Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-03-10 / 10. szám
3.oldal Evangélikus élet 1985. Prőbasz&m. A tanúkat idézzük VISSZAEMLÉKEZÉS 1939-1941 Árulás következménye volt-e a szatmári béke, amely elgáncsolta a magyar lehetőségek kibontakozását, vagy a történelmi kényszerűség szülötte? Hogy a kérdésre válaszolhassunk, tekintsük át a Rákóczi- szabadságharc külső történetét. Rákóczi kezdettől árulás következménye volt-e a*szatmár! béke, amely elgáncsolta ÉRDEMES MEGNÉZNI A mellékelt képeken cinkotai evangélikus templomunk látható. A kétmilliós főváros sok-sok temploma között szerényen húzódik meg a város peremén. Magyarországi evangélikus templomaink többsége a Türelmi Rendeletet Franciaország meggyöngülése arra késztette Rákóczit, hogy másutt keressen támogatást. Követei sorra járták az európai udvarokat. Megkeresték a porosz királyt, jártak a dán udvarban, s ismételten, jelentkeztek XII. Károly svéd királynál - de eredményt sehol sem értek el. A porosz és a dán királyság érdekei egyaránt a császárral való jóviszonyt írták elő, bár titokban mindkét udvar rokonszenvezett a magyar protestánsokkal. XII. Károly már Lengyelországban hadakozott Nagy Péter orosz cárral és II. Ágost lengyel királlyal, így érthető, hogy továbbra sem kívánta súlyosbítani helyzetét azzal, hogy a magyarok miatt szembekerüljön a Habsburgokkal. Hosszas habozás után ekkor határozta el a fejedelem hogy megpróbálja a török Porta támogatását megnyerni. A külpolitikai elszigeteltség volt egyik fő oka, hogy Rákóczi 1706- ban Nagyszombatban tárgyalásokat kezdett a császári udvarral. Bécs azonban a magyar követelések legtöbbjének teljesítése elől elzárkózott. 1707-ben Rákóczi előtt új külpolitikai lehetőség tűnt fel. I. Péter orosz cár a XII. Károly svéd királlyal folyó háborúban elszigeteltnek érezte magát. Korábbi szövetségesét, II. Ágost lengyel királyt a svédek kiszorították országából, s helyébe XII. Károly saját jelöltjét, Leszczynski Szaniszlót ültette. A lengyel rendek sandomierzi konföderációja az oroszokhoz fordult támogatásért. A cár Leszczynski- vel szemben Rákóczit jelölte a lengyel trónra; ebbeá az értelemben jött létre Péter és a fejedelem közt az 1707-es varsói szerződés. Rákóczi vállalta, hogy ha az országy- gyülés megválasztja, elfogadja a lengyel trónt. Igaz, a poltavai csatában 1709. július 8-án Péter cár megsemmisítette XII. Károly hadseregét, s ezzel döntő vereséget mért a svéd katonai nagyhatalomra. A külpolitikai helyzet azonban nem Magyarország javára, hanem ellenére módosult. Lengyelországba visz- szatért a Habsburg-barát II. Ágost, s - mivel a Baltikumért folyó harc még nem fejeződött be I. Péter is a császárral való jó viszony fenntartására törekedett. 1710 novemberében a Porta hadat üzent Péter cárnak, így a külpolitikai helyzet még inkább a császárral való jó viszonyt írta elő az orosz politika számára: Moszkva nem kockáztathatta, hogy a magyarok miatt szembekerüljön Béccsel, s az a Portát támogassa. Más lett volna a helyzet, ha Rákóczi fegyveres segítséget tud adni a cárnak a törökök ellen, vagy a franciák révén békéji közvetít a Porta és Péter közt. Áz 1708. őszi trencséni csata azonban megtörte a kuruc hadsereg erőjét, Rákóczi már a császári csapatok előnyomulását sem tudta feltartóztatni, nemhogy még mást segítsen. XIV. Lajos pedig elzárkózott az oroszok és svédek közti közvetítés elől. A teljes külpolitikai elszigeteltséghez járult a magyarországi belső helyzet erős romlása. Az ország a nyolcéves háborúban elpusztult, lakossága belefáradt a küzdelembe, a hadakat pestisjárvány tizedelte. A kezdeti felismerés igazolódott: a szabadságharc pusztán saját erejéből nem győzhet. Persze a császári sereg sem volt sokkal jobb helyzetben. Mégis más volt a császári sereg helyzete. Az ország háromnegyed része már újra az ő kezén volt, így az élelmezés, az utánpótlás és az újoncozás szempontjából helyzete előnyösebb. Egyébként sem csak Magyarországra támaszkodhatott, utánpótlási bázisként az egész monarchiára számíthatott. Mindez azokat igazolja, akik úgy vélték, nincs más megoldás: ki kell egyezni a bécsi udvarral. 1711-ben a megegyezés gondolata kerekedett felül bécsi politikai 'körökben is. A kuruc hadak, ha megfogyva is, de még fegyverben álltak, leverésük sokáig elhúzódhatott. A császári politika pedig presztízsokokból súlyt helyezett rá, hogy az európai béketárgyaláson már a magyar kérdés lezárásával jelenjen meg. Ezért* az udvar engedékenyebbnek mutatkozott, mint korábban bármikor. E kedvező alkalom elszalasztása, a harc folytatása azt jelentette volna, hogy a belső és külső támasz megszűnik. Franciaország meggyöngülése arra késztette Rákóczit, hogy másutt keressen támogatást. Követei sorra járták az európai udvarokat. Megkeresték a porosz királyt, jártak a dán udvarban, s ismételten jelentkeztek XII. Károly svéd királynál - de eredményt sehol sem értek el. A porosz és a dán királyság érdekei egyaránt a császárral való jóviszonyt írták elő, bár titokban mindkét udvar rokonszenvezett a magyar protestánsokkal. XII. Károly már Lengyelországban hadakozott Nagy Péter orosz cárral és II. Ágost lengyel királlyal, így érthető, hogy továbbra sem kívánta súlyosbítani helyzetét azzal, hogy a magyarok miatt szembekerüljön a Habsburgokkal. Hosszas habozás után ekkor határozta el a fejedelem hogy megpróbálja a török Porta támogatását hiegnyemi. A külpolitikai elszigeteltség volt egyik fő oka, hogy Rákóczi 1706- ban Nagyszombatban tárgyalásokat kezdett a császári udvarral. Bécs azonban a magyar követelések legtöbbjének teljesítése elől elzárkózott. 1707-ben Rákóczi előtt új külpolitikai lehetőség tűnt fel. I. Péter orosz cár a XII. Károly svéd királlyal folyó háborúban elszigetelt A LUTHERÁNLA ÉNEK- ÉS ZENEKARA február 17-én, vasárnap du. 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templomban előadja BACH: H-MOLL MISÉJÉT Közreműködnek: Verebics Ibolya Kertesi Ingrid Szalai Zsuzsa Fülöp Attila Berczelly István Trajtler Gábor Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: DR. KALDY ZOLTÁN püspök A belépés díjtalan. MEGJELENT Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből Luther Márton születésének 500. évfordulójára Szerkesztette: Fahányi Tibor Ára: 295 — Ft Kapható: Evangélikus Sajtóosztály 1088 Budapest, Puskin u. 12. kővető években és az azt követő időben épült. Az Árpád-korabeli időkből elenyészően kevés templom áll egyházunk tulajdonában és használatában, magam csak a lovászpatonai és cinkotai templomokról tudok. A cinkotai templom egy része a XII. században épült, egyhajós templomként. A tatárjárás során erősen megrongálódott, amit csak a XIII. században javítottak ki. A XIV. és XV. századokban jelentős átalakításokat végeztek rajta. A reformációt követő korban helvét hitvallású testvéreink használták. Egyházi iratok bizonysága szerint 1699 óta Van evangélikus egyházunk tulajdonában. A cinkotai evangélikusság (a szlovákiai Micsinyéról idekerült telepesek) 1774-ben folyamodtak a Helytartótanácshoz engedélyért, hogy templomukat bővithetnék. Indokként szerepelt a kérelemben, hogy Keresztár (ma Bp. XVII. kerülete), Cslktarcsa (ma Nagytarcsa), Csömör, Fót, Csornád, Palota (ma Bp. XV. kerülete), és Mogyoród sok ágostai hitvallású embere jön össze a templomban, s ehhez még hozzá kell számolni' aJPestrő/ és Budáról illetve máshonnan alkalmanként idelátogatókat. A templom bővítését az uralkodó 1775. április 15-én engedélyezte, s a bővített ill. átalakított templom 1766 augusztusára készült el Jung József neves korabeli pesti építész és Hacker József ácsmester tervei és irányítása mellett. Lényegében az így átalakított templom szolgált istentiszteleti helyként kisebb-nagyobb külső és belső renoválásokkal az elmúlt évekig. BARANYI FERENC Nem tudom Nem tudom, miről szól az élet, csak azt tudom: nem nyugalomról, nem macska-kényes renyheségról, amely pufién körüldorombol, nem tudom, miről szól az élet, csak azt tudom: nem nyugalomról. Nem tudom, miről szól az élet, csak azt tudom, hogy nem a módról, nem kacsalábon forgó házról vagy bankban őrzött pénz-halomról, nem tudom, miről szól az élet, csak azt tudom, hogy nem a módról. Nem tudom, miről szól áz étet, csak azt tudom, hogy tétlen fázom, ha álmos bódulatban élek s békémet restséggé alázom, nem tudom, miről szól az élet, csak azt tudom, hogy tétlen fázom. De bármiről szóljon az élet: az ember nem lehet magában, a társtalan, csupasz remények didergésében pusztulás van. Bármiről szóljon is az élet: az ember nem lehet magában. V JANUÁRI KRÓNIKA 1884. szeptember 18-ra Krasznay Gábor - volt honvéd százados Nyíregyháza polgármestere, a Szabolcs megyei honvédegylet elnöke - közgyűlésre hívta a szabolcsi honvédegylet még élő tagjait, hogy bajtársi körben vitassák meg azt az indítványt, amelyik hivatva lett volna felmenteni Görgey tábornokot az évtizedek óta cipelt árulás vádja alól, és több száz honvéd aláírásával érkezett az egylethez. . Az indítványt Mikó Zsigmond ’48-as főhadnagy ismertette, és azzal iparkodott megnyerni a szabolcsi honvédegylet tagjainak jóindulatát, pártolását, hogy közölte: a nyilatkozatot első helyen írta alá Klapka György tábornok. Aschermann Ferenc honvéd ezredes. Hiába volt azonban minden érvelése. Krasznay Gábor polgármester és egyleti elnök kijelentette: ő nem hajlandó Görgeyt rehabilitálni. hadnagy még tovább ment: Görgeyt átkozta „roppant hatású beszédében”, hanem közölte: „.. .én Klapkát és Aschermannt sem rehabilitálom, mert nekiek sem szabad lett volna Komáromot olyan jelentéktelen capitulationalis feltételek mellett által adni. Inkább velünk együtt a vár falai alá temetkezni, vagy általános amnestiat eszközölni...” JANUÁR 3. Az érvelés hatott. A segélyezés szempontjából az egylet Vezetőinek kiszolgáltatott honvédek és volt tisztek, akik megjelentek a közgyűlésen, szólni sem mertek. „Egyhangúlag elhatároztatott, hogy Görgeit nem rehabilitálják, marad hazaárulónak.” Van még magyar virtus!- könyvelhették el győzelmüket Krasznay Gábor százados, Krasznay Péter hadnagy, Gaál Elek, Margitay Gyula, Székely Benedek, Mezőssy László és Szentmarjay Gyula, valamennyien volt honvédtisztek és nemesek. Az egylet döntése tucatnyi ember dacossága lett volna. JANUÁR 4. 1885. március 9-10-ére országos találkozóra invitálták Budapestre a magyarországi honvédegyleteket a szabolcsit is -, hogy végrehajtsák az esedékes tisztújítást, döntsenek a segélyezési ügyekről és más, az egyletek országos szövetségét érintő dolgokról. A Krasznay Gábor elnöksége alatt működő szabolcsi honvédegylet már 1884. október 5-én úgy döntött, hogy Krasznay Gábor vezetésével Gaál Elek, Margitay Gyula, Krúdy Kálmán és Székely Benedek képviselik majd Budapesten a nyírségi tájhazát. Szigorú utasításba foglalták önmaguk számára, hogy mindenáron kiharcolják a Görgey-kérdés napirendre tűzését, majd pedig mindent megtesznek az árulás vádjának „szentesítéséért”. „Hosszas és erős küzdelem után - számolt be a Nyírvidék az 1885. március 9-10-én Pesten történtekről - végre sikerült a szabolcsi honvédegyesület” küldötteinek keresztülvinni akaratukat: napirendre tűzték a rehabilitáció ügyét. „Hosszas, epés és szenvedélyes vita után” győzött a szabolcsi indítvány: többségi szavazattal a volt honvédek Pesten is úgy döntöttek, hogy „Görgei marad hazaárulónak”. A botrány országra szóló volt. Tisza László, a honvédegyletek országos szövetségének elnöke lemondott, a szövetség közfelkiáltással megújított tisztikara felfüggesztette tevékenységét, csak a segélyezéssel foglalkoztak. JANUÁR 5. Volt azonban ünneplés Nyíregyházán. A Pestről hazatérő küldötteket Arad megye honvédegyletének átirata fogadta: gratuláltak a szabolcsi „hősöknek”. A nyíregyháziak pedig olyan ovációval fogadták Krúdy Kálmánékat, mint hajdan Julius Caesart Rómában a néppártiak. S „Vén oroszlánoknak, ...és hőseimnek" titulálták őket. Kijutott mindnyájuknak az ölelésekből, a korcsmái- és ebédmeghívásokból. Mindenki tudni, hallani akarta, miként esett a „nagy győzelem”. A Nyírvidék heteken keresztül foglalkozott a szabolcsi honvédegylettel, beszámolt segélyezéseikről, az elhunyt honvédek temetéséről, a nyomorban élők keserveiről. Legtöbbet azonban Krúdy Kálmánról cikkeztek, akinek igazoló nyilatkozatait többször is közölték. Ha valakit megrágalmaztak, ha valakit magyartalannak tartottak, ha valaki nem Kossuth nevével kelt és feküdt Nyíregyházán, azt mindjárt megvádolták, árulónak,, Görgey-cinkosnak nyilvánították. Idős Krúdy Kálmán honvéd századosnak kellett minduntalan igazolni, hogy az illető becsületes ember, jó magyar, mert amikor ő hazatért Pestről, ebben a korcsmában, abban a vendéglőben, ebben az utcában, abban a sikátorban, ezen bolt előtt, amaz műhely előtt ölelte a keblére, ivószobák pultjai előtt, kártyaparti közben mesélgettek a Pesten történtekről. Minden esetben hangsúlyozták azonban, hogy lelkűkre kötötték, sőt megkövetelték a közfelkiáltással megújított szövetségi tisztikartól, hogy „a nagylelkű uralkodó, a nemzet leglelkesebbjei és a kormány adományaiból alapult tekintélyes tőkéből a segélyezésre jogosult honvédeket” rendszeresen támogassák. A „legkegyelmesebb” és „nagylelkű uralkodó" oldalán vitézkedő szabolcsi hősök győzelme így esett az áruló Görgey felett, megbosszulva Világost, az „egész magyarság” sérelmét, a honárulást. JANUÁR 7. és gratulációi közepette lelkesen hangoztatta hogy „a vén oroszlánok” milyen hősiesen viselkedtek a fővárosban. 1885. október 6-ig ünnepelte a sajtó, a közönség a szabolcsi hősöket. A hősök pedig fehér asztal mellett, A Pestről hazatérő küldötteket Arad megye honvédegyletének átirata fogadta: gratuláltak a szabolcsi „hősöknek”. A nyíregyháziak pedig olyan ovációval fogadták Krúdy Kálmánékat, mint hajdan Julius Caesart Rómában a néppártiak. TAKÁCS PÉTER
