Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-06-21 / 25. szám

Evangélikus Elet 1987. június 21. íl 01 jfts GYERMEKEKNEK Lk 2,1-14 Ki fekszik a szénán? Amikor egy kisbaba születik, a mamája és a papája rögtön elképzeli, hogy az ő fiacskájukból, leánykájukból híres, nagy ember lesz. Világhírű or­vos, aki gyógyíthatatlan­nak hitt betegekét meg­gyógyít. Nagy festőmű­vész, akinek képeit az egész földön csodálják. Neves szobrász, akinek szobraival tele lesznek a múzeumok. Híres tanár, aki sok gyerekből tudóst nevel, vagy űrhajós, aki először lép egy idegen bolygóra. Aztán semmi sem úgy lesz, ahogy el­képzelik. Az orvosnak szánt csemetéből titkár­nő, a jövendő festőmű­vészből tapétázó kisipa­ros, a szobrászból súly­emelő, a tanárból nyom­dász és az űrhajósból asztalos lesz. Csupa- csupa fontos ember, de mégsem az, aminek szülei szerették volna. Valami­kor volt egy lány, akit Má­riának hívtak. Titokzatos körülmények között várt kisbabát, Isten volt az, aki a méhébe rejtette. Mária tudta ezt. Mégsem lepő­dött meg igazán, amikor furcsa helyzetben szülte meg fiacskáját. Ugyanis ez a Mária valamikor ré- ges-régen élt, egy ország- ban/amit ma Palesztiná­nak neveznek. Ha a térké­pen megnézitek, megta­lálhatjátok azt a várost, ahol lakott. Názáretnek hívják. De éppen akkor, amikor már nem sok idő hiányzott ahhoz, hogy vi­lágra hozza babáját, el kellett utaznia. Vele ment az ő vőlegénye is, akit Jó­zsefnek neveztek. Betle­hem városába mentek, mert ez volt a hatalmas császár, Augusztus' pa­rancsa. Mikor már ott vol­tak, eljött az idő, amikor megszült. Nem csodaszép házban, nem fogadóban, csak egy kis istállóban. Mária mégsem volt szo­morú. Nem tervezgette, mit nevel fiából. Tudta, hogy Istennek csodálatos tervei vannak gyermeké­vel. Azon az éjszakán, amikor Mária megszült, a mezőn lévő pásztorok­nak, akik báránykáikra vi­gyáztak, megjelent egy angyal. Az angyal el­mondta nekik azt, amit eddig csak Mária tudott. Elmondta, hogy született egy kisgyermek, aki bár istállóban született, névte­len poronty, mégis hatal­masabb, dicsőségesebb lesz a palotákban futkozó főúri csemetéknél. Aki azért jött, hogy békét, sze- retetet hozzon a világra, hogy megóvjon minden embert a gonoszságtól, hogy elvigyen egyszer bennünket Istenhez, a mi Atyánkhoz, akivel majd örökké együtt lehetünk. Trási Edina m A VASÁRNAP IGÉJE m Rm 1,16-17 A KRISZTUSRÓL SZÓLÓ EVANGÉLIUM ISTEN HÍVÓ SZAVA ifk1 Örömhír sokféle van, de evangélium csak egy: a Jézusról szóló örömhír. Születéséről és feltámadásáról, bűnt bocsátó szeretetéről, gyógyító hatalmáról... Pál apostol ennek az : evangéliumnak a szolgálatában áll, s alapigénkben erről tesz bizonyságot. , . Az apostol azt vallja, hogy az evangélium Isten ereje. Erő ! i - amely minden emberi erő felett áll, és legyőz minden aka- 1 dályt. Nem akkor legerősebb az Isten, amikor villámaival i lesújt, vagy haragjában büntet, hanem amikor megbocsát. így győzi le ellenkezésünket és gyengeségünket is: a büntető szi­gornak dacosan ellenállnánk, szelíd halk hangja előtt letesz- szük a fegyvert. Magunkról is tudhatjuk, mekkora erő kell a megbocsátás­hoz! Akkor erős az Úr, amikor ellenkező látszat alatt cselek­szik, ereje ott van a másoknak bolondságnak tűnő keresztről való beszédben (1 Kor 1,18), ereje ott van a gyengeséggel és erőtlenséggel küszködő szolgáiban (2 Kor 12,9). Szolgái kezé­be sem adott más eszközt, mint az evangéliumot. Ezt azonban egy pillanatig sem szabad lebecsülnünk, hiszen Isten az evangélium által üdvözíti a hívőket. Az üdvösség megmenekülés az „eljövendő haragtól” (Rm 5,9; 1 Tessz 5,9), j s együttlét Jézussal. Isten ezt a menekülést - mint ajándékot - minden ember számára felajánlja, személyválogatás nélkül, zsidónak és görögnek, férfinak és nőnek, fiatalnak és öregnek. Ajándékából senkit ki nem zár, ezzel evangéliuma teremti meg az emberiség legteljesebb egységét. A hit itt azt a bizalmat jelenti, mely Isten üdvözítő tettének hírére bennünk támad. Készséget mindannak elfogadására, amit elkészített számunkra. De ezt a készséget is ő munkálja. Az ember hite az üdvösségnek nem egyszerűen feltétele, az is Isten ajándéka: „Isten az embert az evangélium által hívővé ? -j; teszi, és azért menti meg, mert hívővé lett” (Schlatter). így sugárzik Isten igazsága Isten embermentő evangéliumá- ból. Isten igazsága először azt jelenti, hogy ő igaz - s ezért : igazítja meg az embert. Meg akarja osztani igaz-voltát a nem-igazakkal: „ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézus­ban hisz” (Rm 3,26). Nem örül az ember bukásának. Nem akarja mindenáron büntetni, inkább meg akarja mentem. Ugyanakkor Isten igazsága „azt az igazságot jelenti, amely- ben Isten részesíti az embert akár úgy, hogy megbocsátja a bűnöket és igaznak ítéli a'bűnöst Krisztusért (Rm 3,24), akár úgy, hogy a híféttülajdonítja igazságul (4,6), akár úgy, hogy igazzá teszi a Krisztusban hívőt (3,26)... Isten igazságának ez a megnyilatkozása az evangéliumban Istennek olyan mentő cselekedete, amellyel az ember üdvösségét munkálja...” ; (Prőhle). Hangzik az evangélium, a Jézus Krisztusról szóló, az ember üdvösségét munkáló evangélium. Az igaz Isten ezzel hívja magához megigazulásra szoruló gyermekeit. Aki meghallja, ; figyeljen a hivó szóra! Zászkalkzky Pál IMÁDKOZZUNK _ Uram! „Nálad nincs is másnak helye, mint csak az irgalomnak. Az emberek jótettei kevésnek bizonyulnak. Elótted nem kérkedhetünk, nekünk nincs semmi érdemünk, Csak kegyelmedből élünk!” Ámen. (Luther énekéből, ÉK 402,2). ' 425 éve, 1562. június 2-án halt meg NÁ- dasdy Tamás evangélikus föl­desúr, az első protestáns nádor. Budán született 1498-ban. Bo­lognában és Rómában tanult. Több király szolgálatában is állott. 1537-ben horvát bán, 1540-ben országbíró, 1553-ban báró lett, 1554-ben pedig ná­dor. A reformációnak egyik legnagyobb pártfogója volt Magyarországon. Saját birto­kán, Újszigeten 1536-ban isko­lát nyitott, 1537-ben pedig Sár­váron nyomdát létesített. Le­velezett Melanchthon Fülöppel is. Sylvester János és Dévai Bí­ró Mátyás működését is segí­tette. 250 éva, 1737. június 17-én halt meg Győrben Torkos András evangélikus lelkész. Győrben született és ott is végezte isko­láit. Wittenbergben volt egye­temista (1692), ahol magisteri címet szerzett (1694) és előadá­sokat is tartott. Hazatérése után Győrben lett rektor (1698), majd a gyülekezet lelké­sze (1707). Pietista irányhoz tartozó kitűnő igehirdető híré­ben állott. Sokat írt. Püspökké is szerették volna megválaszta­ni, de ezt a bizalmat nem fo­gadta el. Lelkésztársaival együtt a mai konfirmáció alap­jait rakta le. Éneket is írt (Kér. Ék 426). 175 éve, 1812. június 20-án halt meg Lembergben Bredeczky Sá­muel evangélikus lelkész, ta­nár. Németjakubján született 1772. március 18-án. A jénai egyetem diákja volt (1796). Ta­lálkozott Weimarban Goethé­vel, Schillerrel. Goethével leve­lezett is. Hazajövetele után Sopronban (1798), Bécsben (1802) lett tanár. Tessedik Sá­muel Szarvasra is hívta őt az ottani iskolájába tanárnak, de nem fogadta el a hívást. Ké­sőbb Krakkóban (1805) majd Lembergben (1806) lelkész lett és szuperintendensként szol­gált. 300 év«, 1687. június 24-én Winnenden- ben született J. A. Bengel, az Újszövetség tudósa. Teológiai tanulmányokat Tübingenben folytatott. 1713-ban Denken- dorfban teológiai tafiár lett. Pietista szellemben végezte tu­dományos oktató-nevelő mun­káját. 1734-ben adta ki az Új­szövetséget Stuttgartban. Eb­ben megjelentetett egy kritikai apparátust, mely csoportosí­totta a különféle görög kézira­tokat. 1741-ben herbrechtinge- ni prédikátor lett. Közben foly­tatta a tudományos munkát is. 1742-ben olyan művet jelente­tett meg, amely megmagyaráz­za az újtestamentumi fogalma­kat. 1749-ben alparsbachi pre- látus és konzisztóriumi tag lett. 1752. november 2-án halt meg Stuttgartban. 1887. június 24-én született Bu­dapesten Karinthy Frigyes író, költő, műfordító. A 20. századi humonsztikus iroda­lom megteremtője. Az érettségi vizsgák után rövid ideig reál tárgyakat hallgatott az egyete­men, de végül újságíró lett. Éle­te nagy vágya egy Új Enciklo­pédia volt, melyben darabokra szerette volna szedni az álmeg­oldásokat. De ez a terve nem vált valóra. 1936-ban súlyos műtéten esett át Stockholm­ban. 2 év múlva váratlanul szél- hűdés érte. Siófokon halt meg 1938. augusztus 29-én. Detre János Mit köszönhetek? Mit köszönhetek barátaimnak? Nagyon sokat. Életem úgy ala­kult, hogy már viszonylag korán, az érettségi évében el kellett sza­kadnom az igen meleg, szerető csa­ládi körtől, testvéreimtől. Isko­láim, majd szolgálati helyeim szü­lőfalumtól sokszor több száz kilo­méterre voltak. így ismételten új lakást, otthont kellett kialakíta­nom. Amennyi áldás van egy új otthon építésében, annyi gonddal és problémával is jár ez. Az anyagi problémáknál nagyobb kérdés az, hogy kikkel fogok együtt élni? És akikkel együtt élek befogadnak-e és én is barátjuk tudok-e lenni? E problémák megoldásában na­gyon sokat köszönhettem bará­tainknak. Sehol és soha sem hagy­tak magunkra. Életünk jelentő­sebb állomásain mind a családi életben, mind a szolgálatban ve­lünk örültek. Sok kedves emlékből hadd idézzek fel néhányat. Orosházi barátaim harcolták ki, hogy lelkészszentelésem szülőfa­lumban legyen, hogy így együtt di­csérhessük Istent. Hányszor előve­szem azt a kis emlékkönyvet, amelybe akkor egy-egy bibliai áldó mondatot írtak ezt kívánva: „Vált­sa valóra az Úr beléjük rejtett ígé­retét életedben és szolgálatodban.” Felszentelésem után öt évig Bu­dapest több gyülekezetében szol­gáltam. Jóllehet gyermekkorom­ban itt tölthettem néhány nyarat, mégis most minden merőben új volt. A gyülekezetek eleven életrit­musa, az üzemekben dolgozó em­berek problémái. E nagy városban nekem egy kis egyszemélyes szo- bácskám volt. Igazi átmeneti szál­lás, otthonnak nem nevezhető. Most is hálás szívvel gondolok jó néhány barátomra, akik befogad­tak házaikba, otthonaikba. Szere- tetükkel, megterített asztalaikkal az otthon egy-egy meleg légkörét ajándékozták nekem. Felemelő órákat tölthettünk így együtt. Azután tizenöt évig egy négy- százötven lelkes kis község szerető hívei adtak otthont. A vasútállo­más messze volt. Akkor még csak nehezen járható földút vitt a falu­ba. Volt idő, amikor csak külön határsávi engedéllyel lehetett hoz­zánkjönni. De sem a nehezen meg­szerezhető engedély, sem a rossz I utak barátainkat nem tartották I vissza. Pedig ez komoly áldozatot jelentett nekik, nemcsak utazásban és időben. Későbbi dél-alföldi otthonunk már könnyen megközelíthető volt. Itt szépen kiépült életünk rendje. Barátainkkal való találkozás, a közös imádkozással töltött esték áldás forrása volt mindnyájunk­nak. Ebben az időben sok negatív hatás vette körül életünket. Gyer­mekeink előtt ekkor nyílt ki a vi­lág. Nagy segítséget jelentett bará­taink hite, hűsége. Az a készség, hogy minden jóban mellettünk áll­tak. Külön öröm, hogy barátaink szeretete gyermekeinket is körül­vette. Olyan ifjú barátokkal aján­dékozta meg őket, akik körében megtalálták boldog és felszabadult fiatal életüket. Az egy közös hatal­mas barát, Krisztus barátsága ne­kik is sok szerető jó barátot adott. Tudom, barátaink ettől a Krisz­tustól kaptak ilyen erőt, hűséget, szeretetet és áldozatos lelket. Krisztus leikével vállalták a nu napfényes és olykor próbák közt levő életünket. Nemegyszer úgy, hogy nekik emberileg nehezebb körülmények között kellett élni. Egy alkalommal külföldi vendé­gek érkeztek hozzánk. Különböző nyelven beszéltek. Kellett a segít­ség a társalgáshoz. Barátunk, aki kitűnően beszélt több nyelven, sú­lyos beteg volt. Én nem tudtam, de ő tudta, hogy csak néhány hónapja I van e földi életből. Pihenni ment a I Balaton mellé. Hívtam, hogy sze­retnénk, ha ünnepségünkön ve­lünk lehetne. Ő készséggel több száz kilométert leutazott és velünk töltött egy fárasztó napot. Amikor e sorokat írom, már két tél elmúlt, hogy az örök hazába költözött. I Vele együtt számos barátunk is ott I van. Ok már szemtől szemben lát- I jak ínindnyájunk közös barátját I Krisztust, aki így szól a hozzá ér­kezettekhez: Ti az én barátaim vagytok.^ Jertek én Atyámnak ál- I dottai, mert befogadtatok,... meg- I látogattatok engem ... örököljétek az országot, mely néktek készítte­tett.” Brebovszky Gyula Fasori Öregdiákok Baráti Köre Kiállítás és műsoros délután Két sikeres rendezvénye volt a közelmúltban a Hazafias Népfront VII. kerületi Bizottságának kereté­ben működő Fasori öregdiákok Baráti Körének. Az elsőt a Metro Klubban ren­dezték, ahol kiállításon mutattták be a volt fasori evangélikus gimná­ziummal kapcsolatos dokumentu­mokat. Pontosabban: azoknak csak egy töredékét. Mert amióta szervezetten folyik a gyűjtőmunka, - alig két éve -, hihetetlenül gaz­dag anyag gyűlt össze, hála a szer­vezők áldozatos munkájának, va­lamint a dokumentumokat fel­ajánlók önzetlenségének. Láthat­tunk itt érettségi tablókat, képeket iskolai ünnepségekről és kirándu­lásokról, okleveleket, osztály- és érettségi bizonyítványokat, volt fa­sori tanárok és diákok könyveiből is szép számút reprezentált az al­kalmi kiállítás. A gyűjtőmunka tovább folyik, s remélhetőleg az egész gyűjtemény­nek megfelelő helyet is találnak majd. A kiállítás - mindnyájunk örö­mére - nagy sikert aratott. Nem kevésbé volt sikeres az a műsoros délután sem, amelyet a volt gimnázium épületében tartot­tak. A dísztermet zsúfolásig meg­töltötték az egykori diákok és ta­nárok, valamint azok hozzátarto­zói. A nívós műsorban fellépett a többi között a Lutheránia Kama­rakórusa dr. Weltler Jenő kar­nagy és a Liszt Ferenc Kamara­kórus Párkai István karnagy ve­zetésével, Peskó György orgona­művész, Vidor Miklós költő, Bitskey Tibor, Kopetty Lia és Kautzky Ervin színművészek, va­lamint az Amadeus vonósnégyes. Az Egri János tévériporter által konferált műsor mindenki tetszé­sét elnyerte. Bruckner József Olvasóink verseiből Teológus évzáró Zugló csendes templomában, Isten felé száll az ének, teológus fiatalok ajkáról, a hálaének. Ünnepélyes pontot tesznek, egy lezárult gazdag évre. Fáradságos munkájára, áldására, örömére. Pásztoroknak Föpásztora. Pásztor szívvel áldd meg őket. Szavaikkal életükkel, hirdethessék szent igédet! Nyisd meg szemüket látásra. Láthassák, ki beteg árva. Ki vágyik az üdvöt adó Jézus Krisztus, irgalmára! Mosolyog a szemük arcuk. Elérték a mit reméltek. Ünnepélyes eskü után, szolgálatba küldik őket. Életüknek mindennapján, jó Pásztorunk, te légy velük. Lélekmentő szolgálatban, éghessen el az életük! Pecznvik Pál I n S< V] k ír ei b t< j£ v A Ú & E 1) b n J u j£ k v g d zt n Sí n n n n b n e: e; g L zi r< v s t I l t t I 1 s s t 1 I i 1 s < 1 < < 1 ! j i i i i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents