Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-07-05 / 27. szám
r Evangélikus flWÉlei1 52. ÉVFOLYAM 27. SZÁM 1987. JÚLIUS 5. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 3. Vasárnap ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 5,50 Ft Minden fénybeborul, mihelyt kialakul bennünk az istenhit legparányibb foka. Teilhard de Chardin Irgalmas hívás Ezen a vasárnapon napjaink egyik nemigen kedvelt jelzője kerül elénk az irgalmas szóban. Nem szereti a mai ember, ha sokszor hallja. Kissé büszkén ki is mondjuk, hogy nem szorulunk rá senkinek a kegyelmére és irgalmára. Idősebbek ajkán is el-elhangzik ilyen formában: addig jó, amíg nem szorulok rá senki könyörületére... amíg önmagamat el tudom látni és képes vagyok az önálló életre. Mai vasárnapunk az elveszettek megtalálása fölötti öröm ünnepe, ősegyházi rendünk szerint kerül elő az elveszett juh, az elveszett drachma és az elveszett fiú példázata (Lk 1S). Mindháromban döntő módon szerepel az elveszés tényén túl az a mód, ahogyan a keresés és kutatás zajlik. Sem a pásztor, sem az asszony, az apa pedig végképp nem olyan szereplő, aki könnyen és gyorsan abbahagyja a tőle messzire gurult, nagyon nagy érték utáni lépéseket. Irgalmas és kitartó küzdelem játszódik le ott, ahol a megszokott és közelben élő kiszakad és újra vissza kell hozni a biztonságos hajlékba. Istent megismerni igazán ott tudjuk személyes életünkben, ahol ebben a keresésben fedezzük fel a munkáját. Elgurult életünk és elszakadt érzéseink után nem szűnik meg lépéseket tenni. Messzire fordult és nagyon távolra rohanó gyermekek vagyunk, de ő még nagyobb és még tartósabb irgalommal végzi a keresés és hívogatás szent szolgálatát. Akkor van esélyünk a vele való kapcsolatunk rendezésére, ha egyszer végre nem a mi eltávolodásunk nagyságát méricskéljük csupán, hanem átadjuk magunkat annak az ámulatnak, amely az Isten által értünk megtett utat csodálja. A keresztyén ember életváltozása akkor zajlik le, amikor ráébred arra, milyen bűnök világából emeli ki és mekkora mélységben keresi meg az Isten. Pál megállása és földrehullá- sa is ráébredés és felébredés. Saját önzésünkre, bűneinkre és nyomorult voltunkra is rá kell ébrednünk ahhoz, hogy fel is tudjunk ébredni. Közöny és felszínesség, unalom és szürkeség akkor szűnik meg és ott hal el, ahol erre ráébredünk és egyúttal fel is ébredünk. Nyári vasárnapi istentisztelet akkor válik kenyérré számunkra, ha készen vagyunk erre a kettős ébredésre. Ha nem ez játszódik le bennünk, szép szavak és csodás zene marad az igehirdetés és az ének. Ha kész vagyunk a változásra, akkor kérdez és gyógyít és egészen új feladatokra indít a szó és esemény együttese. A bűneit elismerő ember nem irtózik az irgalmas jelzőtől. Számára ez nem felmentő mozdulat csupán, hanem odavezet, hogy együtt vallja és kiáltja Pál apostollal: „mégis irgalmat nyertem...” (lTim 1,13). Ez a „mégis” szócska ezen a helyen egy egész világot döntött össze Pál életében. A hiú, gőgös és öntelt, a hamis dicsőség első helyezettje megismer egy másik első helyet: „Krisztus Jézus azért jött a világra, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül első vagyok én” (lTim 1,15). Napjainkra nem csökkent ennek a mondatnak az ereje. Nincsen keresztyénség ennek megváltása nélkül. Nincs egyházi ébredés ennek felismerése nélkül. Nincsen életerős szolgálat ennek átküzdése nélkül. De ezzel a mondattal nemcsak gyógyulni lehet, hogy minden kezdődjön elölről... hanem lehet új életet kezdeni! Új életet a régi, megfáradt helyén. Új értékeket keresni és létrehozni a leírt értékek helyén. Becsületet és tisztaságot tartani életünkben és környezetünkben. Abbahagydi a rombolást és újat építeni. Pál apostol példája azt mutatja meg, hogy mit jelent Isten irgalmas tenyerén élni. El kell gondolkodnunk ma azon, hogy mai tanítványok élete és jelenléte mennyire hirdeti ugyanezt! Mert amikor bűnösöket hív Isten, akkor nem kevesebbre hív el, mint erre a bizonyságtételre. Isten - végtelen türelmével - semmiképp sem a pusztulásnak és rombolásnak biztosít nagyobb esélyt, hanem épp ellenkezőleg: a felismerésre ad még mindig lehetőséget. Ennek az irgalmas magatartásnak következtében tehetjük meg még ma is azt, hogy hibáinkat beismerve, gyengeségünket elszántságra váltva mondhatjuk ki apostolok és ősök hitvallását: bűnösök között első vagyok én, de a megtaláltak útján járhatok Isten irgalmas döntése alapján. Szabó Lajos Heubach püspök Budapesten Dr. Joachim Heubach, a Schaumburg-Lippei Evangélikus Tartományi Egyház (NSZK) püspöke, a Martin Luther Bund (Luther Márton Szövetség) egyházi segélyszervezet elnöke, átutazóban rövid látogatást tett Budapesten. Június 16-án felkereste hivatalában dr. Nagy Gyula püspökelnököt, akivel megbeszélést folytattak a magyar és nyugatnémet evangélikus egyházak mai kapcsolatairól és egyházunk Gusztáv Adolf Segély- szolgálatának munkájáról. Az emberrel foglalkozó tudományok - genetika, lélektan, élettan - ma egyre meggyőzőbb erővel mutatnak rá azokra a tényezőkre, amelyek az egyes ember személyiségének, lelkiségének, természetének a kialakulását meghatározzák. Ezek az örökletes tulajdonságok, kora gyermekségben felvett környezeti hatások messzemenően megszabják, milyen érdeklődésű, képességű és magatartású lehet az ember. Azt jelenti ez, hogy egyéniségünk, jellemünk formálódásában nagyobb szerepet játszanak rajtunk kívül álló tényezők, befolyások, mint a magunk törekvései, döntései, választásai. Joggal vetődik fel azért a kérdés: marad-e tere, és mennyi, az egyéni állásfoglalásnak és személyes felelősségnek. Nem a régi fatalizmus és predesztinációs sorshit, hanem valami modern termináltság érzete üli meg ma a lelkeket. Megadás ez a hatalmamon kívül eső törvényszerűségek előtt, elbúvás közös terep útvesztőiben, feloldódás a nagy egészben. Ez hasznos velejárói mellett is mindenképpen önmentés, felelősséglerázás főképp az erkölcs, az emberség és a személyes hit állásfoglalásaiban. Én már ilyen vagyok, nem tehetek róla. Ám ezzel a védekezéssel legtöbb esetben nem természetes adottságainkat: mint a hajunk vagy bőrünk színét, termetünk magasságát, fizikai felépített- ségünk erényeit vagy gyengéit, szellémi érdeklődésünk irányát szoktuk magyarázni, hanem sokkal inkább jellembeli, Tizenhárom lelkésznő avatása a Deák téren „Egyháztörténeti esemény” Az utolsó különjáratú VOLÁN- busz háromnegyed 11 -kor futott be a Deák térre. A pannonföldi gyülekezet 40-50 tagja ráérősen szállt ki. Majd zárt sorokban indultak a templomba, de itt nem jutottak ülőhelyhez, mert még foghíjas padokat sem találtak. A padsorok egyike-másika együttérzésből szorosra zárt, s így az idősebbje ülőhelyhez jutott. A középkorúak és a fiatalok az amúgy is zsúfolt kórusra szorultak. Érthető a nagy érdeklődés. Hiszen rövidesen egyháztörténeti esemény tanúivá válnak, mert most avatnak első ízben 13 női lelkészt a teljes jogú liturgiára. S ezzel a Magyarországi Evangélikus Egyházban megtörik a férfi lelkészek privilégiuma. Egyháztörténeti jelentőségűnek ítéli meg az eseményt a lelkészi kar is, mert közel 50 Luther-kabátos lelkész a szeretet védőgyűrűjében fogja közre a 13-at, élükön dr. Nagy Gyula püspök-elnökkel, Sólyom Károly püspökhelyettessel és dr. Cserháti Sándor dékánnal. Az Erős vár dallamára érkeznek a templomba. (Csak ha vidékiek töltik meg a templomot, akkor zeng ilyen csodálatosan az Erős várunk -jegyzi meg könnyekkel küszködve a szomszédom.) Egyháztörténeti jelentőségűnek minősíti a püspök-elnök is igehirdetésében az eseményt. (2Kor 4,7 volt textusa „Ez a kincsünk cserépedényben van, hogy ezt a rendkívüli erőt az Istennek tulajdonítsuk és ne magunknak”.) Eddig római katolikus és ortodox hatásra nálunk csak akkor végezhettek nők teljes jogú lelkészi szolgálatot, ha arra egy gyülekezet meghívta. Ez a különbségtétel a múlt évi közgyűlés határozata alapján megszűnt. Igénkben Pál apostol a szent szolgálatról szól - mondja a püspök. önmaga és az egyház szolgálatáról. Pál egyszerű és alázatos cserépedénye volt az Istennek. Annyira egyszerű, hogy ma talán kiutasítanánk. Korunkban - itt és most, és mindenütt - nem díszes porcelánokra, hanem egyszerű cserépedényekre van szükség az Isten háztartásában. Az egyháztörténetnek azok voltak az áldott korszakai, amikor nem uralkodni akart az egyház, hanem egyszerű cserépedényként szolgálni az embernek. A cserépedényben kincs van - folytatta a püspök. Mi ez a kincs? Luther szerint az Isten bűnbocsátó sze- re tétének az evangéliuma. Ez az evangélium, amivel szolgáltok majd - erő. A sziklánál . is keményebb szíveket is össze tud törni és bűnbánatra kényszeríteni. A szolgálattevők: dr. Nagy Gyula püspök-elnök (középen), Sólyom Károly püspökhelyettes és dr. Cserháti Sándor dékán Lemoshatja-e a párduc foltjait? Jer 13,23 lelkületi tulajdonságainkat: rossz hajlamainkat, akaratlanságunkat, indulatosságunkat, hitetlenségünket. Tehát nem a néger bőrének fekete színéről, a párduc szőrének foltosságáról van itt szó - mint Jeremiás idézett versében -, hanem arról, ami annak alatta van, a fekete bőr és a foltos prém alatt. És itt kezd bizonytalanná lenni a fenti, természetrajzinak tetsző kérdésre magabiztosan, hetykén leadott válasz: nem változtathatja meg bőrét a néger vagy foltjait a párduc. Nem tud megváltozni az ember. Tartozom az igazságnak azzal a bejelentéssel, hogy az idézett helyen a Szentírás is erre az eredményre jut. A néger feketeségének és a párduc foltosságának a lemoshatatlanságával az ember lelki szennyének, erkölcsi züllöttségé- nek, hitbeli eltévelyedettségének súlyos következményeire figyelmeztet: „Majd ha meg tudja változtatni bőrét a néger, vagy foltjait a párduc, akkor tudtok ti is jót tenni, úgy megtanultátok a rosszat." Nemcsak az örökletes, a nevelési, a környezeti hatások ivódnak mélyen az emberi természetbe, hanem az egyéni állás- foglalások, az erkölcsi, hitbeli döntések is. Az ember nem kevésbé tehetetlen személyes bűnének befolyásával, mint örökölt vagy belénevelt rossz hajlamaival szemben. Mindig könnyebb erkölcsileg meginogni, mint újra megszilárdulni, Istentől elfordulni, mint hozzá újra visszatalálni. Sok visszaesés, meg- fáradás, csőd bizonyítja, hogy nem megy ez emberi erővel, fogadkozással, akarat-megfeszítéssel. A bűnnek és a mögötte megbúvó szellemi erőnek a valóságát kendőznénk el, ha a megromlott emberi lelkűiét hatalmunkban levő megváltozását ígérnénk. De Isten meg tud változtatni minden embert! Ha már Jeremiás könyvéből kezdtem idézni, akkor onnan is folytatom - bár hasonló bibliai tanításokat számos más helyen is olvashatunk a biblia mindkét részében: „Hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz... En majd bekötöm és orvoslom (az én népem) sebeit, meggyógyítom őket. Megtisztítom őket minden bűnüktől, amelyeket elkövettek ellenem, megbocsátom minden bűnüket..." (Jer. 33,3-8) Minden bűn éppen következményeivel, félelmével, maga után vont ítéletével hengerli le, erőüeníti meg és tartja fogva elkövetőjét. Az „én már ilyen vagyok”, „nem tudok mássá lenni”, „nem akarok megváltozni” valójában keserű kijelentések, ennek a fogsági állapotnak panaszos felkiáltásai, az elkövetett bűnös tett visszavonhatatlanságának, az ítélet jogossága megfellebbezhetetlenségének a beismerései. Itt csak egy segítség lehet: az ítélet feloldása. Az alapjaiban változtatja meg a bűnös helyzetét. A megbocsátás megszünteti a bűn minden terhelő következményét. Feloldja, kiszabadítja a bűn foglyát. Lehet-e ennél nagyobb változás egy elítélt esetében?! S nem hathat-e le egy ilyen változás - a legfőbb Bíró szájából elhangzó kegyelmi végzés - az emberi személyiség legmélyéig?! „Hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz...” - hallotta és adta tovább Jeremiás is. Ki ne ismert volna riadt, letört, elbá- tortalanodott, megkeseredett, örömte- len embert, vagy nyugtalan, sértődé- keny, eldurvult, rosszindulatú embert, akire tévedései, bukásai, elrontott életének fájdalmai nehezedtek? Maradhat-e minden a régiben, ha egy ilyen megsebzett és leterhelt lelkű ember meghallja és elhiszi, hogy Jézusért minden szégyene, kudarca, vétke megvan bocsátva, el van törölve. Kicserélődik ezzel az ember. Alapjaiban megváltozik. Isten boldog gyermeke lesz. A régiek elmúlnak és újjá lesz minden! Csepregi Béla Ez az erő legyőzi a bűnt. S ez az evangélium olyan erő, amely megtöri a halál hatalmát. S végül arról szólt a püspök, hogy teli edényben nincs helye az Isten drága kincsének. Az edénybe csak akkor tudunk önteni, ha üres. A példázatbeli farizeus el volt telve jóságával és igazságával. Ne legyünk ilyen öntelt igazak. Legyünk üres edények. Luther halála előtt vallotta: Bizony mindnyájan koldusok vagyunk. Legyen életetek olyan „üres edény szolgálat”, amelyben helye van az Isten áldott kincsének. Minden, amink van - kegyelem - zárta igehirdetését a püspök. Az igehirdetést Mohácsi Judit szólóéneke követte. Majd azn eskütétel következett: „...Esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek egy igaz Isten, hogy evangélikus lelkészi hivatásomnak teljes erőmmel és minden tehetségemmel megfelelni igyekezek, az Úr Jézus Krisztus evangéliumát, a teljes Szentírás szerint egyházunk hitvallása értelmében tisztán és igazán hirdetem: a szentségeket Krisztus rendelése szerint helyesen szolgáltatom ki: a reám bízottakot híven pásztoro- lom, és a lelkipásztori titkot megőrzőm: egyházunk törvényes rendjét megtartom és védelmezem: egyházunk építésén nemcsak szóval, hanem példás élettel munkálkodom: egész lelkészi szolgálatomat odaadó hűséggel végzem Isten dicsőségére és embertársaim üdvösségére. Isten engem úgy segéljen. Ámen - mondták meghatottan az esküt az avatottak, s közben az arcokon az elszánás és elkötelezés tükröződött. A lelkészi eskü és a Jövel Szentlélek Úristen kezdetű ének eléneklése után apostoli szokás szerint testvéri csókkal köszöntötte a püspök a felavatott lelkésznőket. A közel 50 lelkész Con- firma-éneke után úrvacsorái közösség megélésében Isten bűnbo(Folytatás a 2. oldalon)
