Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-10-12 / 41. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 51. ÉVFOLYAM 41. SZÁM 1986. OKTÓBER 12. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 20. VASÁRNAP ÁRA: 5,50 Ft ^ \ Vegyük észre, hogy Isten a Miatyánkban mimagunk ellen imádkoztát. Meg akarja értetni velünk, hogy nincs nagyobb ellenségünk, mint saját magunk. Mert a magunk akarata mindennél erősebb bennünk és éppen ez ellen kell könyö­rögnünk: Atyám, ments meg engem attól, hogy az én akara­tom szerint legyen. Törd össze az én akaratomat, - állj elle­ne. Történjék velem akármi, csak ne az én, hanem egyedül a te akaratod legyen. Mert így van a mennyben is: ott nincs ' önös akarat. Legyen ugyanígy a földön is. Az ilyen imádság, ha igazi, bizony fáj az ó-embernek. Mert az önös akarat a legmélyebb és legnagyobb gonosz bennünk. Ez a legdé- delgetettebb kedvencünk. LUTHER \__________________________J ■ I i IWlf Templomszentelési emlékünnep Fonyódon Ötvenéves a protestáns templom A gyenesi éjszakában magasra csaptak a tábortűz lángjai. Körülötte harminchat lelkész - egyházi vezetők, teológiai tanárok és lelkészek Magyarországról és a Német Szövetségi Köztársaságból, Vesztfáliából. Felváltva énekelték egyházi énekeiket és hazájuk népdalait, jeleként a barátságnak, amely összefogta őket egy körré, testvéri közösséggé a lobogó tűz lángjai mellett. Így fejeződött be az első nap, hogy még két napon keresztül folytatódjék előadásokkal, teológiai megbeszélésekkel és éjszakába nyúló, testvéri beszélgetésekkel. Egyháztörténelmi esemény volt, mondták sokan, - az első magyar-nyugatnémet lelkészkonferencia a Balaton partján, majd tizenhét magyar evangélikus és református gyülekezetben, hazánk fővárosában és legszebb vidékein. Ennek az első magyar^vesztfá- liai lelkésztalálkozónak az előké­születei több mint három évig tar­tottak. Most végre - szeptember 23-tól 30-ig - valósággá vált. Ti­zenhét vesztfáliai lelkész érkezett hazánkba dr. Ernst Brinkmann egyháztanácsos és dr. Hans Ber- thold, a vesztfáliai lelkészkollégi­um igazgatója vezetésével. Tizen­kilenc magyar lelkész vett részt a konferencián, közöttük négy re­formátus lelkész. Jelen volt még Hans-Christoph Gerber schleswig- holsteini lelkész, Teológiai Akadé­miánk nyugatnémet ösztöndijasa is. A teológiai konferencia színhe­lye a gyenesdiási Kapernaum egy­házi üdülő és konferencia­központ, közelebbről a „vesztfáliai terem”, az újonnan épült modern előadóterem volt, amely a Vesztfá­liai Egyház segítségével épült. Dr. Nagy Gyula püspök és dr. Ber- thold igazgató nyitották meg a ta­nácskozást, hangsúlyozva annak jelentőségét, hogy a már félévszá­zados finn-magyar lelkészkonfe­renciák és a két éve megindult bur­genlandi-nyugatmagyarországi lelkész-találkozók után most - ezt reméljük - megindult a közös teo­lógiai konferenciák sora a magyar és vesztfáliai evangélikus egyházak között is. A három napon át tartó teoló­giai konferencia központi témája („Fáradozzatok a város békessé­gén”, Jeremiás 29,7) az egyház mai társadalmi szolgálatával és a dia- kóniai teológia jelentésével foglal­kozott. A megnyitó előadást (Egy­ház és világ a magyar teológiai gondolkodásban 1945 után) dr. Nagy Gyula püspök tartotta. Dr. Alfred Jäger, a bétheli teológiai fő­iskola szisztematikus professzora erről a témáról szólt: A keresztyén ember, népe és társadalma a mai teológiai gondolkodásban. Dr. Pröhle Károly professzor, főigaz­gató a keresztyén-marxista dialó­gus céljait és hazai eredményeit is­mertette. Dr. Nagy István és dr. Cserháti Sándor professzorok egy­házunk igehirdető és szeretet-szol- gálatáról szóltak a mai magyar társadalomban. Az előadás-soro­zatot dr. Berthold igazgató előadá­sa fejezte be: Felelősség társadal­munkért és Isten Országa várása. Karasszon Dezső debreceni refor­mátus professzor két reggeli igeta­nulmányt tartott, dr. Reuss András és Illmer-Kephalides lelkészek esti igehirdetéssel szolgáltak. A konfe­rencia eredményeit a résztvevők összegezték és kérték a második, hasonló találkozó megtartását Béthelben, a szeretet városában, 1988 tavaszán. A konferencia mindvégig német nyelven folyt és közös úrvacsorái istentisztelettel fejeződött be, Nagy püspök és Brinkmann egyháztanácsos szol­gálatával. A háromnapos teológiai tanács­kozás a két különböző társadalmi rendszerben élő teológusok, lelké­szek között sok fontos, új felisme­rést, kölcsönös tapasztalatcserét hozott magával, és sok tartós ba­rátság szövődött a résztvevők kö­zött. A nemzetközi találkozó azon­ban ezzel még nem ért véget. Szep­tember 26-án négy és fél napos ma­gyarországi körútra indultak a nyugatnémet résztvevők. Először Budapestet keresték föl, ahol dr. Nagy Gyula püspök fogadta őket, majd az Állami Egyházügyi Hiva­talban tettek látogatást, délután pedig a főyáros nevezetességeivel ismerkedtek. A következő napon Kecskemét, a bugaci puszta és Ka­locsa voltak az úticélok. Vasárnap, szeptember 28-án (izennégy evan­gélikus és három református gyü­lekezetben végeztek istentiszteleti szolgálatot, ismerkedve hazai gyü­lekezeteink életével, Győrtől Bu­dapestig és Soltvadkerttől Tatabá­nyáig. A hétfői nap programját Tatabánya, Esztergom, a Duna­kanyar és a császári termelőszövet­kezet megtekintése adta. Kedden Budapesttől búcsúztak vendé­geink, és rövid soproni látogatás után Bécsen keresztül indultak ha­za, Vesztfáliába. Meggyőződésünk, hogy az Dr. Alfred Jäger a betheli teológiai főis­kola szisztematikus professzora a nagy tetszést aratott előadás közben ilyen nemzetközi lelkészi találko­zók hidat építenek nemcsak két egyház, de két nép tagjai között is. És ez a legjobb módszer arra. hogy a más-más társadalmi rend­szerben élő egyházak, keresztyé­nek előítéletek és torzítások nél­kül megismerhessék egymást, egy­más hite, teológiai felismerései és gyakorlati tapasztalatai által köl­csönösen gazdagodhassanak. A finn és az osztrák, hasonló ta­lálkozók után ez az első magyar- nyugatnémet közös teológiai kon­ferencia nagyon jó szolgálatot végzett ezen a téren. Áldjuk érte Istent, hogy ezzel a testvéri talál­kozással is gazdagította egyhá­zunk életét. "• gy­Gyönyörű látványban lehet része annak, aki hazánk egyedülálló ter­mészeti szépségére, a Balatonra a fonyódi dombról néz le. A hatalmas víztükör és a szemközti part vulka­nikus hegyeinek panorámája sokak szerint vetekszik a Nápolyi öböl szépségével. A fonyódi Sipos-hegy- nek a Balatonra néző oldalán épült fel 50 évvel ezefőtt az itt lakó vagy itt nyaraló evangélikusok és refor­mátusok összefogásával a protes­táns templom. Tervezője: Horváth Andor mérnök és építője: Papp Fe­renc építész úgy tájolták be azt, hogy teraszáról, sőt - nyitott ajtók esetén - oltára elől is a Badacsony festők ecsetjére kívánkozó csodála­tos látványa tárul elénk. Nemcsak a kilátás szép innen, hanem elragadó a környezetbe il­lőn épült templom is. A parkerdő hatalmas tölgyfái közt 36 lépcsőfo­kon juthatunk föl a bazaltkőből és préstéglából épült 120 személy be­fogadására képes templomunkba. Nemesen egyszerű vonalú a góti- kus^elemeket is mutató neoromán- nak nevezhető külsője, és igénye­sen szép a teljes egészében fabur­kolattal borított belseje. A templomba lépő tekintetét rögtön magára vonja a Halvax Gyula festőművész által festett kb. háromszoros életnagyságú tövis­koronás Krisztus-fő, amely itt ­Nemzetközi Ifjúsági Konferencia Berekfürdőn Az Európai Ökumenikus Ifjúsá­gi Tanács (EYCE) október 12-19. között a berekfürdői Megbékélés házában tartja évi nagygyűlését. Az egyhetes tanácskozáson mintegy 90 fiatal az ENSZ által meghirdetett nemzetközi békeév­hez kapcsolódva három területen tárgyalja a keresztyén fiatalok bi­zonyságtételének lehetőségét ve­szélyeztetett világunkban: a) jelen­legi helyzet analízise, b) mi a vála­szunk és bizonyságtételünk ne­künk, mint európai fiatal keresz­tyéneknek? c) egy fegyvérmentes világ felé a jövő nemzedékei szá­mára. A magyarországi egyházakat hét fős ökumenikus ifjúsági dele­gáció képviseli. A hollandiai Edeben tartotta a Kisebbségi Lutheránus Egyházak Kommunikációs Bizottsága nagygyűlését. Ez alkalomból Adriann Burghoorn lelkész, a hollandiai evangélikus egyház elnöke nyilatkozik lapunknak egyháza életéről, és a holland­magyar egyházi kapcsolatokról. Interjú a 3. oldalon. A Balaton déli partján, romantikus parkerdőben húzódik meg a fonyódi protestáns templom egyedi módon - a szószék fölöttről tekint ránk és a „solus Christus” biblikus-lutheri üzenetét hirdeti az ide érkezőnek. 1986. augusztus 24-én hálaadó istentiszteletre gyülekezetünk fo­nyódi templomunkba nemcsak az itt élő 50 evangélikus, de balaton- parti szórványgyülekezetünk egész területéről is. Templomunk félév­százados jubileumát ünnepeltük. Dubovay Géza esperessel kaposvá­ri hittestvérek is érkeztek közénk, de máshonnan jöttek is voltak köz­tünk a teljesen megtelt templom­ban. Keveházi László Pest megyei es­peres Lk 19,1-10 alapján hirdette köztünk az igét. Beszédében arról szólt, hogy mint egykor Zákeust, bennünket is az vonz a templom­ba, hogy Jézust akarjuk látni, Jé­zussal akarunk találkozni. Azért jövünk hozzá, mert csak tőle kap­hatunk bűnbocsánatot, új életet és üdvösséget. Érdemes hát feljönni e hegyen épült templomba is, hogy itt Jézus részeltessen bennünket e drágán szerzett javaiban. Igehirde­tőnk az oltárképünkre és a temp­lom előtt feltáruló panorámára utalva mondta: „Aki Krisztusra néz föl itt bent, annak szépek lesz­nek a kilátásai odakint.” Az istentiszteletet követő köz­gyűlésen Madarász István lelkész ismertette a templomépítés törté­netét, valamint az azóta eltelt fél­évszázad gyülekezeti eseményeit. Elmondta, hogy a két egyház kö­zötti akkori példás testvérszerete- tet és jó együttműködést áldotta meg Isten azzal, hogy merész ál- muk-vágyuk valóra vált és 1936 nyarán felszentelhették a három hónap alatt megépült templomu­kat. Örömmel köszöntöttük ez alka­lommal is köztünk May Józsefet, fonyódi gyülekezetünk volt fel­ügyelőjét, aki egyik fő szervezője volt a templomépítésnek és aki 84 évesen ma is, feleségével együtt rendszeres résztvevője istentiszte­leteinknek. Templomunkat eredetileg is az­zal a hármas céllal építették, ámít ma is betölt: Lelki otthona a fonyódi evangé­likusoknak és reformátusoknak. Egész szórványgyülekezetünk számára egyetlen olyan helyiség, mely méreteivel is alkalmas népe­sebb ünnepi istentiszteletek (kon­firmációk, esküvők stb.) tartására. Felkeresik azt a Fonyódon nya­raló hittestvéreink. Rájuk gondol­va a jövő nyárra vasárnap délelőtti istentiszteleti alkalmakat is beter­vezünk. Ezúton is szeretettel hív- ( juk és várjuk közénk mindazokat az evangélikusokat, akik itt töltik szabadságukat. 50 év alatt rövidebb-hosszabb egymásutánban 15 segédlelkész és lelkész adta tovább a pásztori munka stafétabotját ezen a nem könnyű szolgálati helyen. Jólesett, hogy a még élők közül többen kö­szöntötték személyesen vagy levél­ben gyülekezetünket. Fonyódon a múltra emlékez­tünk. De reménységgel néztünk a jövő felé is. Tóth Rita szavalata és az istentiszteleten jelenlevő sok fia­tal az „ezerízig” ígéretére emlékez­tetett bennünket. Mi. Magyar-vesztfáliai lelkészkonferencia n Jtsaiaton partján

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents