Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-02-03 / 5. szám
I GYERMEKEKNEK. Templomba Járok Ha megtehetném, szívesen játszanék most egy nagyon egyszerű játékot. A címet elolvasva, ösztönösen gondolkodás nélkül mi jut eszünkbe? Mivel másra nincs módom, csak azt a képet írhatom le, ami az én szemem előtt megjelenik. Árra a kis, szürke templomra gondolok, ahova gyerekkoromban jártam. Ha régen is volt, érzem a vasárnap reggelek hangulatát. Amikor harangozni kezdtek, már nagyon kellett sietnünk. Megszólalt a harang, s én megijedtem: most már el fogok késni. Édesanyám kiment a folyosóra, egy pillanatig hallgatózott, aztán megnyugtatott. A mi falunkban három templom áll egymás közvetlen közelében. Édesanyám a hangjáról felismerte, mikor kon- dult meg a „mi” harangunk. Ezzel a templomismerettel és szeretettel egy egészen bensőséges érzést alapozott meg bennem közöttem és a mi templomunk között. Fontos, hogy megkérdezzük önmagunktól, mi jut eszünkbe erről a mondatról: templomba járok. Már nagyon régen az Istennel való találkozás helyének tekintették az emberek a templomot. Izrael népe alighogy átélte Isten szabadító erejét Egyiptomban, már úgy érezte, nemcsak emberi • lakóhelyként van szüksége, a pusztában sátrákra, hanem Istennel is találkozni akar. A találkozás helyéül is sátrat készített tehát. Dávid király legféltettebb álma volt, hogy az ideiglenes sátor helyett a fővárosban, Jeruzsálemben egy olyan szép épületet emeltessen, amely külső megjelenésében is méltó arra, hogy ott Isten megszólítsa népét. Dávidnak csak az előkészületeket sikerült elvégeznie ugyan, de fia, Salamon király olyan remekbeszabott templomot építtetett, hogy messze földről is csodájára jártak. Akit érdekel, annak hasznos olvasmány lenne a Királyok könyvének eleje, amely a templom építéséről és ünnepélyes felavatásáról szól. Jézus életéből sem maradt ki a templom. Ide hozták el csecsemőkorában szülei, hogy Isten oltalmát és áldását kérjék életére. Szerette is a templomot. Nem véletlen, hogy tizenkét éves korában háromnapos izgatott keresés után épp itt bukkantak rá szülei. Ezekről az eseményekről Lukács evangéliuma második fejezetéből értesülhetünk. Védte is az Istennel való találkozás helyét. Vigyázott arra, hogy ott minden enjber igazán Istennel találkozhasson. János evangéliuma második fejezetében elolvashatjátok, milyen keményen védte meg Isten házát, hogyan őrizte és tisztította, hogy az valóban a találkozás színhelye maradjon. Érezzük-e ennek a szeretetnek és ragaszkodásnak csak egy szikráját is? Ismerjük-e templomunkat? Magunk elé tudjuk képzelni? Könnyen le tudnánk rajzolni? Mennyit tudunk róla? Kérdezősködtünk-e már felőle? Megbecsüljük-e? Vigyázunk-e rá? És főként: milyen gyakran lépjük át a küszöbét és engedjük meg Istennek, hogy velünk is találkozzon és minket is megszólítson a „találkozás helyén”, a templomban? Szabóné Mátrai Marianna íJaixtsMlsi oisuqolo „FELEDÉSBE MERÜLNEK A HAGYOMÁNYOS ÉNEKEK ÉS TÁNCOK” i , Az afrikaiak egész generációi számára elvesztek a hagyományos énekeket és táncokat hordozó ismeretek. Washington Omondi, a Nairobi egyetem zenei fakultásának vezetője szerint sok afrikai a hagyományos szokásokat „primitívnek” és rangján alulinak tartja. Átvették a nyugatról közvetített értékeket, s így technikai és vallási - kérdésekben, de még társadalmi magatartásukban sem saját elődeik kultúrája szerint élnek. A keresztyénség tanítása is hozzájárult sok afrikai ilyen módon való „elidegenedéséhez”, (epd — RA) „Írok nektek, ifjak.. üt születés BsüjiesBaeata MI a megtérés? Sokan mondják ... Aki jár gyülekezeti közösségbe és fészt vesz bibliaórákon, az előtt aligha Ismeretlen ez a mondat: megtértem, átadtam életemet Jézusnak, és ez olyan ,jó. Másfajta fogalmazásban is elénk kerülhetett ez a vallomás: elért engem Isten szeretete, mostantól kezdve mindig vele fogok járni, mindent elé merek vinni, mert tudom, hogy ő vezet engem. Divatos ezeket a mondatokat napjainkban egy kézlegyintéssel felérő meghallgatással elintézni. Pedig jó lenne alaposabban odafigyelni és mélyebben átgondolni, hogy miért szólalnak meg egyre többször — különösen ifjúsági körökben — úgy emberek, hogy el tudják és el akarják mondani azt, hogyan vezette és vezeti őket Isten. Közkinccsé szeretnék tenni mindazt, ami saját élményük a hit területén. Sokan mondják ma: fontos szó és lényeges esemény a megtérés. Ifjúsági körünk egyik egyetemista tagja úgy mondta el életének ezt az eseményét, hogy egy vizsgaidőszak és a sok tanulás szinte kikészítette az idegeit. Nem bírt szabadon élni, mert állandóan hajtotta a tanulási láz. Minden jegyét csak a legkiválóbbnak tudta elképzelni. Mindenben aktív volt, rengeteg energiát fektetett érvényesülésbe és az elismertség kivívásába. Sajnálta a vasárnapot és a heti egy órát is arra, hogy templomközelben töltse. A jelszó ez volt: minden időt kihasználni! Egyik vasárnap mégis „megszánta a szüleit”. Elment velük a templomba, ahol ő eleve nem akart figyelni. De a lelkész éppen a harmadik parancsolatról beszélt. A pihenés és a szabadidő tartalmas eltöltéséről, a hetedik nap megállási parancsáról. Arról, hogy milyen sok erőt adhat, hogy még jobb munkavégzésre lendíthet az, ha hetente megállunk Isten előtt, ha egy napot vele töltünk. Attól kezdve ez a lány nem tudott elszakadni ezektől a mondatoktól. Környezete nem értette, hogy vasárnapról vasárnapra istentiszteletre jár, és vidáman, jól végzi munkáját. Fellángolás! — mondták sokan. Mégis tartósnak bizonyult. Ö maga így fogalmaz: kitörölhetetlen változás. Lelkészi szolgálatomban én is csak úgy tudok élni, hogy előttem van egy idős lelkész testvér alakja, aki egy alföldi lelkészlakás kertjében kezembe nyomott egy Bibliát. Szüleim imádságra és hitre tanítása akkor alakult át elkötelező érvényű, kitörölhetetlen élménnyé. Kevesen tudják ... A Biblia kiemelkedő alakjainak komoly küzdelmet kellett Vívniuk azért, hogy Istenre találjanak, hogy értsék Isten kijelentéseit. A keresztyénség története tele van olyan emberek életével. akik egy bizonyos időpontig teljesen elmerültek mindenféle bűnben és romlottságban. Valahol a mélyponton pedig Istennek egy szava határozta meg a folytatást. Nem tehetem ezt tovább! Nem élhetek így! Paráz- naság, aljasság, hazudozás, többlakiság, pénzimádat, hatalommámor nem egy egyházatya előéletének tartozékai voltak. Kevesen tudják, hogy azok közül sokan, akiknek klasszikus mon- datatit a megtérésről gyakran idézzük, a poklok kínjait járták végig, míg eljutottak Istenhez. Teljes csődben, tehetetlenségben és erőtlenségben tapasztalták meg Isten szabadító irgalmát. A megtéréshez általában nem vezet könnyű út. Nem jutunk el hozzá úgy, hogy a jól megtanult lecke felmondásával kivívjuk magunknak a jelest. Ezen az úton könnyek és megpróbáltatások között jutunk el odáig, hogy megundorodunk bűneinktől, ráébredünk tarthatatlan helyzetünkre, és nem találunk megoldást. Ebben a tehetetlenségben pedig elér minket Isten szeretete és gyógyító kézbe vesz hűsége. Könnyen születő ajándék könnyen repül da.abokra a gyermekszoba padlóján. De a nehezen szerzett és nehéz körülmények között kapott ajándékot még a kétéves gyerek is szorongatja és nem adja oda egykönnyen senkinek. Ady Endrével együtt vallhatjuk, mindez akkor történik, amikor már minden elfogy és elhagy, mikor valóban egyedül vagyunk Isten színe előtt. Nincs érdem, akarat, indulat, sértettség vagy dac, csak a csend. Akkor biztos, hogy megérkezik hozzánk Isten és megtalál minket. Csak ő tudja ... Nincs nagyobb sikertelenség a keresztyén ember életében, mint a magabiztosság és az önelégültség érzése a megtérésben. Pedig itt csak kérdés születhetne: hogyan is érdemiem meg azt, hogy morzsákra sem méltó életemre Isten a legfinomabb kenyeret szórja gazdagon? Siker és eredménytelenség Isten országában csak abban az értelemben van, ahogyan Pál apostol vallja: „Azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek rejtett gondoltait az én evangéliumom által” (Rm 2,16). Addig pedig benne élünk naponként abban a küzdelemben, amelyben átélhetjük a harc örömét és értelmét. Amelyben elmondhatjuk, hogy hitünk szerint egyre többet láthatunk és érezhetünk abból, hogy Isten még mindig, sőt egyre jobban szeret minket. Nem befejezett állapotba, - hanem egy tudatos küzdelem folyamatába lénünk a megtéréssel. Ennek a születésnek a pillanata a megtérés. Szabó Lajos A LENINGRÄDI GYÜLEKEZET 110 ÉVES Október 14-én gyülekezeti tagok és vendégek árasztották el a le- ningrádi baptista imaház épületét, hogy megemlékezzenek a gyülekezet alapításának 110. évfordulójáról. A gyülekezet énekkara különleges programmal készült az eseményre. A. E. Klimenko, Bicskov és N. S. Kolesnyikov lelkészek •■(az Evangéliumi Keresztyén Baptisták Összszövetségi Tanácsának elnöke, főtitkára és pénztárosa) voltak a vendégszónokok. A 3500 tagú gyülekezet két évvel ezelőtt fejezte be az épület bővítését. (EBPS) — (Békehírnök) 175 ÉVE, 1810. február 5-én hunyt el el Győrben RÁTH MÁTYÁS ’ evangélikus lelkész, az első magyar nyelvű újság, a Magyar Hírmondó szerkesztője. Győrött, Modorban, Pozsonyban és Sopronban tanult, 1773-ban a göt- tingeni egyetemre iratkozott be az 1749. április 13-án született ifjú. Hét szemeszter elvégzése után 1777-ben tért haza. 1779- ben Pozsonyban telepedett le. Itt szerkesztette magyar nyelvű újságját 1780—1782 között. Győrben lett lelkész (1783), de 1786-ban megvált hivatalától, amit azonban 1789-ben újra elfoglalhatott. Készített egy latin—német—magyar szótárt, amit előfizetők hiányában nem tudott kiadni. 175 ÉVE, 1810. február 10-én született Kézdimárkosfalván BARABÁS MIKLÓS festő. A nagyenyedi kollégium diákja volt. Egészen fiatalon kezdett arcképfestéssel foglalkozni. 1829-ben Bécsbe is kijutott, majd , két év múlva Kolozsvárott tanulta a festészet mesterfogásait. Itt sajátította el a litográfia technikáját, mely egész életét végigkísérte. 1831- től két évet Bukarestben töltött, ott vált keresett arcképfestővé. 1834—35-ben itáliai tanulmányúton volt, ahonnan a vízfestés technikájával tért haza, s a természetábrázolásnak új módszerét valósította meg. Pesten élt ettől kezdve kisebb megszakításokkal élete végéig. Nagy része volt abban, hogy Pest a művészeti élet központjává vált. Az első olyan festőnk volt, aki FEBRUÁRI KRÓNIKA meg tudott élni a festészetből. Sok arcképet festett: Széchenyi, Kossuth, Petőfi, Bem arcképeit. Az abszolutizmus ideje alatt anyagi gondokkal küszködött. Átmenetileg fényképezéssel és oltárfestéssel is foglalkozott. 1859-ben kiharcolta a Képzőművészeti Társulat megteremtését és elnöke volt 1862-től haláláig. 1867-ben Pest városa képviselőjévé választotta. Budapesten hunyt el 1898. február 12-én. 150 ÉVE, 1835. február 10-én született VIKTOR HENSEN kutató, felfedező, utazó. Schleswigben éltek a szülei. Tanulmányait Würzburgban, Berlinben és Kiéiben folytatta. Kiéiben filozófiatanár lett. 1887-ben a porosz képviselőház tagjai között találjuk. A haltenyésztés propagálója. A német tengerek tudományos kutatójaként vált ' ismertté 1889-ben a Humbold- alapítvány megbízásából a Na^ tional nevű német gőzösön expedíciót is vezetett. A legnagyobb érdemeket a planktológia megállapítása terén szerzett. 75 ÉVE, 1910. február 16-án hunyt el Pozsonyban HÖRK JÓZSEF teológiai tanár. Likéren született 1848. március 7-én. Az iskoláit Losoncon, Lőcsén, Rimaszombaton és Eperjesen végezte, Eperjesen volt teológus 1865-től. Bodrogszerdahelyen nevelő lett (1868), majd Losoncon tanár (1869). 1873-ban Felsőpokorágy választotta lelkészéül, majd 1876 őszén Eperjesen lett teológiai tanár, 1896-tól Pozsonyban tanár a teológiai akadémián. Tagja volt az első budapesti zsinatnak. Kisebb dolgozatai egyházi lapokban jelentek meg. 200 ÉVE, 1785. február 19-én született Pé- celen SZEMERE PÁL író, esztéta. 1808-ban szerzett ügyvédi oklevelet, de ügyvédi gyakorlatot sosem folytatott. Gazdálkodott péceli birtokán. Ö volt a Tudományos Gyűjtemény egyik alapítója 1817-ben. 11 éven át Pest vármegye aljegyzőiéként találjuk. Esztétikai cikkeket, kritikákat, bölcselkedő szonetteket, tanító költeményeket írt. Nyelvújító. Sok szerencsés szóalkotása ma is él. Köleseivel együtt adta ki a nyelvújító védelemiratát: Felelet a Mondo- latra ... c. híres vitairatot 1815- ben. Folyóiratot is adott ki. Pé- celen hunyt el 1861. március 14-én. 125 ÉVE, 1860. február 21-én halt meg Maina-Frankfurtban ARTUR SCHOPENHAUER német filozófus. Danzingban született 1768. február 22-én. Kereskedőnek tanult. Apja halála után azonban Göttingenben, majd Berlinben tanult, ahol Fichtét hallgatta. 1813-ban Weimarban találjuk, majd Drezdába költözött. Később magántanár Berlinben, de nem volt sikeres számára ez a pálya. Művei magyar fordításban is megjelentek az akaratról, az erkölcsről. Hatása ma is érezhető. 450 ÉVE, 1535. február 22-én született Pesten BORNEMISZA (Abste- mius) PÉTER evangélikus prédikátor, szuperintendens (püspök). Előkelő családból származott. Szüleit korán elveszítette (1541) egy török támadás alkalmával. Kiskorától nehéz sorsú volt. Kassán tanult (1548—1553), ahol harcos protestáns hite miatt fogságot is szenvedett. Külföldi tanulmányúton járt 1557 és 1563 között. Wittenbergben Melanch- ton tanítványai között találjuk. Járt Itáliában is. Hazaérkezése után Balassa János udvári papja Zólyomban (1563—64), majd Galgócon (1570), Semptén (1572) lelkész, ahol nyomdát állított fel. Mátyusföld szuperintendense lett. Ebben az időben fogott hozzá 5 kötetes prédikációsköny- véhez. Sokat harcolt 1564-től Telegdi Miklós főpappal. Sorra jelentek meg vádiratai. A Rudolf császár személyét is sértő Ördögi kísértetek c. könyve miatt elűzték parókiájáról, Bécsben fogoly volt, majd Balassi Bálint oltalmában húzódott meg Detrekő várában. Később Rárbokon élt. Ott halt meg 1584 tavaszán. 175 ÉVE, 1810. február 25-én született TROKÁN JÁNOS evangélikus lelkész Miaván. Tanulmányai befejezése után Kosztolnán lel- készkedett, s ott is halt meg mint nyugdíjas lelkész 1894. július 5-én. A nyitrai egyházmegyének 1850—1860 és 1873—1880 között esperese volt. Művei szlovák nyelvűek: prédikációk, gyászbeszédek és történeti munkák. 175 ÉVE, 1810. február 24-én Londonban halt meg HENRY CAVERDIOL angol kémikus és fizikus. Nizzában született 1731. október 10-én. Egész életét a tudománynak szentelte. Felfedezte a hidrogént, a durranógázt. Megállapította, hogy a víz hidrogén és oxigén vegyülete, a levegő pedig oxigén és nitrogén keveréke. Először mutatta ki a tömegmozgást. Felfedezései továbbsegítették a tudományt. Ma is értékek. 125 ÉVE, 1860. február 27-én született Rozsnyón STROMP LÁSZLÓ teológiai tanár. Elemi és gimnáziumi osztályait Rozsnyón végezte, majd a budapesti egyetemen jogot és bölcsészetet hallgatott (1878-tól), 1881-től pedig Pozsonyban teológiái végzett. 1885-ben a hallei egyetem hallgatója. Egy év múlva hazatért, 1887-ben magán-, 1895-ben rendkívüli, 1896-ban a pozsonyi teológiai akadémia rendes tanára lett. Pozsonyban hunyt el 1907. május 12-én. Detre János t í
