Evangélikus Élet, 1986 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1986-01-05 / 1. szám
Evangélikus Élet 1986. januAr s. J3 £P * ■ÖGYERMEKEKNEK 2Móz 16,1-15 Hogyan tart meg Isten? A kenyér által Isten népe, Izrael sokszor megtapasztalta azt, hogy Isten megtartja, megőrzi őt. Amikor nagy bajban voltak, amikor már nem láttak kiutat maguk előtt, akkor Isten csodálatosan segített rajtuk. Amikor már nem tudtak bízni Istenben és nem remélték azt, hogy megmenekülhetnek, akkor Isten megszabadította őket. Azokat a történeteket, amelyek erről szólnak, évszázadokon át újra meg újra elmesélték az idősebbek a fiataloknak Izraelben. így akartak újra meg újra hitet és reményt ébreszteni a következő nemzedékben. Amikor Mózes felnőtt, Isten őt tőjük. Egyre hangosabb lett körülötte a kiáltozás: „Miért hoztál ki Egyiptomból? Ott legalább volt bőven kenyerünk és fazekaink tele voltak hússal. Te vagy az oka, ha éhen pusztulunk!” Akkor Mózes megszólalt: „Isten ad nektek enni. Estére húst küld nektek, reggel pedig kenyérrel laktok jól. Majd megtudjátok, hogy Isten a mi Urunk, ő gondoskodik rólunk." Valóban így történt. Estére madarak lepték el a tábort. Könnyen meg tudták fogni őket, mindnyájan jóllaktak vele. Reggel pedig, amikor kiléptek a sátorból, azt látták, hogy harmat hullott a táborra. használta fel arra, hogy kivezesse népét az egyiptomi fogságból. Hosszú utat kellett a népnek megtennie a sivatagban. Sokan voltak úton: asszonyok, férfiak, gyerekek. Forrón tűzött a nap, a gyerekek sírtak, nem akartak tovább menni. Az asszonyok és az öregek is nagyon elfáradtak. A férfiak haragosan beszéltek egymás között: „Ha a gyerekeimre nézek, nagyon mérges vagyok Mózesre." - „fgy vagyok ezzel én is. A legkisebb fiafn hamarosan éhen hal. Csak vizet tudunk neki adni." „Apa, adj valamit enni!” - könyörgött egy kisfiú. „Nincs több ennivalónk kisfiam. Igyál egy korty vizet, mást nem tudok adni.” - mondta az édesapa. Akkor kiáltás hangzott: „Állj! Álljatok meg! Itt letáborozunk." A férfiak körülnéztek: körös-körül sziklák, homok és néhány kis bokor. „Mózes, tudod, hogy a gyerekeink hamarosan éhen halnak? - kiáltott valaki. Nézd asszonyainkat, egy lépést sem tudnak tovább menni! Nincs mit ennünk! A víz is fogytán van!" Ott állt közöttük Mózes, a vezeMikor felszáradt a harmat, valami apró fehér szemcsés dolog volt mindenütt a földön. „Mi ez?" - kérdezgették egymástól az emberek. Mózes hangját hallották: „Ez az a kenyér, amit Isten adott nektek. Szedjen mindenki annyit, amennyit meg tud enni! Holnap majd újból gondoskodik rólatok Isten." Az asszonyok szaladtak sátraikhoz, hozták az edényeiket. Mindnyájan szedegették a különös kenyeret. Elnevezték mannának. Ezzel táplálta Isten a népet mindennap, egészen addig, míg meg nem érkeztek a megígért országba. Isten kenyeret adott a népnek a pusztában, hogy megtartsa az életüket. Jézus, akit Isten a mi megmentésünkre küldött, ezt mondta magáról: „én vagyok az élet kenyere". ö életét adta azért, hogy táplálhasson bennünket. Az úrvacsorában testét és vérét kínálja fel nekünk a kenyérben és borban. Ahogy egykor a mennyei kenyér által tartotta meg Isten népét a pusztában, úgy az élet kenyere, Jézus által tart meg bennünket is. Nagyné Ferenczy Erzsébet X A VASÁRNAP 1 f IGÉJE Jak 4,10. AZ ALÁZAT ALAPÁLLÁSÁBÓL LEHET CSAK SZOLGÁLNI! Két ember képe elevenedik meg előttem. Látom Pétert, amint Jézus elé térdel és kéri: „menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok”. A másik a vámszedő, aki mellét verve imádkozik: . .légy irgalmas hozzám, bűnöshöz”. Péter és a névtelen vámszedő is tudta, hogy az Úr előtt nem lehet másképpen megállni, csak őszinte bűnbánattal, az alázat alapállásában. Mi hogyan állunk meg az Úr előtt? Ha azt képzeljük, hogy fel kell vennünk a „vasárnapi hangulatot”, a „vasárnapi magatartást”, mielőtt Isten köblébe jönnénk, sohasem fogunk közeljutni Hozzá. Úgy kell jönnünk, amint vagyunk! „Amint vagyok, sok bűn alatt, De ntrt hallom hivó szavad, S mert értem áldozád magad, BárárW Jézus, jövök.” Igen, óvakodnunk kell mindig az olyan életfelfogástól, amely nem ismeri el azt a tényt, hogy van bűn S nem egyszerűen a körülményekben, más emberekben kiesendő a viszály, az irigység... és sok más bűn, hanem benntnk magunkban. Az okozók mi vagyunk. Péter nem véletlen« rogyott térdre az igaz Jézus előtt. Mi sem állhatunk „büeke-vigyázzba”. Bűntudattal s bűnbánattal megállni Isten eljtt, - ez az alázat, mely kedves Istennek. Az ilyen ember szánára lehet áldás Istennek az a csodálatos, emberileg értheteten cselekedete, hogy „tulajdon Fiának nem kedvezett, hanemrnindnyájunkért halálra adta”. (Rm 8,32.) Igénk arra is feleletet ad, h<gy milyennek láthatjuk Istent? „...0 felmagasztal titeket” igéit mögött a jóságos, szeretetben gazdag mennyei Atyát Iáthatnk. Azt az Istent, aki nem azt nézi, hogy hogyan ítélje el azembert, hanem, hogy hogyan mentse meg. Meijük hat aláreitlelni magunkat, mindent Tőle váljunk. Ne bízzunk saját ellépzelésemkben. Lehet, hogy életünk emberi mérték szerint nnkulátlannak tűnik, lehet meg dicsérnek is az emberek. Ám nm ez a lényeg, hanem hogy mikéntvélekedikrólunklstenésaiaszándéka velünk. Bűneink tudatában is reménykedhetünk hiszen a szegény, elveszett bűnös számára Krisztusban örq és tökéletes megváltást vitt véghez, ö a szabadulás forrása! belőle árad a megújító erő. Az Úr által való felmagasztalás i en értelemben azt is jelenti, hogy Krisztusért és Krisztus ál il megigazítja, helyrehozza elrontott életünket az Isten. K: mel a bűn mélységéből és Lelkének újító erejével hat ránk. I] n, ilyennek láthatjuk Istent! A felmentés küldetéssel jár! A1 ldetés teljesítésének feltétele pedig az alázat. Ugyanis, az ilázat hiánya nemcsak az Istennel yaló kapcsolatunkat r< tja meg s üdvösségünket veszélyezteti, hanem a különböze letrendek belső harmóniáját is megbontja. Nem kell mag rázni, mutatja az élet, ha valaki magát mások fölé emeli, iíből szembe találja magát nemcsak Istennel és Jézussal, £ az embertársakkal is. Versengést, bizalmatlanságot és mWéget szül, kiöli a szerete- tet és megbontja az egységet. Ezzel »mben az alázatosság - mert nem kihívó és nem provokál, i jyis nem követel és nem akar kikényszeríteni semmit - megő i a szeretetet és egységet. Az alázatos szívű, kegyelmet nyeri >űnös ember mindig az irgalmas Isten szemével néz az emb ekre, s keresi, hogy mit és hogyan segítsen rajtuk. Ha Jézus ikarjuk követni és szolgálni, akkor gyorsan vegyük le ma nkról a fennhéjázó önteltség skarlát-díszét és öltözzünk „i inka-ruhába”, - vegyük fel az alázat köntösét. Az Úr Jézus írig alázta magát, hogy Isten szeretetének és kegyelmének te sségét áraszthassa, adja azoknak, akiknek szüksége van rá. | az alázatos Jézus nem fogad el felfuvalkodott társakat. Pe® az ő szeretetével szolgálni magasztos dolog! I Péter Jenő IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk! Kérünk, bocsásd meg (leinket s állíts talpra bennünket. Adj szolgálatra kész alázatos szít, s nyitott szemet, hogy észrevegyük azokat, akiken segítenünk keftkkiket lábbal, kézzel nem tudunk elérni, azok sorsának jobbrafoidlsáért tudjunk naponként imádkozni! Ama Budapesten a jövő évi nagygyűlés Az Európai Ökumenikus Ifjúsági Tanács nagygyűlése Az Európai ökumenikus Ifjúsági Tanács október 12-19. között tartotta idei, XVII. nagygyűlését Sete-ben (a Földközi-tenger francia partjának nyugati felén). Hogyan lehetünk szabadok az életre, felszabadultak a keresztyén életre - erre próbált egy héten át választ keresni a 17 országból érkezett mintegy 80 résztvevő. A témáról három előadást hallgattunk meg. Georges Casalis montpellier-i református teológiai professzor, Barth tanítványa az egyén és a közösség szabadsága közötti szoros kapcsolatra helyezte a hangsúlyt. A fasizmus idején szerzett saját tapasztalataival illusztrálva mondta el, mennyire fontos, hogy a belsőleg, lelkileg szabad ember a szaszűkebb és tágabb környezetünket. A főtémát a résztvevők hat munkacsoportban vitatták meg. Közös meggyőződés alakult ki abban, hogy - különösen a fiatalság számára - a szabadság a jövő iránti bizakodást, nyitottságot jelenti. Keresztyénekként pedig szem előtt kell tartanunk, hogy a szabadság az evangélium egyik kulcsszava (Jn 8,36; 2Kor 3,17 stb.). A szabadság nem egyenlő a mások rovására történő „önmegvalósítással”. Egyik délután kirándulást tettünk a Montpellier-től északra lévő „pusztai múzeumba” (Musée du Désert). A kiállítás a francia protestánsok szenvedéseit, „puszSete badság minél szélesebb körű megvalósításáért munkálkodjék. Claudette Marquet református lelkésznő Gál 5,1-ből kiindulva az egyházon belüli szabadság kérdését vizsgálta, elsősorban a nők és a fiatalok vonatkozásában. Cyrill Ar genii márseillé-1 görög ortodox' vikáriusa'szabadság bibliai értelmezéséről szólt. A szabadság a Szentírás szerint a Szentlélek munkája és a hivő életében a keresztséggel kezdődik. Myra Blyth baptista lelkésznő, (Anglia), az Ifjúsági Tanács elnöke és Páll László főtitkár az Ifjúság Éve alkalmából két eseménnyel foglalkozott részletesen: a moszkvai XII. Világifjúsági Találkozóval és a IV. Európai ökumenikus Ifjúsági Konferenciával (Tampere). A VIT alkalmat adott más vallású, meggyőződésű fiatalokkal való eszmecserére - amikor keresztyénekként szabadságra törekszünk, nyilván tekintetbe kell vennünk tai vándorlását” mutatja be a Nan- tes-i Ediktum 300 éve történt visz- szavonása után (erről lapunk november 10-i számában megemlékeztünk). Különösen megrázó élmény volt a gályarabok sorsát még csak elképzelni is: egy-egy másfél mtázsás, 12 m hó&kúJ!éúefŐt 5; leláncolt ember húzott,- egy-egy gá-- lyán 25 pár ilyen evező volt. Körülbelül 7 ezer ember szenvedett így az idők folyamán, közülük 2600-at ismernek név szerint. A nagygyűlés résztvevői üdvözletét küldtek a budapesti Európai Kulturális Fórum október 16-i megnyitójára. - Nagy tapssal fogadták a jelenlévők a magyar delegáció bejelentését, hogy a Magyar- országi Egyházak Ökumenikus Tanácsa meghívta a jövő évi nagygyűlést. A magyar delegáció tagja volt Bóna Zoltán református, Szilvási József adventista lelkész és e sorok írója. szp Mit olvashatunk a Diakoniában? bejutatjuk templomainkat VADOSFA Az Evangélikus Szemle őszi száma november utolsó napjaiban hagyta el a sajtót. Szokásunkhoz híven átlapozzuk itt, hogy olvasóink tájékozódjanak egyházunk folyóiratának munkájáról, s akiket érdekel, meg is rendeljék. (Előfizetése évi 130,-Ft, megrendelhető lapunk kiadóhivatalának címén és a lelkészi hivatalok útján is.) Karácsonyi tárgyú meditáció áll a szám élén: Eljött-e a Messiás? Paul Tillichnék, korunk nagy hatású evangélikus teológusának egyetemista hallgatók előtt tartott áhítata ez. Hazai (és nemcsak hazai) társadalmi problémák közé vezet Andorka Rudolf egyetemi tanár összefoglaló írása a folyó kutatásokról: Társadalmi beilleszkedési zavarok a mai Magyarországon. Zolnay László országosan ismert régészről, a folyóirat szerkesztő bizottsági tagjáról emlékezik meg elhunyta alkalmából jó barátja, Vargyas Lajos népzenekutató és a szerkesztő. Egyházunk fia, Ta- lay Sándor író 75 éves. Czine Mihály professzor köszöntésével és az iró nekünk írt badacsonyi novellájával tekintünk a születésnapi évfordulóra. A kortárs teológusok című sorozatban Kari Rahneri, a megúj- hodó katolicizmus nemrégiben elhunyt nagy gondolkodóját legjelentősebb magyar szakértője, Nyíri Tamás katolikus teológiai professzor szólaltatja meg sodró erejű tanulmányában. Borsos Miklóssal folytatott beszélgetést tihanyi kertjében folyóiratunk munkatársa, Fabiny Tamás segédlelkész. A művésszel korábban már sok interjút olvashattunk, mégis újat mondott. Élményt jelentő, átfogó megnyilatkozást hallhattunk tőle, bibliai vonatkozásban is. Ráadásul frissen készített bibliai rajzokkal is megajándékozta a folyóirat e számát. Schweitzer Albert halála 20 éves fordulóján az életét végigkísérő eszmékről tartott kötetlen beszédével szólal meg most közöttünk. A világ nem keresztyén nagy vallásai felé fordulás is beletartozik a folyóirat programjába. A buddhizmust kiváló magyar ismerője, Miklós Pál, a keleti kultúrák kutatója világítja meg a jelenig érő múltjában, melyet a szerzővel együtt nem tarthatunk lezártnak. Bajcsy-Zsilinszky Endre alakja,, halála a felszabadulás 40. évfordulójához kapcsolódik. Róla Rédey Pál lelkész írt emlékezést. Az év közepén megjelent Parasztbiblia a hazai népi bibliai történetek élő hagyományát gyűjtötte össze világszerte páratlan eseményként. A műről Kása László néprajzkutató, egyetemi docens irt értékelő cikket. A „keresztyén”-„keresztény” szóhasználatról Ittzés Nóra nyelvész foglalta össze a nyelvtörténet tanulságát a protestáns sajtó gyakorlatában megszívlelendő módon. Az Újszövetség keletkezését tekinti át a máig érő kutatási eredmények alapján Veöreös Imre lelkész, a folyóirat szerkesztője. A Kulturális Figyelő rovat több jelentős új könyvvel foglalkozik. Még egy rövid no vella és versek egészítik ki a szám tartalmát. A folyóiratnak ez a legutóbbi száma is képviseli a lap szándékát: mélyebb érdeklődésű híveink látókörének a gazdagítását és hozzájárulásunkat egyházunk körén kívül is a mai magyar kulturális és társadalmi élethez. Veöreös Imre A alekezetnek ez a harmadik ismeivemploma. Kapuvár és CsornKörnyékén a lutheri refor- mációnég Luther Márton életében ijedt. A gyülekezet első. templnáról nem tudunk pontos adatott. Egy katolikus főesperes 1696-tn Vadosfán egy új, fából készülmisebb templomot talált. A gyükezet előbb, a 17. században a ibályi ev. gyülekezet filiája volt. 1 Rákóczi-szabadságharc idején,«00-as évek elején épült ezen a elyen az első, kőből való templol amely 1732-ig állt. Ennek kritjában temették el a rábaközi flrucok vezérét, Rákóczi fejedeliriváló ezredesét, a hűséges evflélikus Telekesi Török IstvántjA második templom 1734-tő«9U-ig „élt”, és mint ar- tikuláriAnplom Rábaköz 35 falujának wangélikusait vonzotta magábafcepről ünnepre. Családi hagyiny szerint anyai őseim Rábcákból szombaton este sze- kerekkelndultak el, hogy vasárnap déle» részt vehessenek a va- dosfai isntiszteleten. A Türelmi Rendeletin Vadosfa „kiházasította” gJkezeteit, ezek önállókká lettek de megmaradt a „nagy- családba® vadosfai anyagyülekezeten kívül 6 leánygyülekezet és a kapuvári szórvány. Ezt utóbb Csornához csatolták. Ez a második templom 177 évi szolgálat után megroggyant, életveszélyessé vált. A hét gyülekezetből álló „össz- gyülekezet” a reformáció 400 éves évfordulójára készült csak felépíteni új templomát. Az épület veszélyes állapota azonban sürgette az építés megindítását. Vogel József soproni építész tervei alapján Kál- dy Mihály győri építész lelkiismeretes segítőkkel és buzgó hívekkel 8 hónap alatt építette fel ezt a hatalmas templomot! Karcsú tornya 42 méter magas, az egyemeletes újgótikus építmény hossza 26, szélessége 14 méter. Ha a nemeskéri műemléktemplomunk a magyar ácsművészet remeke, akkor a va-. dosfai finoman kidolgozott vonalaival, kupolákkal, ívekkel és hajlatokkal, gondosan készült oszlopaival a „kőmívesművészet” ékessége. Felszentelése 1912. november 10-én volt. A néhány műemléktárgy mellett a templomba új Angster orgona, a toronyba két új harang került. A templomot pedig díszes vaskerítéssel vette körül a fenntartó összgyülekezet. A férőhelyek, ülőhelyek száma 1000 fölött van. Legutóbb 1981-ben, az artikuláris gyülekezet 300 éves jubileuma alkalmával telt meg a templom. Minden vadosfait 10 ülőhely várja! A „vadosfai evangélikus dómnak” nevezett összgyüle- kezeti templom mellett még négy leánygyülekezetben van templom: Kisfaludon, Magyarkeresztúron, Zsebeházán és Potyondon. A négy kisebb együtt is beleférne a nagy vadosfaiba... Sümeghy József v
