Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-06-22 / 25. szám

Evangélikus Elet 1986. június 22. A n jfts GYERMEKEKNEK Mt 13,44 Hogyan tanít Jézus? „Kincsed lesz a mennyben” Jézus, földi életével: cse­lekedeteivel, tanításával kö­zénk hozta Isten országát, a mennyek országát. Ezt az országot egy nagyon érté­kes kincshez is hasonlítot­ta. A kincset szerető, érté­kes dolgokat kedvelő em­berek szeme felcsillanhat erre a mondatra: „Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez”. Biztosan sokan játszot­tak már közülietek kincske­resést, és ha találtatok régi, megrozsdásodott eszközö­ket, pénzdarabokat, össze­tört edényeket - azokat „Kincsekének neveztétek ki és őrizgettétek egy dara­big, míg újabb „kincseket” nem találtatok. A felnőttek közül is hányán indultak már el aranyat ásni, igaz­gyöngyöket találni a meg­gazdagodás reményében! Legtöbbjük azonban nem talált rá az óhajtott kincsre és tönkrement az életük, mert nem az igazi kincset, az Isten országát keresték. Jézus nem a gazdagsá­got, jólétet, pompás életet hasonlítja a mennyek or­szágához, hanem egy örök értékű kincset. Amikor egy gazdag ifjú azt hitte magáról, hogy# mindenben tökéletes, mert nagy vagyona, tekintélye és rengeteg pénze van, Jézus így tanította ót: „Ha tökéle­tes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben." Jézus úgy beszéf a mennyek országáról, mint egy szántóföldben heverő kincsről, amely tökéletesen kiállta az idó próbáját: nem porladt el, nem rozsdáso­dott meg, értéke megma­radt. Ez a kincs nem hever ám ott az idők végezetéig, hanem felszínre kerül és mindennél értékesebbnek bizonyul! Jézus ebben a hasonlatban azt mondja, hogy aki erre az elrejtett kincsre rátalál, hatalmas öröm tölti el. Gyorsan is kell határoznia, mit tegyen: el­adja mindenét, amije csak van, azután megvásárolja azt a szántóföldet, hogy a talált kincs egészen az övé legyen. Ezért az egyetlen kincsért lemondott minden eddig szerzett vagyonáról, mert ezt mindegyiknél érté­kesebbnek és maradan­dóbbnak találta. Az általunk megszerez­hető földi kincseket olyan nagyra becsüljük, pedig tudjuk, hogy értékük idővel csökken, majd elmúlik. Jé­zus nem ilyen rozsdásodó, elporladó, idejét múlt, kincshez hasonlítja a mennyek országát, hanem örök értékű kincshez, amit senki és semmi nem tehet tönkre. Te is, én is naponta így kérjük ezt a kincset: „Jöjjön el a te országod!” A meny- nyek országa Jézus Krisz­tus által már közöttünk van, de kérnünk kell, hogy hozzánk is eljöjjön. Isten igéjét örömmel hallgatva, tanítására komolyan odafi­gyelve egyszer csak ti is észreveszitek: rátaláltatok az igazi kincsre! Ne feledjétek: a mennyek országa mindennél többet ér és Jézus tanítása szerint örökre a miénk lehet! Koskai Erzsébet A "V VASÁRNAP IGÉJE Lukács 16,10-12 ISTEN AD ÉS HŰSÉGET VÁR Boldog bizonyossággal valljuk, hogy Isten gyermekei va­gyunk. Pál apostol erről így írt: „Mindnyájan Isten fiai vagy­tok a Jézus Krisztusban való hit által.” (Gál. 3,26) Isten megbízik bennünk, az ő gyermekeiben. Ezért ad ne­künk sok mindent, úgy, hogy reánk bízza az ő ajándékait. Nem úgy ad nekünk az Isten, hogy odavet valamit; nesze ez /a tied, csinálj vele, amit akarsz. Mi emberek szoktunk egymás­nak így adni. Isten úgy ad, hogy reánk bízza azt, ami az övé. Világosan beszél erről Jézus a talentumokról szóló példázatá­ban: „Egy ember idegenbe került, hívatta szolgáit, és átadta nekik a vagyonát.” (Mt. 25,14) Isten használatra adja nekünk azt, ami kell a mindennapi életünk fenntartásához. Jézus az igében hamis mammonról beszél. Isten ajándéka akkor válik számunkra hamis mam- monná, ha engedjük, hogy hatalma legyen felettünk, uralkod­jék rajtunk és mi szolgálunk neki. De Isten megajándékoz bennünket mással is. Jézus a Hegyi Beszédben mennyei kincsekről beszél. Ezek tesznek igazán gazdaggá bennünket. Pál erről így írt: „Amit szem nem látott, fül nem hallott és embernek szive meg sem sejtett, azt készítet­te el Isten az őt szeretőknek.” Ez az ajándéka pedig nem más, mint az örök élet üdvössége, és mindaz, amit ezzel együtt ad az Isten: ige, hit, kegyelem, bűnbocsánat. Isten azért is lát el bennünket testi és lelki javakkal, hogy jól sáfárkodjunk velük. Ezt pedig csak akkor tehetjük meg, ha hűségesek vagyunk. „Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek biionyuljofi.” (1. Kor. 4,2) Isten hűséget vár tőlünk e földi testi dolgainkkal kapcsolat­ban. Ehhez azonban elengedhetetlenül hozzátartozik a kevés megbecsülés. Erre maga Isten Fia mutatott nekünk példát. Jézust nagy sokaság vette körül. Ő enni akart nekik adni. Megkérdezte tanítványaitól, hogy honnan vegyenek kenye­ret? András így válaszolt: „Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez annyinak?” Ezekből a szavak­ból a kevés lenézése csendült ki. Jézus pedig éppen ezt a lenézett keveset becsülte meg, amikor vette az öt kenyeret és a két halat, hálát adva a kevésért is, kiosztotta az ott ülőknek. A mi hűségünk az Istentől reánk bízott földi javakkal kapcso­latban ott kezdődik, hogy megbecsüljük a keveset is. Mert Isten hűséget vár nemcsak attól, akire öt talentumot bízott, hanem attól is, akire egyet. A hűség nem tekinti magáénak az Istentől kapott javakat, hanem szolgál azokkal másoknak. A mindennapi élet ezer és ezer alkalmat kínál a hűséges szolgálatra azok felé, akikkel együtt élünk vagy találkozunk. —IstenJiűséget vár tőlünk a tölf. kapott le)kijayal<;kal kapcso­latban is, mert Jézus azt mó'nfljá énnek "Szkénék a Végén, IffigflÖÖk ti rfíféffkrMféiik ’éW'WVi&ssége, az ige, a hit, a kegyelem és a bűnbocsánat! Annyira a mienk, hogy ezeket még a halál sem veheti el tőlünk! Ezekkel szolgálha­tunk az Istennek! Benne élünk az ő országában, hallgatjuk az ő igéjét, hittel bízzuk rá magunkat és szeretteinket, hálásak vagyunk a kegyelemért, újra és újra kéijük a bűnbocsánatot. Hogyan szólt a példázatbeli ember az ő hűséges szolgáihoz? így; „Jól van jó és hű szolgám, a kévésén hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be Urad ünnepi lakomájára.” (Mt 25,21) Micsoda öröm lenne, ha Isten részéről ez ránk is vonat­kozna! Szakái Árpád IMÁDKOZZUNK Istenünk! Köszönjük, hogy megbízol bennünk. Add, hogy megbecsüljük mindazt, amit Te adsz nekünk és hűségesen sáfárkodjunk mindennap­jainkban a reánk bizott testi és lelki javakkal. Ámen Ifjúsági munka a kiskőrösi gyülekezetben Gyülekezetünkben régóta folyik ifjúsági munka. Lelkészeink közül többnyire a fiatalabbak foglalkoz­tak az ifjúsággal, de néha az időseb­bek is. Két ifjúsági csoportunk működik jelenleg. Az egyikbe a 12-14 évesek járnak, tehát akik már megkonfir- málkodtak. A másik csoport az idő­sebbeké. A két csoportban összesen vagy kb. negyvenen vagyunk - ha mindenki ott van. Ifjúsági bibliaóráinkon igyek­szünk sok mindent csinálni, igyek­szünk az alkalmakat színesebbé ten­egy színpad is, így adva van a lehető­ség arra, hogy időnként színdara­bokkal szolgáljunk a gyülekezetben. Itt együtt dolgozunk idősebb gyüle­kezeti tagokkal, hiszen bizonyos sze­repeket csak ők játszhatnak el. Az elmúlt évben az „Akárki” c. közép­kori misztériumjátékot adtuk elő, idén Castellani, Játék a tékozló fiú­ról” c. darabjával szolgáltunk. Min­den színdarabnak nagy sikere van gyülekezetünkben, többször is meg szoktuk ismételni az előadásokat. Sőt az „Akárkiével Győrben, a Castellani darabbal pedig Nagytar­Castellani: Játék a tékozló fiúról A kiskőrösi fiatalok előadása ni. Sokat énekelünk, enélkül szinte elképzelni sem tudjuk együttlétün- ket. Néhányan tudunk játszani kü­lönböző hangszereken, így pár hó­napja egy ifjúsági zenekart alakítot­tunk. Úgy gondoltuk, hogy illő ne­vet is választani együttesünknek, így a „Talitha kum” név mellett döntöt­tünk. A zenén keresztül szeretnénk másokhoz is szólni, más fiatalokat is „felkölteni” és, járni” tanítani. Gyü­lekezetünk vezetőségének jóvoltából váááf ööíátfuük: •magunknak ■ wegfb-- lelő felszeretést;1 fgymost már rend*- szeresen próbálunk is, és szeretnénk a gyülekezetben szolgálni is. Bibliaóráinkon sokat beszélge­tünk a bennünket érintő témákról, néha olyan jól belejövünk, hogy ha­zamenni se nagyon akaródzik. Al­kalmainkat mindig bibliaolvasással és közös imádkozással fejezzük be. Szoktunk játszani is, az ifjúsági szobában lehetőség van pingpongo­zásra is. Szilveszterkor már hagyo­mányosan együtt vagyunk, éjfélkor a templomban rövid istentiszteleten váijuk az új évet, ahol úrvacsorát is veszünk. Imaházunk nagytermében van csán is szerepeltünk. A mellékelt fénykép is nagytarcsai szolgálatun­kon készült. Arta törekszünk, hogy a hozzánk tartozó fiatalok közt igazi közösség alakuljon ki. Ezért is vállalunk pél­dául különböző szolgálatokat a gyü­lekezetben. Büszkék vagyunk arra, hogy azok, akik „ifire” járnak, szinte kivétel nélkül részt vesznek a felnőtt gyülekezet alkalmain is, istentisztele­teken és bibliaórákon is néhányan. I^íraTm.magunlH^ffiáljnfi^ft ifjööi0 grbibliaóra megtartását- -vagy-segi-1 tűnk a lelkészeknek a gyerekmunká­ban is. Persze, ezt nem mindannyian csináljuk, de azért néhányan szíve­sen segítünk. Karácsonykor tanyá­kon élő idős és magányos embereket látogattunk meg, mindenhol rövid műsorral szolgáltunk, énekeltünk, verset mondtunk. És kis ajándékcso­magot is vittünk magunkkal min­denhova. Bár még sok helyre mehet­tünk volna, mégis biztosan jó volt néhány idős ember otthonába elvin­ni az örömhírt Isten szeretetéről. Azt a hírt, ami mindannyiunk számára a legfontosabb. Opauszki Katalin és Bolemányi Judit A KÁLI-MEDENCE EVANGÉLIKUS SZEMMEL Kál horka, Vérbulcsu apja volt. Kál a krlmhildi csatéban esett el. Róla nevezték él a Tapolca környéki szép, hosszú völgyet. A történelem két századéra, a XU-XHI.-ra gondolva Jérom azt a völgyet és a felette elterülő vidéket, s keresem benne hitünk őseit. A XVI. században a lakosság nagy része, ahogy a krónikások írják, „aka- tolikus” volt, vagyis protestánsok vol­tak. E században nekik is voltak kegy­uraik. A század végén elindult egy moz­galom, mely a Biblia tanítása szerint tiltakozott ez ellen. A gyülekezetre kí­vánták építeni az egyház kormányzá­sát. így írnak e kérdésről: „Parancsolja az Isten, hogy a polgár társaság csak egy nagy úrtól, vagy némely főember­től vezettessék? Nem! Hanem rábízza az Isten arra a társaságra, hogy úgy igazgassa magát, ahogy hasznosabb neki” - hja Madar Ilona A Veszprém megyei múzeumok közleménye c. könyvben, „Adatok a Kál-völgy ifalvak vallási szokásainak és erkölcsének vál­tozásához” c. írásában. Az ő kutatásai és írása alapján ismertetem Kál völgyé­nek két századát. Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasz- szony udvari lelkésze: Pálffy János tu­dósít minket arról, hogy „Pápán 1612- ben, vagy 1617-ben megszervezték az első presbitériumot. Az 1630-as pápai zsinat kötelezővé tette, és 1650-re egész Dunántúlon elterjedt.” A törökök kiszorítása után, az el­pusztított vidékről értékes tudósítást kapunk Mikos főesperesnek 1715-ben e vidéken tartott canonica visitatiójá- nak jegyzőkönyvéből. Feljegyzéseket készített minden helységről. Szomorú kép tárul elénk, ha erre a térképre rá­nézünk, amit ő leírt jegyzőkönyvé­ben. A nem katolikusokat sokszor csak akatolikusnak nevezi, másutt pedig kálvinistáknak, vagy lutheránusoknak írja. Induljunk el e szép völgyben, jár­juk végig faluról falura. Vanyola: itt és Polányban lutheránus pap működik. Dabrony: üres a parókia. Vaszar: 87 rk., 57 protestáns él. Na­gyon elhagyatott. Dereske: üres. Az új lakók, akik mostanában költöznek e faluba, pin­cékben, földbe vájt kunyhókban élnek. A nép nagy része protestáns. 16 községben van templom, s 18 pré­dikátor működik ezen a vidéken. A legtöbb templom mennyezete desz­kából van, vagy e nélkül, csupasz tető- szerkezet alatt jönnek össze a hívek. A következő helyeken pusztultak el a templomok: Vaszar, Tüskevár, Ková­csi, Tapolcafő, Gyimót, Teszér és Va­nyola. Szalmafedelű a csőszi, vecsei, takácsi. Nyárádon csak alapok van­nak. Devecserben családoknál, Vanyo- lán a papiakon tartják istentiszteletei­ket. 1657-ben Dabrönyban Kinizsi Pál építtetett templomot. A legtöbb temp­lomban nincs oltár. A karzaton pines orgona. Sárból készültek a szószékek. Nagyon szegényes a felszerelésük. A leltárt könnyen össze lehet állítani: ónedények, szőnyeg, csótár, abrosz, kendő. A paplakok nagyon szegényes kunyhók, elhagyott parasztházak. A mesterek, vagyis tanítók fizetése ál­talában fele a prédikátorénak. Mikor Ferenc föesperes 50 év múlva, 1698-ban újra végiglátogatja ezeket a gyülekezeteket, ilyennek találja őket: Vaszar: minden lakó kunyhóban, üregekben, pincékben él. 87 rk. 53 nem rk. van a faluban. Mezőlak: a templom fazsindelyes, oltár nincs, sekrestye romos, Bátori Mihály kálvinista prédikátor szolgál benne. Mindenki akatolikus. Pinájá­ban Békáson 5 jobbágy lakik. Nyárád: 65 éves kálvinista prédiká­tor él szegényes kunyhóban. Templo­mának csak az alapja van meg. Filiái: Mihályháza és Dereske teljesen lakat­lan. Alásony: szalmatetős a temploma. Lutheránus papja van. Földből van a szószék. Feladata: temet, énekel és imádkozik. 25 lakott ház közül 9 rk., a többi lutheránus. Dobron: Templomát Kinizsi Pál építtette. Oltár nincs. Paplakja nyomo­rúságos kunyhó, lakója nincs. Czöglye: Oltár nincs, szószék kőből. Veres Marty Mihály a prédikátor. A fi- liákban, Kis- és Nagypiriten, Egeralján és Adóiján egy kivétellel mindenki akatholikus. Nagy Szőlős: temploma romos. Sza­bó György a lutheránus pap neve. 20 lakott háza van. 5 rk., a többi evangéli­kus. Filiája Vecse. Temploma szalma- fedeles. Devecser: 99 lakott háza van, 128 személy rk., a többi lutheránus. Ga­lambos István a prédikátoruk. Van mesterük is, aki parasztházban lakik. Ott is tanít. Ayka: temploma romos, Zsiray Mi­hály a prédikátor benne. 23 lakott ház közül 3 rk., a többi lutheránus. Pólyán: szalmatetős a temploma. 40 éve épült. Mennyezete nincs. Némethy György a lutheránus pap neve. Min­denki lutheránus. Gyimót: papja Polgárdy Mihály. Temploma romos. Filiájában, Bódo­gén nincs templom, nem is volt. Csott: Csöndér Gergely a pap. Templomának csak a falai vannak meg. 16 lakott házból 12 rk., a többi lutheránus. Teszér: lutheránus papja romos kunyhóban lakik. A falu zöme lutherá­nus. Temploma összeomlott. Papja, Nagyfödimesi Gergely párasztházban tartja az istentiszteleteket. A záró részben írja a föesperes: „Megjegyzendő, hogy az eddig felso­rolt eretnekek kezén lévő templomok és plébániák közül egyiket se cikkelyez- te be a soproni országgyűlés, hanem önkényesen, saját hatalmuknál fogva foglalták el az akatholikusok.” Úgy gondolom, érdemes a történe­lem útját végigjárni, mert csak így tud­ják értékelni azt, és összehasonlítani a mával, melyben élünk. Minden tiszte­let azoknak az ősöknek, prédikáto­roknak és gyülekezeteknek, akik ilyen nyomorúságos körülmények között is megőrizték és táplálták az evangélium tüzet. Hernád Tibor A Deák téri volt evangélikus leányiskolák délutánja A Deák téri evangélikus leányiskolák - polgári, kollégi­um, gimnázium - volt diákjai találkoztak májusban egykori iskolájukban. A kedves találko­zóra több mint háromszázan jöttek össze, köptük a húszas- harmincas évek végzősei is. Mint diákkorukban minden év­ben a tanévnyitó és tanévzáró ünnepségek, a meghitt találko­zó is a Deák téri evangélikus templomban kezdődött. Az ün­nepi istentiszteleten Hafenscher Károly hirdetett igét, az oltár­nál Takácsné Kovácsházi Zelma imádkozott, ugyancsak az isko­la volt növendéke. Ezután az iskola szépen felújított díszter­mében folytatódott a megemlé­kezés. Oppel Márta bevezetője után Sándor Judit operaénekes beszélt „Az iskola zenei nevelé­séről”, beszélt azokról a feled­hetetlen zenetörténeti órákról, amelyeket Dr. Bánkuti Dezső igazgató tartott, az iskola ének­karáról s arról a zenei nevelés­ről, amely évtizedekkel meg­előzve a későbbi Kodály- módszert, sok-sok növendéket vezetett el a zene világába. Ja- kuts Éva művészi zongorajátéka után Bede Piroska emlékezett Télessy Dalma tanárnőre, a na­gyon szigorú, de csupa szív Dalma nénire, aki késő öregko­rában, nehéz körülmények kö­zött is vigaszt, reményt tudott nyújtani az őt felkereső növen­dékeinek; nemcsak tanítási órái voltak feledhetetlenek, ember­sége, is él tanítványai emlékeze­tében. Jánky Zsuzsi szép vers­mondásával fejeződött be a most már hagyományossá vált évenkénti találkozás. A régi falak között működő általános iskola - nagyszerű szereplésüket a televízió vetél­kedőjén a nekünk is kedves díszteremből a közelmúltban hallhattuk és láthattuk - őrzi a múlt emlékeit. Erről győzött meg mindnyájunkat Gauland Mátyás igazgató, mint házigaz­da meleg hangú köszöntőjében és Foki Tamás az iskola tanára, aki az iskola történetének gon­dos megírásához a megjelentek segítségét kérte. Sebeiken Pálma

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents