Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-04-14 / 15. szám

Evangélikus Élet 1985. április u. Akadémiánk új tiszteletbeli doktorai Az Evangélikus Teológiai Akadémia keretében, 1985. április 24-én megala­kul az Evangélikus Teológiai Társaság. A délután 4 órakor, a Lőcsei út 32. szám alatti templomban tartandó ünnepi ülésen az Akadémia - az Országos Egyházi Elnökség hozzájárulásával - több, a Lutheránus Világ- szövetségben, az ökumenikus mozgalomban és az egyházaink közötti test­véri kapcsolatok kiépítésében kiemelkedő szolgálatot végzett egyházi veze­tőt avat tiszteletbeli doktorrá. Lapunk e heti számától kezdődően az ő életrajzukat közli azzal a kéréssel, hogy olvasóink minél nagyobb számban vegyenek részt Teológiai Akadémiánk ünnepi ülésén. ÜNNEPI NYILATKOZAT Ernst Brinkmann 1926. november 3-án születeti a né­metországi Duisburgban. Szülei: Ernst Brinkmann mérnök és Elisabeth Tho­mas. Iskoláit szülővárosában, majd Dortmundban végezte, ahol 1946-ban tett érettségi vizsgát. Teológiai tanul­mányait 1948-ban kezdte meg a Müns- teri Egyetemen, és 1954-ben fejezte be. Közben egy fél évig Bernben is tanult az ottani teológiai fakultáson és két évig volt tanársegéd Münsterben. > 1954-től 1957-ig segédlelkész volt Dortmundban, 1957. június 23-án avatták lelkésszé. Már segédlelkészi szolgálata idején elkezdte az ifjúsági lelkészi szolgálatot a tanulóifjúságban, később erre a szolgálatra kapott speciális megbíza­tást a Vesztfáliai Evangélikus Tarto­mányi Egyházban. 1959-1963-ig a Dortmundi Paul Gerhardt egyházköz­ség lelkésze volt, majd a vezetője lett a Vesztfáliai Evangélikus Tartományi Egyház ifjúsági munkájának, amelyet 1965-től a főiskolákra is kiterjesztet­tek. I?V3J3Í3 ittfß. '•»; tacmo • 1-969-óta' tartományi egyházi. tárná-' esősként tagja a Vesztfáliai Egyház Ta­nácsának. Feladatai közé tartozik az ökumenikus kapcsolatok ápolása és további kiépítése és a teológiai vizsga- bizottság tagjaként ennek a bizottság­nak a munkája. Elnöké az egyházzenei vizsgabizottságnak. Speciális munkate­rülete a Vesztfáliai Egyház történeté­nek kutatása. 1974 óta egyik kiadója az „Adalékok a Vesztfáliai Egyház történetéhez” c. sorozatnak. 1980-81-ben a bochumi Ruhr Egyetem docense a helyi egyház­történeti tanszéken. 1981 óta elnöke a Vesztfáliai Egyháztörténeti Egyesület­nek, mint ilyen, kiadója az Egyesület évkönyvének. Mintegy 30 kiadványa és tanulmánya jelent meg a helyi egyház- történet tárgyköréből. 1983 óta levele­ző tagja a Vesztfáliai Történelmi Bi­zottságnak. Emst Brinkmann tartományi egy­háztanácsos nemcsak hogy több Ízben szolgált gyülekezeteinkben, hanem egyházunk iránti szeretetéről gyüleke­zeteink, egyházunk intézményei (köz­tük Teológiai Akadémiánk) is meggyő­ződhettek. Egyházaink közötti ökume­nikus kapcsolatok építésén folytatott fáradozásaiért különösen is méltó, hogy Teológiai Akadémiánk tisztelet­beli doktora legyen. Muntag Andor Hein/ Joachim Held A Köln melletti Wesseling városká­ban született 1928. május 16-án. Édes­apja 1948-1957 között a Rajnai Evan­gélikus Egyház elnöke volt. Teológiai tanulmányait Wuppertalban, majd a göttingeni, heidelbergi és bonni egyete­meken folytatta. Mint wuppertali újszövetségi teoló­giai asszisztens az észak-amerikai Te-’ xas és Louisiana államokban volt ösz­töndíjas. Teológiai doktori fokozatát a heidelbergi egyetemen Günther Bornkamm professzornál szerezte ez­zel a témával: „Máté, mint a csodatör­ténetek interpretálója”. Miután 1957—1964-ig a Rajna menti Fried­richsfeld gyülekezeti lelkészeként mű­ködött, négy éven át az argentínai Jósé C. Paz evangélikus teológiai fa­kultásának rendszeres teológiai tan­székét vezette, majd Argentína és Pa­raguay német evangélikus gyülekeze­teinek elnökévé választották La Platá- ban. Amikor Jósé C. Paz és Buenos Aires evangélikus fakultásai 1969-ben egyesültek, ő lett az elnöke az egyetem közös kuratóriumának. Heinz Joachim Held jelenleg - 1975 óta - az EKD külügyi hivatalának az elnöke Frankfurt am Mainban. Tagja, sőt elnöke az Egyházak Világtanácsa Központi- és Végrehajtóbizottságá­nak, elnöke az NSZK és Nyugat-Berlin keresztyén egyházai munkaközösségé­nek, s elnöke az orosz és román ortho­dox egyházakkal, valamint az ökume­nikus . patriarchátussal létesített NSZK-beli teológiai bizottságnak. 1959 óta házas, felesége Anneliese Novák, négy gyermekük van. Honoris causa doktorjelöltünk rend­kívül széles feladatkörébe tartozik te- hát a német evangélikusság külügyi munkájának irányítása, a nemzetközi, és regionális ökúmenikus együttműkö­dés továbbépítése, a különböző egyhá­zakkal való kapcsolatok biztosítása. Sokszor adta Dr. Held elnök úr tanúje­lét annak, hogy nemcsak meggyőződé­se, hanem szívügye is a megosztott vi­lágban élő egyházak szorosabb együtt­működésének előmozdítása, a népek közötti bizalom erősítése, a 3. világ er­kölcsi és anyagi támogatása s a világbé­ke biztosítása. Mindezek alapján tisztelettel aján­lom számára a h. c. doktori fokozat megadását. Fabiny Tibor Bt! Friedheltn Horggrcfc ’'’’ Uilhl Fricdhclm Borggrcíe 1929. decem­ber 21-én Düsseldorfban született nyolcgyermekes családban elsőként. Teológiai tanulmányait 1950—54-ig Wuppertalban, Göttingenben, Basel- ben és Bonnban végezte. Karl Barth, H. J. Iwand, Ernst Käsemann, H. W. Wolff és Oskar Cullmann professzoro­kat tekinti mestereinek. Segédlelkészi évek és a lelkészi vizsga letétele után, 1959-ben lelkész lesz Landau/Pfalz fa­lusi jellegű gyülekezetében, egyúttal es- perességi ifjúsági lelkész is. 1965 óta lelkész a Rajna-parti Ludwigshafen- ben. A kémia-ipari városban mint lel­kész és esperes hangsúlyt tesz az ige­hirdető, a lelkipásztori, a felnőtt-neve­lő, a diakóniai, a beteggondozó, a szo­ciális és ökumenikus szolgálatokra. Kezdeményezésére létesül a Melanch- thon Akadémia. 1974-ben átvette a vá­ros első ökumenikus intézetének veze­tését. Közben tudományosan is to- vábbképzi magát. 1972-ben a prágai Comenius-fakultáson „Egyház a nagy­városért” című értekezésével szerez doktori fokozatot, s ebben már kifeje­zésre jut az, amit élete egyik fő céljá­nak tekint: a kelet-nyugati megbékélés munkálása. Keretül szolgál e tevé­kenységének a pfalzi Gustav Adolf Egyesület, amelynek elnöke 1972 óta. A gyülekezetek nagy áldozatkészségé­ben gyökerező gyakorlati szórvány­segélyező munka mellett a diaszpóra teológiájának továbbfejlesztésén is fá­radozik, különös tekintettel a városi diaszpórára. A Gustav Adolf Egyesü­let lehetőségeivel élve, a közvetlen kap­csolatok szélesítésével és publikációi­val erősíti a kölcsönös megértést és bi­zalmat Kelet és Nyugat között. Mély érzelmi szálak fűzik hazánkhoz, mint­hogy családtörténetének egyik ágazata Magyarországba visz. De évek óta sze­mélyes baráti kapcsolatok is kötik egy­házunkhoz, vezetőinkhez és akadémi­ánkhoz. Prőhle Károly A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériu­ma az 1985. március 26-i kibővített ülésén emlékezett meg hazánk negyven évvel ezelőtti felszabadu­lásáról. Az ott elfogadott ünnepi nyilatkozatot közöljük. (Szerk.) 1.1945. április 4. a magyar nép történelmében sorsdöntő fordulót jelentett. A felszabadulás lezárt egy történelmi korszakot és lehetővé tette hazánk számára a szocialista Magyarország alapjainak leraká­sát. Az 1939. szeptember 1-én meg­indított második világháború kö­vetkezménye az lett, hogy hatvan- millió ember halt meg. Örökbecsű értékek semmisültek meg a barbár pusztítás következtében. Koncent­rációs táborok százait építették fel Európában. A hitleri fasizmus em­bertelen dühe végigsöpört Ma­gyarországon is. A Szovjet Hadsereg felszabadí­totta hazánkat. Szovjet katonák ezrei pihennek magyar földben. Haláluk egy új világ csíráit hordoz­Amikor 1946 végén újra kezd­hettem a tanítást, az akkoriban ké­szült tankönyvek mindegyike egy­szerre tele volt József Attila-ver- sekkel: majdnem mindegyikben ugyanazok a versek szerepeltek. S ezeket szavalták az ünnepélye­ken, gyűlések, értekezletek meg­nyitóján, idézték a szónokok, fel­szólalók, mindenütt. Nem Volt számomra ez teljes meglepetés, hiszen egykori magyar­tanárom is adott már olyan kötetet a kezembe, ahol szerepelt József Attila; a legrangosabb antológiá­ban, Horváth János Magyar Ver­sek Könyvének 1942. évi II. kiadá­sában is szerepelt. Csakhogy: a Makkai-Vajthó féle gyűjtemény­ben inkább a harmincas évek népi­népies hullámára rímelő verseket találhattam, viszont a virtuóz vers­művészt becsülte meg jobban a Magyar Szemle kiadású kötet. Majd 40 éve, 1946-ban egészen más hangú, „új" felfogású költővel talál­kozhattam. Aztán újabb másfél év­tized elteltével, főleg már saját gye­rekeink , felfedezésében" egyszerre megint más oldaláról lehetett­kellett megismernem József Attilát. A szavalóversenyeken az Óda, a Kései sirató került előtérbe, nem utolsó sorbán Latinovits Zoltán szereplései, hanglemezei hatására. Vajon, csakugyan mindig más-más költővel ‘találkoztam? ta magában. Hálásan emlékezünk ezekre a szovjet hősökre és hazánk hű fiaira, akik életüket adták a bé­kéért, hazánk felszabadításáért. Hazánk politikai, gazdasági és társadalmi szempontból romok­ban hevert a felszabaduláskor. Minden tekintetben jövőbe tekin­tő, jövőt építő újat kellett kezdeni. A történelem megtanított minket arra, hogy a szocializmus építése, az életet jelentő béke megőrzése, hazánkban összefogásra és együtt- munkálkodásra készteti a vallásos és nem vallásos embereket. Népünk, s benne egyházunk né­pe is hazánkhoz fűződő rendíthe­tetlen szeretedével a romokon új világot épített. Kötözte és gyógyí­totta a háború ütötte sebeket. Az új társadalmi rend építése közben volt ereje népünknek arra is, hogy Aligha; születésének 80. évfordu­lóján visszatekintve az elmúlt idő­szak „értékelő" szokásaira, gya­korlatára, most joggal foglalhatjuk össze, hogy mindegyik szakaszban József Attilát tanítottuk, ünnepel­tük, de valahogy sohasem a teljes, az egész költőt vettük birtokba, nem egészen engedtük öt közel a szivünkhöz vagy értelmünkhöz. In­kább többé-kevésbé egyoldalúan ál­lítottuk előtérbe azokat a versekét, amelyek ott és akkor nem is magát a költőt jellemezték, hanem egy adott időszak akkor időszerű mon­danivalójának erősítésére, igazolá­sára használtuk az éppen idézett verseket. Most már az egyoldalú és le­egyszerűsítő beállítások után, csakugyan a teljes költő állhat érdeklődésünk középpontjában. Márcsak azért is, mert sokkal többet - és pontosabban - tudunk hányatott életéről, emberi és „hi­vatalos" kapcsolatairól, tehát ma­gát az embert is sokkal plasztiku- sabban láthatjuk a két világháború közötti világ vonzásai és taszításai között; a még mindig befejezetlen filológiai kutatások eddigi eredmé­nyeképp magukat a szövegeket is pontosabban ismerhetjük, keletke­zési körülményeik között; nyilván kevesebb már a túlzás vagy a téve­dés; a kortársi emlékezések rajon­gásait vagy fullánkjait is úgy szőt­te be az idő a távlati képbe, hogy egyik sem rikít a másik terhére, hátrányára. Es lám: mint egykor Kölcsey és Vörösmarty míves klasszicizmusát követte Petőfi és Arany magasszin­tű egyszerűsége, közérthetősége, népszerűsége, úgy most, Ady sajá­tos és nem mindig könnyen követhe­tő jelképrendszere, majd a Nyugat nagyjainak speciális hangja, olykor keresett stílusa után elkövetkezett József Attila költészete. Mint mes­tere - olykor ellenfele - Babits Mi­hály művészete is hallatlan mélysé­gekké és magasságokká egyszerű­södött élete végefelé, úgy most 80 éve született költőknél is az utolsó 4-5 év termésében észlelhető már az a fajta finom egyszerűség, mond­hatnám eszköztelenség, amelyre csak azok képesek, akik már „min­dent" tudnak az életről és a művé­szetről, így képesek arra, azaz meg­engedhetik maguknak, hogy egy­szerű mondatfűzésben, gazdaggá sűrített és mégis közérthető képek­ben fejezzék ki magukat. Amikor Móricz azt írja a Hét krajcárban: „eljött az ozsonnaidő és el is múlt", ugyanazt értettem, érez­tem, mint amikor József Attila nap­számosainak „kenyér s uborka az ebédjük mára", vagy hogy az édes­anyja „álmában tiszta kötényt hor­dott, a postás olyankor köszönt ne­ki". Ha valaki az egyszerűséget összetéveszti a primitívséggel, ak­kor nincs füle a hallásra, szeme a látásra. Itt az a remeklés, hogy az egyszerűség, a tömörítetten is vilá­gos képalkotás nekünk szól, hoz­zánk beszél; minket tesz jobbá, tel­jesebb emberré. Ezért válik a leg­meghittebb élménnyé a Mama, A Dunánál, a Thomas Mann üd­vözlése, a Flóra-versek, a Hazám ciklusai, a Születésnapomra, az íme, hát megleltem hazámat: ezek olyan versek, amelyekkel minden­nap, bármikor szívesen élek együtt, mert ezek a sorok-gondolatok az én prózaibb világom tökéletes költői megfogalmazásai. Most az utolsó évek verseit so­roltam fel; de gondolhatok az emlí­tett tankönyvek, más kötetek más verseire is. Mert világnézetében, hazaszeretetében, humanizmusában és harcosságában József Attila bár­mikor idézett verseiben egy és ugyanaz, lényegében oszthatatlan. Nem lehet verseit más-más korból, életszakaszból „ütköztetni”. Ez benne a nagyszerű, ezért lehet és szükséges bármikor újra elővenni, mert mindig megtaláljuk benne a költőt és korát, s az olvasó is meg­találja benne a saját kérdéseit, kín­zó fájdalmát - a költészet gyógyír­jával együtt. A Tízezer nap c. filmben afféle textusként idézik az alkotók az Al­kalmi vers... sorait: „.. .valamifur­csa módon / nyitott szemmel érzem, I hogy testként folytatódom / a kül­ső világban - / nem a fűben, a fák­ban, I hanem az egészben.” — Igen, annak az egésznek a megismerésé­re, birtokbavételére, élésére vezet el bennünket József Attila költészete s biztat ugyanakkor, hogy élni is érdemes... Ezért is tartom méltó elhatáro­zásnak, hogy április 11-e, József Attila születésnapja nálunk a köl­tészet napja. Margócsy József r----------------------------------------------------------------------------\ Hárs Ernő: Magnólia Mire számítasz, milyen új tavasz lázrózsás arca felé tapogatsz vak rügyeiddel, szegény, ostoba, bizakodó magnólia? Az autóbusz porcsipkés ablakából már hetek óta nézlek. Úgy ketyegsz ki a téli délutánból, némán számolva magadban, mint visszafoghatatlan pokolgépes merénylet. Pedig szelíd vagy, mindennél szelídebb, kit a fagyos szél is szelíden közelít meg, csak vakkantgatva néhányat a járdán, a ritkafogú kerítésen át. A fegyverek világ oltárán te vagy a számonkívüli bárány, a gaztett, amit jegyzékbe ee vesznek, ■'^•(Vi§ft'i1iilfW§^órta''réttenetesebBek1' ’ hemzsegnek a rovásán. Csak én aggódom. Te tudod a dolgod. Magabiztosan duzzadsz, eltökélten. Kivehetetlen milliméterek harcát vívod az időben s a térben. Az óramű ketyeg, s én nap mint nap lemondva-bizakodva várom a kifejletét. Lehet, hogy egyszer bosszút áll a gyenge, s a leggyengébb áll győztesen porondra, kiütve a goromba, talpig felfegyverezve ölő erőseket? (Megjelent a költő: TISZTÍTÓTŰZ c. kötetében: 1984-ben) V ________________________11________________________ Kö ltészet napja 1985 Nyolcvan éve született József Attila a hibákat felfedje és kijavítsa. Volt hoz tartoznak, azok annak hű fiai bátorsága arra, hogy az ellenforra- és népünk, társadalmunk munkás dalmi törekvéseket meghiúsítsa. építő tagjai legyenek. Mindazt, amit népünk az elmúlt A felszabadulás után temploma- negyven esztendőben megalkotott, ink és lelkészlakásaink százait re- a magunkénak valljuk. Evangéli- nováltuk, sok újat is építettünk. Új kus egyházunk tagjai is alkotó Teológiai Akadémiánkon folyik a munkájukkal vettek részt az elmúlt tudományos gyakorlati és nevelői negyven esztendő szorgos munká- munka. Szeretetintézményeinkben jában. Mivel az elért eredményeket diakóniai szolgálatot folytatunk, egyházunk népe is magáénak vall- A Magyarországi Evangélikus ja, azért ennek megőrzéséért, to- Egyház sajtószolgálata tájékoztat, vább fejlődéséért a történelem Ura tanít, tanúskodik egyházunk és előtti felelősséggel továbbmunkál- gyülekezeteink életéről, az egyhá- kodni kötelességünknek tartjuk. zunkban folyó teológiai munkáról A társadalmi igazságosság egyre cs szeretetszolgálatról, szélesebb érvényesítésével népünk Mi keresztyének felszabadult és hazánk megteremtette a lehetősé- hazánkban örvendezve, szabadon gét annak, hogy e hon minden hű és boldogan éljük keresztyén éle- fia nemzeti egységben munkálkodjon tünket. Az egyházunkban folyó a haza felvirágzásáért, népünk fel- munkát gyülekezeteink életét emelkedéséért. Mindebben Isten - amelyet a Szentlélek hitre hívó, gondviselő szeretetének a jelét látjuk, megtartó ereje és hatalma épít - 2. Isten kegyelmét tapasztaltuk láthatták azok, akik az elmúlt esz- meg abban is, hogy a Magyarorszá- tendőben a Lutheránus Világszö­gi Evangélikus Egyház az elmúlt vétség Budapesten tartott nagy­negyven évben megtalálta helyét és gyűlésén részt vettek. Egyházunk szolgálati lehetőségét ebben a társa- hitével és teológiai munkájával is dalomban, hazánkban. Isten dicsőségét és az egész emberi­Egyházunkat, társadalmunkban fg javát munkálóan vesz részt a semmiféle hatalmi vágy, előjogok keresztyenseg nagy csaladjában, megszerzésére irányuló törekvés 3* A Magyarországi Evangélikus nem vezeti. Az elmúlt negyven esz- Egyház örömmel és Isten előtti fele- tendőben megtanulta: Jézus Krisz- lősséggel vesz részt a jövőben is a tus szolgáló szeretete egyházától és népünk között folyó munkában, népétől a szolgáló, másokért élő Valljuk, hogy a becsületes, kitartó, életformát követeli. alkotó munkára az élő Isten hívott Számunkra a szolgálat helye a el minket. Annál is inkább öröm­forradalmi változások között élő, mel veszünk részt ebben a munká- szocializmust építő hazánk. A haza ban> mert dvi szempontból ha- nemcsak a föld, amelyen élünk, zánkban minden embert egyenlő- A haza az e földön élő emberek nek tartanak. Munkálkodunk a közössége, azok a törvények, ne- társadalom legkisebb sejtjének, a mes törekvések, amelyek az embe- családnak a megbecsüléséért,^ tisz- reket együtt tartják és közös mun- taságáért. Az idős fáradtléptű em- kára, alkotásra késztetik. A haza- bertársaink tiszteletben tartásáért, szeretet a keresztyéneket nemcsak derűs öregségéért. Munkálkodunk büszkeséggel, hanem Isten előtti a béke megőrzéséért. Valljuk, hogy felelősséggel is eltölti. Mivel a Isten „parancsa az, mindenki éljen, Szentlélek az evangélium által em- Örömgyilkos féljen, Parancsa az, bereket ébreszt hitre és egyesít kö- mindenki éljen.” Az élet Istenének zösségbe, azért az egyház, mint em- engedelmeskedve minden tőlünk berek közössége beleépül a körű- telhetőt megteszünk azért, hogy a lőtte élő társadalom közösségébe és letet fenyegető nukleáris katasz- sokoldalú vonatkozásban van az trőfáLmegakadályozzuk, emberiséggel. Ahogyan Jézus A golgotái kereszt nem a szénve- Krisztus sem csupán Isten népéhez désre, az értelmetlen életre mutat, jött, hanem az egész világhoz, hanem az élet értelméről, értékéről, ugyanúgy az egyház sem tagadhat- a másokért végzett munka szépsé- ja meg a világért való szolgálatot, géről és elkötelezéséről tanúskodik. Az 1948-ban megkötött Egyez- A kereszt az Istennek engedelmes mény új fejezetet nyitott az állam életre, a felebarátért végzett szolgá- és az egyház között, amelynek latra mondott fénylő igent, alapján a kölcsönös bizalom és Mi, a Magyarországi Evangélikus megértés jegyében haladhatunk Egyház Országos Presbitériuma előre népünkkel együtt. gyülekezeteink lelkészeit, presbite­Jézus Krisztusra figyelve és neki reit és minden tagját a szolgáló sze- engedelmeskedve kidolgozta egy- retetre, a becsületes munkára, a ha­házunk a diakóniai teológiáját, zaszeretetre, felebarátaink és ember­Egyházunkban hirdetjük Isten igé- társaink életének, boldogabb hol- jét, tanítjuk gyermekeinket és ifja- napjának munkálására hívjuk fel. inkát. A gyülekezetekben folyó . Kérjük a történelem Urát, áldja munka mellett Gyenesdiáson ifjú- meg hazánkat, egyházunkat, né- sági konferenciákon, a fóti kántor- pünket és annak vezetőit. Adjon képző tanfolyamokon munkálko- békességet az egész világnak. Erez- dunk azért, hogy akik egyházunk- tesse szeretetét minden emberrel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents