Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-12-22 / 51. szám

A Biblia világa - az Újszövetség Grafikai kiállítás a Szépművészeti Múzeumban „Képzőművészeti evangélizáció” r Élmény, megragadó élmény a Szépművészeti Múzeum réneszánsz aulájából a grafikai kiállító terembe lépni. Mindig az, de most különö­sen. A dr. Zentai Lóránd rendezte, és dr. Vayer Lajos professzor által november 15-én megnyitott kiállí­tás nem kevesebbre vállalkozott, mint az újszövetség egészének gra- jikákon bemutatható keresztmet­szetét nyújtani a látogatónak. Aki az Újszövetséget forgatja, tudja, hogy milyen hihetetlenül gazdag az, kimeríthetetlen eseményeiben, mondanivalójában, tartalmában. Mit lehet ebből, s a 2000 éves újtes- támentum-ábrázolások tengeréből pár száz négyzetméteren bemutat­ni? Nem csupán illúzió, eleve ku­darcra ítélj szándék a kiplakátozott cím; nem csupán egy hangzatos, figyelemfelkeltő, a mai „biblia­azután Jézus második visszajövé- tele, a Sátánon, a halálon aratott végső, apokaliptikus győzelme zárja a sort. Ez a konzekvens, tisz­ta, csak a forrásra, az Újszövetség irataira támaszkodó rendezőelv- mely minden egyes alkotás bib­liai igehelyét is feltünteti a képeken- kizár minden felekezeti, vagy más jellegű beállítódást, torzulást, s a terem közepén húzódó tárlók­ban egy-egy hangsúlyosabb téma (Angyali üdvözlet, Tékozló fiú stb.) több, egymás mellé helyezett feldolgozásának bemutatásával - a grafikák fekete-fehér volta elle­nére - hallatlan színes képet ad a képzőművészeti interpretációk sokrétűségéről. Az ember rábámul 'az ihletett művészi kompozíciók csodálatos szépségére, és meglepő­dik, rádöbben: micsoda ritkán lát­Veronai művész, XV. sz. közepe: Angyali üdvözlet M iniciáléban. Miniatúra. divat” nosztalgiahullámát meglo­vagoló múzeumi reklámfogás? Nem az. A rendező és munka­társai a kiállításcímükhöz impo­náló következetességgel ragasz­kodva munkájukban ritkán látha­tó, ragyogó összhangját valósítot­ták meg a kultúrtörténeti, művé­szettörténeti szempontok és a val­lásos emberek számára oly sokat jelentő irat tisztelete, megbecsülése között. Az oldalfalak képei vezetik az embert az evangéliumi tudósítá­sokból ismert angyali üdvözlet, Jé­zus születése, élettörténete, halála, feltámadása, mennybemenetele eseményein végig, majd az Aposto­lok Cselekedeteiről írott könyv egyes epizódjai következnek, hogy .ható kincsei vannak Szépművésze­ti Múzeumunk raktárainak! Schongauer, Dürer, Rembrandt brilliáns műveinek sokasága, fa-, rézmetszetsorozatai uralják a ter­met, a választott téma és tartalom méltó súlyú és kvalitású alkotásai. A kiállítás tartalmát hitünk ol­daláról összegezve így mondhat­juk: egy nagyszabású, tiszta, kép­zőművészeti evangélizáció az, melynek részese lehet a kiállítást látogató, melynek anyaga ha könyv vagy metszetgyűjtemény formájában egyszer napvilágot lát­na, méltán viselhetné a műkincse­ink Biblia Pauperuma címet, jelen­tős és szükséges kultúrmissziót töltve be. ifj. Foltin Brúnó evangélikus Elet mss, december 22. * Márkus József Háromkirályok imádása Mi hatalmasok égrepaskolt palotáinkból lestük a világ sorsát, mi, akik-üraltuk harmadát. Találgattuk a holnapot, mikor az est lassú csillagzáporából kivált egy, állandó az elhullók közül. < A születó bizonyosság jele. Útrakeltünk, hogy megismerjük a fiút, kinek apja fénybetartotta a földet, madarakkal vetette be az eget éá erdőkkel takarta be a hegyeket. Hajtott a tudás bizonytalansága. Bozótokon meneteltünk át, faragatlan hegyeken szöktünk át, , hogy láthassuk a fiút. Folytattuk csillagvezette kíméletlen zarándoklatunk és elértük a sivatagot. Elértük a sivatagot, ahol sáskán és dögön éltünk, értelmét vesztette múltunk és nevünk. Úgy hívtuk egymást: Arany, Tömjén és Mirha, mert már csak az ajándék volt a fontos, melyet magunk helyett adunk. A reménytelen csupasz ég alatt egymáshoz bújtunk, mint a vadak. Vártuk a jelet. A megváltó csillag szárbaszökkent és újra vezetett. Vezetett a csillag, aztán a barmok gőze, és most itt állunk a pásztorok közt előtted, féligazságokat kántáló bölcsek, előtted, nyiladozó szemű megváltó bizonyosság, fogadd el a tömjént, az aranyat és a mirhát. Ez a Gyermek csupán egyet akar: betölteni szívünket: Ha tehát a szív hitben kitárul, Jézust gyönyörűségesnek találja. Azután felemelkedik a szív az Atyába, ki kegyelméből Fiát nekünk adta. Megmagyarázhatatlan és elképzelhetet­len, hogy fér bele ekkora kincs parányi szívünk­be. Meg-megújuló csodajel ez, melyből a szív boldog vigasztalást és rettenthetetlen békessé­get merít minden nyomorúságban. Mi baja is eshetnék? Ahol Jézus megszáll, ott meg is ma­rad. A szív és a Gyermek nem szakadnak el. (Luther Márton) rj Mohács - Borjúd - Magyarbóly ünnepi alkalmai Kis gyülekezeteket takar a cím. Mohácson yan a kiterjedt dél-bara­nyai szórványkörzet központja (mintegy 200 lélekkel). Az innen 20 km-rel kissé délnyugatra fekvő Borjúdon 130 evangélikus él, míg a hajdani anyagyülekezetben, a Mo­hácstól 30 km-re fekvő Magyarbó­ly on a II. világháború utáni kitele­pítések következtében az egykori lélekszámnak a 10%-a, azaz kb. 70 lélek. Rajtuk kívül a társult gyüle­kezetek területén a negyedik - templommal is rendelkező - gyü­lekezet a határmenti Ivándárdán található (ma alig több mint 30 lélekkel). A közelmúltban 3 kiemelkedő esemény gazdagította e nagy kiter­jedésű szórványvilág életét. Sorrendben az első a szept. 15-i borjádi szórványgyülekezeti talál­kozó volt. Ez alkalommal 10 hely­ségből mintegy kétszázötvenen ér­keztek, s töltötték meg e leánygyü­lekezet templomának padjait. A hitmélyítő és az összetartozás tudatát erősíteni kívánó alkalom gazdag és változatos programját dr. Simor Ferenc összgyülekezeti felügyelő meleg' és közvetlen szavai vezették be. Vendégelőadónk és -igehirdetőnk Csepregi Béla sár- szentlőrinci lelkész volt, aki Jézus egyik legismertebb hasonlata („...ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába”; Mt 18, 3.) alapján arra mutatott rá meggyőző erejű beszédében, milyen nélkülöz­hetetlenül fontos, hogy a gyermek újra meg újra középpontba kerül­jön életünkben. Szinte- ezt látszott igazolni a borjádi hittanosok szí­nes és szemléletes színjátéka Né- methné Tóth Ildikó lelkész rende­zésében. A tékozló fiú történetének modernebb változatát adták elő. Dr. Németh Pál szekszárdi kántor a templom orgonáján Bach-műve­ket szólaltatott meg a nagy zene­szerző születésének 300. évfordu­lóján. Ugyanő néhány éves \ kis unokái csengő hangú énekét kísér­te orgonaszóval. A mohácsi ifjúság 3 tagja A szeretet himnuszát (lKor 13.) mondta el, s versek tolmácso­lásával szolgált. A vendéglelkész befejező áhítata és a gyülekezet lel­kes éneke zárta a csaknem két és fél órás együttlétet. Majd a helybe­liek vendégszeretetének lehettünk tanúi és részesei a bőségesen - s zsúrszerűen - megterített asztalok mellett, verőfényes időben, kinn a szabadban. A mohácsi gyülekezet számára ünnepnek számított okt. 10-én az ausztriai Steyerországból érkezett 25 fős lelkészcsoport néhány órás látogatása. Városnéző kőrútjuk a Csele-pataknál kezdődött, majd nemzeti sórstragédiánk („mohácsi vész”) színhelyére, a várostól délre fekvő csatatéri emlékparkba, az ún. Történelmi Emlékhelyre vezetett. Vendégeink itt megtekinthették a park monumentális díszkapuját, melynek felül egymással szemben összehajló ívei az évszázados tö­rök-magyar szembeállást jelképe­zik. S ugyancsak láthatták belül, a tömegsír előtti süllyesztett épület udvarán a megrepedt, tört bimbó formáját, mely a csata- és ország­vesztés fájó jelképe. Továbbá mindmegannyi kopjafát a tömegsí­rok közelében. Útjuk végcélja azonban új paplakunk és templo­munk megtekintése volt. A két épü­let stílusos, szinte harmonikusan egymásba ölelkező árkádjai, de magának a templomnak szolid egy­szerűsége, otthonos melegsége kü­lönösen is megragadta figyelmüket. Ünnepeink sorában a harmadik kiemelkedően jeléntős esemény Magyarbólyon volt. Templomszen­telési emlékünnep, egyben a temp­lom felújítását követő hálaadó is­tentisztelet okt. 13-án. Öröm és há­la töltötte el ezen a napon a temp­lom árnyékában élők, a szomszé­dos gyülekezetből érkezők és az NSZK-ból külön autóbuszon ha­zalátogatók szivét, akiket a még ifjúként kitelepített pásztoruk, Karl Schneider - Darmstadt pe­remvárosának lelkésze - kísért ha­za az óhazába és régi gyülekeze­tükbe. Sólyom Károly esperes-püspök- helyettes lépett a zsúfolásig megtelt templom oltára elé - Németh Pál szórványlelkész kíséretében-, s tar­totta meg mélyen szántó igehirdeté­sét Zsolt. 84. alapján, valamint há­laadó, újraszentelő és áldó szolgá­latát. Schneider lelkész igehirdeté­sét e cikk írója tolmácsolta, aki egyébként ugyancsak jubilált ezen az ünnepen. 50 évvel ezelőtt segéd­lelkészként érkezett a gyülekezetbe. Az istentisztelet ünnepélyességét és bensőséges légkörét emelte a ha­zalátogatók szívből jövő énekszol­gálata, de nem kevésbé a helyi re­formátus gyermekek éneke s a helybeli gyülekezetből Peterdi Mó­nika versmondása. Az istentiszte­letet követő közgyűlésen a temp­lom történetének és felújítási mun­kálatainak ismertetése után meleg hangú köszöntések sora követke­zett. Sólyom Károly esperes, Lég- rády György egyházmegyei fel­ügyelő, Kovács Emil ref. * lelkész, Petter Imréné pécsi presbit er - né­metül mondott - köszönté ,se hang­zott el. Megható volt Vér tesi Jolán (a gyülekezet egykori lf ^készének lánya) néhány szóba tömörített, közvetlen hangú megen alékezése is. Jelentős külföldi (NS' ZK-beli) tá­mogatás és persze az i- tthoniak, kü­lönösen három prés' biterünk (Pe­terdi Imr e, Hesz Á .dám és Kerti Sebestyén) és még .sokak számok­ban alig kifejezhr Xó áldozat- és szolgálat készsége, hite és szeretete tükröződik a kül sőleg teljesen - s részben belül is - megszépült temp­lomon. Az 1st ennek elsőrenden szóló hala után méltán hangzott a köszönet szava a sokféle jótétemé­nyért. Am n< jmcsak a templom vonzó llátván' /a töltött el bennün­ket, je lenléví őket jójeső érzéssel, hanem azaz öröm és nem minden­napi élmény , hogy régi, az idő mú­lásává 1 má ir-már elhomályosulni látszó emlf ;kek és megszűnni tűnő kapcs olatc jk egyszeriben megeleve­nedtek. S ez az ünnep sokaknak alkalom I ehetett arra, hogy hosszú idő ó ta v íjra találkozzanak távolra szaka idt szeretteikkel. íme, három felejthetetlen nap szórvái lygyülekezetünk életéből. Még s< okáig fogjuk emlegetni itt, a déli Vf igeken. Ormos Elek ny. lelkész Karácsonyi sorozatunK „Mily csodálatos változás: Az Úr szolgává lett! Ő alászállt, mást felemelt, Áldd őt, Istenedet..." (156, 4v.) Úrból szolga. Emberi szemmel nézve ez a változás mindig egy élet^ tragédiáját jelenti. Ismerünk törté-i neteket elszegényedett nemesi; családok utódairól, akik, hogy élé- tüket fenntartsák, mások szolgála­tába szegődtek. Tékozló fiák kisik­lott életére gondolunk, akik a szü­lői ház védettségét, gondtalan jó­létét megunva kitörtek onnan, hogy a maguk urai lehessenek. A könnyelmű élet azonban a re­mélt szabadság helyett a béres­sors kiszolgáltatottságát hozta számukra, s a disznó vályú melletti rádöbbenést elrontott életükre. - Az ember sohasem vállalta önként ezt a megalázó szerepcserét. Úrból szolga. Hitünk szemével nézve azonban valami egészen mást jelent ez a változás. Kará­csony örömüzenetét foglalja ma­gába: az Úr szolgává lett. Csodá­latos változásról beszél, amely nem külső körülmények kényszere nyomán jött létre. Az ég,és föld Ura, akié minden, hatalom, önként hagyja el ä menny dicsőségét, kö­zénk jön, hogy velünk sorsközös­séget vállaljon, nekünk szolgáljon. . Kiszolgáltatottá válik! (gy ■ kell látnunk a barlangistálló kisdedét, aki palota helyett az állatok szállá­sán látja meg á napvilágot. így kell látnunk a szüleivel menekülő gyer­meket, akit halálra keres a hatal­mát féltó gonosz király. A szegé­nyeknél is szegényebb ö, akinek ninps fejét hová lehajtania. Életprogramját így fogalmazta meg: „Az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem, hogy ő szolgáljon és életét adja váltságul sokakért." Úrból szolga! Szolgálata során útja a mélységbe vezetett, „ö alászállt" mondja éne­künk. Sorsközösséget vállalt a bű­nösökkel, reménytelen helyzetben élőkkel, hogy/ajtuk segítsen, hogy nekik szolgáljon, hogy őket fel­emelje, bűnbocsánatot, új kezdés lehetőségét adva számukra. Urunk szolga volta a kereszten ju­tott teljességre. Mindenkinek ki­szolgáltatottan, gúnyt, szidalmat, iszonyú szenvedést tűrt némán, és a rabszolgáknak kijáró szégyen­fán, rablógyilkosok között halt kí­nos halált. ' ö alászállt, mást fölemelt. Ez a mélyre szállás, magát megalázás miértünk történt. Minket akar föl­emelni. Mi, akik büszkén hirdetjük, hogy a magunk urai vagyuhk, va­kok vagyunk és nem vesszük észre sokszor-, hogy a sátán kénye-ked- vére vagyunk kiszolgáltatva. Egye­dül ö tud bennünket kiszabadíta­ni, kiemelni önként vállalt szolgá­latával ebből a szolgaságból. . Úrból szolga. Hogyan látjuk vé­gül ezt a csodálatos változást a tanítvány szemével? A Filippi levél Krisztus himnuszának bevezetése így hangzik: Azt törekedjetek meg­valósítani, ami Jézus Krisztusban volt! Karácsony evangéliuma ben­nünket is ilyen változásra hív. Hogy az ünnep fényét és melegét meg­őrizhessük a hétköznapokban is, életújulásra van szükségünk. Jé­zust, az Úrból lett szolgát, csak szolgálva, mégpedig egymásnak való szolgálattal lehet követni. Az Úr szolgává lett! Ez a csodá­latos változás nekünk kegyelmet és életet hozott. Változtasson meg bennünket is: legyen életprogra­munkká: törekedjetek megvalósí­tani, ami Jézus Krisztusban volt! [gy ez a karácsony nem múló ün­nep, hanem erőforrás lehet a min­dennapi életünkben. Keveháziné Czégényi Klára

Next

/
Thumbnails
Contents