Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-03-02 / 9. szám

Evangélikus Elét 1986. március 2. MIKLÓS IMRE ÁLLAMTITKÁR FELSZÓLALÁSA AZ ÖKUMENIKUS TANÁCS KÖZGYŰLÉSÉN „Bolygónk a béke világa lehet" Prőhle Károly hetvenöt éves m, Lapunk előző számában beszá- I múltúnk a Magyarországi Egyhá- I zak ökumenikus Tanácsa újjává- I lasztott közgyűléséről, melynek ke- I rétében megújították az elnökséget, I valamint új főtitkárt választottak I dr. Görög Tibor evangélikus lelkész ■ személyében. A 6 évenkénti közgyű- I lésen számos hozzászólás és javas- I lat hangzott el az ökumenikus Ta­■ nács következő 6 éves ciklusára vo- I natkozóan. E hazai, nemzetközi és I ökumenikus kapcsolatokra vonat- I kozó javaslatokat az új elnökség ■ fogja megtárgyalni. Az ülésen megjelent és felszólalt ■ Miklós Imre államtitkár, az Állami I Egyházügyi Hivatal elnöke. Az államtitkár beszéde elején I megköszönte az ökumenikus Ta- I nács elnöksége meghívását, majd ■ felszólalásában az állam és az egy­■ ház kapcsolatáról megállapította, ■ hogy - az állam és az egyházak I viszonya kiállta a próbát hazai és I nemzetközi téren egyaránt. Nem I hiszem, hogy ez a megállapítás túl­■ zás lenne. Az elmúlt évtizedben az I állam és az egyház között az ■ együttműködés, a jó viszony minő­■ ségileg fejlődött és jobbá vált. Tíz I évvel ezelőtt is hangoztattuk ezt, I akkor is igaz volt. De azóta minő- I ségében fejlődött. Majd arról szólt az államtitkár, I hogy miben áll ez a fejlődés, ez a ■ változás - Az elmúlt tíz év alatt ■ abban történt lényeges változás, ■ hogy az együttműködés rendszeré­■ nek elemei között javult a minőség. I Nőtt egymás irányában a bizalom, I a megértés, a tisztelet. Ezt igazolják ■ az országgyűlési képviselői és ta­■ nácstag választások és, hogy a I HNF különböző szintű tisztségvi­■ selői közé több egyházi személy I került be, mint korábban. Az előző évet értékelve kijelen- I tette - Az 1985-ös esztendő jól mu- I tatja, hogy nemcsak „fent”, hanem ■ „lent” is történtek változások, a ■ különböző szintű embereknek a ■ hazáért való együttműködése ele- I ven. Ez után a társadalmunk életé- I ben jelentkező problémákról szólt ■ - A társadalmunk életében jelent- I kező szociális, erkölcsi gondokat ■ összefogással próbáljuk megolda- I ni, amit egyesek ügy magyaráznak, I hogy a marxizmus a szocializmus I csődje, ha rászorulunk az egyhá- I zak segítségére. Mások szerint hi­■ bát követünk el, mert átengedjük ■ a terepet, a kérdések megoldását I az egyházaknak. I Egyik állítás sem igaz. Ezt a kér- í dést így nem helyes feltenni. Erről ■ nyíltan kell szólnunk, mert amiről ■ az emberek beszélnek, azzal foglal- I koznunk kell. Semmiféle csődről nincs szó, hanem arról, hogy e sajá­tos problémáinkat csak együtt old­hatjuk meg. A fejlődés során mint partnereket tekintjük az egyháza­kat, akik a családvédelem, a mun­kaerkölcs, az alkoholizmus és más kérdések megoldásában segíthet­nek. Ez nem kudarc, hanem kap­csolatunk fejlődésének eredménye, amelyben megérettünk arra, hogy különböző világnézetű emberek a közös ügyet közösen szolgálják. A nemzet közös kérdéseit együtt képviselve meg akarunk érte tenni mindent, amit tudunk. Vannak, akiknek ez nem tetszik, de mi ezt így csináljuk és ezen nem változta­tunk. A „nyitott utat” tartjuk to­vábbra is az egyetlen járható útnak és folytatjuk a közös utat. Nem­csak vitatkozunk, hanem haladunk előre a fejlődés útján. A nemzetközi helyzetről szólva megállapította - A nemzetközi életben sok riasztó gond van, de 1986-ban mégis több remény van a kibontakozásra. Új távlatokat látunk. Reméljük, hogy nemcsak az ENSZ jegyzőkönyvében lesz ez az év a Béke Éve, hanem a gyakor­latban is. Az Ökumenikus Tanács mosta­ni nyilatkozata jól végiggondolt, magas színvonalú nyilatkozat. Re­mélem, hogy a magyar sajtó meg­felelő helyet és nyilvánosságot biz­tosít számára. Végül az Ökumenikus Tanács működéséről elmondta - Az Öku­menikus Tanács munkáját pozití­van értékeljük. Nagy nemzetközi tekintélye van a világban, s sze­rénytelenség nélkül elmondhatjuk, hogy a magyar egyházak képesek a nemzetközi egyházi szervezetek­ben, a nemzetközi békeszerveze­tekben és mozgalmakban hatható­san közreműködni. Felszólalása végén köszönetét mondott Bartha püspök úrnak és Káldy püspök úrnak, akik sokat tettek aj- Ökumenikus Tanács munkájának sikeréért, sajnálatát fejezte ki betegségük miatt, és mindkettőjüknek mielőbbi gyó­gyulást kívánt, azt remélve, hogy rövidesen visszatérhetnek szolgá­latukba. Megköszönte Ottlyk Ernő püs­pök úrnak az Ökumenikus Tanács főtitkári tisztében végzett munká­ját. Köszöntötte az új főtitkárt, dr. Görög Tibort, s eredményes mun­kát kívánt mind a főtitkárnak, mind az újonnan választott Öku­menikus Tanács elnökségének. Befejezésül az Ökumenikus Ta­nács munkájához sok sikert, az el­következendő években szép ered­ményeket kívánt. Február hónap elején a Magyar Tudományos Akadémia dísztermé­ben mutatta be az Országos Béketa- 1 nács munkaprogramját, és kérte a résztvevők közreműködését a mun­kaprogram sikeres végrehajtása ér­dekében. Sebestyén Nándorné elnöki meg­nyitó beszédében a reménység évé­nek nevezte áz előttünk álló eszten­dőt. Utalt arra, hogy a Béke Világta­nács felhívta a világ valamennyi bé­kemozgalmát, hogy 1986-ot tegyék a fordulat esztendejévé, a bizalom, a megértés, a közös cselekvés idősza­kává. A magyar nép békevágya kifejező­dik abban a nemzeti egységben, amelyről Pozsgai Imre, a Hazafias Népfront főtitkára a Vili. Népfront­kongresszus tapasztalatai alapján szólt. Fodor István, az Országos Béketa­nács titkára az idei évre tervezett. programokról szólt, amelyek sorában említést tett az egyházak békemoz­galmi tevékenységéről is. így az Egy­házközi Békebizottság és az OBT Ka­tolikus Bizottsága tevékenységéről. Az OBT külön felhívást intézett a résztvevókhöz, amelyben - többek között - ezt olvassuk: „A béke ügye egyetemes és érte össze kell fognunk bárhol, bármely társadalmi rendszer­ben élünk is a földön... Hiszünk ab­ban, hogy bolygónk a béke világa lehet, tetteinkkel, szavainkkal, érzé­seinkkel őrizzük a békét." D. Dr. Prőhle Károly, Teoló­giai Akadémiánk professzora, egyházunk teológiai tanulmá­nyi főigazgatója február 22-én töltötte be életének hetvenötö- dik esztendejét. Sopronban született. Édesap­ja szintén teológiai professzor volt, idősebb lelkésznemzedé­künk áldott emlékű tanítója. Ju­bilánsunk gyermek- és ifjú éveit szülővárosában töltötte. Itt érettségizett az Evangélikus Lí­ceumban, itt tanult teológiát a Teológiai Fakultáson, itt avatta őt lelkésszé Kapi Béla püspök 1935-ben. Teológiai tanulmá­nyait külföldön: Tübingenben, Königsbergben, Halléban és Er- langenben egészítette ki. Segédlelkészként Kétyen, Sopronban, Szentgotthárdon és Sopronbánfalván szolgált. Az utóbbi helyen anyagyülekezetet szervezett és gyülekezeti lelkész­ként szolgált. 1949-ben házassá­got kötött Ajtony Ilmával. Há­zasságukat Isten három gyer­mekkel (Piroska, Tamás és Pé­ter) áldotta meg. A Teológiai Fakultáson né­met lektorként tanított, Teoló­giai Akadémiánkon pedig csak­nem annak megalakulása óta, 1951-től végez professzori szol­gálatot. Kezdetben gyakorlati teológiára tanította a jövő lelké­szeit, majd hosszú időn keresz­tül az újszövetségi teológiának volt világhírű professzora, 1982 óta pedig a rendszeres teológiai tanszéket vezeti. Szolgálatban álló lelkészeink között valami­lyen módon szinte mindenki ta­nítványa Prőhle Károlynak, 1982 óta, mint teológiai tanul­mányi főigazgató egyházunk teológiai tanulmányi munkáját irányítja. Professzori szolgálata mellett teológiai munkáival is tanítja egyházunk népét. „Az evangé­lium igazsága” című hittan­könyve (1957), Lukács evangé­liumához írt kommentárja (1966), „Luther Márton négy hitvallása” című összeállítása (1984), valamint az Agenda, amelynek összeállító (1963) és revideáló (1985) munkáját szin­tén ő végezte el. Áldott szolgála­tot végez lelkészeink és gyüleke­zeteink körében is. Hasonló szolgálatot végzett az új biblia- fordítás, valamint a Lelkipász­tor és a Theológiai Szemle szer­kesztése terén. Prőhle Károly szolgálata közismert mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban az egyházak együttműködése és a világ békéje szolgálatának terü­letén is. Hosszú időn át volt a Magyarországi Egyházak öku­menikus Tanácsának a főtitká­ra (1973-82), valamint mind a mai napig számos nemzetközi ökumenikus bizottság tagja. Fáradhatatlan munkásságáért Teológiai Akadémiánk tisztelet­beli doktori címmel (1976), álla­munk pedig a Béketanács Ki­tüntető Jelvényével (1971), vala­mint a Munka Érdemrend arany fokozatával (1981) tün­tette ki. Egyházunk elnöksége, Teoló­giai Akadémiánk tanárai és hallgatói bensőséges ünnepség keretében, az Állami Egyház­ügyi Hivatal pedig fogadáson köszöntötte a hetvenöt éves professzort. Sok-sok tanítványa és lapunk olvasói csatlakoznak ehhez a köszöntéshez és még sok termékeny szolgáló eszten­dőt kívánnak Prőhle profesz- szomak. Selmeczi János Kiállítás a Múzeumban Az Evangélikus Országos Múzeum közli, hogy a Bor­nemissza Péter emlékkiállí­tása március 31-ig tekinthe­tő meg (gazdag, eredeti do- kumetumanyaggal). Március 8-án du, 5 órakor a kőbányai fiatalok előadás keretében emlékeznek meg ugyancsak a Múzeumban Bornemissza Péterről, szüle­tésének 450. évfordulója al­kalmából. Tóth Árpád Isten oltó-kése Pénzt, egészséget és sikert Másoknak, Uram, többet adtál. Nem kezdek érte mégse pert És nem mondom, hogy adósom maradtál. Nem én vagyok az első mostohád; Bordáim közt próbáid éles kését Megáldom s mosolygom az ostobák Dühödt jaját és hiú mellverését. Tudom és érzem, hogy szeretsz: Próbáid áldott oltó-kése bennem Téged szolgál, mert míg szivembe metsz, Új szépséget teremni sebez engem. összeszorítom ajkam, ha nehéz A kín, mert tudom, tied az én harcom, És győztes távolokba néz Könnyekkel szépült, orcád-fényű arcom. V___________________________________________________) Böjti gondolatok...... Mégis jó dolog A keresztyén embernek a bűnbánatra és a megtérésre az év minden napján szüksége van, mégis jó dolog, ha az egyházi esztendő böjti időszakában mindez különös módon is hangzik. Mi sem engedhetjük elrepülni ezeket a napokat anélkül, hogy komolyan magunkba ne néznénk, bűneink miatt meg ne keserednénk és tudatos kemény har­cot ne vívnánk önző önmagunk ellen. - De teljesen félreértenénk a böjti időszakot és a keresztyén életet, ha annak ezt a „komor” vonását emelnénk ki. Maga az egész böjti időszak lényegében csak előkészület, illetve átmenet Húsvétra, a húsvéti örömre. Tehát nem önmagában van jelentősége, hanem húsvét felől nézve. (Káldy Zoltán) Fáradhatatlanul A bűnbocsánat hite és a keresztyén szeretet legszélesebb felelőssége elválaszthatatlan egymástól. Isten naponkénti megbocsátó szeretete arra indítja a keresztyéneket, hogy legyenek fáradhatatlanok a szere­tet közeli és távoli feladataiban. (Nagy Gyula) MÁRCIUSI KRÓNIKA A baptista egyház Martin Luther King emlékünnepsége Szegeden I-----------­■ 1 25 éve,_________ II 86I. március 14-én halt meg I Pécelen SZEMERE PÁL író, ■ esztéta. 1785. február 19-én I született. Ügyvédi oklevelet I szerzett (l 808), de ügyvédi gya­■ korlatot sohasem folytatott. I Péceli birtokán gazdálkodott. 11817-ben ő volt a Tudományos I Gyűjtemény egyik alapítója. 11 I j éven át Pest vármegye aljegyzői tisztét töltötte be. Esztétikai cikkeket, kritikákat, bölcselke- dő szonetteket és tanitó költe­ményeket írt. Nyelvújító volt. ■ Sok szerencsés szóalkotása mai I nyelvünkben is él. Kölcseyvel I együtt adta ki nyelvújító véde­lem-iratát: Felelet a Mondolat- ra... címmel (1815). 300 éve, 1686. március 15-én kezdődött el MUNKÁCS VÁR OSTRO­MA, melyet a császáriakkal szemben csaknem 2 éven át vé­delmezett hősiesen Zrínyi Ilo­na, „Munkács vár asszonya”. A császári sereget gróf Caprara irányította, akinek a próbálko­zásai sorra kudarccal végződ­tek. Ezért a bécsi haditanács visszaparancsolta serege nagy részével együtt. Helyére azon­ban a hírhedt Caraffa került, aki 1886 végén folytatta a vár ostromát. A védők végül - a túlerővel szemben - 1688. ja­nuár 17-én adták fel a várat. 150 éve, 1836. március 15-én született Tokajban PAULAY EDE színházi rendező, színigazgató. Szülei papi pályára szánták, de ő a színészet mellett döntött. Játszott a kassai, szegedi, deb­receni, győri színpadokon, majd Kolozsvárt (1860) és vé­gül a Nemzeti Színházban (1863). Szigligeti halála után a Nemzeti Színház igazgatója lett (1871-1894 között). A Színita­noda alapításától kezdve an­nak tanára volt. A világiroda­lom nagy klasszikusainak egész sorát vitte színre. Felkarolta a , / magyar drámát, melyben élete főműve Madách: Az ember tra­gédiája színpadi átdolgozása és első előadása volt (1883). Bu­dapesten halt meg 1894. már­cius 12-én. 175 éve, 1811. március 22-én Pesten meghalt HILD JÁNOS építő­mester. Salesl volt a szülőhelye, 1761 táján született. Bécsben tanult, majd Itáliában járt ta­nulmányúton. A nagyszombati Invalidus-ház építésekor került Magyarországra. Ezután Pes­ten épített. A Szépítő Bizottság tagjaként Lipótváros kiépítésé­nek menetét és módját tervezte. József fia apja mellett indult el a híres építész-útra. 150 éve, 1836. március 25-én született Lubinán HOLUBY JÓZSEF LAJOS evangélikus lelkész. Modorban és Pozsonyban ta­nult. Bécsben volt teológus. Szakolcán (1860), Nemesváral­ján (1861) volt lelkész. 1883-tól a trencséni egyházmegye espe­rese lett. 1900-ban ment nyug­díjba. Az egyházi irodalomban szlovák nyelven írt. Kiváló bo­tanikus is volt. Bazinban halt meg 1923. január 15-én. 100 éve, I886. március 27-én született Léván FIZÉLY ÖDÖN pozso­nyi teológiai akadémiai tanár. Léván, Pozsonyban, Göttin- genben volt diák. Alsószele- zsényben (I9ll), Somorján (1932) volt lelkész. Somorjai lelkészként a pozsonyi egyetem evangélikus teológiai karán a magyar nyelvű teológusok gya­korlati teológiai tanára volt 1938-ig. 1939-ben esperessé vá­lasztották a moson-pozsonyi egyházmegyében. Egy ideig szerkesztette az Evangélikus Lapot és az Evangélikus Nap­tárt. Detre János Az 1968-ban meggyilkolt Mar­tin Luther Kinget már életében nagy tisztelet övezte hazánkban. Amikor King meghalt, természe­tes módon tört fel az általa képvi­selt üggyel való szolidaritás kifeje­zésének szándéka. A Szegedi Bap­tista Gyülekezet ezt úgy érvényesí­tette, hogy 1971-ben elhatározta: épülő imaházát Martin Luther Kingről nevezi el. A Szabadegy­házak Tanácsa fölkarolta ezt a kezdeményezést és javaslatára nem sokkal ezután az Ökumeni­kus Tanácsban megállapodás szü­letett arról, hogy az Evangélikus Egyház Vecsésen és a Református Egyház Debrecenben épülő új templomai is Martin Luther King nevét veszik fel. Elsőként a szegedi baptista ká­polna készült el. Az új létesít­ményt 1972. december 30-án vette használatba a gyülekezet. Ezt kö­vetően, 1973. június 2-án került sor az ünnepélyes avató istentisz­teletre, és á kápolna homlokzatán levő Martin Luther King emlék­tábla leleplezésére az egyházak, a HNF országos képviselete és a saj­tó képviselőinek jelenlétében. En­nek az ünnepnek a hangulatát idézte fel, s ezzel együtt Martin Luther King életének napjaiban is elkötelező tanulságait az az emlék­istentisztelet, amelyre január 19-én került sor a szegedi baptista ká­polnában több vezető egyházi sze­mélyiség közreműködésével. Révész Árpád helyi lelkipásztor imádsággal és köszöntésekkel ve­zette be az istentiszteletet. Révész Benjámin alelnök igehirdetése után Viczián János egyházelnök, a SZÉT alelnöke tartott ünnepi be­szédet, majd Győri Kornél, a Béke­hírnök felelős szerkesztője (a sze­gedi gyülekezeti ház építésének egykori szervezője) idézte föl a ká­polna névválasztásának indítékait. Kiss Emil egyháztitkár a SZÉT el­nökének köszöntését tolmácsolta, beszámolt a délelőtti debreceni emlékünnepségről, az istentisztele­tet követően pedig rövid méltató beszédet mondott az emléktábla előtt. A tiszteletadás koszorúit az egyház nevében Viczián János egyházelnök, a gyülekezet részéről Révész Árpád lelkész helyezte el. A szegedi gyülekezet énekkara Varga István vezetésével jelentős mértékben járult hozzá az ünnepi istentisztelet áhítatához.

Next

/
Thumbnails
Contents