Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-08-18 / 33. szám
Evangélikus Elet 1985. augusztus -is. *3 \ J3 "• QP • #• GYERMEKEKNEK „Építőkockák” Biztosan játszottatok már épltőkoc- -kával, és jói ismeritek az építkezés alapszabályait. Alulról fölfelé kell ügyesen, óvatosan egymásra rakni az építő kockákat, s bizony, fia egyet kihúzunk alulról, könnyen összedől az egész építmény. Hasonlóképpen van ez a gyülekezet felépítésénél is. Ha hiányoznak az alapok, könnyen összeomlik az egész. A gyülekezet építésénél a gyermekmunka jelenti az alapot Szeretném most röviden bemutatni Nektek, hogyan próbáljuk végezni ezt az alapozást és építkezést nagytarcsai gyülekezetünkben. Budapest közelétendóhöz, a gyülekezet életéhez igazodva kerülnek elő komolyabb bibliai történetek. Itt is, akárcsak a legkisebbeknél, gyakran segít, a film, a dia, de sokszor a saját készítésű rajzok, képek még többet érnek. ' A kővetkező „emelet" a nagycsoport építőkockája. Ide a 9-12. ,év közöttiek tartoznak, ez tehát már a konfirmáció kapuja. A 12 évesek külön konfirmációi előkészítőre is járnak még. Ennek befejezéseként virágvasárnap délelőtt az egész gyülekezet előtt adnak számot tudásukról. S végül 13 éves fejjel kezdődhet a komoly felkéNagytarcsai középső csoportosok (6-9 évesek) ben található falunkban mintegy ezer evangélikus él. A gyermekmunkát rögtön az alapnál, a keresztségnél megkezdjük. A templomban a keresztelési szertartás keretében a gyülekezet ifjúsága énekkel köszönti új kistestvérünket. Már ezzel is szeretnénk jelezni, hogy örülünk neki; s majd számítunk rá. Ez a „majd” kb. három esztendőt jélent, ugyanis óvodáskortól már hív-' juk őket a legkisebbek gyermekbiblia- órai csoportjába. Itt lehet megismerkedni a keresztyén élet ábécéjével: imádság, ének, néhány alapvető bibliai történet. A lényeg, hogy már ebben a korban megérezzék az apróságok, hogy a hatalmas mennyei Atya számára ők, a legkisebbek különösen is drágák. Az iskolába lépve újabb építőkocka következik a gyermekmunkában is: a '"WilSjteő csoport', 'alSSvalfífljveá^ítyer- mekeket várunk. Itt már az egyházi eszszülés a következő „szintre", a konfirmációra. Nagyobb ünnepeken közös gyermek-istentiszteleten találkoznak a csoportok a templomban. Mindig esemény egy-egy gyermek-szeretetvendégség. fagyidélután, a vakációban rövidebb kirándulás. £zek célja is, hogy a kis építőkockák egyre erősebben épüljelek be a gyülekezet egészébe. S végül nem szabad megfeledkezni azokról, akik ezt a nem könnyű, de nagyon szép építő munkát végzik: három fiatal óvónő, akik még nem is olyan régen maguk is gyermekbiblia- körösök voltak, valamint két gyülekezeti munkatárs, akik levelező teológiai tanfolyamot végeztek. Nagyon hálás vagyok ezért a lelkes.kis „brigádért", hogy ilyen munkatársaim vannak ebben azt izgalmas és -felelősségteljes épltkezestidhl ' Gáncs Péter Nagytarcsai nagycsoportosok (9-12 évesek) ffp%r'A VASÁRNAP IGÉJE Fii 3,7-14 ...EGYENEST A CÉL FELÉ... Futóversenyek a legizgalmasabb szakasza akkor kezdődik, amikor megszólal a kisharang. A hangja a hajrá kezdetét jelzi. Minden versenyző, aki ott fut a pályán, igyekszik erejét összeszedni, mert nemcsak beérni szeretne a célba, hanem jó helyezést remél a megérkezéskor. Ilyenkor válik versenyző és néző egyaránt versenyzővé. Szinte együtt fut az egész stadion. Mai igénk a Jézust-követőket látja ilyen versenypályán, akik futnak a cél felé egyenesen! Nekünk azonban úgy kell olvasnunk ma Pál igéjét, és úgy kell elgondolkodni igénk üzenetén, hogy „kisharang-rázásnak” halljuk azt. összpontosításra, a célra, a cél közelségébe figyelmeztessen. A hitélet alapkérdései kerülnek most elénk. Isten igéje mindig ezt teszi. Mit jelent ma keresztyénnek - azaz Jézust követőnek - lenni? Ki az erőforrásunk? Hogyan valósulhat meg az életutunkon Jézus követése? Teljesen oda kell adnunk magunkat Urunknak! Nem köny- nyű ez - tudjuk! Azt jelenti: nincs saját igazságom! Krisztus az én igazságom! Azzal és csak azzal indulhat el a szolgálat, ha az első helyre kerijl az életünkben Jézus szeretete, Jézus szolgálata, szenvedése, halála és győzelme a halál felett. A cél szempontjából fontos, hogy ennyire megragadjon bennünket a Krisztus. Jézus nélkül ugyanis nem tudunk szolgálni, mert mindig kegyelemre szorulunk. Át kell tehát értékelnünk magunkat, hogy új lendülettel, új érővel élhessük a keresztyén életet. Jézust úgy ismerhetjük meg, ha az önmagukkal való megelégedettségünket - ez az, ami a hátunk mögött van! - átértékeljük és új szempontok alapján nézzük magunkat. Jól tesszük, ha igyekszünk még jobban megismerni a feltámadott Jézust. Erre a megismerésre szolgálatunk lendülete, iránya, célja miatt nagy szükségünk van. Nincs más erőforrásunk, ahonnan erőt kaphatnánk a szeretetre, békességre, hűségre, segítőkészségre, a jézusi emberségre, csak Jézustól, a vele való közösségből árad az életünkbe ez az erő. Az élő Jézusból olyan hatalmas erő sugárzik ránk, mely át tudja alakítani az életünket, az életbeállítottságunkat, az érzelem- és értelem-világunkat. Egészen újjá tud alakítani. Az tud igazán szolgává lenni, aki olyan szoros kapcsolatban van az élő Jézussal, hogy meg is tapasztalja, milyen hatalmas ereje van a Feltámadottnak! 'A szeretetünk ebben a vonzáskörben lesz maximális, sose fogy el, sose lesznek korlátái és,.határai. J ■JA‘ tisztaságát’ JéZus. Ma iscsáTc^rkÖlcsTtíszta'"‘u Sággá Hebet J ézus nyájához tartozni; áhol értéké väft‘ä Szónak, a tiszteletnek és a megbecsülésnek. Ez lesz az újjá formált élet, amely Jézus szeretetéből él, mert Jézus ereje erősíti. Ezt bevihetjük a családi életbe, a munkába, a másik ember megbecsülésének alkalmaiba. Ez nemcsak új, hanem érték is! Uj és értékes jellege abban lesz, hogy szolgálatban válik megvalósulttá. A lendülete is megmarad, mert az élet forrásából merített, a feltámadott Jézus erejéből él! Ez a megtapasztalt kegyelem! Ez a motorja, szíve a célegyenest futásnak. A futás képe itt szolgálatunk hűséges elvégzését, a szolgáló élet megélését jelenti, melynek lendülete, ereje, sodrása, célja és célbaérkezése van! Ilyen futásra csak a kegyelem tehet szabaddá! Detre János IMÁDKOZZUNK Segíts bennünket Istenünk Szentlelked ajándékával, hogy egyre közelebb kerülhessünk Jézushoz és így az ö erejével egyre alkalmasabbá váljunk a szolgálatodra éppen úgy, mint egymás szolgálatára. Kegyelmeddel maradj mellettünk. Jézusért kérünk. — Ámen. Akik zenélni szoktak, nagyon jól tudják, hogy zenélésükből csak ügy lehet művészi produkció - amely nem csak a zenét művelő számára, hanem a hallgatók számára is élményt jelent - ha a zene hangulatának, üzenetének teljesen átadják magukat, azaz átéléssel zenélnek. Ehhez . elsősorban az szükséges, hogy a hangszer megszólaltatásának technikája ne jelentsen számukra problémát, azaz tudjanak a hangszerrel úgy bánni, mint például a saját hangjukkal. Persze ez a tudás és gyakorlat nem elegendő. Vannak tökéletes technikával játszó zenészek, muzsikájuk mégsem nyújt művészi élményt, mert zenéjükből hiányzik valami többlet. Úgy szokták mondani, hogy ezt a többletet a művészi ihlet adja meg. Régen úgy mondták, hogy a művészt homlokon csókolta a múzsa, a művészetek istennője. Nem csak a művészetben van szükség erre az ihletre. Mindennapi életünk minden mozzanata, elsősorban mindennapi munkánk is elképzelhetetlen e nélkül az ihlet nélkül. Mert hiába ismerjük mesterségünk minden fogását, hiába tudjuk szakmánk minden részletét, nfThá mlffiftírifiSpí "münkánkáUcsak *tnfestérségs28rtit»T unottan végez-' zük, sem magunk, sem mások számára nem fakad belőle áldás. Másképpen ezt úgyis szokták mondani, hogy a munka boldogságot teremtő és áldást nyújtó végzéséhez hivatástudatra van szükség. Ebben a kifejezésben benne van, hogy ezt a tudatot felülről kapjuk. Valaki elhív bennünket a munkára. Nem emberek, nem is a társadalom, hanem maga a világot teremtő és kormányzó Isten. Azért hív el, mert azt akaija, hogy munkánkkal neki és embertársainknak szolgáljunk a magunk boldogságára és az ő dicsőségére. Lehet, hogy ma már nagyon kevesen vannak tudatában ennek az isteni hívásnak, de azok akik átéléssel, teljés odaadással végzik munkájukat tijdva, vagy tudattalanul mindnyájan részesei annak az elhívásnak. Sokkal kevesebb unalmas munkavégzés és derékba tört egzisztencia lenne ezen a világon, ha jobban figyelnénk erre az isteni hívó szóra. Bibliai szóhasználatban ezt az ihletet sokszor megszállottságnak hívjuk. Nem a gonosztól való megszállottságnak - mert sajnos ilyen is sokszor előfordul életünkben -, hanem Isten Leikétől, a Szentiélektől való megszállottságnak. Akit egyszer Isten Lelke megragad, az mindent ezzel a teljes odaadással, ihlettel tud csak csinálni. A Jézus Krisztus szeretetéről szóló bizonyságtételt éppen úgy, mint a másokon való segítést, vagy a sokszor olyan unalmasnak „tűnő mindennapi munkát. Azért, mert meg van győződve arról, hogy mindezzel Isten dicsőségét, embertársai javát és a maga örömét szolgálja. De hát mit tehetünk azért, hogy ilyen ihletet nyerjünk, hogy ilyep átéléssel, boldogan tudjuk végezni mindennapi munkánkat? Az ihlet, ”a „múzsa csókja’rhémraJtunkTnú- lik, hanem felülről;* TSt&iiTÖI jön. Csak ő tud megragadni és áthatni bennünket, hogy életünk megteljék ezzel az ihlettel. Valamit azonban mi is tehetünk. Jézus egyszer ezt mondta tanítványainak: Mennyivel inkább ad mennyei Atyátok' Szentlelket azoknak, akik kérik tőle! (Lk 11, 13)4Tehát sokat kell imádkoznunk a Szentlélekért. De még ezen felül is tehetünk valamit. Ha egyszer megragad bennünket a Szentlélek ihlete, ne rugódozzunk ellene, hanem engedjük magunkat megragadni és alázatosan adjuk át a szívünket, értelmünket, érzelmeinket és akaratunkat az ő csodálatos erejének. Selmeczi János A TÖRTÉNELEM LABIRINTUSAI Kifejező címet talált a Helikon Kiadó új sorozatához: Labirintus. Titok, homály, bizonytalanság, végeérhetetlen útvesztő: mindezek jelképe a krétai Minosz király földalatti alagútja, melyben a monda szerint a Minotaurusz lakott, s amelyből csak Ariadné fonalának segítségével talált ki Thészeusz, az athéni hős, miután legyőzte a szörnyet. Ilyen Ariadné fonálnak' ígérkezik ez a sorozat is: titokzatos történelmi események, mai szóval „krimik” útvesztőjéből kíván kivezet; ni, megmutatván, hogy a tudomány, a kutatás mai álláspontja szerint mi az igazság a kérdéses ügyben. A kiadó célja a sorozattal azonban több annál, semhogy izgalmas zsebkönyvet nyújtson olvasóinak egy-egy utazás, vagy néhány üres óra idejére. A sorozat érdeklődést kíván kelteni á történelem iránt általában, és átfogó képet rajzolni áz adott kérdéskörről, az esemény korszakáról, tehát beállítani azt a társadalmi helyzetkép és az összefüggések koordinátatengelyébe. Teszi ezt annak ellenére, hogy a terjedelem szűk, és az a 100-150 oldal is sok érdekes képnek, rep« rodukciónak ad helyet a szöveg mellett. Röviden sokat mondani - ez a cél, de úgy kell megvalósulnia, hogy az érdekesség ne essék áldozatul a tömörség oltárán, és semmi se maradjon ki, ami igazán V fontos. Ebben a kötöttségben tudják csak megőrizni formájukat és 30 Ft körüli árukat a fekete alapon színes arcképet hordozó kis kötetek. A könyvhétre megjelent első három közül Niederhauser Emil munkája (Merénylet Erzsébet királyné ellen) a legsikerültebb. Egyszerre világítja meg a szűkebb és a tágabb kört: Európa és a Monarchia korabeli, állapotának hátterére vetíti rá szereplőinek sorsát, jellemzését. Mintegy „rehabilitálva” az egykor oly népszerű királynét, akit az ötvenes évek történelemszemlélete kitagadott a nemzeti pantheonból, és aki mellett csak a legutóbbi években ejtenek a történészek egy- egy jó szót. (Hogy mennyire népszerű Ausztriában ma is, azt a magam tapasztalata bizonyítja: fürdőhelyen olvasván a könyvet, egyszerre csak észrevettem, hogy fiatal osztrákok serege vesz körül: „De hiszen ez a mi Sziszink!” felkiáltással. Meglátták a könyv fedőlapján a képét.) Niederhauser nagy monográfiát írt a Habsburgokról, otthonos tehát történelmükben. Ebben a művében lélektanilag is hitelesen ábrázolja a bajor herceglány, Wittels- bach Erzsébet nyugtalan, különös, í vonzó és emancipált lényét; a magyarokhoz fűződő vonzalmának okait (önmagát is elnyomottnak érezte a Burgban, sorstársának tartott minden elnyomottat, kivált azokat, akiket vele szemben is any- nyira ellenséges anyósa gyűlölt); és kétségtelenül tekintélyes szerepét a kiegyezés létrehozásában. Megtanult magyarul, szerette a magyar irodalmat, és mi sem jellemzőbb rá, minthogy nászajándékul férjétől azt kérte, szüntesse meg a hadseregben a vesszőfutást, s ezt az ajándékot meg is kapta. Hogy az olasz anarchista miért éppen ezt az emberséges, szomorú, erősen depresszióra hajló asszonyt gyilkolta meg - ez a Labirintus kérdése, és a könyv második fele az anarchizmus bemutatásával éppen erre keresi a választ. Bár az anarchisták sok tekintetben a mai terroristák ősei, mégis kevésbé céltudatosak emezeknél. A terrorista el akar valamit érni, ki akar valakit szabadítani, ennek érdekében robbant, gyilkol, embert rabol - válogatás nélkül. Az anarchista semmit sem ak^F, csupán egyenként elpusztítani azokat, akiket hatalmi helyzetük alapján a nép ellenségeinek vél. A múlt században koronás fők - olykor merőben apolitikusak, vagy olyanok is, akiknek hatalma miben sem haladta meg egy köztársasági elnökét - estek áldozatul, napjainkban viszont azok, akik véletlenül éppen ott vannak egy repülőgépen vagy beléptek egy áruházba. Teleki László halála is sokáig foglalkoztatta a hazai közvéleményt. Kossuth diplomatájáról, az 1849-es emigráció egyik vezéralakjáról senki sem akarta, senki sem tudta egykönnyen elhinni, hogy életének maga vetett véget. A gyilkosság gyanúja mindig újra felmerült, noha a kérdésre már pontot tett a tudomány. Illyés Gyula drámája (A különc) pedig a magasrendű irodalom eszközeivel tette elhi- hetővé Teleki önként vállalt halálát abban a politikai és lélektani helyzetben, melyben a magyar nemzet, bár vágyott rá, új felkelésre a kedvező nemzetközi körülmények közepett sem volt képes, és abban a belső összeomlásban, amely nem engedte, hogy Teleki felvegye a küzdelmet ellenfeleivel. Szabad György Miért halt meg Teleki László? c. könyvének érdekessége, hogy bebizonyítja, mennyire forradalmi helyzet volt Magyarországon 1860-ban, s mennyire hajszálon múlt egy rövid ideig, hogy a mérleg nem Teleki és hívei felé billent. Mivel a szerző átvette a korszak politikai irodalmának stílusát, kötete korántsem olyan olvasmányos, mint a sorozat más kötete. Némely mondatát csak többszöri, figyelmes olvasás után lehet úgy-ahogy megérteni. Pedig jól kiegészíthetné az Erzsébet királynéról szóló kötetet, hiszen a korszak majdnem azonos, a szereplők pedig valósággal átmennek az egyik könyvből a másikba, bár Erzsébet Teleki halálakor még nagyon fiatal, s a kiegyezésig hátra van hét nehéz esztendő. Háromszáz évvel korábbi időszakba viszi Péter Katalin Báthory Erzsébetről szóló kötete az olvasót. Az utóbbi években Báthory Erzsébetnek valóságos per-újrafel- vétele volt. A korszak kutatója, Nagy László a „rossz hírű Bátho- ryakról” írott könyvében kétségeinek adott hangot Erzsébet ügyét illetően: hátha konstruált volt a vád ellene, hátha vagyonára pályáztak némelyek, hátha felnagyította tetteit a szóbeszéd; hiszen végül is perre nem került sor, az ellene szóló tanúvallomások pedig mind kínvallatás során születtek. .. Péter Katalin - szintén kiváló ismerője a magyar XVI-XVII. századnak, otthonos a' légkörben, gondolkodásmódban - szembeszáll ezzel a nézettel. Állítja, hogy „szél fuvatlan nem indul”, mindenki tudta, beszélte, hogy a szadista úrnő várában több mint 300 fiatal lány (jobbágy és nemes származék vegyest) lelte halálát. Hogy a per végül is elmaradt, az nem a vád megalapozatlansága miatt történt, hanem ellenkezőleg, a befolyásos Báthory család érte el az ügy ad acta tételét, a szadista asszony csöndes elzárása tehát nem jogsérelem, csupán a társadalom önvédelme volt. Péter Katalin leginkább a kor nagymérvű sznobizmusán döbben meg: bármilyen rossz híre volt is a csejtei várnak, mindig akadtak családok, akik oda küldték a lányaikat. Mert senkit sem vittek oda erőszakkal, ha ott erőszak várta is őket. (A kor szokása szerint a nagyobb főnemesi udvarokba küldték a serdülő gyerekeket, a fiúkat kardforgatást, nyelveket és más ismereteket tanulni, a lányokat a háziasszonyi teendők elsajátítása végett.) Érdeklődéssel várjuk a Labirintus további köteteit, amelyek előreláthatóan a következőek: Benda Kálmán: Erdély végzetes asszonya; Barta Gábor: György barát titkai; Hóvári János: Dobó István „bűnpere”; Szakály Ferenc: Gyilkosság Mohács árnyékában; Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós hűtlensé- gi pere. Bozóky Éva »