Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-08-30 / 35. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 52. ÉVFOLYAM 35. SZÄM 1987. AUGUSZTUS 30. SZENTHÁROMSÁG utAni 11. VASÁRNAP ÁRA: 5,50 Ft Aligha fog gonoszul élni, aki jól hisz. AUGUSTINUS Mindig kegyelemre szorulunk A vesztes gladiátor. Az arénában már megpecsételődött a sorsa. Ellenfele, akivel élet-halál harcát"1 vívta, erősebbnek, ügyesebbnek bizonyult nála. Most megalázó kiszolgáltatottságban fekszik a véres fürészporral borított porondon. Fejét, végső erőtartalékait mozgósítva, a díszpáholy felé emeli: ha a hüvelykujj lefelé fordul, minden megpecsételődött számára, ha viszont felfelé, akkor kegyelmet talál. Lélegzetelállító pillanat. Halál vagy kegyelem. Az ítélethirdetést hallgató vádlott. Arcáról minden leolvasható. Szeme előbb rémülten kitágul, majd gyanakvón összeszűkül, végül a kétségbeesett reménység sugara csillan meg benne. A bíró most kezd az ítélejt felolvasásába. A vádlott tudván tudja, halált érdemel, mégis görcsösen bízik a csodában. Elítélés vagy felmentés? Halál vagy kegyelem? Ismét a teljes kiszolgáltatottság, lélegzetelállító pillanat. Az Isten irgalmát kereső bűnös. Már a templomba is félve megy be. Nem való ő oda. A lelkileg jól fésült farizeus, az igen. A hivatásos jótevők, a vallásos professzionisták azok méltók arra, hogy megfürdessék magukat a templom fényes előterében, de ő, a bűnös, éppen csak meghúzza magát a félhomályban, hátul. Szeretne észrevétlen maradni. Legszívesebben belesimulna a faragott oszlopokba. A föld alá süllyedne. Szeretné, ha senki nem látná, hiszen tudja magáról, milyen szánalmas és esendő. Szemeit az ég felé emelné, de még azt sem meri. Mereven nézi a templom kövezetét. Aztán a mozdulatlan testen robbanásszerűen mozgásba lendül a két kar: kézfejével döngőn veri a mellét, miközben kiszakad belőle a segélykiáltás: „Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!” Megint: lélegzetelállító pillanat. Szeme örökre a földre kell hogy szegeződjék - vagy irgalmat talál. Ő is a kegyelem kiszolgáltatottja. A bosszúért lihegő farizeus. Fenyegetéstől és öldökléstől lihegve^ indult Damaszkuszba. Azt remélte, most végleg leszámol, a tévelygőkkel. Majd ő felgöngyölíti ezt a konok lázadást. Felszámolja ezt a makacs föld alatti mozgalmat. Gyűlölte az árulónak tartott rabbit és annak tanítványait. Nem üres kézzel indult Damaszkuszba, hanem a hatalom birtoklásának jelképével: megbízással a zsidó főtanácstól. Igazán retteghet tőle mindenki. A többit aztán ismerjük. Ahogy a nagy fényesség elvakította. Arca a sivatagos út forró homokjában. De fülét nem tudja a hang elől elrejteni: „Miért üldözöl engem?” Aki az előbb még mindenki által csodált vagy rettegett tehetség volt, most maga a tehetetlenség... Aki vezetőnek készült, most vezetésre szorul. Nem így képzelte a damaszkuszi bevonulást: óvatosan, kézen fogva vezetik be a városba. Egy kiszolgáltatott ember. De a kegyelem kiszolgáltatottja! Isten haragját, bosszúját érdemelné, hiszen ellensége volt. De az irgalmas Isten megkegyelmez neki és a maga oldalára állítja. A vívódó szerzetes. A testéből serkenő vér összemázolja a kolostor jéghideg kövezetét. Korbácsot tartó keze is lehanyatlik már, minden ereje elhagyja. Lelke mégis súlyos, gyötrelme mégis égő. Hogy talál így irgalmat? Hogyan lehet méltóvá? Mivel érdemli meg Isten jóságát? Aztán halk belső hang szól: Márton barát, minden kegyelem. Te is csak abból élhetsz. Te is a kegyelem kiszolgáltatottja vagy. Színtiszta kegyelem az ember élete. Ebből élünk. Minden más csak képmutatás és hivalkodás. Ezt ha megtapasztaljuk, egymást is jobban tudjuk szeretni, hiszen képesek leszünk az* első lépést megtenni. Minden kegyelem: Isten éppen akkor bíz ránk sokat, amikor esendőségünket, kicsinységünket és méltatlanságunkat belátjuk. Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj... Minden kegyelem: ez megtanít arra is, hogy nincsen elveszett ember. Az isteni irgalom hullámrezgése mindenkit elérhet. Minden kegyelem: az önteltségtől is megóv ez a felismerés. Ha valami tehetségünk, szépségünk, jóságunk van, az nem a mi érdemünk, hanem úgy kaptuk. A kegyelem az alázat iskolájába irat be minket. Minden kegyelem. A kegyelem kiszolgáltatottjai vagyunk valamennyien. A gladiátor és a vádlott is, az öldöklő farizeus, a vámszedő, és az önkínzó szerzetes is, te is, én is. F. T. Dániában tanácskozott a Lutheránus Világszövetség vezető testületé Magyar püspök a Végrehajtó Bizottságban VIBORG - 1987 ötmilliós, félmagyarországnyi területű kis ország Észak-Euró- pában, több mint hétezer kilométeres tengerparttal és négyszáz szigettel, Európa egyik legszorgalmasabb és legjobb módú pépével, minden száz ember közül ki- lencvenhét evangélikussal - ez Dánia! Itt tanácskozott ez év nyarán, július 6. és 15. között a Lutheránus Világszövetség legfőbb vezető testületé, a harminc- tagú Végrehajtó Bizottság. Ennek tagjain és a genfi stáb vezető tisztviselőm kívül jelen voltak a világ evangélikus egyházainak meghívott számos vezetője, más egyházak és egyházi világszervezetek küldöttei, tanácsadók, megfigyelők és a nemzetközi sajtó, együtt jóval száz fölötti létszámmal. Ennek a fontos evangélikus világtalálkozónak a színhelye ez idén Viborg városa volt, Dánia egyik régi fővárosa, a legendás vikingek egykori lakóhelye. A megnyitó istentiszteletet a 12. Püspökválasztási eredmények A Déli Egyházkerület Száva- zatbontó Bizottságának jelentése szerint a 127 szavazásra jogosult gyülekezetből 126 küldte be szavazatát a püspökjelöltekre. 126 szavazatból 111-et dr. Harmati Béla lelkész kapott. Két gyülekezeti presbitérium tartózkodott, kettő érvénytelenül szavazott, kettő pedig más személyre adta szavazatát. A fennmaradó többi szavazatot Tóth-Szöllős Mihály esperes kapta. A Déli Egyházkerület megválasztott új püspökének, dr. Harmati Bélának beiktatási időpontját lapunk következő számában közöljük. „Memento móri”, azaz: emlékezz a halálra. Emberi mondás, de lehet bibliai tartalmat is adni bele. Az ember elfelejti, hogy itt él a múlandó életben. Egyszer el kell menni. Elfelejti, hogy Isten előtt majd számot kell adnia. Képzeljünk el vonaton vagy luxushajón utazó embereket, akik kényelmesen berendezkednek, mintha örökké a hajón Maradnának. Belemerülnek evésbe, ivásba,’ szórakozásba és elfelejtik, hogy egyszer ki kell szállni... A „kiszállás”, vagyis a halál azt jelenti, hogy Isten színe elé kerülünk. Számot kell adni földi életünkről. Gondoljunk itt Máté evangéliuma 18,23-ra: „Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival”. A hangsúly azon van, hogy Isten akarja a számadást, függetlenül attól, hogy én akarom-e. Embernek születtünk. És ez' valami csodálatos ajándék. Hiszen csak mint emberek hordozhatjuk Isten képét és hasonlatosságát, igy lehetünk Vele kapcsolatban. A legintelligensebb állat sem tud Teremtőről vagy Megváltóról. Rm 8,22-ben olvassuk: „... az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig.” A teremtett világ nyög és sóvárog. A szenvedés és félelem tehát ott van az állatok életében ELŐ VIZ Zsoltármozaikok Hadd tudják meg, hogy ők csak emberek. Zsolt 9,14-21 is, de ők mit sem tudnak a Megváltóról. Egyedül az ember az, akit Isten megváltott, mégpedig úgy, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki Benne hisz el ne vesszen, hanem örök élete legyen. De a megváltott embernek is tudnia kell, hogy embernek lenni nem jelenti azt, hogy magabiztosan, felelőtlenül élhetek. A Zsoltár ezt a felelőtlen, önző, másokon élősködő életet ítéli el. Isten igenis számon kéri az ember életét, hogy mire használta erejét, tudását, pénzét, tehetségét. Sokszor figyelmeztet Isten úgy, hogy a családban, a környezetben történik valami, látjuk, hogy egy perc és valaki meghal, vége az életének. Isten megdöbbentő leckét ad abból, hogy csak egy lépés van köztem és a halál között. Szemléltető leckét kapunk abból, hogy a test fű és virág, amely elhervad. Pál apostol nem ok nélkül nevezi cserépedénynek a testet, amely könnyen eltörik, vagy sátornak, amely elbomol. Mindezekre nem* szívesen gondolunk, pedig ezek a hasonlatok mutatják, hogy mi a test, amelyben annyira bízik az ember. Balesetről, hirtelen halálról, súlyos betegségről állandóan hallunk, de van, aki nem okul ezekből. Mi ennek az oka? Az ok mélyen fészkel a mi kemény szivünkben. így jutupk oda, hogy ezzel a Zsoltárral is Isten a szivünket akarja megpuhítani sőt kicserélni. Mert a kemény szív, a hamis biztonság, hamis önteltség, önzés, magunknak élés fészke. Hogyan törik meg a szív keménysége? Ennek egyetlen útja a megalázkodás. Befejezésül csak két igét említek amelyek elsegítenek a megalázkodáshoz. Zsoltár 46,11 „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten”. A magában bízó, Istent is birálgató, zúgolódó ember lármáját semmi más nem csendesíti le csak ha beismeri, hogy az ÚR az Isten, vagyis aláveti magát engedelmesen Istennek. Es a másik ige a 100. Zsoltár 3. verse: „Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; 0 alkotott minket és nem magunk." Ö az Isten, és nem én. Ő a Teremtő és nem én. Erre akar megtanítani és erre akar nevelni minket.” ' Gáncs Aladár Dr. Johannes Hanselmann müncheni püspök, a Lutheránus Világszövetség új elnöke századbeli, román stílusban épült gránit-székesegyházban tartottuk. Reggelenként a közeli, ugyancsak középkori Asmild templomban istentisztelettel kezdtük a munkát. A késő estig tartó tanácskozások színhelye egy modem mezőgazdasági főiskola épülete volt. Megemlékezés - választások Szívet szorító módon kezdődött az ülé§: hálás, imádkozó megfontosságáról a Világszövetség életében. Hanselmann püspök helyére, a LVSZ öt alelnöke sorába, Aida Haddad jeruzsálemi palesztin asszonyt választották. A Végrehajtó Bizottságban Káldy Zoltán püspök helyére - egyhangú választással - e sorok írója került. Elbúcsúztatták a LVSZ genfi stábjából - köszönettel és elismeréssel - dr. Harmati Bélát, Risto Lehto- nen finn igazgatót és Dahlgren svéd Európa-titkárt. Az Egyházi Együttműködési Osztály új igazgatója dr. Ismael Noko lett, az afrikai Zimbabwéből. „Közösségünk lelki alapjai Nagy elismeréssel fogadott, másfél órás jelentésében Stál- sett főtitkár az evangélikusoknak egymással, a többi egyházzal és az egész embervilággal való közösségéről szólt. Ennek a „hívő spirítualitásnak” ugyanakkor a minden ember iránt elkötelezett szolgálatban (diakónia) kell megnyilvánulnia. A hit spirítualitása, az evangéliumban való egység és a hívők szeretetszolgálata (dia- kóniája) a mai világban, a társadalmi és nemzetközi kérdéA Végrehajtó Bizottság tanácskozása a dániai Viborgban emlékezéssel dr. Káldy Zoltán püspökről, a Világszövetség nemrég elhunyt elnökéről. „Káldy Zoltán életét és szolgálatát mindenekelőtt az evangélium hirdetésének, a diakóniai tanúságtételnek és a népek közötti békének szentelte... A Lutheránus Világszövetség a legnagyobb tisztelettel emlékezik Káldy Zoltánra... Azért is imádkozunk, hogy a LVSZ erősítse elkötelezettségét a jövőnek az iránt a víziója iránt, amely Káldy Zoltánt vezette a Világszövetség vonatkozásában” - mondta jelentése kezdetén dr. Gunnar Stálsett főtitkár. Az elárvult elnöki székbe a Végrehajtó Bizottság nagy szótöbbséggel, nagy bizalommal dr. Johannes Hanselmann müncheni evangélikus püspököt választotta meg. Székfoglalójában is, sajtónyilatkozataiban is elkötelezte magát a LVSZ eddigi irányvonalának határozott folytatására: az evangélikus egység, az ökumenikus nyitottság és a világ mai kérdéseiben, a béke és igazságosság érdekében való aktív szolgálat iránt. Külön hangsúllyal nyilatkozott a kelet-európai evangélikus egyházak iránti felelősségről és szeretetről, ezek teológiai és gyakorlati tapasztalatainak sekben teljességgel szétszakít- hatatlanok. Sokszor utalt „Budapest 1984” útmutatásaira, és részletesen szólt az atomfegyverek leszerelése, a béke szolgálata, a mai világfeszültségek megoldása kérdéseiről. „Emlékezünk arra, hogy az kiengesztelés életformáját éljük" - mondta a főtitkár. A LVSZ konzervatív kritikusaival szemben újra megerősítette, hogy „az evangélium a mai világ közepébe tartozik”. Teljes szembefordulást- követelt az „igazságos háború” tradicionális nézetével és odafor- dulást az „igazságos béke” minden mai kérdése, konkrét feladata felé. Evangélikus egységünk Sokat szerepelt a tanácskozás során az evangélikus egyházak belső egysége, a szószék- és úrvacsora-közösség egymással. Ezt 1984-ben Budapesten a LVSZ alkotmányába is felvették. Ezért tovább tart a két kis dél-afrikai fehér evangélikus egyház tagságának felfüggesztése, mert nem kötelezték el magukat egyértelműen a fekete egyháztagokkal való teljes közösségre. Felvették a tagegyházak sorába a két nagy északamerikai evangélikus egyház egyesüléséből kialakult Amerikai Evangélikus Egyházat 5,3 millió taggal. Chilström vezető püspök köszöntötte a Végrehajtó Bizottság ülését. Ugyancsak felvették az afrikai Malawi kis evangélikus egyházát. A LVSZ tagegyházainak száma így maradt száznégy, csaknem 55 miihó evangélikussal. Nagy elismeréssel szólt az ülés a Szovjetunió közép-ázsiai részében élő, német származású evangélikusok gyülekezeteinek életéről és a közöttük nemrég Stálsett főtitkár vezetésével történt látogatásról. Ökumenikus nyitottság Nagyon erőteljesen jutott kifejezésre mind Lundban, mind Viborgban a LVSZ és az evangélikusok teljes nyitottsága a többi egyházzal való együttműködés és az egység keresése iránt, öt nagy „egyházcsalád- dal” (római katolikusok, ortodoxok, reformátusok, anglikánok és metodisták) világméretű dialógus van folyamatban. A LVSZ ökumenikus Intézete Hanselmann püspök és Stálsett főtitkár a viborgi tanácskozás elnökségében Foto: LUSZ - Roger Kahle „ördög” (diabolos) szó a dia- balló görög igéből származik, ami azt jelenti: szétszakítani, megosztani. Az ezzel ellentétes szó a közösség egymással (koi- nonia), melyet Isten teremtett és Jézus Krisztus állított helyre. A közösség a mi elhivatásunk: hogy minden vonatkozásban a Strasbourgban más kontinensekre is kiterjeszti munkáját. Ting kínai püspök a találkozás neves vendége volt és a dómban nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott a négymilliós kínai protestáns egyház mai életéről. (Folytatás a 3. oldalon)