Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-05-05 / 18. szám

Evangélikus Elet W85 >iájüs 5. Megemlékezés Bécs felszabadulásának . 40. évfordulója előestéjén „Tudnunk kell az igazságról” „Nem tudtuk mi történik” - mondották sokan a II. világhábo­rú legtragikusabb időszakaiban. Elfogadható e ez az érvelés kérdez­te Dorothee Solle teológus, egyete­mi tanár Bécs felszabadulásának 40. évfordulója előestéjén az Al­bert Schweitzer házban rendezett pódium beszélgetésen. A mintegy 300 résztvevő közösen emlékezett. A felszólalók éppúgy mint dr. Tóth Károly református püspök - a pó­dium beszélgetés egyik résztvevő­je - kimondották: - Ma nem lehet védekezésül azt mondani - nem tudjuk mi történik. Tudatlanság miatt nem lehet az emberek mil­lióinak a világháború rizikóját ma­gukra vállalniuk. A Keresztyények Béke Munka- közössége közel két esztendeje jött létre Ausztriában nem kimondat­lanul azzal a céllal, hogy akik úgy gondolják - még 40 évvel a fasiz­mus után is szükség van az emléke­zésre. Május 9. az európai béke első napja után 40 évvel is tudomá­sul kell venni azt, hogy ezt a békét többek, még szélesebb közösségek összefogásával lehet és kell megvé­delmezni. A Keresztyén Békekonferancia elnöke dr. Tóth Károly refornjátus püspök az 1945 utáni történelmi eseményekre - Jalta, Potsdam, Hi­rosima, NATO megalakulására - utalt. Mint mondotta nemzetközi jelentőségűek ezek az események. Nélkülük nem érthetjük meg az elmúlt 40 esztendőt. Hans Fischer római kát. plébá­nos, Németh Balázs református lel­kész és Ulrich Krims újságíró - a bécsi konferancia rendezői öröm­mel nyugtázták, hogy a szomszé­dos országok békebizottságai is képviseltették magukat e nemzet­közi összejövetelen. így magyar részről ott volt az Országos Béke­tanács Katolikus bizottság részé-, ről dr. Cselényi István Gábor gö­rögkatolikus parókus, teológiai ta­nár valamint Lehel László az Egy­házközi Békebizottság titkára, akik átadták egyházaik köszönté­sét a szeminárium résztvevőinek. Imádság az édesanyákért Ezekben a napokban kis iskolások és meglett emberek, férfiak és nők gon­dolnak édesanyjukra. Kampány-szerű ünneplés? Egy a többi meghirdetett vi­lágnap között? Nem baj: Ha egyetlen feledékeny embernek is eszébe jut e ro­hanó életben az, akitől életét nyerte, már nem hiábavaló az Anyáknapja megünneplése. Mi is közösségben vagyunk azokkal, akik ünnepelnek. Hivők és nem-hivők, fiatalok és öregek egy-egy szál virággal, édességgel, jó szóval, kézcsókkal vagy me­leg öleléssel mutatják meg szeretetüket. Sokféleképpen mondják: anya, anyu, anyuka, mama, mami, mamus, mamuka. Van táj, ahol csak így: édes, s a régiek egykor így emlegették: szüle, szülém. Legszebb az összetett szó: Édesanyám. Talán így birtokos sze­mélyraggal, mindig csak nagybetűvel kellene írnunk... * Sok vers is elhangzik ilyenkor az éde­sanyákról. Klasszikus költőktől és maiaktól. Petőfitől és Adytól, Babitstól és Juhász Gyulától. József Attila Ma­mája. óriássá nőtt... Tóth Árpáddal együtt mi is mondjuk: Ne sírj Anyuska kedves. Egy barátom több, mint har­minc magyar költő versét gyűjtötte csokorba „Anyám dicsérete” címmel. Mennyi melegség! Mennyi szép emlék! Mennyi önvád és őszinte, egyáltalán nem szégyelni való, meleg emberi érzés. Érzelmileg fagyos, kihűlő korunkban jó ilyen gyűjteménybe belelapozni és felmelegedni. Hitünkhöz illik, sajátos hangunkhoz tattozik, hogy mi imádságba is foglaljuk az édesanyákat. Talán nem minden sora való egyformán mindenki ajkára, de meditációs anyagként vagy egyszerű fo­hászként valamelyik sora mégis a miénk is lehet. Életet ajándékozó Istenünk! Köszönjük Édesanyánkat, fájda­lommal szült, sok fáradsággal nevelt, önzetlen szeretettel ápolt, imádkozott értünk, templomba, gyülekezetbe vitt, tanított beszélni, hogy legyen anya­nyelvűnk, tanított járni, hogy megis­merhessük szép világodat, elkísért az iskolába, segített a betűvetésben, taní­tott énekelni __mesélt, hogy szépet ál­mo djunk... megcirógatott, hogy biz­tonságba érezzük magunkat... ha el­mentünk, utánunk szólt, vigyázz ma­gadra... távol hazulról, tudtuk, haza­vár aggódó szeretettel. Köszönjük, amit kaptunk Édesanyánkban... Kö­szönjük azokat, akik már hazamentek. Bocsád meg Úristen, ha nem volt elég időnk, elég kedves szavunk, elég moso­lyunk... ha türelmetlenek voltunk, ha valamiért is szégyeltük „szent szürke éle­tüket”. .. ha megfeledkeztünk tiszteletet és szeretet kívánó parancsolatodról... ha megfeledkeztünk Fiadról, aki nem fe­ledkezett meg a kereszten sem Anyjáról. Könyörgésünkben is eléd visszük az édesanyákat. Közelben és távolban élőket- a fiatalokat, akik bölcsödébe, óvo­dába, iskolába viszik gyermekeiket, mielőtt maguk munkába indulnak,- az időseket, hogy meg ne kesered­jenek és szép legyen az öregségük, ­- azokat, akik nem tudnak enni adni gyermeküknek, hiszen millió és millió ehes gyermekszáj kér kenyeret ezen a gazdag világon,- azokat, akik féltik a holnaptól ki­csinyeiket és nem ok nélkül, mert dip­lomaták fegyverkezésről tárgyalnak és eszükbe se jut az Anyáknapja, Könyörgünk azokért, akiknek nem lehetett gyermekük, hadd legyen mégis teljes az életük és találjanak szolgálatot emberek között,- azokért, akik méltatlanok lettek az ' édesanyai hivatásra...- azokért, akik nem akarják vállalni édesanyai tisztüket: kényelemből, féle­lemből, önzésből... bátorítsd őket élet- szeretetre, hadd fogadják el a bennük fogant életet, Azt is hallgasd meg Atyánk, amit csak Neked mondunk el Édesanyánk­ról, Fiadért, aki utolsó perceiben a Golgotán is gondoskodott Édesanyjá­ról. Ámen. Hafenscher Károly /-----------------------' N Tó th Endre: Anyámra emlékezem Édesanyám, oly távoli vagy már, olyan messziről idézem alakod. Látlak, amint indulsz a városba, megvenni egy heti elemózsiát. Zsebkendőbe kötöd kevés' pénzed, s eldugod jól a kosár fenekére. Mielőtt elmennél, rám parancsolsz, mert én vagyok a legnagyobb, tízéves:- Mire hazajövök, tűz, víz legyen, hámozz meg szépen két kilónyi krumplit.- Vigyázz a kicsikre, összetörik magukat, egymást meg az edényeket! Látlak, amint megjössz a piacról, váltadon nagy batyu, karodon kosár. Lerogysz az egyik konyhai székre, de alig szusszansz-pihensz nehány percet, készülődsz a gyors ebédfőzéshez. Emlékszem, egyszer Sámsonba mentünk gyalog, mert nem volt két pengőnk vonatra. Lázas nagybátyám a szalmán feküdt, és csak máiéval tudtak megkínálni, s az ajándékba vitt pogácsáért közelharcot vívtak a kisgyerekek. Mikor serdülő fiúcska voltam,- folyton éhes és kielégítetlen -, este, ahogy a család elaludt, s csak én forogtam éberen ágyamon: lopva, hogy a többi meg ne hallja, markomba nagy karéj kenyeret dugtál, s a pokróc alatt ettem meg mohón. Egyszer elküldtél tejért a boltba, egy szilvakék színű öreg köcsöggel. Visszafelé jövet pajtásokkal akadtam össze, s elkezdtünk golyózni. A köcsögöt jól beállítottam a keréknyomba, nehogy felboruljon. De nem vettem é&zra+Jött egy szekér, , ^ a köcsögöt perszé. WIrágtá á /ó. 'TVr"'' *** r A tej kifolyt, az edény behorpadt, s jajgatva, üres kézzel mentem haza, tudva, most milyen bűnt követtem el. Anyám, szegény az utcaajtóban várt, másik edényt, újabb húszfillérest adott a kezembe, s csak ennyit mondott:- Borzasztó dolgot műveltél, fiam! Édesanyám, oly távoli vagy már, olyan messziről idézem alakod. (Megjelent a költő: BIZALMAS VALLOMÁSOK c. kötetében: 1984-ben) V____________________________________________ Di aszpóra és ökumené Röviden hirt adtunk arról, hogy Or. Kamer Ágoston az országos egyház főtitká­ra a Gyülekezeti Segély országos előadója résztvett a München melletti Ho- chenbrunn-ban a Gustav Adolf Egyesület közgyűlésén. Hazatérése után lapunk munkatársa felkereste a Főtitkárt s néhány kérdésre kért választ-Főtitkár úri Mondja el néhány tartott korreferátumot. A főelőadást szóban olvasóinknak, hogy milyen és a korreferátumot plenáris vita kö- ülésen vett részt az NSZK-ban és hol vette, amelynek érdekességét az is tartották azt? emelte, hogy a külföldi vendégek egy­öszintén megmondva számomra is más után a témához kapcsolódva ki­ismeretlen hely volt ahova utaznom fejtették egyházuk helyzetét az öku- kellett. Hochenbrunn, München köz- méné összefüggésében. Majd mun- pontjától 20 km-re a Bajor Diakóniai kacsoportokban történt tovább a Egyesület üdülő és konferenciázó he- megbeszélés, lye. Az ÖL.Gyenesdiásuk”. Ideális hely Hogyan értékeli Főtitkár úr ezt a egy ilyen elmélyült konferencia meg- konferenciát? tartására, amilyen ez volt. A konfe- Véleményem szerint tovább mé- rencia március 21-én kezdődött, lyült kapcsolatunk a Gustav Adolf A rendezőket is megtréfálta az idei tél, Egyesülettel sőt, a Gyülekezeti Se­mert előző napokban közel fél méte- gélyhez hasonló testvérszervezetek- res hó esett arra a vidékre, Így alig kel is sikerült a kapcsolatot felvenni, lehetett kilépni az épületből a nagy hó Úgy tudjuk, hogy a Gyülekezeti Se- miatt. Újszerű volt e közgyűlésnek a gély illetve a volt Gustav Adolf Gyá- tematikája is. A közgyűlésre jellemző mintézet ebben az évben ünnepli 125 hivatalos jelentéseken kívül - és ez éves jubileumát. Esett-e erről szó az volt benne az újszerű -, a Gustav Adolf ülésen vagy egyéb beszélgetések al­Egyesület teológiai diszkusszióra he- kalmával? lyezte a fő hangsúlyt. Az átfogó téma - Nem kis „büszkeséggel” szóltam a „Diaspora és ökumené” volt. Mon- erről a jubileumról a plenáris ülésen, dánom sem kell mennyire érdekes mert ha jól tudom, akkor Németorszá­téma ez a mi számunkra is. gon kívül a magyar protestáns egy­-Kik vettek részt a „hivataloso- ház volt az, amely elsőnek értette kon” kívül? meg a szórvány hívekért érzett fele­Természetesen a „hivatalosak” a lösségnek azt a lehetőségét, amelyet Gustav Adolf Egyesület részéről jelen a Gustav Adolf Egyesület 1832-ben voltak, hiszen mint mondtam munka- célul tűzött ki. De örömmel szóltam a ülés is 'volt a konferencia mellett. Gyülekezeti Segély mai szolgálatáról Ezen kívül nagy hangsúlyt helyezett a is, hiszen bármilyen nagyra értékel- Gustav Adolf Egyesület vezetősége jük e szolgálati ágnak a múltját, szá- arra, hogy azokból az egyházakból is munkra mégis az a döntő, hogy ma legyenek képviselők ahol a Gustav hogyan tudja végezni ezt a „tisztsé- Adolf Egyesülethez hasonló munka get” amelyet a közegyház erre a folyik. Így jelen volt a francia, a svéd, munkaágra rábíz. Külön öröm volt a lengyel, a szlovák, a csehszlovákiai számomra, hogy találkozhattam Cseh Testvérek egyházából, az ősz- egyes tartományi egyházak Gustav trák, az NDK, az erdélyi szász egyház Adolf vezetőivel és a Gustav Adolf délegátusa. Ez egyben jó alkalom volt Egyesület elnökségével. H. J. Nölke arra is, hogy így találkozni tudtunk főtitkárral egyházunkat érintő tárgya- egymással, akik hasonló tisztséget lásokat folytattam és az ősszel esedé- töltünk be a különböző egyesületek- kés látogatásának programját készí- ben illetve egyházi munkaágakban. tettük elő, D. Gang egyházfötanácsos- Örülnénk, ha szólna néhány szót az sal, a Gustav Adolf Egyesület elnök- előadásokról is, Főtitkár úr. helyettesével a további kapcsolatok­A fő referátumot Dieter Knall az ról, W. Kroll úrral, a Gustav Adolf osztrák egyház püspöke tartotta, ö Egyesületsajtófönökével, publikációs nemcsak nekünk régi ismerősünk, kérdésekről folytattam tárgyalásokat, hanem a jelenlévőknek is, hiszen Külön öröm volt számomra, hogy ta- több mint 10 éven keresztül a Gustav lálkozhattam Knall bécsi püspökkel, Adolf Egyesület főtitkára volt. A „Di- és dr. Borggrefe pfalzi dékánnal. Azó- aszpóra és ökumené” fötémához dr. ta ők mindketten a Teológiai Akadé- Strauss, müncheni egyházfötanácsos miánk díszdoktorai. Hochenbrunn, a bajor evangélikus diakóniai egyesület üdülő és konferencia központja MÁJUSI KRÓNIKA 100 éve 1885. május 2-án nyitotta meg kapuit az ELSŐ ORSZÁGOS ÁLTALÁ­NOS KIÁLLÍTÁS. A kiállítás Rudolf főherceg és trónörökös védnöksége alatt jött létre, melyet Ferenc József ünnepélyesen nyitott meg. A mező­gazdaság, az erdészet, a bányászat, az ipar, az egészségügy, a közoktatás, a képzőművészet kapott helyet a csar­nokban. Ezzel kapcsolatban nemzet­közi gép, magtermény és állatkiállítás is nyílt. Bemutatták tehát a magyar ipar és mezőgazdaság produktumait. Október végén zárt az első magyar or­szágos kiállítás. 200 éve 1785. május 4-én hunyt el Budán SAJNOVICS JÁNOS nyelvtudós és csillagász. Tordason született 1733. május 12-én. Nagyszombaton bölcsé­szeti, Bécsben hittudományi, majd Győrben és Bécsben szaktanári tanul­mányokat folytatott. Csillagászként Hell Miksa tanársegédje lett Bécsben, majd Nagyszombaton működött az obszervatóriumban. 1768-ban Hell magával vitte Norvégiába, ahol a Vé­nusznak a Nap korongja előtt történt elvonulását figyelték meg (1769. júni^ us). A lapp-magyar viszony kérdésé­nek tisztázásához ekkor fogott hozzá. A dán tudós társaság előtt ismertette eredményeit, de itthon a nemesség fel­háborodva fogadta azt. A sok őt ért támadás miatt lemondott további ku­tatásairól e rokonsági ügyben. Csak csillagászattal foglalkozott. Csillagá­szati könyvecskéje kiemelkedik a korabeli ismeretterjesztő művek sorá­ból is. 225 éve 1760. május 9-én halt meg L. ZIN- ZENDORF gróf, a herrnhutiak püs­pöke. Drezdában született 1700. május 26-án. Otthon kegyes nevelést kapott, majd 10 évesen Francke hallei nevelő- intézetébe került. Jogi tanulmányokat Wittenbergben végzett. Egész Európát beutazta. Itt határozta el, hogy a Jézust igazán szeretőkből új gyülekezetét fog alapítani. Az alkalmat erre az 1722-ben Dávid Keresztély nevű morva ács veze­tésével bevándorolt cseh-morva testvé­rek Zinzendorf birtokain való letelepí­tése adta. A régi cseh-morva formákat megtartva, 1727-ben létrehozta az új egyházat; melyet megújított testvéregy­háznak nevezett. Zinzendorf letette a papi vizsgákat, majd Jablonski berlini református lelkész a herrnhutiak püs­pökévé avatta. Haláláig vezetője, vé­delmezője és éltetője maradt felekezeté- nek. Termékeny író is volt. Kiemelke­dő missziói munkát végzett. Bár a herrnhutiak az Ágostai Hitvallást elfo­gadták, mégis sok sajátosságuk miatt nem volt egyértelmű az egyházi megíté­lésük. 250 éve 1735. május 9-én az erdőhegyi ütközet­ben leverték a békésszentandrási és me­zőtúri PARASZTOK FÖLKELÉSÉT. A mozgalom 1735 tavaszán indult meg. Magukat kurucoknak nevező parasz­tok II. Rákóczi Ferenc visszatérésében reménykedtek, s nem tudták, hogy a nagy fejedelem Rodostóban április 8- án meghalt. Kapcsolatba léptek Szege- dinác Péró pécskai szerb kapitánnyal is, aki az elkeseredett szerb határőrök csatlakozását is megígérte. A fölkelés terve azonban idő előtt kitudódott, Pé- rót elfogták, sőt a békésszentandrásiak fölkelését éppen a szerb határőrök ver­ték le, s az erdőháti ütközetben veresé­get szenvedtek. Péró kapitányt, Pásztor Andrást, Sebestyén Jánost és Szilasi Istvánt kerékbe törték, további 8 felke­lőt lefejeztek, 68-at sáncmunkára ítél­tek és 6 belehalt a vallatás gyötrel­meibe. 225 éve 1760. május 11-én született Kömlődön PÁLÓCZI HORVÁTH ÁDÁM költő, hagyománygyűjtő. 1773-tól Debrecen­ben tanult. Nem akart lelkész lenni, ezért a kollégiumból kimaradva (1780) ügyvédi és mérnöki vizsgát tett. Föld­mérő mérnöki működése után 1783-tól kezdve a Dunántúlon gazdálkodott. Rendezett anyagi körülmények között rendezetlen családi otthonban élt. Sok­oldalú volt az irodalmi tevékenysége. Verseket írt. Van egy vígjátéka is. Nyel­vészeti, filozófiai és természettudomá­nyi műveket, értekezéseket, politikai tárgyú röplapokat jelentetett meg. 1790 táján országosan ismert, népszerű költő volt. A Keszthelyi Helikon min­tájára összefogta és megalakította a fő­ként nőírókból álló Göcseji Helikont. Legmaradandóbb munkája az „Ó és új mintegy ötödfélszáz énekek" c. kézira­tos gyűjteménye (1813), amely a szá­zadforduló dalanyagának páratlan gyűjteménye. Nagybajomban halt meg 1820. január 28-án. 100 éve * 15 1885. május 22-én hunyt el Párizsban VIKTOR HUGO francia költő. 1802- ben, február 26-án született Besancon- ban. Apja Napóleon katonája volt. Hőstetteiért grófi rangot kapott. Fiát is katonai pályára szánta és magával vitte Olaszországba és Spanyolországba is. 15 éves korában irodalmi díjat kapott, majd 1822-ben első verseskötete megje­lenése után XVIII. Lajostól egy évi kegydíjban részesült. 1830-ban azon­ban már örömmel üdvözölte a forra­dalmat, amely szabaddá tette a színpa­dot. 1827-1843 között van drámaírói korszaka. Akadémikus (1841), Fran­ciaország pairje (főura - 1845). Az 1848-as forradalom méginkább beleso­dorta a politikába. 1851-ben száműze­tésbe ment, Belgiumban, Jerey majd Mauernesey szigetén él. 1870-ben tért vissza az éppen ostromlott Párizsba, ahol 1876-ban szenátor lett. 1885-ben az egész francia nemzet gyászolta. 75 éve 1910. május 27-én hunyt el Baden- Badenben R. KOCH, német orvos, a modern bakteriológia és a fertőző be­tegségek elleni védekezés megalapítója. 1843-ban, december 11-én született Klausthal-ban. Orvosi tanulmányokat Göttingenben folytatott, majd gyakor­ló orvos lett. 1872-ben lett kerületi or­vos Wollsteinben. Itt bizonyította be, hogy a sebfertőzések oltással átvihetők egyik állatról a másikra. 1885-ben a berlini egyetem tanára. 1897-ben Indi­ába utazott, ahol az emberi pestissel, majd Dél-Afrikában a trópusi betegsé­gekkel foglalkozott. 1905-ben Nobel- díjat kapott. 1906-ban újabb afrikai út következett az álomkórság tanulmá­nyozására. Tömérdek kitüntetése jelzi, milyen fontos munkát végzett az embe­riség érdekében! 250 éve 1735. május 28-án született Sárospata­kon KERESZTURY FERENC orvos, egyetemi tanár. 1762-ben kivándorolt Oroszországba. 1765-ben boncnok volt a moszkvai egyetemen, 1777-ben pedig áz anatómia és a sebészet tanára lett. Megszervezte az első orosz orvostudo­mányi egyesületet. A fejlődés elvét val­lotta. Kísérletei jelentősek az érzékelés­ről és az élettan különböző kérdéseiről. Orvosi rendészetről is írt tanulmányt. Moszkvában halt meg 1811. február 16-án. 75 éve 1910. május 28-án halt meg Budapes­ten MIKSZÁTH KÁLMÁN író, új<- ságíró, a magyar kritikai realista próza nagy mestere, a nagy palóc. Szklabo- nyán született 1847. január 16-án egy kisbirtokos családban. Gyermekkorá­ban került közeli kapcsolatba a néppel. Gimnáziumba Rimaszombatra és Sel­mecbányára járt, 1866-ban érettségi­zett. Pesten volt joghallgató, de diplo­mát nem szerzett. A közigazgatásban helyezkedett el, s közben több pesti lap munkatársa volt. 1873-ban vette felesé­gül Mauks Ilonát. Három fiúk szüle­tett. Állandó anyagi gondok között élt a család, de sorra jelentek meg elbeszé­lései, regényei, színdarabjai. Műveiben korának igyekezett tükröt tartani. Élettörténetét özvegye írta meg (1922). Nevének vonzereje 1880 tájától Jókaié­val vetekszik. Detre János A

Next

/
Thumbnails
Contents