Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-09-28 / 39. szám
Evangélikus Elém 51. ÉVFOLYAM 39. SZÁM 1986. SZEPTEMBER 28. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 18. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 5,50 Ft (----------------------------------------------: ^ A keresztyén ember óvakodjék életével akárkit is megbotránkoztatni, nehogy az Isten neve azért káro- moltassék. Nagy dolog keresztyénnek lenni. Mert Isten szerint teremtett új ember 6, sőt Isten valóságos képmása, melyen maga az Isten akar fényleni. Ezért, amit a keresztyén, mint keresztyén, jót vagy rosszat tesz, az Isten nevére hoz dicsőséget vagy gyalázatot. A keresztyén ember tehát vigyázzon magára. Már csak azért is, hogy legalább az Isten dicsőséges nevét megkímélje a káromlástól! LUTHER \________________________________________________________) Há laadás a 200 éves, megújult vönöcki templomért „Az Úr a te Istened” „Szolgáljatok az Úrnak örömmel" Evangélikus Országos Ifjúsági Konferenciák, 1986 Szabó Lajos lelkész bevezeti a bibliaórát Fotó: Evangélikus Elet Hazánkba látogat a kínai keresztyének küldöttsége Egy több mint 700 éves falu 200 éves templomában adtunk hálát, Isten megtartó és megújító szeretetére emlékezve. Vönöck létezéséről már egy 1265-ből való oklevél is hírt ad. Biztató életjel, alig néhány évtizeddel a pusztító tatárjárás után. A középkorban, de a reformációt követően is a közeli Szentmártonnal közös gyülekezetként szerepel. Első saját temploma is csak a Türelmi Rendelet (1781) után épül. Az alapkő letételére 1786. augusztus 20-án kerül sor; azóta hagyomány, hogy István király ünnepén a vönöcki evangélikusok istentiszteleten adnak hálát a templomért, az evangélium hirdetéséért, az önálló gyülekezeti élet lehetőségéért. A templom mintegy másfél év alatt épült meg, 1787. Advent 1. vasárnapján szenteli fel Hrabovszky Sámuel püspök. Száz év elteltével kapja meg mai formáját a nagy ablakokkal és toronnyal. A templom mostani felújítása két évet vett igénybe. Előbb a templom külseje kapott új köntöst, majd a belsejére került sor. A művészi festés-egy részét meg lehetett menteni, de a padokat újakra kellett cserélni. Közegyházi támogatás mellett a hívek jelentős anyagi áldozatvállalása és közmunkavégzése mellett érkezett el augusztus 17-e, a megújult templom felszentelésének ünnepe. Az istentisztelet szent szolgálatát dr. Nagy Gyula püspök végezte. Igehirdetésében a 100. zsoltár alapján hívott hálaadásra. Ez a több ezer éves, ujjongó bizonyságtétel alkalmas igazán arra, hogy a megújult templomban megköszönjük Isten gondviselő szeretetét, melyet kiárasztott ránk az elmúlt évszázadok során. Reménységünk is így növekedhet és erősödhet, mivel Isten hűsége változatlan. A templom alapkőletétele - éppen 200 éve - a bizonysága annak, hogy szorongat- tatások időszaka után új életre támadhatott a gyülekezet. Az alig másfél év alatt megépült templom azóta is végzi szolgálatát. Nem pusztította tűz, nem némult el benne Isten Igéje, vasárnapról vasárnapra megszakítatlanul hangzott benne az evangélium. Szószéke alatt a templomépítő és fenntartó gyülekezet hűséges tagjai sorában ott ültek a püspök ősei, szülei, rokonai is; ez pedig az Egyház közös öröme és hálaadása mellett egészen személyes örömöt jelent és mély háAz élet általában folyik a maga megszokott rendjében. A kisebb kockázatokat, megpróbáltatásokat viszonylag könnyedén ki lehet védeni. Ügyeskedés segítségével meg lehet úszni még rázósabb eseteket is. Csak, amikor veszélyessé kezd válni a helyzet és fokozatosan minden remény elvész, úgy hogy már az élet is - amihez végűi is mindenki szeret ragaszkodni - végveszélybe kerül, kegyelem, ha Isten valakit küld, vagy a dolgok alakulásával figyelmeztet, megállít és beleszól az életünkbe. Látszólag semmi különös nincs abban, ami itt történik. Pál utazásának életteljes leírását olvashatjuk. Többségében olyan betörök, bűnözők társaságában indult útnak, akiket Rómába vittek, hogy ott a közönség mulattatá- sára az arénában vadállatokkal küzdve veszítsék el életüket. Az egész birodalomból oda szállították az elítélteket. - Isten embere néhány társa kíséretében sorsközösségbe került ezekkel a többségükben halálba indulókkal. Nem zárkózik el e különleges társaságtól. Isten embere marad minden élethelyzetben, aki tudja, hogy Istennek minden útjával van valami célja. Szóba elegyedik velük, ha szükséges, tanácsot ad. Magatartása feltűnik mindenek előtt a katonai parancsnoknak, Juli- usznak. A bizalom megnyilvánulása részéről, hogy Szidonban, ahol a hajó horgonyt vetett, engedélyt kapott arra, Iára indít. A megújult templom hirdeti azt is, amit Isten az emberek szolgálatán keresztül végez el. Emlékezést a múltra, hálaadást a jelenben és jövőt látó előretekintést a szolgálat felismerése kapcsol össze. Van valami jelképes és mély mondanivaló abban, hogy az ünneplők között egymás mellett ül a gyülekezetét 44 évig hűségesen pásztoraié, nyugalmazott lelkész és a teológiai tanulmányait elvégzett, vönöcki szolgálatába belépni készülő üatal lelkésznő. Ezek az emberi változások még hangsúlyosabbá teszik számunkra: Isten mindig gondoskodik népéről és végső soron ő az, Aki építi és fenntartja Egyházát. A 200 esztendős templom a 201. és az utána következő esztendőkben is legyen az az áldott hely, ahol az Ige szeretetté és szolgálattá válik a gyülekezet élete! Az istentiszteletet követő dísz- közgyűlésen a püspök személyes hangvételű köszöntő- szavai után Fehér Károly esperes és Szabó István egyházmegyei felügyelő a Vasi Egyházmegye, Berzsenyi Janosits Miklós a celldömölki gyülekezet, Horváth István tanácselnök a vönöcki községi tanács, Pécz Sándor egyházashetyei gondnok pedig a kissómlyói gyülekezet nevében köszöntötte melegen az ünneplő gyülekezetét. Meghatottan kívánt áldást gyülekezetre és templomára a 80. életévét nemrég betöltött, ősz Kiss Gyula ny. lelkész is. A testvér kemenesmagasi gyülekezet áldáskívánását Guoth Emil felügyelő tolmácsolta. Az ünnepély után gazdagon terített asztalok várták a vendégeket. Az oldott hangulatú együttlét idejét korlátok közé szorította az, hogy a püspöknek e napon még egy másik gyülekezet, Kemenesmihályfa templomrenoválás utáni hálaadó istentiszteletén kellett szolgálatot végeznie. Az a reménységünk, hogy nemcsak a hálaadásunk, hanem a könyörgésünk is közös volt, és közös marad: adja Isten, hogy az elvégzett nagy munka több legyen műemlék- védelemnél. A templom akkor tölti be hivatását, ha arra és úgy használjuk, amire nézve az ősök építették. Ha otthonunk lesz, melyben mi magunk és utódaink „lelki házzá épülünk” Isten örök igéje által. így kezdődött az európai keresztyénség - hol tart ma? hogy kimenjen és az ottani testvéreket felkeresse. Bizonyára becsületszavát kellett adnia, hogy idejében visszatér, mert a római katona életével felelt a rábízott foglyokért. - Ez a különleges fogoly, Isten embere, mindnyájuk érdekében figyelmeztet, hogy ne induljanak tovább, mert az időjárás nem alkalmas a hajózásra sem a rakomány, sem saját életük veszélyeztetése nélkül. Amellett, hogy e kellő pillanatban Isten maga indította szólásra, benne van felszólalásában élete gazdag tapasztalata is. A tengert is jól ismerte, hiszen valószínű gyakrabban utazta át, mint ahányról a különféle közlésekből tudunk. Csak a 2. Koríntusi levélben három hajótörést említ, amit átélt. Nem elméletet ismerő, szobatudósként szól hozzá a helyzethez. De a százados inkább Dr. K. H. Ting püspöknek, a Kínai Keresztyén Tanács elnökének vezetésével négytagú küldöttség látogat hazánkba szeptember 28- október 5.-e között, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának meghívására. A kínai egyházak képviselőinek mostani, magyarországi látogatása a magyar ökumenikus küldöttség tavalyi útjának viszonzása, a testvéri kapcsolatok ápolásának újabb, igen fontos állomása. Bizonyosak vagyunk benne, 'hogy a kínai és a magyarországi protestáns keA százados, aki inkább hitt a kormányosnak és a hajótulajdonosnak, mint Isten emberének. hitt bárki másnak,- a többségnek, mint ennek a noha bizalmat gerjesztő fogolynak. Pedig ez az ember Isten embere volt és az ő megbízásából szólalt meg! Isten szavára figyelő és azt közvetíteni próbáló emberek minden időben élnek közöttünk. Velünk járnak az élet- úton. Néha megszólalnak. Csendesen, vagy keményebb hangon. A nagy kérdés: hogyan reagálunk a figyelmeztető szóra? Mindenek előtt Istentől jövő, óvó szónak vesszük-e, vagy csupán emberi okvetetlenkedésnek? így is lehet fogalmazni: csupán az eszünkre hallgatunk, vagy készek vagyunk számolni „észentúli” lehetőséggel, valósággal? A hivő számára nincsennek véletlenek. Ezért nem árt, sőt tanácsos az életúton megállani egy-egy figyelmeztetés előtt resztyénségnek kölcsönösen van egymás számára mondanivalója. Reméljük, hogy a kínai küldöttség magyar- országi látogatása tovább erősíti testvéri kapcsolatainkat. Szeretettel köszöntjük kínai testvéreink küldötteit hazánkban. Különösen nagy várakozással tekintünk vezetőjük, K. H. Ting püspök szolgálata elé, aki október 3-án pénteken 18 órakor az ünnepi istentisztelet keretében igét hirdet és beszámol a kínai keresztyénség életéről Budapesten, a Deák téri evangélikus templomban. és Isten elé vinni: Uram, igaz, hogy én magam semmi értelmét nem látom annak, hogy most „lefékezzek”, vagy éppenséggel megállják, netán megforduljak azon az úton, amelyen elindultam. Eszem, értelmem, mind az ellenkezőjét diktálják, de mert a Te kezedben tudom az életemet, segíts meditálnom, elcsendesednem figyelmeztetésed felett és ha ezzel javamat akarod, adj erőt az engedelmességre, hogy ne tanácskozzam testtel és vérrel, hanem azt tegyem, ami megegyezik akaratoddal. És akkor megtörténhet az, ami Péter esetében: noha egész éjjel fáradoztunk ugyan és semmit sem fogtunk - semmi értelmét nem látom - de a Te szavadra mégis kivetem a hálót. A Te szavadra. Ehhez az is szükséges lett volna, hogy e fogoly szavából az Isten szavát érezzék ki. De - emberileg - honnan is gondolhatták volna, hogy egy fogoly, akinek a világon semmi de semmi joga nincs itt a beleszólásra, - olyan valamit mondjon, ha már megszólal, amire oda kellene figyelni és amit talán meg kellene szívlelni. - És íme! Isten néha - általam ilyen senkiken, lenézetteken, hatalom nélkülieken szólít meg és figyelmeztet! Miért kell addig várni, míg a teljes reménytelenség és a végveszély ránk nem szakad? Isten mentő szavára szükségünk van sokkal előbb. O idejében, jó előre figyelmeztet. Téged is, engem is. Ma is. Lábossá Lajos Nagyon rövid idő alatt kerültek a tradícióval rendelkező események sorába a gyenesi ifjúsági konferenciák. Jó értelemben már elmondható, hogy változó tartalom, előadói és résztvevői nevek mellett kialakult jó néhány állandó eleme a konferenciáknak. Egy-egy alkalom külső és belső jellemzői talán így vázolhatok: a találkozás és megismerkedés öröme - a töltekezés áhítata - a kisugárzás lendülete. Visszatérő a kezdeti időre jellemző kissé még tartózkodó magatartás, majd a záró úrvacsorái istentisztelet a búcsú itt-ott elérzékenyült pillanataival. Mindent összevetve: aüg van már gyülekezetünk, amely legalább egy-egy család, egy-egy fiatal képviseletében ne lenne érintett a nyári, gyenesi programban. Ebben az esztendőben öt egyhetes turnusban több, mint 300 fiatal vett részt a konferenciákon. Mint mindig, ezen a tavaszon is korán kezdődött a készülődés. Többször is találkoztak az előadók, hol technikai, hol tartalmi kérdések megbeszélése végett. Az idei főtéma egy kérdés s az arra adható felelet világa volt. Kicsoda az Úr, a mi Istenünk? A felelet pedig - ahogyan a napi főelőadások címeiben tükröződik - többmondatos: a teremtettség Ura; az élet Ura; az egyház Ura; a béke Ura; az utolsó ítélet Ura. A főkérdésre adott válasz volt a befejező istentisztelet igehirdetési alapigéje is, Tamás jól ismert szava: „Én Uram és én Istenem” (Jn 20,28). Kérdéssorozat alkotta a délutáni beszélgetések témáját is. A „kiben bízol?” kérdést jártuk körbe délutánonként, feleletekkel és a kísértési területek megrajzolásával: Technika? Testiség? Mámor? Hatalom? Uralkodás? Pénz? Igazságosság? Felelősség? Én-központúság? Sok vitával, könnyen vagy nehezen megválaszolható kérdésekkel foglalkozhattunk a témák alapján. De mindvégig éreztük, a fiatalok nagyon sokat várnak az egyháztól, sok esetben egzisztenciális kérdés számukra, hogy rátaláljanak az egyház szolgálatára s hogy éljenek is belőle. Húsz fiatal lelkész, lelkésznő és teológiai hallgató végezte a szolgálatokat. Nemcsak a fiatalok erősödtek. A lelkészek is megerősítő ajándékot kaptak, amelyet Isten készített el ezekre az alkalmakra mindannyiunk számára. Abban a reményben szolgáltunk és voltunk együtt, hogy a hazatérők az otthoni gyülekezetben és családjukban is bizonyságot tesznek arról, hogy nem volt hiábavaló á „jő itt lennünk” érzése és hangulata. Amikor visszatekintünk ennek az évnek alkalmaira és lehetőségeire, köszönetét mondunk mindazoknak, akik segítették és támogatták az ifjúsági szolgálat ügyét ebben az esztendőben is. Kérjük az egyház Urát, vigye tovább azt, ami elkezdődött, ami most alakul fiatal emberek életében, hogy az felnőhessen, bőséges termést hozzon hazánkban és egyházunkban. Elköszöntünk egymástól a gyenesi udvaron ebben az évben is. Nagy kört alkotva fogtuk egymás kezét. Egy köteg zsineget gombolyítottunk kézről kézre. Amikor körbeért, összekötöttük. Azután mindenki levágott egy darabot az egészből, rákötötte az emlékként kapott igéslapot. Nem elszakítani akartuk a kört ezzel a mozdulattal, hanem épp összekötni, hogy tudjuk, amikor már nincs fogható zsineg a kézben, akkor is összetartozunk. Együtt kell hordoznunk egymást, egyházunkat, népünket - és nemcsak egy hétig, hanem mindaddig, amíg ezt Isten lehetővé teszi számunkra. Abban a hitben, hogy egykor színről színre állhatunk meg egy körben, ahol elszakíthatatlan szál tart össze majd mindnyájunkat. Szabó Lajos id. Magassy Sándor ÉLŐ VÍZ ApCsel 27,1-20 Az elóadás megbeszélése Deme Dávid bibliakörében Fotó: Evangélikus Elet i
