Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-05-04 / 18. szám

Evangélikus Élet 1986. május 4. t J3 »- Q3 * -fis­GYERMEKEKNEK 1 Kir 21 és 2Kir 9,27-37 Hogyan büntet Isten? Megbünteti a gonoszságot r A VASÁRNAP IGÉJE Lk 18,1-8 Nem sok olyan királynője volt Izráelnek, akivel kapcsolatban annyi történetet találnánk a Bibliá­ban, mint Jezábel, a szidóni király­lány, Aháb király felesége. Izráel királynőiéként is megtartotta ere­deti vallását - Baált imádta, sőt ebben hamarosan férje is követ­te - és üldözte azokat, akik kizáró­lag az egyetlen Istent akarták szol­gálni. Történt egyszer, hogy a király csodaszép samáriai palotájának kertjében sétált. Gyönyörű volt ez a park, bárki megirigyelhette vol­na. Aháb szívét azonban nem a megelégedettség és az öröm töl­tötte el, hanem valami más. Volt ugyanis a szomszédban egy sző­lőskert, ezt nézte ki magának! Ó, ha azt megszerezhetné, és ott ve­teményeskertet csinálhatna! - A gondolatot tett követte. Aháb országban, ahonnan ő jött, ilyesmi nem fordulhatott volna elő! Ott a király azt veszi el, amit akar, hiszen minden az övé. „Ha tényleg annyi­ra szeretnéd azt a szőlőt - szólt Ahábhoz Jezábel -, bízd csak rám a dolgot. Majd én gondoskodom róla, hogy hamarosan a tiéd le­gyen." így is történt. A királynő azon­nal munkához látott. Koholt vá­dak alapján törvény elé idéztette Nábótot, ahol jó pénzért felfoga­dott hamis tanúk bizonyították: átkozta Nábót az Istent és a ki­rályt. A szerencsétlen ember sorsa ezzel megpecsételődött. Kihurcol­ták őt a városon kívülre, és ott agyonkövezték. Amikor Jezábel megtudta, hogy minden úgy tör­tént, ahogyan ő megparancsolta, így szólt férjéhez: „Kelj föl, vedd birtokodba Nábót szőlőjét, ame­magához hívatta a szőlő tulajdo­nosát, Nábótot, és felajánlotta ne­ki, hogy jó pénzért megveszi a föld­jét. Nábót azonban hallani sem akart a dologról. Arra hivatkozott, hogy ősei birtokát nem adhatja el senkinek sem, hiszen ezzel bűnt követne el Isten ellen. A királyt nagyon elkeserítette ez a válasz. Mérgében bezárkózott a szobájába: se nem evett, se nem ivott, egész nap a fal felé fordulva feküdt az ágyán. Erre már Jezábel, a felesége is megijedt. Nem értette, mi baja a férjének. Talán csak nem beteg? Mikor azonban nagy nehezen mégiscsak sikerült kifaggatnia, és megtudta, mi történt, majdnem el­nevette magát. Hát lehetséges len­ne, hogy a király kívánságának va­laki ellent merjen állni? Abban az lyet nem akart pénzért neked ad­ni, mert nem él már Nábót, hanem meghalt.m-juw'-t r„ ,,, Isten azonban/fiem/hagyja so­káig büntetlenül a gonoszságot. Idáig nagyon türelmes volt Aháb és felesége iránt. Miután azonban hiába volt minden figyelmeztetés, most betelt a mérték. Elkerülhetet­lenné vált a büntetés. Ezért Isten elküldte Illés prófétát a királyi pár­hoz ezzel az üzenettel: „Ugyan­olyan csúful fogtok elpusztulni, mint Nábót.” Nemsokára valóban beteljese­dett Ahábon és Jezábelen az ítélet. A király egy csatában vesztette életét, pár év múlva pedig gonosz felesége is megbűnhődött. Saját szolgái fordultak ellene: kilökték palotája egyik ablakán, és ször­nyethalt. Luptákné Hanvay Mária SZÜNTELEN IMÁDKOZZATOK Ez a felhívás Pál apostol levelében (IThessz 5,17) olvasha­tó, mégis lehet a mai vasárnap igéjének biztató üzeneteként tekinteni. A vasárnap régi egyházi neve: Rogate, ami azt jelenti: imádkozzatok! Ehhez az apostoli intés azt fűzi hozzá, hogy állandóan, szakadatlanul kell imádkozni, vagyis keresni az Istennel való kapcsolatot. Jézus korában az volt az általá­nos szokás, hogy napjában kétszer imádkoztak az emberek. A farizeusok is ehhez tartották magukat, s úgy gondolták, ezzel eleget tettek a vallásos előírásoknak. Aki ma naponta kétszer, talán reggel és este, tud időt szakítani arra, hogy imádkozzék, bizonyára úgy gondolja, hogy ezzel bárki, még Isten is meg lehet elégedve. Ez az ige azonban valami egészen más gondolkodásra akar elvezetni. Legyünk állandó kapcsolatban Istennel! Pál apostol sem gondolhatta azt, hogy a keresztyén ember ajka imamalom­ként állandóan imádságos szavakat mormol. Hiszen ez még a szerzetesek életében sem valósulhat meg. Inkább arra tanít minket az apostol, hogy életünkben ne váljék el az imádkozás órája a hétköznapi cselekedetektől, vagy ne korlátozódjék az imádkozás magatartása csendes percekre, a kegyes magunk vagy Isten felé fordulás röpke pillanataira. Életünk egészen legyen Isten előtt állás, olyan Istennel való kapcsolat, mint amilyen az imádságban valósul meg. Ezt jelenti a szüntelen való imádkozás isteni igénye. Keressük Istent állandóan és kitartóan, mint ahogyan a példázatbeli özvegyasszony járt állandóan a bíróhoz. Nem szabad az imádkozásba belefáradni! A példázatban szereplő asszonyról azt olvassuk, hogy gyakran és vég nélkül járt a bíró nyakára, hogy ügyének kedvező elintézését kiesz­közölje. Nem fáradt bele abba, hogy szakadatlanul kérje a bírót a számára kedvező döntés meghozatalára. Ez arra tanít minket, hogy mi is így álljunk Isten elé, ha valami kérésünk van. Márpedig hogyne lenne kérésünk! Tele vagyunk kérések­kel. Kérünk egészséget, erőt, bölcsességet, békességet, bűnbo­csánatot magunknak, családunk tagjainak. Kéréseink neifi akkor érnek célt, ha olykor-olykor a végső kétségbeesés órái­ban fakadnak fel szívünkben az eget ostromló sóhajok, ha­nem ha egész életünk állandó Isten előtt állásában fejeződik ki Istenbe vetett töretlen hitünk és kitartó reménységünk. Imádkozzunk a meghallgattatás bizonyos reménységében! Jézus példázatában egy olyan qzvegyasszpnyról van szó, aki nem nagyon reménykedhetett ügyé kedvező elintézésében, hiszen egy hamis -bírótóL nem sok'- jót -várhatott. Mégsem hagyta abba a könyörgést. Mi mennyivel inkább bízhatunk a mennyei Atya jóvoltában. Nem hamis bíró ajtaját dönget­jük, hanem annak az Istennek a színe előtt állunk, aki a Fiát is odaadta és Fiával együtt mindent megad nekünk. Fia a kereszten értünk halt meg, húsvétkor azért támadt fel, hogy számunkra is utat nyisson a halálból az életre. Ez az Isten Szentlelke által ma is velünk van, hogy ez a Lélek ébresszen bennünk hitet és reménységet, s adja nekünk azt a bizonyossá­got, hogy ha vele maradunk szüntelen, kitartó könyörgésün­ket meghallgatja. Vető Béla IMÁDKOZZUNK Köszönjük, Urunk, azt az ígéretedet, hogy könyörgésünket meghallga­tod. Adj kitartó hitet és töretlen reménységet, hogy teljes bizalommal legyünk irántad életünk minden pillanatában. Add a meghallgatás meg­tapasztalását, annak újra meg újra való átélését, hogy te mennyei Atyánk vagy a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen. TÁRLAT A NEMZETI GALÉRIÁBAN Lélek és forma A fenti címmel a Magyar Nem­zeti Galériában rendezett tárlat az 1896-os millenniumi kiállítástól 1914-ig, az első világháború kitö­réséig terjedő időszak művészi anyagát mutatja be. A több mint egy évtizedes kutató-gyűjtő munka eredménye: hatszáz építészeti, kép­ző- és iparművészeti tárgy, könyv- kötészeti, nyomdai alkotás mellett az irodalom, a zene, a film- és szín­házművészet gazdag anyagával a korszak sokrétű bemutatása. A századvég és a századelő ma­gyar művészetét évtizedekig'nem­csak nem lehetett bemutatni, de a hatvanas években még említeni is „bűn” volt. Hogy az értékek mégse kerüljenek a feledés homályába, 1976-ban a Magyar Nemzeti Galé­ria gyűjteménye egy részét a párizsi Petit Palais-barv (L’art 1900 en Hongrie) mutatta be. A sikert mi sem bizonyítja jobban, minthogy a bemutatót több külföldi meghívás követte: Nantesben 1977-ben sze­cessziós grafika, plakát és éremmű­vészeti kiállításra került sor, USA- ban iparművészeti vándorkiállítás Gulácsy Lajos: Vasárnap Comóban 1911-12 Fotó: Bokor Zs. volt, Chicagóban 1979-ben az Art Institute-ben festményeket mutat­tak be, ezután Ljubljana követke­zett s mint Bereczky Loránd fő­igazgató mondta a sajtótájékozta­tón - „az első olyan nagyszabású kiállítást, amely már a szóban for­gó korszakhatárok között a mo­dern magyar művészet kialakulási csomópontjainak kijelölésére vál­lalkozhatott, 1981-ben Velencében rendezhette meg a Galéria.” A századelő modem magyar művészete mindvégig harcban volt a hivatalos művészeti irányítással, az akadémizmussal. A szabadság mint felismert szükségszerűség je­lentkezett a korszak művészeté­ben. A társintézmények és magán­gyűjtők segítségével összeállított kiállításon a századforduló bútor- enteriőijeihez korabeli dísztár­gyak, nagyszüleink, dédszüleink öltözékei, ékszerei, használati tár­gyai, háztartási eszközei kapcso­lódnak. A Feszty-körkép részletei, értékes történelmi tablók, épület­részek másolatai, kovácsoltvas ka­puié, festett üvegbetétes ajtók, a Lechner Ödön tervezte kecskeméti víztorony, a párizsi világkiállítás nagykapuja, a pécsi Zsolnay gyár első darabjai sokakban emlékeket ébreszt, a fiatal látogatók pedig csodálattal nézik a mesteri-művé­szi munkákat. Bőven talál a láto­gató anyagot az alkalmazott grafi­ka műfajából: plakátok, folyóirat- illusztrációk, ex-librisek, apróbb nyomtatványok, hirdetések, tánc­rendek mind a szecesszió stílusje­gyeit tükrözik. „E stílusbeli de­mokratizmus olyan egységes szem­léletet tükröz, amelyhez hasonló azóta sem jelentkezett a művésze­tekben, s napjainkban is még csak törekvés-szinten mutatható ki a komplex környezetalakításra vo­natkozó design-kísérletekben” - olvashatjuk az ismertetőben. Hazai művészetünk sokáig elha­nyagolt korszaka a mindennapi életről, művészetről, az útkeresés­ről ad számot. A nagy anyagból helytelen lenne neveket kiemelni, éppen úgy, mibt egyes kiállított tárgyakat elemezni. Amíg a Galé­ria földszintjétől, a millenniumi ki­állítás bejárati kapujától a látoga­tó eljut az emeleti kovácsoltvas sír­keresztig, a kijárati falat borító 1914-es világháború harctéri képé­ig, van min gondolkodnia a szá­zadforduló sokat vitatott művé­szetéről. Sebeiken Pálma Testvérek közt Szingapúrban Tivoi-Keieten Malaysiában Két éve, a nagygyűlés idején a cso- mádi templom szószékén tolmácsol­hattam Choong Chee Pangnak, a szin­gapúri Szentháromság Teológiai Főis­kola dékánjának igehirdetését, és más ázsiai résztvevőkkel is megismerked­hettem. Nem is mertem volna arra gon­dolni, hogy két éven belül az ő hazájuk­ban találkozunk. A Lutheránus Világszövetség Egy­házi Együttműködési Osztálya az 1985-ös Ifjúság Eve alkalmából 7 tagú nemzetközi csoportot szervezett az ázsiai tagegyházak, elsősorban az otta­ni fiatalok meglátogatására. A csoport tagjai között három geológiai hallgató a legnagyobb a Bedok gyülekezet 400 taggal az „ország” keleti részén. A mo­dem gyülekezeti központot 1981-ben adták át. FiataLlelkésie, Terry Kee a bu­dapesti ifjúsági gyűlés delegátusa volt. Malaysia 14 milliós lakosságának fe­le maláj, 35%-a kínai, 10%-a indiai, 5%-a egyéb származású. A malájok mohamedánok, az iszlám államvallás, őket büntetés terhe mellett tilos misszionálni. A lakosság 7-8%-a ke­resztény. A „kínai” egyház központjá­ban, Petaling Jayaban (Kuala Lumpur mellett) Daniel Chong püspökkel talál­koztunk először, aki többek között a gyülekezetek áldozatkészségére is fel­Az őslakos misszió bambuszból készült temploma (Norvégia, Lengyelország, Tanzánia), egy ifjúsági munkás (NDK), egy mér­nök (Brazília) és két lelkész (Julius Fi- lo, Csehszlovákia, az LVSZ ifjúsági ügyvivője, a csoport vezetője és e sorok írója) volt - az említettek között két női résztvevő (NDK és Norvégia). A nagy út előtt március 2-án Genfi­ben az LVSZ vezetői tartottak szá­munkra eligazítást. Másnap indultunk (ketten közülünk először Indiába men­tek, Malaysiában találkoztunk újra) és 17 órás repülőút után érkeztünk meg Szingapúrba. Szállásunk - talán mon­danom sem kell - az említett főiskolán volt. Itt 130-an tanulnak (10% evangé­likus), az ökumenikus intézményt 1948-ban alapították. A hallgatók fele helybéli,i40%Ja malaysiai, a többiek a világ más tájairól, elsősorban Afriká­„„ —-I--.-,-­---------­Ifj úsági óra ból jöttek. Az egyik nap közös bemu­tatkozó estet tartottunk - és még sokat az út folyamán. Itt szeretném megemlí­teni, hogy az LVSZ-nek két tagegyháza van a Maláj-félszigeten és Szingapúr­ban: az 1963-ban alapított Malaysiái és Szingapúri Evangélikus Egyház (LCMS), amely a Lutheránus Egyház Amerikában (LCA) missziójából szár­mazik, és tagjai kínai származásúak. 30 gyülekezetük van 5200 taggal. A másik evangélikus egyház a dél-indiai, tamil származású bevándorlók között ala­kult, első gyülekezetük 1907-ben. Szin­tén 1963-ban lettek önállóak, az előbbi egyháztól való megkülönböztetésül az „evangéliumi” (evangelical) jelzőt is használják (ELCMS)r Szingapúr lakosságának háromne­gyede kínai, 15%-a maláj, 5-5%-a in­diai és más származású. Az egyenlítő közelében lévő, Budapestnél nem sok­kal nagyobb területű város, illetve szi­getország Földünk második legforgal­masabb kikötője. Lakossága 2,6 millió. Több gyülekezetei látogattunk meg, hívta a figyelmet. Ennek szép példája a tavaly felépült Salak South-i templom - az 580 ezer málaysiai dolláros költség (1 US $ = 2,50 M $) majdnem felét a 112 megkeresztelt tag adománya és munkája fedezte. Petaling Jayaban kü­lönösen is jó hangulatú volt a fiatalok- | kai való találkozás. Mivel országaink között viszonylag kevés kapcsolat van, itt különösen jó volt látni és érezni a félreértések, előítéletek eloszlását. Ezek után kirándulást tettünk Ipoh- ba és környékére (itt hadd jegyezzük meg, hogy Malaysia adja Földünk ón­termelésének egyharmadát, a nyersgu­minak majdnem a felét), közben meg- . tekintettük az őslakos missziót. Az ős­lakók száma a félsziget keleti részének dzsungeljeiben 60-70 ezerre tehető. Az egyház sokoldalúan képzett misszioná­riusai' réndkívül fáradságos munkával próbálják tanítani az egyébként békés természetű embereket. Március 10-14. közötti malaysiai tar­tózkodásunk utolsó két napját a fővá­rosban, Kuala Lumpurban töltöttük. (A mélabús hangzású név sáros folyó­torkolatot jelent - két foíy ó találkozásá­nál épült az egyébként szép, modern város.) Ernesto B. Muthusami püspök (szintén budapesti delegátus) tájékozta­tott a 2600 tagú „indiai” egyház életéről. Fia, Benedict az egyház ifjúsági felelőse. Itt is részt vettünk ifjúsági órán és isten­tiszteleten. A malaysiai kínaiaknak - de az indiaiaknak talán még inkább - több nemzedék után is gondjuk a beilleszke­dés, amelyet az iszlamizálási törekvések A csoport tagjai Choong Chee Pang dékánnal és családjával (az eltérő és sokkal régebbi kulturális háttér következtében) is inkább gátol­nak. Az egyházaknak ebben a helyzet­ben kell felajánlaniuk a maguk szolgála­tát, különösen is a fiatalok számára. Március 15-én nagy várakozással in­dultunk Manilába, a Fülöp-szigetek fővárosába. szp t Szingapúr látképe

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents