Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-08-02 / 31. szám

Evangélikus Elet 1987. augusztus 2.

Mária-sorozat

Bővülő diakóniai szolgálat Békéscsabán

Hétköznapok

Veronese: A kánai menyegző

Az egyiptomi bujdosásból - mennyi ideig tartott, hónapokig?, nem tudjuk- visszatérésre József - akárcsak előbb a menekülésre -' angyali intést kap. Máté elbeszélése szerint (Máté 2,19-23) Heródes utódától való féltükben telepednek le a galileai - Arkhe- laus, Heródes utóda csak Júdeábán uralkodott - Názáretben. Lukács szerint József és Mária eredetileg is názá- retiek voltak (Lukács 2,1-4). Mindenesetre: JézuS’itt töltötte gyermekkorát, itt nőtt fel ifjúvá, majd férfiúvá. De vajon hogyan teltek a názáreti hétköznapok - Mária számára? Erről a harminc esztendőről hallgatnak az evangéliumok. Csak annyit tudhatunk, hogy József ácsmester volt (Máté 13,55; Márk 6,3) s több ízben szó esik Jézus- később született - fivéreiről (név szerint is) és nővéreiről (Máté 13,55-56; Márk 3,31-32; János 7,3-10; ApCsel 1,14; lKor 9,5). Csak az ún. Apokrifus Evangéliumok - a bibliai könyvek jegyzékébe (kánonba) fel nem vett iratok - közölnek egyes eseményeket. Raffay Sándor püspök írt könyvet erről és Mereskovszkij orosz író (Jésus der unbekannte, magyarul is megjelent). S Józsefről is így ír feledhetetlen versében Reményik Sándor: „Az Evangéliumban hallgatok és hallgat rólam az evangélium”. Sokat mondó az evangélistáknak ez a hallgatása. Számukra csak az volt feljegyzésre méltó, ami közvetlenül beletartozott Isten üdvösségszerző művébe. S ez vonatkozik Mária szerepére is.

Csak egy történetet találunk a tizenkét éves Jézusról (Lukács 2,41-52). József és Mária hívő zsidók voltak, ezért a törvény előírása szerint „évente feljártak Jeruzsálembe, a páska ünnepére”. Amikor Jézus 12 éves lett, tehát teljes jogú tagja a zsidó hitközösségnek, őt is magukkal vitték. A történet folytatása - remélhetőleg - ismert olvasóinknak. József és Mária féltő szülői szeretete nyilvánul meg abban, hogy a visszatérő zarándokok seregében három napig, fáradtságot nem kímélve keresték az elveszett gyermeket. S mikor végül megtalálják a jeruzsálemi templom egyik előcsarnokában „tanítómesterekkel” (írástudókkal, hittudósokkal) beszélgetve, Mária lesz a szóvivő. Kérdésében: „Fiam, miért tetted ezt velünk? íme atyád és én bánkódva keresünk téged?”, szelíd szemrehányás, aggódó dorgálás remeg. Fenyítésről nem esik szó. Jézus válasza számukra érthetetlen, de Mária „mindezeket a szavakat gondosan megőrizte szívében” - szinte szó szerint ugyanaz a fogalmazás, mint e fejezet 19. versében. A csodálatos körülmények között született s most oly különös gyermek édesanyja töpreng, vívódik - s bizonnyal sokat imádkozik. A gyermek pedig ezután engedelmes szülei iránt s gyarapodik bölcsességben, testi nagyságában, Isten és emberek előtt való kedvességben - mint ezt már a 40. vers is megjegyzi. Máriá-de ez csak következtetés- talán sejti: van fia, de az mégsem egészen az övé, hanem Istené, aki az ő Atyja, rendkívüli és egyedülálló módon (49. v.).

Jézus nyilvános fellépésével (Máté 4,17) a názáreti ács fia elhagyja a szülői házat és Kapernaumba költözik, ettől kezdve ez az „ő városa” (Máté 4,13). József valószínűleg már nem él s Mária gondjai sokasodnak. Félti a fiát s egyre kevésbé érti.

Mert Jézus személyének és küldetésének - messiási - titkát, megváltói művének jelentőségét földi életében, tehát a húsvéti és pünkösdi események előtt, nemcsak tanítványai nem értették meg- énnek igazolására számtalan helyet kellene az evangéliumokból felsorolnunk! - hanem édesanyja és testvérei sem. Erről egy megrendítő jelenet is tanúskodik, amit mind a négy evangélium (!) feljegyzett (Márk 3,31-32; Máté 12,46-47; Lukács 8,14-21; János 7,5). Jézus tanít, gyógyít, megállás nélkül, a tanítását hallgató és segítségéért esengő, hozzá tóduló tömeg közepette, akik úgy körülfogják, hogy közelébe sem lehet férkőzni. Ezért - a házon kívülre szorult - Mária és testvérei beüzennek, „mert nem tudtak vele találkozni a tömeg miatt” (Lukács). Féltik egészségét, életét, erőszakkal is ki akarják őt hozni; mert „azt mondották, hogy ő magán kívül van” (Mk 3,20-21).

Jézus válasza egyértelmű: az ő anyja és testvérei azok, akik cselekszik Isten akaratát! Nem veti meg a vérségi köteléket - erről még lesz szó - de annak fölébe helyezi Isten országának ügyét s a családi közösség nem lehet akadálya a hívők közösségében való részvételnek. Az előbbi is csak az utóbbiban szentelődik meg és jut teljességre. Ezt a leckét Mária most még nem érti, nem értheti. Majd ennek is eljön az ideje, pünkösd után.

Jézus számára tehát a tanítványi kör- amely tágabb volt mint a tizenkettő, s asszonyok is szolgáltak neki! (Lukács 8,2-3) - vált a nagy családdá. Mindamellett korántsem szakadt meg kapcsolata - kölcsönösen — Máriával,

édesanyjával és testvéreivel. Erről tanúskodik a Kánai Menyegző megkapó története (János 2,1-12).

Jézusnak szűkebb családjával, tehát édesanyjával is fenntartott jó viszonyát mutatja, hogy együtt hivták meg őket a menyegzőre - tanítványaival, a tágabb családdal együtt. S hogy Mária a bor kifogytával odaszólt fiához, tőle kérve „gyorssegélyt”, arra enged következtetni, hogy talán egymás mellett ültek a lakodalmi asztalnál. Másfelől Mária feltétlen bizalmát Fia csodatévő hatalmában is mutatja. Jézus - látszólag elutasító - válasza „nem tiszteletlenség, mivel az „asszony” akkor társadalmilag elfogadott megszólítás magas társadalmi állásban levő nőknél is” (Kamer K.: A testté lett ige). „Még nem jött el az én órám” arra utal, hogy Jézus mindig akkor cselekszik, amikor azzal Isten dicsőségét szolgálhatja (11. v.), sem előbb, sem később. Isten néha megvárat - de nem hagyja el a benne bízót! így érti ezt Mária is, ezért utasítja a szolgákat: ha Jézus parancsol, teljesítsék azt. íme: Mária hite töretlen! A vonal az első nagy „igen”-től (Lukács 1,38), amikor életét feltétel nélkül Isten szolgálatára szentelte, megszakítatlan. Ismét: ebben példa Mária nekünk, minden időkre! Jézusnak a kánai csodatételben felragyogó dicsősége, fénykörébe vonja édesanyját is - mint mindazokat, akik benne hisznek, a tanítványokat is (11. v.). S a jó kapcsolatot a „kis család”, Jézus anyja és testvérei és a tanítványi kör között mutatja a történetet lezáró vers is: együtt mennek Kánából Kapernaumba s „ott tartózkodtak egy kis ideig”. Együtt, egymással.

Az események ezután Jézus életében felgyorsulnak. Egyre tágul a szakadék közte és - éppen a messiási kérdésben - vele ellentétes teológiai felfogású írástudók és farizeusok s a főpapi kör között. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy életére törnek. Mária ezt bizonnyal figyeli, tudja - mit érezhetett! -, de mit sem tehet. Majd csak a kereszt alatt találkozunk vele ismét.

Groó Gyula

Egyházunk teológiai felismerésén alapszik az a szolgálatunk, melyet az intézményes diakónia vonalán végezhetünk. S ez vonatkozik nemcsak egész egyházunkra, de egyes gyülekezeteinkre is. Igaz, nem túl sok olyan gyülekezetünk van, mely képes egy Otthont fenntartani, de amelyiknek ez megadatik annak a sok és szerteágazó gond mellett sok örömben és áldásban is része van.

A Békéscsabai Gyülekezet ezek közé tartozik. 1930 óta - egy adományként kapott tanyaépület átalakításával - van itt a város szélén egy otthon, ahol idős nő és férfi testvéreket gondoznak, ápolnak nagy szeretettel.

S a gondozási munkák mellett arra is volt és van figyelme a gyülekezetnek, hogy fejlessze, bővítse ezt az otthont, hogy még kényelmesebb, komfortosabb lehessen az ellátás. Az elmúlt év második felében nagy munka kezdődött, mely átnyúlik még napjainkig is. Először a régi cserépkályhákat cserélhette ki az otthon modem gázfűtésre, két nagy teljesítményű gázkazán beállításával. Igaz, ezt a

munkát egy névtelen, de jó szívű adomány tette lehetővé. Az Országos Egyház 400 000- Ft értékű adományt kapott azzal a megjelöléssel, hogy olyan Szeretetotthonban használják fel, ahol nincs még központi fűtés. - A nagylelkű adományt e helyen köszönjük meg az ismeretlen adakozónak, s kérjük rá Isten gazdag áldását.

Ezt követően kezdtük el egy új szárny megépítését, hogy ezzel válthassuk ki az elöregedett részeket, s megnövelhessük az otthon befogadó képességét. A konkrét építés tavasszal kezdődött, s novemberben már új lakók foglalhatták el a szépen kivitelezett lakrészeket. Kaptunk ehhez a munkához is segítséget az Országos Egyháztól, de a kiadások túlnyomó részét helyi erőből biztosítottuk. A két beruházás összesen több mint másfélmillió forintba került.

Meg kell említeni a Békéscsabai Egyház építőbrigádját, akik a kivitelezés munkáját végezték becsületes, odaadó munkával, nagy szakértelemmel.

Azóta szép lassan eltűnnek az építkezésnek a nyomai, s a tavaszi

tereprendező munkák eredményeként szép park közepében áll a régi és új otthonrész, ahol több mint harminc idős, rászoruló testvérünk részesülhet a diakóniai szolgálat áldásaiból.

Az új rész és a központi fűtés átadása szűkkörű ünnepség keretében történt. Az átadás szolgálatát dr. Kamer Ágoston országos főtitkár végezte a békéscsabai lelkészek közreműködésével. A főtitkár igehirdetésében, avató beszédében szólt arról a nem könnyű, de szép szolgálatról, melyet egy-egy diakóniai intézményben végeznek azok, akik vállalják a gondozás terheit. Jézusra utalt, aki szereteté- vel hordozza a világ bűneit, hordoz mindannyiunkat. Az ő hordozó szeretete adhat erőt a szolgálathoz is. Végül Isten áldását kérte az új otthonrész szolgálatára is.

Úgy tűnik, nem nagy ügy az egész, hiszen „csak” központi fűtést, és öt új szobát adhatunk át. De ha arra gondolunk, hogy sok egyéb teher mellett erre is volt lehetőség, áldozatkész szivek, hatalmas dolog történhetett, amiért Istené a dicsőség. ifj. kendeh György

Együtt a gyülekezettel

r ‘

jós

1

<V*T 4

ibf

JHl

Az iktatás szolgálatát dr. Fabiny Tibor professzor, Szirmai Zoltán esperes és Józsa Márton lelkész végezték

(Folytatás az 1. oldalról)

tudatát, hogy van bűnbocsánat, van megnyugvás, van reménység. Az igehirdetést követően a három szolgálat tevő - Szirmai Zoltán esperes, dr. Fabiny Tibor teológiai tanár és Józsa Márton lelkész -, valamint a jelenlevő lelkészek kérték Isten áldását az új kőbányai lelkészre, aki ezt követően Lk 3,4-6 alapján hirdette Isten igéjét a jelenlevőknek.

Igehirdetésében szólt a zsúfoltságban élő városi emberre jellemző etikai problémákról, nehézségekről, amellyel napról napra találkozik a lelkész, mind az ifjúság, mind a felnőtt emberek életében.

Kell tehát a kiáltó hangja ma is, 1987-ben is. Krisztus evangéliumát kell kiáltani, mert nemcsak a környezetünkben, külső világunkban, hanem bennünk is jelentkezik a kietlenség és sivárság.

Kiáltani kell tehát, s ez a kiáltás két irányú: Isten kiáltása az emberhez és ember kiáltásamásikért - Istenhez.

És nemcsak kiáltásra, hanem cselekedetekre is szükség van - hogy Jézus megérkezhessen gyülekezetbe és emberszívekbe - fejezte be igehirdetését Fabiny Tamás lelkész.

Az ünnepi istentiszteletet követő

közgyűlésen többen köszöntötték az újonnan beiktatott. lelkészt: Kinczler Gyula, a gyülekezet felügyelője, Agócs Imre másodfelügyelő, Miksó Sándor római katolikus esperes, apát-plébános, Tóth Béla református lelkész, D. Koren Emil az elődök, Szabó Lajos a pesti lelkészek nevében, valamint Tuula Pohjalainen finn ösztöndíjas. De köszöntő szavakat mondtak Fabiny Tamás volt gyülekezetéből is: dr. Reinchardt Miklós kötcsei és Jáki András siófoki felügyelők. Kedves színfoltja volt a

köszöntések sorában, mikor a gyülekezet legkisebbjei mondták el jókívánságaikat — egy-egy bibliai ige idézésével - lelkészüknek.

Levélben köszöntötte Fabiny Tamás lelkészt dr. Nagy Gyula püspök, Veöreös Imre lelkész, a kerületi Hazafias Népfront, valamint a lelkészi kar több tagja.

A közgyűlést követő kötetlen együttléten ki-ki ismerkedhetett a fővárosi gyülekezet tagjaival, szót válthatott ismerősökkel és ismeretlenekkel.- ez

Interjú Tuula Pohjalainen finn ösztöndíjassal

„Egyházatok olyan, mint egy nagy család”

Tuula Pohjalainen az elmúlt tanévet ösztöndíjasként Teológiai Akadémiánkon töltötte. Finnországban - hazájában - teológiát végzett, s emellett az egyetemen pszichológiát és pedagógiát hallgatott, így tanári diplomája is van. Tanulmányai befejeztével azonnal Magyarországra jött, hogy ismerkedjen az itteni evangélikusok életével.

Beszélj tanulmányaidról, hiszen a diákélet áll közel hozzád. Hasonlítsd össze az otthoni és itteni teológuséletet. Miben látod a különbséget?

Sok különbség van, mert egészen más a mérték. Otthon papíron 1200 teológus van. Közülük sokan dolgoznak tanulmányaik folytatása közben, ismét mások az egyetem egyéb karain tanulnak. A teológiai fakultás hallgatói közül nem lesz mindenkiből lelkész.

Mivel sok a teológus, nincs olyan személyes kapcsolat a hallgatók, illetőleg a hallgatók és tanárok között, mint itt Magyarországon. A mi évfolyamunkba 200-an

jártak, volt olyan évfolyamtársam, akivel nem ismertük egymást, nem is találkoztunk.

Nem laktunk teológus otthonban, vagy kollégiumban. Igaz, hogy otthon vannak kisebb - egyházi kézben lévő - otthonok, de a teológusok többnyire nem ezekben, hanem bérlakásokban laknak. Nemcsak a hallgatóság létszáma magas, hanem több tanárunk is van tanszékenként.

Lényeges különbség, hogy mindenki maga határozza meg órarendjét. Természetesen mindenkinek hallgatnia kell bizonyos tárgyakat, elsősorban - az I—II. év folyamán - az alapozó stúdiumokat. Ekkor még mindenki ugyanazt tanulja. A III. évtől mindenki saját órarendje szerint folytatja tanulmányait. Minden hallgatónak kell egy tárgyat választani, mellyel teológiai tanulmányai folyamán végig mélyebben, intenzívebben foglalkozik, s amelyből azután diplomamunkáját is írja.

Te mit választottál?

Én újszövetségi egzegézissel (írásmagyarázattal) foglalkoztam behatóbban, és emellett dogmatikával is, mert kevésnek éreztem az

ilyen irányú információt, illetőleg nem tudtam eldönteni, melyik áll a kettő közül közelebb hozzám.

Hogyan lehetne szerinted változtatni a mi tanulmányi rendszerűn-, kön?

Itt, Budapesten is jó lenne, ha a teológián nem kellene mindenkinek mindenből mindent tanulni. Jó lenne, ha lehetne itt is választani, mert én úgy látom, vannak, akik szívesen foglalkoznak (foglalkoznának behatóbban) egy témával. I

Milyen terveid vannak a jövőt illetően? Hogyan képzeled el otthoni munkádat, szolgálatodat?

Finnországban a teológiát végzettek csak mintegy 55%-a lesz lelkész. Mások hittantanárok lesznek (kötelező iskolai hittanoktatás van), vagy más pályára mennek. Vannak, akik keresztyén társaságoknál dolgoznak, mások egyházi sajtómunkába állnak, vagy missziói munkára mennek. Van, aki nevelési tanácsadóban helyezkedik el.

Én nem tudom még, hogy lelkészként, vagy tanárként fogok dolgozni. 1988. január 1-től ugyanis nálunk is felavatják a teológiát végzett nőket, így lehetőségünk lesz lelkészként dolgozni.

Milyen a kapcsolat nálatok egyház és teológia között? Mennyiben segítik a gyülekezetek a fiatalok gyakorlati-lelkészi képzését?

Nem könnyű felelni erre a kérdésre, mert az igények az egyház és a fakultás részéről mások. A teológián a magas tudományos színvonal a lényeg, a professzorok is ezzel törődnek. Szeretnék, ha minél magasabb fokon művelnénk a teológiát, mint tudományt. Ugyanakkor az egyházon belül

vannak olyan gyakorlati igények, melyekkel nem foglalkoznak eléggé. Ami Magyarországon tetszett nekem, és jónak ítélek, hogy a teológusoknak szoros kapcsolata van az egyházzal, a gyülekezetekkel. Ez sok erőt, időt vesz igénybe, mégis nagyon jó.

Ti ezek szerint nem vesztek részt gyülekezeti munkában?

Nem erről van szó! Nekünk kötelező két időszakot gyülekezetben tölteni. Van egy alapgyakorlat - ez másfél hónapig tart -, és a nyári szünidőben végezzük. Másodszor pedig egy 3 hónapos időszakot töltünk gyülekezetben, mely alaposabb, sokrétűbb munkát, ugyanakkor több felelősséget jelent, mint az első, mely tulajdonképpen csak ismerkedés a gyülekezeti munkával.

A második időszak letöltése után a felügyelő lelkész, aki segíti munkánkat véleményt ír rólunk.

Persze ezeket a gyakorlatokat nemcsak gyülekezetben, hanem keresztyén társaságoknál, sőt sze- retetintézményekben is lehet végezni. Én például tengermissziónál töltöttem el ezeket a hónapokat, ahol szociális munka és evangéli- záció együtt folyik.

Úgy tudom, több gyülekezetben jártál. Hol? És mit tapasztaltál?

Kb. 40 gyülekezetben voltam, 30-ban szolgáltam. Hét-nyolc olyan gyülekezet van, ahol rendszeresen megfordultam. Nekem egyébként érdekes volt az itteni evangélikus egyházi élet, mégpedig azért, mert ti itt kisebbségben éltek. Otthon természetes, hogy valaki evangélikus. Fontos tapasztalatom volt, hogy egyházatok olyán, mint egy nagy család, ahol feszültségek adódnak, de ugyanakkor jól ismerik, szeretik egymást. -chTuula hazautazása előtt a kővetkező sorokat juttatta el szerkesztőségünkbe:

Sok gazdag tapasztalattal térek haza június végén. Nagyon hamar eltelt ez az egy év. Amikor egyszer ezt sajnáltam, mondta nekem egy magyar testvér: „Akkor kell elindulni, amikor minden a legszebb." Szóval nagyon szépen köszönöm minden lelkésznek és gyülekezeti tagnak, akivel megismerkedhettem. Úgy búcsúzunk el egymástól, hogy bármikor találkozhatunk. Addig a jó Isten őrizzen meg mindnyájunkat.