Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-02-23 / 8. szám
51. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 1986. FEBRUAR 23: BÖJT 2. VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÄRA: 5,50 Ft Az embernek Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy 6 szolgáljon és adja életét... Szorítsd szívedre ezt az igét! Nincs annál nagyobb szolgálat, mint amikor Isten Fia bOnhordozó szolgája lett minden embernek, ha mégoly nyomorult és megvetett is az illető. Milyen világra szóló nagy eset volna az, ha egy nagy király fia elmenne a koldus kunyhójába, ápolná betegségében, kimosná a szennyből és elvégezne mindent, amit különben a koldusnak kellene megtennie. Nemde, nagy megalázkodás volna? Az emberek szem meresztve, szájtátva hallgatnák és nem győznének róla eleget beszélni. Amit Krisztus tett, méltó arra, hogy mindig róla énekeljünk, prédikáljunk és beszéljünk s érte viszontszeressünk. (Luther) ■M Életünk esélye Nem véletlenül alakult a keresztyén élet gyakorlata úgy, hogy az egyházi esztendő talán legsúlyosabb gondolatokat hordozó, központi jelentőséggel bíró időszaka böjt lett. Hiszen nem könnyű méltó módon megérkezni a nagypénteki kereszthez! Súlyos és komoly összetörettetéseken át lehet csak az őszinte bűnbánat helyzetébe eljutnunk. Sok könny, sok kemény lecke kell ahhoz, hogy a rosszat ténylegesen felismerjük és meg tudjuk siratni életünkben. Mennyivel inkább hajlamosak vagyunk arra, hogy burkoljuk és takargassuk, mintsem hogy Isten és az illetékes ember elé táljuk őszintén, teljes valóságában a nyomorúságunkat. Egy-egy ember életének és energiájának tekintélyes része rámegy arra, hogy leplezze azt, amitől csak megszabadulni érdemes. Valljuk azt, hogy életünket végigkísérő valóság a bűn. Hihetetlenül korán jelentkezik és szinte képtelenül sokáig kíséri életutunkat. Már az a kevés is nagy időtartamot jelöl, amit mi magunk is bűnnek isme- t rünk el életünkben. Hát még milyen nagy területet foglal el az általunk nem ismert, az észre sem vett bűnök világa! Minden józanul gondolkodó ember érzi, milyen megfoghatatlanul korán belép életünkbe a rossz cselekvési kényszere. A legkisebb, még alig járó, alig beszélő kisgyermek is kimutatja dühét, vadságát és ravasz indulatait. Nem kell külön példatár a túlsó zárószakasz bemutatására. Milyen rafináltan, mennyire ön- igazoit állapotban képes bántani, környezetet keseríteni, ártani egy idős ember! így születik meg a kérdésünk: nincsen hát kiút a bűnökből? Nem létezik kivezető erő a romlásból? Miért nem képes az ember megszabadulni a „nem képes nem vétkezni” állapotból? Az élet értelmét és szépségét kereső ember is hamar felismeri, hogy sajnos létezik egy szüntelenül megújuló, majdnem állandóan ható erőtér, amely visz- szahúz. Amely nem engedi, hogy kiszakítsuk magunkat az ártó hatalmak kezéből. Könnyű kimondani a „nincsen bűntelen ember egy se” alapvető igazságát, de nagyon nehéz önmagunkat besorolni ebbe a mondatba. Nem a semmitmondó, fejbólintó mozdulattal, hanem valóságos felismeréssel. Könnyelműség nélkül mondhatjuk: saját hitvallásunkban nagy eredmény már az is, ha ki tudjuk mondani: bűnös vagyok. Hány emberi szív zárkózik be ebben az esztendőben is Isten és embertárs felé amiatt, mert meg akaija spórolni ezt a térdhajtást! Hány gyermeki tekintet marad közönyös, mert képtelen erre a mondatra! Hány szülői ház marad büszkén bezárt, mert vélt önigazsággal reteszeli el az ajtót a kitaszított, a hivatalosan kitagadott családtag előtt! Gyermekkorom falusi világának kitörölhetetlen emléke a családi békétlenség és békesség felfedezése a templomi istentiszteleteken. Láttam külön-külön érkező, más-más helyre ülő családtagokat. Szinte hallottam az egész gyülekezet fellélegzését, amikor végre együtt érkeztek, sőt együtt térdeltek az oltárhoz az elvonult viharfelhők után. Ilyen jellegű önvizsgálatra is hív minket a böjti időszak. Nemcsak önmagunk lelki állapotát illő megismernünk ilyenkor. Legalább ennyire fontos küldetésünk a környezetünkben rejlő feszültségek fölfedezése, a nyilvánvaló terhek meglátása s a közös, őszinte vallomás: valamennyien vétkeztünk. Hitünk nem a bűntelenség és a tökéletes tisztaság magaslatára emeli életünket egyik percről a másikra. Sokkal inkább arra vezet el, hogy ki tudjuk mondani Lutherrel együtt: „elveszett és megítélt ember vagyok”. Rövidebb formában: esélytelen emberként állunk meg Isten színe előtt. Ebben az értelemben tanítjuk, hogy „két dolog mindig együtt jár: hogy őt Uramnak vallom, magamat pedig ítéletre méltó bűnösnek” (Kiskáté). Mennyivel másként gondolhatunk ennek a mondatnak fényében arra a kérdésre, amit böjtben gyakrabban hallunk és többször kell felelnünk rá: vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Kérdezzük meg önmagunktól: látom az esélytelen embert önmagámban? Megrettentem már - akár csak egyszer is - bűneim mélységétől? Féltem már a békétlenség és nyugtalanság ösztönétől az életemben? Megtorpantam már az önzés, a hiúság, az öntömjénezés illatától önmagámon? Az esélytelen voltát felismerő ember számára lesz igazán érthető böjt első vasárnapjának névadó zsoltárrésze: „Invocavit me, et ego exaudiam eum” - „Ha kiált hozzám, meghallgatom” (Zsolt 91,15). A mondat folytatása pedig a mi igazi vigasztalásunk forrása: „Vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan' és megdicsőítem őt.” Ezért jelenthet számunkra egészen mást az esélytelen ember kifejezése, mint azt első hallásra gondoltuk. Bátorságra és megszólalásra biztat minket ezzel Isten. Nem a vesztünk s a pusztulásunk az ő gyönyörűsége és célja, hanem a szabadulásunk és épp az esélyünk esélytelen voltunk felismerésével. Bűnbánati időre, önvizsgálati gyakorlatra, személyes kegyességünk egészére hangzik a biztatás: kiálts hozzám! Gyógyulásunk első állomása, ha meghalljuk az orvos biztatását: beszéljen! A bűntől való szabadulásnak, a kísértések ellen folytatott küzdelemnek mindegyikünk életére vonatkozó felhívása ez: szólíts meg! A kisértés és a bűn útjának katalizátora a hallgatás és a bezárkózás. De valóságos ellenanyag a megszólalás Isten és embe rek előtt. Talán épp ebben a böjti időben érkezett el az alkalmas pillanat, hogy amit eddig elhallgattunk, ami eddig a hatalmában tartott s ami eddig tönkretette az életünket, azt az „egymást vigasztaló lelki testvérek közösségében” (Luther) és Isten színe előtt kimondjuk és végre gyönyörködjünk az ő szabadításában Ezért ne hallgatással, hanem kinyílással és odafordulással készüljünk a nagy üzenet naponkénti elfogadására: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket és megtisztít minket minden gonoszságtól” (ÍJn 1,9). Életünk egyedüli esélye ez a mondat. Szabó Lajos NYILATKOZAT A LESZERELÉSRŐL - ÚJ FŐTITKÁR AZ ÖKUMENIKUS TANÁCS ÉLÉN A Magyarországi Egyházak Ökumenikus . Tanácsának közgyűlése A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa 1986. február 12-én Budapesten tartott közgyűlésén újjáalakult. Az alapszabály értelmében erre hat évenként kerül sor. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa Európában a legrégebbiek közé tartozik és jelenlegi tagegyházai a következők: Magyarországi Baptista Egyház, Magyarországi Evangélikus Egyház, Magyarországi Magyar Orthodox Egyház, Magyarországi Methodista Egyház, Magyarországi Református Egyház, Magyarországi Román Orthodox Egyház és a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa. % ca * *4 b 4 A »I \ * A közgyűlés újraválasztotta az Ökumenikus Tanács tisztikarát és bizottságainak tagjait, elnökéül ismét dr. Baríha Tibor református püspököt választotta meg. Dr. Ottlyk Ernő ny. püspök, az Ökumenikus Tanács eddigi főtitkára felmentését kérte tisztsége alól és a közgyűlés dr. Görög Tibor evangélikus lelkészt, a Keresztyén Békekonferencia prágai irodájának eddigi igazgatóját választotta meg főtitkárrá. A közgyűlést dr. Nagy Gyula evangélikus püspök imádsággal nyitotta meg. A betegsége miatt megjelenésében akadályozott dr. Bartha Tibor püspök helyett dr. Tóth Károly református püspök, az Ökumenikus Tanács alelnöke tájékoztatást adptt időszerű ökumenikus kérdésekről. Tóth püspök beszédében foglalkozott a keresztség, az úrvacsora és az egyházi szolgálat értelmezésével a Limai Dokumentum alapján, értékelte a felekezetek között folyó dialógusok jelentőségét, hangsúlyozta az előkészítés alatt álló ökumenikus békezsinat összehívásának szükségességét és áttekintést nyújtott a keresztyén békeszolgálat időszerű kérdéseiről különös tekintettel a legújabb szovjet leszerélési javaslatokra. A közgyűlésen megjelent és felszólalt Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, akit Bai László főosztályvezető is elkísért. (Miklós Imre államtitkár felszólalására lapunk következő számában visszatérünk.) Az Ökumenikus Tanács közgyűlése külön nyilatkozatban méltatta Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkárának 1986. január 15-én bejelentett leszerelési javaslatait és megállapította, hogy azok reális alapot nyújtanak arra, hogy az évezred végére Földünkről eltűnjenek a nukleáris fegyverek. (A nyilatkozatot lapunk 3. oldalán közöljük) Az ökumenikus Tanács elnöksége levélben fordult az amerikai Egyháztanácshoz, és kérte, sürgessék kormányukat, hogy az mielőbb kedvező választ adjon a szovjet javaslatokra. A közgyűlés üdvözölte a tervezett ökumenikus békezsinat összehívásának gondolatát, amely az egész keresztyénség nevében elítélné az emberi élet teljes pusztulásával fenyegető atomháborút. A hat évre újjáválasztott Ökumenikus Tanács közgyűlésének tagjai kifejezésre juttatták készségüket, hogy tovább építik az Úr Jézus Krisztusban való egységüket, ápolva és elmélyítve a tagegyházak közötti együttműködést, fokozva gyülekezeteikben, népünk és az egész emberiség körében végzett szolgálatukat. Az Ökumenikus Tanács új főtitkára Dr. Görög Tibor evangélikus lelkész 1946. április 18-án született Budapesten. Általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait Torda- son és Kecskeméten végezte, ahol édesapja evangélikus lelkészként és esperesként szolgált. Teológiai tanulmányait a budapesti Evangélikus Teológiai Akadémián végezte és 1969-ben kitűnő eredménnyel szigorlatozott. Még ugyanebben az esztendőben lelkésszé szentelték és előbb a rákosszentmihályi, majd pedig a fasori gyülekezetben segédlelkészként szolgált. 1970 januáijában egyházunk nyelvtanulás céljából 3 hónapra Eisenachba küldte, majd októbertől az Egyházak Világtanácsa ösztöndíjasaként az Ökumenikus Intézet hallgatója lett a svájci Bos- seyban. 1971-ben a tavaszi szemesztert a zürichi egyetem teológiai fakultásán végezte és elmélyítette szociáletikai ismereteit. . 1973. március 1-én egyházunk vezetősége a Keresztyén Békekonferencia prágai nemzetközi központjába küldte ki, ahol a KBK magyarországi tagegyházainak állandó képviselője lett. Az V. Keresztyén Béke-Világgyűlésen beválasztották a KBK Nemzetközi Titkárságába, 1978. november 1-étől pedig kinevezték a KBK prágai irodájának igazgatójává. Prágai szolgálata alatt négy kontinens több mint 40 országában járt és részt vett számos ökumenikus világkonferencián, valamint az ENSZ és a Béke-Világtanács rendezvényein. 1976-tól aktívan részt vett az Európai Ökumenikus Ifjúsági Tanács munkájában és több éven át a Végrehajtó Bizottság tagja, valamint a szervezet alelnöke volt. 1979-ben a budapesti Evangélikus Teológiai Akadémián teológiai doktori címet szerzett. Munkáját több magas kitüntetéssel is elismerték. 1982-ben a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend ezüst fokozatát adományozta ifj. Görög Tibornak. 1977-ben megkapta az Országos Béketanács kitüntető jelvényét, 1983-ban Pi- men pátriárka, az Orosz Ortodox Egyház feje nemzetközi békeszolgálatának elismeréseként Moszkvában átnyújtotta neki a Szent Vlagyimir rendet. Egyik fő szervezője volt az 1985 júliusában Prágában megrendezett VI. Keresztyén Békevilággyűlés- nek és azon ismét beválasztották a KBK Nemzetközi titkárságába. Lapunk Olvasói nevében szeretettel köszöntjük az Ökumenikus Tanács új főtitkárát, szolgálatára Isten áldását kérjük. REMINISCERE A böjti időszak második vasárnapja a 25. zsoltár 6. verse alapján kapta nevét. „Emlékezzél meg, Uram, irgalmadról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.” Ezen a vasárnapon arról a harcról szólnak az igék, amelyet nekünk, embereknek kell vívnunk Isten kegyelméért, annak felismeréséért és elfogadásáért. Sokféle teher és akadály gátolhatja ezt: rövidlátó elkeseredés, kishitység, a magunk erejében való bizakodás, próbatételek, melyekről azt hisz- szük, hogy erőnket meghaladják. A vasárnap ősi evangéliumi igéje a kánaáni asszony leánya gyógyulásáért való küzdelmének szép, emberi története. (Mt 15, 21-28) Jézus nagyon megpróbálja hitét, hiszen nemcsak1 gyermekének súlyos betegségét kell hordoznia, hanem még Jé zus látszólagos elutasítását, az utolsó remény meghiúsulásé nak terhét is. Ő azonban nem omlik össze e terhek alatt, hanem hitének és gyermeke iránti szeretetének erejével megtalálja az egyetlen kiutat és ezzel példát ad minden sorsával és tér heivel küzdőnek: Jézus szeretetének és gyógyító erejének morzsája is elég! Legnagyobb kísértésünk az, ha körülményeinktől és pillanatnyi helyzetünktől tesszük függővé .Istenhez való viszonyunkat és gyakran embertársainkhoz fú ződő szeretetünket is. Amíg min den rendben van életünk alakú lásában, amíg nem terhelnek keserű „miért" kérdések, szén védések, csalódások, megfára dások-addig hitéletünk a meg szokott belső és külső keretek között zajlik. Mihelyt azonban ezek közül valami elér bennün két, sértett keserűséggel mond juk: miért büntet minket Isten hát nem szeret már?! - Ha pedig emberekben csalódunk, ha ri degséget, önzést, értetlenséget tapasztalunk, akkor magunkba zárkózunk és a korábbi buzgó szeretetünket „takarékra állít juk”. Pedig az asszony példája alapján éppen ilyenkor kellene erősebben figyelni Jézus szavát és belekapaszkodni, megragad ni kegyelmét. Tudni, hogy közel ségének, valóságos kegyeimé nek „morzsái" is megújíthatják egész életünket! Ezért kiáltjuk: Emlékezzél meg, Uram, irgal mádról és kegyelmedről! Szirmai Zoltán Egyházi vezetők találkozása a Győr-Sopron Megyei Tanács vezetőivel Értékes hagyománnyá vált év eleji találkozásra hívták meg ez idén is a Győr-Sopron Megyei Tanács és a Hazafias Népfront megyei szervezete az egyházak és egyházi békemozgalmak vezetőit. Emelte a január 30-i találkozójelentőségét, hogy azon Győr- Sopron Megye új vezetői, Szabó Mihály tanácselnök és dr. Lakatos László megyei párttitkár, valamint Vadász Anna, a Hazafias Népfront megyei titkára számoltak be a megye életéről, a népünk és a megye társadalma előtt álló időszerű feladatokról. Kiemelték az egyházak segítségének, társadalmi szolgálatának a jelentőségét. Dr. Pataky Kornél római katolikus, dr. Nagy Gyula evangélikus és Kovách Attila református püspökök - más egyházi felszólalókkal együtt - a hazai egyházakra ma három területen - a nemzetközi életben, hazai társadalmunkban és az emberek személyes életkérdéseiben - váró közös tennivalókról szóltak. Ugyanakkor kifejezték köszönetüket a Megyei Tanács és a Hazafias Népfront sokirányú segítségéért, amelyben a megyében élő egyházak, gyülekezetek részesültek. A Megyei Tanács fogadását megelőzően dr. Nagy Gyula püspök Bárány Gyula győri esperes kíséretében tett látogatást a megye új vezetőinél, akik Horváth Antal egyházügyi titkárral együtt megbeszélést folytattak az evangélikus egyházi vezetőkkel.
