Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-10-20 / 42. szám

Műemlék Istennel való találkozás helye Erőforrás S Evangélikus Elet 19BS. október 20. Az LVSZ ünnepi megemlékezése Oltárszentelés .Aszódon Az aszódi oltár felső része (a teljes oltárképet egy .későbbi számunkban közöljük) Az aszódi evangélikus temp­lom megyeszerte ismert, oltár­képe megyénk határán túl is - mondotta Bagyin József, Aszód tanácselnöke azon az ünnepségen, amelyen Káldy Zoltán püspök felszentelte a teljesen felújított, nagy művé­szettörténeti értékű barokk ol­tárt. - A ragyogó szeptemberi napsütésben a Budapest felől érkezőknek már a falu határá­ból feltűnik a „hegyen” épült templom. S bár sejtjük, hogy belsejében mi vár ránk, készü­lünk a látványra, mégis helybe1 lit és vendéget egyaránt lenyű­göz az elénk táruló szépség. Tíz­éves áldozatos munka után vált valóra az aszódi gyülekezet ál­ma: újra teljes pompájában áll a templom főhelyén az 1727- ben épült fából faragott oltára. Eltűntek róla a szú fúrta lyu­kak, a háború okozta sebek, újra csillog az angyalok szár­nya, ragyog az evangélisták kö­penye. u ján mondott igehirdetése. Együtt prédikálja az ige és ol­tárkép, hogy ez a föld a terem­tő Isten alkotása. Most is az övé. Nem engedi oda prédául az embernek, hogy elpusztítsa. Az örökké élő Isten életpárti. Életet ad, mégpedig szolgálat­ra. Legyen nekünk is drága az élet, amely az Istennek nagyon drága! - Az oltárkép nagy ke­resztje emlékeztessen Isten leg­nagyobb tettére, arra, amit Jé­zus Krisztusban cselekedett ér­tünk, hogy az embernek bűn­bocsánata, élete és üdvössége legyen. - A Szentlélek szimbó­luma, a galamb juttassa eszébe a gyülekezetnék, hogy a Szent­lélek hoztadétre az egyházat, Ő táplál és Ő tart meg, ezért van jövője az aszódi gyülekezetnek is. - Végül a négy evangélista emlékeztessen arra, hogy a Szentháromság Istenről való bizonyságtevés meg nem szűnő feladatunk. Az istentisztelet előtt Bízik Az aszódi templom A faragók neve ismeretlen. A felvidéki naturista szobrász- művészet stílusjegyeit hordoz­za magán. A négy evangélista méltóságteljes nyugalma, kife­jező arca, mozdulata, valamint az ornamensek áttört, csipke­szerű faragása és a tartófigurák megoldása a maga nemében páratlanná teszik. A legszebb barokk oltárunk! Restaurálását az Országos Műemlék Felügyelőség szak­avatott munkatársai végezték érezhetően nagy szeretettel: Az újraalkotás gyönyörű eredmé­nyének együtt örült a templo­mot valóban zsúfoltságig meg­töltő gyülekezettel Hokkyné Sallay Marianne, Radovics Krisztina vezető restaurátor, Kovács Jenőné restaurátor és Géczy Csaba osztályvezető, aki így fejezte be az oltár érté­két méltató szavait: most újra évszázadokig hirdetheti gon­dolati tartalmát. A restaurálás kétmillió forintba került, mely­hez a gyülekezet 250 000 fo­rinttal és sok munkával járult hozzá. A középső, fő oltárkép a Szentháromságot ábrázolja. Ehhez kapcsolódott Káldy Zoltán püspök Jel 4,6-11 alap­János felügyelő köszöntötte szívből jövő szavakkal , a püs­pököt és a számos vendéget. A közgyűlés keretében pedig Masznyik Márton másodfel­ügyelő tett jelentést a gyüleke­zet életéről, Detre János lelkész az oltár történetéről és a res­taurálás menetéről. Az előző­ekben említetteken kívül kö­szöntötte az ünneplő gyüleke­zetei Keveházi László esperes, Völgyes Pál a szomszéd gyüle­kezetek és lelkészek nevében, Mándoki György lelkész a rk. egyház részéről, valamint ké­sőbb a fehér asztal mellől Cso- bán Pál, a helyi HNF elnöke. 1727 novemberében Szent Márton napján, amikor fel­szentelték az aszódi oltárt és a templomot magát, az előkelő vendégeket ágyúlövés fogadta és pesti trombitások muzsikál­tak tiszteletükre. Most 1985. szeptember 22-én a fogadtatás nem volt ilyen „hangos”, de an­nál melegebb, bensőségesebb. Sok finom falattal bőségesen terített asztalok mellől indul­hattak haza közeli és távoli vendégek - magukkal víve e va­sárnap délután gazdag lelki él­ményeit és áldásait. Bárdossy Tibor ÉLŐ VÍZ Az evangélium isten hódításának munkája nincsenek korlátái megmarad ApCsel 5,39 „.. .ha pedig Istentől való, akkor úgysem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhettek fel, mint akik Isten ellen harcoltok”. (ApCsel 5,39) E szavakat Gamáüel mondotta a nagytanácsban, ami­kor arra figyelmeztetett, hogy ne üldözzék az apostolokat. Származ­hatott tanácsa talán emberi meg­fontolásból, de mögötte több volt, mint emberi bölcsesség: mert sza­vaival Isten munkájának maradan­dó, örökkévaló jellegét tárta fel. Ami Istentől van, az megmarad. Hasonlót olvasunk 1 Péter 1,25- ben: „Az Úr beszéde megmarad örökké.” Isten minden munkájá­nak egyik jellemvonása, hogy ma­radandó. Sók évvel ezelőtt a régi evangélizációkon sok százan, ez­ren vettek részt. Ma gyakran el­hangzik a kérdés, mi maradt meg az „első szeretet” lángjából? Hol vannak gyülekezeteinkből azok, akik akkor hitre jutottak, új életet kezdtek. Egy biztos, ami embertől volt, emberi lelkesedés, hangulat volt, emberi igyekezet volt - az már el­tűnt. De akikben valóban Isten Lelke kezdett dolgozni, akikhez hozzáért az Ige, akik tényleg felül­ről kaptak elhívást - azok ma is hitben járnak. Sőt hitük kihat a családban is. Sok olyan családot .ismerünk, ahol Isten sorbán szólí­totta meg a családtagokat, egy­másutáni generációkat és egyik a másikat segítette a hit útjára. Sok­szor teljesedett be így Józsué 24,15. verse: „Én és az én házamnépe az Urat szolgáljuk!” Isten munkája tehát megmarad. De ez nem azt jelenti, hogy nekünk semmit nem kell csinálni, nincs fe­lelősségünk. Sőt vigyáznunk kell, hogy a Lélek munkáját mi magunk ne gátoljuk, tüzét mi magunk ne oltogassuk. Isten beszéde megmarad és mi­vel Istennél a beszéd és tett ugyan­az, az is megmarad amit Isten be­széde elvégezett. Ez a beszéd „élő és ható” (Zsidó 4,12), benső válto­zást tud létrehozni, ha mi magunk nem állunk ellene Istennek. Az éb­redés lényege, hogy emberek egy­szerre fogékonnyá lesznek az Ige meghallására, megszűnik a kö­zöny, érzéketlenség, feltámadnak a bensőleg halott állapotból (Ef. 5,14). Ez történt Pünkösdkor is amikor háromezren megtértek és hasonló ébredésekről olvasunk a Cselekedetek könyvében. Ez a könyv ma is sok mindenre meg akar tanítani, ha már van fülünk a hallásra. Isten munkája megma­rad. Biztató ez a nagyvárosi gyüle­kezetben éppúgy, mint a távoli ta­nyákon, falvakon. Ami „Istentől van” - ez nem jelent okvetlenül nagy, mutatós számokat. Istent nem a nagy számok érdeklik, ha­nem* a valóság. Ő arra vár, hogy valóságos, benső megújulásra, új gondolkozásra, új meggyőződésre jussunk el. A Hegyi beszédben in­kább arra kapunk figyelmeztetést, hogy sajnos csak kevesen találják meg a keskeny utat és szoros ka­put. Első dolog hálát adni, ha Isten maradandó munkát tudott végezni a magunk életében, azután hálát adni gyülekezetünkért, hűséges, templomos, Bibliát olvasó, imád­kozó testvéreinkért, de mindenek- felett azért, amit egyik szép éne­künk így fejez ki (286,2 v.): „Múlik ég, föld, mint rózsaszál, elhervad hulló szirma, / De az ige, mint szikla áll, úgy amint meg van írva.” Gáncs Aladár Béníts Klára Amíg várni lehet Amíg várni lehet, addig lehet élni,- Családot, barátot többé nem remélni, - várni pohár vízre, telefonhívásra, felhő közt sugárra, bimbóból virágra, egy gyermekmosolyra, öreg szemből fényre, mindent betakaró, puha, csendes télre, pohár tejre reggel, régízű kenyérre, megmaradt hű társra, könyv helyett, zenére, amíg várni lehet, addig lehet élni, s Utolsó Vendégünk irgalmát remélni. Öröktől örökké Nem tudom, mert felfogni nincs értelem, de hiszem, hogy nincs vég, csak végtelen, mert voltunk, s leszünk testtel, testtelen, hogy a lelked, mint meg nem fogható, és nem látható Értelem-való itt van velem, és vele vagyok én, hogy a halál itt semmit sem tehet, mert már eleve elrendeltetett, hogy te, meg én, Énte, és Teén mindig is voltunk, vagyunk, és leszünk öröktől örökké, Istennek ölén. MAGYAR TÁRSELNÖK AZ EVANGÉLIKUS-REFORMÁTUS DIALÓGUS-BIZOTTSÁGBAN A Lutheránus Világszövet­ség Végrehajtó Bizottsága leg­utóbbi genfi ülésén úgy határo­zott, hogy dr. Nagy Gyula püs­pök személyében magyar társ­elnököt kér föl evangélikus részről a decemberben kezdő­dő evangélikus-református vi­lágdialógus bizottsága vezeté­sére. Nagy püspök mellett evangé­likus részről a Lutheránus Világ- szövetség képviseletében a dia­lógus-bizottság tagjai: D. Birri professzor (Etiópia), dr. Philip Hefner (Egyesült Államok), dr. Ingetraud Ludolphy (NSZK), dr. Soritua Nababan, a LVSZ alelnöke és dr. Bjoern Sandvik (Norvégia). 40 éves az ENSZ 1. A Végrehajtó Bizottság meg­emlékezik arról, hogy 1985. októ­ber 24-én lesz az Egyesült Nemze­tek Szervezete megalakulásának 40. évfordulója. 2. A Végrehajtó Bizottság meg­állapítja, hogy a) Az ENSZ célkitűzései méltóak az égyházak támogatására, így például az a törekvése, hogy az egymást követő nemzedékeket megmentse a háború rémétől, hogy megerősítse az alapvető em­beri jogokat, a személy méltóságát és értékét, hogy támogassa a fér­fiak és nők, valamint a kis és nagy nemzetek egyenjogúságát, hogy megteremtse az igazságosság és a nemzetközi jog érvényesülésé­nek feltételeit, hogy elősegítse a társadalmi haladást és jobb élet- körülmények megvalósítását na­gyobb szabadságban. b) az ENSZ egyedülálló fórumot kínál politikai kérdések megvitatá­sára és a népek közötti viták békés megoldására. c) a szakosított szervezetek, így a Menekültügyi Főbiztosság, a Gyermekvédelmi Alap (UNICEF), a Palesztinái Menekültek Segély- és Munkaügyi Szervezete a Közel- Keletén, az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD), az ENSZ Fejlesztési Programja és mások révén az ENSZ a nemzetközi együttműkö­dés eszköze, gyakran drámai eredményekkel, az éhség, sze­génység, betegségek és elmara­dottság elleni küzdelemben. d) a Lutheránus Világszövetség, mint a Gazdasági és Társadalmi Tanácsban (ESC) tanácskozási joggal rendelkező nem kormány­szintű szervezet szorosan együtt­működik az ENSZ-szel különböző területeken, és ezt nagyra értékeli, ilyen például a menekültek segé­lyezése, az önálló fejlődés, továb­bá a vallásszabadság nemzetközi szintű előmozdítása (ilyen a vallási és hitbeli hátrányos megkülönböz­tetés és türelmetlenség megszün­tetéséről szóló nyilatkozat), tájé­koztatás és fellépés az emberi jo­gokért, különös, tekintettel a dél- afrikai elnyomottakra, a nők jogai- nak elismerése, támogatásuk gondjaikban és az igazságosabb nemzetközi gazdasági rend elő­mozdítása. e) az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és az Emberi Jogok Nemzetközi Egyezményei révén le­fektette az egyetemes normákat az emberi jogokat és a kormányok­nak állampolgáraik iránti maga­tartását illetően. f) a Gyarmatosítás Elleni Bizott­ság és más fórumok révén fontos szerepet játszott, különösen Afri­kában, a dekolonializáció folya­matában. g) a nemzetközi jog kodifikálá­sában az ENS7 éve alatt töb­bet tett, mint ar u. egész történe­lem folyamán ezen a téren leját­szódott. h) az évforduló fontos alkalom az LVSZ számára, mivel közvetlen tanácskozási és együttműködési viszonyban van az ENSZ-szel. 3. A Végrehajtó . Bizottság a fen­tiekre tekintettel felhívja a tagegy­házakat, hogy *■ a) továbbra is kísérjék figyelem­mel az ENSZ munkáját, méltókép­pen értékeljék az LVSZ-nek az ENSZ-szel való kapcsolatát és ma­gát az ENSZ-t. b) figyeljenek arra, hogy az ENSZ Alapokmánya hangsúlyt he­lyez az emberi szabadságra és méltóságra, és hogy a béke és igazságosság iránti törekvés hnélíó az egyházak támogatására. c) sürgessék az ENSZ tagálla­mait, tegyék félre rövid távú önző érdekeiket a hosszú távú közös érdek javára a viták békés rende­zése, a nemzetközi jog és a világ­méretű közösség elősegítésével, hozzátéve, hogy az ENSZ akkor működik, ha a tagállamok működ­ni hagyják. d) továbbra is szorosan működ­jenek együtt az ENSZ-szel a köl­csönös érdekek és a programalko­tás különböző területein. e) sürgessék az ENSZ-t, hogy újra tegye magáévá a rugalmas­ság elvét, beleértve az önkéntes szervezetekkel való szélesebb körű együttműködést. f) sürgessék kormányaikat, tá­mogassák az emberi jogok főbiz­tosságának létesítését, a mene­kültügyiéhez hasonló felelősség­gel, hogy az emberi jogok megsér­tésének áldozatait nemzetközileg jobban megvédhessél 4. A Végrehajtó Bizottság a) hálát ad Istennek az ENSZ elmúlt 40 évi szolgálatáért, amelyet az emberiség érdekében, sok ne­hézség ellenére is végzett, e ,b) kijelenti, hogy a világi hata­lom Isten gondviselésének jele az emberi igazságosság és jólét, va­lamint az emberiségnek az erő­szaktól és önpusztítástól való megőrzése felé haladásban. c) felhívással fordul a világmé­retű kölcsönös függőségnek eb­ben az időszakában nemzetek fe­letti jogrendszerek és hatóság megalkotására, amelyeken belül az emberi vállalkozásokat min­denki javára szabályozhatják és minden vitát békésen rendezhet­nek. (szp) MEGKÉRDEZTÜK AZ LVSZ VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGÁNAK TAGJAIT Válaszol Sebastian Kolowa, a Tanzániai Evangélikus Egyház püspök-elnöke Egyházában milyen gondola­tok és mely személyek gyakorol­tak jelentős hatást Önre? Két személy, Stephano Moshi püspök és John Sepeku püspök. Két gondolat, Misszió és nemzetépítés együtt dolgoz­hatnak. Misszió és ökumeniz- mus összetartoznak. Milyen módon vett részt eddig személyesen az LVSZ munkájá­ban? 1977—1984-ig az Egyházi Együttműködési Bizottság tag­ja voltam. Kapcsolatok létesíté­se és az egyház egységén való fáradozás. A két utolsó LVSZ nagygyűlés előkészítő bizottsá­gának tagja' voltam. Szerkesztőségünk körlevelet intézett az LVSZ Végrehajtó Bizottságának tagjaihoz, amelyben öt azonos kérdést tettünk fel, kérve válaszukat és véleményüket. A következő időszakban a szerkesztőségbe visszaérkezett válaszokból közlünk egy csokrot. Véleménye szerint az LVSZ munkájában hol kellene a súly­pontnak lennie? Misszióra nevelés. Ökumenére és békére nevelés. Bevételt segítő tervek. A misszió nemzetközivé tétele: Milyen módon tudna az LVSZ támogatást nyújtani az Ön or­szágában élő egyházaknak? Önellátásra neveléssel. Inten­zív missziói erőfeszítéssel. Bevé­telt elősegítő tervekkel. Személyesen müyen hozzájá­rulást tud nyújtani a vb előtt álló feladatok megoldásához? Azzal, hogy a területünkön élő egyházak számára megfelelően értelmezem az LVSZ ajánlásait.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents