Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-25 / 4. szám

V Evangélikus UMl 52. $VFOLYAM 4. SZÁM 1987. JANUÁR 25. VÍZKERESZT UTÁNI 3. VASÁRNAP v ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 5,50 Ft c---------------------------'N Az ember olyan teremtmény, aki az Is­tennel való dialógusra van rendelve. Ha ezt a dialógust megszakítja, a monológjá­ba fullad meg. H. ZAHRNT V________________________________________J ■ ■ I Bfl BB9HBH 9 Az egyház Urának kezébe tesszük le az 1987. esztendőt A Tudományos Teológiai Társaság első ülése Évtizedes hagyomány szerint találkoznak a Magyarországi Evangélikus Egyház vezetői, munkatársai és a budapesti lelkészek új évi köszöntésre az országos egyház székházában. Az újévben mindig három irányban szállnak a gondolatok. Ezek a hálaadás, visszatekintés és előretekintés. Az ünnepség külön színfoltja volt, amikor dr. Nagy Gyula püspök köszöntötte egyházunk legidősébb szolgálatban álló tagját, Kari Károlyt, az északi egyházkerület felügyelőhelyettesét 93. születésnapján, valamint dr. Karner Ágostont, aki 20 éve tölti be országos főtitkári tisztét. A misszió és evangélizáció evangélikus értelmezése és gyakorlata, a házasság és a család mai kérdései, egyházunk története a XX. században - ezeket a témaköröket, pontosabban feldolgozásuk módját és lehetőségeit vitatták meg egyházunk Tudományos Teológiai Társasága első ülésének résztvevői. Az ülésre az elmúlt év decemberében került sor a Teológiai Akadémián, közel hatvan lelkész részvételével. Megnyitójában Dr. Nagy Gyula püspök, a teológia ket­tős feladatáról szólt: Egyrészt a teljes ige alapján meg kell szó­laltatnia Isten üzenetét, más­részt pedig a világ és az egyház mai problémáira kell választ keresnie Istentől. Mindezt pe­dig hittel, ugyanakkor az érte­Az igazi kiút I. Mózes 16,7-10 Sólyom Károly, a Déli Egyház- kerület püspökhelyettese az. 1986-os esztendőre visszatekintve rámutatott a gondokra és nehéz próbatételekre, de az örömökre és az eredményekre is, amiben nem volt hiánya egyházunknak. Dr. Nagy Gyula püspök meg­köszönte a Déli Egyházkerület püspökhelyettesének az elmúlt esztendőre való visszatekintését. Utalt a kerületi és országos köz­gyűlésekre, amelyek bőségesen be­számoltak nemcsak az elmúlt há­rom évről, hanem arról is, hogy az elmúlt évben is eredményes volt az egyház szolgálata. 1987 feladatai - munkaprogramjai Az egyházak békeszolgálata A nemzetközi diakónia terüle­tén változatlan hűséggel helyt kell állnunk a hazai egyházak és a vi­lág egyházai közösségében, ennek a legszélesebb körű munkának, a szerbtetmunkának feladataiban, az atomháború elkerülésére, a vi­lág békéjének megőrzésére, egy igazságos, éhségtől, szenvedések­től mentes világ, és a teremtett vi­lág megőrzésére - mondotta Nagy püspök. A nemzetközi egyházi szolgálat­tal és az egyházak békeszolgálatá­val kapcsolatosan utalt az egyhá­zak tervezett világtalálkozójába, az azt előkészítő, az északi félte­kén élő egyházak találkozójára, valamint arra a világméretű gyű­Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök újévi jókívánságai A karácsonyi és újévi ünnepek alkalmából hoz­zám küldött jókívánságo­kat, leveleket és lapokat megköszönöm, és egyúttal kívánom, hogy az új év az öröm és a békesség éve le­gyen mindannyiunk szá­mára. Megtartónk szerete- te a lelkészi szolgálatban minden lelkészt megtart­hat és megtartja az egyhá­zat is. Ezért van örömünk és békességünk. Az Úr adjon erőt lelké­szeinknek az ige hirdetésé­hez és a lelkipásztori szol­gálat hűséges végzéséhez; gyülekezeteinknek a hit­ben és a szeretetben való naponkénti megújuláshoz. Isten áldását kérem lel­készeinkre és gyülekeze­teinkre. lésre, amelyre februárban Moszk­vában kerül sor, az Orosz Orto­dox Egyház és más testületek meg­hívása alapján tudósok, művé­szek, egyházi személyiségek rész­vételével. A keresztyén ember szíve szerin­ti békeszolgálatot továbbra is folytatni kívánjuk - hangsúlyozta a püspök. Társadalmi diakónia A másik fontos terület, ahol nem kisebb feladatok várnak ránk, és amiket vállalunk és sze­retnénk tovább vinni, a társadalmi diakónia területe, hazánk társa­dalmában. A püspök szólt a gaz­daságilag nagyon nehéz, próbás esztendőről, ami elkezdődött. Mint mondotta - itt különösen szükség van arra, hogy a közös áldozatvállalást keresztyének, evangélikusok, lelkészek és gyüle­kezetek vállalják. Ne a saját egyé­ni érdekeikre nézzenek, hanem a közösségére és vállalják a közös terheket országunk, népünk, tár­sadalmunk jövőjéért. Hangsúlyozta, hogy a gazdasági kérdések nagymértékben az ember kérdései. Tehát a gazdasági prob­lémák, a világ nagy kérdéseinek megoldásában az ember játssza a kulcsszerepet. Ezért az erkölcsi- etikai cselekvés súlya növekedett társadalmunkban. Egyházunk élete A gyülekezetek hűséges pászto­rolása, a nők teljes jogú lelkészi szolgálata, a világiak, sőt fiatalok fokozottabb bevonása a szolgálat­ba, a lelkész- és papné-evangélizá- ciók, a körzeti presbiteri és gyüleke­zeti konferenciák, a teológiai lel­készkonferenciák, a kibővülő gyer­mek- és ifjúsági munka mind egy­házi életünk megújulását hozhat­ják az 1987. esztendőben. Örvende­tes bejelentés hangzott el arról, hogy a jövőben lehetőség és mód nyílik egyházkerületi ifjúsági kon­ferenciák megtartására is, melyek előkészítésének feladata az ifjúsági bizottságra hárul. Ugyanakkor a püspök nyomatékosan hangsú­lyozta, hogy a megújulást egyhá­zunkban egyetlen csoport sem sajá­títhatja ki magának. Fontos egyhá­zunk belső egysége és a törvényes rend megtartása. Mint mondotta, csak a segítő párbeszéd útján járha­tunk a jövőben is. Az előretekintés a közös teherviselés számos felada­tát jelölte meg. így többek között a soproni templom megmentését, amely meghirdetésre került az Evangélikus Élet hasábjain is, ahol sürgető beavatkozásra és segítségre van szükség; a Budai Szeretetott­hont, a Teológia Akadémia terve­zett új épületének megépítését. Eb­ben az összefüggésben kell nézni az evangélikus gimnázium ügyét, amelynek felmérésére - mint isme­retes- az országos közgyűlés hatta­gú bizottságot alapított. A püspök a továbbiakban emlí­tést tett egyházunk Sajtómunkájá­ról, az előttünk álló negyedévben megjelenő kiadványokról: Ad­venttól ádventig - Túrmezei Er­zsébet válogatott versei; Kenyér minden napra - áhitatos könyv; Keresztelési traktátus, valamint az előkészületben lévőkről. Foglalkozott a püspök külügyi szolgálatunkkal is, a várható NSZK, finn, szlovák, és egyéb de­legációk látogatásainak előkészí­téseiről. Ezekben a feladatokban éppúgy, mint a hazai egyházak közötti együttműködésben is meg­tapasztaltuk az Ökumenikus Ta­nács megújuló tevékenységét - ál­lapította meg a püspök. Az 1987. esztendő bőséges fel­adatai, az együttes erőfeszítések, a hitből fakadó szeretet gyakorlása jó reménységet adnak a jövő te­kintetében. Széleskörű gyűjtés Ausztriában a soproni templom javára Most érkezett el hozzánk dr. Gustav Reingrabner burgenlandi szuperintendens 1986. decemberé­ben kibocsátott és Burgenland tar­tomány valamennyi evangélikus gyülekezetéhez, intézményéhez és egyesületéhez intézett körlevele. Ebben részletesen ismerteti a sop­roni evangélikus templomot fenye­gető veszélyt és a templom helyre- állítási költségeit. Szól a szoros történelmi és mai kapcsolatokról a nyugat-magyarországi és a bur­genlandi evangélikus gyülekezetek között. Majd felhívja Burgenland valamennyi evangélikus gyüleke­zetét és intézményét, hogy az 1987. évben minden lehetséges módon adjanak segítséget a soproni evan­gélikus templom helyreállításához. „Különösen is kívánatosnak tart­juk különféle rendezvények, célhoz kötött adományok, jótékonysági vásárok és összejövetelek többlet- bevételei, valamint csoportok és körök (egyesületek) hozzájárulá­sait. A burgenlandi szuperinten- dencia vezetősége ezenkívül kéri valamennyi gyülekezet presbitériu­mait, hogy az 1987. évben legalább egy templomi gyűjtést (kollektát) tartsanak erre a célra” - úja a kör­levél. A burgenlandi egyház külön bankszámlát nyitott ezzel a megje­löléssel: „Segítség a soproni evan­gélikus templom javára”. Erre a számlára kéri az összes gyűjtések, adományok és felajánlások befize­tését. Testvéri szívvel köszönjük a szomszédos Ausztria evangélikus testvéregyházának, közelebbről a burgenlandi evangélikus gyüleke­zeteknek és vezetőjüknek ezt a megható, valóban testvéri segitő- készséget a súlyos veszélybe került soproni evangélikus templom iránt! Hágár .történetének ezen a kritikus pontján sokféle gon­dolat felvetődhetik bennünk: A hova? kérdést követő hallga­tás leleplez sok tanácstalansá­got, félelmet, kételyt és fenye­gető útvesztést, ami mind ma is nagyon gyakori. A „térj vissza és alázkodj meg!” tanács nagy biztatást tartalmaz, hogy soha- sincs veszve minden. Ha van visszaút, akkor van megoldás. Lehet korrigálni az eltévesztett irányt, és újat kezdeni a régi rossz tanulságaival. A törté­netben az az érdekes, hogy itt ez a vonal nem folytatódik. Hágár visszafordulásáról csak a későbbi fejleményekből tu­dunk (21. fejezet). De az Úr angyala beszédes marad, és számunkra ez a fontosabb. Nem Sára kiengesztelődéséről beszél, hanem Isten áldásáról: „Nagyon megsokasitom a te utódaidat, annyira, hogy meg sem lehet őket számolni." Isten sokkal többet ad, mint amit ígérete alapján is remélni lehet. Es ez mindig így van. Ha elkez­dünk Isten szavára figyelni, és az ő útján járni, akkor egyik álmélkodásból a másikba eshe­tünk. Isten gazdagságából telik várakozásaink felülmúlására. Egyszer Jézus tanítványai is azt mondták Mesterüknek: nem tudjuk az utat. És akkor Jézus így szólt hozzájuk: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (Ján 14,6). így áll oda Jézus sok úttalan elé: ismerj meg engem, fogadj el engem, és akkor lesz értelme az életednek, lesz utad. Sok, életét elrontott, lelkiismeretét bűnnel terhelt ember elé: én vagyok az igazság, a te igazságod. Kereszt­re mentem érted, elhordoztam bűneid büntetését, megszerez­tem bűneid bocsánatát, fogadj el igazságodnak, akkor megtu­dod, hogy mi az élet, az igazi élet. Jézus az igazi kiút minden céltalanságból, csődből, ma­gunk okozta katasztrófából. Jé­zus út a gyengének, botladozó­nak, sokszor csalódottnak is. Fiatal lelkész vett fel egyszer autójára egy gyalpgost. Beszél­getés közben kiderült az úti­társról, hogy főiskolai tanár, aki régi kedves témájával fog­lalkozhat a tanszékén. A lel­kész is elmondta, mi a napi, heti programja: falvanként tíz egynéhány embernek prédikál, 2-3 gyermeknek bibliai okta­tást nyújt, öregeket, betegeket látogat stb.” Kielégíti-e ez az élet?” - kérdezte az úti társ. „Ennél csodálatosabbat el se • tudtam volna képzelni!” - volt a bizonyossággal teli féléjét. A Jézus-úton, a Jézus­igazsággal eljutunk az örök életre. Senkivel mással, csak egyedül vele és általa: az Atyá­hoz. Amit szem nem látott, fül nem hallott, embernek elméje meg sem gondolt, Isten azt ké­szítette az őt szeretőknek. Csepregi Béla lem, a tudás segítségével kell végezni. Dr. Prőhle Károly ügyvezető elnök* teológiai és tanulmányi főigazgató, a rendszeres tan­szék professzora elmondotta, hogy a teológiát tudományo­san művelő szervezet megalakí­tásának gondolata egyházunk­ban már jóval korábban felve­tődött, és 1983-ban dőlt el vég­legesen. A Társaság hivatalo­san- 1985 áprilisában alakult meg. Munkája szoros kapcso­latban fog állni a Teológiai Akadémiával. Mint evangéli­kus társaságnak pedig hozzá kell járulnia annak megértésé­hez, hogy mit jelent ma evangé­likusnak lenni. Majd a Teoló­giai Akadémia többi professzo­ra is vázolta, a maga szakterü­letére tekintettel, hogy milyen szempontokat ad az Ószövet­ség, az Újszövetség, az egyház- történet, a gyakorlati teológia, valamint az egyház és társada­lomtudomány a bevezetőben említett témakörök vizsgálatá­hoz. Délután került sor a megbe­szélésre, amelyen élénk vita alakult ki a mielőbb megol­dásra váró feladatokról, a Társaság munkamódszeréről, arról, hogy milyen sürgetően fontos a felvetett témakörök vizsgálata, és hogy milyen szo­ros kapcsolat van a család, valamint a misszió problémái között. Az elhangzottakat dr. Prőhle Károly professzor fog­lalta össze, és elmondotta, hogy az egyes tanulmányi cso­portok megalakulása 1987. el­ső hónapjaiban várható. Az ülés dr. Nagy Gyula püspök zárszavával és imádságával ért véget.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents