Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-09-15 / 37. szám
Evangélikus Élet 1985. szeptember -is Bemutatjuk a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa Tagegyházait Adventista Egyház Több, mint „egyházi turizmus” * A nagytarcsai gyülekezet finn testvérgyülekezetének temploma Hamina-Vehkalahtiban A HETEDIK NAPOT ÜNNEPLŐ ADVENTISTA EGYHÁZ, hazánkban mint Unió a Svájcban székelő Divízióhoz és amerikai világszervezetéhez (Generál-Konferenciájához) tartozik. Hazánkban végzett tevékenységét az Osztrák-Magyar Monarchia idején, az ország déli részén, Erdélyben, Békés megyében és Budapesten a századforduló körül kezdte. Első missziós lehetőségei német nemzetiségű területeken nyíltak, de munkájuk hamarosan kiterjedt a magyarokra is. Az első világháború előtt már néhány ezer volt a Magyarországon élő adventisták száma. Ezekben az években három folyóirat jelent meg a gondozásukban magyarul: Arató, Evangéliumi Munkás, Utolsó üzenet. Az adventisták Jézus Krisztus második eljövetelét váró, arra készülő és azt hirdető vallás, fejlett teológiai irodalommal és nemzetközi kapcsolatokkal. A hetedik nap (szombat) megtartására, tiszta étkezésre vonatkdzó követelményeiket ftiár egyháztörténelmük korábbi időszakában, magyarországi megjelenésük előtt gyakorolták, ezért az „adventista” és „szombatos” a köztudatban nálunk egyet jelent. Irodalmuk a két világháború között saját nyomdájukban készült. Könyveiket széles körben terjesztették. Ma több, kisebb példányszámú sokszorosítvány és a Lelkésztájékoztató (1967 óta) elégíti ki az olvasókat. Az úgynevezett szombatiskolai sorozatban olvasható dogmatikájuk és igemagyarázatuk. A kül- és belföldön egyaránt elég változatos dogmafejlődési és egyházszervezeti változások közben érlelődött az adventista misszió. Egyre nagyobb hangsúly kerül a hit általi megigazu- lás reformátori tanításának mai megvalósítására és az egyház bizonyságtevő szolgálatának tágabb körű megértésére. A H. N. Adventista Egyház ma hazánkban körülbelül 10 000 gyülekezeti taggal és körülbelül ugyanannyi szimpatizánssal számol. Budapesten három gyülekezetük működik, lelkészeik száma megközelítőleg száz. Fáradoznak az egészséges életmód megismertetésén, a családi élet tisztaságát eszményítik, a társadalom és az emberiség égető kérdéseinek megoldására törekszenek. Tass községben egy szeretet-otthont tartanak fenn. A budapesti időseket, betegeket hivatott beteglátogatók gondozzák. Balatonlellén egyházi üdülőt tartanak fenn. A magyarországi H. N. Adventista Egyház nem tagja a Magyarországi ökumenikus Tanácsnak, mint ahogyan az Egyházak Világtanácsának sem, de ugyanakkor nyitottak mindenféle párbeszédre és olyan közös akcióra, amely egymás hitének kölcsönös tiszteletén és az emberekért hordozott felelősségen alapul. Az adventista lelkészeket régebben külföldön, később Budapesten képezték. Az utóbbi években a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa Lelkész- képző Intézetében, levelező tagozaton nyernek képzést. Az intézet alapítói között éppúgy’ voltak adventista tanárok, mint ahogy az 1944-ben alapított Szabadegyházak Szövetsége alapítói közül sem hiányoztak az adventisták. Az Egyház jelenlegi elnöke dr. Szigeti Jenő a budapesti Evangélikus Teológiai Akadémián tanult, miután elvégezte saját egyháza teológiai tanfolyamát. Személyisége összeforrott a szabadegyházak tanulmányi munkájával, számos szociológiai, teológiai és társadalmi jószolgálati munkája ismeretes. Cikkei és publikációi részben saját egyházának, részben a magyarországi evangéliumi kisegyházaknak történelmével foglalkoznak. Szebeni Olivér A finn-magyar-észt lelkész- konferencián a finn-magyar testvérgyülekezetek eddigi kapcsolatáról joggal hangzott el a kritikai észrevétel: többnyire még csak a felszínes „egyházi turizmus” szintjén vagyunk. De meggyőződésem, hogy csak idő kérdése, és kapcsolataink mélyebb tartalmat kaphatnak. Ebben a reménységemben erősített meg újabb látogatásunk a hamina-vehkalahti testvérgyülekezetünknél. Ez volt a negyedik, nagyobb csoportos kapcsolatfelvétel a két gyülekezet között, ők is kétszer jártak már Nagytarcsán, és most mi is immár másodszor keltünk útra, hogy viszonozzuk távoli rokonaink látogatását. Már az érkezés is más volt, mint két évvel ezelőtt. Akkor még szorongva néztük az idegen arcokat, vajon ki lesz a házigazdánk, hogy fogjuk megérteni egymást? Most viszont a legtöbben már úgy érkeztünk, mint „régi” ismerősök... A családokhoz való elosztás is könnyen ment, hiszen pár hete otthon mi lehettünk a házigazdák, most csupán a szerepek cserélődtek: mi vagyunk a vendégek, de már nem ismeretlen idegeneknél, hanem jó barátoknál. Ez az erősödő barátság csak tovább mélyült a gyülekezeti szere- tetvendégségen, melyről még a helyi újság, a „Kymen Sanomat” is beszámolt fényképekkel illusztrált riportban. Ezen a családias együtt- léten adtuk át gyülekezetünk ajándékát, a LVSZ Nagygyűlésen használt egyik úrvacsorái készletet, az utolsó vacsorát ábrázoló domborművet valamint templomunk kerámiaképét. Köszöntő szavaimban külön kiemeltem, hogy testvéri összetartozásunk alapja nem csupán valami nagyon távoli etnikai rokonság, hanem sokkal inkább az a Krisztus vérében való közösségünk, ami éppen az úrvacsorában is kifejezésre jut. Nem csupán távoli közös múltunk köt össze, hanem sokkal inkább közös reménységünk, közös jövőnk. Horváth Mihály, gyülekezetünk pénztárosa köszöntésében kiemelte, hogy Nagytarcsa és Finnország kapcsolata komoly múltra tekinthet már vissza. Gyülekezetünk 50 éve önállósult, s már első lelkésze, Sztehló Gábor komoly indíttatásokat hozott magával Finnországból. Ennek gyümölcse volt a finn modell szerint, s részben finn segítséggel is felépített nagytarcsai népfőiskola. A gyülekezet második lelkésze, Győri János ugyancsak járt északi rokonainknál, s rajta keresztül a finn ébredési mozgalmak áldására épültek be gyülekezetünkbe. Nagy öröm és előrelépés, hogy a kapcsolatok most már a gyülekezeti tagok szintjén épülhetnek tovább. S végül valamit szinte csak címszavakban, távirati stílusban az egy hét alatt átélt élményekről. Testvérgyülekezetünk lelkésze, Mikko Lahti mesterien állította össze programunkat, szinte mindenre jutott idő, még a családoknál való igazi pihenésre, nyaralásra is természetesen az elmaradhatatlan szaunázásokkal... Egy napot töltöttünk Helsinkiben, ajjpl; megtekintettük a finn misszió múzeumát^ látogatást tehettünk a leg- nagyobb finn egyházi lap a Koti- maa szerkesztőségében... Voltunk hajókiránduláson, 500 km-es busz- körúton a tavak világában. Jártunk szeretetotthonban, iskolában, konformációs táborban. Láthattunk esküvőt, temetői istentiszteletet, ahol prédikálhattam is. Lelkészkollégámmal részt vehettem családlátogatásokon, házi keresztelőkön, két temetésen... ,Ez már nem turistaprogram, sokkal több annál. Testvérek találkozása, akik megosztják egymással gondjaikat és örömeiket. Gáncs Péter Kutas Kálmán Templomunk Az első hang, mely szívemig hatott:- templomharangunk, zengő dallamod - Tapogatózva, kőfalad megett próbáltam az első lépéseket - s a temetői hársfaillat-ár édessége jelezte: itt a nyár. .., «ei Ez.oszlopok roögüi---megáldva már - *" ®ki sok ifjú pár - ^ " A konfirmáltak hangja égre keíT—' az orgonában angyal énekelt. Oltár előtt - sirattuk őt nagyon - holt pásztorunk feküdt ravatalon. ... E templom: jelkép. Szívem benne él, ő meg szívemben. Sírig elkísér. S a toronyóra halk ütése itt kíséri éltem múló éveit, és megnyugtat elzordult éjeken: Szeretet kísér egész éltemen. (Megjelenik Kutas Kálmán: Egy emberélet című verseskötetében Sajtóosztályunk gondozásában az Idei esztendőben.) _____________________________________________________ A megszentelt ünnep „Mikor pedig elvégező Isten az ő munkáját, megpihent a hetedik napon...”- a Genezis történetének oly kedves megállapítása ez, igazi antropomorf látásmódról tanúskodó. Dehát miért is kételkednénk? Ha Isten az embert saját képére és hasonlatosságára alkotta, akkor miért ne gondolhatnánk, hogy ő is elfárad? Nemcsak gondolhatjuk, hihetjük is. Nem csorbítja Isten fennségét és mindenhatóságát, ha - azért hogy példát adjon az embernek!- igenis megpihen. Mert az embert úgy alkotta, hogy annak a hetedik napon meg kell pihennie. Ha nem teszi, súlyos kárát látja. Betegség, korai halál sújtja azokat, akik hosszú távon, tartósan megszegik a pihenő parancsát. A szervezet megkívánja a ritmikusan visszatérő hetedik napot, de ettől még nem ünnep az ünnep. Bármily rigorózus szigorral tiltja a mózesi törvény a munkát, az ünnep lényegét nem a munkától való tartózkodás adja. Még kevésbé a dúsan terített asztal, s a semmittevő henyélés. Az ünnep lényege a kultikus cselekvés: az Istennel való találkozás. Ez valamennyi népre, valamennyi vallásra érvényes. A hivő, keresztyén ember ünnepein Jézussal találkozik. A liturgiában, az igében, s legfőképpen az úrvacsorában. Ez a találkozás ragyogja be az ünnepet, ennek boldogsága fordítja egymás felé a szíveket, ettől lesz kivételes és boldog ez a nap. V Gyermekkoromban azt hittem, Jézus azért választotta születése idejéül a decembert, mert másként ezt a sötét, nyirkos, ködös hónapot el sem lehetne viselni. De mivel ő megszületett, és akkor született, az ő szeretetében bújhatunk össze gyertyáink fénykörében, s így ez a legszebb hónap: a karácsonyé. Ma már tudom: nem biztos, hogy ő csakugyan decemberben született. De bizonyos, hogy ő ajándékozott meg minket a karácsony ünnepével, s valamiképp arra is gondolt, hogy akkor ünnepeljük, amikor a legnagyobb szükségünk van rá. És amikor a természetben élő emberek leginkább ráértek ünnepelni: télen. Miként az Isten iránti szeretetnek elszakíthatatlan tartozéka az embertárs szeretete,, úgy az ünnephez is hozzátartozik az Istennel való találkozás mellett a hozzánk közelállókkal való találkozás. Család, rokonok, barátok, gyülekezet: Jézus közelségének boldogságélményét kell rásugároznunk szeretteinkre ahhoz, hogy átéljük az ünnep szépségét. Kedves szokásnak voltam tanúja Svájcban. Istentisztelet után a hívek nem futnak szét, hanem együtt maradnak (nyáron a templomkertben, télén a parókián) egy csésze kávéra, teára, pár kedves szóra; ilyenkor azt is megbeszélik, ki beteg, ki kit látogat meg, egyszóval a közösség örül, hogy együtt lehet, és megszervezi gondoskodását hiányzó tagjairól. Az ünnep akkor ünnep, ha a pihenésen túlmenően többet, nagyobbat1 ad nekünk, mint pl. szabadságunk napjai. Ha a végtelenbe vetjük pillantásunkat, nagyon messziről és nagyon közelről hozzánk lépni engedjük Őt, aki gyöngéden, de határozottan kezünkbe teszi mindazok kezét, akiket személyünk hatósugara csak elérhet. Az ünnep: szeretet, akár az Isten, aki adta. Tőle eredő fény. Akik számára nem az, azoknak a robot vagy a magány napja, „szomorú vasáfnap”; az öngyilkosság és a kétségbeesés napja; az unalomé vagy az evés-ivásé; családi vitáké vagy asszonyok versengéséé, ki sütött jobb tortát, hordott szebb ruhát... Mint minden az életben áldás lehet és átok: Isten, amikor adta áldásnak szánta, de az ember meg tudja rontani a legszebb dolgokat is. Nem hiába kívánunk áldott ünnepeket: e kívánsággal mintegy Isten oltalma alá helyezzük ezeket a napokat. Meghívjuk Őt, hogy ünnepelni tudjunk. Bozóky Éva Az OBT új kezdeményezése „Igény az erősödő társadalmi összefogásra” Elsőizben egy nagyüzemben A magyar békemozgalom vezető testületé a mintegy 400 tagú Országos Tanács, az eddigi hagyományoktól eltérően új körülmények között rendezte meg országos ülését augusztus 30-án. A találkozónak a győri RÁBA Vagon- és Gépgyár adott otthont. Ez a tény egyrészt azt tette lehetővé, hogy a gyár dolgozóinak képviselői is részt vehettek a tanácskozáson, másrészt kifejezésre juttatta azt az akaratot, hogy a békemozgalom állandó és közvetlen kapcsolatban akar lenni minden társadalmi rétéggel. Sebestyén Nándorné, az Országos Béketánács elnöke megnyitó beszédében számot adott a nyári hónapok eseményeiről. Szólt a szeptember 1-én megkezdődött őszi antiimperialista akciósorozatról, s azon örömének adott kifejezést, hogy az Országos Béketanács az üzemekben és gyárakban folyó békemunka tapasztalatairól tanácskozhat. Hoós János, az Országos Tervhivatal államtitkára időszerű gazdaság-politikai kérdésekről tartott tájékoztatót. Fodor István, az OBT titkára a békemozgalom időszerű kérdéseiről szólt. Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára pedig hangsúlyozta, alapvető érdekünk a béke fenntartása. Az ülés 11 hozzászólója között ott találtuk Győri Kornél baptista lelkészt, a Békehírnök felelős szerkesztőjét, aki hozzászólásában többek között a Baptista Világszövetség ülésének határozatairól szólt. Áz ülésen 12 egyházi résztvevő volt jelen. . Az ülést gyárlátogatás követte, majd a ,nap kiemelkedő eseményeként az est folyamán a győri Széchenyi téren látványos, színes békenagygyűlésre került sor. Dr. Janis Matulis 1911-1985 Szomorú hirt kaptunk a Lett Evangélikus Egyháztól: Janis Matulis, lett evangélikus érsek, aki Teológiai Akadémiánk tiszteletbeli doktora volt, 74 éves korában elhunyt. Janis Matulis a mai Szovjetunió területén Kalu- gában született 1911. február 21-én. Iskoláit Rigában végezte. Érettségi után a rigai egyetemen matematika szakból szerzett diplomát, majd a teológiai fakultásra iratkozott és itt 1943-ban tett záróvizsgát, és Ugyanakkor ótestámentumi szakból szerzett teológiai licenciátust, ami a mi doktori fokozatunknak felel meg. 1943-tól 1969-ig gyülekezeti lelkész volt. 1969-ben választották. meg a Lett Evangélikus Egyház érsekének. Ettől fogva haláláig vezette a 350 000 lelket számláló Lett Evangélikus Egyházat, irányította a lelkészképzést. Matulis érsek saját egyházában és hazájában hűséges munkájával nagy szolgálatot végzett a gyülekezetek hitéletének elmélyítésében, a lelkészképzés színvonalának emelésében, saját társadalmának segítésében, az egyház és az állam jó viszonyának kialakításában és megerősítésében. Janis Matulis jól ismert személyisége volt az egyházi vüágszervezeteknek is. Ezekben a világ- szervezetekben nagy segítséget nyújtott a szocialista társadalmakban élő egyházak szolgálatának elismertetésében és megbecsülésében. Nemzetközi egyházi szolgálatainak, és a mi egyházunkkal tartott testvéri kapcsolatainak elismeréseként kapta Teológiai Akadémiánktól 1973-ban a tiszteletbeli doktori címet. Halálával nagy veszteség érte egyházát, a Lutheránus Világszövetséget, és bennünket is, akik így egy hűséges testvért és egyházunk jó barátját veszítettük el. Egyházunk vezetősége és Teológiai Akadémiánk részvétét és együttérzését fejezte ki a Lett Evangélikus Egyháznak, halálával gondolva mindarra a jóra, amit benne Istentől kaptunk. Muntag Andor Békéscsabai adventista imaház