Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-03-03 / 9. szám

Imaheti szokások Az 1700-as évek nagy pestis- járványa a mi falunkat sem ke­rülte el. Szinte teljesen kipusz­tult községünk lakossága. Ezután a felső megyékből, Bajmóczról és környékéről telepítettek ide úgynevezett „Tót-ajkú” családo­kat. Ök voltak a mai lakosság ősei. Ezek a családok magukkal hozták ősi evangélikus hitüket, nagy templomszeretetüket és mindig becsületes munkakészsé­güket. Ezeken kívül azonban még két dolgot is hoztak ma­gukkal: az éneklés Istentől ka­pott ajándékát és a vidámságot. Nagyon szeretnek és tudnak is énekelni. Istentiszteletek, biblia­órák, temetések előtt minden kí­séret nélkül énekelik énekes­könyvünk énekeit. De nemcsak gyülekezeti alkalmakon teszik ezt, hanem nagyon szívesen gyűlnek egybe a „Páva körbe” is, ahol a régi népdalokat eleve­nítik fel. Sok szép sikert elértek már ezzel is különféle kulturá­lis rendezvényeken. Hála Isten­nek, ezt a szép hagyományt ma is őrzik és gyakorolják. Mint mindenhol, a farsangi idő nálunk vidárrfan, régi szo­kások felelevenítésével tellett. Húshagyó keddtől rendszeresek voltak a farsangi bálok, melyek az egész falut, apraját, nagyját megmozgatták. Ilyenkor tartot­ták az ún. ..maszkabálokat”. Kü­lön volt „katolikus farsangi bál” és külön „evangélikus farsangi bál”. Ismerősök estéről estére felkeresték egymást otthonaik­ban és farsangi fánk mellett vi­dám összejöveteleket tartottak. Voltak azonban a gyülekezet­ben olyasak, akiket mindez nem tendőktől kezdve igen áldottak voltak ezek a hetek. Bizony mind a régi, mind az új gyüle­kezeti terem szűknek bizonyul sokszor — hála Istennek — a sok résztvevő számára. Fiatalok, konfirmandusok, a gyülekezet tagjai nagyon szívesen töltik együtt ezeket az alkalmakat. Hogy még színesebb legyen az imahét, meghívtak vendégszolgá­latra más gyülkezetből is leiké- székét. A legelső vendégigehirdető Túrmezei Erzsébet volt. aki versei bemutatásával és igehir­detéssel szolgált, ö ettől kezdve, mind a mai napig hűséges szol­gálója az imahétnek. Egyre több és több alkalommal szolgáltak a környező gyülekezetek lelkészei. Majd annyira kiépült ez a ven­dégszolgálatra való felkérés, hogy hosszú évek óta már min­den este más és más testvérünk szolgál a gyülekezetben. Volt alkalom, hogy egész hé­ten át csak lelkésznők hirdették Isten igéjét. Volt hét, amikor a Teológiai Akadémia professzorai szolgáltak. Egyik esztendőben nyugdíjas lelkészek tartottak na­gyon áldott igehirdetéseket. Szol­gált már farsangkor írónő, kiváló művész, volt diakonissza éppen úgy, mint a környék valamennyi lelkésze. Híveink nagyon jó alkalomnak tartják az imahetet arra is, hogy kötetlen testvéri beszélge­tések során megismerhetik a lel­készeket, akiket eddig talán csak az újságok hasábjairól is­mertek név szerint, cikkeik alapján. Megismerhettek több lelkészt, akit a rádióban hallhat­Gyülekezeti ház — itt tartják az imahetet tak valamikor igét hirdetni. Köz­vetlenül hallhatták a legbeava- tottabb beszámolójából egyhá­zunk sajtómunkáját, a lelkész­képzés szolgálatát. Meghívott vendégeink ■ felé egyetlen „megkötést” állítunk: minden szolgálatnak egyet kell szem előtt tartania: böjtre való Csömöri templom felkészítés, evangélizációs szol­gálat legyen. Nagyon szép és emlékeztető szolgálatot végez pár esztendeje gyülekezetünk egyik asszonytag­ja: minden jelenlevőnek, az utolsó záró estén előre, ülőhe­lyére tesz egy általa vásárolt vagy maga készítette igés lapot, melyek már oly sokunknak azóta is bibliai jelzője lett. Számunkra ez a hét valóban készülés, a feltöltekezés ideje a böjtre. Mindig minden alkalom­mal nagyon hálásak vagyunk á szolgálatot végzőknek, hiszed a legnagyobbra: hitünkben erősö­désre vezetnek el bennünket szol­gálataikkal. bizonyságtevéseikkel. Hisszük, ebben az esztendőben is jó előkészület volt az ez idei heti sorozatunk, melyen sorrendben g következők szolgáltak: Matuz László, M^^rai Marianna, dr. Nagy íst’’ín, dr. Vámos József, dr. Selmeczi János, dr Cserháti Sándor és Turmezei Erzsébet. fgy „farsangolunk” mi kerek Só esztendeje: Isten igéjét hall­gatva, mások szolgálatából meg erősödve és mindig együtt imád­kozva. Így indított el ebben az esztendőben is Urunk a böjti út­ra, hpgy azt együtt járjuk meg­váltó Jézus Krisztusunkkal. Solymár Péter elégített ki. Akik valami másra, tartalmában talán többre vágy­tak. Így történt, hogy pontosan 30 esztendővel ezelőtt, 1955-ben a gyülekezet akkori lelkészét Solymár Jánost felkereste egy kis' küldöttség, akik kijelentet­ték: „Mi is szeretnénk farsan­golni!” Elmondották azt, hogy ők nem akarnak különféle ren­dezvényekre. „világi” összejöve­telekre járni, hanem böjt előtt énekléssel és igehallgatással akarnak készülni. Azonnal meg is állapodtak, hogy a böjt 1. va­sárnapja előtti 3 napot az akko­ri gyülekezeti teremben együtt töltik el. A nedves, vizes, hideg imaterembe, hogy az együttlét valamivel melegebb legyen, a lelkész felesége egy kancsó for­ró teát vitt át. Énekeltek, imád­koztak, igét (íallgattak, s voltak, akik bizonyságot tettek, egy-egy igéről vagy eseményről. Ez volt az első csömöri „Farsangi Ima­hét”. Természetesen azonnal „híre ment”, hogv az evangéli­kus bibliakör külön farsangozik. Másnapra már jutott a tea mellé egy-egy darab sütemény is. A rákövetkező esztendőben már szervezetten készítették elő az imahetet. Asztalokat terítettek, melyekre bőven jutott estéről es­tére sütemény. A második évtől kezdve már egy teljes hét volt az imahét ideje, ötvened vasárnapján este kezdődött és szombaton este fe­jeződött be. Majd a másnapi böjti istentisztelen úrvacsorával ért véget a böjti készülődés. A lelkész főszervezője volt az al­kalmaknak. Az igehirdetési szolgálatokat maguk az asszo­nyok végezték, egymást beosztva estéről estére. Már az első esz­Böjti szótár: Kísértés (Folytatás a 4. oldalról) A KÍSÉRTÉS PRÓBA ÉS VESZÉLY. Próbaként indul, mert a legjobbat kínáló mezben érkezik. De veszély, mert amikor a mély­ponton vagyunk, nein enged kiutat találnunk. A legnagyobb mű­vészete egyszóval az, hogy vakká tesz minket abban a pillanatban Isten meglátására, amikor a legelesettebb állapotban vagyunk s a legnagyobb szükségünk lenne Istenre. Éppen emiatt lenne na­gyon fontos, ha böjti csendességünkben nem riasztó, középkori ördögök arca lenne előttünk esetleg modernizált kivitelben, ha­nem az a Jézus Krisztus, aki hozzánk hasonlóan megkísértett és győzött a kísértő felett. Számunkra minden ínséget legyőző mondat áll Isten .igéjében: ......Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kí­sérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni” (1 Kor 10.13). Ri tkán gondolunk rá, hogy életünk minden lépésében a kísértés jelenléte is lehetséges. Nem is az ilyen tartalmú mondatok és gondolatok szaporodása lehet eredményes. Sokkal inkább az. ha gyakrabban idézzük magunknak ezt a Pál apostoli, erősítő bizony ­ságtételt. Ez küzdelemre hív. Hitünk küzdelmére. Hiszen éppen ezt próbálja első renden a kísértés, és nincs más ellenanyag, csak a legszorosabb kötődés ahhoz a Jézushoz, aki valóban győzött a kísértő felett. Szabó Lajos Felhívás A Tótkomlóst Evangélikus Egyházközség felhívja mindazok fi­gyelmét, akiknek hozzátartozói a Tótkomlósi Evangélius Új és Ö temetőben nyugszanak, hogy a 10/1970 ÉVM-EiiM számú együttes rendelet alapján az egyszer megváltott sírhelyhasználati díj 25 év. Akinek hozzátartozója tehát 1960 előtt váltott sírhelyet, azt 1985. június 30-ig újra kell váltani. Felhívja továbbá azoknak figyelmét, akinek hozzátartozói az Üj temető A, B. C, D, E, F parcellájában, az Ö temető I. II, III, IV, V. VI, VII parcellájában nyugszanak, hogy ezeket a temetőrészeket megszünteti. A közlemény megjelenésétől számított 6 hónapon be­lül nyilatkozzanak az illetékes hozzátartozók, hogy a kiürítendő parcellákról a meglevő létesítményeket, síremlékeket elszállítják-e. 19S5. július 30. után temetőtulajdonos Egyházközség az érvény­ben levő rendelkezéseknek megfelelően jár el. A temetőkkel kapcsolatos mindennemű felvilágosítás a Gondnoki Hivatal 5940 Tótkomlós, Hősök tere 1. sz. ad. 1 l \ V ASÁ R N A pi 6 ÉJ í Naggyá lenni a szolgálatban Máté 20,20—28 A MAI VASÁRNAP OSI LATIN NEVE: Reminiscere — emlékez­zetek! Jézus Krisztusra azonban nem emlékezünk, — mert Ö él, s itt van köztünk, — de annál inkább szükséges, hogy igéje, élete s példája újra átjárjon minket. Emberi természetünk, mint a Zebedeus fiáké, hatalomvágytól meghatározott. Ök édesanyjuk közbenjárásával mennyei karriert kívántak biztosítani maguknak. Még a mártírság keserű poharának megízlelésétől sem riadtak vissza a cél érdekében. Jakabbal ez később meg is történt Csel. 12,1 leírása alapján. Jézus mégis visszautasítja a gyermekei égi jövőjéről gondoskodó anya és fiai kérését. Indoka természetes egyszerűséggel hangzik: Isten orszá­gában a rendet maga az Atya szabja meg. S amikor Jézus a ta­nítványok felháborodó zúgolódását hallotta, kijelentést ad nekik: mit hordoz küldetésük, s mi az ö életének legmélyebb értelme. A TANÍTVÁNY, A JÉZUS KÖVETŐK KÜLDETÉSE. Ez: nem uralkodni, hanem szolgálni. — Az elmúlt évtizedek alatt biztos tá­masz volt ez a jézusi ige egyházunkban, s holnapunkban is csak a szolgálni, segíteni kész krisztusi közösség jár a keskeny úton s találja meg igazi helyét s megbecsülését mai magyar környeze­tében. Az uralkodási vágy azonban nem a jogar és az országalma szim­bolikus nagyságában jelentkezik mindennapi életünkben, hanem a hétköznapi önzés és a visszatetsző énesség formájában. Amikor emberi kapcsolatainkból csak hasznot akarunk húzni; amikor pá­lyaválasztásunkat vagy hivatásunkban való megmaradásunkat egyetlen szempont határozza meg: milyen jövedelmet biztosít ál­lásunk; amikor családtagjainkat csatasorba állítjuk, hogy önös célkitűzéseinket, kényelmünket biztosítsuk magunknak; amikor elő­nyöket keresünk az élet minden mozzanatában, s csak a saját érde­künk a fontos, valójában a mások felett való uralomról, mások­nak a mi érdekünkben való szolgálatba állításáról van szó. Vagy­is ők szolgáljanak ki minket, s nem mi akarunk nekik segíteni, szolgálni. Hány családi élet vált áldozatává ennek az életszem­léletnek. A tanítvány azonban szolgál, mint Mestere. Az a Jézus, aki lehajolt a betegekhez, sorsközösséget vállalt kora megvetett- jeivel. megmosta a tanítványok lábát s végül halálra adta magát értünk, — s eizel a legnagyobbat, megváltásunkat végzi el, — életének és küldetésének legmélyebb értelmét a szolgálatban — közismert görög szóval kifejezve — a diakóniában látja. ^ EZÉRT A TAN1TVÄNYI ÉLETFORMA IS SZOLGALÓ EXISZ- TENCIA. Azt követeli tőlünk Jézus, hogy minden képességünkkel, szellemi és lelki energiánk latbavetésével embertársaink javát, előrehaladását segítsük. A másik igényét ne a saját életvitelünket zavaró behatárolásnak tekintsük, hanem Istentől kapott feladat­ként. amikor saját lehetőségeinkkel és egyéni adottságainkkal szol­gálhatunk. A szolgálatnak ezen az útján tanuljuk a figyelmessé­get, s leszünk fogékonnyá a másik rászorultságára érzékennyé testvérünk elvárására ott, ahova Urunk állított. Ez a szolgáló élet­vitel azonban csak akkor valósulhat meg közöttünk, ha Jézus Krisztus Urunk cselekedetei nem egyszerűen példaként állnak - hitünk, hanem ha ö megszabadít énesséeünk sötét börtönéből, hasznot kereső életszemléletünk fogságából., halálos elveszettsé- Sünkből. Ezért Ö egyszerre a szolgáló élet forrása, alapja és pél­dája. Jézusnak azért „kell” meghalnia, hogy isteni küldetését be­töltse s ezzel igazolja, lehetséges a szolgáló életvitel, a „mindenki szolgája” — exisztencia. Jézusnak ez a páratlan életodaéldozása az igazi emt rség útja is. Éppen abban, hogy lemond.önmaga aka­ratáról és az Atyának kiszolgáltatja macát. Elénk állítja, hogy akiben Isten elvégzi a másikért élés fontosságát és szépségét, az találja meg önmagát és értelmének célját is az embertársnak való szolgálatban. Szelei K. Imre Imádkozzunk! Istenem, add. hogy fontos ne legyek magamnak: végtelen falban le­gyek egy tégla, lépcső, amin felhalad valaki más. Fkevas, mely mélyen a földbe ás. Legyek egy kendő, mely könnyet töröl. Legvek a csend, mely mindig enyhet ad. A kéz legyek, mely váltig simo­gat. .. Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír. Míg le nem teszi a művész a vonót. (Reményik Sándor) Amen. Teológusok a Deák téren Tél utóján mint minden eszten­dőben. az idén is szupplikációs szolgálatot végeztek a teológiai hallgatók a Deák téri gyülekezet­ben. Február 3-án a reggel 9 óra­kor kezd"00 istentiszteleten Vető István IV. évfolyamos hallgató hirdette Isten igéjét. A 11 órakor kezdődő istentiszteleten pedig — a gyülekezet sokéves hagyománya szerint — dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója vé­gezte az igehirdetés szolgálatát. A következő vasárnap, február 10*én népes teológus csoport látogatta meg a gyülekezetét Szabóné Mát­rai Marianna vezetésével. A gyü­lekezet különböző csoportösszejö- vetelein minden évben szolgálnak teológusok, szeretetvendégségen azonban ebben az esztendőben vettek részt először. Isten meg­szólító üzenete címmel pódium­beszélgetést folytattak a „szó — hallás — válasz” témakörben. A beszélgetésben részt vett Bacho- recz Katalin és Fabulya Hilda V. évf.. Brebovszky Éva, Mitykó András, Vető István IV. évf., Bartha István és Zay Balázs I. éves teológiai hallgató. A gyüle­kezet 8643 Ft offertóriummal tá­mogatta a lelkészképzés szolgála­tát. A DÁN EGYHÁZ SEGÍTSÉGE ETIÓPIÁNAK • ­A dániai Evangélikus Egyház segélyszervezete (Danchurchald) januárban eddigi legnagyobb létszámú segítő csoportját küldte Etiópiába, az éhínségtől szenvedő emberek gondozására. A tíz ápolónőt ötven jelentkező közül válogatták ki — ilyen nehéz szolgálatra ennyien egyszerre még sohasem jelentkeztek, (r.vi— szp) * y i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents