Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-12-28 / 52. szám
51. ÉVFOLYAM 52. SZÁM 1986. DECEMBER 28. KARÁCSONY ÜNNEPE ÉS KARÁCSONY UTÁNI VASÁRNAP ______________________________________ f 7' N A TARTALOMBÓL Nyilatkozat a kisebbségben élő magyarság ügyében (3. oldal) Az én karácsonyom (Groó Gyula) 3. oldal ' Levél Dél-Amerikából (Benkő István) 5. oldal Jézuska a Kisrókus utcában (Kelenváry László) 6. oldal Ara: 11,-Ft Evangélikus gimnázium? (Prőhle Károly) 7. oldal J Karácsony titka Ünnepi ■\ Gondolattartományunkban úgy jelenik meg karácsony, mint kedves újságunk ez idei grafikáján. Magunk elé idézzük a majdnem kétezer évvel ezelőtti betlehemi csillagfényes éjszakát, a pásztorokat. Az isteni követek zengő szózata a fülünkbe muzsikál; dicsőség Istennek... békesség a földön... az emberekhez jóakarat. Egyszerre szinkronban van szorongó érzéseinkkel s el nem múló vágyainkkal a karácsonyi angyalének. Jézusnak ma újra kellene születnie, hogy hiteles hang rendítse meg a kőkemény szíveket. Ne csak egy napra, ne csak a várvavárt ünnepi órákra, de a földi élet mindennapjára legyen bennünk több jóakarat, formálódjanak imádságos mozdulatra az ökölbe szorított kezek, csendesedjenek meg a fékevesztett indulatok, örökre hallgassanak el a fegyverek s legyen egyedül a hatalmas Istené minden dicsőség. A karácsony másik eseménysora a jászolbölcső körül rajzolódik ki előttünk. A gyermekének- örvendező Mária, a szorongó szívű József, akinek nem is olyan egyszerű ez az apaság, s az ámuló szemmel a gyermek Jézusra tekintő pásztorok. A grafika alkotója vagy éppen Rembrandt 17. századi festményén úgy jeleníti meg ezt az egyszeri eseményt, hogy a fény és árnyék játékával akarja megfejteni a karácsony örök titkát. Minden világosság a kisded Jézusra vetítődik, mindenki más az árnyék sötétségében sokadrangú szereplővé válik. A minden bizonnyal isteni ihletettséggel készült, művészi értékében is egyedülálló alkotás valamit megsejtet abból, hogy a karácsonynak nem az ember a főszereplője, hanem az örök Isten. A Szentírás írói is keresik a megfelelő szavakat, amikor próbálják megfejteni karácsony örök titkát. János evangélista tömör fogalmazással így ír: az Ige testté lett. Lukács képies szépségű, mondatba önti vallomását: meglátogatott minket a Naptámadat a magasságból. Máté a Jákobban felragyogott csillagról beszél, Péter titokról szól, melybe angyalok kíváncsisággal beletekinteni kívántak. Pál apostol pedig értékeli karácsony eseményét: Krisztus szegénnyé lett érettünk, hogy mi az Ő szegénysége által meggazdagodjunk. Időzzünk most ez utóbbi páli vallomás fölött. Krisztus lemondva isteni méltóságáról emberként érkezik közénk. Krisztus lemondva arról, amit szem nem látott, fül nem hallott, emberi értelem ki sem gondolhatott - Isten mennyei világáról - ide jön közénk a földre. Minden gazdagságot ott hagyott - szegénnyé lett -,.s mégis mindent magával hozott, ami nekünk minden fénylő aranykincsnél többet jelentő érték. Születésének helye, az igénytelen betlehemi barlangistálló az alkalmi jászolbölcsővel, hitelesen szimbolizálja Isten beleaiázkodását emberi létformánk korlátok közé szorított szegénységébe. Jézus egész földi pályafutása e gondolat jegyében zajlik. Pár hónaposán szüleivel Heródes haragja elől kell menekülnie. Názáreti otthonában körülveszi az egyszerű ácsmester mindennapi munkájával teremtett szűkös szegénysége. Amikor útrakel s hirdeti Isten országa evangéliumát, így panaszkodik: A madaraknak van fészkük, a rókáknak barlangjuk, de az ember fiának nincs hova fejét lehajtania. Szegénnyé, kiszolgáltatottá s elhagyottá vált. Megalázták emberségében, gyűlölték Isten iránti hűségében s amikor szíve utolsót dobbant, csak egybeszabott köntösén osztoznak - kockavetéssel. Történelmi feljegyzések pedig Jiírül adják, hogy két emberöltő múltán Domitianus császár maga elé idézte Jézus családja rokonságát és amikor szigorú szóval felszólította őket, hogy mutassák kincseiket, azok a munkában megkeményedett kérges tenyerüket tartották oda a hatalom dölyfös képviselőjének. Krisztus valóban szegénnyé lett értünk. De szegénysége lett a mi gazdagságunk. Közénk jött, hogy megelégítse az éhezőket és gyógyítsa a betegeket. Mindenkit magához hív, mert nála talál békességet és új életet a 1 •• _ •• j_rr koszonto A mai ember számára különösen vonzó ez | a szó: titok, őszinte gyermeki kíváncsisággal közeledik hozzá fiatal és idős egyaránt. Karácsonyt is körüllengi a titok. Még a szerető családtagok is titkot hordanak egymás között, és ez csak karácsony este lesz nyilvánvalóvá. Hatalmas titkot leplezett le Isten karácsonykor. Nyilvánvalóvá lett Isten szeretete, a bölcsek, a pásztorok és minden ember előtt. A jászolbölcső gyermekében megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek. A betlehemi jászolbölcsőnél bukkanhatunk arra a jelre, nyomra, amelyik Isten szeretetének irányát és nagyságát mutatja a világ országútjain. Innen sugárzik ki Isten szeretete minden irányba. S ez a gyógyító, áldó sugárzás elér bennünket, megújítja egész személyiségünket, mert Jézus Krisztusnak csodálatos hatalma és mindenre elég kegyelme van. Karácsony a ma ünnepe. Megtartó született ma néktek... Nem az örök visszatérés, nem a minden évben újra beköszöntő ünnep, a megszokás által közömbösített dolgok adják a karácsony lényegét. Ez a ma azt jelenti, hogy Isten most akar velünk és általunk valamit elindítani, hogy ez a ma legyen a kezdet, új életnek, új erőnek, új elszánásnak, megelevenedésnek a kezdete. Isten ma hirdeti üdvözítő akaratát, ma tud nagy örömöket készíteni és ma tud szolgálatba állítani. Isten Krisztusban megjelent kegyelme úgy változtatja meg az embereket, hogy a megváltoztatott emberek megváltoztathassák a világot, hogy nyomukban mindenütt szebb és békésebb legyen a föld, mert az emberek békevágya fokozottabb, mint bármikor, mert a békére leselkedő veszély nagyobb, mint valaha. Karácsony üzenete tehát nem pénz rabságának béklyóiban vergődő éppúgy, mint a test örömei közt önmagát kereső bűnös asszony. Irgalma kapuit nyitja meg minden régi életét feledni akaró, bűnbánó lélek előtt. Bár tudós csillagászok ajándékaikkal hódolnak előtte, s leborulva imádják, ők lesznek megajándékozottak s rajtuk keresztül az egész emberiség. A gyermek szelíd tekintete előrevetíti szavait: ha olyanok nem lesztek mint e kis gyermek, nem mehettek be az Isten országába. Tiszta embersége, a törvény korlátáit széttörő sze- retetigénye túlnő népe, a választott Izrael határain s nem veszti érvényét akkor sem, amikor ö újra a láthatatlan világ királyságába rejtőzik. Évszázadok sietnek, nemzedékek váltják egymást, de távolba tűnő alakja egyre jobban fénylik, mert 0 tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Nincs életünknek egyetlen területe sem, ahol Krisztus ne hatott volna. Nincs emberi kultúránknak egyetlen köre sem, melyet Krisztus ne érintett volna. A művészet hozzá tér vissza ihletért. Az irodalom belőle merít. A zene birodalma igéiből építkezik. Festők neki ajánlják fel ecsetjüket. Költők róla verselnek. Renan, 19. századi francia tudós prófétikus vallomása igazolódik: Hozhat a történelem meglepetést, de Jézust senki sem fogja felülmúlni. Az 1967-ben elhunyt francia elbeszélő, Marcel Ay- mé Életkártya című novellájában egy képzeletbeli álomról ír, ahol energia és élelmiszer-takarékosság okából a lakosságot havonta egy-két hétre elaltatták. Attól függően, melyik emberre mennyi ideig volt szüksége a közösségnek, adták meg az ébren és munkával tölthető napok számát, melyet egy „életkártya” pontosan szabályozott. Az intézkedés kitűnően be- I vált. Eltűnt az utcáról a hömpölygő tömeg. Megszűnt I a zsúfoltság a villamosokon és az áruházakban. Min- I dennél feltűnőbb volt, ahogy megváltozott az emberek egymáshoz való viszonya. Mindenki tudatában volt, hogy minő rövid idő áll rendelkezésére. Igyekezett lelki és szellemi harmóniára törekedni, másnak is ezt biztosítani; rövid és drága idejével bölcsen sáfárkodni, igazibb emberi életet élni. Őszintén reméljük, hogy nem kell földi létünket I soha elaltatással korlátozni emberségünk visszanyerése érdekében. Hiszen Jézus azért született a világra, I hogy amíg tart földi pályánk belőle boldogan merít- I sünk, általa meggazdagodjunk emberségünkben és I közelebb kerüljünk Istenhez s így minden nap célt és j értelmet nyer életünkben. Ehhez azonban nem elég, hogy Betlehemben megszületett Jézus, a mi szívünk- ! ben is meg kell születnie. Szebik Imre ^ csupán a szívet akarja átformálni. A jászolbölcsőben fekvő gyermek bátorító jele annak, hogy Isten üdvözítő akarata nem csupán fenn a mennyekben, nem csupán az emberi szívekben, hanem itt a földön munkálkodik. Megváltozott életünk, szavaink, cselekedeteink hirdessék minden embernek a hírt, üzenetet, lehetőséget, hogy keresztyénségünk halottá, értelmetlenné ne váljék, sőt újra meg újra hangozzék fel a hétköznapokban is a karácsonyi himnusz: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat. Ezekkel a gondolatokkal kíván áldott karácsonyi ünnepeket minden Kedves Olvasónak a Szerkesztőség ORSZÁ EVANGÉLIKUS _______ HET
