arról, mennyire nincs olyan közösség az életükben, ahol bátran elmondhatnák problémáikat s ahol segítséget is kapnának. Nemritkán fejeződött be egy hozzászólás ezzel a sóhajjal: de jó volna, ha nálunk is lenne ifjúsági óra! Ha nemcsak a templomi istentisztelet lenne gyülekezetünk egyetlen alkalma! „Nincsen barátom. A szüleim csak ritkán érnek rá velem beszélgetni. »Mindig fáradtak. Szükségem van értem és velem imádkozó fiatalok közösségére. Hol találok ilyet a mi gyülekezetünkben?” 4. Végtelennek tűnő vállalkozó kedv Egy 14 éves fiú nagyon derűsen mesélte el, hogy náluk a gyülekezetben mindent a lelkész rendez el. Sem az oltárhoz, sem a haranghoz, de még a har- móniumhoz sem nyúlhat senki. „.. .Pedig többször felajánlottuk már, hogy szívesen segítenénk. ..” Egy másik, határszéli gyülekezet tagja örömmel mondja el, hogy ők olvassák rendszeresen az evangéliumot a vasárnapi istentiszteleten és ők írják, ők mondják el az oltár előtti záróimádságot. Ez a két rövid vallomás tükrözi, hogy mennyire különböznek gyülekezeteink az ifjúság aktivizálása terén. Nagy átlagban ez jellemző: „egy-egy alkalomra meghívnak és elmegyünk”. Van azonban néhány kivétel, ahol igénylik az ifjúság szolgálatát az istentiszteleti élettől a gyülekezetben végzett társadalmi munkáig. 5. Gyertyagyújtástól az égő tűzig Ez az út nagyon egyszerűnek tűnik, valójában közel sem az. Milyen jó érzés Gye- nesen a tábortűz lángjainál ülni, meggyújtani egy-egy gyertyát és gyönyörködni benne! De nem egyszerű dolog hétköznap és otthon égni és világítani. Az öt egyhetes konferencia napjaiban sokat meríthettünk Jézus szeretetéből és sokszor átélhettük az ébredés bizsergető izgalmát. De tartós és állandó tűz lesz-e belőle? Gyenesen elmondott szavainknak hitelt ad-e a folytatás? Elfáradt gyülekezetekben fognak-e lángolni a Gyenesen lobogó, fiatal életek? Amikor megköszönjük ennek a nyárnak 35 napját, 20 főelőadását, 60 igehirdetését, 20 fórumbeszélgetését, az öt alkalommal egy-egy nagy körben álló fiatalok gyűrűjét, a Kaper- naum szép, megújult környezetét, a benne dolgozók munkáját és 31 előadó (lelkész és más pályán dolgozó) szolgálatát, akkor nem hangozhat a mottóként szerepelt imádság hiába: „Uram, ébreszd egyházadat és kezdd rajtam”. Csak így lesz folytatás. Csak így állanak megfáradtak helyére friss és lendületes fiatalok szerte egyházunkban. Ne szűnjünk meg könyörögni és tenni is- azért, hogy az ébredés ajándékát minél több fiatal minél tartósab- ban kapja meg és éljen belőle. Szabó Lajos A X VASÁRNAP IGÉJE Mt 12,22-30 AZ ERŐSEBB SZOLGÁLATÁBAN A mi korunkban nagyon sok a lelkileg beteg ember. A pszichiáterek tudnának szakszerűen beszélni arról, hogy milyen sok lelki egyensúlyzavar jelentkezik az emberek között. Jézus korában a lelkibeteg embereket megszállottaknak nevezték, akiken a Sátán démonikus hatalma uralkodott. Jézus az ilyen betegek meggyógyításával azt bizonyította be kortársainak, hogy Isten Lelkének hatalma, amely benne lakozik, erősebb a démonikus hatalomnál. Jézus ellenségei és egyben ellenfelei, a farizeusok, nem akarták tudomásul venni, hogy Jézus a megígért Messiás és rendelkezik azzal az erővel, hogy a Gonosz minden hatalmát és mesterkedéseit meg tudja tömi, és le tudja szerelni. Ezért vádolták meg azzal, hogy Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki a gonosz lelkeket a megszállott emberekből. Tehát azt a vádat koholták ellene, hogy az ördöggel cimborái. Jézus ezt a vádat visszautasítja, az ellenfelei által is jól ismert közmondással, hogy a pártos ország, város vagy ház, amely meghasonlik önmagával, menthetetlenül elpusztul. Ha sátáni erővel gyógyítja meg a megszállottakat, akkor vége a Sátán birodalmának. Ha pedig Isten Lelke által űzi ki a gonosz lelkeket, altkor kétségtelen tény, hogy eljött, betört az emberek közé az Isten országa. Egy másik képpel is megvilágosítja Jézus ellenségei előtt, hogy O az erősebb, nem a Sátán. Az erős ember házába (várába) csak a nála erősebb hatolhat be és rabolhatja el annak javait. Nagy erő és vigasztalás van ebben az igében. Kortársainknak annyiféle lelki nyomorúságai vannak. Sok talajt vesztett ember él közöttünk. Az értékrendeket felborulni látók kétség- beesése, különféle idegrendszeri rendellenességek jelentkezése elhatalmasodik közöttünk. Különféle módon jelentkezik ma is a gonosz emberi életeket megkötöző és tönkretevő hatalma. Harácsolás szenvedélye, szex, alkoholizmus, kábítószerek mind a gonosz megbéklyózó hatalmának jelentkezése. E gonosz, megkötöző hatalom ellen a hívő ember Jézusban, az erősebben bízó hittel veheti fel a küzdelmet. Isten Szendéikének ereje tud győzedelmeskedni ma is a gonosz démonikus hatalma felett. A gonosz erőinek megszállottái, a háborús tűzfészkeket létrehozók, a csillagháborús fegyverkezést előkészítők. Ahelyett, hogy a józan emberi észre hallgatnának, fixa ideákat kergetnek és az emberiség nukleáris katasztrófáját készítik elő. Ennek az igének elkötelezése van a hívő ember és az egyház számára is. Isten Lelke vezetése alatt álló hívő emberek és gyülekezetek az Erősebb hatalmával, Jézus Krisztus erejével fegyverkezve fel, vállalják a küzdelmet a démoni erők mindenféle mesterkedései ellen. Vele, Jézussal, az ő erejében és hatalmában bizakodva lehetséges a győzelem a gonoszság démoni erői felett. A mi hitünkből indíttatva segítséget tudunk nyújtani minden jó- akaratú embernek, velük összefogva, akik a gonoszság erőinek legyőzésére törekednek. A gonosz elleni harcunkban vigasztaló énekeskönyvünk 459. éneke: „Velem vándorol utamon Jézüs, pond és félelem el nem ér, Elvisz, elsegít engem a célhoz, O |a győzelmes hű vezér, 0 a győzelmes hű vezér”. Garami Lajos IMÁDKOZZUNK \ Áldunk téged Úr Jézus, hogy te erősebb vagy a Gonosz minden hatalmánál. Kérünk, ma is Azz ki minden gonosz megszállottságot igéd erejével. Add szíveinkbe bátorságot és elszántságot harcolni a gonosz ellen. Ámen. „Áldó hatalmak oltalmába rejtve Csak várjuk békén mindazt, ami jő. Mert Isten őriz híven reggel, este, O hű lesz, bármit hozzon a jövő." (Dietrich Bonhoeffer; 355. ének 1. v.) Állj meg üres kézzel Isten előtt, és emlékezz arra, mikor a világot gyönyörűnek láttad: gondolj egy napfelkeltére az alvó város fölött, gondolj egy rohanó folyóra, a Balatonra, vagy a csillagokra, amint tükröződnek a sötét tengerben, gondolj a szobába bezúduló napfényre, 1 a cserépben növő virágra - emlékezz arra, mikor a világot gyönyörűnek láttad, s adj hálát, hogy áldó hatalmak oltalmába rejtve élsz.. Emlékezz arra, mikor jól érezted magad a bőrödben: gondolj arra, ahogy korcsolyáztál a szélben, vagy ahogy ástál a kertben, ahogy hajnalig táncoltál, vagy hegyet másztál, . ‘ * gondolj arra, mikor gyermeknek adtál életet, vagy megsimogattad kistestvéred fejét, vagy ahogy tartottál a karodban valakit, akit szeretsz emlékezz arra, mikor jól érezted magad a bőrödben, s adj hálát, hogy áldó hatalmak oltalmába rejtve élsz.-. Emlékezz arra, mikor valami újat tanultál az életről: mikor megértettél valamit, ami addig titok volt, vagy ahogy valakit hirtelen új oldaláról ismertél meg, gondolj valami olyan tehetségedre, amiről eddig nem is tudtál, vagy amikor egy jó ötletet hallottál emlékezz arra, mikor valami újat tanultál az életről, s adj hálát, hogy áldó hatalmak oltalmába rejtve élsz. « Emlékezz arra, mikor valami megérintetfe a lelkedet: gondolj egy énekre, amely könnyekig meghatott, egy zenére, amelytől lúdbőrzik a karod, egy imádságra, amelyet helyetted mondott ki valaki, egy igehirdetésre, amely tettekre sarkallt, gondolj arra, hogy összenevettél barátokkal, gondolj családodra, arra, amikor együtt sírtál valakivel, egy idegenre, aki szívesen fogadott, gondolj arra,, ki ezt mondja neked: „szeretlek" - emlékezz arra, mikor valami megérintette a lelkedet, s adj hálát, hogy áldó hatalmak oltalmába rejtve élsz. Emlékezz arra, mikor nagyon elesett voltál, mikor egyedül érezted magad egy emberekkel zsúfolt szobában, mikor nem volt kitől tanácsot kérned, gondolj arra, mikor csak egy ember is visszautasított, mikor valaki megszégyenített, vagy kínos helyzetbe kerültél, gondolj arra, mikor féltékenység vagy aggódás gyötört, s egész életedet egyetlen hatalmas csődtömegnek tartottad - emlékezz arra, mikor nagyon elesett voltál, aztán gondolj Jézus szenvedő, megbocsátó, változatlan szeretetére, s adj hálát, hogy áldó hatalmak oltalmába rejtve élsz. Fabiny Tamás KERÜLETI IFJÚSÁGI CSENDESNAP lesz Országos Egyházunk rendezésében 1987. október 3-ón 1987. október 10-ón KISKOROSON BUDAPEST-KELENFöLdON A program mindkét alkalommal de. 9.30 órakor kezdődik és este 18.30 óráig tart. Ebédről a két vendéglátó gyülekezet gondoskodik. Program: 9.30 ó.: Megnyitó áhítat 10.15 ó.: Bemutatkozás 10.30 ó.: Előadás megbeszéléssel „Hűséggel - hitben, egyházban, hivatásban” 14.00 ó.: Bibliakörök bevezetése: „Barátság, szerelem, házasság” 14.45 ó.: Bibliaköri megbeszélések 16.15 ó.: Uzsonna 16.30 ó.: összegzés 17.30 ó.: Záró istentisztelet úrvacsoraosztással A két csendesnapra szeretettel hívjuk a gyülekezetek fiataljait, a Gyenesdiáson és Póton már jártakat is és másokat is. Ki-ki azon vegyen részt, amelyet könnyebben meg tud közelíteni. A résztételi szándékot kérjük a lelkészi hivatalokon keresztül a csendesnap előtt egy héttel jelezni. A kiskőrösire Tóth-Szöllős Mihály esperesnél (6000, Kecskemét, Szabadság tér 3.), a budapestire Szirmai Zoltán esperesnél (1071 Budapest, Damjanich u 28/b.). Kérjük a lelkésztestvéreket, hogy segítsenek a fiataloknak az utazás megszervezésében. v v •
