Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-09-06 / 36. szám

GYERMEKEKNEK Mt 15,21-28 „A türelem rózsát terem” Talán ti is jártatok már úgy, hogy valaki, akihez kéréssel akartatok fordul­ni, ügyet sem vetett rátok. Nem figyelt a szavatokra, mert talán éppen mással beszélgetett, vagy azért fordított hátat, mert nem is akart törődni veletek. Mit szoktunk ilyen eset­ben tenni? Addig próbál­kozunk, amíg időt nem szakítanak ránk, meg nem hallgatják a kérésün­ket. Ha valóban szüksé­günk van a segítségre, ak­kor nem fáradunk bele ebbe. Sok-sok évvel ezelőtt hasonló helyzetbe került egy asszony, akinek na­gyon beteg volt a lánya. Hallotta, hogy Jézus a kö­zelben jár, megkereste hát, hogy lánya gyógyulá­sát kérje. De hiába kiálto­zott Jézus után, O furcsa módon úgy tett, mintha észre sem venné. Az asz- szonyt viszont ez nem ke­serítette el, tovább kérlel­te Jézust: Uram, könyö­rülj rajtam! A tanítvá­nyok már nem győzték hallgatni, ezért biztatni kezdték Mesterüket, hogy feleljen valamit az asz- szonynak. Jézus pedig, akiről ti is tudjátok, hogy milyen sok beteget meg­gyógyított, erre azt vála­szolta: ez az asszony nem az én népemből való, nem az én dolgom, hogy fog­lalkozzam vele. Amikor az asszony odaérve hozzá leborult előtte, neki is el­mondta ugyanezt. Olyan ez, mintha egy közlekedé­si balesetnél gyors orvosi segítségre lenne szükség, de az éppen ott levő orvos azt mondaná, hogy a sé­rült nem az ő körzetébe tartozik, ezért nem köte­les segíteni. Ugye, milyen embertelen válasz lenne ez? Történetünkben pedig Jézus maga utasítja el így a hozzá fordulót! Mit le­het ilyenkor tenni?' Re­ményvesztetten, csalódot­tan odébb állni? Ez az asz- szony nem ezt tette, ha­nem tovább könyörgött, mert nem hitte el, hogy Jézus így útjára engedi. Nem hitte, hogy Jézus egyetlen nép megsegítésé­re jött, hogy csak kevesek­nek osztja áldásait, őt pe­dig elküldi magától, ezért újra meg újra kérte leánya gyógyulását. Jézus pedig ezt látva így felelt: „Asz- szony, nagy a te hited, le­gyen úgy, amint kívá­nod!” És a lány még ab­ban az órában meggyó­gyult! Az asszony türelme nem maradt eredményte­len. De csak az tud ilyen kitartóan kérni, aki hiszi és tudja, hogy segíteni fognak rajta. Ez az asz- szony nem könyörgött hi­ába, hiszen Jézus végül meghallgatta. Tanuljunk az ő példájából mi is ilyen kitartóan imádkozni! Mi sem fogunk Jézusban csa­lódni ha hisszük, hogy Ő nekünk is tud és akar segí­teni problémáink megol­dásában; még akkor is, ha sokszor talán úgy érez­zük, hogy nem is. figyel ránk! Herdliczka Éva S A "V VASÁRNAP IGÉJE Lk 16,13-17 Nem szolgálhattok két úrnak A híres olasz vígjátékírónak van egy rendkívül érdekes darabja. Goldoni darabjának címe: Két úr szolgája. A fősze­replő szolga rengeteget alakoskodik, hazugságba keveredik, ide-oda lót-fut, hogy ki tudja elégíteni két ura kívánságait. Mintha ezt a bibliai igét akarná megeleveníteni ez a darab: „Egy szolga sem szolgálhat két úrnak”. Mai igénk egy nagyobb összefüggésből kiragadott rész. Jézus a hívő ember anyagi javakhoz való viszonyát szemlélteti mindenkori tanítványai előtt. A Mammon kifejezéssel a földi, anyagi javainkat jelöli és éppen abban az összefüggésben, hogy az anyagi javak szolgálata és szeretete és Isten szeretete és szolgálata szemben áll egymással. Nem az anyagi javak bűnösek önmagukban, hanem abban van hamisságuk, hogy megcsalják azt az embert, aki az anyagi javak bűvöletében, azok hajszolásában él. Mert az ilyen ember életcélja az anyagi javak szerzése, ennek a szolgálatába állítja egész életét és Istennek nem jut hely a szívében. Amikor a legnagyobb szük­ség volna segítségre - á halál óráján -, akkor az anyagi javak • megcsalnak, értelmetlenné válnak. Ebből két következtetést lehet levonni. Aki az anyagi javakat szereti és annak megszer­zésére törekszik, ezt tette élete céljául, képtelen Istent szeretni és neki őszinte szívvel szolgálni. De úgy is igaz a következte­tés, hogy aki szereti Istenét és neki akar szolgálni, az a va­gyongyűjtést nem teheti meg életcélnak. Ez nem azt jelenti, hogy az embernek anyagi javakra nincsen szüksége az életben, hanem azt, hogy tudatában kell lennünk annak, hogy Isten anyagi javainkat sáfárságra adta, hogy azokkal is szolgáljunk embertársainknak. A hívő keresztyén embernek így kell tekin­tenie* földi, anyagi javaira. Jézus ilyen értékelésre tanít ma is minket. Mai igénk második része arra mutat rá, hogy Jézus ellenfe­lei, a pénzsóvár farizeusok, gúnyolni kezdték őt az anyagi javakról való állásfoglalása miatt. Igei igazolást kerestek nye­reségvággyal és pénzsóvársággalteli szívük megnyugtatására és egyben Jézus igényének elutasítására. A vagyon az ő sze­mükben Isten áldása és Isten ezzel jutalmazza a neki tetsző életet. Jézus rámutat arra előttük, hogy emberek előtt kedves lehet e felfogás, de Isten előtt utálatos, mert mögötte tisztáta­lan, önző és nyereségvágyó szív van. Ezért Isten törvénye is az ilyen szívű ember ellen fordul, mert az el nem múló törvény megítéli az anyagi javak önző élvezését és a kapzsiságot. A hívő ember Krisztus evangéliumából tudja meg, hogy mi a helyes értékelése az anyagi javaknak. Hálásan elfogadni azokat az Isten kezéből, mert ez is ajándék, de nem öncélra adta Isten, hanem hogy azokkal sáfárkodjunk és embertársa­inknak szolgáljunk. Ilyen értelemben az Isten iránti szerete- tünket tükrözi az anyagi javakkal való sáfárságunk. így nem válunk két úr szolgájává. Az egy igaz Istent szolgáljuk hitünk­kel, szívünkkel és lelkűnkkel és anyagi javainkkal nem önző módon élünk, hanem azokkal szolgálunk embertársainknak. Erre a szolgálatra nagy szüksége van a világ elmaradott, éhező beteg népeinek, egyszóval a segítségre szoruló embertársnak. Garami Lajos IMÁDKOZZUNK Kegyelmes Isten! Mennyei Atyánk! Köszönjük igéd tanítását. Ne en­gedd, hogy megosztott legyen a szívünk és két úrnak szolgáljon. Egye­dül téged szolgáljunk, hitünkkel, szeretetünkkel. Engedd, hogy megért­sük anyagi javainkat azért adtad, hogy azzal szolgáljunk embertársa­inknak. Amen Tessék választani! Kaland vagy szürke élet Naponta ezrek és ezrek kín­lódnak azzal a kérdéssel, hogy vajon elég érdekes-e az életük. Korunk egyik iszonytató réme a szürke élet. így is lehet mon­dani: az unalom. Unaloműző mesterkedésünk életformánk részévé vált. Első unaloműző a munka. Lehet ezt mondani: így is van rendjén, hiszen a munka éppen arra való, hogy színesítse éle­tünket. így igaz. Azonban most a munkának arról a formájáról szólok, amelynek az a célja, hogy az állandóan jelenlevő unalom-rémet elűzze. Talán nem csak én találkoztam ezzel már. Ez a munka görcsösen fi­gyel arra, hogy. az élet minden területét betöltse, ne hagyjon egy perc üres időt sem elcsende- sedésre, megállásra. Fél attól, hogy akkor újra megjelenik a rém. Még az éjszakai pihenést is, az álmokat is lefoglalja ma­gának. Istenné válik Isten he­lyett. Jól kapcsolódik ehhez a munkához a pénzszerzés má- morító öröme is. Hiszen ez a munka sok pénzzel járhat. Gazdagon, sikeresen, de elég­ve, magányosan fejeződik be az ilyen élet. Talán az enyém, ta­lán a tiéd? Második unaloműző az álom. Aki alszik, nem unatko­zik. Aludni azonban nem lehet mindig. Ezért van szükség mes­terséges álmokra. A mestersé­ges álmok közé tartozik talán elsőként a televízió. Egy-egy jobb film alatt szinte semmit nem érzékelünk a körülöttünk levő világból. Még a rossz film is lehet álom. A folyamatos te­levíziózást segíti a videó. Ilyen álmok lehetnek az alkoholos bódulatok, a szexuális tobzó­dások, a kémiai kábítószerek. Igazi édes álmok. A kellő hang­erőre állított rock elhallgat­tatja a belső csendes hangokat. Az álmok fő veszélye, hogy rabjai leszünk. Nem tudunk már igazán felébredni belőle, ha hozzászoktunk. Nem unat­kozunk, de nem vesszük észre, hogy az életünk nem csupán elszürkült, de végletesen tönkre is ment. Talán az enyém, talán a tiéd? Harmadik unaloműző a ha­lál. Talán lehetne még több unaloműzőt is felsorolni. Bár­mennyit is felsorolnánk azon­ban, mindegyik lényege az, hogy jól lehet váltogatni. így keletkezik a kalandos élet. A harmadik unaloműzőt azon­ban csak egyszer lehet kipró­bálni. Ez a legerőáebb szer. Magyarországon már sokan kipróbálták, túl sokan... So­kan úgy érzik, hogy ez a megoldása a szürke életnek. Ez valódi zsákutca. Az utca sarkán a Sátán áll. Isten őriz­zen meg minket attól, hogy elinduljunk ezen az úton. Se én, se te. Jézusról nem unaloműző­ként szeretnék beszélni, mert Ő nem egy a programok közül. Nem olyan, akit váltogatni le­hetne a munkával, vagy az ál­mokkal. Jézus az Élet. Az una­loműző mesterkedéseiilk lénye­ge az, hogy az unalom réme, a szürke élet mégsem űzhető el egészen. Mindig ott van fenye­getően. Hiszen ennek a rémnek félelme arról beszél, hogy az életünk alapjában rendezetlen, céltalan, üres, tartalmatlan. Jé­zus nem unaloműző, hanem az életet alapjában megoldó Úr. Ez persze azt is jelenti, hogy általa megmentett életünket nem fenyegeti annyira az una­lom-rém. Talán meg sem hall­juk a világ üvöltő, kalandra hí­vó hangját, hiszen nekünk a kaland már mást jelent. A sze­retet, a békesség, a Krisztusra találás életmentő kalandját. Jé­zusról szeretnék beszélni. Ő az Élet. Ő rendezi el életünkben azokat az ajándékait, amiket mi visszaélve unaloműzőként használunk. Mindezt nem tudom bizo­nyítani neked, de próbáld ki naponta megharcolva ezt a ka­landot. jézussal találkozva pe­dig már nem fogsz rászorulni ezekre az esendő gondolatok­ra, hiszen Ő maga bizonyítja azt, hogy milyen izgalmas az élet. Igazi nagy kaland. Az enyém, de hidd el, a tied is az lehet. Koczor Tamás SZEPTEMBERI Képernyőn a Szarkofág A tragédia tanulsága 275 éve 1712. szeptembeí 14-én, született Merényben KLEIN MIHÁLY evan­gélikus lelkész. Eperjesen, Pozsony­ban, majd a jénai egyetemen volt diák (1733). 1737-ben hazatért és itthon először nevelői állást vállalt. 1742-ben lett Bártfán segédlelkész. Nemsokára azonban a gyülekezet lelkészévé választotta. 1749-ben Körmöcbányára hívták lelkésznek. Innen azonban 1755-ben a Helytar­tótanács elmozdította állásából és csak 6 esztendő múlva, 1761-ben kapott lehetőséget lelkészi szolgá­latra Bártfán. 1 év múlva, 1762-ben pedig Pozsonyban találjuk. Itt érte a halál 1782. március 8-án. 250 éve 1737. szeptember 15-én Széken született ARANKA GYÖRGY író és jogász. Marosvásárhelyen és Nagyváradon tanult filozófiát és jogot. A marosvásárhelyi királyi tábla írnoka, majd ülnöke lett. A korabeli folyóiratokban versek­kel jelentkezett. Javaslatot tett az „Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaság” felállítására. 1791-ben elfogadták a tervezetét, mely alap­ján megalakult társaság,első titká­ra lett. Ez volt az első magyar tu­dós társaság. Célja volt a magyar nyelv művelése, de mint a felvilá­gosodás híve a társadalom-, majd a természettudományok művelésé­vel és népszerűsítésével is foglalko­zott. Jogászként 1790-ben a ma­gyar és az angol igazgatást vetette egybe, bár ez időben az angol és a magyar alkotmány ilyen egybeve­tése illuzórikus párhuzamot jelen­tett. A tudós társaság 8 évig volt együtt. Az ott folyt munka részben gyűjteményes formában jelent meg, részben pedig a régi kéziratok összegyűjtésére Aranka György megszervezte az Erdélyi Kéziratki­adó Társaságot. Marosvásárhe­lyen halt meg 1817. március 11-én. 175 éve 1812. szeptember 7-én zajlott le az emberiség történelmének egyik legszörnyűbb mészárlása Borogyi- nonál. A csatamezőn 57 ezer holt­test feküdt. A sebesültekkel együtt 60 ezer orosz és 40 ezer francia esett ki a további küzdelmekből. A visszavonuláskor Kutuzov kénytelen volt feladni Moszkvát és szeptember 14-én Napóleon sere­gei bevonultak az orosz fővárosba. Szeptember 17-én azt jelentették Napóleonnak, hogy a megszállt város lángokban álí. Október kö­zepén a francia sereg kivonult •Moszkvából abban bízva, hogy az orosz tél csak az év végén áll majd be. De 1812-ben már október dere­kán dermesztő fagyban dideregtek a francia katonák. A visszavonulás maga is nagy veszteséggel járt. No­vember 26--28 között a Berezinán való átkelés közben az orosz had­sereg csaknem megsemmisítette Napóleon visszavonuló csapatai­nak maradványát. A 420 ezer fős érkező hadsereg alig 30 ezer főre csökkent, amikor visszafelé útban az orosz határt átlépték. 150 éve 1837. szeptember 21-én halt meg Máriavölgyén BEZERÉDJ AMÁ­LIA a kisdedóvoda munkása, a magyar gyermekirodalom egyik úttörője. Szentistvánfalván szüle­tett 1804. április 18-án. 1821-ben lett Bezerédj István reformpoliti­kus felesége. Férje részt vett 1836- ban a Kisdedóvó Intézeteket Ma­gyarországban terjesztő Egyesület megalapításában. Az írónő legfon­tosabb munkája: Flóri könyve. Pesten jelent meg 1836-ban. Köz­vetlen hangú, erkölcsi irányvételű, saját illusztrációkkal díszített könyv volt ez, amit eredetileg a kislányának írt. És ez lett az első magyar kottás-verses olvasó­könyv. A 19. század egyik legnép­szerűbb ifjúsági könyve volt. 1926- ban a 16. kiadást adták ki Buda­pesten. 33 éves korában halt meg. Detre János Szarkofág: köból készült, a szabadban vagy templomban felállított koporsó (Magyar Ér­telmező Kéziszótár) A sziréna fölvijjogott, az orvos­nő letette a telefonkagylót és azt mondta: „Robbanás egy atomerő­műben. Sérültek is vannak”. Újra fölvette a telefont: „Műtétet előké­szíteni. És a sugárzásmérőt is”. Mindez a képernyőn: tévájáték, ír­ta Vlagyimir Gubarjov, címe: Szar­kofág. Tehát a tévében láttuk. Szokás hozzátenni: szerencsére. Szeren­csére csak a tévében. Ezúttal azon­ban ez csak részben igaz: mi való­ban csak a tévében láttuk, most, július utolsó estéjén, filmen. De öt­negyed évvel ezelőtt az a sziréna valóban fölvijjogott egy sugárbio­lógiai klinikán, a robbanás valóban bekövetkezett egy atomerőműben: Csernobilb&n. Mindenki tudja. Harmincegy halott. Néhány fele­lőst éppen azokban a napokban ítélt el a bíróság, amikor a Magyar Televízió a csernobili tragédiáról szóló tévéjátékot bemutatta. Az atomerőmű igazgatóját is; a da­rabbéli igazgató még kétkedett: „...bíróság? Túl sok embert kelle­ne elítélni ezért a balesetért... Láncreakció indulna meg és még nem tudni, hogy meg lehet-e állíta­ni”. Mindenesetre további bírósági tárgyalások következnek. Annak idején sokan próbálták még megállítani a folyamatot, nemcsak a csernobili atomerőmű­ben, robbanás következtében ke­letkezett tüzet, hanem az ügyet is. A tévéjátékként látott színmű va­lójában dokumentum, dramatizál- tan és közírói szenvedéllyel. írója tudományos újságíró, maga is járt a helyszínen (vagy a közelében?), de összeállíthatta volna a drámát a lassan, túlságosan is lassan nyíl­tabbá váló tájékoztatások, jelenté­sek, közlemények alapján is. A drámaváltozat éppen ezért meg­rendítő, hiteles és történelmi tanul­ságok levonására int. Igaza van a darabban a Fizikus­nak: „Az emberiség történetében még nem volt példa ilyesmire”. Ezért mondja: „A tragédiában a legfontosabb a tanulsága”. És hoz­záteszi, jó lenne, ha ez az első eset egyszersmind az egyetlen marad­na. A drámában ő ezért maradt a helyén, mért, majd számolt, és szinte utolsó kívánságaként kéri, hogy számításait juttassák el fizi­kusokhoz. Valószínűleg nem volt bátor, félt, de felelősséget érzett. Sajátját és másokét egyaránt. Pe­dig kereshetett volna magának ki­búvót ő is, vagy elmenekülhetett volna, hiszen ő tudta, mi történt. Tudta az igazgató is, ezért menekí­tette az unokáit. Tudta, tudhatta a Tábornok, aki az oltást vezette, mert a köztársasági miniszterta­nács azt mondta, oltsák el a tüzet. (Az izzó grafiton a víz hirtelen többszáz fokra hevült és fölrob­bant.) Nem érzi a felelősségét. Alá­írta az erőmű átvételi jegyzőköny­vét, noha tudta a hiányosságokat. („Ha én nem írom alá, aláírja más” - mondja az Ügyésznek. - „Maga talán... mindig csak olyasmit ír alá, amitől tiszta marad a lelkiis­merete?”) Nem volt védőruha. Ki­kapcsolták a biztonsági berende­zést. A műszerek elavultak voltak. A veszélyeztetett területről másfél napos késéssel szállították el az embereket. Miért? Mert - az egyik szereplő szavá­val - a felelőtlenség rendszere ha­talmasabb volt az értelemnél. A közöny a tudásnál. Andrej Voz- nyeszenszkij írja Gondolatok Cser­nobilről című versében: „Ember­nek / ember - / bocsáss meg nekem történelem”. De a tragédiák tanulságait min­Hí er Io ItäII «/\»»»»« u*»«» ¥

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents