Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1986-08-03 / 31. szám

Evangélikus Élet 1986. augusztus 3. GYERMEKEKNEK Jn 10,1-21 Hogyan nevezte magát Jézus? A JÓ PÁSZTOR Szoktatok félni? Ha őszin­ték vagytok magatokhoz, igennel feleltek. Nincs olyan ember, aki ha magába néz, ne fedezné fel, hogy lelke mélyén bizony telve van szo­rongásokkal, félelmekkel. Másokkal elhitethetjük, hogy bátrak vagyunk, de önmagunknak nem hazud­hatunk. Nincs olyan fiatal, vagy idős, akit ne töltene el néha valami furcsa, szoron­gató érzés. Emlékezzetek csak az iskolában eltöltött napokra, mikor valami csínytevésen kaptak, vagy feleltetek. Nem könnyű elfe­lejtenetek, milyen volt több héten át betegen feküdni, tudva, hogy állapototok mégsem javul, s rádöbben­ni, hogy egyszer nektek is meg kell halnotok... Amíg ki­csik voltatok, jó volt a rossz gondolatok, szorongó érzé­sek elől édesanyátokhoz menekülni, vagy édesapa kezét megragadni. Azóta megnőttetek. Ma már talán szégyelltek is félelmeitekről beszélni. Szomorúan ismer­tétek föl, apa, anya ereje is véges. Ök sem tudnak min­dentől megvédeni. Ma az a Jézus, akié min­den hatalom ebben a világ­ban, így beszél önmagáról: Én vagyok a jó pásztor! Gazdag tartalmú kép tá­rulhat a szemetek elé. Egy nyájé, amely szokatlan bé­kességet áraszt. Nyugalma van, hiszen a pásztor őrzi. Nem béresre van bízva, akit csak a pénze érdekel. A pásztor vigyáz rá, akinek a nyáj minden tagja kedves és értékes. Pedig a juhok rendkívül félénk jószágok. Nem kell ahhoz oroszlán, vagy farkas, csak egy hirte­len felbukkanó üregi nyúl, s a nyáj ijedtében szanaszét szalad. A juhok is telve van­nak félelmekkel, akárcsak mi, emberek. Ez a képzelet­beli mégis nyugodt, mert a pásztor oltalmában érzi ma­gát. A kép azonban való­sággá is lehet. Ti is a „jó pásztor” védelmében, bé­kességben élhettek. Jézus nagyon jól ismeri félelmeinket. Tudja, milyen erőknek vagyunk kiszolgál­tatva. Támad ellenünk a Sá­tán, mint juhokra a farkas. Bűnre csábít, hogy aztán lel­kiismeretünk okozta szoron­gásainkból ne tudjunk sza­badulni. Félelmekkel tölte­nek el a betegségek, rette­günk a haláltól, ö mind­ezekkel szemben oltalmat akar adni. Meg akar védeni külső és belső támadások­tól, félelmektől, ahogyan a pásztor őrzi a nyáját. Hon­nan tudhatjátok, hogy mindez igaz? Pásztor így még nem szerette juhait, ahogyan ö szeretett benne­teket: az életét adta értetek. - „A jó pásztor életét adja a juhokért.” - Ennyire fonto­sak vagytok az ég és föld Urának! Az elmúlt héten arra biz­tatott, hogy őt, mint a Világ Világosságát kövessük, most arra bátorít, hogy él­jünk oltalmában! Néhány éve egy kisfiú furcsa imád­ságát olvastam. Nagyon rö­vid, mégis arról árulkodik, hogy „szerzője" tudja, mit jelent a „jó pásztor” oltal­mában élni: „Édes Istenem! Olyan jó érzés egyszerűen csak azt tudni, hogy Te mindenütt jelen vagy. Csupán ennyit akartam mondani. Ámen.” Brebovszkyné Pintér Márta Az Evangélikus Szemle új száma A Diakonia című folyóiratunk ez évi tavaszi száma késéssel jelent meg a nyomda géptermi átépítése miatt, így olvasmányul szolgálhat sokaknak a nyári szabadságra, ki- kapcsolódásra. A folyóirat élén meditációként olvashatjuk Paul Tillich prédikációját: az örökké­való Isten átfogja a mában a múl­tat, jelent, jövőt. A Lutheránus Vi­lágszövetség főtitkára, Gunnar Stálsett norvég lelkész azokat a súlypontokat világítja meg, ame­lyekre az LVSZ munkájában a fő hangsúly esik az 1990. évi új vi­lággyűlésig. Közli a lap Nemes- kürty István neves kutató nagy be­leélésről tanúskodó megnyitóját, amely múzeumunk téli Bornem­issza Péter-emlékkiállításán hang­zott el. Az evangélikus sajtóban első alkalommal kezdünk beszél­getést a zsidó vallással való kap­csolatunkról. Groó Gyula ny. teo­lógiai tanár kérdéseire Schöner Alfréd főrabbi, a Magyar Izraeli­ták Országos Rabbitanácsa elnök- helyettese válaszol - benső össz­hangban. Berzsenyi Dániel halála 150. évfordulója alkalmából Ra- kovszky István fiatal munkatár­sunk mutat rá a költő Istent kereső vágyára. Nagy Elemérről, Ybl-díjas épí­tészről, a nemeskéri műemlék­templomunk ügyének lelkes hor­dozójáról Jánosy István író tollá­ból olvashatunk megemlékezést: gyenesdiási személyes élményeket is felidéz, baráti melegséggel. Az előző években fokozódó aggoda­lom kísérte azokat a jeleket, ame­lyek a Vatikánnak az ökumenikus közeledést fékező törekvését en­gedték sejteni. Ezzel kapcsolato­san állapítja meg Veöreös Imre szerkesztő, hogy az egyháztörténe­lem kerekét sem lehet visszafordí­tani, s örömmel taglalja a kará­csony előtti római püspöki szinó- dus bizakodásra késztető irányvé­telét. Udvardi Erzsébet festőmű­vésznő arra a kérdésre válaszol írá­sában, miért fest biblikus tárgyú képeket is. Közülük kettőt látha­tunk cikke mellett. A legjelentő­sebb finn költőnő megjelenés előtt álló verseskötetéből ad ízelítőt a verseket fordító Szopori Nagy La­jos. A rábaközi Mihályi gyülekeze­tében felnőtt Kiss Jenő nyelvésszel folytat beszélgetést Sümeghy Jó­zsef lelkész arról, hogyan érvénye­sül a szülőföld vonzása nyelvtudo­mányi munkájában. H. H. Schmid zürichi professzor már másodszor bocsátott kéziratot folyóiratunk rendelkezésére. Most közölt tanulmányában a földi élet és a túlvilág bibliai megvilágítását adja. Fabiny Tamás segédlelkész ösztöndíjas tanulmányi évét töltőt­A ^ VASÁRNAP ) IGÉJE Habakuk 2, 1-4 HIT ÁLTAL... Habakuk prófétá Jeremiás kortársa. A fenyegető káldeus veszedelem egyre nő. Végre a babiloni király, Nabukadneccar inváziójában maga a főváros, Jeruzsálem is elesik. A próféta ebben a világtörténelmi helyzetben várja Isten válaszát kérdé­sére, panaszára. Mint vigyázó őr, aki a bástyán áll, figyel szavára, kijelentésére várva. Istenre figyelő vigyázása, feszült várakozása nem hiábavaló. Ő szól is. Válasza egyértelmű, világos: az igaz hite által élni fog. Habakuk prófétai igéje ezért elsősorban nagy felszólítás a hitre. Mintha csak ezt kiáltaná: hinni, hinni, hinni! Igéje találkozik az ősatya Ábrahámról szóló hagyománnyal, aki hitt az Úr szavának, és ezért az igaznak fogadta el. (1 Móz 15,6) Ábrahám hite Isten ígéretében, szavában, a látható tények, emberi lehetőségek ellenére való feltétlen bizalom. A próféta számára is ez a hit fő mozzanata. A kijelentés nem csal meg! Isten kijelentése számunkra végső sorban az örök Ige, Jézus Krisztus! A hit a benne való feltétlen bizalom. Ő nem csal meg...! Világtörténelmi időkben jó lenne így a próféta módján vigyázva figyelni Isten szavára! Történelmi erők zúgó hábor­gása közben jó lenne teljes bizalommal rá hagyatkozni! Még­sem csak az a kérdés, hogy hiszünk-e bennünket súlyosan érintő viharok között, hanem az, hogy hiszünk-e ma és min­dennap az örök Igében. Teljes bizalommal Jézusra hagyatko­zunk-e? Mert ő az élet. Az egyház ezen a vasárnapon régtől fogva Jeruzsálem szomorú sorsára, pusztulására emlékezik. Mivel nem ismerte fel meglátogatása idejét, nem hitt a hozzá- küldött Fiúban, beteljesült rajta Isten ítélete. (Lk. 19,41. kk.) A szent város sorsa intő, figyelmeztető példa az egyház számá­ra minden időben, hogy higgyen benne, míg tart a kegyelem drága ideje. Habakuk szavait Pál apostol is idézi két alkalommal is. Mégpedig legsúlyosabb mondanivalója közben, mintegy an­nak bizonyításául. (Rm 1,17, Gál 3,11) Ők, noha egymástól távoli korban éltek, találkoznak abban, hogy mindketten a hit emberei. Azt látják egyedül az életre és Isten előtti igazságra vezető útnak. A próféta a világtörténelem és népe történelmé­nek eseményei közben, az apostol pedig az üdv elnyerésének kérdésében foglal mellette állást. Hit által van igazságunk Isten előtt, és nem azért, mert tetteink és magatartásunk helyesek és jók, más szóval nem az isteni törvény betöltése által. Csak a hit által nyerünk igazságot és ezáltal életet. „Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Isten­nel a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Rm 5,1. Ha már egy vonalba állitottam kettőjüket, mint a hit embereit, hadd állít­sam melléjük harmadikként a reformátor Luthert. Hiszen az ö nagy felismerése is éppen ez: hit által adatik nekünk igazság Isten előtt, nem pedig cselekedeteinkért. Mégsem róluk, a történeti személyekről szeretnék szólni egyszerűen, hanem arról, hogy nincs más lehetőség, amely az Isten előtt érvényes igazságra és az üdv békességére vezet, csupáncsak a hit. A próféta táblára véste a kinyilatkoztatás igéit s nyilvános helyen, talán éppen a templom bejáratánál, kifüggesztette, hadd olvashassa mindenki. Ezáltal tette hitre való felhívását lehetőleg mindenki számára megismerhetővé. Számunkra nem egy módon és helyen, hanem számtalan sok­szor és sokféleképpen hangzik a felhívás: higgyetek, hogy eljussatok az örök életre, mert csak általa igazulunk meg. Bánfi Béla IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk, hálát adunk kegyelmedért, hogy hitre hívó igédet sokszor és sokféleképpen hirdetteted és elérhetővé teszed számunkra. Legfőképpen hálát adunk az örök Igéért, Egyszülött Fiadért, akiben kijelentetted önmagadat. Engedd, hogy teljes bizalommal higgyünk benne, s az ő érdeméért megigazulva elnyerjük az örök életet. Amen. Az Úr pedig előttük ment... .. .nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy vilá­gítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek. (lMóz. 13,21.) Ennek az igének a tartalmi je­lentőségét ebben az évben ket­tős értelemben élhettük át. Az idei ifjúsági bibliaórák beszél­getései alapjául Mózes máso­dik könyve szolgált. Végigkí­sértük Izrael népének Egyip­tomból való szabadulását, az Exoduszt. Megértettük, hogy Isten ugyanúgy képes csodákat és figyelmeztetéseket tenni szá­munkra, ahogy azt annak ide­jén a választott néppel tette. Ugyanakkor megértettük azt is, hogy bennünket, mai fiata­lokat éppen úgy vezet, mint né­pét vezette. A másik vonatko­zása ennek az igének, hogy a könyv befejeztével visszate­A beszélgetés befejeztével eg zsoltár felolvasása következik majd közös imádsággal fejez zük be az ifjúsági óra kötőt részét. Ezután lehetőség van já tékra, egyéni beszélgetésekre Egymással való találkozá saink azonban nem csak ezekri az alkalmakra korlátozódnak Szeretünk kirándulni. Jártun] például Békéscsabán, ahol gyülekezet fiataljai mellett vi szontláthattuk Hildát, ifjúsá gunk egyik alapító tagját Ilyenkor megtapasztalhatjuk hogy Isten Szentlelke mikén munkálkodik és működik Nem mi vagyunk az egyedül tizenévesek, kik a „múltból itt maradva” Jézust és az evangé liumot követik! Szeretnénk, ha az ifjúság be kapcsolódna az istentiszteletek be, ezért néha egy-egy szép, mél kintve, megláthattuk, hogy minket is Izrael Istene, az Űr irányított és vezetett az egész évben, hétről hétre. Az újpesti ifjúság hétfő es­ténként találkozik. Az alkal- mainkat, melyekét két teológus vezet, énekléssel kezdjük. Van­nak zenéhez értő társaink, akik gitárral és zongorával kísérik az éneket. A bibliai történet el­mondásával és egy kis vitaindí­tóval mindig az ifjúság tagjai közül készül fel valaki. A törté­netek megbeszélésekor érdekes volt megfigyelnünk, hogy bár ezek az események több ezer évvel ezelőtt történtek, mégis mennyire maiak. Megállapítot­tuk, hogy a Biblia aktualitása abban rejlik, hogy nem csupa hibátlan és szent életű emberről szól, hanem olyan bűnösökről, mint amilyenek mi vagyunk! mondanivalójú énekkel szolgál lünk a vasárnapi istentisztele-| ten. Ezt a gyülekezet mindig nagy szeretettel fogadja tőlünk.| Nem feledkezhetünk meg közös színházlátogatásainkról! sem. E téren Budapesten nagyi a lehetőség. Húsvétkor sikerült! megnéznünk „A próba” címűi balettet, amely egy modem! passiójáték. Élményeinket kö-f zösen megbeszéljük, hogy azoknak is némi része lehessen! bennük, akik nem tudtak el-| jönni. A tanévzáró úrvacsorái is-| tentiszteleten együtt adtunk! hálát Istennek az elmúlt évben! történtekért. Hisszük és remél-l jük, hogy a címben említett ige-| vers, mely ez évben mottóul! szolgált, elkísér bennünket a| jövőben is! Blázy Árpád: te Chicagóban: ottani tapasztala­tairól számol be. Gy. Szabó Béla közelmúltban elhunyt erdélyi mű­vész emlékezetét örökíti meg a lap Benczúr László lelkész összeállítá­sában; ehhez csatlakozik Imre Má­ria közlése a művész és Reményik Sándor levelezéséről. Simone Weil, a mély Krisztus-hitű francia leány magyarul is megjelent írásairól tesz személyes vallomást id. Fasang Ar- pádné. Fritz Riemann pszichoanali- tikusnak a közeljövőben magyarul megjelenő könyvéből olvashatunk egy fejezetet Bodrog Miklós fordí­tásában: Felkészülés az öregségre. A 16-17. századi hazai evangélikus prédikációkban felhasznált antik példázatokat tanulmányozza cik­kében Dömötör Ákos néprajzkuta­tó. Rába György és mások versei, kulturális figyelő egészíti ki a szá­mot, amely a Bornemisza-kiállítá- sunkról is hoz fényképfelvételeket. A szám jó visszhangja máris elérkezett a szerkesztőséghez. Kí­vánatos lenne, ha olvasói köre to­vább tágulna egyházon belüli és kívüli érdeklődőkkel. A folyóirat egyévi előfizetése 130,- forint. Megrendelhető az Evangélikus Sajtóosztálynál, mely a megkül­dött példányhoz csekklapot mellé­kel az előfizetés megkönnyítésére (1088 Budapest VIII., Puskin u. 12.1, em.). V. I. Evangélikus sors az újkor hajnalán Bocatius János börtönnaplója Apostolai minden időben voltak Jézus Krisztusnak, mint ahogy üyen apostola lehetett Bocatius János is, akiről a tudó­sok legszűkebb körén kívül jóformán senki sem tud semmit. Annál nagyobb hálát érzek és szeretném, ha érezne min­den evangélikus testvérem Csonka Fe­renc iránt, aki Bocatius legnevezetesebb munkáját, a hosszú lappangás után elő­került börtönnaplót gyémántcsiszolóké­ra emlékeztető gonddal tisztította meg a feledés évszázados rozsdájától és szép magyar nyelvre ültetvén át, tette alig felbecsülhető kincsévé evangélikus egy­házunknak. 1569-ben született. A német-szorb származású Bocatius már neves, tudós tanáremberként került hazánkba. Előbb Eperjesen, majd Kassán tanított. Ott szenátor, később a város bírája lett. Eb­ben a minőségében páratlaiffaiéltósággal szállt szembe Barbiano-Belgiojoso gróf­fal, a felső-magyarországi főkapitány­nyal, amikor szétlövetéssel fenyegette Kassát, mert a protestánsok nem akarták visszaadni a katolikusoknak a Szent Er­zsébet templomot. A magyarok iránt tele előítéletekkel érkezett Bocatius, de meg­ismervén nemzetünket és szabadságsze- retetét, ezt irta börtönnaplójába: „...az én bizakodásom egy nemzet becsületes ügyében gyökerezett.” A Bocskai-felkelés után a korponai országgyűlés elhatározta, követséget küld a német választófejedelmekhez, hogy a hazánkról Nyugaton elterjedt gonosz vádakat megcáfolja. Pfalzba Bo­catius t küldték, akit e megbízatásra nem­csak nagy műveltsége, kiváló német és latin nyelvtudása, de a magyar üggyel való, tökéletes azonosulása is alkalmassá tett. Bocatiusnak, de Magyarországon tulajdonképpen senkinek sem volt sejtel­me arról a mérhetetlen gyűlöletről, amellyel a Német Birodalomban a ma­gyar protestánsok német- és császárelle­nesnek, valamint pogánybarátnak hitt felkelésére tekintettek. Bocatiust már in­dulásától nyomon követe egy, német szolgálatba állt besúgó. Ám csak részben volt az ő áskálódásának eredménye, hogy Bocatiust, aki szabályos megbízóle­véllel, egy állam követeként ment a Né­met Birodalomba, a nemzetközi jog ot­romba megsértésével letartóztatták, vizs­gálati eljárás nélkül börtönbe vetették. Előbb a prágai vár ún. Fehér Tornyába, majd egy levegőtlen, sírkamraszerű töm­lőébe zárták. Embertelen szenvedéseken ment keresztül. A protestáns-gyűlöleté­ben szinte öijöngő Barbiano-Belgiojoso kínzólétrára feszíttette, gyertyával, majd fáklyával égettette hónalját, mellét és fejét. Azután töröknek csúfolván, kitép- destet te szak állát, haját. Ezenközben Bo­catius csak arra kérte Istent, ha testben szenvednie kell is, hite ne szenvedjen csorbát. Kínzásának az vetett véget, hogy a gyötrettetését vezénylő Barbiano se­lyemköntöse az egyik fáklyától lángra lobbant. A kínvallatásokkal szenvedései­nek nem lett vége. Ételébe hol mérget, hol egérbőrt, libaganéjt kevertek. Felesége leveleit visszatartották, hírt sehonnan sem kapott. Mig vasra verve börtönében senyvedett, fiatal felesége sorra járta előbb a magyar államférfiakat, utána felment Bécsbe, majd Prágába. De nem sikerült az uralkodó eléjutnia, sőt amikor kérésére a választófejedelmek kérvény­nyel folyamodtak hozzá, hogy könyörul-l jön a szerencsétlen asszonyon és gyere-1 kein, dühbe gurult és kijelentette: „Én al magyaroknak még nevét sem akarom I hallani!” A birodalmi kancellárhelyettesi azt üzente a boldogtalan asszonynak: [ félje akkor szabadulhat csupán, ha mind-1 ketten katolikus hitre térnek. Ázt felelte: [ e feltételt, mig ép elmével rendelkezik,! nem fogadja el. Bocatiusnak végül is| rejtélyes körülmények között sikerült | börtönéből megszöknie. Csonka Ferenc] mintaszerű módszerességgel a források-] ból kikövetkeztette, kiknek a segítségével | szabadult meg szegény emberfeletti szén-1 védéséitől. Kassán nagy örömmel fogad­ták. Tisztségei közül azonban csak isko­laigazgatói állását nyerte vissza. Élete | végén Bethlen Gábor környezetébe ke-1 rült, aki megtette udvari historikusának. | Idejéből már csak két jeles történelmi I munka megírására futotta. 1621-ben | meghalt. Költőnek, pedagógusnak, történész-1 nek egyaránt ltíváló volt, ha neve időről ] időre feledésbe is merült. Legjelentéke­nyebb műveit is sokszor összetévesztet­ték. Megítélése is szélsőségek között | mozgott. Voltak, akik Janus Pannonius- hoz hasonlították, de olyanok is akadtak, akik csak alkalmi költőt láttak benne. Az I utolsó másfél évtizedben megpezsdült körülötte az érdeklődés, különösen, mi­óta hosszú lappangás után előkerült leg- j érdekesebb műve, a most immár magya­rul is olvasható börtönnaplója, az Olym­pias carceraria. Gyűlölettől körüllobo­gott világunkban aligha ajánlhatnánk ennél a gyötrelmes olvasmánynál, de lete- hetetlenül szép könyvnél tanulságosabb Írásművet nemcsak hittestvéreinknek, ha­nem mindazoknak, akik nem tudják, vagy nem akaiják tudomásul venni, hogy a felekezeti, faji, nemzeti, osztályelfogultság az emberiségnek csak az atombomba po­koli erejével mérhető veszedelme. Komjáthy Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents