Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-09-21 / 38. szám
Evangélikus Élet' 51. ÉVFOLYAM 38. SZÁM 1986. SZEPTEMBER 21. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 17. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 5,50 Ft (-----------------------------------------~------------------------------------------\ A keresztyének testvéri közösségében egyik szentnek sincs többje, mint a másiknak. Péter és Pál nem kapott többet, mint Mária Magdaléna, vagy te, meg én. Egy nyájhoz tartozunk, egyenlő testvérek vagyunk; nincs személyválogatás. Mária, az Úr anyja, Keresztelő János és a megfeszített lator ugyanazt a jót birtokolják, amit te, én s valamennyien, akik meg vagyunk keresztelve s tesszük az Atya akaratát. Mijük is van hát a szenteknek? Az, hogy bűneik meg vannak bocsátva s a Krisztusban ígéretük van vigasztalásra és segedelemre minden szükségben, bűn, halál és ördög ellen. De mindez az enyém is, tied is és minden hívőé. LUTHER \_________________________________________________________) Le lkésziktatás Békéscsabán Nemsokára egy éve lesz már, hogy a békéscsabai gyülekezet egyik lelkésze, Povázsay Mihály súlyos, hosszú betegség után eltávozott az élők sorából. Halála mély megrendülést keltett, s fájdalmas veszteséget okozott. Elhunytéval megüresedett az V. sz. lelkészi állás. Békéscsaba az ország legnagyobb gyülekezete, amelynek templomaiban évszázadok óta minden napon vannak istentiszteletek szlovák nyelven is. Mind ez »ideig olyan parókus lelkészek szolgáltak itt, akik vagy a szülői házban, vagy később megtanultak szlovákul. A gyülekezet most is kívánta, hogy leendő lelkésze szlovákul is szolgáljon. Ez a kívánság teljesült akkor, amikor az egyházi felsőbbség Aradi András eddigi Szarvas-újtemplomi lelkészt nevezte ki Békéscsabára. Az új lelkész beiktatása augusztus 17-én, vasárnap de. 10 órakor volt a Nagytemplomban Táborszky László esperes, valamint Kovács Pál igazgató-lelkész és Kutyej Pál lelkész szolgálatával. A hatalmas gyülekezet jelenlétében megtartott istentiszteleten az esperes 2Kor 4,5 alapján prédikált. A lelkésziktatás mindig öröm a gyülekezetek számára. így van ez most is. Ezt az örömöt csak fokozza, hogy az új lelkész, Aradi András és családja voltaképpen hazaérkezett. Itt született, innen indult el és most visszaérkezett szülővárosába, gyülekezetébe. Mit várunk, illetve mit várjunk tőle? - Azt, ami minden igaz lelkipásztortól elvárható. Hirdesse Krisztus Jézust Ez a lelkipásztornak legszentebb, legfőbb feladata. Ezt azonban csak úgy tehetik, ha naponként figyel Urára, ha eleven kapcsolatban van a feltámadott, élő Jézus Krisztussal. Legyen mindenek szolgája A lelkész nem úr. Még akkor sem, ha ez a hivatalos megszólítása. A lelkész szolga. Nem lakáj, mindenki kiszolgálója, hanem sáfár, akit megbíztak bizonyos feladatok elvégzésével. Gazdája az Úristen. Az Ő megbízásából kell eljárnia, szolgálnia. Kinek jó szóval, kinek segítő kézzel. Kinek intéssel, kinek bátorítással. Kinek hasznos tanácsokkal, kinek anyagi javakkal. Mindenkinek az evangéliummal. A lelkész mindenki irányában elkötelezett Nem mondhatja: „Mi közöm van a világgal, a világnak száz bajával”. Egy bolygón élünk. Közös a sorsunk. Vagy békében élünk, vagy együtt pusztulunk. Megkapóan szép mozzanata volt az iktatásnak, amikor tizennégy lelkész ajkán felcsendült az ősi áldás. A beiktatott lelkész Ézs 54, 7-10 alapján magyar, majd szlovák nyelven hirdetett igét. Bizonyságot tett Isten megtartó kegyelméről és hűségéről. Elmondotta: „Isten kegyelme számunkra azt jelenti, amit a szőlővessző számára a tőke. Nélküle nem tudunk élni... Kegyelem nélkül nincs gondviselés, megváltás, megszentelés. Isten kegyelméből élni a keresztyén ember számára azt jelenti, hogy a házastársi közös(Folytatás a 3. oldalon) Táborszky László esperes beiktatja Aradi András lelkészt Gyenesdiás Az utóbbi években megszoktuk, hogy Gyenesdiáson „mindig történik valami”. Hat esztendővel ezelőtt egyházunk bővítette az itt lévő szeretetotthont, modernizálta az üdülőt, ill. konferenciaépületet. Azonban nem került akkor sor a tanácsterem építésére. Hosszú tervezés után - a Vesztfáliai Tartományi Egyház anyagi támogatásával - elkészült a képen látható, az üdülőhöz kapcsolt új épületszárny. r » így kezdődött az európai Eltévesztett keresztyénség esküforma - hol tart ma? ApCsel 23,12-35 Nem valószínű, hogy egy is éhen halt volna a 40 férfi közül, akik „súlyos átokkal” elkötelezték magukat Pál elpusztítására. A vallási fanatizmusnak azért jó szemléltetése ez számunkra. Nem az Istenhez tartozás érvényesül ilyenkor az emberben, hanem az Istentől elszakadt erőszakos ember használja ürügynek a vallást. Az egyháztörténet nem kevés efihez hasonló elfajulásról tud. Már a tanítványok is villámokkal akarták egyszer móresre tanítani a Jézust befogadni nem akaró samáriai falut. Jézus ezt mondta nekik: ő nem azért jött, hogy elpusztítsa az embereket, hanem azért, hogy megtartsa. Nem egykönnyen dolgozzuk fel magunkban az ótestamen- tumi próféciát: Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! (Zak 4,6) Vegyük tudomásul, hogy a Jézust közénk küldő Isten letette a garast a szeretet, a szelídség és a türelem mellett. Istenhitünk nagy próbája ma is, hogy ő nem használ az embervilág megtérítéséhez térdre kényszerítő erőszakot. Hiszed-e, hogy az Isten így is célhoz ér?! Visszatérő tanulsága Pál történetének, hogy a felsőbbség nem vette át a vallás képviselőinek türelmetlenségét és fanatizmusát. Ismételten megmenti az ezredes Pált a veszedelemtől, s íme most a rá leselkedő orgyilkosoktól is. A helytartóhoz küldött jelentésében írja: „Megállapítottam, hogy az ő törvényük vitás kérdéseivel kapcsolatban vádolják, de nincs ellene semmiféle halált vagy fogságot érdemlő vád.” (29. v) Ma azt mondhatnánk: vitás teológiái kérdések miatt vádolják, az állami törvényeket nem sértette meg. Akárcsak Pilátus Jézus perében: „Én nem találok benne semmiféle bűnt.” (Jn 18,38) De itt Pál esetében az ezredes nem kerül olyan szo- rítóba, mint Pilátus Jézus miatt. Ha megtörténne az összeesküvők által tervezett merénylet, ez őt is kellemetlen helyzetbe sodorná. Józanul felméri, hogy ő ezt az ügyet nem tudja megnyugtatóan megoldani, és ezért a helytartóhoz, feljebbvalójához viteti Pált. A vádlókat is oda utasítja. A fiatalok rendkívül vigasztaló színfoltot jelentenek számunkra a bibliában. Dávid, aki nagy buzgón beöltözik Saul páncéljába, s aztán mivel nem tud mozogni isem benne, leveti, és parittyájával a kezében Istenre hagyatkozik. Az ötezer megelégítésének történetében a fiú, aki a saját gyomra korgásá- nak elhallgattatására való „keszegeket” és lepényeket átadja Jézusnak. Ilyen ez a fiatal legény is, aki éppen ott bámészkodott, ahol a 40 férfi készülődéséről szó esett. És akkor védtelenül bemegy az oroszlánbarlangba. Semmit sem tud arról, mi történhet vele, ha belekeveredik ezekbe a dolgokba. Pál pedig újra józan keresztyén gondolkodásról tesz tanúságot. Nem mondja, hogy ha Isten úgy akaija, nem férkőzhetnek hozzám. Amit lehet, megtesz azzal, hogy a fiút a századoshoz küldi. A többit ő is Istenre hagyja. Tekus Ottó Ez a szárny kimondottan csak konferenciák (lelkész, ifjúsági, presbiteri stb.) tartására épült. Az írólapos székekkel felszerelt helyiségben 70 személy kényelmesen tud részt venni egy-egy rendezvényen. A terem fűthető, így a téli időszakban is lehet használni. A helyiség akusztikai szempontból kifogástalan, de esztétikailag is mind belül, mind kívül szépen illeszkedik a Kapernaum összképéhez. Fotók: Evangélikus Élet Vesztfáliai-magyar lelkészkonferencia Szeptember 23-26. között a vesztfáliai (NSZK) tartományi egyházból 18 vendég - egyházi vezetők, teológiai tanárok, lelkészek - érkezik, hogy Isten igéjére figyelve az Isten akaratát és az ember javát szolgálják. ' Nagy jelentőségű ez a találkozó, mert még soha nem tartottak vesztfáliai-magyar lelkészkonferenciát. Ezért hálát adunk Istennek, hogy úgy munkálkodott Szentleikével, hogy 36 lelkész együtt épülhet a hitben, és tanulhatnak egymástól követni az Élet Urát. A vendégek a konferencia után ismerkednek hazánkkal, gyülekezeteket látogatnak meg, hogy hirdessék Isten igéjét... Majd megismerkednek a Dunántúl és az Alföld nevezetességeivel. A konferencia munkájáról később beszámolunk olvasóinknak. Világvallások imádsága a békéért II. János Pál pápa október 27-re a békéért való imádkozásra Assisibe hívta a keresztyén egyházak és a világvallások képviselőit. Mindenki maga imádkozik, de mindnyájan a békéért - ez az összejövetel jelszava, mondotta Marcello Zago, a vatikáni Nemkeresztyének Titkárságának titkára. Ez azt jelenti, hogy a keresztyének és a világvallások képviselői külön- külön imádkoznak a városban. Nincs tehát szó - mint azt egyesek korábban kifogásolták - szinkretizmusról, az igaz és hamis hit határainak elmosásáról. Zago arra is kitért, hogy a pápa természetesen számolt a nehézségekkel, és az alkalmat csak azután hirdette meg, miután a világvallások képviselői pozitívan nyilatkoztak. A pápa egyik legfontosabb céljának tekinti, hogy elősegítse a különböző keresztyén felekezetek és a világvallások együttmunkálkodását a békéért. Az alkalom fontos mérföldkő lesz a II. Vatikáni Zsinat óta a világvallásokkal megindult párbeszéd történetében. A béke pedig- minden különbözőség ellenére - kezdettől fogva közös ügy- mondotta. Az assisi találkozó nemcsak jelképes, de nevelő hatású is. Már maga a tény, hogy a mintegy száz hivatalos meghívott igent mondott, illetve képviselőt küld, sikernek számít, és a közös békevágyat tanúsítja, akkor is, ha közös nyilatkozatra aligha lehet számítani. Assisinak nemzeti és helyi szinten is példát kell mutatnia, így többek között azokban az európai országokban is, ahol a külföldiek iránti ellenszenv, idegengyűlölet az utóbbi időben növekedett - fejezte be tájékoztatóját a Nemkeresztyének Titkárságának képviselője. (Iwi-szp)
