Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-11-24 / 47. szám
Evangélikus Elet 1985. november 24. #-RÖL -Ö--RA »Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva” (Lk 12,35) VASÁRNAP - „Én, az Úr, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. Nyisd meg a vakok szemeit, hozd ki a börtönből a foglyokat, a fogságból a sötétben ülőket” (Ézs 42,6-7 - Fii 3,21 - Mt 25,1-13 - Zsolt 69,31-37). Jézus Krisztusban teljesedett ez be. 0 ajándékoz igazi látást, hogy világos legyen, kik vagyunk mi és kicsoda az Isten. Csak Ó tud kihozni megszokott bűneink börtönéből is. És egyedül 0 tudja a Sátán bilincseit letörni megnyomorított, sötétség láncaiban tartott lelkűnkről. Ó hozza ki majd a halálból is boldog feltámadásra azokat, akik igazán az övéi lettek. (363. ének 1. v.) HÉTFŐ - „Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmatok, akinek irgalmazok” (2Móz 33,19 - Mt 10,8 - Ézs 65,17-25 - IThessz 5,12-28). Isten ilyen. Nem nekünk kell Őt jóindulatra hangolnunk, mert Ő irgalmas. De ki sem kényszeríthetjük tőle, hogy kegyelmezzen. Isten kegyelme szabad kegyelem. Mi azt csak alázattal és bűnbánattal, kicsiségünk és rászorultságunk elismerésével elfogadhatjuk. Akkor, amikor Ő kínálja. így élhetünk kegyelemből, és szolgálhatunk annak erejével, hogy másokhoz is eljusson. „Fel, mert az irgalom percei múlnak” (449. ének 1. v.) KEDD - „Az Úr azonban ott van szent templomában: csendesedjék el előtte az egész föld!” (Hab 2,20 - Mt 2,2 - Zsid 4,3-11 - 2Thessz 1,1-12) Ma Isten szent temploma élő kövekből épül. Azokból, akik ezzel a vallomással borulnak le Jézus előtt: „Én Uram és én Istenem”. Akik a Szentlélek által meg- győzetve így térnek Istenhez, Fiának nevében, azoknak életében és közösségében Ő jelen van ígérete szerint. És igényt is tart ránk, mint templomára: tisztának akaija életünket, valódinak istentiszteletünket. Csendesedjünk el előtte. (280. ének 1. v.) SZERDA - „Uram, szeretem házadat, ahol laksz, dicsőséged lakóhelyét” (Zsolt 26,8 - Lk 2,37 - Zsid 12,22-29 - 2Thessz 2,1—12). Szeretjük-e mi Isten házát: a Krisztus egyházát? Mennyire ismerjük egyáltalán gyülekezeteinkben a valódi összetartozást, Isten családjának melegségét? Jó, ha törődünk épületeinkkel, de igazán az a fontos, hogy Isten építhessen élő hitű, szeretetben szolgáló testvéri közösséget belőlünk. Normális keresztyen életet csak Isten házát szeretve lehet élni. (288. ének 2. v.) CSÜTÖRTÖK - „Megörvendeztettél tetteiddel, Uram, kezed alkotásainak ujjongok” (Zsolt 92,5 - Lk 19,37 - Mk 13,31-37 - 2Thessz 2,13-17). Felszabadultan és őszintén csak akkor tudjuk Istent dicsérni, ha már megismertük őt és tetteit. Megújulhat örömünk most is, ha számba vesszük újból mindazt, ami Isten szeretetét és hatalmát hirdeti. Gondoljunk arra, hogyan vezette övéit századokon át, és hogyan hivott el, nevelt, őrzött, terelgetett minket is. Es emlékezzünk a legnagyobb csodára: megváltásunkra az Úr Jézus keresztje által. (47. ének 1. v.) PÉNTEK - „Az Úr őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet” (Zsolt 146,9 - Fii 2,5 - lPt 4,12-19 - 2Thessz 3,1-5). A jót cselekvés Istentől készített alkalmait észrevesszük-e a mindennapok rohanásában? Szűkebb és tágabb környezetünkben ma is vannak nehéz sorsú, segítségre szoruló emberek. Sok társadalmi erőfeszítés is történik értük. De a személyes, szerető törődést intézményesen nem lehet pótolni. Ha Jézus Krisztus szeretete behatolhatott életünkbe, meg kell látnunk azokat, akiket Isten valamiképpen ránk bíz. (416. ének 4. v.) SZOMBAT: - „Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben” (Kol 3,4 - Zsolt 103,14 - 2Pt 3,3-13 - 2Thessz 3,6—18). Isten könyörülő jósága boldog föltámadást és örök jövendőt szánt nekünk. De ne feledjük: jelenünk és jövőnk összefügg. Csak akkor fogadhat be Urunk eljövendő dicsősegébe, ha már most Ő „a mi életünk”, az Ő hangjára hallgatunk és az ő szolgálatában járunk. Azon a napon azt fogjuk majd fájlalni, amiben nem engedtünk neki, és hálát adunk minden engedelmességért, amire elvezetett. (52. ének 6. v.) Adámi László ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1985. november 24-én Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Károly, de. 11 (úrv.) Káldy Zoltán, du. 6. orgonazenés istentisztelet: Takácsné Kovácsházi Zelma Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Kertész Géza. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, déli 12. (magyar) Kertész Géza. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10., du. 4. szeretetvendégség: dr. Hafenscher Károly. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna. Kerepesi út 69. de. 8. Szabóné Mátrai Marianna. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabóné Mátrai Marianna. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Reuss András, du. 4. szeretetvendégség. Váci út 129. de. negyed 10. Bachorecz Katalin. Frangepán u. 43. de. 8. Bachorecz Katalin. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintémé Nagy Erzsébet. Soroksár- Újtelep de. fél 9. Pintémé Nagy Erzsébet. Pesdőrinc de. 10. Havasi Kálmán. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. 9..Szalay Tamás. Cin- kota de. fél M. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy de. 9. Kosa László. Rákoscsaba de. 9. Kosa Pál. Rákosliget de. 11. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Szebik Imre, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Bozóky Éva. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fel 7. Kő- szeghy Tamás. Modori u. de. fél 10. Pesthi- I degkút de. fél 11. Budakeszi de. 8. Kőszeghy I S Tamás. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missuraf Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Kelenvölgy de. 9. Rőzse István. Buda- I fok de. 11. Rőzse István. Budaörs du. 3. Rő- I zse István. Törökbálint de. fél S. Rőzse Ist- I ván. Csillaghegy de. fel 10. Vető István ' (szupplikáció). Csepel de. fél 11. Mezősi György. A vándor Tersánszky J. Jenő: Volt egyszer, messze, óriási havasok közt egy kis falucska. A hegyek elfogták előle a Jóisten napját s ami kevés szántóföldje volt, azon úgysem termett volna semmi, mert csupa szikla, kavics volt az egész. Nyomorúságos egy fészek volt. A lakói csupán abból tengették az életüket, amit az erdő adott- Gombát szedtek, havasi epret, málnát. A felesleget egyszer egy évben bevitték a városba a vásárba, és így került ki az árából a télirevaló ruha, meg egyéb szükséges nekik. Egy évben azonban szörnyű fer- getegek jártak a havasok közt. A hógörgetegek az erdőt földestül lehántották néhol a hegyoldalakról, hogy csak a csupasz szikla maradt és tavasz közepén is úgy csikorgóit, mint egyebütt farsangkor. A kis falu lakosai kétségbe voltak esve. A falu körül már a nyár közepéig letarolták az erdőt órajárásra. De senki se gyűjtött még magának a téli ínségre. Csüggedten, tétován ődöngtek a falu körül az erdőben és egymással marakodtak a kifosztott bokrokon, ahelyett, hogy újabb helyekre iparkodtak volna. Egy ilyen reménytelen, keserves nap reggelén, amikor éppen az erdőbe készültek, a falu végén egy idegent láttak meg közeledni. A külseje ennek se volt különb náluk. Csak olyan toprongyos gúnya díszelgett rajta, mint bármelyikükön. De már a falusiak szomorúságából, tunyaságából egy csöpp sem tetszett meg rajta. Távol, a falu végétől hallották már vidám nótáját s mikor odaért közibük, így kiáltott feléjük:- Ügyem mit búsultok, emberek?- No, ugyan! - szóltak a falusiak - minek örülnénk? Talán bolondok vagyunk, hogy a sorsunkon tennénk?- De amikor egy bér jár érte, ha vígan vagytok is - válaszolta rá az idegen. Majd, mikor megtudta a falusiak nagy baját, azt mondta hozzá:- No, várjatok csak! Bízzátok rám! Gyerünk csak az erdőbe... Minden másként lesz, ha én veletek vagyok. így is lett. A vándor elöl indult neki az erdőnek s a falusiak utána. Mely igen jó az Úristent dicsérni... hangzott fel a magasztaló ének Jakab Sándor ny. lelkész ravatala mellett. Amikor koporsó felett énekeljük ezt az éneket szemben az elmúlással, akkor mindenkit megragad az az Istenbe vetett bizalom, amely így tud vallani a koporsó felett is, amelyet a gyászoló család, szolgatársak és a Gecse-Szere- cseny-i gyülekezet nagy részvéte vett körül. 1985. október 25-én Istenünk szép csendes elalvással vette magához a hosszú ideje beteg, egyre gyengébb Jakab Sándort - adta tudtul özvegye^ i De a nótát, mókát az idegen egy percre se hagyta abba aztán sem. Sőt hovatovább annál jobban pazarolta a falusiaknak. Úgyhogy végül az emberek nemcsak maguk is neki- vidámodtak, hanem mintha egyenest valami csoda történt volna. Attól fogva, hogy az idegen vezette őket, úgy tűnt nekik, ott is találnak gezemicét tíz erdőben, ahol már lepusztították. A remény és a jókedv pedig egyre tovább hajtotta s mindig több és több tisztást leltek, ahol busásan szedhették meg magukat. Ez történt egy nap. Nem más a következőben. Es ekként folyt aztán hétről hétre, hónapról hónapra. A falusiak végül azon vették észre magukat, mire eljött az ideje, hogy a vásárra induljanak, hogy soha még ilyen bőséges évet nem értek meg. Szegény fickóknak akkor volt egyszer egy évben ünnepük. Nem kellett már hozzá a vándor biztatása, hogy a városban jó kedvük legyen s mulatságot csapjanak. így szedelőzködtek végezetül vissza a vásárból, boldogan, megrakodva a tél szüksége felé. A vándor most is velük tartott mindenütt. Csakhogy ö maga, míg az embereket nótával, tréfával serkentette reményre az erdőben egész nyáron át, nem törődött ve/e, hogy a saját számára is gyűjtsön. így tehát semmivel többje nem volt, mint ahogy a faluba érkezett. Azért hazament s így szólt a falusiakhoz:- No emberek, remélem nem lesztek fukarok hozzám. Jó társatok voltam eddig, bizonyára nem hagytok nélkülözni a tél idején, s megtartotok magatok közt. Ha kö- zületek mindenki ad egy keveset, az sok lesz, s nekem elég lesz. így kihúzom én is a tavaszig. De bizony a falusiak csak ógtak- mógtak erre egymás közt:- Minek adnánk neki? Miért nem gyűjtött ő is magának? Mi szükségünk rá? így feleltek az idegennek. Ekkor látták először, hogy a vándor egy kicsit elszomorodott. De rá mindjárt így szólt:- No hát csalódtam bennetek. De oda se neki! Úgy gondoljátok nem November 1-én gyűltünk össze a győr-nádorvárosi temetőben hamvasz- tás előtti búcsúztatójára. Bárány Gyula esperes a gyászjelentésen hírül adott bizonyságtétel... a szeretet soha el.nem fogy... lKor. 13,8. alapján hirdette Isten vigasztaló üzenetét. A Teremtőjéhez visszatért pásztor is Isten el nem múló szeretetéből élt. Szelíd csendes természete Istenben gyökerezett. Ezt a szeretetet adta családjának, ezt hirdette életmegoldásként 31 éven át hűséggel a Gecse-Szerecseny-i gyülekezet szószékein. A veszprémi egyházmegye nevében az utód a 139. Zsoltár 5. versével bú- t kellek nektek? Hát csak vissza ne kívánjatok magatok közé. Isten áldjon benneteket! Akkor a vándor éppoly vígan, ahogy jött, nótába zendítve útján, búcsút mondott a falusiaknak. Azok bizony nem sokat búsultak utána. Mindenük volt. Sohasem dúskáltak még így, mint azon a téHanem a tél ezúton se volt enyhébb a tavalyinál. A tavasz és a nyár megint csak úgy találta a falusiakat, mint az előző. Éhkoppon, kedvükvesztetten és élőről kezdődött minden nyomorúságuk és aggodalmuk. A vándor pedig nem volt köztük, hogy kedvre durálja őket. Sokaknak eszébe jutott, az igaz, de egyúttal visszaemlékeztek hálátlanságukra is és átallották említést tenni egymásnak felőle. Utoljára a sok küszködés mégiscsak felnyitotta egyikük száját:- Halljátok-e - szólt -, kár volt, úgy gondolom, mégis elbocsátani azt az idegent közülünk. Minden másként ment, míg itt danolászott velünk. A szerencsénket eresztettük el benne magunktól. Erre aztán a többi társa is rámondta:- Úgy van, úgy van! Bánjuk is eléggé. Bárcsak itt volna. ■ Abban a pillanatban, amikor ez elhangzott az egész falu ajkán, a falu végén egyszer csak felhangzott a vándor nótája. Az emberek pedig akarva, nem akarva örömrivalgás- ba csaptak.- Hát így vagyok - termett köztük a vándor. - Ez egyszer még megbocsátok nektek, mert láttam, hogy legalább töredelem van a szivetekben és hiszem, hogy ezentúl belátóbbak és okosabbak lesztek. Mert ahol engem meg nem becsülnek, város legyen, falu legyen, gazdagság legyen, szegénység legyen, nem a világnak sikkad el a kincse, hanem a telkekből, hogy észre tudják vermi... Jól jegyezzétek meg! Hogy megjegyezték-e és okultak-e a kis falu lakosai a vándor beszédén? Meghiszem azt! Minthogy saját hasznukon, vagy kárukon tették. De mivel akadhatnak, akik konokabbak náluk, azoknak szól ez a mese. csúzott: Elöl és hátul körülzártál engem és fölöttem tartod kezedet. Istennek köszönjük meg a munkás életet, amelyet a gecse-szerecsenyi hívek nemcsak lelkűkben hordoznak, hanem szorgos két keze egyházművészeti alkotásait is őrzi sok templom. Bálintné Varsányi Vilma Lapzártakor érkezett Povázsay Mihály békéscsabai lelkész hosszú betegség után november 9-én elhunyt. Temetése november 14-én volt Békéscsabán. „Ha valaki nekem szolgál engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is.” (Jn 12,26) Szentháromság utáni utolsó vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: 2Pt 3,(3-7)8-14; az igehirdetés alapigéje: Mk 13, 24-27. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET A RÁDIÓBAN. December 8-án, vasárnap reggel 7.05 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet dr. Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke, Budapest. Síkos Lajosné Érettségire készülő diáklányként és a szombathelyi Zeneiskola végzős növendékeként vállalta először szülővárosában, a szombathelyi gyülekezetben kisegítő kántor- ságot. Akkor még a háború utáni légnyomástól kitört ablakoknál, huzatos templomban, de fiatal buzgó szívvel vezette a gyülekezet énekét. Következő, és már önálló kántori szolgálatát férje első paróchusi szolgálati helyén, Marcalgergelyi- ben végezte: 23 esztendeig. 40 tagból álló négyszólamú énekkart is tanított, sok szép nagyünnepi, passiói, temetési és esketési énekekre is. Sokszor útnak indultak és más gyülekezetben is szolgáltak,az ének és az orgona hangjaival, lelkes és buzgó énekkarukkal. Azután Pápára kerültek férje esperessé választása után. Mivel itt akkor templomi kántor volt, ő temetési kántor és úgyszintén énekkar vezető lett. Itt is szép négyszólamú vegyeskart tanított, részben még a volt hjres, de megfogyatkozott létszámú pápai énekkar tagjainak. A közben megüresedett templomi kántori állást is betöltötte. Istent kéri, hogy folytathassa addig, míg egészségük megengedi. Istennek köszöni ezt a 37 évi áldott kántori szolgálatot, amit mindig hittel, örömmel és buzgó- sággal végzett. „Örvendezem, hogy énekelhetek Néked”. Zsoltár 71:23v. Elhunyt JAKAB SÁNDOR ny. lelkész hírek m fiam ftlllfi Rajashekar a teológiai képzésről Hogyan válaszol a teológiákon folyó tanítás Ázsia vallási-kulturális történetéből és vallási pluralizmusából adódó kihívásra, ez volt a fő témája annak a teológiai nevelésről Kuala Lumpurban, Malaysiában tartott EVT konzultációnak, amelyről P. Rajashekar beszámolójában olvashatunk. (E beszámoló további részletét adjuk közre.) Egyéb teológiai szaktárgyak A nem-keresztyén tradíció tanulmányozása lényegében egy kísérlet arra, hogy megragadjuk magának a „vallásnak” a jelenségét. A keresztyéneknek hozzá kellene szokniuk ahhoz, hogy saját vallásos tapasztalataikat a széles körű vallásos tapasztalatok egy részének tekintsék, és ne mint valami különállót. Ennek elismerése elvezetne oda, hogy a teológiai oktatásban mások hitét, hitbeli meggyőződését nem külön tantárgyként („vallástörténet”) kezelnék, hanem a többi teológiai szaktárggyal szoros kapcsolatban. Pl. a keresztyén Szentírást a nem-keresztyénekkel együtt kellene tanulmányozni, és így fedezni fel az Isten szavát. Ugyanígy a rendszeres teológiát, amely a keresztyén hitnek átfogó és rendszeres tanulmányozása, nem lehet művelni a nem-keresztyén világnézet és lelki tapasztalatok figyelembevétele nélkül. Az ázsiai keresztyéneknek azokon a forrásokon kívül, amelyek minden keresztyénnel közösek (Szentírás, egyházak történelmi tapasztalatai) vannak olyan forrásai is, mint az ázsiai lelki történelem, az ázsiai szent iratok, és az ázsiai lelki tapasztalatok gazdagsága. Amennyiben ezek a források Isten teremtményei, akkor valamiképpen visz- szatükrözik az Igét, amely Istentől jön, hogy meggazdagítsa az emberi életet. A rendszeres teológia nemcsak a múltra figyel, hanem a jelenre is. Ez az ázsiai összefüggésben azt jelenti, hogy a rendszeres teológiának párbeszéd-teológiának kell lennie. Mindez a misszióról és evangelizációról vallott felfogásunk felülvizsgálatát is jelenti. A misszió nem az egyház uralmának kiteijesztése a világ kárára, hanem a hitnek megbizo- nyítása a világban. Az evangelizáció sem csupán bizonyos meggyőződésről való nyilvános bizonyságtétel, hanem az életnek minősége, Isten egyedülálló szeretetének megosztása olyan emberekkel, akik erre igényt tartanak. A gyakorlati teológia célja pedig az, hogy kifejlesszen, egy olyan készséget, amely teológiailag gondolja végig a lel- készi szolgálatot és a szolgálat nyomán felmerülő kérdéseket. Ez az ázsiai gyülekezeti problémákra vonatkoztatva azt is magába foglalja, hogy nem csak a keresztyéneket, hanem a nem-keresztyéneket érintő problémákra is fordítsanak figyelmet. Ez a szemléletváltozás a teológiai képzésben nem megy köny- nyen. lwi-bj A római katolikus egyház csatlakozása szükséges lenne az Egyházak Világtanácsához, mondotta Hermann Fiolet, a Holland Egyházak Tanácsának távozó főtitkára a közelmúltban. Az ökumenikus mozgalomban a példát erre a nagy áttörésre a Holland Egyházak Tanácsa szolgáltatná, amely az első nemzeti egyházi testület, amelynek a katolikus egyház rendes tagja. - A távozó főtitkár felhívta továbbá a hollandiai egyházakat, hogy közös istentiszteleten tartsanak bűnbánatot az egyház szétszakadozottsága miatt. (epd-szp) A felszabadítás teológiája szükségszerű felelet az egyház részéről nyilatkozta a közelmúltban Dieter Knall osztrák evangélikus püspök, az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának tagja a Bizottság nyári argentínai ülését értékelve. Látogatása során a püspök maga is tapasztalta a számtalan társadalmi problémát, a szegények és gazdagok közötti óriási különbségeket, amelyek Latin-Amerikát jellemzik. Az egyházak nem tudják elfogadni ezt a rendkívüli helyzetet - mondotta. A felszabadítás teológiája annak következménye, hogy komolyan veszik az evangéliumot az adott helyzetben, így ezt az utat nem lehet csak úgy elvetni. (lwi-szp) Betegek lelkipásztori gondozása Az Ausztriai Evangélikus Egyház Dia- kóniai Szervezete a fenti témáról rendezett konferenciát november 15-17. között Gallneukirchenben. A konferencián részt vett Blázy Lajos, a Diakó- niai Osztály ügyvivő-lelkésze és Missura Tibomé, az Üllői úti Nyugdíjas Otthon vezetője. Az LVSZ új ifjúsági ügyvivője dr. Julius Filo (Csehszlovákia), aki szeptemberben vette át hivatalát az Egyházi Együttműködési Osztályon. Hangsúlyozta, hogy tevékenységét elsősorban az elmúlt évi budapesti ifjúsági gyűlésének, illetve nagygyűlésének ajánlásai határozzák meg. Szándékában áll, hogy az ifjúság részvételét az LVSZ munkájában ne csak számban, hanem elsősorban tartalmilag erősítse. Fel kívánja hívni az ifjúság figyelmét arra, hogy elképzeléseiket, kívánságaikat az egyházban csak úgy valósíthatják meg, ha nem különülnek el élesen, hanem tudatosan az egyház részérték tekintik magukat. Ugyanakkor a gyülekezetben is megfelelő helyet kell biztosítani az ifjúságnak, hiszen ha nincs hely a gyülekezetben, akkor nincs az egyházban sem - mondotta. Julius Filo 1950-ben született Liptó- szentmiklóson (Liptovsky Mikulás). Teológiai tanulmányainak elvégzése után a pozsonyi fakultáson otthonlelkész volt, majd docens és pozsony- szentgyörgyi (Jur pri Bratislave) lelkész. Több évig volt az Európai Ökumenikus Ifjúsági Tanács végrehajtó bizottságának tagja. Édesapja, dr. Julius, Filo a Szlovák Evangélikus Egyház keleti egyházkerületének püspöke Kassán. (lwi-szp) MEGHÍVÓ A 30 éves budavári Schütz-kórus november 23-án, szombaton, du. 6 órakor a Bécsikapu téri templomban zenés áhítatot tart névadójának, H. Schütznek műveiből. Vezényel: Csorba István karnagy Szólót énekel: Szemere Erzsébet Bogdány Anna Basky István Blazsó Sándor Zábó Gyula ígér hi/det: Szebik Imre esperes Székesfehérvár Október 27-én teológusnap volt a gyülekezetben. Székesfehérváron dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója, Pusztaszabolcson Szemerei János IV. évf. hallgató hirdette Isten igéjét. Fehérvárcsurgón a református gyülekezettel közös reformációi megemlékezés volt, amelyen dr. Selmeczi János „A lelkészképzés és a reformáció”, a székesfehérvári gyülekezeti esten pedig „Legdrágább kincsünk az evangélium” címen tartott előadást. Vető István V. évf. hallgató igehirdetéssel szolgált. A szolgálaton részt vevő teológusok: Nagy Edina V., Farkas Etelka III., Csík Gabriella és Ócsai Zoltán II., valamint Szabó Julianna és Szabó Magdolna I. évf. hallgatók énekszámokkal és versmondással szolgáltak. A gyülekezet a teológusnap alkalmából 13 670 Ft offertóriummal támogatta lelkészképzésünket. A gyülekezet vendégszeretetét és áldozatkészségét köszönjük. Rákospalota A gyülekezet októberi hálaadó isten- tiszteletén emlékezett meg Sebők János és felesége 30 éves gondnoki munkájáról. Isten áldja meg további szolgálatukat mindnyájunk örömére. Születés ifj. Szentpétery Péternek és feleségének, Balogh Mariannák július 16-án második gyermekük született, neve: Kristóf. Házassági évforduló Dr. Kósa Pál ny. lelkész és felesége családtagjaik és a rákoskeresztúri gyülekezet tagjai körében október 20-án megemlékező isten- tisztelet keretében ünnepelték házasságkötésük 50. évfordulóját a rákoskeresztúri templomban. „Áldjad én lelkem az Urat...” Az É16 víz rovatunk anyagtorlódás miatt e heti számunkból kimaradt. Olvasóink szives megértését kérjük. - A szerk. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkeszti a szerkesztőbizottság Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Nyomdaipari Fényszedó Üzem (857344/09) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 85.51222 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: ABLAKA ISTVÁN igazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában, továbbá bármely hfriapkézbesltö postahivatalnál, a hlrlapkézbesitöknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hfrlapelófizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR Budapest V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Templomi terjesztés az Evangélikus Élet Kiadóhivatala útján. Előfizetési dij: fél évre 140,- Ft, egy évre 280,- Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem örzünk meg és nem adunk viaszai