Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-02-03 / 5. szám
ÉS BIZALOM JEGYÉBEN REMÉNY E címmel közölt a Világosság című marxista folyóirat 1984. decemberi számában Poór József tollából egy elemző tanulmányt a Lutheránus Világszövetség budapesti Nagygyűléséről. E figyelemreméltó cikk néhány részletét idézzük az alábbiakban. „. .. Öa arra a kérdésre keresünk feleletet, hogy mi volt a világgyűlésen ' tárgyalt társadalmi problémák közül az, amelyben a leginkább megnyilvánult a küldöttek nagy többségének egyetértése, úgy feltétlenül ezek közé tartozik a fejlett és a fejlődő országok — a nagygyűlés szóhasználata szerint: Észak és Dél ellentétének megoldásával kapcsolatos kérdéskör. A nagygyűlés Üzenete e kérdésben így foglal állást: „A világban és az egyházban az egységet és reménységet gyakran beárnyékolja az Észak és a Dél, a nők és férfiak, és a fajok közötti különbség okozta feszültség. A nagygyűlésen ebben néha nehéz volt megegyezésre jutnunk ... Mikor hallottunk gyermekekről, akik nedves papírt rágnak, hogy enyhítsék az éhség fájdalmát, felismertük, hogy mellettük közülünk sokan viszonylag luxusban és megelégedettségben élnek, míg mások olvan területről jöttek, ahol milliók vannak az éhhalál határán. Isten teremtett világát kizsákmányolják, hogy egyesek számára fölösleges bőséget teremtsenek. A szegénység veszélyezteti az életben maradást, a népesség szaporulata egyeseket felszabadító háborúba kényszerít.” „...A világgyűlés külföldi résztvevőinek egy része a szocializmussal szemben fenntartásokkal, előítéletekkel érkezett hazánkba. Közülük többen — mint Káldy Zoltán is írja, saját tapasztalataik alapján győződtek meg a MEE-ról terjesztett rágalmak valótlanságáról a gyakorlatban ...” „.. . A nagygyűlés Üzenete és határozatai számos kompromisz- szumot tartalmaznak politikai és ideológiai kérdésekben. A közös döntések, határozatok kölcsönös engedmények útján jöttek létre. Azt azonban bizonyosan megállapíthatjuk, hogy a VI. nagygyűlés óta az LVSZ társadalmi felismerései nem negatív, hanem pozitív irányban változtak. Erre enged következtetni a nagygyűlés számos eseménye. Elsősorban az. hosv eev szocialista ország egyházelnökét választották — első ízben, és a mai feszült nemzetközi légkörben — az LVSZ elnökévé, továbbá. hogy a fail diszkrimináció elítélésében Dar es Salaam óta tovább léntek. Megnyilvánult ez abban a döntésükben is, hogy a nagygyűlés felfüggesztette két afrikai ..fehér egyház” < A Délnyugat-afrikai Német Evangélikus és a Dél-afrikai Evangélikus Egyházak) LVSZ-tagsá gát ___” .......A nagygyűlés a viták, a re ferátumok és tanulmányi auvagok elmélviilt feldolgozása után eliutott azokhoz a következtetésekhez, melyek alapjában véve visszaigazolták az ÍVSZ nagygyűlését memvitó istentiszteleten Káldv Zoifán igehirdetésének fontos megállapításait. Az üdvöség űtia — hangoztatta Káldv nüsnök — ..nem egy viadukton, a mélv völgyeket és szakadékokat átívelő hídon vezet, keresztü1. hanem a völgyekben és szakadékokban, az élet forgatagában. Kinek-kinek átvezet Európán, Afrikán, Ázsián, Észak-Ameri- kán, Latin-Amerikán és Ausztrálián. Belevezet ezeknek a világrészeknek az életébe, megoldásra váró kérdései közé. Belevezet a gazdagok és szegények, a háborúktól szenvedők, az éhezők és szomjazok. a szennyezett környezettől fuldoklók, a járványoktól sújtottak, a társadalmi s gazdasági igazságtalanságoktól kizsákmányoltak, a faji diszkriminációtól meg- alázottak. az emberi jogoktól megfosztottak közé .. .” ____Az LVSZ VII. Világgvűlé sének jelentőségéről minden bizonnyal elmondhatjuk: minden olyan törekvés, melv hidakat akar építeni Kelet és Nyugat. Észak és Dél között, a társadalomért érzett felelősségről tanúskodik. Ez a felelősség hatotta át e tekintélyes világszövetség mostani nagygyűlésének munkáiét, s ez nyilvánul meg a disszonáns hangokat — mert jivonek is voltak — áttörve az rysz tagegyházaihoz intézett Üzenetében é.s határ-ozat.spban is. Az előítéletek {kölcsönös fel- ed-sa, kölcsönösen reális tájékozódás. a feszültségek enyhítés fásé a globális problémák elhárításának segítése, az igazságos társadalmi struktúrák létrehozása. az ember méltóságának biztosítása — mind. mind o1 van felismerések, melvek találkoznak a más világnézetet velük s köztük a marxisták által jc felismert, követendő magatartási normákkal, s közös alapot adnak ahhoz, hosv tegvimk meg mindent az emberiség életben maradása és felemelkedése érdekében.” A Vakok és Gyöngénlátók Szövetségének tevékenységéről A Magyarországon élő vak és gyengénlátó emberek érdekvédelmét az 1918-ban alakult Vakok Szövetsége látja el. A II. világháború végéig a Vakok Szövetségének csak néhány száz tagja volt. A tagság főleg Budapesten és azokban a vidéki városokban élt, ahol ugyancsak Vakok Intézetei működtek. Ilyen intézetek Szegeden, Miskolcon és Szombathelyen voltak. Szövetségünk országos társadalmi szervezetté fejlődése hazánk felszabadulását követően valósulhatott meg. A vak emberek szempontjából sorsdöntő jelentőségű volt a 3200,1949. (ápr. 1.) sz. miniszterelnöki rendelet, amely kimondja — Magyarországon a vakokról való gondoskodás állami feladat. — A rendelet megjelenése után vált lehetségessé a munkaképes látássérült emberek munkába állítása, az ellátatlanok rendszeres szociális segélyezése, a vakok személyi járadékának bevezetése, a Braille - könyvtár fejlesztése, a hangfelvevő stúdiók és a hangos könyvtár létesítése, valamint még sok más intézkedés, ami a látássérült emberek jobb életfeltételeit szolgálja. Hazánkban jelenleg minden megyében- működik megyei szervezet. Szövetségünk taglétszáma 20 ezer fő. Alapvető törekvésünk, hogy minden látássérült ember részére megadjuk a szükséges segítséget. A tagfelvétel az önkéntesség elvének betartásával történik. A tagsági viszony létesítésének korhatára a 14 éves életkor. Természetesen igen nagy figyelemmel kísérjük a 14 évnél fiatalabb vak gyermekek sorsának alakulását is, képzésük, oktatásuk érdekében, hogy felnőtt korukra megszerezzék a szükséges képességeket az önálló életvitel megteremtéséhez. Tagságunknak mintegy 65%-a nyugdíj- korhatár feletti. Ez a körülmény is meghatározza azt, hogy a szövetség nagy figyelmet fordít a szociális gondoskodás állandó fejlesztésének szorgalmazására. A vak munkavállalók száma 3 és 4 ezer között ingadozik. Tagjaink főleg telefonközpont-kezelőként és gyógymasszőrként helyezkednek el. Sokan dolgoznak az ún. célvállalatoknál: a Fővárosi Kefe- és Seprűgyártó Vállalatnál mint kefe- és seprűkötők, szövők, a szegedi Fonalfeldolgozó Vállalatnál és a Vas megyei Vegyesipari Vállalatnál. Közel száz vak ember helyezkedett el értelmiségi munkakörökben: ügyvédi, tanári, gyógy- és zenepedagógusi, tanácsi tisztviselői és egyéb területeken. Számosán tevékenykednek szórakoztató zenészként, zongorahangolóként, folytatnak kisipart vagy magánkereskedést, és sokan dolgoznak kisegítői és bedolgozói munkakörben is. A munkábaállítást megkönnyíti a 13/1983. sz. EüM. KpK. együttes rendelet, amely a vak és gyengénlátó telefonalközpont-kezelők alkalmazását írja elő. Fontos feladata szövetségünknek az új munkaterületek felkutatása, a fiatalok pályaválasztási lehetőségeinek bővítése. Hangsúlyozott feladatunk a korszerű segédeszközök biztosítása a munkavállalás és az önálló életvitel megkönnyítésére. A látássérült emberek érdekvédelme feltételezi a jó együttműködést az állam- igazgatási hatóságokkal, a politikai és társadalmi szervezetekkel, az intézményekkel és a vállalatokkal. Örömmel állapítható meg. hogy szövetségünk képviselői megértésre, jó együttműködésre számíthatnak a legtöbb esetben. Kiemelt feladatunk a társadalom vakokkal kapcsolatos szemléletének pozitív irányú befolyásolása. Ebben a vonatkozásban a rádió és a televízió, a sajtó nyújthatna a legnagyobb segítséget a szövetségnek. Szükséges, hogy reális hangvételű cikkek, közlések, tudósítások jelenjenek meg a vak emberek életéről, eredményeiről és gondjaikról. Ezekben a kommunikációkban feltétlenül kerülni kell a szánakozó hangvételt. A látássérültek boldogulásához szükséges az intézményes és a társadalmi segítség. Szövetségünk is hozzájárul a szemléletformáláshoz szakkönyvek és ismeretterjesztő kiadványok megjelentetésével. A közel múlt évek során a következő könyvek kiadása történt meg: „Szövetségünk 60 éve” (alapvető tevékenységünket ismerteti. Dr. Pálhegyi Ferenc kandidátus szerkesztésében „Mit tegyünk, hogy életük teljesebb legyen” címmel a vak gyermekek neveléséről írt Kovács Csongor gyógypedagógus iskolaigazgató „Ismerjük meg, segítsük Őket!” c. kiadványa; dr. Csocsán Lászlóné adjunktus és Fintáné örsi Anikó gyógypedagógus s,Út az érettségiig” címmel szerkesztett szakkönyvet; dr. Pálhegyi Ferenc kandidátus „A látás nélkül meghódított világ” címmel pszichológiai könyvet adott ki; Csatos Márta gyógypedagógus „Utak és kiutak” című könyve a felnőtt korban megvakultak elemi rehabilitációjával foglalkozik. A Magyar Televízió Pécsi Stúdiójának — Sorstársak Szerkesztősége — adásaiban rendszeresen foglalkozik a vakok és gyen génlátók problémáival is. Mun kánkhoz tartozik a más vakügyi intézményekkel és a társszövetségekkel való kapcsolattartás is. Szövetségünk képviselői számos más egyesület és szervezet munkájában vesznek részt, mint pl. a Magyar Rehabilitációs Társaság. OKBT, FKBT, Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete stb. Képviselőink részt vesznek kül- és belföldi konferenciákon, tudományos üléseken. A szövetség nagyra becsüli a sajtó, rádió, televízió szemlélet- formáló, aktivizáló híradásait, mellyel az utóbbi években segít ségünkre voltak, ezt kérjük ez alkalommal is. Gerdelics Ferenc szakmai csoportvezető, a Központi Elnökség tagja „NYÍLT NAP” A TEOLÓGIAI AKADÉMIÁN A Teológiai Akadémia tanári kara és ifjúsága ebben a tanévben március 9-én, szombaton reggel 10 órai kezdettel látja szívesen a teológiai stúdiumok iránt érdeklődő középiskolás diákokat. A találkozás színhelye: Evangélikus Teológiai Akadémia és Teológus Otthon, Budapest-Zugló (a 7-es autóbusz pesti végállomásánál), XIV., Lőcsei út 32. Minden fiatalt szeretettel várunk. VASÁRNAP IGÉJE Az istemiisztelet Ezs 1,12—17 A harmadik parancsolatban azt tanultuk, hogy az ünnepnapot meg kell szentelni. Megdöbbent bennünket Isten Ezsaiás próféta által küldött üzenete: „Ki kívánja, hogy eljöjjetek és megjelenjetek előttem, és tapossátok udvaromat?” Isten gyűlöli népe ünnepeit, az áldozat füstjét is utálja, az imádságok elől pedig eltakarja a szemét. Ha akadna valaki, aki ezek hallatára elkezdene lelkendezni: „meg van írva, az Istent nem a templombajárás érdekli, neki az a fontos, hogy az igazságra törekedjünk” — sajnos el kell kedvetlenítenem. Az igaz, hogy az Istennek nincs szüksége ünneplésre, áldozatokra, még az imádságainkra sem, de ez nem jelenti azt, hogy minderre nekünk sincs szükségünk. Isten az ünnepnap megszentelése parancsát nem azért adta, hogy vele is törődjön valaki, hanem azért, mert ő törődött a mi testi és lelki egészségünkkel. Ha Ezsaiás sorait tüzetesen végigolvassuk, rájövünk, hogy Isten azért haragszik az istentiszteletekre, mert az áldozatok hazugok voltak, az imádságra felemelt kezek pedig vértől szennyezettek. Isten a bűnt és az ünneplést együtt nem tűri el. Az istentiszteleti életnek nem csak az ótestámentom korában, hanem a mi korunkban is sok a buktatója. Kár büszkélkedni a mi híveinknek is azzal, hogy ott voltak az istentiszteleten, ha azt esetleg végigszundikálták. Igét hallgatni nem nagy dicsőség úgy, hogy szívem marad útfél, köves talaj és tövissel és bogánccsal tele. Az sem valami tökéletes templofnozás.ha engedelmesség helyett Istent akarom kitanitani, hogyan kell velünk szemben viselkednie. Az az imádság sem sokat ér, amelyben vélt érdemeit a példázatbeli templom közepén álló farizeushoz hasonlóan buzgón magasztalom, és a publikánus alázata szívemből hiányzik. Isten igaz áldozatot és tiszta kezeket akar látni az istentiszteleteken. Ezsaiás könyve 53. fejezetében Isten ama Bárányáról jövendöl, akinek a sebeivel gyógyulunk meg. Ezek a sebek a bűntörlő vér forrása. Ebből merített Ábrahám, akinek Igazsága a hite volt. Jákob, a csaló, a gyilkos és parázna Dávid, az örök lázadozó Jeremiás és maga Ezsaiás is. E forrásból ivott a kősziklánál a pusztában vándorló, Mózes vezette nép is, még akkor is, ha ők ezt akkor még nem tudták. Aki tiszta kezet akar emelni az égre. az ide jöjjön megtisztulni. Olyan kéz nem volt. sem nem lesz, amely azért tiszta, mert tulajdonosa képes volt tisztán tartani. Ezért bíztat Ezsaiás: ..Mossátok tisztára magatokat!” Ha Ágnes asszonyként mosnánk leplünket. Pilátusként kezünket, ha a világ minden vizét magunkra zúdítanánk, Jézus bűntörlő vére nélkül, akkor is tisztátalan kezűek maradnánk. Ezért az igazi istentisztelet titka Jézus Krisztusban van. Olyan áldozat sem volt még a világon, amelyet ember hozott, és Isten színe előtt igaznak bizonyult. Hogy mi az ami hamis a mi áldozatainkban, azt legtöbbször egyggylirps£)jcJtftz.Jsten látja. Az igaz áldozat ismérve, hogy szeretetböciáskBdsFAamífe az ember érdekből hoz, hogy az Isten megsegítsen,-,-megbocsásson, vagy üdvözítsen, már az önzésre épül. Jézus keresztáldozata a szánó és mentő szeretetből fakadt. Ezért az iga;# istentisztelet középpontja Jfzus, mégpedig az értünk megfeszített. Lényege, hogy hit által a halálába beletemetkezzünk és feltámadása által új életre támadjunk. Az istentisztelet akkor kedves Isten előtt, ha benne megtisztulunk. A főszereplője nem az ember, aki tökéletesen képes tisztelni Istent, hanem Jézus, aki megmos, megtisztít, újjáformál. A hamis istentisztelet az, ahol a bűn és az ünneplés együtt van, az igaz az, ahol a bűneinkből megtisztulunk. Az igaz istentiszteletből életújulás, erő fakad. Szakítás a gonosszal, törekvés a jóra. Belőle fakad az özvegyeket és árvákat gyámolító szeretet. Éz a' diakóniai életforma forrása. Az igaz istentisztelet az ámen után folytatódik az utcán, az otthonban, a munkahelyen, a hazában és sóvá és világossággá formál a világban. Általa a Szentlélek templomává válik a testem, isten- tiszteletté az életem. Az igazi istentiszteletnek van folytatása „odaát” is, ahol mindenért amit velürtk itt tett, örökké magasztaljuk. Benkő Béla Imádkozzunk! Ür Isten, mennyei Atyánk! Te azt akarod, hogy gyermeki bizo- dalommal tekintsünk reád, és hogy szeretetben hasonlítsunk tehoz- zád. Add nekünk Szentlelked erejét, hogy fenntartás nélkül bízzunk tebenned, józanul éljünk a világban és őszintén szeressük embertársainkat, Jézus Krisztus Urunk által. Ámen. A lelkészi munkaközösségek 1985. évi témái A Lelkészi Munkaközösségek Országos Választmánya 1984. december 5-i ülésén a tizenhat Egyházmegyei Lelkészi Munkaközösségtől érkezett több mint 70 írásbeli témajavaslat alapos megvitatása után a következő nyolc témakört jelölte ki kötelező feldolgozásra : 1. „Béke, csak a béke!” 2. Egyházunk négy évtizede a történelem vándordíján. (Hazánk felszabadulásának 40. évfordulójára.) 3. A budapesti LVSZ világgyűlés legfontosabb mondanivalói. 4. A törvényről és evangéliumról szóló lutheri tanítás egyházunk mai gyakorlatában. 5. Hazai egyházunk önértelmezése és ökumenikus kapcsolataink. 6. „Tiszteld fiadat és leányodat!” (A „Fiatalok éve” ENSZ-prog- ram összefüggésében.) 7. Egy test tagjai — az egész test épüléséért. (1 Kor 12) 8. Jelentős egyháztörténeti évfordulók. A SAJTÖOSZTÄLY közleménye Az Evangélikus Sajtóosztály sajánallat közli a Lelkipásztor c. folyóirat előfizetőivel, hogy a lap megjelenése technikai okok miatt késik. Az előfizetők szíves megértését és türelmét kérjük.
