Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-04-20 / 16. szám
A Miatyánk - ma Dslda Jenő Legyen meg a Te akaratod! Tavaszi ujjongás Nagy kincs a Miatyánk! Csodálatos ajándék és komoly feladat egyszerre. Az Isten akaratának teljesüléséről szóló, 3. kérésnél ez a „kettősség” egészen nyilvánvaló. Ez a kérés újra és újra harcba hív minket, elsősorban önmagunk ellen. Nem természetes és nem magától értődő, hogy ez a mondat megszülethetik szivünkben, és el- hángozhat a szánkon. Örök óemberünk szándéka szerint mindig a magunk akaratát szeretnénk érvényesíteni, nemcsak egymással szemben és mindenáron, hanem még Isten szándékával, terveivel és akaratával szemben is. Nem mondhatja el ezt a kérést senki sem könnyedén, felületes lelki eleganciával. Ez a mondat küzdeleiúbeh fogan, és harcban születik, ahogy azon a gecsemánéi éjszakán Jézus ajkán is: „ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” (Lk 22,42) Mégsem pesszimista, lemondó, szomorú kérés ez! Még akkor sem, hogyha mi legtöbbször így emlegetjük Isten akaratát: az emberi lehetőség fogyta után, az emberi tervek kudarcánál, az emberi elképzelések csődjénél; lemondóan: hát legyen meg... Nem ismeri a Szentírást, aki így akarja és tudja csak ezt a mondatot mondani. Sok-sok igét sorolhatnék fel, amely mind azt kiáltja bele csüggedtségünkbe, hogy Isten akarata jó, szent, örömmunkáló, ő „azt akarja, hogy minden ember üdvö- züljön”. (lTim 2,4) Ezért imád- kozhatjuk gyermeki bizalommal, harcban született bizalommal: legyen meg a Te akaratod! Ez a kérés ugyanakkor az engedelmesség kezdete is! Aki ismeri Isten akaratát, tudja, hogy az jó, annak készen is kell lennie arra, hogy engedelmeskedjék is neki, és még is tegye, amit Isten akar. Ez a mondat nyitány a keresztyén ember Isten iránti engedelmességéhez. Legyen meg a Te akaratod bennem is, de általam is! Csak így, engedelmességre készen, és sohasem „Uram, Uramozó” álszentséggel imádkozhatjuk ezt a kérést. S végül azt is el kell mondanunk, hogy ez a kérés az úton lévők imádsága is. Amikor azt kérjük, legyen meg a földön, mint a mennyben, nemcsak azt kívánjuk, hogy meny- nyei polgárságunk kiábrázolódjék már itt a földön, hanem azt is, hogy Isten jó és üdvözítő akarata beteljesedjék rajtunk, szeretteinkén, világunkon, az üdvösségben! Ittzés János A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ 1986. május 11-én, vasárnap a celldömölki evangélikus templomban ORSZÁGOS EGYHÁZI ÜNNEPSÉG keretében emlékezik meg hazánk és egyházunk nagy költője, DDfUCn £2fSU!ŰÍ3 BERZSENYI DÁNIEL. yj , y^lüJ ii*. X^iJJLiLxU V ^•''«zütetésének 210; és halálának^150; évfordulójáról. Az ünnepségek rendje: Délelőtt 11 órakor: Ünnepi Istentisztelet Dr. Nagy Gyula, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke szolgálatával. Délután £ órakor: Ünnepi megemlékezés a templomban 1. Megnyitó 2. A Celldömölki Városi Énekkar szolgálata / 3. Berzsenyi-verseket szaval Balikó Tamás színművész, Pécs 4. Ünnepi előadás: Dr. NemeskQrty látván professzor, Budapest 5. Saját Berzsenyi-verseiből ad elő Jánosy István költő, Budapest 6. A Lutheránia Énekkar szolgálata 7. Zárószó - Himnusz Az ünnepség után Berzsenyi-emléktábla leleplezése a templomon, ahol megkeresztelték és házasságát megáldották. A gazdag tartalmú országos egyházi ünnepre szeretettel hívjuk és várjuk gyülekezeteink tagjait és minden érdeklődőt. Tarka virágnak Illata kábít, - Édes a méz mit' Kelyhe kínál; Lebben a lepke, v Röppen a méh - Sok kicsi vándor Kedvese ajkán psókra talál. Nincs ma halál, Él ma a földön Mit csak az Isten Élni teremtett; - .Harsog a himnusz, Hangos a táj! - Semmi se fáj, Minden őrömre, Tűzlobogásra Szítja a lelket... Újra születtünk Zöld lobogóval Lepkefogóval Táncra megint! Csókot a földnek, Csókot a fának. Csókot a rügynek, r Mert a hatalmas Égi Jövendő ' Hírnöke mindl Haliga, mi szépen Csendül a nóta, Csörtet a csermely, Csattan a csók! Messze az erdó Lombjai közt a Nyár keze int! - Hirdeti minden, Hirdetem én is, Itt a tavasz! (1924) Bonhoeffer-ünnepségek Nyugat-Béri inben 1932 őszén érkeztem - ösztöndíjasként - Berlinbe. Az akkori világ negyedik legnagyobb, de legforrósodóbb városába. Wilmersdorfban a város nyugati kerületében laktam, s onnét értem el nap mint nap a tizenöt km-re fekvő egyetemet kerékpárral Az egyetemen két féléven keresztül Bonhoeffer hallgatója voltam, ki páratlan élességgel ismerte fel az elsők között, hogy a „kerék” - a történelem kerekének - „küllőit” keményen meg kell ragadni, különben milliók kerülnek a kerék alá. Csak hálával tudok visszagondolni erre a két félévre. Az eszmei zűrzavarban eligazítást jelentett nekem ez a találkozás, a - nálam három évvel idősebb - fiatal tanárral. Február első napjaiban Bonhoeffer születésének 80. évfordulóján ökumenikus ünnepségeken vettünk részt Keletről és Nyugatról, Északról és Délről - tizenöt országból. Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy egyházunk küldöttjeként ott lehettem. Jelentkezés nyári kántorképző tanfolyamokra A Magyarqr3zúgi( Evangélikus J<gy^áz. Kántorképző Szolgálata 1986 nyarán három taniolyamot rendez. Ä tanfolyamok időpontjai: 1. június 23 .-július 12-ig (háromhetes), 2. július 15.-július 26-ig (kéthetes), 3. július 29-augusztus 16-ig (háromhetes). Jelentkezéseket csak az első háromhetes és a második kéthetes tanfolyamra lehet beküldeni a Kántorképző Szolgálat címére: Főt, Berda J. u. 3. 2151. Jelentkezési határidő: 1986. május 5. A felvételi kérelemhez egy időben mellékeim kell az illetékes lelkész ajánlólevelét, a felvételt kérő részletes önéletrajzát. Fel kell tüntetni az eddigi gyülekezeti szolgálatot, zenei előképzettséget és a jelentkezés célját. « A háromhetes tanfolyam díja 1800,-, a kéthetesé 1200,-. A felvételről minden jelentkezőnek értesítést küldünk. Kántorképzö Szolgálat Melanchtont nemcsak Németország, hanem a világ tanítójának tartják. Valahogyan így emlegetik- sokszor még katolikus teológusok is Bonhoeffert... S mégsem egészen így... Amit Nyugat-Berlinben átéltem- legalábbis számomra - reménységgel teli volt. A17 J gyülekezetből 27 gyülekezetben ünnepi megemlékezés volt ez alkalomból. Ez jelentős, hisz volt idő, hogy sokan - még Meissel püspök is - Bonhoefferben a politikai ellenállót látták, s róla az egyház tudomást sem vett. Négy istentiszteleten ül. gyülekezeti rendezvényen vettem részt. A nagy emléktemplomban 2000 gyülekezeti tag jelenlétében Kruse püspök-elnök prédikált, s Bonhoeffert a XX. század végi keresz- tyénség tanítójaként emlegette, akárcsak az emlékbeszédet tartó Bethge professzor. Több százan vettünk itt úrvacsorát - a vüág minden tájáról - átélve a Krisztussal és egymással való közösség örömét... örömömet teljessé tette, hogy katolikus professzor is velünk együtt térdelt az oltárhoz. Régi barátommal - a berlini időkből - Ottó Dudzus Bonhoef- fer-kutatóval részt vettünk egy ke- rekasztal-beszélgetésen egy gyülekezet fiataljaival. Élmény volt számomra ezen élőhitű fiatalok társadalmi elkötelezettsége a béke, anti- rasszizmus stb. kérdésében. A gyülekezettel is volt egy szép találkozás. Egy másik gyülekezetben a lelkes Peter Müllers felügyelő bemutatta a csodálatos Bonhoeffer dokumentációs emlékkiállítást. 62 oldalas fotókópia anyagot kaptam emlékbe. Magam előtt látom ezt a lelkes embert, ahogy a színes gombostűkkel teletűzdelt térképen mutatja a már atommentesnek nyilvánított területeket. ttoS mind többen jelentkeznek - mondja örömmel. Olvastam a gyülekezet egyháztanácsának határozatát a „belső és külső béke” témakörben: „elutasítjuk a tömegpusztító fegyverek telepítését, azzal való fenyegetést... keresztyén meggyőződésünk alapján... Jézus Krisztus eligazítást ad nekünk és reménységet nemcsak a mi egyéni életünk szamára; Isten felszabadító szeretetéről szóló örömhír minden területen - a politikában is érvényes”... Ez lényeges bon- hoefferi gondolat abban az értelemben is, hogy a mai elkötelezettség jut kifejezésre. íme Bonhoeffer gondolatai behatolnak a gyülekezetekbe s ez is az Ő intenciója, „az egyháznak” akart szolgálni s egyben a világnak. Február 3-án és 4-én az Egyházi Főiskola rendezte meg a konferenciát. Feil katolikus professzor a vallás szellemtörténeti hátterével foglalkozott. Bonhoeffer valláskritika- jánál a vallás nyugati formáját kell figyelembe vennünk: „Isten és a lélek”, „menekülés a túlvilágba”. E katapultálás a történelmi konkrétságot semmissé teszi', társadalmi felelősségről nem lehet beszélni. Ez tette lehetővé a fasizmus apostolainak térhódítását. Bonhoefiemél Isten jelenlétéről van szó a való életben. Bonhoeffer fogsági leveleiben van utalás arra vonatkozólag, hogy a vallás - nem a hit! - megszűnik. Ez nem következett be úgy, ahogyan gondolta. Én magam is láttam az Opera közelében felhívást „meditációra”: megtalálod a szabadságot amennyiben az istenséget önmagadban megtalálod. Az elvilá- giasodás folyamata azért világméretű s ha a népegyház átalakuláson megy is át, Istennek lesz népe az idők teljességéig. Isten csak az Ő megújított népét tudja szolgálatba állítani. Ma a keresztyénség az igazságosságcselekvésében áll az embereié között, amely mélyen az imádságban gyökerezik. Éz tulajdonképpen a Bonhoeffer-i „evüági keresztyénség”, e világban valóban megelt keresztyénség. H. Falke, Erfurtból a békezsinat kérdéséről szólt. E kérdés a konferencián többször előjött. A nemzetközi Bonhoeffer Bizottság egyik vezetője elhatárolta magát hatarozottan a biztonság fanatikusaitól, a bizalmatlanság megszállottáitól, elítélve Reagennek a Challenger-katasz- trófa alkalmából tett kijelentését: a bátraké á jövő. Gruchy dél-afrikai professzort a főiskolások igen lelkes ovációval fogadták, ki arról beszélt, milyen nagy segítséget jelent Bonhoeffer a dél-afrikai egyház számára. Szólt az elnyomottakkal való szolidaritásról, a diszkrimináció megszüntetésének szükségességéről. A konferencia másodnapján H. E. Tödt heidelbergi professzor megállapította, hogy többsíkú motivációk szerepeltek az antifasiszta ellenállásban, de Bonhoefiemél a keresztyén felelősség volt a legdöntőbb. Este Hasemar a kulturális ügyek szenátora adott fogadást a modem nagy könyvtárban. Végülúgy gondolom valamennyiünknek köszönetét kell mondanunk Gremmels professzornak, aki önmagát nem kímélve fáradhatatlanul készítette elő e tanácskozást Nyugat-Berlinben, ezt a valóban testvéri találkozást. Lehel Ferenc _ PRILISI KRONIK Szól a harang DEDINSZKY GYULA KÖNYVÉRŐL 75 éve, 1911 áprilisában kelt Sopronban a „Keresztyén Énekeskönyv” (az ún. Dunántúli Énekeskönyv) előszava. Azért készült ez az énekeskönyv, mert az 1805-ben megjelent Dunántúli Énekeskönyv és az 1811-bén megjelent Győri Énekeskönyv a „racionalizmus szellemi hatása alatt készült”. Az előkészítési munka 18 évig folyt. Külön elkészítették és kiadták hozzá a „Dallamos könyvecské”-t, mely a dallamok kottáit tartalmazta. Gyorsan elterjedt egyházunkban ez az énekeskönyv. 1918-ban már a 12. kiadást árusították. 300 év«, 1686. április 2-án halt meg Eperjesen LADIVER ILLÉS teológiai tanár. Zsolnán született 1633-ban. Bártfán, Privigyen, Zsolnán, Lőcsén és Pozsonyban tanult. Erfurtban és Wittenbergben is volt diák. Zsolnán (1652), Bártfán (1659) volt rektor. 1666. június 25-26-án tevékeny részt vállalt a kassai hitvitában. Majd lelkész lett Teplán (1667), s hamarosan tanárrá választották Eperjesen, ahonnan menekülnie kellett (1673). Tiszolcon lett lelkész, majd esperes. Innen is elűzték, s külföldön tartózkodott. Hazajőve a nagyenyedi ref. kollégiumban kapott állást, de fellázadtak ellene a diákok. Segesvári rektorság után visszatért Eperjesre (1682) igazgatónak és teológiai tanárnak. 300 év«, 1736. április 4-én törték kerékbe az 1735-i Békés megyei parasztfelkelésegyik szervezőjét, J. SZEGEDI- NÁC PÉRO-t. Pécskán született 1655 körül. Kitűnt a török elleni harcokban. A szerb határőrség kapitánya lett. Kapcsolatba került a magyar parasztok vezetőivel, akik a kuruc mozgalom példájára akartak felkelni a nagy adók'és a földesúri zsarnokság ellen. Békés- szentandrásról indultak el (1735) Erdőhegy felé. De még a harc előtt elfogták. A Budán működő különbíróság 3 társával együtt kerékbetörésre, s felnégyelt testük akasztófára szegezésére és a felkelő falvakban való bemutatásba ítélte őket. 336 év«, 1661. április 5-én halt meg Leibic- ben SERPILIUS SÁMUEL evangélikus lelkész, ősi evangélikus papi családból való. 1630. november 5-én született Késmárkon. Ott is tanult, majd Sárospatakon, Kassán, Eperjesen volt diák. Wittenbergben is tanult (1651). Hazajőve Leibicben lett másodlelkész. Fiatalon hunyt el. ____________186 éw, ___________ 18 61. április ll-én született Alsó- ráján DÉKÁNI ÁRPÁD iparművész, rajztanár. Oklevelét Budapesten szerezte, majd a kiskunhalasi ref. gimnázium tanára lett. 1906-tól a budapesti Iparművészeti Főiskolán, majd az újpesti gimnáziumban tanított. A halasi csipke néven ismert művészi csipkék rajzát tervezte. Több külföldi kiállításon nagydijat hozott ezekkel. Szervező munkája hozta létre a háziipari mozgalmat. Nyugdíjazása után Borbándra költözött, ott élt haláláig. 100 éw, ___________ 18 86. április 14-én született Aradon TÓTH ÁRPÁD költő, műfordító, újságíró, a Nyugat-nemzedék egyik legkiválóbb költője. Debreceni diák volt. Budapesten járt egyetemre. Több irodalmi folyóirat munkatársaként dolgozott. Közben tüdőbetegsége erősen próbára tette szervezetét. Többször volt szanatóriumban. Költeményei a Nyugatban, majd főként az Estben jelentek meg. Az egyik legkiválóbb műfordító volt. 1928. november 7-én halt meg Budapesten. 376 év«, 1711. április 17-én halt meg Bécs- ben I. JÓZSEF, aki 1705-től volt Magyarország királya. Bécsben született I. Lipót fiaként 1678. július 26-án. Uralkodása idején folyt a spanyol örökösödési háború. Bár már 1687-ben a pozsonyi országgyűlés magyar királlyá választotta, de a Rákóczi-szabadságharc nem ismerte el ennek érvényességét, sőt az erről folyó eredménytelen tárgyalások után történt az ónodi trónfosztás (1707). 1711-ben az ő megbízásából tárgyalt a kuru- cokkal Pálffy János altábornagy, de a király már nem érte meg a szatmári békekötést. Himlőben halt meg. 300 év«, 1686. április 27-én halt meg Németországban REISER ANTAL evangélikus lelkész. 1628. március 7-én Ágosta városában született. Egyetemi tanulmányait magjszterség^ megszerzésével fejezte be (1651), majd Selmecbányán lett másodlelkész, később Pozsonyban lelkész (1659). A megindult üldözések miatt 1672-ben elhagyta az országot és Németországban dolgozott tovább. Munkáiban érvényre jutott a pietizmus. _ Életre János Vidéki lelkészeink sorában megelégedettebben és dicsérőbben kell észrevennünk és szólnunk arról, hogy népünk és tájegységeink dolgában menynyire cselekvőn figyelnek és szólnak azokról az ősi kincsekről és népszokásokról, amelyek kiveszőben vannak, de a nemzet múlhatatlan művelődési kincséhez tartoznak. Megérezve ezeknek a kincseknek és hagyományoknak a jövő építésében is jelentős szerepét, a hely- történeti kutatások alkotó munkájában termő tevékenységet folytatnak. Olvasunk arról, hogy ezekben a kutatásokban helyi és- országos társadalmi szervektől is dicsérő méltatásban részesülnek s erre büszkék is lehetünk. Egyik legkiemelkedőbb alakja lelké- szi karunknak ezen a területen id. De- dinszky Gyula békéscsabai ny. lelkész, aki a tájegység egyházi humorától a településviszonyok kialakulásának feltárásáig, sőt pl. a csabai kolbász titkának fejtegetéséig évek óta folytat komoly tanulmányokat, ír és az egyház és társadalom kapcsolatának feltárásában elévülhetetlen érdemeket ér el. A békéscsabai Új Auróra gondozásában Filadelfi Mihály szerkesztésével legújabban Dedinszky Gyula kedves és értékes kiadványa jelent meg „Szól a harang” címen. Érezhetőn sokkal bővebb kutatásának népszerű szemelvényei jelentek meg ebben az olvasmányos, élvezetes, alig ötven-egynehány oldalas könyvecskében, rövidségében is tág ölelésű feldolgozásában. Szól benne a harangozás művészetéről, amiből kiderül, hogy a harangozás valóban művészet. Mint ahogy művészet a csabai kolbász elkészítése is. Kutatja a vallásos elemeket a csabai nép életében, a csabai evangélikus gyülekezet belső szervezetében és évszázados felépítettségében, a paraszthonorácio- rok szerepét, szokásait és jelentőségét, végül vizsgálja Békéscsaba tanyai világában az ún. „zugiskolák” létrejöttét, benne a nép kultúrigényének megindító szerepét, sőt a száz év előtti békéscsabai kisiskolások szépírási gyakorlatainak tükrében a szlovák környezet öntudatos magyarság-szeretetét. Ebben olyan művelődéstörténeti keresztmetszetet ad, amely a nép lelke legmélyéről fakadt a képzettség nélküli tanítóknak áldozatos munkája nyomán. Különösen ezek az egyházi vonatkozások egyedülálló és még feltáratlan forrásanyagra támaszkodnak, hiszen a nyugállományban élő Dedinszky Gyula a csabai egyház levél- és irattárának áldozatos rendezője és feltárója... Támaszkodik Csaba neves történetíró papjának, Haán Lajosnak közléseire, saját eredeti iratgyűjtésére és a még élő szájhagyományra egyaránt, s ez különösen értékessé teszi ennek a könyvecskének művelődéstörténeti jelentőségét. Dicséri az idős lelkész hallatlan értékgyűjtő és közlő munkásságát, s az Új Auróra nép értékeket összefogó pártatlan ügyszeretetét Sasala János, Petőcz Károly és a szerkesztő Filadelfi Mihály munkásságában. Koren Emil
