Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-03-24 / 12. szám
Evangélikus Élet 1985. március 24. A tanúkat idézzük „.. .Megrökönyödött az előadó...” „Megrökönyödött az előadó: az élő Istenről van szó! Erre megjegyeztem: nyomorúságos egy „élő Isten” az, akit fegyverekkel, német és magyar fegyverekkel kell megmenteni. Blaszfémia, mondották... blaszfémia, válaszoltam, hogy ilyen törpévé tesszük őt...” Lehel Ferenc nyugalmazott szombathelyi lelkésszel az 1932-1945 közötti időszakról beszélget Fehér Károly esperes. A visszaemlékezés második részét adjuk közre. A németországi tapasztalatok után már itthon élted át tengelici lelkészként Magyarország hadbalé- pését. Hogy fogadtad ezt? Nagyon leverő volt. A magyar csapatok részvételére a Jugoszlávia elleni német támadásra Teleki öngyilkossággal válaszolt. A Barbarossa tervben Magyarország mint hátország szerepel. A S. U. ellen az első nagy támadásban Románia és Finnország vesz részt. Majd rövid időn belül - nyilvánvalóan a kilátásba helyezett területi jutalom hatása alatt is s két bécsi döntés meghálálására hazánk is bekapcsolódott, de az egyházak is segítették a háborút a maguk eszközeivel. A magyar katonák már kint voltak a fronton, mikor Bonyhádon 1941-ben 44 lelkész jelenlétében egy lelkész arról beszélt: mi a kötelességünk a hadbavonultak családtagjaival szemben... sokan nem tudják, miért is folyik a háború. Közbeszóltam: én sem tudom. Megrökönyödött az előadó: az élő Istenről van szó! Erre megjegyeztem: nyomorúságos egy „élő Isten” az, akit fegyverekkel, német és magyar fegyverekkel kell megmenteni. Blaszfémia, mondották. .. blaszfémia, válaszoltam, hogy ilyen törpévé tesszük őt. A legtragikusabb, hogy az ateista bolsevizmussal egy praktikusan gyakorlati egyházi ateizmus lép a sorompóba... Mivel sokat beszéltek a keresztes háborúról a keresztény Magyarország s Európa védelmében, emlékeztettem a Háry János filmre: a magyar oldalon vadvirágos rétek, a határon lévő őrház ablakában muskátli virágzik... odaát Oroszországban viszont jégcsapos .őrház, végtelen hómezők. Elet csak nálunk... pedig úgy fordul a megrostáltatás után élőbb a hit s nálunk a „keresztény Magyarországon” nem lett kínzó probléma népünk szociális elesettsége s csak szemlélői vagyunk, hogy a zsidógyűlöletnek - mellyel megoldatlan problémákról tereljük el a figyelmet - égig csap a lángja s már úgy fordul készenlétbe helyezik a vagonokat. .. így a felszólalás. Milyen visszhangja volt felszólalásodnak? Teljesen elutasították megjegyzéseimet. Egyedül Foltin Brúnó jött oda hozzám azzal: ElgondolTéltemető - Tavaszköszöntő JA »á íIe^üjQÍíIi * Viharos és eseménydús századokat megért paróchiánk ablakánál állva tekintetem megakad az udvar nevezetességén, az öreg akácfán. Törzsét még hó borítja. Hárman is alig tudnánk átkarolni. Mint facsemete az Alföldön eresztett gyökeret, s ismereteink szerint Szarvas nagy papja, 'Tessedik Sámuel küldte ajándékul és próbaként: meghonosítható-e Pest vidékén. Több mint 200 éve dacol idővel, viharokkal, még tavaly is lombot eresztett. Madarak ugrálják körül, egymássaj harcolva a számukra kitett kenyérmorzsákért és ételmaradékért. Cinkék, feketerigók, vadgalambok és természetesen verebek tarka csivitelő serege. Egy kis rigó fittyet hányva a harkály kopogtatására amint ügyködik a 200 éves fatörzsön, mohón lakmározik. Mindenkit elűz, még társait is az alkalmi teríték mellől, önzés!- mondhatnánk, de az éhség is nagy úr. Itt pedig a létért folyik a harc. Hónapok óta, hisz a tél, ami reménységünk szerint csak-csak véget ér, hosszú és kemény volt. Próbára tett minket embereket is, hát még a természetet és annak lakóit! Á tél népgazdasági többletkiadásai és kárai lassan ismertté lesznek, de hogy hány gyümölcsöt vagy árnyékot ajándékozó fa nem hajt ki a tavaszon, az még nem ismert. Mint ahogy azt se tudjuk, hogy kertjeinkben, parkjainkban és erdeinkben hány kis énekes nem köszönti füttyszóval és csiripeléssel az enyhülő hajnalok felkelő napját. Van még valami, amiért e néhány sort papírra vetettem. 1855-ben, tehát 130 esztendeje halt meg Petényi Salamon János, a magyar tudományos madártan megalapítója. Kevesen tudják róla, hogy evangélikus lelkész volt, s a cinkotai lelkészi állását feladva Európa-híríí ornitológusként dolgozott haláláig a Magyar Nemzeti Múzeumban. Emlékét a paróchia falán márvány tábla őrzi. Egy kedves népdalunk első sora így szól: Tavaszi szél vizet áraszt virágom, _ virágom... De nemcsak vizet áraszt, hanem turistákat, kirándulókat is a szabadba, családokat a kiskertekbe, s hivatásszerűen ezreket a mezőgazdaságba. Kit pihenni, kit munkára. Bármilyen minőségben is legyen találkozásunk a természettel, óvjuk, védjük azt. Ha nem is azon a szinten, ahogy Tessedik vagy Petényi tették a maguk korában, de féltő szeretettel, az Istennek való számadás gondolatával. Hisz az életet védjük, nemcsak a mienkét, hanem utódainkét is. Szalay Tamás kodtató dolgokat mondottál. Fölösleges mondanom, hogy ez nekem akkor igen jólesett, s sohasem felejtem el, de azt sem, hogy a fodrásznál részt vevőkkel vitába keveredett nem tágított attól, hogy felszólalásomat teológiai és nem politikai szempontok szerint kell megítélni. Ügy tudom, munkaszolgálatos voltál? Igen. Háromszor felszólítottak tábori lelkészi - szolgálatra. Nem tudtam vállalni. Ez az egyház asz- szisztenciáját jelenti bizonyos mértékben az értelmetlen háborúban. 1944. augusztus havában mint munkaszolgálatost Pécsre hívtak ; be a 404-es munkászászlóaljhoz. Lovakat vettek át. Az egyik Sch. nevű őrmester magához szólított: Hadd lássuk mennyire demokrata a mi papunk! Utasított, hogy szedjem fel a lótrágyát. Villát vagy lapátot kértem. Begorombult. Elindultam s kezdtem kézzel felszedni a lótrágyát... Munkaszolgálatos társaim között morajlás futott végig. Tiltakoztak. Nem eredménytelenül. Nem kellett kézzel végeznem a munkát. Utólag tudtam meg, hogy a tiltakozást Prantner József és egy pécsi kommunista villanyszerelő szervezte meg... az an- tiklerikálisok a klérus egy tagja mellettHogyan dolgoztad fel állásfoglalásaidat magadban? Káldy püspök úrral egyszer arról beszélgettünk, amit tett a gettóban s Ő nagyon halkan csak annyit mondott, azt tettem amit tennem kellett. Csak halkan lehet arról beszélni amit tesz valaki s döntő a kell. Amit Franciaországban és Berlinben átéltem és hallottam nem veszhetett el nyomtalanul. Sztehló Gábor sógorom is csak halkan beszélt arról, amiért ma is hangosan sokan áldják... s az Illyés Gyula-i „nem elég”-gel. Nie- möller a koncentrációs táborból kikerülve így nyilatkozott: nem hiszem, hogy az örök Bíró előtt meg állhatok, hisz életben maradtam. (Következik a befejező rész: a munkaszolgálat különös vége és a kitelepítési problémák) r BÖJTI SZÓTÁR J Hárs Ernő: A fügefa dicsősége A pogány tél nem vett rajta erőt rí rügyei apró buzogányait •A isíVftjidJl fcL .ßrji jUiíi t+o forgatva áll az u/ tavasz lUL) JLO&&JIG sár-kétség közt a növény-tiszta hit Levele adni s kérni nyílt tenyér öt harsogózöld tagolatlan ujj mely felett vakon néz el a kevély s melytói a bölcs alázatot tanul Mit fog teremni egyremegy neki édeslevú gyümölcsöt vagy fanyart a puszta szándék dicsővé teszi hogy végzeténél nagyobbat akart (Megjelent a költő: TISZTÍTÓTŰZ c. kötetében: 1984-ben), FELVETEL A TEOLÓGIAI AKADÉMIÁRA Szenvedés Az ember általában nem szívesen szenved. Ha fáj a feje, hamarosan beveszi a fájdalomcsillapítót, azzal az indokolással, hogy nincs értelme szenvedni, ha meg is szabadulhatok a szenvedéstől. A gyógyító orvostudománynak is az a szándéka, hogy megmentse az embert a szenvedést okozó betegségektől. Jézus is szívesen kikerülte volna a szenvedést. Az evangéliumok bizonysága szerint azért imádkozott, hogy, ha lehetséges, távozzék el tőle a szenvedés keserű pohara (Mt 26,39). Neki is könnyebb lett volna, ha nem kell elszenvednie az egyedülmaradás fájdalmát, a ke- resztút gyötrelmét és a megfeszítte- tés kínjait. Ő azonban végigjárta a szenvedés útját. Az embereket viszont nem hagyta szenvedni. Amikor csak alkalma volt rá, enyhített az emberek szenvedésén. Testi betegségek, lelki gyötrelmek, éhség által megkínzott embereket látva könyörületességre indult. Betegeknek gyógyulást, bűnösöknek bocsánatot, éhezőknek kenyeret hozott. Értünk végzett földi szolgálatának drága ajándéka ez a szenvedésekből szabadító szeretete. Ez a szeretet minket is beállít a szenvedés elleni küzdelembe. Mi sem mehetünk el közömbösen a szenvedő ember mellett. Nem vehetjük csak egyszerűen tudomásul azt, hogy a világban sok a segítségre szoruló, a beteg, az éhező ember. Mindent meg kell tennünk, hogy szűnjön a szenvedés. Ezt tesz- szük akkor is, amikor Afrika szenvedő népét támogatjuk adományainkkal. Ami elkerülhetetlen Evangélikus egyházunk lelkészeinek képzése a budapesti Teológiai Akadémián történik. Akik a Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják, felvételi kérvényüket az Akadémia Felvételi Bizottságához címezve - az Akadémia Dékáni Hivatalának (Budapest XIV., Lőcsei út 32. 1147) augusztus 15-ig, a katonakötelesek pedig július 1-ig küldjék meg. Az akadémiai felviteli kérvényhez a következő okmányokat kell mellékelni: 1. születési bizonyítvány, 2. a legmagasabb iskolai végzettségi (érettségi) bizonyítvány, 3. helyhatósági vagy más bizonyítvány, amely a kérelmező lakását, szociális helyzetét, szülei foglalkozását és keresetét, ill. szociális viszonyait feltünteti, 4. orvosi bizonyítvány, amely igazolja, hogy a jelentkező főiskolai tanulmányokra és lelkészi pályára alkalmas, 5. keresztelési bizonyítvány, 6. konfirmációi bizonyítvány, 7. részletes önéletrajz, mely feltarja a kérelmező családi és társadalmi körülményeit, valamint a lelkészi szolgálatra jelentkezés okait, 8. esetleg egyházi működésről szóló bizonyítvány. - A felvételhez szükséges az illetékes lelkész bizonyítványa, mindenesetre annak a lelkésznek ajánlása a jelentkező lelkészi pályára való alkalmasságáról, aki a folyamodónak az utóbbi időben a lelkipásztora volt. - Ezt a bizonyítványt a lelkészi hivatal a kérvénnyel egyidejűleg küldje meg külön levélben közvetlenül az Akadémia dékánjának cíMégis van olyan szenvedés, ami elkerülhetetlen. Azokra az esetekre kell gondolnunk, amikor a szeretet szempontja teszi elkerülhetetlenné a szenvedést. A másokért.ómként vállalt szenvedésnek van egyedül értelme. Ilyen például az édesanya önfeláldozó szeretetből fakadó szenvedése, amikor világra hozza, felneveli, betegsége idején éjjelnappal ápolja gyermekét. Megváltó Urunk szenvedése ilyen önként vállalt és értünk hordozott szenvedés volt. Ezért van értelme. Egyébként tragikus sors, méltatlan megaláztatás, igazságtalan ítélet lenne a kereszten elszenvedett kínos halál. így azonban önkéntes áldozat a mi üdvösségünkért. Szenvedett helyettünk, hogy mi ne szenvedjünk kárhozatot, hogy mi megszabaduljunk az örök gyötrelemtől. Félretette a hatalmat Szenvedése egyedülálló volt, hiszen ő elkerülhette volna a szenvedést. Megtehette volna, hogy kér egy sereg angyalt a maga védelmére. Isteni hatalmával szembeszállhatott volna az őt elfogó, vallató, gyötrő emberi erőkkel. Mégsem tette ezt. Vállalta a szenvedést. Félretette a hatalmat. Isten szenvedő szolgájává lett. Szenvedése így lett megváltó szenvedés. Ő több mint egy a szenvedők közt, az Ő szenvedése az egyedül üdvözítő. Krisztus mindenkiért szenvedett. Ebben a vonatkozásban is példátlan az ő szenvedése. Ha emberekben, bennünk van is készség arra, hogy áldozatot hozzunk testvéreinkért, barátainkért, ki lenne képes arra, hogy ellenségeiért áldozza fel magát. Jézus ellenségeit is szerette, imádkozott értük, s kiszolgáltatva magát nekik, értük is meghalt. Mérhetetlenül több ez minden emberi önfeláldozásnál. Mindebből az a végső következtetés adódik, hogy csak a szeretetből másokért vállalt szenvedésnek van értelme, mert ebből fakad élet. Megváltónk szenvedése és halála így terem számunkra életet. De a mi életünkben is csak akkor és ott van a szenvedésnek értelme, amikor és ahol azt önként vállaljuk a felebarátunk érdekében, azért, hogy az szabaduljon szenvedésétől. Ezért küzdeni böjti fejaí)a£$z élet szolgálata. Vető Béla mezve. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatban is lehet mellékelni. A másolatot „egyházi használatra” megjelöléssel egyházközségi lelkész is hitelesítheti. Az akadémiai tanulmányi idő öt esztendő. Az Akadémia hallgatói kötelezően lakói a Teológus Otthonnak, ahol lakást és teljes ellátást kapnak. A jó tanulmányi eredményt elért és rászoruló hallgatók ösztöndíjban is részesülhetnek. A Felvételi bizottság döntését felvételi vizsga előzi meg. Ennek időpontjáról a Dékáni Hivatal kellő időben értesíti a jelentkezőket. A Felvételi vizsga anyaga a következő: írásbeli zárthelyi dolgozat után szóbeli vizsga következijc, mindkettő a következő anyag ismeretéből áll: 1. Általános bibliaismeret (a négy evangélium és Mózes öt könyve), ,2. Luther Márton Kiskátéja, 3. Énekeskönyvünk Luther-éne- kei, 4. A „Hitünk-életünk” című hittankönyv, valamint dr. Pröhle Károly: Az Evangélium igazsága c.” tankönyv anyagának ismerete, 5. Dr. Fabiny Tibor: Egyházismeret c. jegyzet, amelyet kérésre, megküldünk. 6. Az Evangélikus Élet, a Lelkipásztor, a Theologiai Szemle és a Diakonia 1984. és ez évi anyagának vázlatos ismerete, 7. A magyar történelem, 8. Magyar nyelv es irodalom. A fenti anyaghoz esetleg szükséges segítségért a jelentkező forduljon bizalommal gyülekezeti lelki- pásztorához. Rapcsányi László: Búcsú SCHEIBER SÁNDORTÓL Alig másfél éve, 1983 nyarán hazai és külföldi üdvözlő táviratok, tanítványok, barátok, tisztelők tömege köszöntötte Scheiber Sándort 70. születésnapján. A professzor, bár sosem kedvelte az ünneplést, mégis láthatóan jólesett számára, hogy maga körül láthatja munkájának élő folytatóit, de válaszbeszéde mindössze három percig tartott. „Én nem vagyok nagy tudós - mondta - csak egyedül maradtam. Akik nálam különbek voltak, nem jöttek vissza vagy elhagytak. így egy tragikus korszakban magamnak kellett újraépíteni a Rabbiképzö Intézetet, tanítványokat oktatni, szervezni, szerkeszteni, korrigálni, levelezni. Mindez erőim legjavát vonta el a- munkától. Sokszori és csillogó csábítással szemben itthon maradtam. Marasztalt a hivatástudat, marasztalt a magyar nyelv és irodalom szeretete...” Mi pedig tegyük hozzá, hogy Scheiber professzor beláthatatlanul nagy kertet ültetett. Irodalmi munkásságának bibliográfiája másfél ezernél több tételt sorol fel s hol van még a Magyar-Zsidó oklevéltár vaskos 17 kötete, mely az egyetemes magyar művelődés- és gazdaságtörténet fontos forrása. Az ö mikrofilológiai kutatásaiból ismerjük a régi és új magyar irodalom számos müvének keletkezéstörténetét, világirodalmi vándormotivumait. Lenyűgöző szorgalommal munkálkodott, és szűkösen jellemeznénk tudományos tevékenységét, ha úgy tekintenénk, hogy középpontjában kizárólag a hebraisztika és a judaisztika állott, mert ennek a két önmagában is számos ágazatot magába foglaló tudománynak a művelését a legszélesebb kultúrtörténeti és folklorista háttér ismeretében végezte. A Magyar Rádió hangarchívumában, a közismert bibliatörténeti sorozatok mellett, számos - hangszalag őrzi beszélgetéseit. Július 9-én lett volna 72 éves. Halála a mi veszteségünk is. Elhangzott 1985. március 4-én, hétfőn a Reggeli Krónika műsorban Kossuth: 7.40-kor.
