Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-05-04 / 18. szám
Evangélikus mmElett 51. ÉVFOLYAM 18. SZÁM 1986. MÁJUS 4. HÚSVÉT UTÁNI 5. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 5,50 Ft-------------------------------------- \ Ak i tehát imádkozni akar, vizsgálja meg magát, hogy csakugyan hiszi-e, vagy pedig kétli a meghallgatást. Ha úgy találja, hogy kételkedik benne, vagy bizonytalan ábrándnak, merész kalandnak tartja, akkor imádsága semmi. Mert a szíve zárva maradt. Ezért nem tud az Isten semmi bizonyosat adni beléje. Mint ahogy semmit sem adhatunk az olyan embernek, aki nem nyújtja ki a kezét. Gondold meg, hogy esnék neked, ha valaki fáradtig kérne tőled valamit, a végén pedig azt mondaná: nem hiszem, hogy megkapom tőled? Holott megígérted néki. (Luther) \______________ ’_________J Ds ida Jenő Hálaadás Köszönöm Istenem az édesanyámat! ' Amíg 6 véd engem, nem ér semmi bánat! Körülvesz virrasztó áldó szeretettel, Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel. Áldott teste, lelke csak érettem fárad, Köszönöm, Istenem az édesanyámat. Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve. Köszönöm a szivét, mely csak értem dobban - itt e földön senki sem szerethet jobban! - Köszönöm a szemét, melyből jóság árad, Istenem, köszönöm az édesanyámat. Te tudod, Istenem - milyen sok az árva, Aki oltalmadat, vigaszodat várja. Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk, Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk! Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel, l Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el! Áldd meg édesanyám járását-kelését, Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését! Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad, Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat! Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat: Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!! Kétségtelen tény, hogy a legutóbbi időkben sok minden kérdésessé és kérdéssé lett keresztyén életünkben, ami korábban magától értődőnek, „természetesnek” tűnt. Nemcsak az istentiszteletre járás, a gyülekezeti alkalmakba való bekapcsolódás terén tapasztalhatjuk ezt, de így vagyunk az imádkozással is. Ezért kell a Húsvét utáni 5. vasárnapon, az imádság vasárnapján, amelyet hagyományosan Rogate vasárnapjának nevezünk, először kérdeznünk, és megkérdeztetnünk. Szoktunk-e imádkozni? Szívesen imádkozunk-e? Tanítj uk-e gyermekeinket, unokáinkat imádkozni, ahogyan minket tanítottak egykor? Vagy talán terhes kötelességgé lett az imádság, amely csak arra jó, hogy Istent lekenyerezzük, hogy 0 megelégedett legyen velünk? Vagy talán le is szoktunk az imádságról teljesen? Igaz, egy ideig nyugtalan volt a lelkiismeretünk, amikor imádság nélkül ültünk asztalhoz, aludtunk el este, vagy más megszokott alkalmak kihasználatlanul múltak el; de most már a lelkiismeretünk is hallgat, beletörődött? Az is lehet, hogy hiábavaló, felesleges dolognak tartjuk az imádságot, gyermekes dolognak, amelyből kinőttünk? Vagy az a helyzet, hogy a napi hajszában túlságosan elfáradunk ahhoz, hogy maradjon időnk, ■ erőnk az imádkozáshoz? Imádkozhatunk Fotó: Detre Sok kifogást találhatunk. S az a legnagyobb baj, hogy ezekkel a magyarázkodásokkal félre is tudjuk magunkat vezetni. Igen, félrevezetni, mert egyetlenegy valódi oka van mindig annak, ha megres- tül, elfárad az imádságunk, vagy el is pusztul imádkozó életünk. Luther mondja: „Az imádság egyedül a hit műve”. Az imádság megrestü- lésének igazi oka tehát a megrendült, elerőtlenedett vagy éppen meghalt hit. Ne keressünk kifogásokat, ha azt tapasztaljuk, hogy beteg imádkozó életünk, hanem kérjük sürgősen Istent, hogy jöjjön segítségünkre Szentleikével, erősítse meg elfáradt, megrestült hitünket. Mert ha az iránta való bizalomban újra lángra gyúl szívünk, akkor többé nem kötelesség az imádság, hanem nagyszerű lehetőség. Értsük jól: Imádkoznunk nem kell, hanem szabad! Istenhez, mennyei Atyánkhoz jöhetünk, vele beszélgethetünk imádságunkban, elmondhatjuk neki, ami szívünkben van, kéréseinkkel is szabad ostromolnunk őt. És ha azt gondolnánk, nincs értelme imádságunknak, halljuk meg Jézus biztatását, hogy Isten nemcsak hallja imádságunkat, hanem kész arra is, hogy meghallgassa. így nemcsak, hogy van értelme az imádságnak, hanem az Istennek csodálatos nagy ajándéka, amelyet örömmel és szorgalmasan használhatunk. Krisztus Urunk ébreszt bennünk bátorságot az imádkozáshoz: „Kérjetek, és adatik nektek” (Mt 7,7); „Mindazt, amit hittel kértek imádságotokban, megkapjátok.” (Mt 21,22) Ezekbe a csodálatos ígéretekbe kapaszkodhatunk és szaván foghatjuk Istent, hivatkozhatunk ígéreteire, „mert az Úr igéje igaz, s amit ígér, azt megtartja.” Ne halogassuk tehát! Az imádság iskolájába azonnal beléphetünk. Figyeljünk Jézus szavára, ígéreteire, Istennek benne megmutatott szeretetére, s akkor nem parancsra mondott, nem megszokásból elhadart, lelketlenül odavetett szó, hanem gyermeki bizalommal elmondott megszólítás lesz: Mi Atyánk... Mert nekünk szabad így imádkoznunk! Ittzés János SZERKESZTŐSÉGI INTERJÚ DR. NAGY GYULA PÜSPÖKKEL EGYHÁZUNK ÖKUMENIKUS KAPCSOLATAIRÓL „ Benne élünk és szolgálunk a világ keresztyénségében” Fotó: Zafónd András- A hazai egyházi élet hírei mellett gyakran esik szó lapunk hasábjain más országok, világrészek egyházairól. Milyennek látja Püspök úr evangélikus egyházunk nemzetközi ökumenikus kapcsolatait? Sokoldalú és erősödő, közvetlen kapcsolataink vannak elsősorban néhány szomszédos egyházzal, de Európa távolabbi egyházaival is. Ezenkívül - a nemzetközi egyházi szervezeteken- keresztül - aktív módon részt veszünk a világ evan- gélikussága és a világ-ökumené életében is. Az 1984-es budapesti evangélikus világtalálkozó után még inkább elmondhatjuk: benne élünk és szolgálunk a világ keresztyénségében. Ma nemcsak az embervilág él sorsközösségben, hanem a világ keresztyénsége is. Közösek a gondjaink és közösek a feladataink. Tanulnunk kell egymástól és szolgálattal tartozunk egymásnak. Újra meg újra ablakot kell nyitnunk, ajtót kell tárnunk egymás felé.- Püspök úr tagja az Egyházak Világtanácsa vezető testületének, de ugyanakkor részt vesz más nemzetközi egyházi szervezetek munkájában is. Milyen kérdéseket, feladatokat lát ma a legfontosabbnak a világ keresztyénségében? Sok egyéb kérdés mellett két központi témát kell említenem. Az egyik az „ökumenizmus” nagy témája: a szétszakadt, sok egyházra oszlott keresztyénség, Krisztus követői, együttműködésének, egységének a kérdése. A másik: a keresztyén szeretet mai legfontosabb feladatai a világban, a béke és az igazságosság szolgálata. Minden más, közös kérdésünk végeredményben ezzel a kettővel áll összefüggésben.- Mi várható az ökumenikus világmozgalomban, az egyházak közötti kapcsolatok területén?A XX. század „az ökumenikus mozgalom évszázada”. Sok évszázados szembenállás, az egymástól való elidegenedés után a világ egyházai azt keresik, ami a közös Krisztus-hitben is, a keresztyén szeretet és szolgálat területén is, összeköti őket egymással.. Csaknem ötvenéves már az Egyházak Világtanácsa, háromszázhat egyházunk száz országra és hat világrészre kiterjedő közös, ökumenikus szervezete. Több mint húsz év óta a római katolikus egyház is részt vesz az ökumenikus világmozgalomban. A legígéretesebbjei az évszázados ellentétek csökkentésére a sokat emlgetett „Lima- irat”. Ez a keresztség, az úrvacsora és az egyházi szolgálat kérdéseiben próbálja erősíteni az egyházak közötti .egységet. Az ökumenikus mozgalom célja ma már nem egy egységes világ-egyház, hanem az egyházak olyan közössége, amelyben mindegyik elismeri a másikat Krisztus egy anyaszentegyháza tagjának, elismeri a másik egyház által végrehajtott keresztséget, gyakorolt lelkészi szolgálatot és kiszolgáltatott úrvacsorát. Az elmúlt évtizedekben mindenütt a világon sokat javultak az egyházak kapcsolatai egymással, sokat változott az „ökumenikus klíma”. De még sok fáradozásra van szükség és hosszú út kell ahhoz, hogy az „egyházak közössége” megvalósulhasson.- Mik a világ-keresztyénség legfontosabb, legtöbbet vitatott kérdései ma a másik területen, a keresztyén szeretet és szolgálat területén? A „béke-világzsinat” vitája jelzi az első nagy feladatunkat: az egyházak felelősségét és fokozódó részvételét egy nukleáris világháború elhárításában, Isten teremtett világa védelmében. A világ megmaradásáért, békéjéért folytatott mai drámai küzdelem azonban egyúttal egy igazságosabb világrendért, az éhező és szenvedő országokért, százmilliókért is folyik. Igazságosság nélkül nincs igazi béke a világban. De a béke nélkül sincs remény arra, hogy segíteni tudjunk a mérhetetlenül sok szenvedésen, a népek között. Az evangélium hirdetésétől - ezt vallják ma a világ egyházai - elválaszthatatlan a keresztyén szeretet segítő szolgálata mindenütt, ahol rettegnek a világpusztulástól, ahol éheznek, szenvednek az emberek és ahol haldoklik a természet, Isten teremtett világa.- Milyen jelentős nemzetközi egyházi események várhatók a következő évek során? Az említett és remélhetőleg megvalósuló „béke-világzsinat” mellett egy sor fontos ökumenikus esemény van előkészületben. Még ez év őszén összeül Skóciában az Európai Egyházak Konferenciája - száztizenhat európai egyház - nagygyűlése. Fő témája ez lesz: (Folytatás a 3. oldalon) Amerikai békócsoport Magyarországon A Baráti Kapcsolat (The Friendship Force) elnevezésű amerikai szervezet minnesotai 43 fős csoportja április 15-29. között az Egyházközi Békebizottság és a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának meghívására látogatást tett Magyarországon. Az itt- tartózkodásuk során április 17- én a Református Zsinati Irodá székházában az ökumenikus Tanács és az Egyházközi Békebizottság vezetői fogadták az amerikai csoportot Dr. Nagy Gyula evangélikus püspök, az ökumenikus Tanács alelnöke tájékoztatót tartott az egyházak életéről és szolgálatáról. Előadását mintegy kétórás élénk eszmecsere követte. Április 18-án délelőtt Barabás Miklós, az Országos Béketanács főtitkára, délután pedig Juhász Róbert, a Hazafias Népfront titkára fogadta a Baráti Kapcsolat nevű küldöttséget. A találkozón tájékoztatták őket társadalmi életünk időszerű kérdéseiről. Április 19-én este 21 lelkészházaspár látta otthonában vendégül a csoport tagjait. A budapesti program záróalkalmaként április 20-án az amerikai vendégek fogadást adtak a magyar vendéglátók tiszteletére. Április 21-től a csoport vidéki kőrútra indult, melynek során hazánk nevezetességeivel ismerkedtek meg. /r így kezdődött az európai keresztyénség - hol tart ma? Egy vérből teremtve - egyetértésben lakozva egyetlen célt keresve ApCsel 17,24-28 Pál apostol európai missziói útjáról csak egy prédikáció maradt fenn. Éppen az athéni Areopago- szon elmondott. Biztosan sajátos helye és jelentősége volt ennek a missziói igehirdetésnek a keresztyénség terjedése első évtizedeiben, azért került bele az apostoli kor történelemkönyvébe. Éz valóban mintája lehet minden idők missziói igehirdetésének. Érdemes egy kicsit elmélyedni benne. Pál szívének mentő szeretete látszik meg abban, hogyan keresi meg a kapcsolópontot hallgatóihoz. Elismeri a pogányságban is meglevő nagy vágyakozást Isten után, pogány költőket idéz, akik - ha pantheista értelemben is - Isten mindenüttjelenvalóságát hirdetik. Erre hivatkozhat Pál az athéni tudós világ központjában bölcselők, művészek, városbírák, írók rangos gyülekezete előtt. De Pál ott sem hallgatja el, hogy a pogá- nyok tévelyegnek, amikor Istent aranyban, márványban, művészi alkotások formájában vélik kezük ügyébe vonni. Isten élő, személyes hatalom, aki teremtette és fenntartja a világot. „Nem lakik emberkéz alkotta templomokban, nem szorul emberkéz szolgálatára, mintha szűkölködne valami nélkül; mivel Ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent." Pál Isten egy-voltának meghirdetése mellett - sokisten-imádó pogányok hallatára — meghirdeti az emberi nem egységét is. Szinte programot ad egy sok népű földrész, fajilag, nyelvileg, szokásokban és kultúrában nagyon tarka lakosságú birodalom számára. Már az első keresztyén missziói igehirdetésében benne van a leendő Európa programja előre látva a földrész minden később jelentkező problémáját, „isten az egész emberi nemet egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén, meg- határózta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyiküktől sem." Egy vérből teremtve - egyetértésben lakozva - egy célt keresve! Ezzel Isten a jövő kulcsát adja Európa kezébe: ha használja, boldog jövő tárul elé, ha elveti, sok fájdalmat, veszteséget, pusztulást von magára. Ma minden felelős emberre ránehezedik Európa megosztottsága. Húsba-vérbe vágó ellentétek, testvéreket megosztó határok, könyörtelen érdekellentétek mélyítik a szakadékokat. Mi, egyházi emberek, dédelgetjük magunkban a gondolatot, hogy mégis a keresztyénség az a front, mely képes áthidalni a szakadékokat, és hidat verni nyelvi, politikai, társadalmi különbségek fölé. De megfelel-e valóban a mai keresztyénség ennek az elvárásnak? Nem szabdalják-e részekre ugyanilyen ellentétek az egyházat is? Van-e egyáltalán olyan meg°sztó tényező, ami az egyház testébe ne vágna bele? És nemcsak a tanításbeli különbségek mentén, hanem egy-egy hitvalláson, sokszor gyülekezeten belül is. Az areopágoszi beszéd nagy ívű programja örök lecke marad az egyház számára is, és kemény vizsgatétel mai gyülekezeti tagok, mai hívők számára is. Pál prédikációjából változtatás nélkül átvehetjük a pogány költőktől vett idézetet: „Bizony az ő nemzetsége vagyunk!” Megtöltve azt a keresztyén hit biztatásával, ajándékával, kitüntetésével és kötelezésével. És szolgálva az egy vérből teremtett emberi nemnek egyetértésben az egy Istent keresve. Csepregi Béla
