Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-11-02 / 44. szám

r 51. ÉVFOLYAM 44. SZÁM 1986. NOVEMBER 2. SZENTHÁROMSÁG UTÄfcll 23. VASÁRNAP ORSZÁGOS evangélikus HETILAP ÁRA: 5,50 Ft Az egyház igazi kincse az Isten ke­gyelmének és dicsőségének leg­szentebb evangéliuma. Luther 95 tételének 62. pontja K J Országos esperesi értekezlet Budapesten Október első napján gyülekeztek össze egyházunk Üllői úti székházában tizenhat egyházmegye esperesei, hogy megtartsák szokásos ősz eleji munkaértekezletüket és megvitassák egyházi életünk eseményeit, felkészüljenek a közeljövőben reájuk váró föladatokra. Az országos tanácskozást dr. Nagy Gyula püspök igeolvasással és imádsággal nyitotta meg. Kö­szöntötte dr .Féke te' Zoltán orszá­gos felügyelőt, az Országos Egy­ház és a Teológiai Akadémia meg­hívott képviselőit, valamint az egy­házmegyék vezetőit. Másfél órás beszámolójában sorra vette a nem­zetközi élet legújabb eseményeit, a világkeresztyénség legutóbbi hó­napjainak fontos fejleményeit, majd részletesen szólt hazai egyhá­zaink és magyar evangélikus egy­házunk életéről. Kegyelettel emlékezett meg dr. Lékai László bíboros haláláról, szólt a debreceni Kálvin-kongresz- szusról és az októberi katolikus­marxista nemzetközi dialógus je­lentőségéről. Beszámolt a szeptem­beri nyugatnémet-magyar teoló­giai konferenciáról hazánkban és ismertette az őszi, rendkívül gaz­dag egyházi külügyi programot, számos egyházi delegáció érkezé­sét hazánkba. Részletesen foglalkozott a püs­pöki előterjesztés három, közvetle­nül egész egyházunkat is érintő, sürgető föladattal: a Budai Szere­tetotthonok Gyermekotthonának befejezéséhez közeledő, teljes fel­újításával, a Teológiai Akadémia új épületének tervezésével és a nagy építkezés anyagi feltételeinek biztosításával, valamint súlyosan sérült soproni templomunk helyre- állításának részletes terveivel. Ez a három, közvetlenül előttünk álló feladat együttvéve több mint 57 millió forint kiadást jelent egyhá­zunk számára; fokozott áldozat- vállalást és anyagi áldozatokat kí­ván egyházunk minden gyülekeze­tétől és híveitől. Széles áttekintést adott a püspö­ki beszámoló egyházunk belső éle­téről, foglalkozott gyülekezeteink mai örömeivel és gondjaival, a nyári ifjúsági és kántorképző kon­ferenciákkal, egyházi sajtókiadvá­nyainkkal és új kiadványok tervei­vel, a várható külföldi egyházi lá­togatásokkal és más, időszerű bel­ső kérdésekkel. Mindezek foko­zott helytállást, teljes belső egysé­get, a gyülekezeti munka elmélyíté­sét és a szeretet aktív szolgálatát kívánják tőlünk egyházi és társa­dalmi életünk minden területén. Az értekezlet második részében dr. Karner Ágoston országos főtit­kár szólt az őszi egyházmegyei, egyházkerületi és országos egyházi közgyűlések fontosságáról. Az egyházmegyei közgyűlések már mind a tizenhat egyházmegyében megtartásra kerültek. A két egy­házkerület ülései november első napjaiban lesznek; az országos egyházi tanács november 19-én, az országos közgyűlés pedig novem­ber 20-án tanácskozik. Egyházunk munkabizottságai ezt megelőzően, október 21-28. között tartják ülé­seiket az Üllői úti egyházi közpon­tunkban. A két előterjesztést követően az esperesek és az országos munka­ágak vezetői eleven, sokágú eszme­cserét folytattak a teológiai kép­zésről, az egyházi nevelés mai kér­déseiről, a lelkészi kar és gyüleke­zeteink fokozott összefogásáról. Kifejezték szeretetüket és a gyüle­kezetek aggódó, imádkozó szerete- tét a betegen fekvő dr. Káldy Zol­tán püspök-elnök iránt, és teljes támogatásukról biztosították az egyház vezetőségét egyházi életünk teljes erőfeszítést kívánó mai fel­adataiban. Az egyházak világtanácsának elnöke Budapesten Dr. Heinz-Joachim Held, az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának el­nöke és a nyugatnémet pro­testáns egyház (EKD) kül­ügyi hivatalának vezetője, október 13, és 15. között lá­togatást tett hazánkban és egyházunkban. Találkozott és megbeszélést folytatott dr. Nagy Gyula püspökkel, dr. Cserháti Sándor dékánnal és Teológiai Akadémiánk professzoraival. Október 14- én a Teológiai Akadémián, amelynek 1984 óta tisztelet­beli doktora, előadást tartott az Akadémia tanárai és hall­gatói részére. Látogatása so­rán hivatalában fogadta Sarkadi Nagy Barna, az Ál­lami Egyházügyi Hivatal el­nökhelyettese, akivel megbe­szélést folytatott az egyhá­zak nemzetközi feladatairól a mai világban. Dr. SZABÓ JÓZSEF 1902-1986 Kemenesalja szülötte volt. Ez az egyik legmagyarabb és legevangéli- kusabb tája hazánknak küldte. Sze­mély szerint is szülőfaluja, Mesteri evangélikus iskolájának „mestere”, Gaál tanító úr egyengette a lángeszű, fiú lépteit a tudományok ösvényére. „E fiúból pap lesz, akárki meglát­ja. ..” így is lett. Berzsenyi, Dukai T. Judit, Kiss János szelleme ihlette és kísérte soproni diákéveiben is. Teo­lógiai tanulmányait angliai útja mé­lyíti el s gazdagítja nyelvtudását. Pap lett, teológus s könyves ember, egy életre. Hatalmas szavú igehirdető, meleg szívű lelkipásztor, hűséges jó­barát. Ä magyar nyelv és irodalom szerelmese és avatott művelője, kora ifjúságától. Az egykori győri Szilá­gyi-antikvárium szinte mindennapos vendége és búvárlója. A győri gyüle­kezet lett első jelentős s hosszú ideig tartó munkaterülete egyházi szolgá­latának. Előbb mint hitoktató, majd püspöki másodlelkészként D. Kapi Béla püspök közvetlen munkatársa, Túróczy Zoltán parókustársa, a győ­ri evangélikus papi - akkoriban több mint tíz főnyi! - társaság spiritus rec- tora, mozgató szelleme. Nagyon sze­retett beszélgetni - s vele volt is mi­ről! Mert minden érdekelte, a gyüle­kezet és az egyház, a haza és a nagy­világ. S a kultúra, a művészetek min­den ága. A győr-nádorvárosi temp­lom megépülésének egyik mozgató­ja, - ő szerezte meg számára Borsos Miklós csodálatos domborműveit. 1948-ban az akkori dunáninneni egyházkerület hívja meg püspökéül Balassagyarmatra. Dunántúl sgülöt- te hamar otthonossá lett a nógrádi dombvidék tájain s az ottani veretes evangélikus kegyesség légkörében. Hamarosan így beszélt: „Mi nógrádi­ak...”. Az egyházkerületek összevo­násakor (1952), püspöki szolgálatát befejezve továbbra is megmaradt a balassagyarmati gyülekezet, hívei szeretetétől övezett, lelkipásztorá­nak. Tágas parókiája mindig vendég- szerető hajléka volt sok megfáradt, az „áldott falusi csendet” (Ady) kereső léleknek, barátainak, szolgatársainak. Talán itt, Csesztve tövében s kar­nyújtásra Sztregovától, ragadta meg Madách és a Tragédia varázsa, élet- reszólóan. így vált egyre szenvedé­lyesebben, lépésről lépésre elmélyed­ve tárgyában, országos, majd euró­pai hírű Madách-kutatóvá. Egyre gyarapodó gyűjteményében ott talál­hatók a Tragédia összes magyar és . idegen nyelvű kiadásai s gazdag Ma- dách-irotialom is. Ebben az ügyben a világ minden tájának tudósaival és tudományos társulataival levelezett. Gyűjteményéért városok és könyvtá­rak versengtek, végül is Győr nemes városa vitte el a pálmát, otthont nyújtva az egyházi szolgálatából végleg nyugalomba vonulónak és méltó helyet biztosítva múzeumában a Madách-gyűjteménynek, amelyet Szabó József szinte élete utolsó évei­ig gondozott és - gyarapítóit. A Tra­gédiával kapcsolatos munkásságá­nak, írásainak ismertetése külön ta­nulmányt igényelne. Nem véletlen, hogy a „könyves ember” a sajtó, jelesül az egyházi sajtó, fáradhatatlan és lelkes munká­sa is volt. Szerkesztésében vált a Ha­rangszó valóban országos, evangéli­kus néplappá. Nemcsak szerkesztett, de írt is, számtalan cikket, tanul­mányt, könyveket, így többek között Lutherről is. Élete egyik nagy műve a győri evangélikus egyházi nyomda, a Ba­ross-Nyomda, megteremtése. Itt ké­szült, a legmodernebb szedőgépeken, nemcsak a Harangszó, de a Lelki- pásztor, a Keresztyén Igazság, a Missziói Lapok, a Harangszó Nap­tára, számtalan kisebb-nagyobb épí­tő irat, imádságos könyv, hittan­könyvek és tudományos teológiai müvek sora is. Ökumenikus lélek is volt. Még Győrött lefordította a neves misszio­nárius Stanley Jones két könyvét an­golból: Krisztus India országútján, Krisztus a világ országútján. Lefor­dította németből D. Vitte Luther írá­saiból összeállított áhitatos könyvét: Jer örvendjünk keresztyének. A győ­ri öregtemplom szószékéről tolmá­csolta Christananda hindu evangé­listát, otthonában ismertem meg, az ötvenes években először - s ez évben újból - hazánkba látogató, Ting kí­nai püspököt, tagja volt az első Kí­nába utazó egyházi küldöttségnek. Élete utolsó éveiben ismét a győri öregtemplom szószékéről hirdethet­te az evangéliumot, - majd már csak a pádból hallgathatta. Nehéz próba­tételekkel látogatta meg az Úr, ami­kor lassan őrlő betegség emésztette fel testi és szellemi erejét. Szeretett leánya, unokája elvesztését is meg kellett érnie. Élete s életműve elképzelhetetlen lenne, a mindvégig mellette álló, őr­ző s gondozó hitves, igazi „papné” nélkül. Csak felülről való erővel hor­dozhatta el csendes szolgálatának emberfeletti terheit. „O, maradj vélem, az est közelget...” Énekeskönyvünk e szép énekének ma­gyar fordításával is Szabó József aján­dékozott meg bennünket. Bizonyára vele maradt Urunk, mindvégig. S most már örökké. Groó Gyula Európa Evangélikus Egyházainak képviselői tanácskoztak Jugoszláviában. A felvé­telen a szlovéniai evangélikus templon látható. Cikkünk a 3. oldalon Interjú a vesztfáliai küldöttség vezetőivel „A Gyenesdiáson elkezdett munkát folytatjuk” Lapunk október 12-i számában már tudósítást adtunk a Gyenesdiáson szeptember 23-25. között lezajlott magyar-vesztfáliai lelkészkonferenciáról és a vendégek szeptember 30-ig tartó programjáról. A vesztfáliai küldöttség vezetői: dr. Ernst Brinkmann egyháztanácsos és dr. Hans Berthold, a lelkészkollégium (Lelkészi Munkaközösség) igazgatója ebből az alkalomból nyilatkoztak lapunk szerkesztőjének. Brinkmann úr, Berthold űr, egyhá­zunkban jól ismerik Önöket. Egyházta­nácsos urat talán jobban: teológiai Aka­démiánk tiszteletbeli doktora, és ha sza­bad mondanunk, a magyarok barátja. Brinkmann: A Vesztfáliai Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház között sok év óta jó kapcsolat áll fenn. Ezek a kapcsolatok együtt jártak azzal, hogy jó személyes viszony alakult ki a két egyház képviselői között. Berthold: Először vagyok Magyar­EGYHÁZI VEZETŐK A BŐS-NAGYMAROSI VÍZLÉPCSŐ ÉPÍTKEZÉSÉNÉL Ismeretes gyülekezeteinkben is, hogy országunk mai, legnagyobb méretű, közérdekű vállalkozása a nemzetközi összefogással készülő, bős-nagymarosi vízierőmű-óriás építése, amely a kilenc­venes évek elején fejeződik majd be. Ennek a hatalmas vállalkozásnak a megtekintésére hívták meg az ezen a területen illetékes egyházmegyei és egy­házkerületi vezetőket Szabó Mihály, a Győr-Sopron megyei Tanács elnöke és munkatársai. Október 10-én dr. Nagy Gyula, Kovách Attila és dr. Pataky Kor­nél püspök vezetésével az evangélikus, református és római katolikus espere­sek és helyetteseik vettek részt a rendkí­vül érdekes körúton, amelynek során -. többórás szigetközi és dunai hajóúttal egybekötve - megtekintették a hatal­mas építkezés részleteit Dunakiliti és Bős (Gabcikovo) térségében. Ezt köve­tően a vendégek a rajkai termelőszö­vetkezetbe látogattak el és tájékozta­tást kaptak annak eredményeiről. A találkozás újból megerősítette, hogy hívők és nem hívők együtt érde­keltek országunk, népünk nagy felada­tainak közös megvalósításában, ha­zánk közös építésében. országon, a vesztfáliai lelkészeknek ez­zel a mostani csoportjával -, nincsenek olyan tapasztalataim, mint Brinkmann úrnak, mégis mély benyomásokat sze­reztem beszélgetéseinkből. Ezek igen őszinte és testvéri légkörben zajlottak; szóval mély benyomásokat szerezhet­tem a magyar testvérek ismeretei, nyel­vi készsége és teológiai hozzáértése ré­vén. , Az elmúlt években a két egyház együttműködése új utakon fejlődött, itt, Gyenesdiáson például történelmi talál­kozóról beszélnek. Milyen elgondolás alapján rendezték meg ezt a konferenci­át? Berthold: A lelkészkollégium külföl­di munkájának új formáját akartuk itt Magyarországon elkezdeni. A korábbi években is gyakran mentünk külföldre, de ezek inkább látogatásokat jelentet­tek különböző gyülekezetekben. Itt a lelkészekkel a konferenciákon való ta­lálkozás, a velük folytatott teológiái eszmecsere az új -, utána megyünk gyülekezeti látogatásra. Tehát, úgy lá­tom, hogy ez új fejlemény, új modell. Brinkmann: Mint már említettem, hosszú évek óta jé kapcsolatok vannak a két egyház között. A történelmi ese­mény abban áll, hogy a két egyház lel­készi kara most nagyobb létszámban, átfogóbban vesz részt közös akcióban. Önök nagy hangsúlyt helyeznek egy­házunk megismerésére. Nem úgy szer­vezték útjukat, hogy „Magyarországra megyünk, és megmondjuk az ottaniak­nak, hogy mit csináljanak”, hanem az a benyomásom, hogy mást akartak. Ho­gyan foglalnák össze a konferencia eredményeit? Milyen tapasztalatokat szereztek ezen a közös alkalmon? Berthold: Mindenekelőtt ezt a kon­ferenciát sokkal gondosabban készítet­tük elő, mint más összejöveteleket. Több mint két évig folytattunk megbe­széléseket a magyar partnerekkel. Utá­na pedig odahaza két és fél napos elő­készítőt tartottunk, amelyen meg­ismertettük a lelkészekkel az ország (Folytatás a 3. oldalon) Ha valaki elmegy... Ha valaki elmegy, átlép egy határon, ha többé nem látom, í ha hiába várom... ha mit el nem mondtam, már el nem mondhatom, ha elitéi, vádol le nem irt mondatom - hangtalan hirdetikoporsó, sirhalom: Elfut a pillanat! Drága az alkalom! Elfut az alkalom. Elfut az életünk. Ma még szolgálhatunk, ma még szerethetünk. Ma még bocsánatot kérhetünk, adhatunk. Egy-egy kedves kezet ma még megfoghatunk. Hogy ne holnap sírjuk késő könnyeinket, Isten ma hiv minket, Krisztus ma vár minket, hiszen a ma mindig sürgető hatalom. Elfut a pillanat! Drága az alkalom! Túrmezei Erzsébet Közgyűlések egyházunkban Egyházunk törvényei értelmé­ben ez év november hó folyamán sor kerül egyházkerületi és orszá­gos közgyűlésekre. November 5-én, szerdán délelőtt fél 11 órakor az Északi Egyházke­rület, november 6-án, csütörtökön, délelőtt 10 órától a Déli Egyházke­rület tartja közgyűlését. A közgyű­lések istentisztelettel kezdődnek. Színhelyük az Üllői út 24. sz. alatti imaterem. Az országos közgyűlés időpont­ja: november 20. „Emlékezve őreájuk, oda vágyunk, Hol ránk is menny fénye vár." Tisztelettel és hittel... Mindenszentek, halottak napja körül hazánkban még ma is na­gyon sokan elindulnak, hogy meg­érkezzenek az elődök sírjához. Na­gyon régi és nagyon friss sírok előtt egyaránt megállunk. Virág­gal, egy végre rendbehozott sírral, gyertyával, felállított emlékkel vagy akár a puszta megérkezéssel csendesedünk el ilyenkor néhány percre. Kirajzolódik egy arc. Elénk kerül egy életszakasz, egy megszo­kott, de már meg nem szólítható, de emlékében annál inkább élő, nyitott kérdéseket is felszínre hozó szülő, testvér, nagyszülő vagy há­zastárs, esetleg gyermek egykori velünkjárása és mostani elérhetet­lensége. Porból por felé tartó éle­tünk valósága ez a gondolatsor. Evangélikus voltunk nem engedi (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents