Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-07-12 / 28. szám
Evangélikus Élet 1987. július 12. „Ama nemes harcot megharcoltam.. ” In memóriám dr. Káldy Zoltán 'Telemelően szép összeállítást sugárzott a magyar televízió egyházunk nemrégen elhunyt püspök- elnökéről. Pál apostol jól ismert búcsúszavai hangzottak az összeállítás elején is és a végén is, megrendítő hitelességgel, az igehirdető Káldy Zoltán személyes hitét, Megváltójához fűződő mélységes bizalmát sugározva. „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam...” (2Tim 4,7) A két elhangzás között pedig felváltva láthattuk a temetési szertartásnak és megelevenedő életének, vallomásainak képeit, hallhattuk a róla elmondott szavakat és az őáltala fogalmazott, mindig világos és közérthető mondatokat. A kimondott szavak súlyát és értékét a pillanat hatásán túl mindig a múló idő pecsételheti meg. Az 1976-ban készült „ötszem- ícözt” adásban életéről, pályájáról, vezérlő gondolatairól vallott, fiatalos és mosolygó arccal. Az 1984- ben Budapesten megrendezett :vangélikus világgyűlésen elmondott nagyhatású igehirdetése és a nagygyűlést követő nyilatkozata a pályája csúcsára ért és Istentől nagy szolgálatokat kapott ember és egyházvezető bölcsességét és felelősségtudatát tükrözték. Igehirdetésében felidézte az egyetemes és hazai egyháztörténet nagy alakjait, 1 „bizonyságtevők fellegét” és az ágostai Hitvallás szavaival idézte: „A szentekről megemlékezhetünk ízért, hogy kövessük hitüket és jó- :selekedeteiket”. Az azóta eltelt rövid néhány év után számunkra e szavak azt jelentik, hogy a „bi- ronyságtevők fellegébe” most már Káldy Zoltán is beletartozik... „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik Isten Igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére és kövessétek hitüket” - olvassuk Zsid. 13,7-ben. Vagy ahogyan dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke mondotta búcsúszavai végén: „Halálával lezárult életműve legújabbkori történelmünk olyan értéke, melyet megőrizni és az utókornak továbbadni - közös kötelességünk.” Dr. Nagy Gyula püspök odaszentelt életének, szeretetének és szolgálatának velünk maradó gyümölcseiről beszélt, melyek beleépülnek családjának, népének, egyházának, az ökumenénak és a Lutheránus Világszövetségnek életébe. Dr. Paskai László prímás-érsek „az Ige emberének” nevezte s ezzel a legnagyobbat mondta róla. özvegyének vissza-visszatérő fájdalmas arcát, a hatalmas gyászoló gyülekezet megrendültségét élő reménységgé nemesítette a fenségesen felcsendülő lutheri ének sok ezer ember ajkán: „Erős vár a mi Istenünk!” A megharcolt harcnak, elvégzett futásnak és megtartott hitnek egyik csúcspontja és soha nem feledhető bizonysága volt az az istentisztelet és az egész nagygyűlés a Budapest Sportcsarnokban, hazánkban. Az „In memóriám dr. Káldy Zoltán” műsor egy Istentől nagyon megáldott embernek és rajta keresztül egész egyházunknak őszinte megbecsülése volt, egész társadalmunk részéről. Köszönjük azoknak, akik készítették, és köszönjük Istennek, Aki öt ilyenné formálta és Aki nekünk adta, hogy rajta keresztül is az Emberfia szolgálhasson közöttünk. Szirmai Zoltán Élő híd - határok fölött Dr. Kneffel Pál előadást tart (Folytatás az 1. oldalról) Isten. Mind a három szó hangsúlyos itt... Minden, ami ezután történt, csak arról tanúskodik, hogy ez a teremtés hogyan ment végbe.” Ezek után a Kőszegi Zeneiskola kamarakórusa énekelt Maitz József karnagy vezetésével, majd dr. Nagy Gyula püspök mondott zárószót: „Köszönet az Istenáldotta igehirdetésért, az úrvacsoráért, az egyházi és gyülekezeti közösség határokat is átlépő lehetőségéért, az osztrákok és magyarok egymással való találkozásáért... Köszönet a nemeskéri gyülekezet lelkészének és az asszonytestvéreknek a vendégszeretetéért... A nemeskéri templom hídépítő szerepet tölt be: élő hidat épít magyar és burgenlandi testvérek és gyülekezetek között. Isten áldja meg ezeket az alkalmakat és adjon lehetőséget a folytatásra!” V.L „...Az egyházak kapcsolatai ne maradjanak a vezetők szintjén...” Érsek Úr már harmadszor járt Magyarországon. Hogyan, miben látja a különbséget korábbi látogatásaihoz viszonyítva? Első látogatásomra 1974-ben került sor, akkor több gyülekezetben is jártam, Budapesten és vidéken is, bizonyos dolgokat megfigyeltem az itteni életről, társadalomról. Most, amikor a legutóbbi tapasztalatokkal összehasonlítom, meg kell állapítanom, hogy a kép megváltozott. Sokkal lüktetőbb, elevenebb az élet, látszik, hogy Jóléti társadalomban élnek”, növekedett a turisták száma, és az az általános benyomás alakul ki, hogy az életszínvonal emelkedett. Nem tudom, hogy valóban így van-e, mindenesetre így látszik. Most hat napot töltött Magyar- országon a Magyarországi Evangélikus Egyház és személy szerint dr. Nagy Gyula püspök-elnök meghívására. Közelebbről is látta az egyes gyülekezetek életét. Mi volt a legjellemzőbb, legáltalánosabb benyomása ezalatt a hat nap alatt? Az első, amit felfedeztem - különben ezt a kérdést többször is feltették -, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház ma fontos átmeneti szakaszban van. Néhány nappal jöttem csak Káldy püspök temetése után. Püspökválasztásra kerül sor, vagy általánosabban úgy is mondhatjuk, hogy az egyház fontos nemzedékváltás előtt áll a vezetésben, illetve lehetséges, hogy különböző szinteken. Ez azt jelenti, hogy ennek az egyháznak is, mint minden egyháznak ugyanaz a nagyon fontos kérdése: hogyan lehet ilyen átmeneti helyzetben megtalálni a helyes viszonyt a folyamatossággal törődnek, főleg az idősebb nemzedék, és vannak a fiatalabbak, akik főleg a megújulást akaiják. Ezt az egyház első és legfontosabb kérdésének tartom, vagyis még egyszer: hogy megtaláljuk a helyes viszonyt a folyamatosság és a megújulás között. Ha nem találjuk meg, veszélyes szakadás fenyeget különböző szinteken, ez pedig nem jó az egyháznak. Azután - más terület - úgy láttam, hogy az egyház ifjúsági munkája az utóbbi időben jelentősen fejlődött, hajói értettem, új formákat kapott, és országos szinten is folyik. Az elmúlt hat nap alatt megbeszéléseket folytatott vezető személyiségekkel az egyházban és azon kívül is. Ezeken a megbeszéléseken szó volt az egyházak közötti eddigi együttműködésről, és nyilván a jövőről is. Hallhatnánk erről néhány szót? Igen, áttekintettük az együttműködés különböző formáit: egyházi vezetők látogatása, professzorok cseréje, lelkészek és családtagjaik látogatása, gyülekezeti látogatások, ösztöndíjasok cseréje. Megállapítottuk, hogy szükség van ezek folytatására. Ami pedig számomra különösen is fontos volt ezekben a napokban, a testvérgyülekezetek kölcsönös látogatása. Ezt hallatlanul jelentősnek tartom, említettem is állami képviselőknek, és egyháziaknak is, otthon is fogom. Mindig is igen fontos, hogy az egyházak kapcsolatai ne maradjanak a vezetők szintjén, hanem alulról is fejlődjenek. Nagyon sokat remélek ettől. Azután természetesen azt is remélem, hogy folytatódni fog az ösztöndíjasok cseréje. Megértem, hogy lelkészhiány van, nehéz lehet, de remélem, hogy ez nem döntő akadály. Érsek úr látta, hogy egyházunknak jelentős tervei vannak. Új Teoház, templom Siófokon és másutt, meglátogatta a hűvösvölgyi szeretetotthont is. Sok támogatást kaptunk a Finn Egyháztól az ilyen munkálatokhoz. Milyennek látja a folyamatban lévő terveket? Mély benyomást tett rám az Akadémia terve, és a magyar evangélikus egyházzal együtt örülök, hogy az Akadémiát a bemutatott terv szerint alakítják ki, hogy a telek is megvan hozzá, és hogy szép együttest fog alkotni a templommal. Világos, hogy a magunk részéről készek vagyunk minden tőlünk telhetőt megtenni, ha segítségről van szó. Érsek Urat Teológiai Akadémiánk tiszteletbeli doktorává avatta, amit nagy megtiszteltetésként fogadott. Doktori székfoglalójában az egyház és a társadalom közös problémáiról beszélt. Hogyan foglalná össze ott elmondott gondolatait? Amit az emberek szolgálatáról ott akkor mondtam - ezt ismételten hangsúlyozom - természetesen a finnországi viszonyokra vonatkozott. A munka nálunk mind az állam, mind az egyház részéről túlzottan intézmény központú. Az intézmény maga fontos, az emberek az állammal és az egyházzal mint intézményekkel találkoznak. Úgy látom, mai és holnapi munkánknak egyre inkább személyközpontúvá kell válnia. Az emberből kell knndulnunk, látva, hogy melyek az ember szükségletei. Ennek megfelelően kell alakítani az intézményeket, amelyek feladata, mint mondottam, az ember javának szolgálata. Most már csak az a kérdés, hogy mit jelent az ember java. Ahogyan egy finn szociológus megfogalmazta: az ember javának, jólétének több szintjét kell megkülönböztetnünk: angol szavakkal: 1. having, vagyis ami az 'embernek kell ,TTz "anyagi biztonsága a megélhetés. 2. loving, vagyis hogy az ember személyes kapcsolatái rendben legyenek, ez a szociális dimenzió. 3. being, vagyis a lét mint olyan, az ember lássa értelmét az életnek, tudja, hogy miért él. - Ha a jólétnek ebből a fogalmából indulun ki, akkor, azt hiszem, hogy az egyház és az állam viszonya is megtalálhatja a helyes formákat. Van alap, amire lehet építeni, és amelyen állva beszélgetést lehet folytatni. Tehát úgy véli, az egyháznak fontos szerepe és szolgálata van a társadalomban? Igen, amikor az egyház ilyen szerepéről van szó, gyakran beszélnek a békemunkáról. Sokszor csak a békemunkáról. Természetesen ez nagyon fontos, az egyháznak részt kell benne venme, magam is száz százalékig támogatom. De azt is látnunk kell, hogy milyen feladatai vannak az egyháznak az egyes embert illetően. Például tudomásom szerint Magyarországon nagy probléma az alkoholizmus, növekedett az ön- gyilkosságok száma, gondok vannak a házassággal, a családdal. Ha komolyan vesszük az egyéni problémákat, rájövünk, hogy az egyháznak itt tényleg van mondani- és adnivalója. Sőt a megelőző munkából is ki kell vennie a részét - fontos, hogy még ifjúkorban, amennyire csak lehet, megakadályozzuk a problémák jelentkezését. Az a benyomásom, hogy a magyar társadalom is egyre inkább kész, hogy elfogadja az egyház hozzájárulását. Ezt igen reményteljesnek tartom. Érsek úr, mondhatjuk röviden: örült ennek a látogatásnak, és jó reménységgel tér haza. Igen, észrevettem, hogy a magyar evangélikus egyházban jó feltételei vannak annak, hogy az egyház szembenézzen korunk kihívásaival; korunk követelményei egyre nagyobbak. A magyar társadalomról pedig már régóta pozitív benyomásokat szereztem. A tiszteletbeli doktorátus is egészen különleges jelentőségű számomra: még jobban összeköt a magyar egyházzal, elsősorban is a Teológiai Akadémiával, hiszen egyik doktora vagyok. “ Általánosságban szó volt a jövőről, de végül nézzük azt, hogy az elkövetkező egy-két évben milyen tervek vannak? Átadtam a következő finn-magyar lelkészkonferenciára szóló meghívást, amelyre 1989-ben Finnországban kerül sor. Ezenkívül, mint már említettem, különösen fontosnak tartom a testvérgyülekezeti munkát. Otthon kiknek fogja továbbadni az itt szerzett tapasztalatokat? A püspököknek, lelkészeknek, saját egyházkerületemnek, és természetesen a sajtónak is. Lehel László tosság és a megújulás között. Vannak, akik különösen is á folyama- lógíai Akadémia, több gyülekezeti r Mécs László A tékozló fiú hazatér 400 éve, 1587. július 22-én halt meg Mossoczi Zakariás (eredeti nevén Rohosnik) katolikus püspök. Mosócon született 1542. május 12. körül. 1562- ben lett nyitrai kanonok, tren- cséni főesperes, s a káptalan képviselője az országgyűlésen. 1574-től knini püspök és királyi tanácsos volt. 1578-ban lett váci püspök, 4 év múlva, 1582- ben pedig a nyitrai püspöki széket foglalta el. 1584-ben hosz- szas előkészítő munka után Te- legdi Miklós esztergomi érseki helytartóval együtt adta ki a magyar törvények gyűjteményét, az első Corpus Juris Hun- garici-t. 200 év«, 1787. július 31-én Pesten született Stáhly Ignác orvos, egyetemi tanár. Édesapja országos hírű szemorvos volt. Pesten végezte orvosi tanulmányait (1804), majd a pesti sebészeti tanszéken lett adjunktus (1806). Később az anatómia (1809), majd a sebészet tanára lett az egyetemen (1833). 1840-ben lett országos főorvos. 1848-ban a Honvédelmi Bizottmány az ő feladatául adta, hogy a katonai gyógyszerszerzést függetlenítse Ausztriától. 1849. április 28-án Pesten halt meg. 175 év«, 1812. július 20-án született Fa- rádon Pálfy József evangélikus lelkész és tanár. A soproni diákévek után 1833-ban Bécs- ben iratkozott be a teológiai intézetbe. Miután ott tanulmányait befejezte, hazatért és 3 évig volt nevelő Zay Károlynál. Innen Komáromba ment, ahol kápláni állást vállalt, majd 1839-ben Mencshelyen lett lelkész. Ezután rövid időre Sopronban tanári állást vállalt, majd lelkész lett Nagygeresden. 1853-ban újra tanár lett Sopronban, ahol egyben a magyar lelkész szolgálatát is végezte. A soproni tanítóképezde az ő munkássága révén önállósult és igazgatása alatt fejlődött. Halálig volt ebben a tisztében. 1869. július 3-án halt meg Sopronban. 125 év«, 1862. július 22-én született Csempeszkopácson Mester- házy Sándor evangélikus lelkész. Kőszegen és Sopronban volt középiskolás. Teológiai tanulmányait is Sopronban végezte. 1884-ben pedig a jénai egyetem diákja volt. Hazaérkezése után 1885-ben Pátrón lett káplán, ahol 1891-ben gyülekezeti lelkésszé választották. 1921-33 között esperese volt a somogyi egyházmegyének. 1935-ben vonult nyugalomba és Nagykanizsára költözött. Munkái közül kiemelkedik Konfirmációi Káté-ja, mely 1892-től 6 kiadást ért meg. Megírta egyházmegyéje történetét is 1932-ben. 1944. március 11-én Nagykanizsán hunyt el. 50 évé, 1937. július 12-26. között tartotta világgyűlését Oxfordban a Gyakorlati Keresztyénség világmozgalma. A világgyűlésre 122 keresztyén közösség 480 képviselője érkezett meg. Egyházunkat D. dr. Prőhle Károly teológiai tanár képviselte. Az oxfordi üzenet a faji kérdésben, a háború ügyében és a keresztyén nevelésre vonatkozó állás- foglalásban a Biblia alapján állva nyilatkozott. A német egyház képviselői ezen a világgyűlésen már nem vehettek részt. Nem kapták meg a kiutazási engedélyt. Detre János Otthon. Család. Kenyér után futó gond-púpos emberek. Szülés. Szoptatás. Temetés. Asztag-rakó hétköznapok: kérges kezű cselédsereg... Csúfoltalak, otthagytalak. Kikértem jogos jussomat, csuhajra csaptam kalapom, apám kertjéből hetykemód vágtam virágos botomat. Legényesen, toronyiránt. Botomtól szagos volt az út. Szemem fecskéje repkedett, léptem körül tavaszt csinált s mézes bortól forrt mind a kút... Mámor-városba vitt a vágy, mely minden percben változik, mert minden ember idegen, összeverődött csók-kalóz: habzsol, elzüllik, távozik... V örült, vad virágkarnevál, színes gyermektelen gyönyör. Gyümölcs nincs. Vége: éhezés. Sertés-koszt: undor-vályuban fanyaron csillan a csömör. Elég volt. Nincs már botomon kéreg: lerágta csúnya szám. Az örökségem odalett. Megyek haza. így koldusán ha befogad atyám, hazám. Jöjj Otthon, zsoltár-ajkú csend, egyhangú, látszat-unalom, melynek száz álma, színe van, cselédarcú hétköznapok, jövót őrló élet-malom! Család! Rettentő rejtelem, a kerítésed gyötrelem, trágyáz öröm, könny, förtelem, - de az Igaz, a Szép, a Jó s az Isten is benned terem! Atyám, Teremtó, Atya vagy! Azt tedd velem, amit akarsz. Roncsolt botomat, szívemet ültesd kertedbe s újra szép rügyes lesz s arcom Isten-arc...
