Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-06-15 / 24. szám

Evangélikus Élet' 51. ÉVFOLYAM 24. SZÁM 1986. JÚNIUS 15. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 3. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 5,50 Ft ; \ A fundamentum maradjon megingathatatlan. Hogy a hit engesztel ki Istennel s igazít meg minden emberi cselekedet vagy érdem nélkül. Mint Pál apostol írja a rómabelieknek: „Azt tart­juk, hogy az ember hit által igazul meg, a tör­vény cselekedetei nélkül.” Ehhez az igéhez kell nekünk minden erővel ragaszkodnunk és tánto- ríthatatlanul reáhagyatkoznunk. Hogy csakis a hit nyer, minden cselekedetben pótlék nélkül, bűnbocsánatot és megigazulást. (Luther) ____________________________J ■■ Im már hagyománnyá vált „A testvéri kapcsolatok fontos állomása” Áll a templom, él a gyülekezet a Deák téren 175 éves jubileum Még 1984-ben történt, hogy a Lutheránus Világszövetség bu­dapesti nagygyűlése ajánlással fordult a tagegyházakhoz, -azt kérve, hogy az egyes egyházak, különösen is a szomszédos or­szágokban élők, fonják szoro­sabbra kapcsolataikat, ezzel is elősegítve a népek közötti meg­értést. Ennek jegyében került sor a. múlt évben május 2-án Szombathelyen a Győr-Sopron és Vas megyei, valamint a bur­genlandi lelkészek közös konfe­renciájára. Ez egyben egy ha­gyomány elindítása is volt; terv szerint az alkalmat évenként fel­váltva rendezik Ausztriában és Magyarországon. A második konferenciára május 21-22-én került sor a határ mellett fekvő Mörbischben (Fertőmegy- gyes). Magyar részről 21-en voltak jelen dr. Nagy Gyula püspök veze­tésével. Az együttlét május 21-én este vacsorával kezdődött, ame­lyen a helyi polgármester, a gyüle­kezet presbitere üdvözölte a részt­vevőket, többek között elmondot­A mörbischi evangélikus templom ta, hogy a község idegenforgalmi vonzereje a Fertő-tónak (és a ki­váló boroknak) köszönhetően igen nagy, a szálláshelyek száma körül­belül ugyanannyi, mint a lakossá­gé (2500). Másnap a gyülekezeti teremben Friedrich Sommer felügyelő kö­szöntötte a konferencia résztve­vőit. - Mörbisch a XVI. században ÉLŐ VIZ Történelmi acrképcsarnok a keresztyénség első idejéből Pál - a teljes evangélium hirdetője. ApCsel 19,1-13. Egy arcképcsarnok bőséges meglepetéssel szolgálhat. Az arcok sokfélesége, a festők egyénisége, stílusiskolája, kora stb. meghatá­rozza. De változatossá, tanulsá­gossá teszi a szemlélő beállítottsá­ga, elvárása is. Az említetteknél többet ígérő rovatunk címe: arcké­pek a keresztyénség első idejéből. Pál ApCsel 19,1-13 tükrében. Valójában sokkal többet lehetne mondani róla az összes ún. „páli” közlés alapján. De igénk keretein belül is lényeges vonások tárulnak elénk. Itt az első keresztyének kö­zötti mozgalmas helyzetek evangé­liumhirdetője áll előttünk. Az egy­ház- és az ébredéstörténet „rázós” jelenségei között képviseü Pál az evangélium üzenetét. A kialakuló­ban lévő s lassan erősödő keresz­tyének élményei egy római tartq- mányi főváros vallási életében. Pál odaérkezése előtt voltak zsidókból megtért, nagyrészt Apollós által misszionált ún. (keresztelő-)Já- nos-keresztyének a mozgalmas, kevert lakosságú-fajú-vallású tö­megben. A friss ébredés és a hitbe­li, gyakorlati kezdet hiányaival, ill. „többleteivel” találkozhatott itt Pál. Három jelentős észrevételt te­hetünk. Először is megragad az a testvéri nyitottság, amellyel Pál az ott ta­lált testvéreket elfogadja „hívők”- nek. Akik már a lényeget elfogad­ták, hittek az Úr Jézusban. Mert kizárólag Krisztus az evangélium. Maga a teljes Evangélium. Jézus igéje (és két szentsége). Az igehir­detés és a Szentháromság nevében történő egyszeri keresztség. A ke- resztség nem kevesebb és nem több és nem más, mint az evangélium személyre alkalmazása. Három­szorosan érvényes. Örökkévaló Sopronhoz tartozott, így a refor­máció korai hatása itt is valószínű. Az első, bizonyosan evangélikus lelkész Vitus Lantz volt, aki Nürn­berg környéki és alsó-ausztriai szolgálat után 1578-ban érkezett, 1584-ben azonban az ellenrefor­máció miatt mennie kellett. Az evangélikus gyülekezet élete 1609-74 között ismét zavartalanul folyt. Ezután azonban legfeljebb Sopronba járhattak, illetve házi áhítatokat tartottak. A gyülekezet a Türelmi Rendelet nyomán, 1785- ben alakult újjá, első temploma 1792-ben épült. Templomukat 1965-ben bővítették. A jelenlegi lelkész Friedrich Treu 1962 óta. Az „igazi” konferencia úrvacso­rái istentisztelettel kezdődött Nagy Gyula püspök és Gustav Rein- grabner szuperintendens szolgála­tával. - Ezután dr. Cserháti Sán­dor teológiai tanár tartott előadást „Az egyház szolgálata a társada­lomban” címmel. A rendkívül szerteágazó téma mindenekelőtt az alapkérdés feltevésére indít: mi is az egyház Istentől rendelt szolgála­ta ezen a területen. Látnunk kell, hogy Jézus az örök élet ígéretét az emberekért való szolgálathoz kap­csolja az utolsó ítéletről szóló pél­szeretettel szeretett (Jer 31,3). S az idő teljességében Fiát adta szerete- tében (Gál 4,4; Jn 3,16). Születé­semkor engem személyesen elfoga­dott az egyház közösségében. Há­romszorosan érvényes, hogy O előbb szeretett minket (ÍJn 4,19) Amikor még nem is léteztünk, mennyivel inkább amikor már éle­tet adott?! Mikor már mint sze­mély léteztünk ez életben, az idő­ben. Ez az „előbb” időben-térben- tartalomban kizár minden embe­rit, „utólagost”. Itt nincs terünk arra, hogy a Szeretet-Kegyelem e tündöklő csodáját részletezzük. Ez: a „tegyetek tanítványokká”, amelyet követ az „és tanítsátok őket” (Mt 28,19-20): egyház, szü­lők, keresztszülők, konfirmáció, evangelizáció stb. Ez a „Jézus ne­vében” keresztség különböztet az ún. János-keresztségtől (Mt 3,12). A kettőt gyakran fölcserélik a Já- nos-keresztséghez kapcsolván a Szentlélek vételét. - Másodszor: Mindez figyelmezteti Isten népét a történelemszemléletre. Egy-egy ébredési időszak elhanyagoltként „fedez fel” és gyakorol a bibliai korban már tisztázott tanítást. - Harmadszor: Pál sem reflektált a munkáját esetleg kísérő és egyesek személyes hitéletében talán jelen­tős élményekre (12. vs; Csel 5,15). Minden igehirdető tapasztalhat hasonlókat. A „kézrátétel” is egyik folytatása az „ároni”-áldásnak. - A „nyelveken szólás” nem az ige­hirdetés kritériuma, hanem az egyes hívő személyes hitéletéhez tartozó, vagy nem tartozó „maga­magát építő” (lKor 14,4), mely más számára lehet építő, nem kifo­gásolt, tűrt vagy extatikus „őrjön­gés”... (lKor 14,7). id. Győri János pontjából nem lényeges, hogy a másik fél milyen társadalmi rend­szerben él, és így könnyebben elő­segíthetik a megértést. Gyakran esünk a kishitűség hibájába, pedig ha „fáradozásunk nem hiábavaló az Urban” (lKor 15,58), akkor ez arra a szolgálatunkra is vonatko­zik, amelyet mint keresztyének ke­leten és nyugaton hídépítőként végzünk. Hans Helmuth Taul lelkész (Neuhaus am Klausenbach) „Gyü­lekezetépítés Burgenlandban” cím mel tartott előadást. Gyülekezetek építéséről, szervezéséről a szó ere­deti értelmében Burgenlandban csak a Türelmi Rendelet óta be­szélhetünk, példa erre Mörbisch is. A gyülekezetek létszáma a XIX század közepén nőtt meg jelentő­sen. A szervezőmunkát azonban mindkét világháború után részben újra kellett kezdeni. Burgenland ban jelentős a hagyományos ke­gyesség szerepe, de ez itt is, mint mindenütt gyakran azzal jár, hogy a külső, formális gyakorlat fonto­sabb a tartalomnál. Az igazi lelki építés, épülés Jézus Krisztussal való személyes kapcsolatot feltéte­lez; Isten adományait kell felfedez­tetni a gyülekezet tagjaival. Lehet-e a történelemben hánya­tott sorsa egy templomnak? Lehet. Körülötte harc dúlhat, falait ront­hatja idő, rést vághat kövei közé fegyver, beléhasíthat, ha megmoz­dul alatta a föld. De lehet menedék is, ahol oltalmat találnak a mene­külők, az üldözöttek. Mindez, és még sok minden elmondható evangélikus templomokról, csak egyetlen egy nem hiányozhat: ma­ga az evangélium. Theodor Kery tartományfőnök (középen) köszönti a konferencia résztvevőit, balról Nagy Gyula püspök és felesége, jobbról Dieter Knall püspök és Gustav Reingrabner szuperintendens dázatban (Mt 25,31-46). Minden egyháznak a maga körülményei között kell megtalálnia a társada­lomért végzett szolgálat lehetősé­geit. A két szomszéd egyház jelen­lévő képviselői különböző társa­dalmi rendszerű országokból jöt­tek, de társadalmi szolgálatukban legalább egy közös feladatuk biz­tosan van, ez pedig a béke ügye. A keresztyének felelőssége ebben különösen nagy, mivel a hit szem­itt az evangéliumot, akiknek sza­va, élete, adománya beleépült a fa­lakba és hittel hívta, hozta a Lélek adományait. A pünkösd, az emlékezés, a presbiteriktatás mellett az első nap harmadik ünnepe az isztentisztelet után következett: fölavatták a templom falán „az ötödik evangé­lista”, Johann Sebastian Bach em­léktábláját, Asszonyt Tamás műal­kotását. Balról jobbra Hafenscher Károly ig. lelkész, Pintér Károly és Kovácsházi Zelma lelkészek Fotók: Kinczler Cserháti Sándor professzor előadást tart Fotók: Koháry Kismartonban (Eisenstadt) az Esterházy-kastélyban Theodor Kery burgenlandi tartományfő­nök adott fogadást a konferencia résztvevőinek. Többek között ar­ról szólt, hogy az elmúlt 20 évben (amióta jelenlegi tisztét viseli) na­gyon jjfg viszonyt alakítottak ki a szomszédos Győr-Sopron és Vas megyével. A fogadás után a kas­tély megtekintése következett (itt és Fertődön alkotott évtizedeken át az Esterházyak udvari karmes­tereként Joseph Haydn), majd pe­dig a modern evangélikus gyüleke­zeti központé. Pöttelsdorfban (Pe- tőfalva) a századeleji neogótikus templomot keresték fel a résztve­vők és a szórványgyülekezet (szá­munkra sem ismeretlen) életéről tájékozódtak. A program, amely során a vendégszeretet számos jelét tapasztaltuk, Ruszton (Rust) feje­ződött be, illetve reménység szerint jövőre Győr-Sopron megyében folytatódik. A konferenciát meglátogatta dr. Dieter Knall püspök is, aki üd­vözlő szavaiban rámutatott arra, hogy az alkalom nemcsak a bur­genlandi egyházkerület, hanem az egész Ausztriai Evangélikus Egy­ház ügye és az egyházaink közötti testvéri kapcsolatok fontos állo­mása. Egyházunk részéről is an­nak tekintjük. A Deák téri templomban kettős ünnep, sőt: hármas, négyes, talán ötszörös is volt az idei pünkösd. Szélesre tárult a főkapu, s amikor megszólalt az orgona, a tér felől ünnepélyesen vonultak be a lelké­szek, a felügyelők, a presbiterek. Erős vár a mi Istenünk - vallotta énekelve a gyülekezet. Az oltár elé állott a három lelkész: dr. Hafen- scher Károly, Pintér Károly és Ta- kácsné Kovácsházi Zelma. A szo­kott rendtől eltérve az oltár előtt az a zsoltár hangzott el most is, amely 175 esztendeje, a templom fölszentelésekor. A századik zsol­tár. „Ő alkotott minket, az övéi va­gyunk...” Az emlékidéző istentisz­telet rendjébe itt ékelődött be az új presbitérium ünnepélyes beiktatá­sa, az új presbiterek eskütétele. A szószékről pedig az az ige szólt, amely szíven találja az embert, megtalálta a most ünneplő gyüle­kezetét, s megtalálta annak idején a templomépítő ősök szívét is. Mintha bizonységtevők fellege vet­te volna körül a szószéket: mind­azok lelke-, akik valaha is hirdették Bach igehirdető zenéje gyakran szólal meg a Deák téri templom­ban, fölhangzott - a Lutheránia tolmácsolásában - pünkösd má­sodnapján, az emlékező ünnepsé­gen. Szirmai Tibor felügyelő kö­szöntötte a vendégeket és a gyüle­kezetét. Az egykori templomszen­telést megelőző korokról, a még föl sem épült templom híveinek hányatott sorsáról Fabiny Tibor, az egyháztörténet professzora tar­tott előadást. Idézte az ősi mon­dást: saxa loquntur, a kövek be­szélnek; szólt a török hódoltság idejéről, a türelem koráról, közös protestáns kezdeményekről, emlé­kezett az alapkő letételére, hívők hitére és áldozatkészségére. A mai evangélikus ember hite szólalt meg Túrmezei Erzsébet versében: szelíd szóval ő maga mondta el. Már előző nap az istentisztele­ten, hétfőn az ünnepélyen újra megszólalt a Deák téri templom harangja: fél évszázadon át itt hív­ta az élőket, búcsúztatta a holta­kat, s törte meg a villámokat. (Folytatás a 3. oldalon) MEGHÍVÓ Az Evangélikus Teológiai Akadémia 1986. június 20-án, pénteken délután 16.00 órai kezdettel, a Zuglói Evangélikus Egyházközség templomában (XIV., Lőcsei út 32.) tanévzáró istentiszteletet tart, amelynek szolgálatát Dr. Nagy Gyula püspök végzi. Ezt követően, 16.30 órai kezdettel tartjuk Akadémiánk tanévzáró ünnepi ülését. Tárgysorozat: 1. Mily nagy az Úr kegyelmessége, 58. ének 1. v. 2. Dékáni jelentés 3. A teológus énekkar éneke 4. A végzett hallgatók búcsúzása 5. A teológus énekkar éneke 6. Jutalmak kiosztása 7. A 40 éve végzettek köszöntése 8. Himnusz. Erre az alkalomra szeretettel meghívom. Dr. Vámos József e. i. dékán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents