Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-03-10 / 10. szám
EGYÜTT - EGYMÁSÉRT A nemzedéki kérdés Ki ne tudna azokról az ellentétekről, amelyek az idősek és a fiatal nemzedék között feszülnek? Azokra a kérdésekre gondolok, amelyeket a síró öregek ajkáról hallani, azokra a gondokra, amelyek a fiataloknál csendes vagy hangos megkeseredést váltanak ki, és úgy látják, tulajdon szüleik nem értik meg őket. Ma már egyre tisztábban látszik, hogy ez a súlyos gond is a hit fogyatékosságából fakad. Ez nem a természetnek, jellemnek, a modern időknek a következménye, a kor „lelki rosszultáplált- ságának” a jele. Az öregek se, meg a fiatalok se kaptak eleget abból az eledelből, ami az embert megértésben, megbocsátásban és gondolkodásban erőssé teheti. „Alultápláltságunk” oka, hogy hiányzik, hitünk vitaminja, enélkül pedig nem nyílhatnak meg szemeink annak meglátására, mi a jó Isten előtt, és mi a gonosz. Ez a .vitamin hiányzik mind a két nemzedékben, ezért értjük meg egymást oly nehezen. Ezért bajlódnak az öregek azzal a kérdéssel, hogy félreállították őket, és ezért mondják a fiatalok, hogy az időseknél nem találnak megértésre. Amikor a fiatal nemzedék nem érti meg szüleit, ez egyrészt az öregeknek büntetés, mivel nem sokat törődtek azzal, ami a megértést egyedül lehetővé , teszi, a hittel. Sokan belátják, és panaszkodnak amiatt, hogy kevés gondot fordítottak gyermekeik hitben való erősítésére, nevelésére. Rájöttek, rosszul cselekedtek. Ügy néztek a hitre, mint valami mellékes dologra, díszre, nem úgy, mint az élet forrására, amelyből állandó segítséget és erőt merítünk. Hogyan értsék hát meg egymást, amikor sohasem tanulták meg azt, hogy megváltják Isten előtt, és kérjék bűneik bocsánatát, amikor arra nevelték őket, hogy a hibát mindig másban keressék. A nemzedéki ellentét is kizárólag a Jézus . Krisztusba vetett hittel oldható meg- A ]VI^ Urunkban való hit teremtÉiet *az if jóságban benső nyíltságot és az öregek iránti megértést. Éppen ez az öregek nagy szolgálata, hogy a fiatal nemzedéket erre az útra segítik. A szülőknek meg kell látniuk a bűnt nemcsak gyermekeikben, hanem magukban is. Ha ezt a szülők megteszik, az idősek és a fiatalok közötti viszonynak a súlyos kérdése már félig meg is oldódott, eltávolíttatott a kínos és fájdalmas tövis. A szülők saját bűneik felfedezése után kisebbnek látják majd gyermekeikét, és gazdag tapasztalataikkal készek segíteni gyermekeiknek. Soha ne felejtsék a szülők, hogy ők is voltak fiatalok, és ők is örömüket lelték különféle szórakozásokban, kedvtelésekben. Nézzenek vissza fiatal éveikre, amiket ők is szerették a divatos ruhát és a világi örömöket. Ilyen visszatekintés támaszt megértést az ifjúság iránt, és ezzel tulajdonképpen meg van adva a helyes feltétele, hogy az öregek, mint tanácsadók odaálljanak az ifjabb generáció mellé. Krisztus utat mutat, amikor azt mondja Nikodémusznak: Ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Istennek országát. Azt kérdezi tőle az öreg tanító: Hogyan születhet az ember, ha vén? Jézus azt feleli: BiLosonc, 1810. március 10 ... Ezen a napon születik Fabó András, aki hamarosan kitűnik az iskolában éles eszével. A társadalomban a reformkor újat, jobbat akarása izzik... Fabó szülővárosában, majd Pozsonyban tanul. Öt is megfogja a haza, a haladás szeretete, a reformkornak a feudális merev kö. töttségeket lebontani kívánó szelleme. Már kora ifjúságában oktatói képességeit felismerik felettesei: 1833-tól tanár Losoncon. Majd haláláig egy, a nógrádi dombok között megbújó, jórészt szlovák nyelvű evangélikus közösség papja: ösagárd lelkésze. Országos hírre tesz szert, mégsem hagyja el szerény állomáshelyét, az ősagárdi szegény nép bújával, bajával jegyezte el magát, ez egyszerű emberek lelkipásztora. Pedig 1864-ben levelező tagjává választja a Magyar Tudományos Akadémia. Élete és munkássága summásan példázza, hogy lehet szlovák vidéken akár szlovák nyelvű kitűnő lelkipásztor és egyúttal magyar író. A történet- írásban különösen jeleskedett Fabó András. A szabadságot állító XIX. század, a refprmkor és az utána következő évtizedek is gazdagok elsőrendű személyiségekben, Kossuth, Petőfi, Széchenyi, Táncsics, Deák uralják a magyar „élet egét”. Értékelhető azonban az ún. „második és harmadik garnitúra”, a kevésbé ismertek jelentősek, akik hozzájárultak egy új, szabadabb mázony mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem láthatja meg az Istennek országát. Csak a hit képes új embert teremteni. A nagyszülők nevelési feladatai „Az Űr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiáknak fiain. Azokon, akik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatairól, hogy azokat megcselekedjék.” Az unoka áldás lehet a nagyszülőknek, de az unokák is abból az áldásból élnek, amit Isten az ö nagy irgalmasságából a nagyszülőknek adott. gyár élet kialakulásához. Ezen évtizedek szerteágazó problémái megkívánják és megkapják' a nagyszerű alakokat, mint Fabó Andrást is, akik a maguk területén értékeset alkottak. Nézzük át Fabó irodalmi-történeti-lelkészi munkásságát közelebbről. Ifjúsága idején a Társalkodó, az Athaeneum, a Magyar Múzsa és más lapokban írni afféle rang, kitüntetés. A Protestáns Egyházi és Iskolai lap, a Protestáns Népfőkönyvtár, a Lelki Kincstár, és más sajtótermékek Fabó kezenyomát jól láthatóan viselik magukon. Néprajzi érdekességű a Cigány adomák c. kötete. Olvasmányos Beythe István dunántúli ref. püspök életrajza, továbbá az általa közreadott Vitnyédy István élete és levelei; az 1662.-i országgyűlésről szóló monográfia, amelyben hitet tesz a tolerancia és általában a vallásszabadság ügye mellett. Elindítója az evangélikus Okmánytárnak. Kiadja a „Rajzok a protestantizmus történetéből” c. kiadványt. Előszavában megjegyzi, hogy a „Felvilágosodottnak tekintett XIX. században is jnég mindig mennyi az elnyomás és még mindig mennyi ész és erőnek kellett sorvadóznia”. Az 1662-i ország- gyűlés c. könyvében találóan jegyzi meg, hogy a vallásügy akkori rendezetlensége milyen ,.iz- gultságban” tartotta a lelkeket és a kor Magyarországának más problémáit is elemzi. írásaiban Nem szabad azt az érzést kelteni a gyerekekben, hogy nagyszüleik haszontalanok és feleslegesek, hanem azt kell tudatosítani bennük, hogy az időseket Isten, mint az Ö szerszámait használhatja fel a legifjabb generáció nevelésében. Ez persze nem azt jelenti, neveljenek a nagyszülők. Maradjon az csak a szülők feladata, őket hívta el Isten erre. A nagyszülők nem vállalhatják ezt a nehéz és felelősségteljes* .szolgálatot. A nagyszülők se többek, se kevesebbek ne legyenek, mint állandó, hűséges tanácsadók! Ök saját hibáikból, gyengeségükből sokat tanultak már, és nem szégyenük Krisztus evangéliumát, hanem bizonyságot tesznek unokáik előtt arról, hogy az isteni kegyelemben bizakodnak. Az öregek azzal az előnnyel rendelkeznek, hogy már a török kiűzése utáni korból a „német katonaság” hallatlan méltánytalan, kegyetlen erőszakoskodásaival áll szemben, a zsoldoscsapatok rémtettei felidézésével. A Beythe István életrajzában pedig a régiekről azért is szükséges szerinte tudni, hogy megismerjük azokat, akikről keveset tudtunk eddig ... Egyéb, legkülönbözőbb témái mind érdekességekkel bírnak. Így pl. foglalkozott a talmudi joggal, „A házassági ügyek a zsidóknál” c. írásában. Cikkezett a pestisről, tanulmányt írt Erzsébet angol királynőről. „Vallásos elmélkedései” is a protestáns hívek lelki kalauzának és vigasztalójának számított. Egyike volt valóban azoknak a férfiaknak, akik lerakták a magyar protestantizmus történetírásának alapjait és azokat nem csupán leírásszerűen, egyszerűsítve adta elő, hanem igyekezett a tárgyalt kor teljes áramát és azon belül témáját egyedileg alaposan kimunkálni. Szerteágazó írásait sokszor nem saját, hanem szerényen álnevek alatt, mint „Ispotályt, Gazdi, Víg Dezső" adta ki. Történetírói munkásságát az MTA is elismerte, amikor levelező taggá választotta őt a palócföldi, ősagárdi lelkészt. Bebizonyította, hogy lehet valaki híveinek igaz lelkiatyja és nem szükséges, hogy irodalmi munkásságot csak a főváros közepén lehessen folytatni, mert ő arra a nagy távolságból és nehéz körülmények között is képes {'olt. hosszabb életút áll mögöttük, és bőségesebb tapasztalatokkal bírnak, mint a szülők. Megvan az a helyzeti előnyük is, hogy nincsenek benne az élet forgatagában, és mint ilyenek a fontos kérdésekben elfogulatlanabb, magasabb nézőpontú ítéletet tudnak alkotni. Elhibázott dolog, ha a nagyszülők befolyásolják a szülői nevelést úgy, hogy gyengítik a szülők következetességét és szigorúságát. Az öregek szolgálatának inkább abban kell állnia, hogy a kicsik nemzedékét testben és lélekben erősítse, edzetté tegye. A nagyszülők belső meggyőződésből, és tapasztalataik által megerősítve kell, hoáy elmondják unokáiknak: „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen!” Az öregség neüezségei Minél több évet számlál az ember, annál több nehézséggel kell megküzdenie. Az öregedő ember valahogy mindjobban úgy érzi, nem illik már bele ebbe a világba. így szól erről a Biblia: „Nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük.” Ha mindig minden kívánságunk szerint történne, akkor igen szomorú lenne itthagynunk ezt a szép világot. Akkor kezdjük megismerni a valóságot, amikor Isten kezd minket elvezetni a mélységbe. Felismerjük, hogy ennek a világnak az igazsága nem a szépsége, hanem nyomorúsága, gyötrelme, csalódása. Amikor a Jézusban való hit által megnyílnak a szemeink, akkor kezd ébredezni /szívünkben a vágy egy másik világ után; más élet után. Kezdünk úgy tekinteni életünk nehézségeire, mint Istentől küldött segítségekre, melyek megkönnyítik az elszakadást ettől a hazug világtól, amelyhez ezernyi kötelék láncol bennünket. Fájdalmas dolog észrevennünk, „erőnk’elhágy”, de a hit által tudjuk: „Neki növekednie kell, nekem alábbszállanom.” És milyen a helves viszony a gyerekekhez, unokákhoz? Meg kell szívlelni: ..Ne szeressétek a világot, se amik a világban vannak!” Aki gyermekeit jobban szereti, mint Istent, végzetes lesz ez annak. Reménységünket ne az emb°ri szeretetbe, hanem egvedül az élő Tsten sze- retetéhe helyezzük! Tudúik, és hisszük, hosv sem magasság, sem mélység, sem iel°nvalók. sem elkövetkezendők nem szakíthatnak el minket Istennek szerelmétől, mely a Jézus Krisztusban van. Járy Péter 175 éve született Fabó András A történettudós evangélikus lelkész INNEN ÉS TÚL Versek az Istenkereső emberről Isten-kereső versek antológiája az Innen és Túl c. kötet. Nem a hagyományos értelemben vett vallásos, istenes költemények gyűjteményét köszönthetjük benne. A hagyományosan vallásos költői témák, az Isten-hit, a könyörgés, a bűnbánat és a hálaadás mellett kifejezésre jutnak a kötetben a töprengések’, a keresés vívódásai, a lélek viharai, a tudat háborgásai is. SZÁZADUNK MAGYAR KÖLTÖI vallanak e versekben a modern világ problémáiról, a lét kérdéseiről, az ember életének céljáról, értelméről. A kötet százhatvanegy költőjének hatszázharmincnyolc versében minden visszhangra talál, ami a kereső, gondolkodó és érző embert foglalkoztatja. Az antológia első két fejezete (Felemás érzések közt, Emberi világunk) négy-négy alfejezeté- nek néhány száz verse kifejezően érzékelteti, hogy milyen sokféleképpen kutat az ember megoldás után, és hogy menynyi átmenet van a versek tanúsága szerint hit és hitetlenség, remény és remény vesztettség között. Van költő', aki látja, hogy a „zűrzavarok világa” a mi világunk, aki érzi, hogy „szorongató ez a hely az ég huzatában”, akit nyugtalanít „ennyi sikeres alku a mennyel, eny- nyi' szövetség a közönnyel” — és van, aki mindezen túl eljutott „közel a parthoz”, és „új utakon” jár. Ahány költő és ahány vers a kötetben, úgyszólván annyi változata jelentkezik a sejtésnek, a keresésnek és a látomásnak, a ráta- lálásnak. MODERN KÖLTÉSZETÜNK — a verses vallomások bizonysága szerint — nyugtalanná, szorongóvá válik, amikor szembekerül a lét kérdéseivel. A költői reagálások nem olyan közvetlenek, konkrétak, mint a korábbi nemzedéknél, például Adynál, Juhász Gyulánál. A ma költői áttételesebben, burkoltabban, néha kerülővel, de általában sürgetőbben fejezik ki mondanivalójukat. GAZDAG VERSANYAGOT ad közre az antológia. Műértő kéz válogat a század költői és versei között. Megtalálhatók a kötetben klasszikus költőink (Ady E., Babits M., Illyés Gy., József A., Juhász Gy„ Kassák L., Radnóti M., Szabó L., Zelk Z.) versei, helyet kap benne több jelentős költőnk (Áprily L., Berda J., Dsida J., Jékely Z., Képes G., Pilinszky J., Reményik S., Rónay Gy., Sík S., Takács Gy., Vas I., Weöres S. ...) verse. Minden idézett vers az Innen és Túl problémakörében mozog, s nemcsak tartalmilag értékes, esztétikailag, formai szempontból is kifejező. Nem néhány verset kínál olvasásra a gyűjtemény, hanem önmagát ajánlja, a kötet egészét folyamatos olvasásra. Egyik vers kapcsolódik a másikhoz, egymásba fonódnak az egyes egységek, fejezetek is. Egyik megvilágosítja a másikat, egymást' vonják fénybe. A kötet mondanivalója ezáltal tud csak maradék nélkül érvényre jutni. Illusztrálásul vizsgáljunk meg egy egységet! A Szárnyas oltár című egység versei az egyházi év naptára szerint rendeződnék. A templomot dicsérő versekkel indul a rész. „Isten szeme. Mennyország kapuja” a templom. ..Könnyektől súrolt lépcsején áldott áhítatra” vonulnak a h;vek. „Mint felemelt fejű kotlósok — őrzik templomaik a falvakat.” Egyformán Isten háza, „épületté üdvözült anyag a zordon fehér falú s arany-cifrázta templom”. Az oltár tiszteletéről és a hetedik nap megszenteléséről szóló versek után advent, karácsony, húsvét és pünkösd ünnepnapjainak üzenetére emlékeztetnek a versek. Karácsony áldott csodája előtt harminc költői alkotás hódol. Mekkora ihlető erő rejlik két évezred múltán is ezekben az eseményekben! Versírásra ihletnek, áhítatra indítanak. klasszikussá vált költőink közül fel kell figyelnünk József Attila és Radnóti Miklós Isten-kereső verseire. Iskolai oktatásunk nem szól róluk, csak a marxista világnézetet, a szocialista eszmeiséget tükröző verseikről hallunk, pedig Isten-kereső verseik is szerves részei költői életmunkájuknak. A keresztyén és a szocialista ihletésű verseik nem válnak szét költészetükben, egy lélek hajtásai. József Attila költészetéi nek 1933—34-ben egyik központi problémájává válik a világ, az élet értelmének keresése, a törvény, a rend megtalálásának igénye. Közben egyre többször és mind több értelmű megfogalmazásban bukkan föl verseiben az Istenmotívum, ha a Hozzá fűző viszony nem egyértelmű is. 1937-ben jelenik meg Nem emel föl és Bukj föl az árból c. két Istenhez forduló verse, amelyeknél kétségbeesettebb és forróbb segélykiáltást, imádságot alig találunk irodalmunkban. Nemcsak tartalmánál, hanem esztétikai értékeinél fogva is századunk legnagyobb lírai és vallásos költeményei közé tartoznak. Előzmény nélkül keletkezett e két vers? Nem. 1922—25 között több mint húsz versben került elő az Isten-képzet. Foglalkoztatja a zsoltárok újraforditásának a gondolata. Kései istenes versein erősen érződik a zsoltárok hatása. Az antológiában szereplő versek közül mélységüknél fogva kiemelkedők: Betlehemi királyok. Csöndes estéli zsoltár, Flóra, Isten, Isten (Láttam Uram . . .), Istenem, Bukj föl az árból, Nem emel föl. — Ugyancsak kevésbé ismertek Radnótinak az Isten-kérdéssel küszködő írásai. 1936-tól kezdődően 1944-ben bekövetkezett haláláig eljut a hit — ha nem is kétségektől mentes — új átéléséhez. Megkeresztelkedése előtt tizenöt évvel, 1928-ban határozta el magában — egy levele tanúsága szerint —, hogy harminchárom esztendős korában (Krisztus harminchárom éves korában halt kereszthalált) keresztyén hitre tér, megkeresztelkedik. A KÁROLYI-BIBLIA állandó olvasmányai közé tartozik, utolsó munkaszolgálatra magával viszi Bibliáját. Számos versében található biblikus (prófétai és évangéliumi) vonatkozás, hitbeli megnyilatkozás: Negyedik ecíoga, Nyolcadik ecloga, Lapszéli jegyzetek Lukácshoz, Töredék ... A válogatás és szerkesztés igényes munkáját Lukács László végezte — körültekintően. megfelelő arányt tartva a különféle igények között. A szerkesztői bevezető, valamint Sőtér István akadémikus elmélyült kísérő tanulmánya hasznos szempontokat nyújt az Innen és Túl verseinek olvasásához. Az antológia a Vigilia Könyvek sorozatában jelent meg. Sikere osztatlan. Ajánljuk a könyvet olvasásul, eszmél- kedésül és a hitben való erősödésül. Vajda Aurél A A
