Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-04-21 / 16. szám
Evangélikus Élet 1985. Április 21. J3 •*- £Q * # GYERMEKEKNEK Rajz: Szabó András I. oszt. Zuglói gyermekbibliakőr Tinédzsereket hívtam egyszer ifjúsági órára. Egy kislány nagyon megsértődött. Kerekre nyitott szemmel, pirosra gyulladt arccal nézett rám: ilyen kicsinek tetszik engem nézni? Hát én már konfirmáltam! Mit jelent ez a furcsa, idegen szó? Az én kis barátnőm szótárában nyilván azt jelentette: befejeztem. Ami ott a templomban történik, az a nagyon kicsik dolga, akiket még oktatni kell és a nagyon öregeké, akiknek már úgysincs más dolguk.1 Pedig megtanulta 6 is, mint minden konfirmandus! A konfirmáció latin szó, megerősítést jelent. Megkereszteljük a kisbabát. Szülei mondják helyette is a hitvallást, az imádságot. Fölcseperedik, kezd érdeklődni a világ dolgai iránt. Elhozzák hát gyermekbibliakörre, a iok minden egyéb mellett hadd halljon Jézusról is! Azután iskolába kerül. Beíratják hittanórára. Megtanul egy halom bibliai történetet. Kezdi már érteni, mi is az a templom, mi az egyház, Kicsoda Jézus, mifélék a keresztyén emberek. Aztán serdülő/ fiúvá, lánnyá növekszik. Tizenkét-tizenhárom éves korban az embert már nemcsak a megtudható, megtanulható tények érdeklik. Rengeteg kérdése van. Véleményt alkot./Elfogad és elutasít. Lelkesedik és dühöng. Épp ez a nehéz kpr a konfirmáció időpontja. S ez jó dolog! Mert a konfirmációban nemcsak új anyagot tanulnak h gyerekek. Ott inkább megvitatják, megbeszélik a dolgokat, keresztyén hitünk legfontosabb elemeit. Hiszen épp itt az ideje annak, hogy az ember önmaga fogadjon el vagy utasítson el valamit. Hogy önálló véleménye legyen, hogy lassan állást tudjon foglalni egyedül is. Megerősítés a konfirmáció. Az a folyamat, amelyben az eddig megszerzett sok vagy kevesebb tudás a keresztyén hitről saját meggyőződésünkké válhat. Amikor már nem küldenek vagy visznek minket a templomba, hanem magunk megyünk. Amikor már nem kérdezi meg a mamánk este, hogy ,j'mádkoztál^lo^^m!^^agem-é«-magöm-n©m szeretek - felkelni és lefeküdni. imádkezíu^öéiküL'.r.2 Ü ti: Ünnep is, mint minden nagyobb állomása az életünknek. A konfirmációi oktatás végén a fiatalok számot adnak arról, amit megismertek. És következik az ünnepély. Ünnepi istentisztelet, amelyen a konfirmandusok vallást tesznek hitükről s válaszolnak a kérdésre: akartok-e ebben a hitben megmaradni? Az oltárhoz térdelnek ezután. Annak jeléül, hogy most már fejükkel is, szívükkel is tudják, kiben hisznek, úrvacsorát vesznek. Megerősödtek, felnőttek. Nem kinőttek valamiből, inkább belenőttek valamibe. Egy tudatos, önálló, már nemcsak felnőttektől irányított keresztyén hitbe. De segítség nélkül nem lehet megállni! Ezért mindazok, akik szeretik őket, együtt kérik Istent: „Legyen hitük rendületlen, Reménységük csüggedetlen. Jézus őket bűntől óvja, És segítse minden jóra!" Értetek is így fognak majd imádkozni. Hogy konfirmációtok ne befejezés legyen, hanem megerősödés. Szabóné Mátrai Marianna A A 'V VASÁRNAP \ f IGÉJE \ Ezek 34, 1-16 ISTEN LESZ NÉPÉNEK PÁSZTORA Életkérdés a juhok számára, hogy milyen a pásztoruk. Hiába van kiváló legelő, ha a pásztor nem vezeti oda őket, hiába a bőséges tiszta vizű patak, ha a pásztor nem ott itatja őket, hiába a zord idő elől is oltalmat nyújtó menedék, ha a vezető nyáját nem ott helyezte biztonságba. A JUHOK BELEPUSZTULNAK ABÚA, HOGY ROSSZ A PÁSZTORUK. Ezékiel próféta korában Isten ilyen nyomorúságra jutottnak látja népét a vezetők miatt. Akik akkor a vezetés szolgálatát vállalták, azoknak nem feladataik teljesítésére volt elsősorban gondjuk. Elsősorban járandóságaik behajtásával és a minél bőségesebb haszonnal törődtek. Éltek jogaikkal és mit sem törődtek kötelességeikkel. Isten ma is féltő gonddal és mentő szeretettel figyeli népének életét. Fáj szivének a rossz pásztorolás miatti nyomorúság, amely a gyülekezetekben, a családok közösségeiben keseríti az életet. A „pásztorok”, vagyis a papok, a presbiterek, a szülők és a keresztszülők jól tudhatják, hogy Isten mindent elkészített népe életének biztosítására: adta az egyházat, az igét és a szentségeket, Krisztus halálának és feltámadásának minden ajándéka a miénk lehet és Isten, mint a példázatbeli király hívja övéit, hívja a vezetőket is: vegyenek, hogy adhassanak. És a nyáj tagjai mégis legelő és forrásvíz hiányában tengetik életüket. Megkeresztelt gyermekeink sokszor a konfirmációig sem jutnak el. Vannak gyermekeink, kik a konfir- r V mációs órán hallják először a Mi Atyánkot. Meg kell hallanunk Isten szigorú, felelősségre vonó szavát. Meg kell hajol- ; junk ítélete előtt. Nem elég bocsánatát kérnünk. El kell fogadjuk Istentől a bűneink miatti nyomorúság orvoslását is. A nyáj megmentése érdekében - Isten döntése szerint 1 j vezetőváltásra van szükség: Ő maga lesz népének pásztora. • Ejjásztor megjelent Jézus személyében. Be is jelenti igéjével: „En vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.” (Jn 10,11.) Értünk elszenvedett halála mutatja, hogy pásztori felelőssége nem üres szó csupán. Véres küzdelemben tette ártalmatlanná a juhok életét fenyegető összes gonosz erőket: ördögöt és halált, és örök életet készített juhai számára. A vezetőváltást minden szinten végre kell és lehet hajtani. A vezetők ne legyenek akadályok, hanem eszközök a Pásztor kezében. Az egyházi vezetők igéje ez legyen: „Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőjévé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet < tulajdon vérével szerzett.” (Csel 20, 28) A családi közösségek vezetői erre az igére figyeljenek: „Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk. (Józs 24,15) Jézus a mi főpásztorunk szánakozik rajtunk, amikor látja „elgyötörtek és elesettek” népének tagjai, „mint a juhok pásztor nélkül”. Ő tudja hogyan és miért cselekedjék: „En örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.” (Jn 10, 28) Nagybocskai Vilmos IMÁDKOZZUNK Urunk Istenünk! Hálát adunk néked, hogy megszántál bennünket. Köszönjük, hogy nem engeded elveszni nyájadat és adtál nekünk igazi Pásztort, aki életét adja juhaiért. Urunk Krisztusunk! Pásztorok) szeretettel irgalmazz nekünk. Bocsásd meg hűtlenségünket és újítsd meg szövetségedet velünk. Engedd, hogy Benned örvendezve és Rád tekintve mondhassuk: Az Úr az én Pásztorom, nem szűkölködöm. Szentlélek Isten! Újítsd meg erőddel, megtisztító tüzeddel egész egyházadat és egyesíts minket szétszórtakat a Krisztus seregében. Ámen. Sose gondoltam volna, hogy azon az úton haladok és oda érkezem életemben, ahol most tartok. Életút. Ez is csak egy poros út, mint az összes többi. Egy-egy nap rárakódik a maga porával és nyomaiyal. Mégis: nem izgalmas? Honnan tudom, hogy valóban az én életemé? Honnan tudhatom, hogy nem kerülöúton járok? Honnan tudhatom meg, hogy a megfelelő sebességgel és a leghelyesebb szabályok szerint haladok rajta? Igaz, hogy kezdettől fogva, amióta csak észrevettem a lépéseimet és érzem az út terhét, állandóan kerestem. Mindig sok út kínálkozott. Szebbnél szebb, kényelmesebbnél kényelmesebb. De valahogy csak ezen az úton érzem igazán jól magam. Pedig néha nagyon göcsörtös, néha egész durva és érdes. Nyáron rendkívül meleg, télen barátságtalan hideg tud lenni. Mindegyikünknek egyetlen útja van. Lehet, hogy egyikünk izgalmasabb utat kapott, másikunk szürkébbet. De mindegyik út. Milyen az életem útja? Kanyargós legalább ennyire, mint ez az út a képen? Sokat kerülgettem különböző okok miatt? Hogyan születik meg az élet- utam? A lépéseim rajzolják? Valaki már előre kirajzolta? Vagy vannak hivatásos útépítők, akiknek mindent megenged Isten? Akik kedvük szerint vezethetik az utat, amerre csak akarják? Egy biztos. Sokat kell keresni. Sokszor kell eltévedni ahhoz, hogy visszataláljak és rajta maradjak. A tanítványok számára nem ez volt a legnehezebb? Megtalálni az utat és rajta maradni. Úgy, ahogy a kisgyermek a félmagas keritéspi lléren ösztönösen próbál-egyensúlyozva menni, bár keze az édesanyjáéba kapaszkodik. Nem játék ez csupán! Több annál. De nem is sport, ahogy a kötéltáncos vagy a gerendán futó begyakorolt, edzéssel elért bemutatóját csodálhatja izgalomra éhes közönség. Csak lépések. Az igazi útkeresés, megmarad a kisgyermek próbálkozásánál sokáig. Mert amikor nagyon stabilnak érezzük, amikor már épp be akarjuk mutatni, amikor már minden akadályt legyőztünk - mindig akkor jön a váratlan baleset. Keressük inkább az igazi utat, mintsem túl korán kiáltsuk: „Kész vagyok!" „Megtaláltam!" „Jó úton vagyok!" Megtalálható. Ugyanúgy van segítség, mint a gyakorlati életben. Van térkép,-és nem nehéz megtanulni elolvasni a jeleket. Van lehetőség a nézelődésre, a próbálgatásra is. Ám ez rövid ideig tart. Utunk legnehezebb terhe épp ez. Egy nap is tengernyi időnek, végtelenül hosszúnak tűnik. Ugyanakkor az egész élet csak pár pillanat... Emberileg akárhol is tartunk, Isten szemében még mindig csak keresők vagyunk. Lehetnek kis és nagy felfedezéseink. Felkiálthatunk, hogy megtaláltuk a legtisztábbat- és a legszebbet. Mégis jobb talán csendesen - kérni: „Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!” Jobb őszinte szivvel vallani: „Az Úr minden ösvénye szeretet és hűség". Szabó Lajos 6. Bach orgonái Kortársai elsősorban nem mint zeneszerzőt, hanem mint páratlan orgonavirtuózt ünnepelték. Idézzünk egy lelkes beszámolót orgonajátékának hatásáról, mely a kasseli nagy orgona átvételéhez kapcsolódik: „... ha úgy tetszik, kizárólag a lábait használja, és ekképpen hozza olyan csodálatra méltó izgatott és sebes mozgásba a templom orgonáját, amilyet mások még ujjaik mozgatásával sem tudnak létrehozni. Amikor Lipcséből Kasselba hívták, hogy az újonnan rendbehozott orgonát megszólaltassa, oly könnyedséggel futott végig a pedálon, mintha csak lábainak szárnyai nőttek volna, és oly teljességgel szólaltatta meg az orgonát, és mindez a jelenlevők fülébe oly mennydörgésszerűén hafolt bele, hogy Fridericus a kasseli uralkodó törvényes örököse megdöbbenten csodálta és lehúzta ujjáról értékes kövű gyűrűjét, hogy Bachnak adja...” (Részlet Bellermann könyvéből.) , Hát ilyen volt játéka, de milyenek voltak az orgonák, melyeken játszott? Két téves felfogással kell szembenéznünk. Az egyik szerint Bachnak tökéletes, csodálatos, hatalmas hangszerei voltak. A másik szerint ellenkezőleg. Kicsi, szegényes, jelentéktelen orgonákon kellett muzsikálnia. Mit mondjunk ezekre a véleményekre? Tény, hogy Bachnak igazán „nagy” orgonája soha nem volt. Az amstadti és weimari orgona - melyek mellett legtöbb darabja született - aránylag kicsi, és felépítésükben nem a legtökéletesebb orgonák voltak. De sietve hozzátesszük, hogy a nagyság még nem minden. A múlt században és századunk elején épített orgonák mai felfogásunk szerint téves hangzásideált követtek túl erős, vastag, sokszor a zenekart utánozni akaró hangjukkal. A túl magas szélnyomás, az előnytelen szerkezet következtében ezek a hangszerek művészi szempontból messze elmaradnak a Bach korabeli, vagyis a „barokk” orgonáktól. Azok az orgonák általában egészséges, jó hangzású, színekben gazdag hangszerek voltak. De kétségtelen, hogy Bach egyik szolgálati helyén sem rendelkezett igazán nagyszabású hangszerrel, amilyeneket fiatal korában Lüneburgban, Lübeckben vagy Hamburgban és másutt láthatott. Egész életében irigykedve emlegette a hamburgi Katalin-templom hatalmas orgonáját, főleg annak tizenhat csodálatos nyelvjátéka miatt. Hogy tökéletesebb és na300 éve született JOHANN SEBASTIAN BACH (1685. III. 21.-1750. VII. 28.) Egy orgona, melynek szakvéleményét Bach adta gyobb hangszer után vágyott, azt világosan mutatja a Mühlhausenbén készített orgona terve is. Ez a tervezet mutatja szakértelmét és elvárásait, melyek meglepő módon megegyeznek a modern orgonatervezés alapel- .veivel. Sajnos Bach nem sokáig maradt Mühlhausenben és amikor a felújított orgona elkészült, ő már Weimarban volt. Az 1709-es orgonaavatásra írt korálelőjátéka (Erős vár a mi Istenünk) mutatja, hogy miképpen regisztrált ezen az»orgonán. A bejegyzések szerint bemutatta a pedálban levő Subbass 32’ mozgékonyságát és a felújított Posaun 16’ átütő hangerejét. Bach Cöthenben nem orgonistaként működött, de innen is el-elutazott orgonapróbákra, sőt 1720-ban megpályázta a Hamburgi Jakab-templom orgonista állását, ahol egy máig is fennmaradt hatalmas Schnitger orgona mellé került volna. Lipcsei korszakában - bár ott sem orgonistaként működött - mégis születtek csodálatos orgonakompozíciók. Késői hatalmas műveit a lipcsei hangszerekre kell elképzelni. Tudnunk kell, hogy sem a Tamás-, sem a Miklós-templom orgonája nem volt „ideális” hangszer. Főleg a pedáljuk volt szegényes. Lényegesen jobb volt az Egyetemi-templom orgonája. összefoglalóan elmondhatjuk, Bach orgonái nem voltak „eszményi” hangszerek, de őt ez aligha befolyásolta. Műveit egy Valóban eszményi hangszerre képzelte §1. Klotz szerint elképzelései az északnémet, pontosabban az ún. „brabanti” orgonatípushoz kapcsolódtak. Ezt zengő Prin- cipálok, bársonyosan puha Fuvolák, színes felhangregiszterek és sok nyelvjáték jellemezte. Milyen orgonákon játszott Bach? A hangszerek közül egy sem maradt meg. Kivétel az arnstadti orgona, melynek játszóasztala ma a városi múzeumban látható és megmaradt az orgona szekrényzete is, valamint.hét eredeti regisztere. Nagyjelentőségű viszont, hogy ismerjük valamennyi orgonájának diszpozícióját, vagyis hangképvázlatát, továbbá a fennmaradt egyéb barokk orgonák révén (Schnitger, Silbermann orgonák stb.) pontos képet alkothatnak a Bach által igényelt hangzásról. ’ Bach zenéje csodálatos tisztasággal bontakozik ki ezeken a fennmaradt barokk orgonákon. Külföldön járva érdemes egy-egy ilyen régi orgonát meghallgatni. Ugyancsak érdemes olyan orgonalemezt venni, amelyen ilyen régi, ún. „történeti” orgonákon hallhatók Bach korálelőjá- tékai, tokkátái és fúgái. Gáncs Aladár >
