Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-12-22 / 51. szám

A Biblia világa - az Újszövetség

Grafikai kiállítás a Szépművészeti Múzeumban

„Képzőművészeti

evangélizáció”

r

Élmény, megragadó élmény a Szépművészeti Múzeum réneszánsz aulájából a grafikai kiállító terembe lépni. Mindig az, de most különösen. A dr. Zentai Lóránd rendezte, és dr. Vayer Lajos professzor által november 15-én megnyitott kiállítás nem kevesebbre vállalkozott, mint az újszövetség egészének gra- jikákon bemutatható keresztmetszetét nyújtani a látogatónak. Aki az Újszövetséget forgatja, tudja, hogy milyen hihetetlenül gazdag az, kimeríthetetlen eseményeiben, mondanivalójában, tartalmában. Mit lehet ebből, s a 2000 éves újtes- támentum-ábrázolások tengeréből pár száz négyzetméteren bemutatni? Nem csupán illúzió, eleve kudarcra ítélj szándék a kiplakátozott cím; nem csupán egy hangzatos, figyelemfelkeltő, a mai „bibliaazután Jézus második visszajövé- tele, a Sátánon, a halálon aratott végső, apokaliptikus győzelme zárja a sort. Ez a konzekvens, tiszta, csak a forrásra, az Újszövetség irataira támaszkodó rendezőelv- mely minden egyes alkotás bibliai igehelyét is feltünteti a képeken- kizár minden felekezeti, vagy más jellegű beállítódást, torzulást, s a terem közepén húzódó tárlókban egy-egy hangsúlyosabb téma (Angyali üdvözlet, Tékozló fiú stb.) több, egymás mellé helyezett feldolgozásának bemutatásával - a grafikák fekete-fehér volta ellenére - hallatlan színes képet ad a képzőművészeti interpretációk sokrétűségéről. Az ember rábámul 'az ihletett művészi kompozíciók csodálatos szépségére, és meglepődik, rádöbben: micsoda ritkán látVeronai művész, XV. sz. közepe: Angyali üdvözlet M iniciáléban. Miniatúra.

divat” nosztalgiahullámát meglovagoló múzeumi reklámfogás?

Nem az. A rendező és munkatársai a kiállításcímükhöz imponáló következetességgel ragaszkodva munkájukban ritkán látható, ragyogó összhangját valósították meg a kultúrtörténeti, művészettörténeti szempontok és a vallásos emberek számára oly sokat jelentő irat tisztelete, megbecsülése között. Az oldalfalak képei vezetik az embert az evangéliumi tudósításokból ismert angyali üdvözlet, Jézus születése, élettörténete, halála, feltámadása, mennybemenetele eseményein végig, majd az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv egyes epizódjai következnek, hogy

.ható kincsei vannak Szépművészeti Múzeumunk raktárainak! Schongauer, Dürer, Rembrandt brilliáns műveinek sokasága, fa-, rézmetszetsorozatai uralják a termet, a választott téma és tartalom méltó súlyú és kvalitású alkotásai.

A kiállítás tartalmát hitünk oldaláról összegezve így mondhatjuk: egy nagyszabású, tiszta, képzőművészeti evangélizáció az, melynek részese lehet a kiállítást látogató, melynek anyaga ha könyv vagy metszetgyűjtemény formájában egyszer napvilágot látna, méltán viselhetné a műkincseink Biblia Pauperuma címet, jelentős és szükséges kultúrmissziót töltve be. ifj. Foltin Brúnó

evangélikus Elet mss, december 22.

*

Márkus József

Háromkirályok

imádása

Mi hatalmasok

égrepaskolt palotáinkból lestük a világ sorsát, mi, akik-üraltuk harmadát.

Találgattuk a holnapot,

mikor az est lassú csillagzáporából

kivált egy, állandó az elhullók közül. <

A születó bizonyosság jele.

Útrakeltünk, hogy megismerjük a fiút, kinek apja fénybetartotta a földet, madarakkal vetette be az eget éá erdőkkel takarta be a hegyeket.

Hajtott a tudás bizonytalansága.

Bozótokon meneteltünk át, faragatlan hegyeken szöktünk át, , hogy láthassuk a fiút.

Folytattuk csillagvezette kíméletlen zarándoklatunk és elértük a sivatagot.

Elértük a sivatagot, ahol sáskán és dögön éltünk, értelmét vesztette múltunk és nevünk.

Úgy hívtuk egymást: Arany, Tömjén és Mirha, mert már csak az ajándék volt a fontos, melyet magunk helyett adunk.

A reménytelen csupasz ég alatt egymáshoz bújtunk, mint a vadak.

Vártuk a jelet.

A megváltó csillag szárbaszökkent és újra vezetett.

Vezetett a csillag, aztán a barmok gőze, és most itt állunk a pásztorok közt előtted, féligazságokat kántáló bölcsek, előtted, nyiladozó szemű megváltó bizonyosság, fogadd el a tömjént, az aranyat és a mirhát.

Ez a Gyermek csupán egyet akar: betölteni szívünket: Ha tehát a szív hitben kitárul, Jézust gyönyörűségesnek találja. Azután felemelkedik a szív az Atyába, ki kegyelméből Fiát nekünk adta. Megmagyarázhatatlan és elképzelhetetlen, hogy fér bele ekkora kincs parányi szívünkbe. Meg-megújuló csodajel ez, melyből a szív boldog vigasztalást és rettenthetetlen békességet merít minden nyomorúságban. Mi baja is eshetnék? Ahol Jézus megszáll, ott meg is marad. A szív és a Gyermek nem szakadnak el. (Luther Márton)

rj

Mohács - Borjúd - Magyarbóly ünnepi alkalmai

Kis gyülekezeteket takar a cím. Mohácson yan a kiterjedt dél-baranyai szórványkörzet központja (mintegy 200 lélekkel). Az innen 20 km-rel kissé délnyugatra fekvő Borjúdon 130 evangélikus él, míg a hajdani anyagyülekezetben, a Mohácstól 30 km-re fekvő Magyarbóly on a II. világháború utáni kitelepítések következtében az egykori lélekszámnak a 10%-a, azaz kb. 70 lélek. Rajtuk kívül a társult gyülekezetek területén a negyedik - templommal is rendelkező - gyülekezet a határmenti Ivándárdán található (ma alig több mint 30 lélekkel).

A közelmúltban 3 kiemelkedő esemény gazdagította e nagy kiterjedésű szórványvilág életét.

Sorrendben az első a szept. 15-i borjádi szórványgyülekezeti találkozó volt. Ez alkalommal 10 helységből mintegy kétszázötvenen érkeztek, s töltötték meg e leánygyülekezet templomának padjait. A hitmélyítő és az összetartozás tudatát erősíteni kívánó alkalom gazdag és változatos programját dr. Simor Ferenc összgyülekezeti felügyelő meleg' és közvetlen szavai vezették be. Vendégelőadónk és -igehirdetőnk Csepregi Béla sár- szentlőrinci lelkész volt, aki Jézus egyik legismertebb hasonlata („...ha olyanok nem lesztek, mint

a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába”; Mt 18, 3.) alapján arra mutatott rá meggyőző erejű beszédében, milyen nélkülözhetetlenül fontos, hogy a gyermek újra meg újra középpontba kerüljön életünkben. Szinte- ezt látszott igazolni a borjádi hittanosok színes és szemléletes színjátéka Né- methné Tóth Ildikó lelkész rendezésében. A tékozló fiú történetének modernebb változatát adták elő. Dr. Németh Pál szekszárdi kántor a templom orgonáján Bach-műveket szólaltatott meg a nagy zeneszerző születésének 300. évfordulóján. Ugyanő néhány éves \ kis unokái csengő hangú énekét kísérte orgonaszóval. A mohácsi ifjúság 3 tagja A szeretet himnuszát (lKor 13.) mondta el, s versek tolmácsolásával szolgált. A vendéglelkész befejező áhítata és a gyülekezet lelkes éneke zárta a csaknem két és fél órás együttlétet. Majd a helybeliek vendégszeretetének lehettünk tanúi és részesei a bőségesen - s zsúrszerűen - megterített asztalok mellett, verőfényes időben, kinn a szabadban.

A mohácsi gyülekezet számára ünnepnek számított okt. 10-én az ausztriai Steyerországból érkezett 25 fős lelkészcsoport néhány órás látogatása. Városnéző kőrútjuk a Csele-pataknál kezdődött, majd

nemzeti sórstragédiánk („mohácsi vész”) színhelyére, a várostól délre fekvő csatatéri emlékparkba, az ún. Történelmi Emlékhelyre vezetett. Vendégeink itt megtekinthették a park monumentális díszkapuját, melynek felül egymással szemben összehajló ívei az évszázados török-magyar szembeállást jelképezik. S ugyancsak láthatták belül, a tömegsír előtti süllyesztett épület udvarán a megrepedt, tört bimbó formáját, mely a csata- és országvesztés fájó jelképe. Továbbá

mindmegannyi kopjafát a tömegsírok közelében. Útjuk végcélja azonban új paplakunk és templomunk megtekintése volt. A két épület stílusos, szinte harmonikusan egymásba ölelkező árkádjai, de magának a templomnak szolid egyszerűsége, otthonos melegsége különösen is megragadta figyelmüket.

Ünnepeink sorában a harmadik kiemelkedően jeléntős esemény Magyarbólyon volt. Templomszentelési emlékünnep, egyben a templom felújítását követő hálaadó istentisztelet okt. 13-án. Öröm és hála töltötte el ezen a napon a templom árnyékában élők, a szomszédos gyülekezetből érkezők és az NSZK-ból külön autóbuszon hazalátogatók szivét, akiket a még ifjúként kitelepített pásztoruk, Karl Schneider - Darmstadt peremvárosának lelkésze - kísért haza az óhazába és régi gyülekezetükbe.

Sólyom Károly esperes-püspök- helyettes lépett a zsúfolásig megtelt templom oltára elé - Németh Pál szórványlelkész kíséretében-, s tartotta meg mélyen szántó igehirdetését Zsolt. 84. alapján, valamint hálaadó, újraszentelő és áldó szolgálatát. Schneider lelkész igehirdetését e cikk írója tolmácsolta, aki egyébként ugyancsak jubilált ezen az ünnepen. 50 évvel ezelőtt segédlelkészként érkezett a gyülekezetbe.

Az istentisztelet ünnepélyességét és bensőséges légkörét emelte a hazalátogatók szívből jövő énekszolgálata, de nem kevésbé a helyi református gyermekek éneke s a helybeli gyülekezetből Peterdi Mónika versmondása. Az istentiszteletet követő közgyűlésen a templom történetének és felújítási munkálatainak ismertetése után meleg hangú köszöntések sora következett. Sólyom Károly esperes, Lég- rády György egyházmegyei felügyelő, Kovács Emil ref. * lelkész, Petter Imréné pécsi presbit er - németül mondott - köszönté ,se hangzott el. Megható volt Vér tesi Jolán (a gyülekezet egykori lf ^készének lánya) néhány szóba tömörített, közvetlen hangú megen alékezése is. Jelentős külföldi (NS' ZK-beli) támogatás és persze az i- tthoniak, különösen három prés' biterünk (Peterdi Imr e, Hesz Á .dám és Kerti Sebestyén) és még .sokak számokban alig kifejezhr Xó áldozat- és szolgálat készsége, hite és szeretete tükröződik a kül sőleg teljesen - s részben belül is - megszépült templomon. Az 1st ennek elsőrenden szóló hala után méltán hangzott a köszönet szava a sokféle jótéteményért. Am n< jmcsak a templom vonzó llátván' /a töltött el bennünket, je lenléví őket jójeső érzéssel, hanem azaz öröm és nem mindennapi élmény , hogy régi, az idő múlásává 1 má ir-már elhomályosulni látszó emlf ;kek és megszűnni tűnő kapcs olatc jk egyszeriben megelevenedtek. S ez az ünnep sokaknak alkalom I ehetett arra, hogy hosszú idő ó ta v íjra találkozzanak távolra szaka idt szeretteikkel.

íme, három felejthetetlen nap szórvái lygyülekezetünk életéből. Még s< okáig fogjuk emlegetni itt, a déli Vf igeken. Ormos Elek

ny. lelkész

Karácsonyi sorozatunK

„Mily csodálatos változás: Az Úr szolgává lett!

Ő alászállt, mást felemelt,

Áldd őt, Istenedet..." (156, 4v.)

Úrból szolga. Emberi szemmel nézve ez a változás mindig egy élet^ tragédiáját jelenti. Ismerünk törté-i neteket elszegényedett nemesi; családok utódairól, akik, hogy élé- tüket fenntartsák, mások szolgálatába szegődtek. Tékozló fiák kisiklott életére gondolunk, akik a szülői ház védettségét, gondtalan jólétét megunva kitörtek onnan, hogy a maguk urai lehessenek.

A könnyelmű élet azonban a remélt szabadság helyett a béressors kiszolgáltatottságát hozta számukra, s a disznó vályú melletti rádöbbenést elrontott életükre. - Az ember sohasem vállalta önként ezt a megalázó szerepcserét.

Úrból szolga. Hitünk szemével nézve azonban valami egészen mást jelent ez a változás. Karácsony örömüzenetét foglalja magába: az Úr szolgává lett. Csodálatos változásról beszél, amely nem külső körülmények kényszere nyomán jött létre. Az ég,és föld Ura, akié minden, hatalom, önként hagyja el ä menny dicsőségét, közénk jön, hogy velünk sorsközösséget vállaljon, nekünk szolgáljon.

. Kiszolgáltatottá válik! (gy ■ kell látnunk a barlangistálló kisdedét, aki palota helyett az állatok szállásán látja meg á napvilágot. így kell látnunk a szüleivel menekülő gyermeket, akit halálra keres a hatalmát féltó gonosz király. A szegényeknél is szegényebb ö, akinek ninps fejét hová lehajtania.

Életprogramját így fogalmazta meg: „Az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem, hogy ő szolgáljon és életét adja váltságul sokakért." Úrból szolga! Szolgálata során útja a mélységbe vezetett, „ö alászállt" mondja énekünk. Sorsközösséget vállalt a bűnösökkel, reménytelen helyzetben élőkkel, hogy/ajtuk segítsen, hogy nekik szolgáljon, hogy őket felemelje, bűnbocsánatot, új kezdés lehetőségét adva számukra. Urunk szolga volta a kereszten jutott teljességre. Mindenkinek kiszolgáltatottan, gúnyt, szidalmat, iszonyú szenvedést tűrt némán, és a rabszolgáknak kijáró szégyenfán, rablógyilkosok között halt kínos halált.

' ö alászállt, mást fölemelt. Ez a mélyre szállás, magát megalázás miértünk történt. Minket akar fölemelni. Mi, akik büszkén hirdetjük, hogy a magunk urai vagyuhk, vakok vagyunk és nem vesszük észre sokszor-, hogy a sátán kénye-ked- vére vagyunk kiszolgáltatva. Egyedül ö tud bennünket kiszabadítani, kiemelni önként vállalt szolgálatával ebből a szolgaságból. .

Úrból szolga. Hogyan látjuk végül ezt a csodálatos változást a tanítvány szemével? A Filippi levél Krisztus himnuszának bevezetése így hangzik: Azt törekedjetek megvalósítani, ami Jézus Krisztusban volt! Karácsony evangéliuma bennünket is ilyen változásra hív. Hogy az ünnep fényét és melegét megőrizhessük a hétköznapokban is, életújulásra van szükségünk. Jézust, az Úrból lett szolgát, csak szolgálva, mégpedig egymásnak való szolgálattal lehet követni.

Az Úr szolgává lett! Ez a csodálatos változás nekünk kegyelmet és életet hozott. Változtasson meg bennünket is: legyen életprogramunkká: törekedjetek megvalósítani, ami Jézus Krisztusban volt! [gy ez a karácsony nem múló ünnep, hanem erőforrás lehet a mindennapi életünkben.

Keveháziné Czégényi Klára