Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-09-07 / 36. szám

Evangélikus Elet 1986. szeptember 7.

Hosszú nyári szünet után a napokban megszólalnak az iskolák csengői és elkezdődik az új tanév. Sok gyermek először lépi át az iskola küszöbét és a szíve megtelik izgalmas várakozással: Milyen új élményeket, esetleg keserű csalódásokat hoznak számomra az iskolába járás évei? A nagyobb diákok kitörő örömmel üdvözlik a régi barátokat, de a nyári élményekről szóló izgalmas beszámolók mellett az p szívükben is van valami várakozás: Milyen új ismeretek izgalmát, milyen új élményeket hoz számunkra az új tanév? Kis és nagy diákok számára egyaránt jelentős időszak kezdődik az új tanévvel. Ugyanis nagyon régi törvény, hogy emberré válásunknak nagyon döntő és meghatározó szakasza az iskolába járás, a tanulás.

Az életben reánk váró sok feladat megoldásához nagyon sok ismeretre van szükség. A természet titokzatos törvényeire és a technika csodáira épülő korunk emberének nem nagyon kell bizonygatni, hogy életünk fenntartásához és boldogulás sunkhoz mennyi ismeretre van szükség. Ezeknek az ismereteknek az elsajátítását már iskolás korunk előtt elkezdtük a családi otthonban, vagy az óvodában, de az ismeretek megszerzésének legdöntőbb helye mégis az iskola. Az iskolában tanultak minden kis részlete hozzásegít bennünket ahhoz, hogy felnőtt korunkban minél eredményesebben tudjunk majd munkálkodni a magunk és a körülöttünk élők boldogulásán. Erre diákéveink minden napján gondolnunk kell, mert csak ennek tudatában tudjuk komolyan venni a tanulást, ami pedig feltétlenül szükséges ahhoz, hogy diákéveink ne eltékozolt esztendők, hanem az életre való felkészülés évei legyenek.

Emberré válásunkhoz azonban nem csak ismeretekre és tudásra van szükség. A tudás mellett megfelelő magatartásra is szükség van ahhoz, hogy a reánk váró feladatokat jól meg tudjuk oldani. Ennek a helyes

emberi magatartásnak, azaz egyéniségünknek a kialakulása is jórészt az iskolában, illetve iskolába járásunk évei alatt történik. Az iskolában szokunk hozzá például, hogy a feladatok teljesítéséhez komolyan kell venni a munkát. Aki diák korában komolyan veszi a tanulást, az majd a munkáját is szeretni fogja. Sok derékba tört és boldogtalan élet arra vezethető vissza, hogy az iskolában megszokott lazsáló életstíluson később már nagyon nehezen lehet változtani.

Az iskolában tanuljuk meg az emberekhez való kapcsolataink első lépéseit is. Itt tanuljuk meg, hogyan kell alkalmazkodni a rendhez, tanítóinkhoz és társainkhoz. Erre az életben is nagy szükségünk lesz. Az emberekhez való alkalmazkodásnak legfontosabb szabálya az, hogy mindent kövessünk el azért, hogy a körülöttünk élőknek örömet szerezzünk. Aki már iskolás korában megszokja azt, hogy mindig figyelembe veszi a másik véleményét és érdekét, az az életben és a munkahelyén is fog tudni alkalmazkodni családjához, munkatársaihoz és így kiegyensúlyozott, boldog élete lesz.

Az iskolai társas kapcsolatoknak azonban veszélyei is lehetnek. Amilyen hasznos a jó baráti kapcsolat, olyan veszélyes lehet, ha rossz baráti társaságba keveredünk. Ettől a veszélytől pedig csak az tud bennünket megmenteni, ha állandóan figyelünk arra, mi a jó és mi a rossz. Erre elsősorban lelkiismeretünk szava figyelmeztet, de még konkrétabb eligazítást kapunk, ha figyelünk szüléink és tanítóink intéseire és nem utolsósorban Isten igéjére. így nemcsak mi magunk tarthatjuk távol magunkat a rossztól, hanem társainknak is segíthetünk a helyes út megtalálásában.

Az új tanévet elkezdő kis és nagy diákoknak egyaránt azt kívánjuk, hogy az idei tanév emberré válásuknak áldott szakasza legyen.

Selmeczi János

A

VASÁRNAP f IGÉJE

Átnősz 6,1-7

KIT SZOLGÁLUNK?

„Csak egy napig tudnák meg a többi népek, hogy mit jelent kiválasztott népnek lenni.” Kétségtelen, hogy választott népként Isten szolgálatában állni sosem volt könnyű. Isten csak azok számára biztosította közelségének kiváltságát, akik készek voltak minden körülmények között akaratának megélésére és képviseletére. Akik nem, azok számára a kiválasztás nem kiváltság, hanem teher.

Izrael történelmében a kiválasztottság tudatának hamis értelmezése már É^Kr. é.-i 8. században akut tényként szemlélhető, amikor a „legkiválóbb nép előkelői”, az udvari tisztviselők, sikeres kereskedők, birtokosok, vagyis az uralkodó társadalmi kisebbség nem a népet szolgálta, hanem kevélyen és erőszakosan uralkodott felette. A még jelentős politikai, gazdasági és hadászati potenciállal rendelkező ország „előkelői” erkölcsi felelősség hiányában megásták Eszak-Izrael sírját. Ámósz próféta az „elefántcsont ágyakon heverészőket” a környező országok történelmi példáin keresztül akarja kizökkenteni a gondtalan jólét hamis biztonságérzetéből., Ezék a példák - noha a szomszédban következtek be - távolinak tűnnek. Pedig már csak egy pár évtized választja el Samáriát a prófécia beteljesedésétől. Kr. e. 722-ben az asszír hadak végleg megszüntetik Észak-Izrael önálló állami létét.

A történelem az élet tanítómestere. Ahogy Izrael sem tudta betölteni maradéktalanul küldetését az emberiség történelmében, mert a vezetők nem a népet szolgálták, hanem saját érdekeiket, úgy a próféciától napjainkig eltelt évezredek alatt hány világbirodalom és társadalmi rendszer hullott szét és bukott meg, mert a hatalom gyakorlói hatalmukat nem a nép szolgálatába állították, amely hatalommal ruházta fel őket, hanem önmaguk céljaira fordították.

Az igéből az is nyilvánvaló és évezredeken át napjainkig igaz, hogy Isten nem mond igánt hamis és becstelen úton szerzett anyagi javakra, nyílt kizsákmányolásra vagy „fehér- kesztyűs” bűnökre. Isten még a becsületesen szerzett anyagi javakra sem mond igent, ha azokkal nem embertársaink javát is szolgáljuk. A próféta eredeti foglalkozása szerint nem volt szegény ember, Jézus sem „dicsőítette” a szegénységet, de megengedhetetlennek tartották azt, hogy míg egyesek dúskálnak a javakban, addig másoknak a napi betevő falat megszerzése hihetetlen nehézségeket okozzon.

Az emberiséget manapság megosztó problémák sem csak politikai, társadalmi, gazdasági stb. jellegűek. A világ felosztható - társadalmi berendezkedéstől függetlenül - gazdag Északra és szegény Délre. Ez a tény joggal vádolja a fehérbőrű keresztyénséget is. Ez a személytelen vád erősödött fel és talált személyes visszhangra Schweitzer Albert szívében. O Afrikába ment sebeket kötözni, könnyeket tömlői és ,vigasztalni, az albán Teréz szerzetesnő pedig Calkuttába.

Sokan azt gondolják, hogy az ember értékét az általa birtokolt javak nagysága határozza meg. A javakért folytatott harcban végül azok uralják életünket, álmainkat. Beivódnak sejtjeinkbe és nem hagynak nyugodni. Hajtanak, mint ahogy az asszír katonák hajtották Izrael előkelőit a deportálás idején. Az elöljárókból elölhajtott rabszolgák, magukat kiszolgáltatokból kiszolgáltatottak lettek. A prófécia beteljesedett.

Az anyagi javak által szíjra fűzött rabszolgák lehetünk akkor, ha nem az Urat szolgáljuk. „Senki sem szolgálhat két Úrnak: nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.” A mammon (vagyon) azért hamis, mert uralkodik felettünk és végül, amikor a legnagyobb segítségre lenne szükségünk, akkor becsap, mert hatalma korlátozott. De korlátlan az Úr hatalma! Kalácska Béla

IMÁDKOZZUNK

Urunk ismered természetünk gyengeségét, ragaszkodunk a múlandó javakhoz, pedig igazi kincsünk az evangélium. Az anyagi javak szerete- tétől szabadíts meg minket, hogy tudjunk Téged osztatlan szívvel követni és javainkkal másoknak szolgálni. Ámen.

Reviczky Ádám:

Vesztett háborúk, megnyert csaták

Nemzedékek összetartozásának jele, ha a fiú állít emléket az apának. Jelen esetben bajosan is tehette volna más, hiszen 40 esztendőn át a feledés fátyla borult az apára, s ezért a legalaposabb kutató sem tárhatta volna fel ilyen pontossággal a tényeket, mint tette ezt Reviczky Ádám, aki 1943-ban már felnőtt volt, fiatal katona, műszaki tiszt, apjának bajtársa, kollégája, barátja is egyben. Ám nemcsak azt mondta el, amit ő maga tudott, hanem dokumentum-kötetet állított ösz- sze: könyvének mintegy felét az egykori munkaszolgálatosok levelei teszik ki, akik a nagybányai évekről és akkori parancsnokukról, Reviczky Imréről nyilatkoznak. Róla szólva egybecsengenek a hála és dicséret szavai, ám a többi dolgokat (dátumokat, neveket, eseményeket) olykor különféle módon tükrözted a szubjektív memória (pszichológiai szempontból is érdekes a többféle

emlékezet tükröztető játéka), ám a kor megismeréséhez mindezzel együtt gazdag forrást ad a Magvető Kiadó Tények és Tanúk sorozatában megjelent kötet.

Maga Reviczky Imre a történelemnek azok közé a hősei közé tartozik, akik egy gyűlölettel fertőzött korszakban járták útjukat a humanitás és a szeretet szolgálatában. Saját sorsa is küzdelmes sors, mint szokott lenni azoké, akik mások terheit veszik a vállukra. Az első világháború sokszorosan kitüntetett katonája, de a másodikból visszarendelik, mint „alkalmatlant”. (Megszállásra, partizánvadászatra valóban alkalmatlan lehetett.) 1919-ben, a cseh csapatokkal folytatott harcok idején szülőfalujából, Bánóc községből 15 éves menyasszonya menti ki. Katonai karrierje 1942-ben kettétörik, s amolyan „mellék- vágányra tolják”, amikor megteszik a nagybányai munkaszolgálatos zászlóalj parancsnokának, De itt kezdődik a missziója. Nagybányát ettől kezdve „Reviczky szanatóriumnak” nevezik, mert híre terjed, hogy ott emberséges bánásmód, tisztességes ellátás várja a munkaszolgálatosokat. Intézkedései miatt nem kellett leváltástól tartania, mert működése egybeesett Nagybaconi Nagy Vilmos honvédelmi miniszterségével, aki határozott utasitásokkal igyekezett a munkaszolgálatosok helyzetén enyhíteni. Csakhogy Reviczky nagy tetteinek ideje akkor jött el, amikor Nagy Vilmos már rég nem volt miniszter, ő pedig felső védelemre már végképp nem számíthatott.

Míg korábban leszerelte, akit csak lehetett, 44 tavaszától kezdve kisfiútól a roskatag aggastyánig mindenkit behívott, hogy ily módon legalább a férfiakat mentse a deportálástól. Védenceit védte, óvta, együtt tartotta, majd Nagybánya kiürítésekor az erdőbe küldte őket, hogy elrejtőzzenek, majd átmenjenek a szovjet csapatokhoz. Ily módon sok ezer ember életét mentette meg, mit sem törődve a saját további sorsával. Őt elfogták a nyilasok, Sopronkőhidára vitték, onnan megszökött, két front között megpihent egy dunántúli házban, harcoló katonák rálőttek, de ő a golyónál sebesebben ugrott ki egy ablakon, nem keresték, civilruhát szerzett, és visz- szagyalogolt Budapestre.

Vakmerőén bátor, talpraesetten ügyes katona, melegszívű ember volt Reviczky Imre, portréját így rajzolták meg az emlékezők. Erős lélekkel viselte további sorsát is és csak közvetlenül korai halála előtt, 1957-ben ismerték el érdemeit. Akárcsak Sztehlo Gábor, ő is emlékfát kapott Jeruzsálemben az Igazak Ligetében, Nagybánya környékén és Erdélyben pedig valóságos kultusz őrzi emlékét. Bozóky Éva

Ifjúság a soproni gyülekezetben

Sopron ma is diákváros. Most tanév végén különösen nyüzsög, pezsdül, hangos a fiatalok hangjától a belváros, melyből a gimnáziumok és más iskolák diákjai nemcsak vidáman kirándulnak, hanem komolyan ballagnak. Az érettségizők, egyetemisták el- mélyülten készülnek a számadásra. Jelentkezik így gyakran az ellenvetés: nincsen ideje a mai ifjúságnak a sokirányú lekötöttsége miatt külön gyülekezeti-ifjúsági alkalmakon is még részt venni. Mi a helyzet a soproni gyülekezetben? Munka folyik és ez nem látványosságra törekvő és nem létszám-bővülésben felmegérintett fiatal mérhetetlen „tőkéje” és előrelendítő „motorja” lehet a gyülekezetnek. Akkor is, ha csak egy pár fiatalra lehet építenünk egy-egy szolgálati ágban.-Szeretetvendégség folyik. Van fiatal, aki szaval és van, aki gitárkísérettel énekel. Csak ketten vannak. De felragyognak az idősek szemei: vannak szolgáló fiatalok...- Múzeumi kiállítás megnyitóján felhangzik a fuvola hangja, fiatalok szolgálatával....- Győrbe készülnek: meglátogatják a Szeretetházat, visznek süteményt, meg erre a célra adott perselyeket, de egy

mérhető munka. Két csoportban folyik hetente egy-egy alkalommal: a megkonfirmáltak csoportjában és a felnőtt fiatalok között. Nem szórakoztató együttlétek, hanem igei alkalmak, ahol a következő vasárnap igéjét beszéljük meg, vagy a fnaguk javasolt, problémáik megoldását segítő igék kerülnek elő, amikor a bevezető mondanivalóra felváltva vállalkoznak a nagyobbak. Örömöt vált ki az ifjúsági csendesnap, melybe más gyülekezetből érkező evangélikus fiatalok is bekapcsolódnak. Nagy lendületet ad a fiatalok közti munkában a nyári gyenesdiási ifjúsági konferencia, melyen eddig minden évben vettek részt gyülekezetünkből, idén is készülnek. Ők az ifjúsági munka alappillérei.

Gyülekezetben folyó munka. Ez azt jelenti, hogy elsősorban azokra építünk, akik meg vannak keresztelve és konfirmálva. Az ifjúsági munka csak erre az alapvetésre épülhet, hogy tudatos hitben, mint meggyőződéses evangélikus fiatalok éljenek, mert enélkül elmosódó, parttalan, elfolyó lesz a hitük és egyházuk iránti hűtlenségbe süllyed, noha ezt vallották a konfirmáción: „Vallom az evangélikus keresztyén egyház tiszta és igaz tanítását és hozzá hűséggel ragaszkodom.”

Szolgálatra felkészítés folyik, hogy lássák a feladatokat és felelősén cselekedjenek. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Krisztus szeretetétől

rövid műsort is az ott lakóknak.- Jöjjetek, menjünk Szenteste előtt a helyi Szociális Otthonba... És istentisztelet közben énekelnek, gitároznak, verset mondanak. Fel- melegszik a „fázós” öregek szíve a fiatalok meleg szolgálatától.- Az évközi szorgalmasak jutalomkirándulásra mehetnek. Igaz, hogy csak két napra. De jó a Balatonban fürödni és a szárszói parton még istentiszteleten is részt venni. Vannak, akik máshol üdülnek és egy kis szórványgyülekezet vendégszeretetében „férődnek” meg.-A nyári konferenciáról megjöttek a tanévnyitó szere- tetvendégségen beszámolnak, énekeket tanítanak, lelkesítenek. Arccal és örömmel az új tanévnek...- Tanévzáró kirándulás. Irány: a Lőverek! Akadályok leküzdése, megfejtések: a Bibliához, gyülekezetünk és egyházunk életéhez kapcsolódóan. A megkonfirmált nagyobbak kézen fogják a kicsinyeket. Végcél a lő veri üdülőnk kertje, ahol kiértékelés, jutalomosztás, tábortűz, szalonnasütés, áhítat zárja a „kiadós” délutánt.

Még a kezdetnél tartunk. De ha párosul a kicsiny kezdethez a pótolhatatlan „mus- tármagnyi” hit, akkor meg lehet mozdítani a közömbösség hegyeit, céltalan fiatal életeknek célt lehet adni, kábítószer rabjainak Krisztustól kapott szabadulást...

Szimon János